Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Ile57 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 November 14.

  1. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Czuczor Gergely (1800-1866) (költő és nyelvész):

    Nemzeti nyelv


    Szónokaink mondnak sok jót a nemzeti nyelvről;
    Csak magyarúl is jól tudna beszélni kiki.
     
  2. lassuagyu

    lassuagyu Vendég

    <O:p</O:p
    Csak egy részletét idéztem be a hozzászólásnak emlékeztetőül!<O:p</O:p
    Szeretnék hangzó anyagot csatolni hozzá<O:p</O:p
    A Neten már sehol nem lelhető fel<O:p</O:p
    Ez a kossuth rádió adásából valóTetten ért szavak Balázs Géza műsora
    hallgassátok jókedvvel:<O:p</O:p
    2007. december 9. - Egy nyelvi vers a népivé válás útján. Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című versének története – a mi napig, címmel hangzott el
    Két változatban teszem fel az első .M3U kiterjesztésű fájl a meghallgatásához winamp lejátszó kell
    A második egyszerű mp3
    <O:p</O:p
     
  3. lassuagyu

    lassuagyu Vendég

    Bencze Imre: Ékes, édes apanyelvünk (2)<O:p</O:p

    2008.01.20. 15:13 rokica<O:p</O:p

    Bencze Imre 2008.01.20. 14:17:38 <O:p</O:p
    Kedves Rokica! Ha van hozzá ideje, türelme és érdeklődése, kérem olvassa el Maya blogján a jan. 20-i bejegyzést. Ott olvasható az Ékes, édes apanyelvünk (2). Ha netán megtetszett, átmentheti a saját honlapjára. Jó szórakozást !
    Üdvözlettel : Bencze Imre <O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
    Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
    Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
    Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.

    Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,
    "Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.
    Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember
    Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,
    Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,
    Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,
    Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,
    Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

    Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,
    Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,
    Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,
    Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;
    Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,
    Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;
    Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,
    Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;
    Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,
    Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

    Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,
    Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,
    Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,
    Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,
    Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,
    Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,
    Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,
    Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,
    Idióta, abnormális, degenerált, debilis,
    Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,
    Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,
    Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,
    Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,
    Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

    Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,
    Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,
    Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,
    Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,
    Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,
    Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.
    Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:
    Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

    "Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,
    "Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:
    Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,
    Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,
    Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,
    Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.
    Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,
    Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),
    Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,
    Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,
    Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,
    Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;
    Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:
    "Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

    Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,
    Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:
    Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...
    Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...
    Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...
    Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;
    Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...
    Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...
    Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk...
    Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;
    Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek –
    Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

    Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,
    aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;
    Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,
    Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:
    Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!
    Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!
    - Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!
    - Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.
    - Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!
    - Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!
    - Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni!
    - Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!
    - Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,
    - Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
    - Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
    - Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.
    - Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;
    - Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
    - Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
    - Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.
    - Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
    - Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!
    - Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
    - Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.

    Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,
    Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,
    Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,
    Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;
    Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,
    Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,
    Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,
    Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

    Megjegyzés: E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében. Elnyerte az Írószövetség különdíját. A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott), mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb.

