Hat igen, kezdve a Sumerokkal. De azok egyertelmuen leirjak a foldonkivuli beavatkozast/teremtest. Az igazi teremtohoz ezeknek a tortenetek semmi kozuk.
Szerintem valld be, hogy te voltal a teremto es akkor majd jol foljelentunk.
Élet a halál után
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Szerintem valld be, hogy te voltal a teremto es akkor majd jol foljelentunk.
Ne próbáld mindig másra hárítani a felelősséget, mert megrúglak. :-(
Én soha nem végeznék olyan munkát, amelyet utólag csak kritizálni lehet.
A reinkarnáció egyéb kérdést is felvet:
Amikor pár milliós volt az emberiség létszáma a Földön, akkor hol volt a többi több milliárd lélek?
Vagy a van, amikor a testi születéskor "új lélek" képződik, és van, amikor reinkarnálódik egy régi? Ha így lenne, akkor mi szabályozza és mi módon?
Ha a halál utáni lét sokkal jobb, mint az "itteni", amit a "visszatért" emberek elmondanak, akkor miért jönne vissza bárki is?
Hová tűnik a lélek, a személy szabad akarata, amikor a visszatértek azt mondják, hogy odaát valaki azt mondta nekik, hogy most "vissza kell jönniük"?
Mi van, ha valaki azt mondja, hogy nem, nem fogok visszajönni. Lehetséges ilyen is? (Bár ezt nyilván nem tudjuk meg soha, hiszen ha valaki nem jött vissza saját akaratából, akkor nem fogjuk megtudni ezt a lehetőséget, hiszen nincs itt, hogy elmondja.....
Szia!
Talán a válasz az alábbi linken olvasható:
http://faceportal.hu/a-karma-12-kevesbe-ismert-torvenye-ami-megvaltoztatja-az-eleted/
Erről Khalil Gibran verse jutott eszembe:
"Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia,
és mormolva a tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg,
melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt:
"Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."
(Khalil Gibran: Önismeret)
"..........Amerika-szerte közismert dr. A. S. Wiltse esete (Skiddy, Kansas), akit tífuszos láz következtében nyilvánítottak halottá 1889 nyarán. Még a helyi templom harangját is megszólaltatták érte. Ám dr. Wiltse nem halt meg. Egy orvosi szaklap ekképpen idézi dr. Wiltse-t:
„Még a testemben voltam, de már nem volt semmi közös bennünk. Először tekintettem magamra megdöbbenéssel és örömmel... az orvos minden kíváncsiságával... a test és a lélek elválásának izgalmas folyamatát figyeltem."
Ugyanebben a cikkben beszámol testen kívüli élményéről. Amint kisuhant a testéből, meglátott valakit kórházi szobája ajtajában. Amint dr. Wiltse közelebb lebegett hozzá, észrevette: a „karja minden látható ellenállás nélkül hatolt át az enyémen... gyorsan felnéztem az arcára, hogy lássam, érzékelte-e az érintkezést, de jelét sem láttam ennek. Csak állt ott, és a heverő felé nézett, amelyet éppen otthagytam. A tekintetét követve megpillantottam saját holttestemet... meglepően sápadt volt... Arcának halványsága megdöbbentett... Tudom, fel akartam hívni magamra az emberek figyelmét, hogy vigaszt nyújtsak nekik, ugyanakkor meggyőzzem őket saját halhatatlanságukról... ott járkáltam körülöttük... de rám se hederített senki. Azután felderengett a helyzet komikuma és hangosan kacagtam... milyen jól vagyok, gondoltam. Néhány perccel ezelőtt még borzalmasan éreztem magam. Majd jött a halálnak nevezett változás, amitől annyira rettegtem. De már vége, itt vagyok, gondolkodó, élő emberként, sőt a gondolataim tisztábbak, mint valaha, és újra egészségesnek érzem magam: sosem leszek beteg többé már. Nem kell még egyszer meghalnom..........."
http://users.atw.hu/acdthecd/online/hun/11/Richard Webster Asztralutazas.html
Szia Csillagözön,
Jó a mottó amit kiírtál, de a fenti gondolatmenet szellemiségében ki lehetne bővíteni:
"Van, ami akkor is igaz, ha nem hisz benne az ember... de attól, hogy hiszünk valamiben, még nem biztos hogy igaz....."
