Leleszi Balázs Károly: Megjelent a garabonciás diák
Ma reggel, pitymallatkor szürke kordéján megjelent szelesen
az ősz. Zekésen, csizmásan, kócosan, utazótáskásan.
Régi tisztelője vagyok e világcsavargó garabonciás diáknak,
ezért sétáim közben titokban megszoktam őt lesni,
amint zsebre dugott kézzel fontoskodva jár-kel a csalitosban,
vagy mikor incselkedik a rigókkal, a cinkékkel, Isten
kicsinyke munkásaival, a telt hasú szőlőkkel, máskor meg
jön mögöttem és hirtelen görbe vándorbotjával hátba csap,
no mi a helyzet, no mi a helyzet barátocskám, kérdezgeti,
miközben ködbe rejti szikár alakját és ócska citeráját
pengeti, de úgy ám, de úgy, hogy belevörösödnek,
belesárgulnak hallatára a levelek, s én mint mondottam,
régi tisztelője vagyok uraságának, ezért muzsikájáért némi
aprót ejtettem nagyillendően, kajla szalmakalpagjába.