Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Sir John Bowring




Sir John Bowring (1792. október 17. Exeter, – 1872. november 23. Claremont, Nagy-Britannia) angol nyelvész, közgazdász, politikus, író és utazó. Az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója.

A hazánkat fölkereső angol nyelvész, utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy:
- A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...
- Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke...
- A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény.

Magyar nyelvvel kapcsolatos munkássága:
Sir John Bowring az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) szerzője.E műve főleg német nyelvű fordítások alapján, de magyar források felhasználásával is készült. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10-én külföldi levelező tagjává választotta.
Magyarországon mindössze 1838-ban járt, bár ez a tartózkodás is szinte egyetlen estére szorítkozott. Évtizedekkel később 1866-ban ismét foglalkozott a magyar költészettel, ekkor adta ki Petőfi válogatott műveit.
A Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet című, 240 oldalas, szintén németből fordított könyv, ötvennégy mű, köztük a János Vitéz fordítását tartalmazta.

Irodalmi antológiájával úttörő szerepet játszott a magyar kultúra angliai megismertetésében. A magyar nyelvet kiválóan ismerte és azt nyilatkozta róla, hogy egy olyan nyelv, amihez nem lehet hozzáadni, de e nyelv sem adhat semmit már a többi nyelvhez, mivel oly egyedülálló és változatlan, mint egy kőszikla.

*

Tóth Imre: A magyarok nem finnugor eredetűek!

Tóth Imre: A magyarok nem finnugor eredetűek!




A ma hivatalosan tanított történelem sokak szerint köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Ez talán túlzás, de a –finnugor eredet” elméletével sajnos több probléma is akad! Mindjárt az első az, hogy valótlanságokat állít, mint pl., azt, hogy szavaink nyolcvan-akárhány százalékban finnugor eredetűek. Ezt az –akadémikusok” arra alapozzák, hogy (szerintük) a magyar nép finnugor eredetű, tehát nyelve is alapvetően az kell, hogy legyen.

Amint az alábbiakban látni fogjuk, antropológiai, genetikai rokonság nem mutatható ki közöttünk, –legközelebbi rokonaink” pl., a kb. hatezer főt számláló mongoloid vogulok! Rokonságunkat tehát nyelvi alapon igyekeznek bizonyítani. Feltételezéseik szerint, a finnugor alapszókincsre rakódtak rá az egyéb nyelvekből átvett szavak, és mivel akadémikusaink szerint őseink mindig, minden szomszédjuknál primitívebbek voltak, mindig ők voltak az átvevők! Amelyik szavunk tehát hasonlít valamelyik nyelv valamely szavára, az szerintük nyilvánvalóan onnan származik! (Kivéve a sumért, mert annak összehasonlítása a magyarral dilettáns gondolat, nemkívánatos nacionalizmus, de legalábbis gonosz magyarkodás!)

Más nyelvek szavaira hasonlító sajátjainkat idegenből származtatják még akkor is, ha az illető nyelvben a hasonló szónak egészen más értelme van, feltételezik ugyanis, hogy őseink annyira buták voltak, hogy úgy is vettek át szavakat, hogy az értelmüket nem is ismerték!
Érdekes módon, minden más népnek lehetnek saját eredetű szavai, csak a magyarnak nem, amelyik szót sehová sem tudják kötni, azt ismeretlen eredetűnek nyilvánítják.

Csak érdekességképpen: a szláv nyelvekben egyetlen ismeretlen eredetű, vagy jövevényszó sincs, mert úgymond, a szláv ősnyelv olyan magasrendű kultúrnyelv, amelynek nem volt szüksége idegen szavakra!
Ezzel szemben a magyarban legalább ezer szláv eredetű szó van, (szerintük) mint pl. a szablya, vagy a gatya!
Már a nyugat-európai szakirodalom is túllépett a hazai véleményeken, hiszen pl., a szablyát már ők is a –szab-ni” (vágni) magyar igéből vezetik le, (míg más nyelvekben a szó értelmetlen,) de ha egészen a sumérokig visszamegyünk, ott is megtaláljuk a szib (szab) igét! Ugyanígy a gatyát is, ez ott még gada!

És folytathatnánk a felsorolást a végtelenségig, hiszen ez csak két kiragadott példa. Ha tehát valamelyik szavunk nem hasonlít egyetlen más nyelv egyetlen szavára sem, az tudósaink szerint –nyilván” finnugor, hiszen –tudjuk, hogy mi finnugor eredetűek vagyunk”!

Így lehet aztán kijelenteni pl. azt, hogy a himnusz szavainak kb. 80 %-a finnugor szó, de ez, ebben az esetben csak azt jelenti, hogy a himnusz szavainak csak mintegy 15-20 %-át találták hasonlónak más nyelvek szavaihoz, a többi –automatikusan” lett finnugor! (Hogy azok, amelyek más nyelvek szavaira hasonlítanak, miért hasonlítanak, és hogy honnan erednek, ki vette át a másiktól, ez egy másik történethez tartozik.)
Aztán a logikai sorrend megfordul, innentől már finnugor nyelvünk bizonyítja finnugor eredetünket! Gyakorlatilag Münchausen báró esetével állunk tehát szemben, aki a saját hajánál fogva húzta ki magát a slamasztikából! Azért finnugor a nyelvünk, mert finnugor eredetűek vagyunk, és az bizonyítja finnugor eredetünket, hogy nyelvünk finnugor! Ne gondolja senki azt sem, hogy létezik valamiféle finnugor ősnyelv, amelynek valamilyen írott emlékét megtalálták volna, ilyenek sehol sem léteznek! Nem is csoda, hiszen a finneken kívül az összes többi –rokon” a XX. századig írástudatlan maradt! (Ezért is választották rokonainknak őket!)

A legrégibb finn írás is csak a XVII. századból való. Ha már a feltételezett finnugor nyelvcsaládnál tarunk, el kell mondani, hogy vannak a nyelvcsaládok kutatásának nemzetközileg elfogadott írott, és íratlan szabályai. Ezek közé tartozik, pl. az, hogy mindig a legnagyobb létszámú népcsoportból, és a legrégibb írásos emlékekből kell kiindulni!
Ha csak ezt betartanák nyelvészeink, egészen más következtetésekre jutnának, hiszen a tizenötmilliós magyarság után a következő finnek már csak kb. hatmillióan, a többiek összesen is csak mintegy kétszázezren vannak! Így aztán finnugor helyett magyar nyelvcsaládról kellene beszélni, és a többi nyelvet kellene a magyarhoz hasonlítani! Ki is derülne hamar, melyik mit vett át belőle.
Őseink ugyanis, valóban érintkeztek a finnugornak mondott népek őseivel! Kr.e. 3000 körül a mezopotámiai sumér nyelvet beszélő nép jelentősen elszaporodott, és egyre nagyobb területeket foglalt el. Régészeti leletekkel pontosan igazolható, hogy a vízbe dobott kő hullámaihoz hasonlóan terjedt a sumér kultúra, fokozatosan benépesítve így többek között a Mezopotámiától északra elterülő, hatalmas sztyeppei területeket is.
A ma finnugornak mondott népek őseit fokozatosan kiszorították onnan, akik ennek a területi átrendeződésnek a folyamán vehették át azokat a nyelvi elemeket, amelyekre a rokonságunkat egyesek alapozzák.

Ha a sumér kultúra és nyelv felől indulunk el, összehasonlíthatatlanul több mezopotámiai-sumér elemet találunk a szkíta, majd a szkíta-magyar népeknél, és ez így érthető is! Később, Kr.e. 2300 után a mezopotámiai területek fokozatosan elvesztek, az elvándorlás egyre erőteljesebbé vált. Hérodotosz Kr.e. 550 körül már azt írta, hogy a szkíták birodalma a Dunától Kínáig terjed, voltak tehát a sztyeppén, akik keletre, de voltak, akik nyugatra indultak, így van az, hogy a hunokat Kínában is, de a Kárpát-medencében is megtaláljuk, holott korábban Baktriában laktak!
Így http://2.bp.blogspot.com/_DOhNwCjLhRU/SHMnfnbCcdI/AAAAAAAAAwY/xhi--dlAPeE/s1600-h/szkítaörökség.bmpjöttek aztán ide a mi őseink is!
Badiny Jós professzor írja egyik könyvében, hogy a kutya a sumérban kutta, a kuvasz kuassza, a komondor kumundur és a puli puli! Ez megint csak egy példa, de ha jól belegondolunk, ezeknek a kimondottan magyar fajtáknak a tartása és a nevei önmagukban bizonyítják a sumér-magyar rokonságot! Ennyi véletlen ugyanis nem létezik!
Götz László Keleten kél a nap c. "óriási" jelentőségű művében leírja, hogy a "finnugor őshazát”, hogyan vándoroltatták történészeink keresztül-kasul az Urál keleti és nyugati oldalán, olyan területeken, ahol a szovjet régészet 1950-es években elvégzett több száz földtani vizsgálata szerint abban az időben (Kr.e. 4000 előtt) nem is éltek emberek! Nem hogy magyarok tehát, de semmilyen más fajta nép sem! Nem csoda ezek után, hogy a régészeti leletek is hiányoznak! Így került aztán egyre délebbre az őshaza, lassan már a szkíta területeknél tartanak.

Itt vannak aztán a genetikai vizsgálatok, amelyek már egyértelműen bizonyíthatják a más népekkel való rokonságunkat, vagy annak ellenkezőjét.
Bizonyítják is, de ezzel sem jutunk egyelőre sokkal előbbre, mert ezek eredményeit is meghamisíthatja a szándékos félreértelmezés, és a szűk körben birtokolt információkat el is lehet hallgatni!
Találunk is erre példát, ha elég figyelmesek vagyunk a genetikáról manapság megjelenő anyagok tanulmányozásakor! Mégis bíztatónak mondható, hogy a részrehajlás nélkül, nemzetközi összefogással elvégzett vizsgálatok már nehezen titkolhatók el a nagyközönség elől, és az eredményeik sem egykönnyen hamisíthatók.
Ilyenek pl. a Hideo Matsumoto japán professzor vezetésével elvégzett nemzetközi –marker-gén” vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy –..az a marker jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a magyaroknál van, keleten legmesszebb a mai ujgurok, jugarok lakta területeken fordul elő. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. Nem fordulnak elő ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, ... ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét, bármiféle ősi kapcsolatát!” (ld. http://www.kiszely.hu/!)

A Békés Megyei Napló 2001.12.08-i számában Köteles Lajos történész nyilatkozta az alábbiakat: ... –finn-magyar kormányközi együttműködésben 1994 és 1997 között tizenhat ma élő eurázsiai népességcsoportban végeztek genetikai vizsgálatokat, ezekből kiderült, hogy - a korábbi feltételezésektől eltérően - nem állunk genetikai rokonságban a finnekkel.”

