Élet a halál után

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
"Hogyan lehet megmondani, hogy már éltél ezelőtt a múltban? Különböző módjai vannak, hogy megtudd, éltél-e korábban a Földön. Meglátogathatsz egy hipnoterapeutát, és kaphatsz egy elmúlt élet regressziót, meditálhatsz, és intuitív módon megérezheted, hogy már éltél korábban, vagy fontolóra veheted személyiséged néhány jellemzőjét, melyek arra engednek következtetni, hogy már éltél itt ezelőtt.

Minden bizonnyal ez a helyzet, és rendelkezel azokkal a tulajdonságokkal, melyek elég egyetemes módon jelzik, ha valaki már nem egy fiatal lélek. Íme 4 jel, hogy nem ez az első földi életed"
Folytatás:
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/01/4-jel-hogy-nem-ez-az-elso-eleted-foldon.html#.VKsMb9LuLfI
 

1958

Állandó Tag
Állandó Tag
Sok kisgyerek tűnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha “idősebb lélek” lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektől valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni előző életeikre. Azok közül a szülők közül, akik közzétették a történeteiket, sokan azt állítják, hogy a gyermekeik tragikus halállal végződő életekről meséltek, amelyeket aztán most egy boldogabb élet követ. Íme 10 elképesztő dolog, amit ők meséltek előző életeikről:
1.

Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő: “A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem.”

2.
Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet.

Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az “első” anyukám is…

3.
Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt:“Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok.” Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb.

4.
“Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos.”

5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt.

5.
Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: “Hiányzol Harvey”

Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani.

6.
Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik.

7.
A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett.

A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos.

Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek.

8.
Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt.

9.
A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: “Én vagyok az anyád”.

10.
Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem.


Az én unokám még nem töltötte be az ötödik évét amikor négy év után az apja elhozta egy hétvégi látogatása alkalmával a szüleit is és amikor elmentek az unokám az anyjához fordulva megkérdezte, hogy kik voltak ezek az emberek, majd közölte, hogy ezt a nénit Ő ismeri mert ennek Ő volt az anyukája. Ennyi és itt le is zárult a dolog.

Persze kicsi korában nekem mesélt már az előző életbeli gyermekeiről és arról, hogy milyen helyen laktak.

Ezek persze életünket végigkísérő apró drágakövek amelyek olykor megcsillannak.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Háromszor kérdezte meg, hogy „meg fogok halni?”

El meri mondani az orvos a betegének, hogy hamarosan itt a vég, és nincs már az a kezelés, ami ezen változtatna? Milyen szavakat használ? Van-e, akit megsirat? Mennyi időbe telik, amíg egy haldokló megbékél? Mentőben, onkológián, intenzív osztályon, hospice-házban dolgozó orvosokkal beszélgettünk a magyar társadalom egyik legnagyobb tabujáról – a haldoklásról.



„Nemrég mentünk ki egy idős tüdőrákos beteghez, megállapítani a halált. Két nappal azelőtt azért adták ki a kórházból, hogy otthon haljon meg, de a családja ezt nem is tudta. Ez az ember előtte hetekig feküdt a pulmón, és nem volt orvos, aki elmondja, hogy vége. Miért egy mentősnek kell az ilyet elmondania?” Egy Dunántúlon dolgozó mentőtiszt mesélte ezt a történetet. A hetvenes évek óta mentőzik, több tízezer kivonuláson van túl, és azt mondja, bár a zárójelentésekben egyértelműen le van írva, ha valaki menthetetlen, azt mégis sokszor, sokan nem értik.

Fotó: MTI Zrt.Fotószerkesztőség / Koszticsák Szilárd
d-kos20110318033-1500-jpg-1.exact729x486.jpg

Előfordult, hogy a család a mentősöktől tudta meg, hogy hozzátartozójuk menthetetlen, mert a kórházban nem volt orvos, aki közölje

“ Ezért pedig hibáztatom az orvostársadalmat. Amerikában már fél évvel előbb megmondják, hogyha valaki meg fog halni, nálunk ez nem divat. Csak a legvégén, unszolásra mondják el.


Az elmúlt hetekben különféle területeken dolgozó orvosokkal és mentősökkel beszélgettünk a haldoklásról és arról, hogy mikor és hogyan kell közölni a betegekkel, hogy meg fognak halni. Megkérdeztük, hogy az őszinteségben vagy a kíméletben hisznek-e inkább; hogy mennyit jelentenek ezek a beszélgetések a betegeknek (vagy a családtagjaiknak); és hogy milyen nyomot hagynak ezek magukban az orvosokban.

Kiderült, hogy a halálról való beszédnek is van kultúrája – nem véletlenül hozták fel többen is példaként, hogy az USA-ban az a szokás, hogy szólnak a betegnek: itt az ideje végrendelkezni és búcsúzkodni. Nálunk más a helyzet: „A magyar társadalomban nagyon erős a tagadás, taszítás a halállal kapcsolatban. A betegek sokszor nem hiszik el, hogy meg fognak halni, nem akarnak tudni róla. Mi nem erőltetjük, de ha egy beteg reménykedve megkérdezi, hogy »javult az állapotom, ugye meg fogok gyógyulni?«, akkor megmondjuk, hogy mi csak a szenvedéseit enyhítjük.

