Élet a halál után

Az egyik kamrában valaki volt az ágyban. A lepedõt egészen a fejére húzták, csak a karja lógott ki természetellenesen mereven. A bal kéz harmadik ujján egy kis arany bagoly volt, az ovális fekete onyxon. Valami rémeset éreztem. Az ember az ágyban halott volt. ... De én nem voltam halott! Gondolkoztam. Mint egy õrült kapkodtam a lepedõ felé. Nem voltam biztos magamban.
Ekkor a helyiségben a fény változni kezdett. Hirtelen észrevettem, hogy egyre világosabb lett. A kórteremben lévõ valamennyi izzó nem tudott volna ilyen fényt kibocsátani. Hihetetlenül erõs lett a fény. ... Most láttam meg, hogy nem fény, hanem egy férfi volt, aki a szobában megjelent, egy fénybõl való férfi és azt hallottam: Kelj fel!
Felálltam és csodálatos bizonyossággal tudtam, Isten fiának jelenlétében vagyok. Úgy látszott ez a fogalom bennem alakul ki, de mégsem csak egy gondolat volt. Tökéletes tudás volt. ... Ugyanazzal a belsõ bizonyossággal mindenek felett tudtam, hogy szeret engem. Az erõnél, ami a lényébõl áradt, sokkal nagyobb volt a feltétel nélküli szeretete. ... Ha azt mondom, mindent tudott rólam, akkor ez nyilvánvaló volt. Sohasem szereztem még ilyen tapasztalatot. Mindenfelõl körülvett valami, és az alakok közt sok olyan volt, mintha én magam volnék. Az alakok mozogtak a térben és az idõben. Láttam magamat életem elõzõ jeleneteiben. Láttam sok hibámat párhuzamosan a jelenetekkel. Sok száz, ezer jelenetet láttam, normális méretekben hetekbe telne ezt a sok eseményt végignézni. ... Hirtelen ellenkezés támadt bennem: hogyan lehet valakitõl számon kérni ezt, aki még az életét igazán el se kezdte? - A fénylény válasza nem volt elítélõ, hanem végtelen szeretettel hangzott: . a halál minden korban bekövetkezhet." Ez persze igaz. . Mit tettél az életeddel?" - kérdezte.
Végre megértettem, hogy a kérdés a szeretet felõl érdeklõdött. Rájöttem, hogy nem tudtam, hogy ilyen szeretet lehetséges.
A lény ezután tanulságos utazásra vitt, testetlen földhöz kötött lények pokoli világát mutatta meg nekem. Embereket láttam, akik a közvetlenül mellettük lévõk jelenlétérõl semmit sem tudtak. Például egy irodaház egyik helyiségében egy õsz hajú férfi egy levelet diktált. Mögötte alig 2 cm-re egy másik férfi állt, talán 10 évvel idõsebb, és állandóan a mikrofont akarta kivenni a kezébõl. Szünet nélkül parancsokat és tanácsokat osztogatott neki, pedig a másik férfi láthatólag se nem látta, se nem hallotta. Ismételten felfigyeltem ezekre a jelenségekre, emberekre, akik a közvetlenül mellettük lévõ másik jelenlétérõl nem tudtak, nem láttak semmit.
Láttam egy kantinban egy csapat futószalag munkást, egyik asszony közülük cigarettát kért, de a másik rá se figyelt. Kivett egy csomag cigarettát a munkaruhájából, anélkül, hogy az asszonyt megkínálta vagy észrevette volna. Az sóváran nyúlt újra és újra feléje. Azután valami különöset láttam: a férfiak egy része a pultnál állt ugyan, de képtelennek látszott a poharat a szájához venni. Láttam, hogy újra meg újra próbálnak a pohárhoz nyúlni, de a kezük áthatol a tömör poháron. Ezekrõl a férfiakról hiányzott a fényburkolat, amit a többiek körül láttam. Láttam, hogy egy fiatal matróz dülöngélve felkel a bárszékrõl, két vagy három lépést tesz és a földre zuhan. Társai megfogták és elhúzták. De ami feltûnt, az, hogy az eszméletlen matróz fejénél a fényburok megnyílt, és ahogy egyre jobban hasadt ketté, a testetlen lények egyike, aki a söntésben mellette állt úgy látszott ráugrik. A következõ pillanatban az ugró alak eltûnt. Egész biztos vagyok benne, hogy addig a pillanatig két külön személyt láttam, s ezután már csak egy volt. ... Láttam egy 50 év körüli asszonyt, egy hasonló korú férfit követett az utcán. . Te nem alszol eleget, Marjorie sokat parancsolgat neked, stb. Szavaiból kivettem, hogy a férfi anyja lehetett, de az nem vett róla tudomást. Vajon ilyen a halál, láthatatlannak lenni az élõk között és folyton beleavatkozni az ügyeikbe? Hirtelen tudtam, hogy ezek a test nélküli lények már nem tudtak a földdel kapcsolatot tartani, de a szívük még oda húzott. Ezt érzem én is? Remegve gondoltam a gyûrõre, orvosi kiképzésemre. Láttam egy fiatalembert, folyton egy férfinak beszélt: . sajnálom Apu.... ismételgette. Kérdésemre a Fénylénytõl gondolati úton válasz érkezett: öngyilkosok, akiket tettük valamennyi következménye fogva tart.
Az a gondolat, hogy ez a pokol, és hogy ez itt a földdel egyenlõ szinten létezik, amit az azonos helyen lévõk nem látnak és nem hallanak, hidegzuhanyként érintett.
Forrás: Dr. George Ritchie: Visszatérés a holnapból, Ecclesia, 1991.

