Legutóbbi tartalom: Hana Györgyi

Kismadarad fülembe csicsereg, felissza arcomról a könnyeket, én is boldogan felinnám tiédet, varázsolnék tejszínhabos életet. [IMG]

Mért fáj a szív, hogyha nem vagy itt, az őrült távolság úgy elkeserít, örökké nekem nyílj, mint tavasszal a virág, had legyen illatos ez a mocskos világ.

Ahogy közeledsz szívem egyre jobban dobog, egyszer csak itt teremsz, mint kit a szél hozott, nem jön álom a szemere, kereslek az éjben, látom arcod felvillanni fenn a sötét égen.

Bennem rekedt fájó szavak szétfeszítenek, kimondani nem tudom, csak marják szívemet, ha kimondom mit nem szabad, a lelkem fáj nagyon, csak lennél itt, hogy kisírhassam magam válladon.

Már régen messze jársz, mint a képzelet, az égiek szememre álomport hintenek, még sem tudok elpihenni, arcod keresem. oly messze vagy tőlem, érted fáj szívem. Ugye gondolsz néha rám, csillagfényes éjszakán, mikor elkerül az álom, száll felénk egy kék madár csillagszeme világít, úgy mutatja...

Gyenge vagyok, nem emelek lécet, életemet adom én teérted, szád nyissa szám, s add két kezedet, se, szó, se tett ne bántsa szívemet.

Vasárnap még vannak reménysugarak, hétfőn fejed fölé sötét felhők szállanak, hazug, aljas szavak forralják véremet, kiölnek szívemből minden szeretetet.

Boldog voltam mikor mondtad: "szívem örökké tiéd," egy éven át kúsztam-másztam drága szerelmedért, most elmész, fáradt ereimbe lassan hatol a méreg, többé nincs út felém, mielőtt örökre elveszítenélek, vérrel festem fel az égre, hogy mennyire szerettelek, lelkemet marja végtelen kín, elmegyek...

Boldogság itatja át a lelkemet, csak az idő lassú múlásától szenvedek, tolnám a mutatót, ketyegjen az óra, várok rád a kőpadon egy hosszú forró csókra.

Most az öröm gyöngykönnyei gurulnak arcomon, kit szívemből úgy szeretek, hamarosan láthatom, átölelem izmos testét, magamba szívom illatát, jajj siess nap, szaladj hold, a Turul vár reánk, hozd el nekem mielőbb azt a szerelmes éjszakát. [IMG]

Ha fel sem kel a nap úgy is rabod vagyok, minden gondolatom körülötted forog, szenvedek ha nem érzem bőröd illatát, nélküled átszenvedek ezeregy éjszakát. A szívem hajt, amíg csak kell, várok rád.

Miért mondanék rosszat rólad, fázott testem, betakartad, vigasztaltál mikor sírtam, elhalmoztál csókjaiddal, leszaggattad béklyóm láncát, eljártuk az élet táncát, visszaadtad életemet, fogadd szívvel szerelmemet.

Látod szemem ha akarod, hiszen mindig veled vagyok, ablakodban csillag ragyog, nyújts kezedet, hisz ott vagyok.

Várom a holnapot, tudom szép lesz veled, elviszem én neked lángoló szívemet, tó partján a hajnal egymáson ér minket, napnak erős tüze szítja szerelmünket. Ébredő természet, madárdalos reggel, átöleljük egymást nagy-nagy szeretettel, jól lakunk egymással, nem kell most a falat, pedig...

Csillogó barna szemedet szeretem, úgy tombol szívemben a szerelem, árnyas fák alatt kedvedet keresem, ha megtalálom, el sosem engedem.