Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
Áprily Lajos: A rím


Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.

Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.

S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.

Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.

És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.

A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.

A fényen tündökölve fut
és fényes tündérvölgybe jut.

S tó lesz, virágot úsztató,
habnyugtató és tiszta tó.

Nem ás, nem ont és nem kering -
csak ring s a lelkem benne ring.

 

Bolch

Állandó Tag
Állandó Tag
A világ nagy részén a keresztnév van elöl, s azt követi a családnév. Köztudomásúlag nálunk ez fordítva van.
A külföldi magyarok között nagyon jól megfigyelhető, hogy ennek mekkora a hatása. Mi, ha meghatározzuk hovatartozásunkat. először a családot nevezzük meg mint fontos egységet, s csak azután, azon belül magunkat. Az angolszász népeknél az "első ÉN VAGYOK s minden más csak utánam" mentalitás a névhasználatból következik.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
BALASSA JÓZSEF: NYELVMŰVÉSZ VOLT-E KOSSUTH LAJOS?

«A magyar nyelv életrajza» bírálatában Illyés Gyula kifogásolta, hogy Kossuth Lajost legnagyobb nyelvművészünknek nevezem. Szerinte Kossuth «elég közepes nyelvművész», mert «mondatai tele vannak latinossággal, germánizmussal, stílusa nem egyszer, a pátosz csúcsán, dagályossá válik». Könyvemben ezen a helyen arról szólok, hogy a XIX. század első felének prózai nyelve nem emelkedett arra a fokra, mint a költői: «gondatlan volt, ellaposodott és elhajlott a művelt magyarság természetes beszédétől». Rámutatok néhány nyelvi pongyolaságra, amelyek még Kossuth nyelvében is elénk kerülnek. Illyés megjegyzése arról győzött meg, hogy világosabban meg kellett volna mondani: még e kor legnagyobb nyelvművészének, Kossuth Lajosnak nyelvében is előfordulnak ezek a modorosságok. De hogy Kossuth nyelvművész volt, ahhoz kétség nem fér. Kora hivatalos és szónoki stílusának hibáitól és fogyatkozásaitól (szenvedő alak, latinos mondatszerkezet s az említett nyelvtani hibák) nem tudott szabadulni, de alig van írónk, még kevésbé szónokunk, aki a magyar nyelv gazdagságát olyan erővel, olyan művészettel tudta volna használni, mint Kossuth. A pátosz is korának jellemző vonása, de ő még ezt is művészileg tudta alkalmazni és gondolatainak erejével, nyelvének szépségével magával ragadta a tömegeket még akkor is, midőn idegen nyelven, angolul szólt hozzájuk. Nem mai stílusérzékünk szemüvegén keresztül kell a múlt nagy íróit megítélni.
 

Bolch

Állandó Tag
Állandó Tag
Ómagyar Mária-Siralom

220px-Omagyar_Maria-siralom.gif


Az Ómagyar Mária-siralom kezdő sorai

A legrégibb ismert magyar nyelvű vers, illetve versfordítás, mely 1280-1310 között keletkezett. A "Halotti Beszéd és Könyörgés" után következő magyar szövegemlék. Egy ismeretlen magyar szerző Geoffroi de Breteuil (+1196) francia költő latin nyelvű himnuszának szabad átköltésével alkotta meg. Egyes kutatók szerint valamivel korábban, 1250 körül készülhetett. A költemény, mely egy darabos, latin nyelvű szöveg tetszetős, lírai feldolgozása, csengő alliterációival, csiszolt technikájával arra mutat, hogy kora magyar irodalmának nem első és egyetlen alkotása, hanem egy már kialakult lírai stílus egyik terméke. A fiát sirató anya zokogó panaszát művészi verssé formálja. Az Ómagyar Mária-siralom szóképekben gazdag versművészete egyedülálló.
1922-ben fedezték fel egy 13. századi latin nyelvű hártyakódexben, a "Leuveni Kódex"-ben, a belgiumi egyetemi könyvtár tulajdonában. 37 rövid sorból, 132 szóból áll, a középkori himnuszirodalomban "Planctus Sanctae Mariae" néven ismert latin vers szabadabb fordítása. A vers néhány sora mai olvasás szerint: "Szemem könnyel árad, - Én jonhom búval fárad, - Világ világa, - Virágnak virága! - Keserűen kínzatul - Vos szegekkel veretül, - Óh nékem én fiam!..."
A Leuveni Kódexet többszöri próbálkozás után a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár 1982-ben csere útján megszerezte, azóta a magyar nemzeti könyvtárban őrzik.
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
Baróti Szabó Dávid


A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím, nemzeti nyelved
Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyülni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs és nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz.
S mely szép versekkel telnek sajtói naponként!
Mind hordják hozzád!... mely ragadozva veszed...
Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme!
Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak
Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.
 