Üdvözlöm!

Lenne jónéhány kérdésem (Rudolf S. írásai alapján)....(ha lehet):

1.
Amikor az ember álmodik, elhagyja a fizikai testét, és az étertestét, az asztrál-test és az Én......
A kérdés az, hogy mi lesz alváskor a lelki részekkel? (pl. tudati-lélek, érzelmi-lélek..)

2.
Melyik a helyesebb megfogalmazás:
Az ÉN..idővel...átszellemíti a 4 testet...és végül 4 átszellemített rész lesz,
vagy: az Én étszellemíti a 4 testet, miközben saját magába építi és végül 1 rész lesz?

3.
Úgy tudom, hogy a testek átszellemített részeit, a halál után "magával viszi" az Én...mindenesetre nem oszlanak semmivé ezek.....mi lesz halál után a lelki-részekkel?

4.
A testek átszellemítése után a lelki részek megmaradnak? s ha igen akkor ezek változnak-e?..ha nem, mi lesz velük, hoszabb távon?

5.
Hol a helye ebben a 9 részben álló emberben az EGO-nak?
..vagy hogyan definiálható, hogy mi az EGO?


Üdvözlettel: Chip

Üdvözlöm!

Lenne jónéhány kérdésem (Rudolf S. írásai alapján)....(ha lehet):<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Na, végre egy igazi „hozzáértő”!

1.
Amikor az ember álmodik, elhagyja a fizikai testét, és az étertestét, az asztrál-test és az Én......
A kérdés az, hogy mi lesz alváskor a lelki részekkel? (pl. tudati-lélek, érzelmi-lélek..)<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Válasz:<o></o>
<o> </o>
Ilyen esetben a lélek ugyanúgy kapcsolódik ezekhez részekhez az „ezüstszálon keresztül”!

2.
Melyik a helyesebb megfogalmazás:
Az ÉN..idővel...átszellemíti a 4 testet...és végül 4 átszellemített rész lesz,
vagy: az Én étszellemíti a 4 testet, miközben saját magába építi és végül 1 rész lesz?<o></o>
<o> </o>
Válasz:<o></o>
<o> </o>
Így ez a kérdés nem értelmezhető, bővebben kellene értelmezni!<o></o>
A 4. átszellemesitett rész a lélek szerinted? Vagy mit értesz alatta?<o></o>
Steiner gondolatait ismerem, de így ezzel nem tudok mit kezdeni, és értelmezni…<o></o>
<o> </o>


3.
Úgy tudom, hogy a testek átszellemített részeit, a halál után "magával viszi" az Én...mindenesetre nem oszlanak semmivé ezek.....mi lesz halál után a lelki-részekkel?<o></o>
<o> </o>
Válasz:<o></o>
<o> </o>
Az információk egy része az asztráltestben marad, például a karmikus rész is, és amikor visszaszületünk, újra felvesszük az asztrálburkot, és az összes ezzel járó feladatot!<o></o>
Vannak komoly szellemi orvosok, akik arra vannak specializálva, hogy ezt az asztrálburkot átalakítsák, megváltozassák a következő feladataink érdekében.<o></o>
Vagy ha nem kell visszaszületnünk, akkor átadják egy másik léleknek, akire az hatással lesz.<o></o>
<o> </o>
Az infók finom része a mentális részbe kerül, az soha nem változik meg, az fejlődve mindig a mienk marad!!!!!!!!!

4.
A testek átszellemítése után a lelki részek megmaradnak? s ha igen akkor ezek változnak-e?..ha nem, mi lesz velük, hoszabb távon?<o></o>
<o> </o>
Válasz:<o></o>
<o> </o>
Igen! És változnak, de a változás csak a leszületések miatti infóváltozással lesznek egyenrangúak!