Azt is tudjuk, hogy a finnek már kb. tíz éve nem tanítják a rokonság meséjét az iskolákban. Ám, ahogy a nemzetközi vizsgálatokban résztvevő Kiszely professzor finn kollégája mondta az egyik genetikai vizsgálat-sorozat eredménye láttán: –Semmi baj, a rokonság megszűnt, de a barátság ettől még megmarad!”
Magam is így gondolom.

Több, mint százötven évvel ezelőtt Giuseppe Mezzofanti olasz bíboros és nyelvész (1774-1849) Frankl Ágoston cseh nyelvésznek a következőket mondta a magyar nyelvről, amelyet 57 más nyelven kívül szintén beszélt: "Tudja, melyik nyelvet tartom a görög és latin mellett, minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek? A magyart! Az új magyar költők verseit ismerem, ezeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog tündökölni egy költői lángész, aki teljességgel igazolja jóslatomat. A magyarok, úgy látszik, még maguk sem tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben". (Mezzofantit idézik: Kiszely, 1996, 347; Kosztolányi, 1971, 37)

"A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." (John Bowring, 1830, Poetry of the Magyar, Preface, vi - Dr Végvári József fordítása).

Egy dolog megkérdőjelezni a magyar nyelv származtatását a finnugorból, és egy másik egyenesen a sumérhoz hasonlítani. Én még egyetlen forrást sem láttam, ahol a kutya "kutta"-ként szerepelt volna, vagy a gatya "gada"-ként a sumérban. Szeretnék bizonyítékokat látni, nem csak üres fecsegést. Én is ki tudok találni szép történeteket a nyelvünk eredetéről, de én inkább a tényeknek hiszek. Sajnos az internet elterjedésével új értelmet nyert a szólás szabadság, miszerint mindenki olyanokat állít, mindenféle alap nélkül, amilyeneket csak szeretne. És szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy mit hisz el, és mit nem. De azért ne dőljünk be mindennek.

Csupa zene a nyelvünk Weöres versében:

"Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring."

<!-- / message --><!-- sig -->

Winged_Soldier írta:

Egy dolog megkérdőjelezni a magyar nyelv származtatását a finnugorból, és egy másik egyenesen a sumérhoz hasonlítani. Én még egyetlen forrást sem láttam, ahol a kutya "kutta"-ként szerepelt volna, vagy a gatya "gada"-ként a sumérban. Szeretnék bizonyítékokat látni, nem csak üres fecsegést. Én is ki tudok találni szép történeteket a nyelvünk eredetéről, de én inkább a tényeknek hiszek. Sajnos az internet elterjedésével új értelmet nyert a szólás szabadság, miszerint mindenki olyanokat állít, mindenféle alap nélkül, amilyeneket csak szeretne. És szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy mit hisz el, és mit nem. De azért ne dőljünk be mindennek.

Kattints a kibontásához...

Ilyen kemény hozzállás jó lenne a hivatalos magyar tudomány állításaival szemben is.

Bizonyítékot mutatni elég nehéz dolog, mert ahhoz az eredeti jelek kellenének. A jeleket, szövegeket nyugat európai nyelveket beszélők oldották meg a saját hangrendjük, nyelvtanuk alapján. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Badiny Jós Ferenc megoldásai sokakat elbizonytalanítanak, de vannak más tanulmányok is.

ÖSSZEHASONLÍTÓ
SZUMÉR NYELVTAN

Dr. Gosztony Kálmán

A Saint-Michel Kollégium v. tanára, Saint-Etienne (Loire)
A Sorbonne Egyetem (Párizs) Kutató Főiskolája
(IV.) nyelvészeti, szumérismereti osztályának hallgatója (1952-72)
Az eredeti francia nyelvű kiadás a
Francia Nemzeti Központi Tudományos Kutató lntézet,
támogatásávaI megjelent munka

Forditotta:
VÁLLAY FRIGYES KAROLY
DUNA KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
SVÁJC

A francia kiadás eredeti cime:

DICTIONNAIRE
D'ÉTYMOLOGIE SUMÉRIENNE
ET
GRAMMAIRE COMPARÉE
PAR

Colman-Gabrlel GOSTONY

Ancien professeur au Collége Saint-Michel, St.-Etienne (Loire)
Ancien auditeur (1952-72) a I'Ecole Pratique des Hautes Etudes
Sciences philologiques (Sumérien). Paris (Sorbonne)
Ouvrage public avec le concours
du Centre National de la Recherche Scientifique
PARIS
EDITION E. DE BOCCARD
1975




A franciákat érdekelte valami, mert csak úgy semmiért nem kutatnak.

Gosztony 1050 sumér szó összehasonlítását végezte el, melynek végén a következő eredményt kapta: 23 egyezés van a latinban; körülbelül 40 az etruszkban(?); 20 az akkádban; 20 (a bizonytalanok nélkül) az örményben; kb. 50 a török nyelvekben (a kiegészítésekkel együtt kb. 75); 96 az északi finnugorban (kiegészítésekkel kb. 110); 923 a magyarban (ennek 8%-a csak valószínű). Ezenkívül 10 van a kaukázusiakban, 3-4 a baszkban, 3 a bretonban, 2-3 az arabban. (64. oldal) A vizsgált 53 sumér nyelvtani jellegzetesség eredménye véleménye szerint a következő: 21 párhuzamos a finnugorral, 24 a kaukázusival és 51 a magyarral.

Példa a könyvből:
(R. Jestin,Anrégé 103) ... lag-a-a-gurud-da-gim-bi-iz-za-na-ğe-gul = egy rög a vízbe vetve, a felbomlásában hadd pusztuljon (hangtanilag is hasonlít a magyarhoz): (a) rög árba gur-ít-va –(ak)ként ízé-re (válva) hadd hull(-jon el)

Ezt az átírást idegen készítette és értelmezte: ... lag-a-a-gurud-da-gim-bi-iz-za-na-ğe-gul = egy rög a vízbe vetve, a felbomlásában hadd pusztuljon. Ebből írta át magyarra Gosztonyi: (a) rög árba gur-ít-va –(ak)ként ízé-re (válva) hadd hull(-jon el). A magyar irodalmi nyelvet alkalmazva nagyon jó hasonlóság.

Most írjuk fel így: (A)lagaa gurudda gim biizza na ğegul.

Lehet,hogy így sem elég ismerős, mert magyar nyelv órákon meg kellene említeni, amit Sajnovics János még tudott. Idézet a „Demonstrációból“: Eközben a legtöbb magyar véleménye, ha a szavak helyett, melyeket MOLNÁR elismer, úgy hoznám elő a szavakat, ahogyan a mi földműves és egyszerű népünk használja az ország különböző részeiben, megőrizve főleg azok nyers és faragatlan kiejtését, akkor ismétlem, a lapp szavakhoz pontosabban és megfelelőbben egyeznének. Emiatt nekem és a hazánknak szívességet tennének azok, akik országunk különböző vidékein élnek, és hallják, hogy a környező nép beszéde eltér a művelt magyarok nyelvjárásától, e különbségeket lejegyeznék, és alkalomadtán tudtomra adnák.

Nézzük ezekszerint, az „alag” megmaradt az alagsorban, alagútban,használták alug,felüg-nek. Az elgurult-at volt ahol úgy monntág ēgurúdd. A rög, göröngyhöz tartozik a gumó, gümő (a finn használja a göröngyre-kyhmy-ejti kümü, aki nem használja az „ü“-t, annak „kim-gim“ lesz).Ha eljátszadozunk a vizecskével, lesz belőle bizecske, pizecske (kecske-becske), ahol szerették kihagyni a betűket ott a vízzel-vízvē, vízzē, az „a“-zós nyelvjárásban vizzā, máris meg van a „biizza“. Tájainkon az öregek használták az elmenni helyett, ēmenynyi,enmenni, megint „a“-zósan anmanni. Még nagymamám is használta a kifejezést, ha lágy volt a tészta, hogy, gengít, gyengít a liszt. Akkor milyen nyelven is van pl.:„alá gurult gümő vízzel el gyengül”? Hány százalékos az egyezés? Szerintem is hagyjuk az üres fecsegést a hányaveti elutasítást, félresöprést? Az idegen nyelvek tanulása és magasztalása mellet találjunk időt az anyanyelvünkre, mert lenne még mit újra tanulni.

Az egész Gosztonyi tanulmány is meg van a fórumon itt:http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=2131868&postcount=3131

"... Megannyi rossz szó honosodik meg, s megannyi jó szó senyved el. Száz és száz magot kell elhintenünk, hogy egy-kettő gyökeret fogjon." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 183-184)

Mozgalmunk kettős célja: "... őrködik nyelvünk szépségén. Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. ... Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a gondolat is elhomályosul. ... Másodszor: harcolunk az idegen szavak ellen, melyek hovatovább úgy elburjánoznak, hogy már csak névelőink és kötőszavaink maradnak magyarok, ..." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 186)

"Gyarapítani szeretnők szókincsünket, nem apasztani. ... nem riadunk vissza egy új szó alkotásától sem, .. Szívesebben fölelevenítünk egy szót a régi nyelvből, szívesebben élünk tájszóval is, semmint hogy unos-untalan idegennel tarkázzuk mondatainkat." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 189)

Czeslaw Sobkowiak : A szó


A szó néha szakadék
A fenekén már csontok fehérlenek
Világítanak mint csalóka ég
Készen kilökni a kézből a tollat
Hogy halott tartalommal teljenek meg
Hogy ne az eleven költő menjen a nap alá dalolni
Ami a hideg tenyereknek csak érthetetlen kijelentés
És megmentett dolog a mulandó lélegzetek között
És saját fájdalmam folytonos rejtélye
Tehát írni kell minden tárgy közül
Bölcsesség nélkül
Élve
E szegélyen így erősítve a testet
Valami ismeretlennel és közelivel
Mint a szoba sötétjében hirtelen felgyújtott fény
Az emberek között
Írni kell
Élni kell
Mintha a könnyeken át óceán folyna
És a szikla hópehellyé változna
Mint valaki aki a szerelmében
Meg kívánja őrizni
A napot
És mindent elveszít

Dabi István fordítása

Nagy Gáspár: Hány nyelven is...?