BuciManci

Új tag
Mit szólsz Wass Alberthez?

Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben ő benne nincsen.
Arasznyi létünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
<table class="contentpaneopen"><tbody><tr><td class="contentheading" width="100%">Senyelv, senemzet </td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> </tr> </tbody></table> 2010. augusztus 15. vasárnap, 10:20

Postafiókomban találtam egy jószándékú levelet, amely egy fontos intézmény tevékenységét mutatja be, a feladó szándéka szerint magyarul. Ezt írja a fordító: „Szervezetunk kozrejatszik a konfliktushelyzetek kezeleseben, megoldasaban amely a fizikai szemelyek es a hatosagok kozotti feszultseget illeti, mindezt minden esteben a torveny keretein belul intezve. 2010 elso feleveben a Teritorialis iroda mintegy 757 meghallgatast regisztralt melybol 142 peticiot iktatott be, amely egy jelentos novekedest mutat a 2009 es ev hasonlo periodusara nezve.”
Aznap olvasom a hivatalaskodó írásmódot és a nyelvi beolvadás elemeit ötvöző szövegförmedvényt, amikor éppen hazaértem A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának – közismertebb nevén az Anyanyelvi Konferenciának – tanácskozásáról. Amikor még fülemben, szívemben visszhangzik a Pomogáts Bélától ajándékba kapott versantológia néhány sora.
Márai Sándor gondolata:
Otthon vagy? Hol vagy 'otthon'? Csak a nyelvben.
Minden más fonák, zavaros, homályos.
Mint egy barokk képen – arany keretben
Egy férfi –, idegen vagy és magános.
Faludy György vallomása:
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
A jószándékú förmedvény disszonanciái cserepekre törik szívemben a Márai- és Faludy-szavak százlátó üvegét, szilánkjai felsebeznek. Ez maradt, ez marad a magyar nyelvből, amelyet Giuseppe Mezzofanti bíboros, a görög és latin mellett, minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek tartott. Igaz, hozzáfűzte: „A magyarok, úgy látszik, még maguk sem tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.”
Így beszélünk, így írunk ma Brassóban, Erdélyben. Tamási Áron Brassójában, Erdélyében, ahol kézlegyintéssel feledkezünk meg figyelmeztetéséről: „A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye.”
Mára már nem csupán ereklyénk, hanem fegyverünk lenne a nyelv az európai magyar nemzet megteremtésében, de szétesik, ahogyan politikai rianások mentén darabokra szakadt a nemzet is.
Fiatal újságírójelölt nem minden büszkeség nélkül mondja, hogy alig ért románul. Aztán meggyőződöm, ha magyarul beszél, akkor is csak csetlik-botlik a nyelve. Ajánlom, olvassa Arany Jánost, akinek másfél évszázaddal ezelőtt elhangzott szavai időszerűbbek, mint valaha: „...ami csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik, az rettenetes.”
Erre a következtetésre jutott a kárpátaljai Makkosjánosiban az Anyanyelvi Konferencia is, amely megállapította: a rendszerváltás nyomán bekövetkezett a kultúraváltás és a közösségi létformák újrafogalmazásának korszaka, újra kell tehát gondolnunk a magyar nyelv és kultúra szerepét a nemzetépítésben. A nyelvi jogokért folyó küzdelmünk közepette szembe kell néznünk a kétnyelvűség, a többközpontúság kérdésével, hogy meggátoljuk a nyelvi romlás jelenségeit, a senyelvűséget. A munkálatok résztvevői a szolgálat kötelezettségének szellemében fogalmazták meg a konferencia jelmondatát: „Nem szeretni kell a népet, hanem törődni kell vele.” Amelyet akár így is parafrazálhatunk: „Nem szeretni kell a magyar nyelvet, hanem törődni kell vele.”
Ambrus Attila (Brassó)
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Juhász Gyula
Egy öreg költő írja ezt:



Irodalom. Ők még ujjongva mondják
És életüket ráteszik szegények.
Irodalom. Ó szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet.
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
Irodalom. Ó ifjak bús merése,
Ó mohó, bohó, balgán rohanó had.

Én jól tudom már s bölcsen nézem őket,
Vén bölcsesség, mely szürke szemfedő lett!
Ó régen én is, én is érte éltem,
Örök művészet, váram és erényem!
Örök művészet, versek, újra versek
És mindig versek, míg mások szerettek,
Szereztek, vettek, éltek és akartak!
Irodalom. Ó keskeny börtönablak,
Melyen keresztül a szép völgybe néztem,
Hol sírva várt rám özvegy, árva éltem.
Irodalom. Megöltek és nem éltem.