5.
Hol a helye ebben a 9 részben álló emberben az EGO-nak?
..vagy hogyan definiálható, hogy mi az EGO?


na ez hosszabb, de válaszolok rá:<o></o>
(ezt a választ mediális úton kaptam)<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Az emberi Tudat több rétegből áll, van egy felsőbbrendű része is például, mely rétegei sokszor el vannak zárva a jelenben lévő Önmagunktól, ezek tartalmazzák a múlt és a jövő információit is.
A Tudat egy közvetlen fizikai kapcsolattal rendelkező része az, amit Ti EGO-nak hívtok.
Az EGO segíti a beilleszkedéseteket és a kapcsolatteremetéseteket, beilleszkedéseteket leszületésetek után a fizikai síkon. Tudatok több rétegből tevődik össze, és létezik a Tudatnak olyan része is, ami a mentális és az asztrális síkokkal tart fent kapcsolatot, de a fizikai síkkal az EGO.
<o> </o>
Az EGO komoly szerepet játszik életünkben, mert védő mechanizmusa is van, amikor segíti a kommunikációt, ötleteket ad napi életünk kivitelezéséhez, felveszi magára született jegyünk minden stílusát, és azt érvényesíteni akarja minden áron, mert ezt a feladatot kapta.
Az EGO nélkül nem tudnánk rendesen létezni, mert ez szerves része a Tudatnak, olyan „állam az államban”, így lehetne a legjobban kifejezni.
Közvetlen kapcsolata van a fizikai síkon lévő hatásokkal, gondolkozik helyettünk Tudatunk ezen része, de ez is a feladata. Segít feladataink megoldásában, véghezvitelében, de csak egy darabig ; addig a pillanatig, míg szellemi felemelkedésetek el nem jut egy pontig, ahol már visszahúzó ereje van, és ártalmas lehet fejlődésetekre.
Az EGO törvényszerűen a „fizikai sík szolgája”, és minden ténykedése ezt is szolgálja, amit nagyon jól ellát. Nem gondolkozik szellemileg magas szinten, a célja és érdeke a fizikai testben lévő lélek védelme, és annak minél jobb létezést biztosítani.
<o> </o>
Az EGO-t kordában lehet tartani, ellenőrizni lehet a magasabb tudatszintünkkel, de ugyanolyan szerves mentális része, mint a gondolat, amit lehet irányítani, csak meg kell tanulni hozzá a technikát, és erős kitartás, és akarat kell hozzá.
Az EGO-t nem legyőzni kell, hanem meggyőzni magasabb céljaink eléréséhez, magunk mellé kell állítani. Ha sikerül vele megértetnünk, hogy a magasabb cél elérése a fő tevékenységünk, és nem a fizikai síkon lévő céltalan létezés, ahova születtünk és ahol munkálkodunk, itt csak a beilleszkedéshez és a mindennapi munkához van rá szükség, a fizikai sík gondolatainak a koordinálásához, akkor az EGO ezt megértheti, és partner lehet benne.
Teljesen eltüntetni nem lehet, mert továbbra is segíteni kell a napi létezésben, mert szerves része mentális tudatunknak, hanem uralni kell tudni, szellemiesíteni, magasabb szintre emelni.
<o> </o>
Ennek legjobb része a gondolataink uralása, mert ekkor a Tudatunk magasabb részeivel hatással tudnunk lenni az EGO-ra. Az EGO jobba ismer minket mint mi magunkat, mert tudja tudatunk elölünk elrejtett titkait, és sokszor azt igyekszik megvalósítani, ami természetes dolog a részéről! Ezért is él, ez a feladata! De a magasan spirituális fokot elért embernek már nincs szüksége az EGO kicsinyes, „földies” hatásaira, melyek nagyon jól beválnak a „tömegszellemek” esetében.
<o> </o>
Az EGO egyik legjobb irányítási módszere a lemondás. Ha megtanulunk lemondani bizonyos dolgokról, akkor ez EGO ezt észreveszi, könyörtelenül harcol ellenne, hisz sok esetben Ő maga hozta létre azokat a bizonyos vágyakat, melyek megtestesültek a fizikai síkon, és most erről tudatunk másik része ( a bölcs magasabb szint) lemond. Újabb és újabb helyzeteket próbál teremteni, majd feladja. És rájön ezekkel a lemondásokkal, hogy a fizikai lét akkor is létezik, csak szűkebb korlátok között, és elfogadja ezekez az új szabályokat, alkalmazkodik hozzá, de mindig figyel, ás vár, akár egy életen keresztül is.
Minél jobban sikerül EGO-kat háttérbe szorítani, annál sikeresebb lesz szellemi munkánk, mert nem korlátozza a fizikai sík törvénye, szabálya, mely itt mentális értelemben értendő; nem a törvényeivel, mely mindenkire egyformán vonatkozik az együttélés szabályainak betartása miatt.
<o> </o>
Az EGO a kötelezően rossz dolog, mely segít fizikai beilleszkedésünkbe születésünk után, sok segítséget ad, majd később visszahúz fejlődésünk későbbi szakaszában, mert a fizikai világtól elrugaszkodni nem tud, de nem is kel, mert ez a szerepe.
<o> </o>
Nekünk kell a tudatszintünket olyan magas fokra emelni, hogy uralni tudjuk gondolatainkat, tetteinket, és ezeken keresztül EGO-t.

és a végére egy igazi, Váradi Tibor féle ego meghatározás, ami nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!