"A szétzilált szó kibogozza
az összekuszált értelmet"
(K. Géfin L. - in Traktus)



Hány nyelven is leszek?
ahány nyelven
tűrhetően hallgatok
halogatom a terjeszkedő
h a l á s t
rám terül a csönd
no persze
mint palást
palástul az eladott ház
pattog a MOSTOHA
csillagtalan éjben
repedezik a levegő
mondhatnékja
sehol sehol
Holdomiglan sápadt fényével
az anyanyelvi holtodiglan
de addig még
elzarándokolok x-szer
tested altemplomába
eldadogom még hangtalanul
az utolsó kolduló imát
lépcsőiden föl-le föl-le
térden csúszva
miasszonyunk
hány nyelven is:
egy és ugyanő
ÉDESANYÁNK

Arany János - Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

(1853)

B.U.É.K.!

a csoda neve: szeretet

Meditáció egy rózsához...

csodát tehet a szeretet,
a lélek gyógyulva árad,
ha magát feladva, enged...
társat lel a Jó, magának...

csodát tesz, ki felismeri,
a JÓSÁG kincse kell neki,
s nem érez mást, mint örömet,
ha rózsát hajt egy feszület...

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Egy magyar nyelvész

Kemény Gáborfficeffice" /><o>></o>>
Munkásságába pusztán futólag betekintve már láttam, hogy könyvéből( A nyelvtől a stílusig, Tinta Kiadó) nem egy cikk lesz. Ennek több oka van. Egyrészt a recenzens (szerénységem) is nyelvész akart lenni valaha, másfelől az a két megrendítő, szubjektív hangulatú írás, amit a Nyelvtől a stílusig c. kötet elő és utószavaként olvashatunk. Mindezek miatt cikkem csak egyfajta bevezető.<o>></o>>
<o>
</o> Kemény Gábor (1948) egyetemi tanár, az MTA doktora, a mai magyar nyelvhasználat és a modern magyar szépirodalmi stílus ismert kutatója ebben a kötetben nyelvészeti és stilisztikai tárgyú írásaiból ad válogatást. A tanulmánykötet egy közel négy évtizedes kutatói pálya eredményeinek keresztmetszetét nyújtja az olvasónak.
A gyűjtemény a tanulmányokat két ciklusra osztva közli: előbb a köz- és szaknyelvi tárgyú írások, utánuk a 20. századi magyar szépirodalom stílusának fejlődését bemutató tanulmányok következnek.

Néhány cím a tartalomból:

Szótévesztésből jelentésváltozás
A magyar sportnyelv ereje és gyöngéi
Nyelvleírás - nyelvművelés - stilisztika
A szakrális és az erotikus viszonya Krúdy prózájában
Babits-motívumok József Attila-versekben
Ottlik Géza és a nevek

