Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

kukta

Állandó Tag
Állandó Tag
Ide a nyelvrégítőkkel !

Gyimóthy Gábor
2018 VII. 1.
Ősi nyelvet örököltünk,
mely nem csak szép, hanem jó.
Ezt ma megerőszakolni,
bizony mondom, nem való !

Tizenkilencedik század
közepétől legalább,
virulni kezdett a nyelvünk,
mint egy liliom nyaláb.

Czuczor Gergely, Fogarasi
azt már régen belátta,
egységes a szókincsünk és
nem franciasaláta.

Hivatalos lett a magyar,
tagadhatatlan e tény,
addig közel ezer évig
árnyékban bújkált szegény.

Ámde nem volt versenyképes,
sok szó hiányzott nagyon.
Ott tolongot a rengeteg
nevezetlen fogalom.

Jöttek hát a nyelvújítók.
( – Ezt tetted volna te is –
és ha őket ma becsmérled,
még a szemszög is hamis !)

A huszadik században már
szépen beszélt a magyar.
Ám a század vége előtt
túl éles volt a kanyar !

Ezt nem vette be a nyelvünk,
s azóta csak elvadul...
Aki tud még emlékezni,
fájón ma ezen búsul.

Oda kéne visszatérni,
azok voltak szép idők...
Nyelvújítókra nincs szükség,
ami kell: nyelvrégítők !

Minden, minden megváltozik,
csak a változás örök.
Mondják nálam dörzsöltebb, de
főleg trehányabb körök.

Mi változtatjuk a nyelvet,
magától nem változik,
és aki nem figyel oda,
megváltozottra szokik !

Koncerthelyett hangversenyvolt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték !

Lárva helyett álcátmondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.

Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !

Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség?

Autentikus, hitelesvolt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot?!
Üldözte tán száz tatár ?

A gyógymódma terápia !
A viszály ma konfliktus.
Vetálytárs volt a rivális,
sértés volt – s nem inzultus...

Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál...

Már a nemzedéksem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítőverseny
ma kvalifikáció...

A döntősma finalista,
s a döntő a finálé...
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é ?

Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál...

Fizikailagjön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár...

Fizikailag? Kis csacsi !
– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –
Fizikálisnak” – mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész...!
Ibolyántúli sugárzás ?
Ma úgy mondják: úvé...
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz tűvé !

Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció !
S a tüntetéstfölfalta a
demonstráció...

Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet ?
Tünetet mondtunk vidáman,
szimptóma helyett !
Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség...
Zűrzavaros ? Paraszti szó !
Jöjjön a kaotikus !
És az ősitúl rövid. S így
„menőbb”, hogy archaikus...

Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
teoretizál !

Hagyományos ? Micsoda szó !
Említeni kár is,
hisz jóval elkelőbb a
tradícionális !

Magánosítás? Mily rémes !
Kiszáradna Sió ?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció ?

Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál !!

Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de – Uram fia !
midjárt hermetikusan !

Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált...

Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán...

Visszapillantás – de szép szó !
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro...

És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó...)

Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál...
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál!

S a virágpor– kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak –,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak ?

A szervesma organikus,
ünnepélyma fesztivál...
Összpontosít? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál!

Ám a rosszra mégrosszabb jön,
s a koncentrálmessze száll:
újmagyarban a „legkúlabb”
szorgalmasan fókuszál!!!

Emblematikustmondanak;
a jelképesmért nem jó ?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító...

Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz ?!

Identitás? Azonosság!
Mért jobb itt az idegen ?
Petíció? Folyamodvány!
Kit hagy mindez hidegen?

Kemikáliánakmondják,
ami régen vegyszervolt !
Poloska pusztul e szótól
és a csótány szörnyetholt...

Akartok még botránkozni ?
A helyzet nem elég „tré” ?
Mit keres a magyar nyelvben
egy ilyen szó, mint a spré???

És aztán még sorolhatnám –
tudjuk – sajnos ezerig.
Időtlen időkig nyúlna
míg e tengert kimerik.