    (a szerző) <O:p</O:p
     
  4. kaláris

    kaláris Állandó Tag

    Molnos Angéla: Ki a felelős a magyar nyelvért?
    Beszéd
    Valamelyik nyelvművelő előadás után fölszólal egy fiatal tanítónő: "Miért mondja mindenki, hogy 'anyanyelv'? Hol van itt 'anyanyelv'? Az anyáknak nincs idejük a gyerekekkel beszélni. Ide-oda rohangálnak, munkát vagy pénzt keresnek, beteg szüleiket ápolják. Kimerülten érkeznek haza és még el kell végezniük a házimunkát. Sok anya egyedül neveli fel gyerekét segítség nélkül. Nincs se idejük, se erejük az anyáknak a beszélgetésre. Van tévényelv, utcanyelv, diszkónyelv, de anyanyelv nincs."
    Ezen egyszerű megfigyelés félelmetes erővel kellene, hogy hasson mindannyiunkra. Anyáink, falvaink, tanyáink élő nyelve mentett át minket a századokon. Míg hittérítők, tatárok, törökök, németek, oroszok, meg mások dúlták az országot, öltek, zsákmányolták földi javainkat és elégették könyvtárainkat, eldugott, biztonságos zugokban az anyák beszélgettek a gyerekekkel. Regösök és mesemondók mondták a költői jelképekbe burkolt igaz történeteket. Beszéltek és szállt az ige szájról szájra.
    Ha megszakad a beszéd, akkor elvész nyelvünk és vele együtt mi is elsüllyedünk a népek tengerében. Akkor Herder jóslata beteljesül. Ne hagyjuk, hogy igaza legyen. Ha az anyák már nem beszélnek, akkor beszéljenek az iskolák. Vállalják ők ezen emberfeletti, nemzetmentő feladatot!
    Beszéd nélkül nincs magyar nyelv, gondolkodás, személyiségfejlesztés, és nincs műveltség. Műveltségünk annak következtében jön létre és gyarapodik, hogy egymás között használjuk nyelvünket, én és te beszélünk. Nyelvünk egész műveltségünket magában hordozza. Miközben anyanyelvet tanítunk, egyben műveltséget is közvetítünk.
    Az a mód, ahogyan őseink agya működött, megalkotta nyelvünk szerkezetét. E szerkezet átlátszóan tiszta és pontos. Szorosan összefügg anyanyelvünk a gondolkodásunkkal és az anyanyelvi nevelés elsősorban a gondolkodást fejleszti. A beszéd rendjében az értelem és a tudás rendje tükröződik, csakúgy, mint a szakszerű, világos szervezésben. (K. Grandpierre Emil, 1979, 12-13 o.). Tisztázatlan gondolkodásra vall a tisztátalan beszéd. Ha gondozatlan és hanyag a beszédünk, ugyanilyen lesz a gondolkodásunk. (Szabó Árpád, 1996).
    Amikor a tanuló felel a tanár váratlan kérdésére, gondolkodni tanul; amikor összefoglalja, amit tanult, beszélni. "Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját." (Babits Mihály).
     
  5. estfen

    estfen Állandó Tag

    Nekem nagyon megtetszett ez a vers. Wass Albert - Üzenet haza

    Üzenem az otthoni hegyeknek:
    A csillagok járása változó.
    És törvényei vannak a szeleknek,
    Esőnek, hónak, fellegeknek,
    Es nincsen ború örökkévaló.
    A víz szalad, a kő marad,
    A kő marad.

    Üzenem a földnek: csak teremjen,
    Ha sáska rágja le is a vetést,
    Ha vakond túrja is a gyökeret.
    A világ fölött őrködik a rend,
    S nem vész magja a nemes gabonának,
    De híre sem lesz egykor a csalánnak,
    Az idő lemarja a gyomokat.
    A víz szalad, a kő marad,
    A kő marad.

    Üzenem az erdőnek: ne féljen,
    Ha csattog is a baltások hada.
    Mert erősebb a baltánál a fa,
    S vérző csonkból virradó tavaszra
    Új erdő sarjad győzedelmesen.
    S még mindég lesznek fák, amikor a rozsda
    A gyilkos vasat rég felfalta már,
    S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
    Hasznos anyaggá vált a föld alatt. . .
    A víz szalad, a kő marad,
    A kő marad.

    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    Ha egyenlővé teszik is a földdel,
    Nemzedékek őrváltásain
    Jönnek majd újra boldog építők
    És kiássák a fundamentumot
    S az erkölcs ősi, hófehér kövére
    Emelnek falat, tetőt, templomot.
    Jön majd ezer új Kőmíves Kelemen,
    Ki nem hamuval és nem embervérrel
    Köti meg a békesség falát,
    De szenteltvízzel és búzakenyérrel
    És épít kőből új hazát.
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    A fundamentum Istentől való,
    És Istentől való az akarat,
    Mely újra építi a falakat.
    A víz szalad, a kő marad,
    A kő marad
    És üzenem a volt barátaimnak,
    Kik megtagadják ma a nevemet:
    Ha fordul egyet újra a kerék,
    Én akkor is a barátotok leszek.
    És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag,
    Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
    És leszünk egy cél és egy akarat:
    A víz szalad, a kő marad,
    A kő marad.