A két rész között egy a média nyelvikép-használatát tárgyaló, így egyszersmind nyelvészeti és stilisztikai jellegű hosszabb tanulmány (Kép és kommunikáció) teremt kapcsolatot. A kötet írásait a szerző szakmai önvallomása (Hogyan (nem) lettem nyelvész?) és egy interjúja (Nyelv és önbecsülés) foglalja keretbe. A könyv használhatóságát nagymértékben fokozza a tanulmányokban idézett és ismertetett bőséges szakirodalom, továbbá a részletes tárgy-, név- és szómutató. A kötet a nyelvtudomány művelőin kívül a felső- és a középfokú oktatásban tevékenykedő tanárokat és diákjaikat is érdekelheti, mivel gazdag ismeretanyagot közvetít választékos, élvezetes stílusban. A könyvet haszonnal forgathatják a média, különösen a nyomtatott sajtó munkatársai<o>></o>>
Kemény Gábor, Nyelvi mozaik<o>></o>>
Válogatás négy évtized nyelvművelő írásaiból<o>></o>>
Tinta Könyvkiadó, Bp., 2007. 414 lap<o>></o>>
KEMÉNY GÁBOR gyűjteményes kötetének címében a mozaik azért kulcsszó, mert ez a<o>></o>>
válogatás cikkek, tanulmányok és előadások egybeszerkesztésével a közelmúlt négy évtizedében<o>></o>>
kibontakozott nyelvi változásoknak, vitáknak és távlatoknak a fı vonalait kívánja<o>></o>>
megragadni, mozaikkép-pé formálni.<o>></o>>
A kötet három részre tagolódik. Az első, a �Stílusközpontú nyelvművelés� nemcsak a<o>></o>>
gyűjteménynek, hanem a nyelvművelő KEMÉNY GÁBOR szemléletének elvi alapjait is megvilágítja.<o>></o>>
Ezeket a dokumentumokat átszövi a fegyelmezett érvelés pontossága, a szakmai<o>></o>>
vallomástétel személyes tónusa, s a szerzı írásait gyakran árnyaló, több funkciójú irónia és<o>></o>>
önirónia. A második rész címe, �Mondhatta volna szebben?� tulajdonképpen folytatása az<o>></o>>
elsınek, ahogy az alcím is kifejezi: �Gyakorlati stilisztika mondatról mondatra�. A harmadik<o>></o>>
részre pedig már csak azért is fel kell hívni a figyelmet, mert a kötetcímmel azonos<o>></o>>
�Nyelvi mozaik� meglepı ismétlésnek tetszhet. Véleményem szerint, az alcím feloldja az<o>></o>>
esetleges kérdésünket. A �222 pillanatfelvétel az ezredforduló nyelvhasználatáról� alcímben<o>></o>>
ugyanis az ezredfordulóra teszi a hangsúly. Az ezredforduló teszi egyértelművé, hogy ez<o>></o>>
a rész az időrenddel kapcsolódik a másodikhoz: a záró rész napjaink nyelvállapotának, az<o>></o>>
eleven (mondhatnám, az érzékelhetı) nyelvtörténetnek a jelenségeit, változásait leíró, értelmezı<o>></o>>
írások gyűjteménye.<o>></o>>
Az olvasókat köszöntı bevezetőjében a szerzı arra a számára műhelygondot jelentı<o>></o>>
kérdésre, hogy miért szánta rá magát nyelvművelőı könyve megjelentetésére, így adja meg a<o>></o>>
választ: �Hogy szembesítsem magamat ilyen műfajú régebbi írásaimmal (közvetve pedig<o>></o>>
egykori önmagammal), és ezzel bekapcsolódjam a nyelvművelés létjogosultságáról folyó<o>></o>>
szenvedélyes vitába� (13). Valamennyien tudjuk, érzékeljük, hogy ez a személyes gond<o>></o>>
senkinek sem magánügye. A vele birkózás közérdekű. KEMÉNY GÁBOR számvetése pedig<o>></o>>
azért lehet különösen közügy, mert véleményét, álláspontját � sokunkkal ha nem is ellentétben,<o>></o>>
de sokunktól különbözően � négy évtizeden át folyamatosan és nyilvánosan alakította,<o>></o>>
így a szakmai közvélemény is szembesülhet az egykor olvasottakkal, s nem utolsósorban a<o>></o>>
róluk alkotott korábbi ítéleteivel.<o>></o>>
Szemle 489<o>></o>>
A szerzı több változatban kifejtett álláspontjában a nyelvművelésnek a stílus a (módszereket<o>></o>>
és lehetőségeket is meghatározó) szemléleti alapja. A �megoldás (ha van megoldás<o>></o>>
a normativitás ügyében való állásfoglalásra) éppen ez: a stilisztikai szempontok hasznosítása,<o>></o>>
egy stilisztikai szemléltető nyelvművelésnek a megteremtése. Csak egy ilyen felfogású és<o>></o>>
módszerű nyelvműveléstől remélhetjük, hogy meg tudja ismertetni a nyelvközösség tagjaival<o>></o>>
az anyanyelvben rejlı kifejezések sokféleségét. [...] Így juthatunk el a nyelvi helyesség<o>></o>>
alapkövetelményétől a stilisztikai helyesség eszményéig. Vagy majdnem addig. Hiszen az<o>></o>>
eszmény épp attól az, ami, hogy csak megközelíteni tudjuk, elérni azonban nem� (21). Az<o>></o>>
anyanyelv és az idegen nyelv különbségét sokszor ezzel a fordulattal szoktuk érzékeltetni:<o>></o>>
anyanyelvén az ember azt mondja, amit akar (amit szándékozik kifejezni), idegen nyelven<o>></o>>
azonban csak azt, amit tud (azaz, amit ki tud fejezni). KEMÉNY GÁBOR álláspontját erısíthetjük<o>></o>>
annak a közös tapasztalatnak a kimondásával, hogy az idézett különbség az anyanyelvet<o>></o>>
használók körén belül is jelen van. Sokan sem az anyanyelvi kifejezésben, sem az<o>></o>>
anyanyelvi megértésben (!) nincsenek birtokában annak az ismeretnek, jártasságnak, hogy<o>></o>>
�amit kimondunk vagy leírunk, ne csupán érthetı és nyelvtanilag szabályos legyen, hanem<o>></o>>
fejezze ki mindazt az érzelmi és hangulati többletet is, ami közlésünk fogalmi tartalmát kiegészíti<o>></o>>
és szubjektív hitelességét megadja� (21). Ezt az irányultságot a szerzı másutt funkcionális-<o>></o>>
nak (20), vagy szituatív helyesség-nek (20), illetőleg egy interjúban stiláris odaillıség-<o>></o>>
nek (Népszabadság, 2007. augusztus 16. 10) nevezi.<o>></o>>
KEMÉNY GÁBOR egy szakmai önéletrajzában feltette a kérdést: �Mindent összevéve:<o>></o>>
nyelvész vagyok-e hát, vagy sem?� (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 74. Bp.,<o>></o>>
2007: 10). A válasza: �Ha a stilisztika, a nyelvművelés és a szótárkészítés: nyelvészet, akkor<o>></o>>
igen, ha nem az, akkor ťcsak filológusŤ, mint Kovalovszky [Miklós] mondotta saját magáról�<o>></o>>
(uo.). A filológus csak látszatra kibúvó megnevezés. A szerzőnnél is, de bizonyára<o>></o>>
KOVALOVSZKY MIKLÓSnál is. KEMÉNY GÁBOR eddigi munkássága, írásaiban dokumentált<o>></o>>
sokoldalúsága érthetővé teszi, hogy az osztatlan filológia elvét valló szerzı számára egyenes<o>></o>>
út vezetett a stilisztikai szemléltető nyelvműveléshez. �A lényeg az,� � írta idézett önéletrajzában<o>></o>>
nyelvészeti pályája kezdetéről � �hogy a nyelvészek befogadtak maguk közé annak<o>></o>>
ellenére, hogy már ekkor is [!] azok a dolgok érdekeltek igazán, amelyek a nyelvészet határán<o>></o>>
kívül, valahol a nyelvészet és az irodalomtörténet (és -elmélet) határterületén találhatók.<o>></o>>
Ezért kapóra jött a stilisztika, amely ekkor (az 1970-es évek elején) ígéretes korszakát élte� (9).<o>></o>>
A stilisztikai szemléltető nyelvművelés is bele-beleütközik azonban egy-egy feldolgozásra,<o>></o>>
s fıként válaszra váró kérdésbe. KEMÉNY GÁBOR ilyennek tartja például az irodalmi<o>></o>>
példák (a stilisztikai minták!) nyelvművelési megítélését. Nemcsak a stilisztikai szemléltető<o>></o>>
nyelvművelés vonzhatja ezeket bizonyítékként nyelvművelő dilemmák megoldásához, volt<o>></o>>
ilyen �hitelesítı� szerepük a korábbi nyelvművelőı korszakban is. �Ezen azonban már lehetne,<o>></o>>
kellene is vitatkozni. (Nem azon, hogy a költőınek-írónak több van-e megengedve nyelvileg,<o>></o>>
mint nekünk, ťközönséges halandóknakŤ, hanem azon, hogy ezek a ťpoetica licentiákŤ másodlagosan<o>></o>>
felhasználhatók-e valamely nyelvi alakulat köznyelvi használhatóságának az<o>></o>>
igazolására.)� (19). Kétségtelenül sok ága-boga van ennek a példacsoportnak, ezért valóban<o>></o>>
kellene, mert lehetne is min vitatkozni. Legalább három részre bonthatók már az esettípusok<o>></o>>
is. Egyrészt stílusszándék indokolhatja egy-egy szokatlan, nem elınyös vagy helyteleníthetı<o>></o>>
forma használatát � az irodalmi mőben. Hitelesen (tehát a stilisztikumát is megırizve) mint<o>></o>>
idézetek hathatnak, terjedhetnek ezek. Másrészt a különbözı nyelvváltozatokból (nyelvjárásokból,<o>></o>>
szaknyelvekből, szlengből stb.) származó, a köznyelvben ismeretlen vagy akár ke-<o>></o>>
rülendınek ajánlott alaktani, szóalkotási stb. formák kisebb-nagyobb regionális elterjedtségükkel<o>></o>>
válhatnak mintává. Harmadrészt igenis vannak a szépirodalomban is téves, hibás,<o>></o>>
rontott nyelvi alakok. Egyszerűen szólva a lektornak, olvasószerkesztőnek, s nem utolsósorban<o>></o>>
a kritikusnak nemcsak fordítások esetében kötelessége a nyelvi megoldásokról, azaz éppen<o>></o>>
a �stiláris odaillőségekről� véleményt mondani, sıt adott esetben módosítást javasolni<o>></o>>
vagy akár kérni.<o>></o>>
Nehezíti a fentiekben felidézett problémaköteg bogozgatását, hogy a közelmúlt magyar<o>></o>>
nyelv- és stílustörténetében lezajlott (és még be sem fejeződött) egy korszakváltás.<o>></o>>
KEMÉNY GÁBOR megfogalmazásában idézve: �a hetvenes évek második felétıl kezd érvényesülni<o>></o>>
az [eddigi folyamatokkal] ellentétes tendencia, amely az egységesüléssel szemben<o>></o>>
a széttagolódás, a szlengesedés, a szabálytalanság, a nyelvi durvaság (sıt trágárság) irányába<o>></o>>
hat. [...] Ez az új fejlődési irány csapódik le a korszak szépirodalmában (Esterházy, Spiró,<o>></o>>
majd Parti Nagy, Garaczi stb.), amely persze nemcsak tükrözte, hanem serkentette is a normasértő,<o>></o>>
ironikus, groteszk nyelvhasználat kultuszát, divatját� (122). Jelenlegi nyelvi, stílus és<o>></o>>
olvasástörténeti hagyományaink közegében még elmondhatjuk, hogy eleven bennünk a<o>></o>>
viszonyítás: tudjuk, érezzük még, hogy mihez képest szabálytalan, durva (trágár), ironikus,<o>></o>>
groteszk ez a nyelvi és stiláris változás. Éppen ezért kettős kérdés áll előttünk: 1. mi lesz<o>></o>>
(lehet) ebből, mi történik (történhet) ezután? 2. mit kellene (mit lehetne) tennünk itt és<o>></o>>
most? Rögtönzött (és nem feltétlen) válaszként azt mondhatjuk: az új nyelv- és stílusváltozat<o>></o>>
is addig hatásos és új(donság), amíg van még mihez képest. Ha nincs, akkor elıre vagy<o>></o>>
hátra, de újra lépni kell.<o>></o>>
A szerzı szemléletére jellemzı az idegen szavakra vonatkozó felfogása is. �Nem az<o>></o>>
idegen szót kell irtani, hanem a vele egyenértékű magyart terjeszteni�� írja (58). A stilisztikai<o>></o>>
szemlélethez közelebb helyezve így is mondhatjuk: az idegen szót illesszük be egy<o>></o>>
(vagy több) szinonimasorba, teremtsünk lehetőséget a jelentésárnyalati megkülönböztetésre,<o>></o>>
esetleg a szóhasadásra. KEMÉNY GÁBOR efféle különbség kialakulását érzékeli a tüntetés és<o>></o>>
a demonstráció között (vö. 65; ill. ÉKsz2. demonstráció és tüntetés a.). Az újabban tapasztalható<o>></o>>
visszaidegenítés mindezért szinonimatörlést, szinonimavesztést is jelent. L. dzsúdó és<o>></o>>
cselgáncs (�Egy magyar sportszó nekrológja: cselgáncs�: 277�8), asszisztens és partjelzı,<o>></o>>
taccsbíró (322�3), tréner és edző, masszőr és gyúró (323); frekvencia és hullámhossz, szezonális<o>></o>>
és idénymunka (CZIGÁNY LÓRÁNT: Kortárs 1977/7: 6).<o>></o>>
A �Nyelvi mozaik� egészét meghatározza a változás kategóriája. A változás regisztrálása,<o>></o>>
értelmezése, szórványos vagy tendencia voltának kitapogatása. Számos jelenség- és<o>></o>>
példacsoport adatait főzhetjük össze (a kitűnőı Mutató segítségével), hogy markánsan kirajzolódjanak<o>></o>>
a karakterisztikus vonások és a megjelölt idıszak változásainak vonulatai, görbéi.<o>></o>>
Mostanában mindenkinek feltűnhet például az igekötők állományában, gyakoriságában,<o>></o>>
valamint funkcióikban és szerepváltásaikban észlelhetı nagyarányú változás. KEMÉNY GÁ-<o>></o>>
BOR több cikkben követette nyomon ezt a változási hullámot, fıként a be- és a le- módosulásait,<o>></o>>
valamint az igekötők �elhagyogatását� (19). A cikkek (ironikusan mondva) nem azt<o>></o>>
regisztrálják, hogy lám már megint szaporodott a furcsán, szokatlanul használt igekötıs alakok<o>></o>>
példatára, hanem mindig az okokat igyekeznek felderíteni. Például: �A bevállal tehát<o>></o>>
nem alkalmi, egyedi jelenség, hanem (talán) [!] egy most kezdıdı nyelvi fejlıdési tendenciának<o>></o>>
a tünete [ti. hogy erősebben kiemelkedjék a cselekvés befejezettsége, eredményes volta.]�<o>></o>>
(260); �A befúj és a beidéz igekötője [...] nemcsak befejezettséget érzékeltet, hanem<o>></o>>
némiképp megtartja eredeti szerepét, a befelé irányulás jelzését is� (261); �A köznyelvi Szemle<o>></o>>
491<o>></o>>
kall, megsokall vmit kifejezés mellé (nem helyette, hanem melléje, ez fontos!) [így!] a bizalmas<o>></o>>
beszélt nyelv létrehozott egy tömör és kifejezı igét: besokall. A [...] besokall tárgyatlan<o>></o>>
ige, s nem is lehet tárgya, hiszen az alany tudati állapotát fejezi ki. Vagyis az új igekötő<o>></o>>
a vonzatstruktúrát is megváltoztatta� (271); stb.<o>></o>>
A kötet meggyőzhet bennünket arról, hogy a sokszorosan és meggyőzően hangsúlyozott<o>></o>>
stílusközpontúság mellé a változás is oda helyezendő, azaz a mai nyelvművelő magatartásnak<o>></o>>
nem csupán a stílusközpontúság, hanem a nyelvtörténeti érzékenység, a nyelvtörténeti<o>></o>>
szemlélet is alkalmas, sőt szükséges irányultsága lehet.<o>></o>>
PUSZTAI FERENC<o>></o>>
<o>></o>>
<o>></o>>
Kemény Gábor (Budapest, 1948. május 10.) nyelvész, egyetemi oktató. A Magyar Tudományos Akadémia doktora 2002 óta, emellett az MTA Nyelvtudományi Intézete Lexikológiai és Lexikográfiai Osztályának tudományos tanácsadója, több stilisztikai és nyelvhelyességi tárgyú könyv szerzője, társszerzője.
Apja Kemény G. Gábor (1915�1981) történész.
Életútja ]

Középiskolai tanulmányait a József Attila Gimnáziumban végezte Budapesten 1962 és 1966 között. Egyetemi éveit az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom szakán töltötte 1966-tól 1971-ig.
Ezt követően az MTA Nyelvtudományi Intézetben tudományos ösztöndíjas gyakornokként dolgozott 1971 és 1973 között. 1973-tól tudományos segédmunkatárs, 1976-tól tudományos munkatárs, 1988-tól tudományos főmunkatárs (1988�1993 között tudományos osztályvezető). 2002-től tudományos tanácsadó. 1994-től a ME BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének docense, 2003-tól egyetemi tanára. 1998-tól 2003-ig tanszékvezető volt.
1973-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1987-től a nyelvtudomány kandidátusa, 2002-től az MTA doktora (nyelvtudomány). Habilitációja 2002. november 11-én volt a DE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.
1978-ban Gombocz Zoltán-éremmel jutalmazta a Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1999-ben Lőrincze Lajos-díjat kapott az Anyanyelvápolók Szövetségétől.
Tudományos ösztöndíjai

• 1971�1973 MTA
• 1987�1988 Soros
• 1997�2001 SZPÖ (professzori ösztöndíj).