A megvilágosodásnak két fő akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.
Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust.
A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.
<o> </o>
Az egoizmus állapotát jellemzi a „csak én vagyok” állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a „csak te vagy” tudata. Az egoizmus legfőbb karmaképző, a szeretet a legfőbb karmaoldó erő. Az egoizmus a sötét erőhöz köthető, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan „program”, ami beleszól az ember életébe, az „én vagyok” tudatot segít felébreszteni. Egyfajta ”ajándék” amit a sötét erő adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a „csak én vagyok” érzete.
<o> </o>
Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erő mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.
Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tűnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erővel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.
<o> </o>
Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.
Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.<o></o>
Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit „lemar” a lelkünkben, valószínűleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.
<o> </o>
A példa kedvéért olvassuk el az alábbi kritikákat az egoista emberről! A lényeg az, hogy lassan, átéléssel olvassuk, ne álljunk ellen, engedjük, hogy a lelkünkbe hatoljon……….. nyugodtam magunkra vehetjük.
<o> </o>
„ Az egoista ember énkórságban szenved. Főként magával törődik. Társaságban, de ha egyedül van is, csak saját magáról beszél, magáról gondolkodik. Mondja, csak mondja a véleményét. Újra és ő újra csak a saját érzéseit éli át. Neki mindig igaza van, mások véleménye számára nem olyan fontos. Mások igaziból nem érdeklik. Vagy, ha egyáltalán el is hiszi, hogy másoknak is lehetnek problémáik, azokra nincs ideje. Aztán van, hogy belemerül másoknak a bajába. Majd Ő megoldja, segít, tanácsokat osztogat, persze a saját problémáit se tudja megoldani.<o></o>
<o> </o>
Úgy érzi több másoknál, különb. Olyan eredeti. El van foglalva magával, Ő a centrum. Ha valami hall mindig magára alkalmazza. Egy dologban azt nézi, azt hallgatja, mások beszédéből, könyvekből csak az érdekli, ami úgy érzi őrá vonatkozik.<o></o>
Ami tetszik senki, az ezért tetszik, mert neki szimpatikus, ami rossz, az azért rossz, mert neki – szokásainak, kiskori hiedelmeinek és öntudatlan emlékei miatt – antipatikus. Mindent ez alapján ítél. <o></o>
<o> </o>
Kicsiny tudása van pedig a világról – hisz nézzük meg kiktől tanult. Szülei, iskolatársai, tanárai, ócska könyvei, gyermekkori tévéfilmsorozatok, rádióműsorok, egyszerű barátok. Ők az Ő nagy tanítói. Keveset ugyan, de Ő is hozzágondolt, azonban ez igen csekély. Kamaszkorában már kész volt idomítása, tanítói kiváló átlagembert faragtak belőle. <o></o>
Ami ellen háromévesen tiltakozott, tizenhat évesen már harcosan védelmezte. Azt hitte, sokat tud. Ekkor dőlt be igazán a sötét oldalnak. Elkezdett véleményt alkotni. Felnővén már mindenről van véleménye. Másokkal kegyesen megosztja ami gondol, tanácsot ad, ítélkezik, lebecsmérel, elutasít, vagy esetleg dicsér…..valójában csak találgat csak.<o></o>
A vélemény azt jelenti, hogy fogalma sincs az igazságról, de őt ez nem is érdekli. Az Ő véleménye nem a valóság, Isten őrizzen, hogy a világ olyan legyen, amiket Ő gondol róla.<o></o>
<o> </o>
Az egoista ember első látszatra ítél, könnyen lenéz másokat, de csak ritkán tisztel, akkor sem őszintén, viszont könnyen eljár a szája a kritikában. Gőgjében magán kívül mindenről megfeledkezik. Szüleiről, akik felnevelték, azokról akik tanították. A természetről amiben él, szinte semmit sem tud. Nincs ideje ásvány -, növény – és állatvilágon gondolkodni, pedig nekik köszönheti földi életét. És persze általában elfelejtkezik az angyalokról és Istenről, akik élete minden pillanatát fenntartják, teremtik, segítik.<o></o>
Róluk is legfeljebb így szól: az Én védőangyalom, az Én Istenem.<o></o>
<o> </o>
Persze lehet, hogy rátalál a szellemi útra, máris tanítvány lesz. Még többnek érzi magát, vagy esetleg bűntudatban lesz a legnagyobb. Különleges vagyok, vagy bűnös vagyok, mindegy, a VAGYOK lényeg. Az úton az ember megváltozik. Na nem fejlődik, csak változik….eljátszza, hogy más lett. Játszik mások előtt, a benne élő szülő és önmaga előtt. Jó fejnek akar látszani, bölcsnek, érzékenynek, szépnek, ügyesnek, tehetségesnek, eredetinek, erősnek, különlegesnek – valakinek akar látszani – de épp ezzel lesz senkivé. Még tanítója és Isten előtt is játszik. Hazudik magának és az égnek is, talán ez a legfurcsább, hiszen Isten mindent lát, miért alakoskodik akkor? Miért nem őszinte? Mitől fél?<o></o>
<o> </o>
Persze van olyan is, hogy tényleg fejlődik…. a kegyelem miatt.<o></o>
Mégis magáról beszél, dicsekszik, érzi, hogy valaki, hogy elért valamit, hogy teljesít. <o></o>
És ekkor büszke lesz. Vagy éppen kudarcot él át, azt hiszi, Ő senki, neki nem megy, kétségbe esik. Még haragszik is, tán dühöng. A világ rossz. Ő pedig ott ül a baj kellős közepén….. megint a közepén. Nem érdekli akkor, hogy a világ Isten ajándéka – Istennek tán ez fáj a legjobban – nem érdekli a megváltás érte elszenvedett kínjai, hogy Isten akkor is, még a szenvedő arcú egoizmus vétkét is magára veszi. Nem érdekli, hogy ki teremtette Őt, hogy Isten bízik benne. Nincs kedve tenni, vigasztalni, vigasztalhatatlan…. mert még itt is Ő tudja jobban.<o></o>
<o> </o>
Aztán lehet, hogy úgy érzi, Ő nem is önző. Hiszen van, amikor jól van, semmi baja, erényes. Senkit sem utál, sőt mindenkit szeretet, mások is szeretik. Lehet, hogy minden jónak tűnik …. csak nehogy valaki azonnal rosszat mondjon róla. <o></o>
Mert azonnal mentegetőzni kezd, még füllent is, torzít, bármit kimagyaráz. Hogy miért van neki igaza, miért jogos, miért tiszteletre méltó.<o></o>
Csak magyaráz, csak magyaráz, aztán elnyugszik megint. Ja, dehogy erényes! Csak magában, maga által, csak önmagának él….az egoista ember”<o></o>
<o> </o>
Lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat. Borzalmasak ezek az egoisták, nehéz ilyet megemészteni. Minden jogos kritika megszüli az alázatot.
Fontos azonban, hogy a kritika ne érzelmi ömlengés legyen.
Ha megértjük és komolyan vesszük, hogy minden Isten által van, még az utálkozó, minket becsmérő ember szavai, sorfájdalmaink tanításai is, és valóban minden az Övé: a tárgyaink, a föld, de még a testünk, lelkünk is, akkor az érzés is megszülethetik ehhez.
<o> </o>
(Felhasznált irodalom: Manifesztum 2004. október)
<o> </o>
<o> </o>
<o>szeretettel:</o>
<o></o>
<o>István</o>
<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>