    És üzenem mindenkinek,
    Testvérnek, rokonnak, idegennek,
    Gonosznak, jónak,
    Hűségesnek és alávalónak,
    Annak, akit a fájás űz, és annak,
    Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
    Vigyázzatok és imádkozzatok!
    Valahol fönt a magos ég alatt
    Mozdulnak már lassan a csillagok,
    S a víz szalad és csak a kő marad,
    A kő marad.

    Maradnak az igazak és a jók,
    A tiszták és a békességesek.
    Erdők, hegyek, tanok és emberek.
    Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
    Lukasszák már az égben fönt a rostát
    S a csillagok tengelyét olajozzák
    Szorgalmas angyalok.
    És lészen csillagfordulás megint,
    És miként hirdeti a biblia:
    Megméretik az embernek fia,
    S ki mint vetett, azonképpen arat.
    S a víz szalad és csak a kő marad,
    A kő marad.
     
  6. kaláris

    kaláris Állandó Tag

    Buzogány Árpád
    Az út, amit megjárunk
    [SIZE=-1] A gagyi falutalálkozóra[/SIZE]
    Ha már elfogy az út előlünk,
    ha nem tudjuk, merre van előre,
    ha már a májusi szikrázó fénytől
    se kapunk jártányi erőre,
    ha már botokká válnak
    körülöttünk a zsenge ágak,
    vadak lesnek ránk s minden
    tüske csak visszafelé rángat;
    ha a csillagokat is ellopják tőlünk
    s a kenyeret kezünkből kiragadják -
    csak a gondolat maradjon friss,
    mint bolyban a szorgalmas hangyák.
    Mert ha szólni tudunk még,
    nem maradtunk szegények;
    itt az is kincs, ha felhangzik
    anyánk nyelvén egy ének ...
    Majd csak a remény marad meg
    s mellette mindennapi jármunk,
    de ünnep az, ha kimondhatjuk
    valamelyik gyönyörű álmunk
    szabadságról és szeretetről
    s aztán nagyot hallgatunk, mint a vének;
    de az is ajándék, ha ezzel
    legalább holnapig élek -
    s ha a remény is már elhagy,
    - nem simogatnak, nem vesznek ölbe -
    a legszebb vágyakkal együtt zuhanunk
    az anyanyelvből - az anyaföldbe.

    Gagy, 1991 májusa
     
  7. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Krúdy Gyula:

    Felhők (részlet)

    Nem kell bántani drága, árva gyermekből királyfivá növekedett magyar nyelvünket.
    Őt már senki se veheti el tőlünk. Amint a múltunk, a legsajátosabb nemzeti múltunk is a miénk marad, bármi történjék.
    (1915.)
     
  8. kaláris

    kaláris Állandó Tag

    Lakatos Demeter
    Kedves üsmeretlen testvér
    (Magyarázat: E vers úgy hangzik, mintha egy moldovai csángó írna levelet magyar rokonainak. Már nem tud jól magyarul, de büszke arra, hogy csángó és költő.)
    Moldovának tájairól érkezem
    néhány versvel, hul mind kurtul életem,
    hul még magyar szó még hallszik faluba,
    magyar nótákat még húzzák fonúba,
    hul a Szeret Moldovával meg nem áll,
    hul a pásztor egísz nyáron furujál.
    Megkapom a leveledet, örvendek,
    Sajnálom, ah rokonak, nem megyek!
    Most még zavaros a világ, ís még lesz,
    remílem, hogy még a fene el nem vesz.
    Ezut
    án jőnek jobb üdűk, tudja meg,
    örökké a hideg után jön meleg.
    Sógorát már rég nem láttam, sajnálom,
    és kiküldettít, melyik járt nálam.
    Cselédrül, melyikrül beszíl, meglátom,
    érdeklűdtem én ezután barátom.
    Megírom én a vejinek, ha kapak,