1976 óta tagja különféle akadémiai bizottságoknak (anyanyelvi, magyar nyelvi, nyelvtudományi bizottság, stilisztikai, magyar nyelvészeti munkabizottság). 1982 óta tagja a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának, 1992 óta egyik szerkesztője az Édes Anyanyelvünknek, tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai (Hungarológiai) Társaságnak, az Anyanyelvápolók Szövetségének; 2007-től az MTA közgyűlési doktor képviselője.
Előadásai nemzetközi kongresszuson: 1972, 1977, 1983, 1988, 1994. Magyar Nyelvészek Nemzetközi Kongresszusa: 1986, 1991, 2006. Hungarológiai Kongresszus: 1990. Finnugor Kongresszus.
Munkássága

Főbb szakterületei: magyar nyelvészet, stilisztika, nyelvművelés, szövegtan.
Több mint harmincöt éve végez publikációs tevékenységet, amelynek eredménye huszonöt könyv (egy részük társszerzős), száznyolcvankét tudományos közlemény (tanulmány, cikk, recenzió) és körülbelül hatszáz ismeretterjesztő cikk.
Források [<o>></o>>

Kemény Gábor pályaképének fontosabb adatai

• Nyelvtudományi Intézet
• Írásainak válogatott bibliográfiája

Középiskola: József Attila Gimnázium (Budapest), 1962�66.<o>></o>>
Egyetem: ELTE BTK magyar nyelv és irodalom szak, 1966�71.<o>></o>>
Munkahelyek: MTA Nyelvtudományi Intézet, 1971�73. tud. ösztöndíjas gyakornok, 1973�76. tud. segédmunkatárs, 1976�87. tud. munkatárs, 1988�2002. tud. főmunkatárs (1988�93. tud. osztályvezető), 2002� tud. tanácsadó; ME BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék, 1994�2003. egy. docens (1998�2003. tanszékvezető), 2003� egy. tanár.<o>></o>>
Tud. fokozatok: 1973. egy. doktor, 1987. a nyelvtudomány kandidátusa, 2002. az MTA doktora (nyelvtudomány).<o>></o>>
Habilitáció: 2002. november 11., DE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék.<o>></o>>
Tud. díjak: 1978. Gombocz Zoltán-érem (Magyar Nyelvtudományi Társaság), 1999. Lőrincze Lajos-díj (Anyanyelvápolók Szövetsége).<o>></o>>
Tud. ösztöndíjak: 1971�73. MTA, 1987�88. Soros, 1997�2001. SZPÖ.<o>></o>>
Szakmai közélet: 1976 óta tagja különféle akadémiai bizottságoknak (anyanyelvi, magyar nyelvi, nyelvtudományi bizottság, stilisztikai, magyar nyelvészeti munkabizottság); 1982 óta tagja a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának, 1992 óta egyik szerkesztője az Édes Anyanyelvünknek; tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai (Hungarológiai) Társaságnak, az Anyanyelvápolók Szövetségének.<o>></o>>
Előadás nemzetközi kongresszuson: 1972, 1977, 1983, 1988, 1994. Magyar Nyelvészek Nemzetközi Kongresszusa; 1986, 1991, 2006. Hungarológiai Kongresszus; 1990. Finnugor Kongresszus.<o>></o>>
Publikációs tevékenység: 24 könyv (egy részük társszerzős), 182 tud. közlemény (tanulmány, cikk, recenzió), kb. 600 ismeretterjesztő cikk.<o>></o>>
Ismeretterjesztő tevékenység: nyelvi rovat írása, ill. szerkesztése: 1976�80. Élet és Tudomány, 1977�90. Népszabadság, 1993�2004. Édes Anyanyelvünk, 1995�99. Magyar Tudomány; 1974� előadások a magyar nyelv hetén; több kiadvány (lexikon, tankönyv stb.) anyanyelvi lektora. <o>></o>>
<o>></o>>
Életrajz
1948. május 10-én születtem Budapesten. Alap- és középfokú iskoláimat Budapesten végeztem, 1966-ban érettségiztem a József Attila Gimnáziumban. Ebben az évben mint a magyar irodalmi OKTV helyezettjét felvettek az ELTE Bölcsészkarára. Tanulmányaimat magyar-történelem szakon, később magyar egyszakosként folytattam, és 1971-ben kitüntetéses diplomával fejeztem be.
<o>></o>>
Negyedéves bölcsészhallgató koromban francia nyelvből középfokú állami nyelvvizsgát tettem. 1987-ben letettem a kandidáláshoz akkor kötelező orosz nyelvvizsgát (alapfokon). Ezenkívül szakirodalmat olvasok angol és német nyelven.
<o>></o>>
Szakmai érdeklődésem már utolsó egyetemi éveim alatt a nyelvészet felé fordult. 197l. szept. 1-jén tud. ösztöndíjas gyakornokként az MTA Nyelvtudományi Intézetének - akkor Grétsy László vezette - mai magyar nyelvi osztályára kerültem. Főállásban azóta is a Nyelvtudományi Intézetben dolgozom, 1973-tól 1976-ig tud. segédmunkatársi, 1976-tól 1987-ig tud. munkatársi, 1988-tól tud. főmunkatársi beosztásban. 1988-tól hat éven keresztül a mai magyar nyelvi osztályt vezettem.
<o>></o>>
Intézeti munkaként elsősorban nyelvművelő tevékenységet folytattam, egyéni kutatásaim pedig a nyelv- és az irodalomtudomány határterületeire, elsősorban a stilisztikára irányultak. Egyetemi doktori disszertációmat - Gáldi László tanácsára - Krúdy Gyula képalkotásáról írtam. Ezt megvédve 1973-ban summa cum laude minősítéssel elnyertem a bölcsészdoktori címet. Disszertációm rövidített változata 1974-ben megjelent a Nyelvtudományi Értekezések sorozat 86. számaként.
<o>></o>>
A szakfolyóiratokban szintén 1974 óta publikálok rendszeresen. Eddig 19 (részben társszerzős) könyvem és 144 tudományos közleményem (tanulmányom és ismertetésem) jelent meg.
<o>></o>>
Az 1970-es évek eleje óta rendszeresen írok nyelvi ismeretterjesztő cikkeket is (számuk jelenleg meghaladja az 500-at). Nyelvi rovatot szerkesztettem az Élet és Tudományban (1976-1980), a Népszabadságban (1977-1990) és a Magyar Tudományban (1995-1999). 1992-től egyik szerkesztője vagyok az Édes Anyanyelvünk című nyelvi ismeretterjesztő lapnak.
<o>></o>>
Az elmúlt közel harminc évben számos hazai és nemzetközi tudományos kongresszuson, konferencián tartottam előadást (több ízben felkérésre). Első előadásomat 1972 augusztusában, a magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusán tartottam. Azóta is mindegyik magyar nyelvészkongresszuson szerepeltem előadóként (1977, 1983, 1988, 1994). Az 1991. májusi alkalmazott nyelvészeti konferencián a záróülés egyik plenáris előadója voltam. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság felkérésére néhány tudományos ülésszakon is tarthattam előadást stilisztikai témákról (1978: Krúdy; 1980: József Attila; 1985: Kosztolányi). Ezenkívül részt vettem és előadást is tartottam a Magyar Nyelvtudományi Társaság felolvasóülésein (szaknyelvi szakosztály: 1984. május; általános nyelvészeti szakosztály: 1999. március), a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság két kongresszusán (1986, Bécs; 1991, Szeged), valamint az 1990. évi debreceni finnugor kongresszuson, az 1992. októberi budapesti nyelvművelő konferencián, az 1995. augusztusi miskolci névtudományi konferencián, az 1998. júliusi egri anyanyelv-oktatási napokon, az ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének konferenciáin (1998 és 1999 októberében), a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi Tanszékének metaforakonferenciáján (1999. október), továbbá az MTA Nyelvtudományi Intézete megalapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon (szintén 1999 októberében). 2000 áprilisában Szombathelyen a Márai Sándor születésének centenáriuma alkalmából rendezett tud. ülésszakon tartottam előadást. Felkértek, hogy vezessem be az MTA "Magyar Tudományosság Külföldön" Elnöki Bizottságának 2001 októberében Debrecenben sorra kerülő tud. ülésszakát, amely a szomszédos államok magyar szaknyelvének kérdéseit vitatja meg.
<o>></o>>
1994 óta másodállásban a Miskolci Egyetem bölcsészkarának magyar nyelvészeti tanszékén is dolgozom, egyetemi docensi beosztásban, 1998. július 1-jétől a tanszék vezetőjeként. 1995 április-júniusában az Újvidéki Egyetemen posztgraduális kurzust vezettem a modern stilisztika témakörében. 1996-97-ben és 2001-től óraadó tanárként szövegtant, stilisztikát és stílustörténetet tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
<o>></o>>
Kutatói és oktatói pályám során több ízben részesültem különféle szakmai elismerésekben, támogatásokban. 1978-ban elnyertem a Magyar Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán-érmét, 1999-ben az Anyanyelvápolók Szövetségének Lőrincze Lajos-díját. 1987-88-ban Soros-ösztöndíjban, 1997-től 2001-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesültem. 1976 óta veszek részt akadémiai bizottságok munkájában: Anyanyelvi Bizottság (1976-90: tag, 1983-90: titkár), Stilisztikai Munkabizottság (1985-90: titkár), Magyar Nyelvi Bizottság (1990-től tag). 1982-től tagja vagyok a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának, 1991-től a Hemingway Alapítvány Pethő Sándor-díját odaítélő kuratóriumnak.
<o>></o>>
Tudományos publikációimnak általában kedvező visszhangjuk volt: többek között - időrendben - Pusztai Ferenc, Kovalovszky Miklós, Szabó Zoltán és Szathmári István írt róluk elismerő recenziót. Képekbe menekülő élet és Nyelvmővelő kéziszótár címő könyveimet megjelenésükkor több rádió- és tévémősor is méltatta.
<o>></o>>
Kandidátusi értekezésemet Krúdy Gyula képalkotásáról írtam ("A nyelvi kép mint stíluseszköz Krúdy Gyula prózájában"). Ezt megvédve 1987 novemberében elnyertem a nyelvtudomány kandidátusa fokozatot.
<o>></o>>
A szakmai elismertség jelének tekintem, hogy évek óta rendszeresen felkérnek a tud. minősítési eljárásban való közreműködésre (korábban TMB-opponensként vagy bizottsági tagként, újabban MTA-doktori és habilitációs pályázatok véleményezőjeként).
<o>></o>>
Akadémiai doktori értekezésemet "A nyelvi kép mint szemantikai, stilisztikai és szövegtani jelenség a 20. századi magyar nyelvben és irodalomban" címmel 2000. február 29-én nyújtottam be a Doktori Tanácsnak.
<o>></o>>
Publikációs lista
<o>></o>>
Önálló munkák
1. Krúdy képalkotása. Akadémiai, Bp. 1974. 105 l. (Nyelvtudományi Értekezések, 86. sz.)
2. A költői képtől a közhelyig. TIT, Bp. 1974. 36 l. (Nyelvi Ismeretterjesztés, 1974/1. sz.)
3. Képszerűség és kompozíció Krúdy prózájában. Akadémiai, Bp. 1975. 35 l. (Nyelvűr Füzetek, 11. sz.)
4. Hivatalos nyelvünk kézikönyve. ÁSZI, Bp. 1976. 352 l. (Szerk. Grétsy László; társszerzők: Bíró Ágnes, Grétsy László.)
5. Hivatalos nyelvünk kézikönyve. ÁSZI, Bp. 1978.2 346 l.
6. Nyelvművelő kézikönyv. I. A-K. Akadémiai, Bp. 1980. 1294 l. (Főszerk. Grétsy László és Kovalovszky Miklós.) [Munkatárs, kb. 50 kisebb szócikk szerzője.]
7. Nyelvművelő kézikönyv. II. L-ZS. Akadémiai, Bp. 1985. 1291 l. (Főszerk. Grétsy László és Kovalovszky Miklós.) [Munkatárs, 2 nagyobb és kb. 100 kisebb szócikk szerzője.]
8. Nyelvészet és tömegkommunikáció. I-II. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp. 1985. (Szerk. Grétsy László; társszerzők: Buda Béla, H. Nagy Erzsébet, Huszár Ágnes, Wacha Imre.)
9. Nyelvi divatok. Gondolat, Bp. 1985. 286 l. (Szerk. Bíró Ágnes és Tolcsvai Nagy Gábor; társszerzők: Bíró Ágnes, Felde Györgyi, Huszár Ágnes, Tolcsvai Nagy Gábor.)
10. Iratszerkesztési és -fogalmazási tanácsadó. Közgazdasági és Jogi, Bp. 1987. 444 l. (Szerk. Deme László és Grétsy László; társszerzők: Bíró Ágnes, Büky László, Deme László, Grétsy László, M. Korchmáros Valéria.)
11. Szaknyelvi divatok. Gondolat, Bp. 1989. 297 l. (Szerk. Bíró Ágnes; társszerzők: Bíró Ágnes, Felde Györgyi, Seregy Lajos, Tolcsvai Nagy Gábor.)