Szia Csillagözön,
Jó a mottó amit kiírtál, de a fenti gondolatmenet szellemiségében ki lehetne bővíteni:
"Van, ami akkor is igaz, ha nem hisz benne az ember... de attól, hogy hiszünk valamiben, még nem biztos hogy igaz....."
Ez evidens, hiszen az emberek olyan dolgokban hisznek, amelyekről tudják, hogy nem igaz...
Mégis csak van élet a halál után, mégis csak van reinkarnáció....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Szia Erzsi,
Sok ilyen fényképet látni a neten, amin több tíz évvel ezelőtti ember szinte tökéletesen hasonlít egy jóval későbbi születésűre.
Véleményem szerint ez nem bizonyíthatja a reinkarnációt, hiszen a lélek, ha túlél és újra leszületik nem sok "beleszólása" lehet a testi milyenségbe.
(számomra) Logikusan, és a fizikai lét természettörvényei szerint a test kinézetét nagyrészt genetikai okok határozzák meg. Főleg, ha a lélek nem kötődik a testhez, vagyis nem az hozza, hozta létre, akkor kiváltképpen nincs semmi köze a testi kinézethez.
Egyébként sok (egy időben) élő ember is van, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra, elvileg pedig nem egy lélek van mindkettőben.
Egyébként én fenntartással fogadom a reinkarnációt, mert nem logikus annak létjogosultsága.
Ha van szabad akarata a megszületett embernek (márpedig van, a keresztyén magyarázatok szerint), akkor szabad akarata kell legyen a léleknek is.
Ki az a lélek, aki egy szenvedéssel teli világba akar visszajönni, ha maradhatna a "jólétben", amit egyes "visszatérők" elmondanak.
Vagy ott már nincs szabad akarata?
Üdvözlettel,
Péter
Elnezest Peter, hogy en valaszolok a beirasodra, holott nem nekem volt cimezve.
Szamtalan eset van dokumentalva, amikor valaki emlekszik az elozo eletere es az akkor elszenvedett testi serulesek tokeletesen lathatoak a jelenlegi testen.
Nem tudok ra magyarazatot adni.
A reinkarnacio nekem tokeletesen logikus ha a megfelelo perspektivabol nezem, arrol nem is beszelve hogy tobb szaktekintely ragyogo, jol dokumentalt kutatast vegzett ebben a temaban.
A kereszteny magyarazatokat nem tartom mervadonak.
Kedves Péter!
Lelki dolgokat nem lehet logikusan, csak érzelmi szinten szemlélni.
Én szerintem, és valamilyen mértékben saját tapasztalatom alapján, amit megéltem, van reinkarnáció, sokszori visszaszületés. Én csak úgy tudom elképzelni a valódi, szerető Mennyei Atyát, hogy megengedi, hogy az elkövetett gyerekes butaságainkat ki tudjuk javítani.
