Legutóbbi tartalom: kekerecsesedike

Peter Rühmkorf - Dal az időpocsékolásról Nyár, csiripel épp a fecske, holdak tetős ajtó közt — Mint lágy fűre, kedvesemre fekszem. Buta, mint a tök. Fülünk déli szél cibálja, s kitakarja a gyönyört; inog a föld, de hiába, a te öled ideköt. Hűtlenség dalából élek, zengek tüzet, levegőt...

Günter Grass - Az álom liliomai Az álom liliomai közt vánszorog a felébredő. Csak tudni a számot a bűvös szót esőt parancsolna a felhőnek. Nevető állatok száraz szarvára szúrod a szerelmesek szomorú műsorát. Ó napjaik gyors fogadkozása. Csak jövés-menés az álom liliomai közt...

Elisabeth Borchers - tente álmot visz a víz 1. tente álmot perget víz tente fűbe úszik est álom lesz kit hív a víz fű lesz akit hív az est zöld álom fehérlő víz a fű kicsi nagy az est csak jön csak jön egy idegen 2. mit csináljunk a vízbe fúlt szegény matrózzal? a csizmáját...

Edvins Raups* a valóság lefokozza az igazságot szemem előtt becsukódik egy ablak halpikkelyszerűen csillog látom az elhárított szárazságot zaklatottságom enyhül szívem csitul porrá omlik a képzeletem kivár a képtelen idő a kumráni tekercsek izgató szépsége próbál közelebb csalni...

Edvins Raups* eredeti megjelenését feledve kényelmesen alszik a nő a csipkéből kifejtett csodásra faragott könyök-ízületek minden nő olyan mint egy szótag mondja és formálja egyre-másra a gólemét szeretlek nem szeretlek a halhatatlanság mágnesként vonzza csukott szememet a látható...

Edvins Raups* ha a vég a közép én itt vagyok Kiötlök valami múlandót magamnak A sztalaktit szellem és lélek még nem fogyatkozott meg A tűnékenység teste Befelé vonz minden mint sötétbe a szemek Így legyen A nő a szempillámra vágyik A legnagyobb magasságok is utat tévesztenek és a...

Max Mell - A 45-ös év szelíd ősze Én a vénség elmesélném, mint rohant ez éven át folyamként az ősz, miként vert vissza száz alkonysugárt. Gyümölcsfákhoz dőlt a létra, szorgalomtól reszketett, gyors gyerekhad mindig majszolt, mosolygott a nagybeteg. Almaszaggal telt a padlás...

Marie Luise Kaschnitz - Genazzano Genazzano este szamarak patáinak téli üvegcsattogása a meredek bányavárosban. Itt álltam a kútnál itt mostam nászingem itt mostam halotti ingem. Arcom fehéren feküdt fekete víz alatt a platánok lengő lombjában. Kezem két jégdarab volt csupán...

Christine Lavant - Ez itt a rezgőfű-mező Ez itt a rezgőfű-mező, s az isten-áldjon-út. A nyúl, a mindig éhező, rőt karfiolba bújt. A nehazudozz-rózsagömb liliomkardra hull. Keressük, hol a szívbecsönd- füvecske balzsamul. Baltacim jár a harmaton, ezüstcsillám vakít, tükrében...

Berthold Viertel - Egyedül Ha a napfény este meghal, hazamenni nagyon nehéz, hol vár ama négy merev fal, s üres székek sora néz. Jobb, ha bor mellett megértek valahány megtévedettet. Nyomornak a méreg is étek, és vakot sánta is vezethet. Megkérhetném a kezed, te szajha, de...

Oscar Loerke - Pán muzsikája Egy tutaj úszik az égbolt legalján, s halk dal szól szüntelen, egy régi, andalító szaraband tán. Könnyes lesz a szemem. Mint a lélek, amely bejárja néha a tágas szemhatárt, prófétaképp úgy figyeli az ég ma a napfényes lapályt, s a dicsőségesebb egek...

Alfred Mombert - Csónakokban heverve Csónakokban heverve. S imbolyogtak a csónakok és egymásnak verődtek. Éj-vízben loccsantak az evezők. Fejünk a csónakpárkányon nyugodott, nagy volt, vad és magános, s a bugyborgó viz felett szemek égtek. S voltak, akik aludtak ily nagy út, annyi...

Georg Herwegh (1817-1875) - A tenger mélyén A tenger mélyén egy hullám eképpen szólt: húgaimnak mily jó fenn a dolga, lebegnek arany sugárban ragyogva; ó, egyszer bár én úszhatnék a fényben! És úgy történt, ahogy kívánta éppen. A sötét tenger-öl felszínre dobta, ám mielőtt a fényt...

L. L. Haschka - A holdhoz Oly tisztán csillogtál alá sötéten kéklő mély egekből, ó hold, míg boldog voltam én. Most éppenúgy csillogsz felém sötéten kéklő mély egekből, de boldog immár nem vagyok. Míg Róla a magasba szállt szemem feléd, majd Rá terólad, oly csillogó volt, mint...

L. H. C. Hölty - Májusi éj Mig fentről az ezüst hold a csalitra néz, és halk, álmodozó fénye a fűre dől, s száll a víg csalogánydal: búsan bolygok a sűrüben. Mégis áldalak én, víg csalogány-dalos, mert párod teveled ül pici fészkeden, és néked, ki dalolgatsz, száz meg száz puha...