Üdvözlöm!
Köszönöm szépen a válaszokat!

1.
Az "ezüstszál"-ból arra következtetek, hogy a lelki részek is elhagyják a testet.<o></o><o></o><o></o>

2.
Bizony teljesen jogos, bocsánat,elírtam.
Tehát csak 3 test van, és kész.

Hátha így jobb a kérdés:<o></o>
Ezt a 3 testet átszellemíti az Én, ezután:
-vajon "eltűnik-e" 4. ként létezni az Én, mert már a 3 testben létezik tovább....
-vagy az ember a 4-ességét teljesen megőrzi, azzal a különbséggel, hogy a 3 test átváltozik?<o></o>
-vagy esetleg végül éppen a 3-testség szűnik meg....valamiféle 1-séggé...amit talán az átváltozott "Én"-nek nevezhetnénk?

Tisztelettel : Chip

...mmmm.....még néhány kérdés:

- Az EGO-nál említett "emberi Tudat"...az pontosan a "tudati-lélek"-nek felel meg?


Más:
- Ez nem olyan fontos,de felmerült:
:K:Én nem találkoztam Steinernél UFO-kkal, ufonautákkal.
..Ön igen?

- A.J. Krisztian...hosszan ír az embereken, társaságban megfigyelhető..amolyan "csápokról", melyekkel egymáshoz csatlakoznak, ezzel sem találkoztam R.S-nél.Ez hogy lehet??
Vagy csak én nem figyeltem eléggé?..

- A.J. Krisztian-ról Ön mit gondol?..Mi ő?..Ki ő?..Helyes, ha korunk Gurujaként tekintünk rá?

- Egy reinkarnációs hipnózis,vajon segítheti az ember útját, lelki fejlődését(ha egy átlag ember, mint pl. én)?


Tisztelettel : Chip

Az "ezüstszál"-ból arra következtetek, hogy a lelki részek is elhagyják a testet.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<O></O><O></O><O></O><o> </o>
<o> </o>
Az ezüstszálat különben azért hívják ezüstszálnak, mert a látok egyértelműen ilyen szálat láttak, ez köti össze a lelket a fizikai testtel. Ez ha elszakad akkor meghalunk, olyan életfonal szerű. Haldoklásnál amikor „eljön az idő” szellemi orvosok szakítják el, de vannak fejlett Mesterek, akik saját maguk is el tudják ezt vágni.2.
Bizony teljesen jogos, bocsánat,elírtam.
Tehát csak 3 test van, és kész.

Hátha így jobb a kérdés:
<O></O>Ezt a 3 testet átszellemíti az Én, ezután:
-vajon "eltűnik-e" 4. ként létezni az Én, mert már a 3 testben létezik tovább....
-vagy az ember a 4-ességét teljesen megőrzi, azzal a különbséggel, hogy a 3 test átváltozik?
<O></O>-vagy esetleg végül éppen a 3-testség szűnik meg....valamiféle 1-séggé...amit talán az átváltozott "Én"-nek nevezhetnénk?<o></o>
<o> </o>
Az ember rendelkezik egy fizikai, egy éter, egy asztrál és egy mentális (kauzális) testtel.<o></o>
<o> </o>
A fizikairól nincs mit beszélni, ezt ismerjük.<o></o>
Az éterikus az életenergiával látja el a testet, rendszeresen tölteni kell, ezt a lélek végzi éjszaka amikor kilép az asztrális síkra. <o></o>
Az asztrálburokba mennek az információk, és ott tárolódnak, a mentálisba pedig az érzelmek és ezek is megmaradnak a fizikai test halála után.<o></o>
<o> </o>
Amikor meghalunk a lélek visszahúzódik az asztrálsikra, a szellem a kauzális síkon marad, és a következő testetöltéskor találkoznak újra és hatnak rá az asztrál –és mentális burokban lévő infók!<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
- Az EGO-nál említett "emberi Tudat"...az pontosan a "tudati-lélek"-nek felel meg?<o></o>
<o> </o>
Hát lehetne így is nevezni, mert sajnos egy önnáló teremtmény, mint a lélek a szellemtől, pedig a lélek a szellem ereje, az ego pedig a fizikai testté