Kicsi koromtól fogva nagyon féltem az akkoriban még a vízcsapból is folyó zsidó üldöztetésekről folyó vitáktól. Mikor a gyerekeim a hétvégi szombat-vasárnap a tv-ben folyó gyerekműsor áradat közben időnként tárgyalták a holokausztot, a zsidók elfüstölögtetését, kimenekültem még a nappaliból is. Fogalmam sem volt miért, egészen addig, míg vissza nem álmodtam, hogy az előző életemben egy zsidó rabbi fia voltam, egy rabbi tanonc, és szemem láttára lelőtték az apámat a fekete egyenruhás náci katonák, engem meg elvittek egy német koncentrációs táborba, ahol a többi zsidó gyerekekkel egy korabeli bútorokkal berendezett teremben iskolai osztály volt kialakítva. Ott tanítottak bennünket, és ha valaki nem tudta a választ, a fekete egyenruhás tanítók tarkón lőtték a diákot. Ebben az életemben rettegtem az iskolában, mikor nem tudtam a választ a tanító kérdésére, és fogalmam sem volt róla, hogy miért. Egy magyar mokány, izmos fiú, az akkori barátom a húgával mentettek ki a lágerből, de a náci katona utánunk lőtt a puskájából, és a barátom húgának a lába megsérült, a karjában hozta tovább. Ez a balaton partján lévő hegységben játszódott. Én most nem ott élek, pestmegyében, nagyon távol az akkori helyszínektől. Sikerült megmenekülni, megházasodni, majd a családommal menekültünk a Dunán-Tiszán, Szegednél lőttek le minket egy dupla szárnyú repülőről. Ez is egy magyarázat, hogy miért féltem az ilyen tipusú repülőktől. Mikor ezt az álmomat megéltem, kizokogtam magam, és az addigi tüneteim megszűntek. Már nem ráz meg annyira a holokausztot tárgyaló műsorok, nem félek a dupla szárnyú repülőktől.
A lélek építi fel az adott életben lévő testét. Ha emlékeztetni akarja magát, hogy ki volt egyik előző életében, akkor az akkori testére hasonlítót hoz létre újból. Valóban csak részben van szabad akaratunk, de van. Az aktuális éltere felkészítő lelki mesterek-tanítók állítják javarészben össze az újabb inkarnációt, hogy ki tudjuk javítani a tévedéseinket, ki tudjuk egyenlíteni az adóságainkat, lelki fejlődésünket tudjuk elérni.
A szabad akarttal kapcsolatban egy történet jut az eszembe, amit az internetetn olvastam.
Egy gazdag indiai férfi kérdezte a nagytudású mestert, hogy árulja el, hogy mi a szabad akarat. A mester-guru ráförmedt a férfira, hogy emeld fel az egyik lábad! Mivel nagyon gazdag volt a férfi, és soha senki nem mert addig parancsot adni neki, gondolkodás nélkül felemelte az egyik lábát. Akkor újra ráförmedt a guru, hogy most emeld fel a másik lábad is!
De hát nem tudom! Na látod, ez a szabad akarat. Mondta a guru. Addig van szabad akaratod, míg az első döntést meghoztad. A másik már az elsőtől függ, így hát már a második nem teljesen szabad akarat, függvénye az elsőnek.
Legyen angyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Sziasztok!
Sok Pránanadival foglalkozó ember tud utaztatni előző életekbe. (Reinkarnációs utaztatás.) Ki kell próbálni. Utána rengeteg kérdés megválaszolásra kerül. Hisz, ha volt előző életünk, akkor van élet a halál után is. Nem is egy. Nagyon melegen tudom ajánlani ezt az elfoglaltságot. Tényleg, nagyon sok kérdésre megkapjátok a választ az utazás során.
Sok Pránanadival foglalkozó ember tud utaztatni előző életekbe. (Reinkarnációs utaztatás.) Ki kell próbálni. Utána rengeteg kérdés megválaszolásra kerül. Hisz, ha volt előző életünk, akkor van élet a halál után is. Nem is egy. Nagyon melegen tudom ajánlani ezt az elfoglaltságot. Tényleg, nagyon sok kérdésre megkapjátok a választ az utazás során.
Egyre több tudós foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi van a test halála után, mi történik a lélekkel/tudattal, amelyek létezését a materialista felfogás képtelen megmagyarázni, pedig egyre többen tapasztalják meg azok közül, akik a klinikai halál után térnek vissza az életbe.