    tudja meg, hogy adó
    snak nem maradak.
    Mindenkinek jót kívának, kedvesem,
    nem nagyon tudok én írni helyesen,
    mígis csángúknak is vannak kültűik,
    nálunk is a régi világ változik.
    Nálunk is újul az élet minden nap,
    új ínekeket a kültű örök kap.
    Úgy illik, én ínekelem, ami szíp
    ,
    anyanyelven, ahogy megértse a nép.


     
  9. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    "A Magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ilyen külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán!"

    Széchenyi István
     
  10. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Fábri Péter
    A csönd és a szó<O:p

    Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
    a szó a csönd ruhája csak.
    A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
    s a csönd a vér, a hús, a csont,
    a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.<O:p

    Ha néha szóba rejtezik,
    csak mint, ha nő incselkedik, tréfál velünk,
    s hogy vetkezhessen, öltözik,
    mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
    s a csönd is éppen ezt teszi.
    <O:p
    A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
    az öntudatlan élet ő:
    a Semmi teste, néma változás, anyag.
    S a szó a csönd ruhája csak,
    s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.<O:p
     
  11. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Lászlóffy Csaba
    Anyanyelv
    Ne hátra pillants most fiam
    az elfolyó sok halott árnyra
    mint kiszáradt meder olyan
    a voltak fel nem támadása
    nagyapád helyett most szemed
    ne azt a gyújtóbombát lássa
    mely negyvennégy õszén esett
    Tordán az egyik szomszéd házra
    ne tudj agyvérzésrõl s epe-
    ömlésrõl ne gondolj a rákra
    dédanyád s szépapád rege-
    szarvas-tűntén se fordulj hátra
    ne rágjon titkos rejtelem
    ne sújtson vereségek szárnya
    s a szárnyavesztett értelem
    kötéltáncát járó apádra
    se legyen gondod — most csak ezt
    a szót vedd és védd meg mintha várba
    bajvívni mennél s úgy szeresd
    mintha nélküle halál várna.

    [SIZE=-1]1984. június 22.[/SIZE]
     
  12. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Magyari Lajos
    Szavak
    [SIZE=-1] Sütő Andrásnak[/SIZE]
    Egymilliószor megverve, megáldva,
    a szavak fellegvárába bezárva,
    élve hűségvizen, jóság-kenyéren,
    szándékaidban örök tettenérten,
    égre rúgtatva, hol csillagszilánkok
    megsebzik és szétszabják az álmot,
    a mélybe lebukva, le, gyökerekre,
    a kínok pörgő korongján pörögve,
    és győztesen mégis, mégis birtokolva,
    e birtoklásért indulva birokra,
    hol szelíd harcon, csak magad sebezve,
    születik már a dolgok égi rendje:
    a lét odabékül lassan a kezedhez,
    csak minden percét nevén nevezd meg,
    és rád hallgat a dolgok szétbogárzó nyája
    — nincsen szükséged dobra, lármafára —,
    mert megőrzik e világot, korokon át,
    nyelvünk szavai, hű sorkatonák.
     
  13. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Török Elemér
    Köszönet mindenért neked
    Anyanyelvem,
    te édes mostoha,
    pipacsok
    piros sikolya,
    õszi égen darvak sírása,
    világ árvája,
    mezei pacsirták
    énekétõl zengõbb,
    kristálytiszta
    örökvíz
    halk csobogása,
    hajlékony,
    fehér nyírfácska,
    esti harangszó
    a bodrogközi
    puszták felett,
    szirom-zúzmarás
    kökénybokrok
    csöndje,
    zsenge füvön
    harmat gyöngye
    unokáim arcáról
    világgá küldött
    mosoly,
    nevezhetnélek
    napnak is,
    sorsom
    jó csillagának,
    égi bölcsõt
    ringató
    õs csillaganyának,
    felnevelõ
    dajkám voltál,
    emberré
    te formáltál,
    jegenyetartást adtál,
    benned visszhangzik
    gyermekkoromból
    a Tice-parti
    nádasok zizegése,
    tücskök
    éji cirregése,
    zúghatnak körötted
    vad szelek,
    én már attól se
    féltelek,
    anyanyelvem,
    te édes-keserű,
    szépen zengõ
    arany hegedű,
    anyánk ajkán
    drága ének:
    köszönet
    mindenért néked!
     