Más:
- Ez nem olyan fontos,de felmerült:
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" oreferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 11.25pt; HEIGHT: 11.25pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/new_beammeup.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape>Én nem találkoztam Steinernél UFO-kkal, ufonautákkal.
..Ön igen?<o></o>
<o> </o>
Inkább teeződjünk!<o></o>
<o> </o>
Szerintem ha utánanéznék találnék rá utalást valahol, mert az antropozófia a teozófus tanításokból lett átalakítva (miután Steiner összeveszett Krisnamurti miatt a Teozófiai Társasággal – és neki lett igaza), és már a barlangrajzok és az egyiptomi rajzok is egyértelműen jelezték a számunkra földönkivülinek nevezett lényeket! Így Steiner is tudott róluk, de nincs nagy jelentőségük, és ezért is nem foglalkozott ennyire velük. Ez inkább az utolsó idők jelei, hogy megszaporodtak ezek a jelenések, sé a ami kor fejlett vívmányainak, technikáinak.<o></o>
Ugyanis egy kisérleti övezet részesei is vagyunk- sajnos…<o></o>


- A.J. Krisztian...hosszan ír az embereken, társaságban megfigyelhető..amolyan "csápokról", melyekkel egymáshoz csatlakoznak, ezzel sem találkoztam R.S-nél.Ez hogy lehet??
Vagy csak én nem figyeltem eléggé?..<o></o>
<o> </o>
Ezek a „csápok” azok az energetikai kisugárzások, amit ismerünk, és ezek amikor egy másik ember közelébe vagyunk akkor összekapcsolódnak, ilyenek az aurák (éteri test) és ilyen az asztráltest is, de itt hosszabb együlét esetén vagyunk a másikra hatással.<o></o>
Például ha a kutyánk velünk alszik, akkor pár év múlva a két asztráltest hatással kezd lenni ránk, és hasonlítani kezdünk egymásra! J)))

- A.J. Krisztian-ról Ön mit gondol?..Mi ő?..Ki ő?..Helyes, ha korunk Gurujaként tekintünk rá?<o></o>
<o> </o>
Nem akarok másról ítéletet mondani, mert nincs jogom, de a válaszom röviden és töményen: NEM!

- Egy reinkarnációs hipnózis,vajon segítheti az ember útját, lelki fejlődését(ha egy átlag ember, mint pl. én)?<o></o>
<o> </o>
Mindig a jelenben kell élni, és a jelent kell megszentelni. Nem ok nélkül fedik el előlünk a múltat, mert az csak rossz hatással lesz ránk, ráadásul egy regressziós hipnózis rossz hatással is lehet ránk, és nem biztos, hogy azt mutatja amit látni szeretnénk, mert lehet, hogy az elme azt mutatja, amit az egó látni szeretne!<o></o>
<o> </o>
És hogy megzavarjalak, egy időben párhuzamosan egy szellem több lélek állal egyszerre több testben is jelen tud lenni, de az információk egy helyről jönnek le, így kétséges, hogy éppen akkor mit látok.<o></o>
Pl. lehettél egyidőben király és koldus is!<o></o>
<o> </o>
Na, remélem sikerült jól megzavarni!!
<o> </o>
Megyek augusztusba Erdélybe előadást tartani 8 napra, és pont erről fogok ott beszélni, ha véletlenül arra jársz (Hargita) szívesen látlak! Budapestről indulok 4.-én, és 13.-áig leszek ott több előadóval. Nem tudom, hogy merre laksz, csak megemlítem ezt a lehetőséget is!<o></o>
<o> </o>
Szeretettel:<o></o>
<o> </o>
István<o></o>

Köszönöm a válaszaid, és a meghívást!

Tisztelettel: Chip

Üdv!
Ez a téma érdekelne, de úgy látom, hogy júliustól egy kicsit ellaposodott, mondhatnám elhalt.
Kissé nehezen fogom azt itt leírtakat az én begyepesedett materilasta agyammal, bár érdekel a téma.
Inkább a dokumentált kutatásokra támaszkodom ebben a témában. Ilyen a 21 gramm elmélete, illetve a regressziós és progressziós hipnózisban dokumentált élmények.

Istvan nagy szakertoje a temanak, en csak olvasgatom de a tema az nagyon erdekes.

Igen azt látom, hogy jó mélyen benne van a témában. Én inkább az emberibb, vagy inkább érthetőbb oldaláról próbálom megközelíteni a kérdést. Ez az ezüst szálas verzió kicsit oléyan nekem mint a neandervölgyieknek a csillagok háborúja.

Ellenben a regressziós hipnózissal dokumentált esetek kézzelfogható támpontot nyújtanak a reinkarnáció hívőinek.
Én szeretném hinni, hogy van valami a halál után de a tudatom másként fogja fel.

Óda az Egóhoz című verset ide írnám, mert aktuális de ez nem versrovat. Tehát üdvözlök mindenkit ebben az életünkben...

Fenyolori légy nyugodt van! Én tudom...

Az Ezüst szálat azért hívják így, mert a látók kivétel nélkül beszámolnak róla, hogy amikor a lélek kiszáll a testből, egy ezüst szál köti össze a tasttel.