Dr. Gazdag László széleskörű műveltségű tudós, ez eddig kiadott könyveiből is látszik, amelyeknek témája széles skálán mozog: http://bookline.hu/szerzo/dr--gazdag-laszlo/49349
Az interneten megtalálható műve: RELATIVITÁSELMÉLET ÉS SZUPERFOLYÉKONY VÁKUUM (AVAGY A BÖLCSELET ALKONYA)
itt: http://mek.oszk.hu/05200/05241/05241.pdf
Ezzel kezdi ezt a könyvét:
"A teremtés titka c. könyvemben (Alexandra Kiadó, 2004.) még bonyolult matematikai apparátust vonultattam föl, gondolva a profi fizikusokra. Nem sok értelme volt, csupán haragjukat vívtam ki magam ellen. Szinte az ’50-es éveket idéző módon következett be megtámadtatásom. A „Szkeptikusok Társasága”, élén B. Gy.-val, nem mert szemtől szembe „kiállni”, hanem egy kis debreceni sarzsit toltak maguk elébe. Az illető a kiadónál követelte könyvem bevonását a polcokról, és bezúzását, hangsúlyozom, az ’50-es években éreztem hirtelen magam."
A büszke "nem áltudósok" tudnak viselkedni és védeni a mundért...
A "Van élet a halál után?" c. könyvét is az interneten találtam meg egy kicsit eldugva.
Előszó:
Ez a könyv a széles nagyközönség részére íródott. A Szerző a tudomány határterületén barangol, a „homályos zónában”, a ma még megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek birodalmában. Merész célkitűzése mégis az, hogy magyarázatot adjon e jelenségekre. A kötetből kiderül, hogy hit és tudomány, materializmus és idealizmus 2500 éves vitája a jón bölcselők óta álvita volt, csupán a lét különböző dimenzióit írták le. A vallások, az idealista filozófiák a szuperfolyékony kvantumvákuumban zajló, ezért számunkra csak korlátozottan vagy egyáltalán nem észlelhető folyamatokat taglalták, míg a materializmus és a természettudományok a szuperfolyékonyságát elvesztő, kölcsönhatásra képessé vált anyag valóságát. Mindezek a kérdések most már egy paradigmarendszerben vizsgálhatók, mégpedig a modern természettudomány (kvantumfizika) paradigmarendszerében. A könyv izgalmas áttekintést ad az emberiség nagy mítoszairól, a parajelenségekről, megpróbálva ezek természettudományos magyarázatát adni. Foglalkozik az alapvető kölcsönhatásokkal, a rejtélyes „Dirac-tengerrel”, az alvás kérdésével, a végtelen titokzatos világával, és keresi létünk értelmét, ha létezik egyáltalán ilyesmi. A Szerző senkit nem akar meggyőzni. Nem azt állítja, hogy a dolgok így vannak, hanem hogy így is lehetnek. Mottója: „Szeresd azt, aki az igazságot keresi! De óvakodj attól, aki már megtalálta!”
Csak képek nélkül tudtam lementeni.
Dr. Gazdag László széleskörű műveltségű tudós, ez eddig kiadott könyveiből is látszik, amelyeknek témája széles skálán mozog: http://bookline.hu/szerzo/dr--gazdag-laszlo/49349
Az interneten megtalálható műve: RELATIVITÁSELMÉLET ÉS SZUPERFOLYÉKONY VÁKUUM (AVAGY A BÖLCSELET ALKONYA)
itt: http://mek.oszk.hu/05200/05241/05241.pdf
Ezzel kezdi ezt a könyvét:
"A teremtés titka c. könyvemben (Alexandra Kiadó, 2004.) még bonyolult matematikai apparátust vonultattam föl, gondolva a profi fizikusokra. Nem sok értelme volt, csupán haragjukat vívtam ki magam ellen. Szinte az ’50-es éveket idéző módon következett be megtámadtatásom. A „Szkeptikusok Társasága”, élén B. Gy.-val, nem mert szemtől szembe „kiállni”, hanem egy kis debreceni sarzsit toltak maguk elébe. Az illető a kiadónál követelte könyvem bevonását a polcokról, és bezúzását, hangsúlyozom, az ’50-es években éreztem hirtelen magam."
A büszke "nem áltudósok" tudnak viselkedni és védeni a mundért...
A "Van élet a halál után?" c. könyvét is az interneten találtam meg egy kicsit eldugva.