12. Szindbád nyomában. Krúdy Gyula a kortársak között. MTA Nyelvtud. Intézet, Bp. 1991. 128 l. (Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes, 7. sz.)
13. Mondd és írd! Válogatott nyelvművelő cikkek. Auktor, Bp. 1992. (Társszerkesztő: Szántó Jenő.) [Szerk. és 23 cikk szerzője.]
14. Képes diákszótár 14 000 címszóban. Akadémiai, Bp. 1992. 1110 l. (Társszerkesztő: Grétsy László.)
15. Normatudat - nyelvi norma. MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp. 1992. 257 l. (Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes, 8. sz.) [Szerk. és egy tanulmány szerzője.]
16. Képekbe menekülő élet. Krúdy Gyula képalkotásáról és a nyelvi kép stilisztikájáról. Balassi, Bp. 1993. 252 l.
17. A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp. 1994. 188 l. (Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes, 16. sz.) [Szerk. és egy tanulmány szerzője.] (Társszerkesztő: Kardos Tamás.)
18. Nyelvművelő kéziszótár. Auktor Könyvkiadó, Bp. 1996. XIII, 645 l. [Szerkesztő, szócikkíró.] (Társszerkesztő: Grétsy László.)
19. A metafora grammatikája és stilisztikája. Tanulmánykötet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke által 1999. október 11-12-én rendezett konferencia előadásaiból. Tinta Könyvkiadó, Budapest 2001. 294 l. [Szerk. és egy tanulmány szerzője.]
<o>></o>>
Tanulmányok
1. Ezzel együtt. Nyr. 96 (1972): 27-9.
2. Fa-kutya volt-e a fakutya? Nyr. 96 (1972): 158-65.
3. A világirodalom oktatása a gimnáziumban. Nyelv és Irodalom 1972/2: 67-73.
4. Logikai-szemantikai struktúrák Krúdy hasonlataiban. In: Jelentéstan és stilisztika. A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusának előadásai. Szerk. Imre Samu, Szathmári István, Szűts László. Akadémiai, Bp. 1974. 269-72.
5. Lexikális jelentés - kontextuális jelentés - írói jelentés (A költői képalkotás problémáinak szemantikai megközelítéséhez). Nyk. 76 (1974): 183-98.
6. A képszerűség nyelvi formáiról. MNy. 70 (1974): 325-39.
7. Képválasztás és kompozíció Krúdy prózájában. Nyr. 98 (1974): 160-71.
8. Képsűrűség és kompozíció Krúdy prózájában. Nyr. 98 (1974): 306-25.
9. Oszlopos Simeon. Literatura 1974/3: 121-6. [Sarkadi Imre drámájának elemzése.]
10. Néhány elméleti és terminológiai kérdés a szóképek köréből. MNy. 71 (1975): 150-60.
11. Köznyelvi képek megújítása Tamási Áron prózájában. Nyr. 99 (1975): 188-92.
12. Köznyelvi hibák - sportnyelvi hibák. Nyr. 99 (1975): 405-13.
13. Alakmások és önarcképek Krúdy prózájában. Filológiai Közlöny 1975: 434-43.
14. A költői képek funkciója egy Krúdy-leírásban. Nyr. 100 (1976): 409-20.
15. Krúdy pályafordulatához (A vörös postakocsi-tól a "pesti regények"-ig). Literatura 1976/3-4: 19-24.
16. Stilisztika és statisztika (Zsilka Tibor új könyvéről). Nyk. 78 (1976): 135-48.
17. Nyelvtani és képi determináció a teljes metaforában. Nyk. 79 (1977): 177-200.
18. Az eltévedt lovas (Hozzászólás egy Ady-szimbólum értelmezéséhez). Nyr. 101 (1977): 324-9.
19. A szív álmaitól a gyomor álmaiig (Erotika és gasztronómia Krúdy képeiben). Nyr. 101 (1977):439-57.
20. Hivatalos nyelvünk néhány jellemző sajátossága és magyarosabbá tételének módozatai. In: Az anyanyelv az ember életében. Szerk. Bachát László. TIT, Bp. 1977. 53-66.
21. Időélmény és kompozíció Krúdy prózájában. Szabolcs-Szatmári Szemle 1978/3: 12-7.
22. A stílus születése és halála (Állandóság és változás Krúdy prózájában). In: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmáról. Szerk. Kabdebó Lóránt. Petőfi Irodalmi Múzeum-Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1979. 113-30.
23. Egypár gondolat a prózaelemzésről (Egy funkcionális stílusvizsgálat körvonalai). MNy. 75 (1979): 465-7.
24. "Jelképek erdején át..." (Szimbólumok és szimbolizmus a százéves Krúdy Gyula prózájában). Édes Anyanyelvünk 1979/1: 5.
25. A teljes metafora nyelvtani szerkezetéről. In: A magyar nyelv grammatikája. A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusának előadásai. Szerk. Imre Samu, Szathmári István, Szűts László. Akadémiai, Bp. 1980. 457-65.
26. Stílus, stíluselemzés, prózaelemzés. Nyr. 104 (1980): 29-38.
27. A mutató névmási birtokos jelzőről és (annak?) használatáról. Nyr. 104 (1980): 417-9.
28. Krúdy tücsökzenéje. Magyar Nemzet 1980. szept. 14. [Az N. N. című kisregény jelképrendszeréről.]
29. Krúdy és a stílusa (A stílus helye Krúdy művészetében és Krúdy helye a stílus művészetében). It. 1981: 440-57.
30. A nyelvi képek szerepe a tömegtájékoztatásban. Nyr. 106 (1982): 138-41.
31. A "lelki táj" mint közlésforma József Attilánál. Nyr. 106 (1982): 307-10.
32. Szöveg és jelentés (Ceruzajegyzetek egy újszerű könyv margójára). Nyr. 106 (1982): 465-76. [Murvai Olga könyvéről.]
33. A "lelki táj" mint közlésforma József Attilánál. In: "A mindenséggel mérd magad!" Tanulmányok József Attiláról. Szerk. B. Csáky Edit. Akadémiai Kiadó, Bp. 1983. 121-5. [Vö. 31.]
34. Címek a mérlegen. Jel-Kép 1983/2: 106-15. (Társszerző: Grétsy László.)
35. Kép és kommunikáció. In: Nyelvészet és tömegkommunikáció. Szerk. Grétsy László. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp. 1985. II, 119-205.
36. Szakmai nyelvhasználat és publicisztikai stílus. Nyr. 109 (1985): 268-75.
37. A nyelvi kép mibenléte és befogadásának mechanizmusa az újabb stilisztikai elméletek tükrében. Nyk. 88 (1986): 39-87.
38. Kosztolányi nézetei a nyelv esztétikumáról. MNy. 82 (1986): 280-8.
39. A szépirodalmi közlés specifikuma és a stíluselemzés módszere. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 1986/2: 53-64.
40. Érthetőség és érthetetlenség a költészetben. Nyr. 110 (1986): 382-3.
41. The perception of figures in recent theories of stylistics. In: ELTE Annales, Sectio Linguistica, tom. XVIII., 1987. 359-82.
42. Elemi kép - komplex kép - továbbszőtt kép. Nyr. 111 (1987): 162-74.
43. Életérzés és stílusforma Krúdy Gyula "bécsi" regényeiben. It. 69-70 (1987-88): 435-47.
44. A szépirodalmi közlés specifikuma és a stíluselemzés módszere. In: A magyar nyelv rétegződése. A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadásai. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. Akadémiai, Bp. 1988. II, 537-47. [Vö. 39.]
45. A pozitív nyelvművelés időszerű kérdései. Hungarológiai Közlemények (Újvidék) 80 (1989): 489-93.
46. A pozitív nyelvművelés időszerű kérdései. In: Nyelvi értékeink és gondjaink. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 1989. december 5-én tartott tudományos ülésszakának anyaga. A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Újvidék 1990. 1-5. [Klny. az előző cikkből.]
47. A televízió sportműsorainak nyelvéről. Nyr. 113 (1989): 19-27.
48. Gondolatok és óhajok a XX. századi magyar nyelvészetben a nyelvművelés és a stilisztika viszonyáról. Nyr. 114 (1989): 435-41.
49. Képsűrűség mint nemzedéki stílusjegy? In: Congressus septimus internationalis fenno-ugristarum. Debrecen, 27. VIII.-2. IX. 1990. Sessiones sectionum. Dissertationes. Litteraria. Red. I. Dobos, L. Keresztes etc. Debrecen 1990. 247-52.
50-52. Nyelvi képek gyakorisága, típusai és funkciója egy mai magyar szépprózai antológiában. I.: Nyr. 114 (1990): 36-53.; II.: Uo. 161-75.; III.: Uo. 115 (1991): 28-44.
53. Életérzés és stílusforma Krúdy Gyula "bécsi" regényeiben. In: A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében - Dieungarische Sprache und Kultur im Donauraum. A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Bécs, 1986. szept. 1-5.) elhangzott előadások. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, Bp.-Wien 1991. II, 1026-32. [Vö. 43.]
54. Gondolatok és óhajok a XX. századi magyar nyelvészetben a nyelvművelés és a stilisztika viszonyáról. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány története témaköréből. A magyar nyelvészek V. nemzetközi kongresszusának előadásai. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. Akadémiai Kiadó, Bp. 1991. 340-5. [Vö. 48.]
55. Befejezés előtt a Nyelvművelő kisszótár. In: I. magyar alkalmazott nyelvészeti konferencia. Nyíregyháza, 1991. máj. 3-4. Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza 1991. I, 24-32.
56. Igekötő-elhagyási tendencia: normasértés vagy normatágítás? In: Kemény Gábor (szerk.): Normatudat - nyelvi norma. MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp. 1992. 205-27.
57. Normaváltás közben. Édes Anyanyelvünk 1992/4: 5.
58. Stephen Ullmann (Ullmann István) felismerései a szinesztézia jelentéstani alapjairól. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson - Szeged, 1991. augusztus 12-16. - elhangzott előadások. Szerk. Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság-Scriptum Kft., Bp.-Szeged 1993. III, 1321-7.
59. Normaváltás közben. Nyr. 117 (1993): 416-7. [Vö. 57.]
60. Mi sem akarjuk "leválasztani" azt az ötmillió magyart! Válasz(ok) Kontra Miklósnak. [Vitacikk.] Szivárvány 1993/3: 155-8. [Újra: 76.]
61. Az igekötő elmaradásának néhány jellegzetes esete a mai magyar köz- és sajtónyelvben. In: Kemény Gábor-Kardos Tamás (szerk.): A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp. 1994. 99-105.
62. A nem latin betűs írású nyelvek neveinek magyar helyesírásáról (Szempontok és javaslatok). Nyr. 118 [1994]: 287-99.
63. Körülírás? Metafora? Körülíró metafora! In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Fel. szerk. Laczkó Krisztina. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Bp. 1995. 209-14.
64. Ottlik Géza és a nevek (Írói névadás a Hajnali háztetők-ben). Nyr. 119 (1995): 371-5.
65. [Bevezető a Szakmagyar rovathoz.] Magyar Tudomány 1995/1: 80.
66. Mi a stílus? (Újabb válaszok egy megválaszolhatatlan kérdésre). Nyr. 120 (1996): 6-13.
67. Álom - való (Az ellentét mint szövegszervező elv egy Krúdy-novellában). Nyr. 120 (1996): 403-14.
68. [Hozzászólás az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának 1995. október 9-i ülésén.] Nyelvi tervezés, nyelvi politika II. rész. Nyr. 120 (1996): 380-402. [K. G. hozzászólása: 381-2.]
69. Faj vagy fajta? (Szaknyelv és köznyelv viszonya egy szóhasználati kérdés tükrében). Magyar Tudomány 1996/12: 1519-20.
70. Van-e szükség Magyarországon anyanyelvi törvényre? Jegyzőkönyv a Magyar Nyelvi Bizottság 1996. május 3-i üléséről. Nyr. 121 (1997): 104-120. [K. G. felszólalása: 113-5.]
71. Stílusmagatartások a hetvenes évek magyar szépprózájában (Stílustörténeti vázlat). In: Szavak - nevek - szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Szerk. Kiss Gábor és Zaicz Gábor. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Bp. 1997. 182-6.
72. Az ellentét mint szövegszervező elv egy Krúdy-novellában. In: Szöveg és stílus. Szabó Zoltán köszöntése. Szerk. Péntek János. Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke, Cluj/Kolozsvár 1997. 234-40. [Vö. 67. (Rövidített változat.)]