*


juhaszgy_tanar.jpg
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Devecser/Kolontár

Mementó
2o1o. október 5
1 .
Csakis a versért irhatok ma verset
a gondolat-teszt:: vörös utálat:
gyilkos iszapja jel: halál mementó!
lelkünk égeti az új gyalázat!
Rőt Nap gördül az iszap alkonyatra
króm felhők igérnek vörös telet
Kolontár és Devecser most már tudja
ki tette sírba itt az életet...
Utak mentén korall fák haldokolnak
eljött az igazság pillanata:
Trianon szelleme vert közénk tanyát
s mindent elborít vödös iszapja...
2.
Óh! szörnyű járni ma a láp felett
gyilkos ködök árnyéka képpen
ha párák szellemada hömpölyög
bőrünkbe mar a lúg keményen…
Most lépteink nyomán halál szökell
az iszap sziszegve énekel
óh szörnyű járni ma a láp felett
böfög az iszap a réteken...
3.
Fut az iszapár elől egy kisfiú:
megnyilt a föld és eltűnt az út!
Jaj! tovább-tovább csak futni még
iszap bugyog amerre lép...
Csillagtalan ma a Hold s az éj
korall mezőkön a halál lopva jár
folyós földön bugyog vörös iszapja
békanyálat böfög a halotti táj...
Maró lúgot nyel Deveser, Kolontár…
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
Monostori H. Kamilló


Vers a versről


Ó, versek gyásza, fájó, tiszta gyász
Ó, vers, érzések drága váza, te,
Színekbe zárt, külszínesebb fele,
Kaleidoszkóp, kúszált, festett varázs!
Ó, gondolatnak gyászos végzete,
Kit rímbe zárva félszeg vers aláz,
Érzés fölébe festett cifra már,
Rímek zenéje, ritmus tengere;
Játék szavakkal, könnyed és merész, -
Csengő sorokba vágyak titka vész.
Ó, versek színe, színes, tiszta vers,
Ki szíveket kettős bilincsbe versz, -
S ó szív, kit rímek fájó terhe nyom,
És versek gyásza, festett fájdalom.


Megjelent: Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 12. szám
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
„A francia hidegen kifaragott márványkorlátok közt lépeget, síkos parketten.
A német épít és komponál. A mi nyelvünk azonban határtalan és szabad, korlátlan terület, ahol alkotni, játszani és táncolni lehet. Mindenki a képére formálhatja.
Gyönyörű tornája, játéklabdája a hívő gyermekeknek és a zseniknek.”

Kosztolányi Dezső
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
images


A 95 éve született Lőrincze Lajos professzor nem egyszerű nyelvész volt. Annak idején az egész ország ismerte, szerette és most is sokan emlékeznek rá. Tudományos téren is sokoldalú ember volt, jeles szakíró, számos szakmai és közéleti szervezet vezetője.

<center>
</center> Alelnöke volt a Nyelvtudományi Társaságnak, elnöke a Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának és a TIT Országos Nyelvi Választmányának, valamint társelnöke az Akadémia Anyanyelvi Bizottságának. Ő szerkesztette a Magyar Nyelvőrt és az Édes anyanyelvünket, s nagy szakértelemmel kutatta a magyar nyelvjárásokat. A nyelvművelés terén élen járt, több remek könyvet is írt, figyelme az akkoriban kialakuló sportnyelvre is kiterjedt.

Komoly és tekintélyt parancsoló szakmai munkája mellett sosem hagyta abba a számára legkedvesebb elfoglaltságot, az ismeretterjesztést. Népszerű rádió- és tévéműsoraival jelen volt életünkben, és okos tanácsokat adott, hogyan ápolhatjuk édes anyanyelvünket. Sokan nem is gondolnák, hogy ötperces kis rádióműsoraival mennyit tett a magyar nyelvért. A műsor indulásakor például - ő maga számolta meg - kétszáz germanizmus élt nyelvünkben, húsz év múlva már csak száz.

1993-ban hunyt el, halálakor azt írta egyik méltatója, hogy egyike volt a dobozba bujtatott bácsiknak, akiknek a hangja hozzátartozott mindennapjainkhoz.


(Forrás: STOP/Sztárnaptár)
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk."

Lőrincze Lajos
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif][/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, [/FONT]​
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]apám is, [/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, [/FONT]​
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Miért nem visznek engem is magukkal?[/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Mi van a könyvekben, [/FONT]​
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]mi az a titok, [/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]amit nem osztanak meg velem?[/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Aztán megtanultam olvasni. [/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]És megtudtam, [/FONT]​
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]mi a könyvek titka. [/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Az, hogy minden bennük van. [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, [/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, [/FONT][FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]a természet,[/FONT]​
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.[/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif] Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát"[/FONT]

[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]= Janikovszky Éva =[/FONT]
[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif][/FONT]​
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...



Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
"És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba építettem, sorsa magába épített."