  14. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Vindis Zoltán
    ... fél vérem magyar
    Van mondat, melynek mosoly a lelke.
    Olyan is, amelyiké búnak született.
    Hogy ellenségek, sorsom elfeledte.
    Hozzám mindkettõ egyszerre érkezett.

    Ölembe ült. Megölelt unokám.
    Láttam rajta, hogy beszélni akar.
    Hogy mit mond, nem is értette talán.
    Apu, az én fél vérem: magyar.

    Izmok feszültek meg ráncos arcomon.
    Átkaroltam kis barátomat.
    Szemembe lelkem zivatara ült.
    Harcolt bennem öröm, és a bánat.

    Pilláim mögé könnycsepp rejtõzött.
    Hatéves a gyermek, még nem fogja fel,
    Hogy lelkemet megrázó szavai között,
    Nemzetem vére szívárog el.
    ............................................................

    S most, négymillió testvér sok-sok unokája,
    Idegen nyelven mondja, hogy: magyar.

    [SIZE=-1]Porepunkah, 1986. szeptember 16.[/SIZE]
    [​IMG]
    [SIZE=-1]Vindis Zoltán 1916. február 16-án született Magyarországon, Nagykereki községben. Nagyváradon járt elemi-, és középiskolába. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen kezdte, majd a Bólyai Tudományegyetem jog-, és közgazdaságtudományi tagozatán nyert jogtudományi képesítést 1947-ben. Dél Ausztrália fõvárosában, Adelaide-ben él. (A fenti adatok kelte: 1991)[/SIZE]​
     
  15. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Buzogány Árpád
    Szavak
    [SIZE=-1] Molnos Angélának[/SIZE]
    szavak
    tükreink mint hűvös tavak

    szavak
    tisztábbak mint hulló havak

    szavak mik jelentik a friss levegőt
    eltűnő csodát égben lebegőt

    szavak pazarolt drága kincsek
    amit tilos szanaszét hintsek

    szavak megannyi véres ékszer
    szerelemben általuk égsz el

    szavak sok színes csecse-becse
    képes hogy lelked bánatba ejtse

    szavak titeket őrizlek lopva
    mint hasznos szerszámot alig megkopva

    szavak ti vagytok múltunk éke
    koldussá váltaknak is menedéke

    szavak kimondott érzések vége
    jelző tűz hogy bensőnk még ég-e

    szavak remények csontig rágva
    s kitaszítva a nagyvilágba

    szavak az anyák erős fegyvere
    haláltól is megvédnek vele

    szavak gyermeknek zengő ének
    s morcosak mint apró ráncos vének

    szavak nyilakként sebet ejtők
    gondolatokat mélyen rejtők

    szavak ti árnyai életünknek
    apró ajkakon látatlan csüngnek

    szavak hordozói az imáknak
    miket a fogak meg nem rágnak

    szavak tibelétek halhat a lélek
    köszönöm hogy általatok még élek

    szavak mitől a lélek lángra lobban
    mit is szeretnék tinálatok jobban


    [SIZE=-1]Gagy, 1994


    [/SIZE]
     
  16. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Ábrányi Emil
    Magyar nyelv
    Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
    Ajkára võn, többé nem dobhat el!
    Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
    Õrzõ oltárrá válik a kebel.


    Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,
    S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
    Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
    S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!


    Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
    Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
    Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
    Mint egy király az ünneplõ bíbort!