73. Jól értjük-e a költő szavát? (József Attila két versrészletének értelmezéséhez). In: Saxa loquuntur [A Szent Imre Gimnázium/József Attila Gimnázium évkönyve]. Szerk. Vasbányai Ferenc. Bp. 1997. I, 257-61.
74. A szövegstílus három összetevőjéről (Péter Mihály stílusmeghatározása alapján). Nyr. 122 (1998): 133-42.
75. Szövegstílus és konnotáció. In: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Bańczerowski Janusz, Han Anna, Kassai Ilona, Nyomárkay István közreműködésével szerkesztette Zoltán András. ELTE BTK Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszéke, Bp. 1998. 289-93.
76. Mi sem akarjuk "leválasztani" azt az ötmillió magyart! Válasz(ok) Kontra Miklósnak. In: Kontra Miklós-Saly Noémi (szerk.): Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról. Osiris, Bp. 1998. 69-73. [Újraközlés; először: 60.]

77. A stilisztikai szövegelemzéstől a komplex műelemzésig (Vas István: Branyiszkó). In: V. Raisz Rózsa-H. Varga Gyula (szerk.): Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. XIII. Anyanyelv-oktatási Napok. Eger, 1998. július 7-10. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp. 1999. 74-82.
78. Képszerűség és poliszémia. In: Gecső Tamás (szerk.): Poliszémia, homonímia. Az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti tanszéke által 1998 októberében rendezett tudományos konferencia előadásainak tanulmánykötete. Tinta Könyvkiadó, Bp. 1999. 109-16.
79. A nyelvi kép mint "rendellenesség" (Tudománytörténeti vázlat). Nyr. 123 (1999): 292-302.
80. A nyelvi kép mint "szabályszerűség" (A tudománytörténeti vázlat folytatása). Nyr. 123 (1999): 395-403.
81. A nyelvi kép: "rendellenesség" és "szabályszerűség" (Egy saját elgondolás körvonalai). Nyr. 124 (2000): 74-85.
82. Írói és kutatói vélemények a nyelvi kép jelentőségéről. In: Kugler Nóra-Lengyel Klára (szerk.): Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Bp. 1999. 184-7.
83. Régi magyar irodalmi szövegkiadások. Nyk. 96 (1998-1999): 200-4.
84. A stilisztika feladatai és lehetőségei az új évezred küszöbén. In: Kiefer Ferenc-Gósy Mária (szerk.): Helyzetkép a magyar nyelvtudományról. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésen elhangzott előadások válogatott és átdolgozott tanulmányai. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Bp. 2000. 64-74.
85. Szkülla és Kharübdisz között: a stilisztika feladatai és lehetőségei az új évezred küszöbén. Nyr. 124 (2000): 298-310.
86. A szemantikai távolság és a stilisztikai érték viszonya a költői képben. In: Gecső Tamás (szerk.): Lexikális jelentés, aktuális jelentés. Tinta Könyvkiadó, Bp. 2000. 146-52.
87. Casanova kellékei (A nyelvi képek, a beszédmódok és a tagolás szövegszervező funkciója Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regényében). In: Lőrinczy Huba-Czetter Ibolya (szerk.): "Este nyolckor születtem..." Hommage a Márai Sándor. BÁR, Szombathely 2000. 253-65.
88. A pillangó, a rózsa meg a kis fazék: a nyelvi kép mint szövegszervező tényező a 20. század első felének magyar szépprózájában. In: Kemény Gábor (szerk.): A metafora grammatikája és stilisztikája. Tanulmánykötet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke által 1999. október 11-12-én rendezett konferencia előadásaiból. Tinta Könyvkiadó, Bp. 2001. 140-52.
89. A "szecessziós" Krúdy (Egy Aranykéz utcai éj emléke). Nyr. 125 (2001): 319-29.
90. Időélmény és kompozíció Krúdy Gyula prózájában. In: Szabó Pál Csaba (szerk.): Szindbád Palotán. Krúdy Gyula és Várpalota tanulmányok és novellák tükrében. Szindbád Kiadó, Várpalota 2001. 72-81. [Megjelenőben.]
91. Előhang egy kispörkölthöz (Erotika és gasztronómia egy kései Krúdy-novellában). In: Szabó Pál Csaba (szerk.): Szindbád Palotán. Krúdy Gyula és Várpalota tanulmányok és novellák tükrében. Szindbád Kiadó, Várpalota 2001. 111-9. [Megjelenőben.]
92. Szakszókincs - szaknyelv - tudományos nyelv (Újabb szempontok egy régi vitakérdéshez). [Megjelenőben.]
93. Magyar szaknyelv Magyarországon és a szomszédos országokban. [Megjelenőben.]
<o>></o>>
Ismertetések, beszámolók
1. Albert Henry: Métonymie et métaphore. [Ism.] Nyk. 76 (1974): 478-83.
2. Jelentéstan és stilisztika. [Ism.] Nyk. 78 (1976): 184-92.
3. Szilágyi Ferenc: A magyar szó költészete. [Ism.] Nyr. 103 (1979): 242-4.
4. Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. [Ism.] Nyk. 82 (1980): 400-2.
5. Verseghy Ferenc: A magyar nyelv művészi felhasználása. [Ism.] Nyk. 82 (1980): 402-5.
6. Éder Zoltán: Révai Miklós. [Ism.] In: ÁNyT. XIII. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981. 284-8.
7. Szilágyi Ferenc: A magyar szó költészete. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1981/1: 10.
8. Erdélyi János: Filozófiai és esztétikai írások. [Ism.] Nyk. 85 (1983): 213-5.
9. Angol nyelvű Kosztolányi-monográfia. [Ism.] Nyr. 109 (1985): 367-9. [Dalma Hunyadi Brunauer-Stephen Brunauer: Dezső Kosztolányi.]
10. Beszámoló az újjáalakult Anyanyelvi Bizottság 1985. november 22-i üléséről. Nyr. 109 (1985): 511-2. (Társszerző: Grétsy László.)
11. Kovalovszky Miklós köszöntése. Élet és Irodalom 1985. szept. 27. [75. születésnapja alkalmából.]
12. Dalma Hunyadi Brunauer-Stephen Brunauer: Dezső Kosztolányi. [Ism.] Ungarn-Jahrbuch (München) 14 (1986): 299-301. [Angol nyelvű.]
13. Szabó Zoltán (szerk.): Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok 1984. [Ism.] Nyr. 110 (1986): 376-7.
14. Ülésezett az Anyanyelvi Bizottság. Nyr. 111 (1987): 512.
15. Hungarológiai kongresszus Bécsben. Édes Anyanyelvünk 1987/1: 12.
16. Boross József-Szűts László (szerk.): A mai magyar argó kisszótára. [Ism.] Nyr. 111 (1987): 246-7.
17. Közéleti beszédünk. Wacha Imre kötete. [Ism.] Magyar Nemzet 1987. júl. 9.
18. Új argószótár "abcug"-tól "zsuzská"-ig. [Ism.] Mai Magazin 1987/2: 37.
19. Beszámoló az Anyanyelvi Bizottság 1987. évi tevékenységéről. Nyr. 112 (1988): 126-8.
20. Beszámoló az Anyanyelvi Bizottság 1988. évi üléseiről. Nyr. 112 (1988): 508-10.
21. Deme László-Grétsy László-Wacha Imre (szerk.): Nyelvi illemtan. [Ism.] Nyr. 112 (1988): 484-6.
22. Szende Tamás: Megérthetjük-e egymást? [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1988/1: 13.
23. Beszámoló az Anyanyelvi Bizottság 1989. évi tevékenységéről. Nyr. 113 (1989): 510-2.
24. Vajdasági magyar nyelvművelő napok. Édes Anyanyelvünk 1990/1: 12.
25. Balogh Lajos-Kontra Miklós (szerk.): Élőnyelvi tanulmányok. [Ism.] Magyar Tudomány 1990/9: 1125-6.
26. Szekér Endre: Hagyomány és újítás mai költői nyelvünkben. [Ism.] Nyr. 114 (1990): 120-2.
27. Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében. Büky László monográfiája. [Ism.] Magyar Nemzet 1990. jan. 29.
28. Az első magyar alkalmazott nyelvészeti konferenciáról. Édes Anyanyelvünk 1991/3: 13.
29. Csalánok és ibolyák (Szilágyi Ferenc epigrammái). [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1993/3: 16.
30. Péter Mihály: A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. [Ism.] MNy. 89 (1993): 494-6.
31. Nyelvművelő könyv a Vajdaságból. Molnár Csikós László: Hogy is mondjam? [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1994/1: 18.
32. A muravidéki magyarság nyelvéről. Molnár Zoltán Miklós: Nyelv és nemzetiség. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1994/3: 18.
33. Értsünk szót! Sebestyén Árpád nyelvművelő kötete. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1995/1: 17.
34. Csokonai-szókincstár I. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1995/5: 15.
35. Szabolcsi Miklós: "Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927-1930. Akadémiai Kiadó, Bp. 1992. [Ism.] Hungarológiai Értesítő (Internet-változat.)
36. Bárczi Géza emlékkönyv. Szerk. Szathmári István, E. Abaffy Erzsébet, B. Lőrinczy Éva. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp. 1994. [Ism.] MNy. 92 (1996): 210-1.
37. Szende Tamás: A jelentés alapvonalai. Bp. 1996. [Ism.] Nyr. 120 (1996): 232-4.
38. Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. [Ism.] Magyar Tudomány 1997/5: 632-4.
39. Georges Molinié-Pierre Cahné (eds): Qu'est-ce que le style? Presses Universitaires de France, Paris 1994. 354 pp. [Ism.] Acta Linguistica Hungarica 45 (1998): 408-10. [Angol nyelvű.]
40. Hol tart ma a stilisztika? (Stíluselméleti tanulmányok). Szerk. Szathmári István. [Ism.] MNy. 94 (1998): 70-5.
41. Origins of language. Edited by Jürgen Trabant. [Ism.] Magyar Tudomány 1998/1: 106-9.
42. Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája. [Ism.] Nyk. 96 (1998-1999): 285-91.
43. Nagy L. János: Szavak és világok Weöres Sándor verseiben. [Ism.] In: Petőfi S. János-Békési Imre-Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 11. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez (III). JGYF Kiadó, Szeged 1998. 313-6.
44. Lőrinczy Huba: Búcsú egy kultúrától. Márai Sándor: A Garrenek műve. [Ism.] Műhely 1999/4: 87-8.
45. Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig. Adamik Tamás új könyvéről. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 1999/3: 15.
46. A stilisztikai szöveginterpretáció elméleti és módszertani problémái. A nyelvi kép szövegtani funkciói. [Ism. egyéni kutatási projektumáról.] In: 50 éves az MTA Nyelvtudományi Intézete. 1949. szeptember 12. A főbb munkálatok és eredmények áttekintése. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Bp. 1999. 43-6.
47. Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. [Rövid ism., név nélkül.] Magyar Tudomány 1999/6: 766.
48. Szabó Zoltán: A magyar szépírói stílus történetének fő irányai. [Ism.] ItK. 2000/3-4: 534-8.
49. Egy könyv, amelynek nincs ára, csak értéke. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 2000/4: 17.
50. Írói nyelvművelés. Heltainé Nagy Erzsébet könyvéről. [Ism.] Édes Anyanyelvünk 2001/1: 17.
51. Büky László: Egy vers szóhasználati háttere. [Ism.] Magyar Tudomány 2001/9: 1138-40. A legjobb találatok a következőhöz: Kemény Gábor nyelvész
Szakmai érdeklődésem már utolsó egyetemi éveim alatt a nyelvészet felé fordult.
<o>></o>>
Összeállította:
<o>></o>>
Kerekes Tamás