A szellemtudmány is beszámól erről, de magyarázattal, ugyanis ez köti össze a lelkel az éterikus testtel, és táplálja életenergiával (Iszeni energia)

A kedves orvosok kisérleteztek haldokló emberekkel, és mérték a test súlyáűt halál előtt és után, és igy jött ki a lélek súlya is, de amikor még sirtóasszonyok virrasztottak gyertyafény mellett akkor azok be is számoltak róla, hogy egy kicsit fénypontocska távozott az agyból ki a halál pillanatában.!
Ma a kivilágitott kórtermekben nem lehet már ezt látni,, maximum a müszer sipolni fog, ésközlik, hogy a ketteske meghalt.....:4:

Az az egy a baj, hogy maga a tudat nem nagyon tud vissza emlékezni ezekre az előző életetkre. Így egy egy embernek meg kell elégednie az egyszeri és megismételhetetlennel az akkori életével. Ha csak viszont belegondolunk ebbe a csodába amit életnek hívunk, hogy csak azért hozza létre a temészet ( ami mint tudjuk csak a legritkább esetben hoz létre értelmetlent), hogy a halálba elmúljon,... hát ez lenne a legnaygobb pazarlás.
Na ezt jól megmondtam.. remélem érthető voltam, mert lassan már én sem tudom magamat követni.

Szóval vannak egyes emberek akik a tudatukat oly mértékben ki tudják szélesíteni, hogy azt is felfogják amit mi tudat allatinak hívunk, sőt még az úgynevezett ( Freud után -szuper ego - szabadon) szupertudatot is. A kutatások szerint ez a szellemi állapot az ami a századokon évezrdeken át felhalmozott tudást tapasztalatot tárolja.

Némely emberek ( Jack London is írt róla ) álmukban olyan már nem létező, azonban a történelem által ismert korokba jutnak és éliki át a saját halálukat ahol a tudatuk már járt. London az őskorba vitte el a olvasót egy olyan jelenség kapcsán amely szinte már mindenkivel megesett. Ez ajelenség az amikor álmodban egy törénelem előtti korban lezuhansz valahonnan, érzed, hogy zuhansz és amikor földet éersz felébredsz. Ezt csak úgy álmodni nem lehet ezt át kell élni.

Folyt. köv.

Sok embernek vannak visszaemlékezésik előző életeikre, vagy álomban vagy a valóságban, akár regressziós visszavezetés által.

Bár ezekre nagyon kell vigyázni, mert sok esetben a fizkai tudat is beleszól, és nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit szeretnénk látni (ezért van annyi krályfi és királykisasszony)

Valojában nagyon jó dolog, hogy nem emlékszünk vissza, mert megzavarná a mostani életünket, mert mindig a MÁRA kell gondolni, koncentrálni.

Például: mennyire megravarna minket, ha szép, tiszta életet élünk, és kiderülne, hogy előző életünkben náci tömeggyilkos voltunk!

Inkább azok szeretnének visszaemlékezni, akiknek nincsenek emlékeik, vagy félnek az elmúlástól, és bizonyítékra van szükségük, mert nincs meg bennük a HIT!

És tele vannak halálfélelemmel az elmúlástól:

A halálfélelem mögött megfogalmazhatatlanul is számos ok létezik: - például:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a
a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni
ezektől)
-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár
azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon
könnyen dobják el maguktól az életet)
<o> </o>
Névtelen szellem közlése a Halálfélemről:
<o> </o>
„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….
<o> </o>
…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”
<o> </o>


Különben a régi életekre csak nagyon magas szintről lehet majd visszatekinteni, amikor már érzelem nélkül tudjuk visszanézni életeinket!

szeretettel:

István

Hát igen, van benne valami.
Van azonban valami amit úgy hívunk, hogy " karmikus ciklus". Lehet, hogy ez is csak egyfajta magyarázat, és nincs semmilyen alapja, azonban sok minden orvosolható vele.
pl.: Miért alakul ki valakivel szemben egy ösztönös vonzódás, vagy egy ösztönös utálat. azt mondjuk rá, hogy jó emberismerő. Viszont más emberrel szemben ugyanez az érzés nem alakul ki.
Vannak emberek akik úgy élnek együtt másokkal, hogy tudják nem tudnak együtt élni. Ezt a paradoxont is a karmikus ciklussal magyarázzák.
Az előző életben marad egy elvarratlan szál, amit aztánb a következő életben - igaz nem tudatosan - de el akar varrni.
Dokumentált eset volt, amikor egy hölgy nem tudott elszakladni semmiképpen sem az akkori párjától. Pszichológustól, pszichológusig járt de senki nem tudott neki segíteni.
Az egyik regressziós hipnózissal foglalkozó terapeuta ( Dr. Bruce Goldberg) visszavitte néhány élettel korábbra ahol kiderült, hogy nem tudott fiú gyermeket szülni a mostani párja előző életének, és ezért mint egy a bűntudat kötötte hozzá.
Ami a meglepő az egészben az az, hogy ezután ahölgy könnyűszerrel vetett véget a kapcsolatának, és élte boldogan az életét tovább.
Lehet, hogy ez csak szép esti mese hiszékenyeknek, mindenesetre a környezetemben is vannak hasonló emberek ezért elgondolkodtat.
Ilyesmivel magyarázzák a karmikus ciklust

folyt. köv.

