egyúrazűrből

JÁR AZ AGYAM

Tizenéves voltam, szeleburdi gyerek.
Pedzettem már mitől döglenek a legyek.
Keveredtek bennem jó és rossz hatások,
Kétes háttér zörej, felnőtt bölcs tanácsok.

Alakulásunkban fontos a környezet.
Nekem az akkor tájt azt hiszem kedvezett.
Mégis befejeztem középoktatásnál,
Csak szerettem volna másabb lenni másnál.

Vannak, kik öntörvényűen gondolkodnak.
Hiába külvilág, másra nem hallgatnak.
Egy részüket tán az élet igazolja.
Akit nem, ne várd el, hogy ezt majd bevallja.

Vannak akik csak sodortatják magukat.
Mások határozzák a hangulatukat.
Egyeseknek jó a: lassú víz partot mos.
De hogy nem túl soknak, az már egyszer biztos.

A végletek között vajon én hol vagyok?
Egyértelmű választ azt hiszem nem tudok.
Belegondolni túl, tán nem is akarok.
Legyek akármilyen, én ilyen maradok.

Annyit már sikerült túlélnem, megélnem,
Jóban is, rosszban is legyen bőven részem.
Legyen eztán is így. Így kerek a világ.
Kerek marad vajon? A jövőbe ki lát?