Különös emberként ismerték Ófehértón. Állandóan az erdőben barangolt, különleges növények, gombák után kutatott.
Nyelvművelőként komoly szakmai elismertségre tett szert, cikkeit rendszeresen publikálták a helyi és az országos lapok, a Magyar Rádió nyelvészeti műsorainak állandó szereplője volt. Református lelkészi diplomája mellett tíz nyelven beszélt és fordított. 2005-ben interjút adott újságunknak és verseit is publikáltuk.
2009. január 15.-én temettük el az ófehértói temetőben.

Egy cikkével búcsúzunk Attila bácsitól, aki alkotásaival örökre „beírta” magát Ófehértó történetébe.


Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénk lakói szinte valamennyien nyelvápolók, nyelvvédők, azok is, akik nem aktívan harcolnak a nyelvszürkülés, rontás ellen. Hiszen aki ősi tájszólásunk nyelvkörében élve helyes magyarsággal beszél és ellenáll helyes divatoknak, máris nyelvvédőnek tekintendő.

Az őserő, a tisztulás forrása a tájnyelvek összessége, azért a rádió, TV beszélőinek gyakran kellene ismerkedniük a vidéken beszélt nyelvvel az állandó korrekció, tisztulás biztosítása végett. Emlékezzünk Buga doktor, Öveges professzor, és Lőrincze Lajos szép és dallamos, élvezetes előadásaira, akik a gyermekkorban elsajátított tájszólásukkal is gyönyörködtették a hallgatókat. A gépiesnek ható beszéd színtelen, ha mégoly hibátlan is nyelvileg. Honnan ered a nyelvi diktatúra? Nem a nyelvtudomány szakemberei találják ki a helyes magyar beszéddel szembeni divatozást –általában--, hanem a műveletlen pesti utca embere. Naponta halljuk százszámra a nyelvi hibákat, indokolt tehát a félelmünk: a legközelebbi szabályzatba talán bizony a mostani lavór után a kőrút és a pósta is bekerül majd? A tájnyelvek nem változnak a divatok hatására, de a feltűnni akarók, a nyelvet nem féltő kényeskedő félműveltek már terrort gyakorolnak egyes illetékes nyelvészek felett is, így aztán ők – megszokásból és talán sznobságból is – átveszik az egyes divatelemeket, meg aztán nem akarják, hogy falusinak bélyegezzék őket a pesti félműveltek.
A tájnyelvek mindenikének hivatása, amit igyekszik is betölteni a vidéki beszélők révén, hogy miként a folyóknak öntisztulási erejük van, tisztítsák az ország nyelvét. Csakhogy ez az erő egy bizonyos szennyeződé felett már elenyészik, amint a folyók is képtelenek egy ponton túl a szennyeződés ellen küzdeni. Oly bőséggel árad egyre inkább a tisztátlan beszéd a tiszta magyarsággal beszélők, különös veszélyességgel a fogékony ifjúság felé, hogy félő, lassan megronthatja a vidékiek nyelvgyakorlatát is. Lassan, de biztosan, ha nem teszünk ellene semmit. A magyar nyelv hetének minden évben sok haszna van, ám a legvirulensebb nyelvártalmakról csak néhány elszánt nyelvvédő ír vagy beszél harcosan.

A kevés nyelvőr mellett több milliónyi magyarnak kellene összefogni, hogy foganatos legyen a küzdelem: társadalmi szervezeteknek, még inkább iskolák, magyartanárok egyetemi karok tiszte is volna a küzdés. Ha késlekedünk, egyszer talán már meddő lesz a fellépésünk.
A tájnyelv nemcsak eredeti, hanem szent és szinte tévedhetetlen. A mi hivatásunk hát, hogy tanítsuk magyarul helyesen beszélni a kozmopolitákat és az alaptól már elszakadt „/ön/kényeskedőket”, de ha ezt nem tesszük szervezetten, mozgalomszerűen, pusztába kiáltott szó marad a sok-sok dohogásunk, sirámunk és sírásunk szép anyanyelvünk védelmében.

(Ófehértói Tükör)

Nagy Gáspár : Szavak



Sütnek a szavak
fájnak
de becsületére is
szájnak
Mondják a szavak
mondják
ami legbelül fáj
mondják:
a kitagadottról
szólnak
hamis szavaktól
óvnak -
Szállnak a szavak
szállnak
tél előtt nyár előtt
járnak
Idők jövendőjében
úsznak
viszik a múltat is
túsznak
Égnek a szavak
égnek
füsttelen lobogón
égnek

- - - - - - - - - -

És dicséretére az Égnek
magasába indul ez ének

Hogy mennyire igazatok van a hozzászólásokban, mennyire egyetértek a véleményeitekkel, melyekben a szép, tiszta, szlengtől mentes beszédről irtok hosszan sorolhatnám. Nem teszem! Egy másik fórumon szóvá tettem a "rövidítéseket", amiért figyelmeztettek a fórum szabályzatára hivatkozva, hogy nem bírálhatom a helyesírást. Igaz, ezek után megjegyeztem, hogy ott a magyagyar kultúráról is szó esik. No, de nem az számít. Azokat a neveket ezen a fórumon nem látom.
Pedig jó lenne látni. Jó lenne látni azt, hogy tudnak Ők másképp is fogalmazni, szépen s jól, magyar nyelvet beszélni. Mondom ezt, ezeket azért, mert személy szerint én is vallom azt, hogy"nyelvében él a nemzet".

Ladányi Mihály: Emberrablás

Egyik hosszú mondatával
összekötözték kezét-lábát,
szájába epigrammát tömtek,
fejére sűrűszövésű szonett került,
aztán elkábították elégiával,
s végül – midőn már teljesen
magatehetetlenné vált – belökték
egy poros verseskötetbe.

Ábrányi Emil