Ne légy szomorú...
Én boldogan emlékezek a körmösökre, pajeszhúzásra, Nánási igazgató Úr kulcs-csomó dobálására a beszélgetök közé, Patyi bácsi péklapát tenyerére, amivel akkora nyaklevest adott, hogy majd elszállt a parókánk. Senki sem sántult bele... Apám talán még meg is köszönte nekik...