Előszó:
Ez a könyv a széles nagyközönség részére íródott. A Szerző a tudomány határterületén barangol, a „homályos zónában”, a ma még megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek birodalmában. Merész célkitűzése mégis az, hogy magyarázatot adjon e jelenségekre. A kötetből kiderül, hogy hit és tudomány, materializmus és idealizmus 2500 éves vitája a jón bölcselők óta álvita volt, csupán a lét különböző dimenzióit írták le. A vallások, az idealista filozófiák a szuperfolyékony kvantumvákuumban zajló, ezért számunkra csak korlátozottan vagy egyáltalán nem észlelhető folyamatokat taglalták, míg a materializmus és a természettudományok a szuperfolyékonyságát elvesztő, kölcsönhatásra képessé vált anyag valóságát. Mindezek a kérdések most már egy paradigmarendszerben vizsgálhatók, mégpedig a modern természettudomány (kvantumfizika) paradigmarendszerében. A könyv izgalmas áttekintést ad az emberiség nagy mítoszairól, a parajelenségekről, megpróbálva ezek természettudományos magyarázatát adni. Foglalkozik az alapvető kölcsönhatásokkal, a rejtélyes „Dirac-tengerrel”, az alvás kérdésével, a végtelen titokzatos világával, és keresi létünk értelmét, ha létezik egyáltalán ilyesmi. A Szerző senkit nem akar meggyőzni. Nem azt állítja, hogy a dolgok így vannak, hanem hogy így is lehetnek. Mottója: „Szeresd azt, aki az igazságot keresi! De óvakodj attól, aki már megtalálta!”
Csak képek nélkül tudtam lementeni.
Utoljára módosítva:
Sok kisgyerek tűnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha “idősebb lélek” lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektől valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni előző életeikre. Azok közül a szülők közül, akik közzétették a történeteiket, sokan azt állítják, hogy a gyermekeik tragikus halállal végződő életekről meséltek, amelyeket aztán most egy boldogabb élet követ. Íme 10 elképesztő dolog, amit ők meséltek előző életeikről:
1.
Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő: “A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem.”
2.
Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet.
Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az “első” anyukám is…
3.
Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt:“Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok.” Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb.
4.
“Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos.”
5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt.
5.
Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: “Hiányzol Harvey”
Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani.
6.
Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik.
7.
A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett.
A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos.
Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek.
8.
Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt.
9.
A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: “Én vagyok az anyád”.
10.
Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem.
1.
Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő: “A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem.”
2.
Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet.
Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az “első” anyukám is…
3.
Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt:“Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok.” Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb.
4.
“Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos.”
5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt.
5.
Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: “Hiányzol Harvey”
Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani.
6.
Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik.
7.
A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett.
A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos.
Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek.
8.
Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt.
9.
A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: “Én vagyok az anyád”.
10.
Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem.
Halálközeli élmény – Mellen Thomas Benedict-től
" Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Mivel kíváncsi volt, hogyan működik az univerzum, feltárultak előtte a létezés távoli mélységei; sőt még ezen is túlra, az ősrobbanás m…ögötti semmi ürességébe is eljutott. Tapasztalata során sokat tanult a reinkarnációról is.
Halálközeli élményéből tudományos felfedezéseket is vissza tudott hozni. Mellen-Thomas Benedict azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami – többek között – nagy sebességű gyógyulást eredményez. Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban......
......Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.
Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”
Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel........"
Érdemes elolvasni.....: http://tudatbazis.hu/spirituale/halalkozeli-elmeny-mellen-thomas-benedict-tol
" Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Mivel kíváncsi volt, hogyan működik az univerzum, feltárultak előtte a létezés távoli mélységei; sőt még ezen is túlra, az ősrobbanás m…ögötti semmi ürességébe is eljutott. Tapasztalata során sokat tanult a reinkarnációról is.
Halálközeli élményéből tudományos felfedezéseket is vissza tudott hozni. Mellen-Thomas Benedict azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami – többek között – nagy sebességű gyógyulást eredményez. Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban......
......Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.
Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”
Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel........"
Érdemes elolvasni.....: http://tudatbazis.hu/spirituale/halalkozeli-elmeny-mellen-thomas-benedict-tol
Hasonló témák
