Hana Györgyi

koppan a kéz, ha ablak előtt csodálja
hogy adkint milyen a telek álma
Aztán észbekap, ej hiszen szerelme
ezt előre neki, álmában készítette

van aki elaszik, van aki még vírraszt
Éjszaka csöndjében verset is faraghat,
de kinek írja, vajon kire gondol az álmatlan ipse?
Ha ezuttal te volnál, jussak még eszedbe.

van aki elaszik, van aki még vírraszt
Éjszaka csöndjében verset is faraghat,
de kinek írja, vajon kire gondol az álmalan ipse?
Ha ezuttl te volnál, jussak még eszedbe.

- főkötöt köt a Hold, női arca ünnepélyes.
Olyan, mint te, amikor lefekszem, édes.
Álmot küld szememre,ringat anyásan,
S én alszom, mint egykor, két karodban

Belenéz a kútba a nap, jót iszik
Oly szomjas volt, a világ attól porzik;
Olyan vagyok én is szomjás ám a csókra,
belenézek rózsám, szép szemedbe még ma.

száradnak már talpam nyomai
Ahol én jártam, hólének tócsái
Van annál, még talán könnyesebb,
Téli emlékekből ki nem fogy a lélek
téli érzelmekben leltem nagy erőket.

kereken forog a gondolat, mindenkié azon,
hej de csak az enyém, a te szavaidon-
Mondanám én gyakran, de szépet mondtál,
Merengek rajt gyakran, tetszik amit írtál.

Bokrok alján diómadár énekel
azt énekli csókot kapok én reggel
oly tüzes lesz, oly igazi az a csók
Attól félek, hogy megfiatalodok

Kincset érő lergény vagyok , nevem Decsebál,
Testem-lelkem szeretetet prezentál,
3 colos a ceruzám, neked ír:
Fiús csókom ten-számodra a gyógyír

Nem számoltam, mennyi volt, belőle - jó.
Évem napjai voltak, ünnepeljem az utolsót?
Szilveszterkor esetleg, hogyha poharat, emelek,
Akkor az első kortyot, egészségedre iszom meg

-találkozik a nap a Földdel, kávéznak egyet;
Másnap a Föld vidám lesz, eltüntek a szegények
Mindenki a Napra ment, mert hátha ott könnyeb;
jó hogy te maradtál, legalább, maradt itt még szeretet

- eltörhet egy kerék, az idő gépezetében;
Sebaj , ha elakad, annál jobb lesz az nekem,
Mert amig szeret valaki, meg is kéne annak állni.
legalább száz évig egyhelyben ketyegni...

- most szalad a szó, a számból tart feléd,
Nincs akadálya, mindent kikerül, s ha elért:
nem hallod már, annyira halk, annyira finom,
mint egy galamb sóhaja a horizonton.

megeshet, hogy elgyengül a térdem egészen
Azért még eléd járulnék féltérden, s merészen
S mondanám szeress, hisz éhezem, kedvesem
asszonyi szád csókja, kéne nekem. hisz kedvelem

kérd a szívem , nem adom, csak ingyen
kérd a lekem neked adtam, nincs lelkem
Kérd a kényelmem, kérd a készségem
kérd a füllentésem kérj akármit, kérj
megadom, nekem ez szenvedély

Kényelmes szeretve lenni, de nem meghunnyászkodva.
ágyamba a kávét kivárni? A föld forgása meg nem állna...
Tudnál addig szeretni, tudnál addig ölelni:
amíg csak bírod? tudnál picit tűrni...
Nézd karjaim képességeit, vékonyak az izmok,
Vad erő lakik ezekben, ó hidd, lelkem az abroncs;
én úgy szorítok, amikor szeretnek, én úgy,
egy nap még bele is halhatok. bennem ilyen szerelem dúlt.

most metéli a tél az őszi napokat
deres kezében a föld, egyre fagyosabb;
Most ver a szívem, most dobog nagyon,
merre vagy édes - bánatos, galambom?

Az angyalok úgy becézik:
ÉGI GYÖNYÖRŰSÉG!
Az ördög úgy:
POKOLI KÍN!
Az emberek úgy mondják:
SZERELEM!
Én így:
IMÁDLAK KEDVESEM!