(Szabó Lőrinc: A sokféle hazáról)
 

dragonlance

Állandó Tag
Állandó Tag
"A mesebeli árva gyermek a magyar nyelv. Még az ág is húzza. Pedig gyönyörű tartományai vannak. A legszebb országon húzódnak folyamai. A vadmadarak, csillagos égboltozat alatt lakó pásztorok és rajongó költők vigyáztak ez árva gyermek lépéseire, amíg járni tanult. Néha eldugdosták, mint a bujdosó kurucot vagy honvédet. Szőlőhegyek borházaiban, kollégiumok üres padlásain, a bedőlt pusztai kutak felett szárnyaló szél zúgásában élt." (Krúdy Gyula: Felhő)
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Erkel - Bánk bán - Tiborc - Hazám

Pap-Klára Márta: Nagyapám, Erkel és én

A nagyapám nem tudott olvasni. A dédszüleim kilenc gyermeket neveltek nagy szegénységben. Minden dolgos kézre szükség volt, nem járhatott iskolába.
Nagyanyám két osztályt végzett, ő olvasott el minden hivatalos levelet, ha arra volt szükség.De nem csak a hivatalos leveleket. Esténként felolvasott nagyapámnak. Felült az asztalra, hogy közelebb legyen a huszas villanykörte gyenge fényéhez. Így olvasta estéről estére a Kőszívű ember fiait, az Egri csillagokat, Bibliát, Petőfit. Nagyapám ült az asztalnál, hatalmas tenyerére támasztott fejjel, és hallgatta a Baradlay fivérek küzdelmeit, az egri vár ostromáról szóló izgalmas leírásokat.
Nagyapám nem tudott olvasni. De tisztelte a tudást. Engem is tisztelt. Csodálattal vegyes büszkeséggel vette kezébe a tanári diplomámat, és úgy forgatta, mintha tudná, mi van beleírva. Mindig figyelemmel kísérte az iskolás éveimet. Ha elmentem hozzájuk, részletesen kikérdezett az iskolai előmenetelemről. A falu másik végén laktak, de gyakori vendég voltam náluk. A köszönés után az első kérdés mindig az volt: Mama, van-e egy kis jó? Mindig volt. Mindig a legolcsóbb töltetlen savanyú cukorka, amiből az utolsó szemet soha nem volt szabad elszopogatniuk, hogy ha jövök, és kinyitom a stelázsi ajtaját, legyen ott a „kisjó”. Ezután jöttek nagyapám kérdései. Mi újság az iskolában? Feleltél valamiből, kaptál jegyet? Van-e karszék, hát kisnyúl? A karszék (karosszék) volt a négyes, a nyúl a hármas. Kettesről szó sem lehetett, négyes és hármas is nagyon ritkán csúszott be.
Nagyapám nem tudott olvasni, de tisztelte a tudást. Minden nap meghallgatta a rádióban a Ki nyer ma című zenei műsort. Nem igazán ismerte a komolyzenét, de gyermeki csodálattal tapadt a füle a rádióra. Ez aztán az okos ember - mondogatta, ha valaki nyert. Az egyik alkalommal is éppen ezt a műsort hallgatta. Köszöntem, de a kérdést a kisjóról már nem mertem feltenni. Láttam, hogy nagyapám figyelme teljesen a rádióra irányul. Meghatódottságot láttam az arcán, éreztem, most nem szabad zavarnom. A zenét figyeltem én is. Ma már tudom, akkor még nem tudtam, Erkel Ferenc Bánk bán című operájából egy ária, Hazám, hazám, énekelt Simándy József. Tényszerűen leírva. De akkor nagyapámmal átéltem a csodát. Simándy csodálatos, felejthetetlen hangja betöltötte a szobát, lélegzetvisszafojtva hallgattuk a gyönyörű zenét, szívünk megtelt valamiféle túlcsorduló szeretettel. Amikor elhalkult a zene, nagyapám nem szólt semmit, magához ölelt, és megsimogatta a fejemet. Azóta is érzem hatalmas tenyerének melegét.
Nagyapám Tiborcként élt. De minden Bánk bánban őt látom.​

***
Emlékév 200.

Erkel Ferenc
Gyula, 1810. november 7.– Budapest 1893. június 15.,

30884.jpg

Tudományos tanácskozással, több koncerttel, operaelőadással, emléktábla-avatással emlékeztek a Himnusz zeneszerzőjére, a magyar operajátszás megteremtőjére, a Filharmóniai Társaság Zenekarának alapítójára, a budapesti Zeneakadémia első igazgatójára, a 200 éve született Erkel Ferencre.

Arany emlékérme, születése 200.évfordulójára 2010,
kibocsátó Magyar Nemzeti Bank.

Erkel_Ferenc_emlekerme.jpg

<!-- ARTICLE BAL HASÁB -->
 
Oldal tetejére