Jelenleg a karmatorlódások időszakát éljük, ami azt jelenti, hogy sok esetben már ebben az életben szembesülünk karmikusan tetteink eredményével, van olyan is, hogy akár egy óra múlva visszaüt a rossz csekedetünk eredménye!!!
Ha jól odafigyelünk magunkra, akkor ezt észre is lehet venni, így célszerü eszerint élni az életünket.

Isten olyan kegyes, hogy segit nekünk sok mindenben, péládul ellenségeket testvéri közösségbe tesz, hogy ott feloldódjanak a szeretetben.

Sajnos ez ne mindíg sikerül, ezért is van, amikor két testvér ellenségként utája egymást, mert a lélek nem oldódik fel a szeretetben, és emlékszik tudat alatt a régi sérelmekre!!!

A lélek emlékezése miatt is van az, hogy sokszr egy pillanat alatt megszeretünk valakit, és barátságba lépünk vele, szimpatikus nekünk, vagy úgy érezzük, hogy már régóta ismerjük (és valóban régóta ismerjük), és akik régi életünkben ellenségek voltak, vagy ártottak nekünk, azokkal szemben meg unszimpátiát érzünk azonnak!! :4:

Karsay István írta:

Sok embernek vannak visszaemlékezésik előző életeikre, vagy álomban vagy a valóságban, akár regressziós visszavezetés által.

Bár ezekre nagyon kell vigyázni, mert sok esetben a fizkai tudat is beleszól, és nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit szeretnénk látni (ezért van annyi krályfi és királykisasszony)

Valojában nagyon jó dolog, hogy nem emlékszünk vissza, mert megzavarná a mostani életünket, mert mindig a MÁRA kell gondolni, koncentrálni.

Például: mennyire megravarna minket, ha szép, tiszta életet élünk, és kiderülne, hogy előző életünkben náci tömeggyilkos voltunk!

Inkább azok szeretnének visszaemlékezni, akiknek nincsenek emlékeik, vagy félnek az elmúlástól, és bizonyítékra van szükségük, mert nincs meg bennük a HIT!

És tele vannak halálfélelemmel az elmúlástól:

A halálfélelem mögött megfogalmazhatatlanul is számos ok létezik: - például:fficeffice" /><O></O>
<O></O>
- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a
a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni
ezektől)
-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár
azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon
könnyen dobják el maguktól az életet)
<O></O>
Névtelen szellem közlése a Halálfélemről:
<O></O>
„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….
<O></O>
…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”
<O></O>


Különben a régi életekre csak nagyon magas szintről lehet majd visszatekinteni, amikor már érzelem nélkül tudjuk visszanézni életeinket!

szeretettel:

István

Kattints a kibontásához...

Nagyon friss élmény kapcsán érintett meg a téma.
Néhány nappal ez előtt,reggel rossz volt a közérzetem,megmagyarázhatatlan gyengeség kerített hatalmába.Elővettem újdonsült vérnyomásmérőmet,igazolja e rossz
érzésemet.Okos készülékem kiírta, jelentkezzek azonnalli konzultációra
egy szakembernél.Mikor a kiírt értékeket megláttam bizony megrémültem, hogy ezt hívják e halálfélelemnek nem tudom. A kiírási tanácsot nem követtem,hiszen sosem voltam beteges hihetetlennek tünt, gondoltam mindjárt vége lesz.Órák múltán rendeződött állapotm,addig bizony egy szavakba nem önthető rossz érzés kerített hatalmába.
Éber állapotomban peregtek le életem fontos ,jó és rossz,élményei azok a teendők amik még várnak rám ebben a világban,mire elkészült a leltár,újra egészséges lettem ,de mély nyomot hagyott bennem ez a rosszullét.Most úgy gondolom sose fogom elfelejteni.
Üdvözlettel :Mamaci

Hát igen sok mindenben egyetértünk, egyedül a hit egy valamilyen felsőbb akaratban, akit hívhatunk akár istennek is, az ami távol áll tőlem.

Bár az általam is felvázolt karmikus ciklus előre vetíti, hogy ezt valamely módon kontrollálni kell. A hogyan az ami számomra érthetetlen.
Igaz keveset tudunk még a mi létsíkunkról is, hát még ( már amennyiben léteznek ) más síkokról, lásd: másvilág?

Azok a megmagyarázhatatlan jelenségek amikkel nap, mint szembesülünk nem engedik, hogy ne foglalkozzak velük.

A szupertudatot említettem az előbbiekben mert nem csak előző, hanme mint a cím is utal rá a halál után is kell lennie valaminek, hogy legyen mire emlékeznünk ( "ma lesz a holnap tegnapja"). Ez ajövőbe látás lenne. Minden emberrel előfordul a Deja Vu érzés. Én magam is többször tapasztaltam, és most már tudatosan figyelem is, hogy időnként előre meg tudom mondani, hogy kivel fogok találkozni a következő utca sarkon, vagy a következő 5 percben mi fog velem történni.
Ezeket nem éltem meg mégis tudom, tehát vagy van több síkú világ, vagy a magasabb rendű hatalom a regressziót nem tudja kontrollálni.

folyt. köv.