Ámde nem is meri senki
és a régi, szép idők
emlékek maradnak, hogyha
Nem jönnek nyelvrégítők...

Utószó e vershez

Van, aki az idegen szót
használja, mert az a „menő”.
Legalábbis ezt hiszi ő,
míg a feje lágya benő...

Másik meg, nem gondolkozik,
hisz az idegen szót hallja,
utánoz csak, mint a majom,
a vegyes nyelv nem zavarja...

A harmadik – őt sajnálom –
zagyva nyelvet dehogy akar !
Csak szegény, mert mást nem hall ma,
nem tudja már, mi a magyar...

Tudatosan idegen szót
használni – és e súly mázsás –
nem csak buta dolog, hanem
nyomorult önmegalázás !
 

makutyi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedveseim...kik itt bolyongtok néha...bocs a királyi és névtelen többesért...járok -kelek....valamelyik nap kedden talán a Keleti pályaudvarnál jártam...és a kezembe nyomta egy úr A Világ Magyarsága 2019. márciusi 12. számát..../ez egy Nemzeti hetilap/...két verset találtam benne...amit szeretnék megosztani veletek...az első Kanizsai Tibor - Ébredj hát, Petöfi című verse....

Mi lenne ma Veled, Magyar Költő..?
Fasiszta, nacionalista vagy rasszista lennél..?
Hányszor perelnének be..?
A nagy demokraták vajon megtagadnának..?
EU-ellenes vagy soviniszta volnál..?
Gyűlöletbeszéd volna sok-sok versed.
S a brüsszeli majmok, a talpnyalók hada kiátkozna.

Petőfi, ha tudnád mi van itt..
Mivé lett hazád és eszméd..
Politikai árucikkk széljárásnak megfelelően..
Csak babazsúros forradalmi romantika..
Tavaszi szerelmes ömlengés..
Hol a vér már felszáradt az emlékezetekben..
Kiontott drága vérfolyam
és elporladt hősi halottak..
Hazáról egy szót se..
Követeléseket és célokat maszatolni kell..
Csak valami megfoghatatlan
szabadság illúzió maradhat.
A magyarnak az is elég, ha emlékezni akar.

Mi lenne ma Veled, Petőfi?
Te meghurcolt..
Te elítélt..
Te börtönlakó..
Kokárdával szíven szúrt áldozat..
Ha tudnád mivé lett hazád..
Szolgasor és elárult gyarmat.

Ébredj hát, Petőfi!
Ébreszd fel hazád!
Te igaz harcos és forradalmár.Rabként tarts tükröt a disznófejűek elé..
Szilánkjával írd homlokukra:
Ma sincs közük a Nemzethez..
 

VadFelleg

Kitiltott (BANned)
A modern világ, minden szükséges (?) és praktikus (?) műszaki vívmányával, sajnos, erőteljesen rontja édes anyanyelvünket is! Akár fonetikusan is írhatjuk azt a rengeteg új jövevényszót, amelyeket ezek hoztak magukkal, szebb és jobb nem lesz tőle a magyar nyelv! Ezért léleksimogató az itt olvasható szépségek sokasága.
Amúgy pedig, bármeddig is él egy magyar külföldön, s bármilyen tökéletesen beszéli is választott hazája nyelvét, élete végéig magyarul imádkozik és számol! :)
 

S Nagy-Zekmi

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyetértek! Mindig büszke voltam arra hogy magyarul meg az éttermet is úgy mondjuk nem pedig a restaurant verziójaként, vagy a computer számítógép. De sajnos ma a lizing, fájl, email stb. begyürüzött [nincs hosszú ü] a nyelvünkbe. Ez is a globalizáció egy (nem kifejezetten előnyös) következménye.
 

