Hana Györgyi

- elindul egy szamár, a ló utána.
Valahol láttalak már kék ruhába.
- mond milyen a titok, lehet érdekes?
Hát akkor picit engem is szeress!

- kalapál egy kezdő, kovács akar lenni,
Nincsen még űlője, vasat akar ütni.
én is fujtatom itt, lelkemnek nagy hevét,
tenéked tervezem csókoknak mezejét

Titokban eléri célját a remény
összehoz, erőt ad, fészke rejtekén.
Himbálják az ágak, sok madár nyughelyét,
Álomba ringatják lelkemnek érzését.

Tudom hogy érted van reménynek sugara:
Amikor felcsillan, engem hív karodba;
mennék én, ezerrel, szárnyat ad szerelem,
Suhannék szabadon, öledbe édesem.
kiss

- megtelik a lélek, sok csókos érzéssel
Abból táplálkozik, s szeret, heves öleléssel.
Szeret a madár is oly fészekbe szállni
Hol a puha éjben párjával tud hálni.

- nincsenek szavak, nincsenek keresetlen;
Akit szeret az ember, annak talál könnyen.
Én sem kerestem, mikor hozzád szólni jöttem,
Annyit elmondanék, szép vagy a szememben.

szabadul a meleg emberek házából
kéményen át menekül, eliszkol.
Mi marad még, ha nem vagy itt?
Egy emlék, szeptemberi képeid?
kiss

- nem forog a szélkakas, megfázott
emlékeim várába utazott;
Nem búcsuzott töllem el, tán reád várt?
Most már csak én várlak, s gondolok rád

Csodás téli napokat!

kiss

Repül a sas, hegyre száll, magasba;
Könnyedén száll, ott ő az ég ura.
De itt lenn nem lehetsz, csak lélek,
Karolj át, mintha ismernélek

Szerelem tüze az, mi szemünkben ég,
szellő szárnyán táncolok, repülök feléd,
majd felkap a szél és sietve hozzád repít,
forró ölelésed, édes csókod felhevít.

Álmomban nálad jártam egész éjjel,
keringtem, szálltam a januári széllel,
amióta két karod lágyan elkapott,
a mindenem lettél, oly boldog vagyok.

szinte még setét sincs, de már alszunk
nézni még lehet, fehér ablakunk,
Hej én, ha kinézek, s látlak megint,
Ledobom a paplant, ketzem beint.

Csókod ízét érzem ajkamon,
ha nem jössz el szívem fáj nagyon,
Meg kéne ismételni, siess
karjaimban a vágy ma kétszeres.
mindörökre tartson meg nékem.

Bámul a csősz, nézi a szőlőst, ki bántja?
Bámullak én is, hogy merre tekintesz ma.
Szemed a szemembe, szeretve nézzen,
Szíved a szívembe, merüljön egészen.

Sírni volna kedvem, jaj sírni lenne jó,
szemeimre telepedett az álom manó,
álmaimban minden éjjel téged kereslek,
édes szádra csókot adok, nagyon szeretlek.

Rég elmúlt az éjfél, tán el is feledtél,
hiába is várlak, már régen elmentél,
de ha mégis szeretsz, küldj nékem egy rózsát,
énekeljünk együtt egy kedves régi nótát.

Csókod ízét érzem ajkamon,
ha nem jössz el szívem fáj nagyon,
a jó Istent csak arra kérem,
mindörökre tartson meg nékem.

Nélküled nincs a földön nekem élet,
egyszer majd talán te is épp így érzed,
turbékolunk halkan mint a gerlepár,
míg egy szép nap lelkünk együtt mennybe száll.

Hozok neked tengernyi boldogságot,
fáradt pilláidra hintek édes álmot,
én is alszom, de szívem hozzád vágyik,
egyszer minden álom valósággá válik.