    Bír-e más nyelv úgy epedni,
    Annyi bájjal, annyi kéjjel?
    Olvadóbb, mint lant zenéje


    Holdvilágos langyos éjjel,
    Mely virágot s dalt terem,
    Mikor ébren semmi sincs más,


    Csak a fák sötét bogán:
    Hangos, boldog csalogány
    S boldog, néma szerelem ...


    Hát a csapongó
    Gyorsszavú tréfák
    Játszi szökését
    Festi-e más nyelv
    Oly remekül?


    Pattog a víg élc,
    Ám sebe nem fáj,
    Mert csak enyelgés,
    Tarka bohóság
    Volt az egész! ...


    Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
    Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
    Mely messze hinti mély, komor szavát.
    Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
    S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
    Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...


    Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
    Csatakürtök bõsz riadása!
    Halld! Halld!
    Száguldva, vihogva, kapálva
    Dölyfös paripák robbannak elõ.
    Százak keze vág, százak keze lõ.


    Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
    Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
    Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
    Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
    Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
    Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!


    Hatalmas, szép, nyelv,
    Magyarnak nyelve!
    Maradj örökké
    Nagy és virágzó!
    Kísérjen áldás,
    Amíg világ áll!
    S legyen megáldott
    Az is, ki téged
    Ajkára vesz majd:
    Elsõt rebegve,
    Végsõt sóhajtva!

    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>​
    A fenti vers szerzõje Ábrányi Emil (1851 Pest – 1920 Szentendre) mint költõ, műfordító és újságíró élt Budapesten. Noha versei ma érzelgõsnek tünnek, a századforduló egyik legnépszerûb költõje volt. Szónoki heve és néhol az elkoptatott fordulatok használata gyakran zavaró, de költõi tehetsége, hallatlanul gazdag szókincse és nyelvérzéke lépten-nyomon érzékelhetõ és bõven kárpótolja az olvasót. Talán kitünõ Byron, Rostand és Ibsen fordításaiban a legnyilvánvalóbb, hogy mily nagy mestere a nyelvnek..
     
  17. itta

    itta Állandó Tag

    P. Buzogány Árpád
    Hosszú útra való szavak


    Aki messze indul, emlékeit is viszi magával
    s rokonná válik a felhővel, földdel, az út menti fával...
    Hazája lesz a nagyvilág s a vándorbot, ha el is vásik,
    szülötte-földje ugyanaz, bárhol járjon, sose másik.
    Mint lábunkban a lépés, mint kézben a mozdulat-
    Úgy él bennünk, sohase szolgálunk nálanál nagyobb urat.
    S a nyelv, melyben a legtitkosabb gondolatok szárnyra kelnek,
    bennünk rejtezik, mint felnőttben az örökifjú gyermek.
    Eldobhatjuk a terhet, ellophatják kis batyunkat tőlünk-
    utolsó útravalónk marad s lesz: legerősebb őrünk.
     
  18. kaláris

    kaláris Állandó Tag

     
  19. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    "Mert emberi létünkben szerzett tulajdonaink közt alig van szentebb, mint a nyelv."
    Illyés Gyula
     
  20. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Illyésnek az anyanyelvről szóló írásai tele vannak kulcsmondatokkal, tételszerű, epigrammatikus tömörséggel megfogalmazott gondolatokkal. Néhány ezek közül.
    „Magyarország területén a magyarok előtt egyetlen nemzet sem tudott tanyát verni.”
    „A történelemben nép ritkán teremtett oly rövid idő alatt magának hazát, mint a magyar.”
    „Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más multú és más jellemű néptől.”
    „Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban.”
    „Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.”
    „Két istent nem lehet szolgálni.”
    „Lelket cseréljen, aki hazát cserél. Lelkemet csak gazdagítani szeretném. Csak gondolatot és tapasztalatot akarok cserélni. Igen, csiszolódni, köszörülődni is szeretnék. Hogy minél alkalmasabb magyar legyek, az egy emberiség kezében.”
     

Megosztás