Vág Gábor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
 

papa60

Állandó Tag
Állandó Tag
Vasy Géza:
Anyanyelvünk helyzetéről


A nemzeti kulturális örökség legrégibb és legállandóbb eleme, amelyet minden magyar ember birtokol valamilyen szinten: maga az anyanyelv. Az általános műveltség szintjén köztudottnak tekinthető, hogy a nyelv maga is történeti jellegű. Évezredeken át csupán beszélt formában létezett. A mi nyelvünknek írott változata az Árpád-ház évszázadaiban alakult ki, majd szilárdult meg. Ez a nyelv viszonylag állandó, ezért érthetjük meg a legelső fennmaradt nyelvemlékeket is. A kötelező iskolai oktatás bevezetése, annak egyre több évig tartó volta, párhuzamosan a polgárosodással fokozatosan ismertté tette a mintegy kétszáz éve állandósult irodalmi nyelvet, s a köznyelvi norma ehhez közeledett. A 20. században a média technikai fejlődése, tömegesedése egyrészt szinte teljesen egységesítette a nyelvhasználatot (nyelvjárások, rétegnyelvek eltűnése). Másrészt a Föld méretű, hihetetlen gyorsaságú és terjedelmű információáramlás kezdte ezt radikálisan átalakítani. Az emberiség szintjén fokozatosan tűnnek el kisebb nyelvek, s egyre inkább az angol válik a nemzetközi kommunikáció egyetlen nyelvévé. Részben ebből következik, hogy egyszerűsödik a nyelvhasználat. A magyar ember a megtanult angolt aligha képes anyanyelvi szinten megismerni, viszont ha napi rendszerességgel használja ezt a nyelvet, egyre bizonytalanabbá válik az anyanyelvében. Ez a folyamat ebben az évszázadban szinte bizonyosan erősödni fog.
Ettől a folyamattól részben független a hazai anyanyelvhasználat állapota.
Anyanyelvét alapszinten az „analfabéta” gyermek sajátítja el, ám ez az alapszint a felnevelő környezettől függ, beleértve a család után a bölcsődét, az óvodát, s ma már nagymértékben a televíziót, s minden más hang- és képhordozót. A nevelődési folyamat folytatódik az iskolai oktatásban.
A családi környezetet nagyon nehéz társadalmi szinten megváltoztatni, a kulturáltság általános szintjét emelni. Az anyanyelv elsajátításának szempontjából az lenne a lényeg, hogy minél több legyen a beszéd és az ének. A családtagok mondjanak, olvassanak a gyerekeknek meséket, verseket, énekeljenek, beszélgessenek velük. Ne az legyen a mindennapos gyakorlat, hogy a tévé elé ültetik őket. Az is fontos, hogy már a kicsi gyerek lásson könyveket, barátkozzon velük, s lássa azt is, hogy a nagyobb családtagok rendszeresen olvasnak. S bizony a versek, kisebb szövegek tanítását is el lehet kezdeni ebben az életkorban. Gyakorlatilag ezt kellene folytatni az iskolában. Ma az egyetemekig bezáróan az írásbeli feleltetés, vizsgáztatás terjedt el. Az általános és a középiskolában olyan sokrétű és terjedelmes a tananyag, hogy a tanároknak gyakorlatilag alig van idejük a szóbeli feleltetésre, pedig ennek nem csupán a tantárgyi ismeretek felmérése a célja, hanem a nyelvhasználat fejlesztése is. Fontos lenne annak a felismerése, hogy mindez nem csupán a magyar nyelv és irodalom tárgy feladata, hanem mindegyiké. A nyelvhasználatot önmagában a sok beszéd persze aligha fejleszti, ha nem társul hozzá megfelelő olvasottság. Aki nehezen olvas, az nem szívesen veszi kézbe sem a tankönyveket, sem a szépirodalmi, szórakoztató, ismeretterjesztő könyveket. Pedig alapigazság, hogy a sokat olvasás, valamint az írás és a beszéd fejleszti elfogadható műveltségi szintre anyanyelvünk ismeretét és használatát. Évszázadokon át fontos szerepük volt a memoritereknek. Mára szinte teljesen lemondott erről az oktatás. Indokolt lenne a szigor, a számonkérés. A legfontosabb, s