Egy vers,
Most csendes a Szíved,fátyla múló ködbe vész,
te ugyanaz maradtál,szemed égre néz,
hol halkul a vágy-benned-ébred
a fény , ébredő fényben a remény-utad
soha nem hosszabb a mostnál, csak egy pillanat,
melyet mindigis tapostál-szét- oszló üresség,
s te része vagy,része a Szentségnek...