különösebb anyagi ráfordítást nem igénylő, távlatos, tehát nem kampányszerű feladat a családban, az iskolában ismét egyre tudatosabbá tenni az anyanyelvi nevelést. Ugyancsak fontos lenne az idegen nyelvek tanításának elmélyítése. A többnyelvűség egyre nélkülözhetetlenebb a mindennapi életben, s az idegen nyelv ismerete önmagában is gazdagítja anyanyelvi tudásunkat. A nyelvtanítás óraszámainak emelése elkerülhetetlennek mutatkozik. Bonyolultabb, mert gazdasági és piaci szempontokat is felvet a média és a közművelődés szerepe. Ezeken keresztül a jó irányú nyelvművelés igen hatékony lehet. A médiának egyrészt mintaszerűen kellene használnia anyanyelvünket, másrészt rendszeresen különböző szintű programokat működtetni, amelyek segítenek az anyanyelv mélyebb megismerésében. Mit tehetnek az írók, az írószervezetek mindennek érdekében? Természetesen születnek nagy számban kortárs szépirodalmi művek, s tudott, hogy ezek hosszabb távon valamennyire mindig befolyásolják a nyelvhasználatot. A mindenkori kortárs irodalomtól is függ, hogy milyen lesz húsz-harminc évvel később a magyar nyelv. A kortárs irodalmat aligha lehet programokkal befolyásolni, mindenki a maga egyéni stílusában ír. Nyelvhasználatában az író a leginkább megkötött és a legszabadabb ember. A szókincset, a nyelvtant is átalakíthatja, halandzsázhat, mint egy kisgyerek. Ennek is van természetesen pozitív hatása a mindennapi életben: tudatosítja bennünk a nyelv határait és határtalanságát, ugyanakkor a játék örömét is megadhatja. A nyelvi játék a kisgyermek és az iskoláskorban is fejlesztő erejű. Az írók és az írószervezetek szerepet vállalnak régóta a közművelődésben és az oktatásban is. Az évtizedek során az Olvasó Népért Mozgalom, az olvasótáborok, az író-olvasó találkozók, a rendhagyó magyarórák váltak a legismertebb formákká. Ezek látszólag csak az irodalomról szóltak, ám ennek révén az anyanyelvről is. Ezt a szempontot fel lehetne erősíteni, s kifejezetten olyan pályázatokat hirdetni, amelyek az irodalom és az anyanyelv együttes népszerűsítését tűzik ki célul, igen nagy hangsúllyal a közoktatásban. Meggyőződésünk, hogy országos és regionális pályázatok sokat segíthetnének. Természetesen a médiának is be kellene kapcsolódnia. Nem csupán a televíziónak, hanem a napi és a hetilapoknak is, amelyeknek egyre szegényesebbé vált a kulturális rovata, s szinte eltűntek a gyermekrovatai. Még egy feladatban vehetnének meghatározóan részt az írók. Vannak gyermekek részére irodalmi jellegű folyóirataink, de ezek viszonylag szűk körben ismertek. Állami segítség kellene, akárcsak néhány napilap gyermekoldalához. Mellesleg felnőtt irodalmi oldalak, mellékletek is egyre kevésbé léteznek 1990 óta. A gyermekkorból kinövő ifjúság számára szükség volna legalább egy, legalább félig irodalmi heti-, kétheti lapra vagy folyóiratra. A gyermek- és az ifjúsági lap legalább annyira fontos lenne, mint egy jó színház. Állami alapítás nélkül ez nem megy, ám elképzelhető, hogy néhány év alatt szinte önfenntartóvá válnának.

Budapest, 2012. január
Magyar Írószövetség
Bud Spencer szavai: "Önök magyarok, büszkék lehetnek magukra. A magyar nép valóban egy igazi nép, ami rólunk olaszokról nem mondható el. Mi széthúzunk, önök összetartanak. A nyelvük is mutatja, hogy mennyire különlegesek. A magyar talán a legnehezebb nyelv a világon........ Az egyik nagy álmom, hogy eltöröljük a háborúkat. Fáj a szívem, amikor azt látom, hogy emberek milliói halnak meg a világon értelmetlen merényletek és háborúk miatt. Úgy. hogy sokszor a vérontások okai banális dolgokra vezethetők vissza."
 
Oldal tetejére