“ Mi sosem hazudjuk azt a betegnek, hogy táncolni fog még a dédunokája esküvőjén. Ebben különbözünk az általános egészségügytől


– mondta dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosa. (A hospice lényege a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek enyhítése és a méltóságuk megőrzése.)

Fotó: Getty Images/iStockphoto / Lighthaunter
480761201-1500-jpg.exact729x486.jpg

A magyar társadalomban erős a tagadás a halállal kapcsolatban, pedig a halálról való beszédnek is van kultúrája

A haldoklás stációi


A thanatológia – így hívják a halállal foglalkozó pszichológiai irányzatot – alaptétele, hogy minden haldoklónak öt stációt kell végigjárnia: ezek a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió, majd a belenyugvás. A belenyugvásig eljutni időbe telik, és ahhoz is idő kell, hogy a haldokló elbúcsúzhasson attól, akitől akar. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a halálos betegeknek mikor hozzák a tudomására, hogy nincs tovább: gyógyszerek ide, műtétek oda, nincs mit tenni, hamarosan eljön a vég.

Sok olyan ember van, akinek pedig egyáltalán nem mondják el, hogy mi vár rá. Egy extrém példát mondott erre egy fiatal, nyugat-magyarországi mentőorvos, aki a gyakorlata egy részét gyerek intenzív osztályon töltötte el. „Nagyon élénken él bennem, hogy az onkológiai osztályon meghalt gyerekek, akiknek nem mondták meg, hogy meg fognak halni, mind hagytak valami búcsúlevelet, de volt, aki pénzt gyűjtött a temetésére. A titkolózásnak csak az lett az eredménye, hogy a betegség mellett ők még arra is energiát fordítottak, hogy ne lássák rajtuk a felnőttek, hogy tudják: meg fognak halni. Így ahelyett, hogy végigmehettek volna a lépcsőkön, bizonytalanul és rettegve haltak meg.”

ikon_red_plus.svg
A megszólalók

  • Dr. Szabó Eszter pszichoterapeuta, onkológus, az Országos Onkológiai Intézet orvosa
  • Dr. Nyulasi Tibor, a Szent János Kórház orvos igazgatója és az intenzív osztály vezetője
  • Dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosa
  • Dr. Tóth Judit debreceni onkológus
  • Dr. Madaras Balázs, az Országos Onkológiai Intézet onkológusa
  • Egy fiatal nyugat-magyarországi mentőorvos, aki gyermek intenzíven és sürgősségi ügyeletben is dolgozott
  • Egy dunántúli mentőtiszt, aki a hetvenes évek óta ment baleseti sérülteket, szállít nagybetegeket, old meg vészhelyzeteket. Ők ketten azt kérték, hogy a nevüket ne említsük a cikkben.
Hogyan kell elmondani valakinek, hogy meg fog halni?


Egyszerű szavakkal, együttérzéssel, például így:

“ Kedves Éva, attól tart, hogy hamarosan meghal? Nem tudjuk, hogy mikor jön el ez az idő, de próbálja szépen tölteni az idejét, hagyatékozzon, búcsúzzon el a szeretteitől.


Ez dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosának példája. Dr. Nyulasi Tibor a Szent János kórház intenzív osztályának vezetőjeként az egyértelműségben hisz, és mindig rá is kérdez, hogy megértették-e, amit mondani akar:

Fotó: MTI / Ujvári Sándor
d-us20070521003-1500-jpg.exact729x486.jpg

Fontos, hogy az érintettek megértsék, amit az orvos mond

“ Az öncélú orvoslásnak nincs helye, bravúroskodni nem szabad. Csak éhen halni és fájdalommal küszködni nem szabad hagyni a beteget. Van, amikor már csak ennyit lehet tenni. És ezt egyértelműen meg kell mondani.


A halál szót amúgy többen kerülik, amikor a diagnózist közlik. Dr. Szabó Eszter például az Onkológiai Intézetbe kerülő rákbetegek hozzátartozóinak a „szerműködések kimerüléséről” vagy „élettel összeegyeztethetetlen állapotról” szokott beszélni, a betegeinek pedig arról, hogy meddig élhetnek – nem arról, hogy mikor halnak meg.

Azt általában az orvos ösztöne súgja meg, hogy meddig mehet el, vagyis mennyire részletesen beszélhet a helyzetről – magyarázta a kollégája, dr. Madaras Balázs. A betegek (és a hozzátartozók) teherbíró képessége ugyanis nagyon különböző. Dr. Tóth Judit debreceni onkológustól például az egész praxisában kevesebb, mint tízen merték megkérdezni, hogy mennyi van hátra, vagy, hogy hogyan fognak meghalni. Ezért alakította ki azt a gyakorlatot, hogy nem hazudik, de mindig csak arra válaszol, amit kérdeznek. A megkérdezettek többsége hasonlóan jár el, így egyeztetik össze az őszinteséget a kímélettel.

A családtagoknak sem könnyű megmondani


„Így, közel ötvenezer kivonuláson túl már úgy vagyok, hogy ránézek egy családra, és legfeljebb két perc alatt meg tudom állapítani, hogy mit lehet mondani és mit nem” – mondta a Dunántúlon dolgozó mentőtiszt. „Beszélni empátiával szoktam, a szemükbe nézve, akár a vállukat megfogva” – tette hozzá.

A fiatal mentőorvos pedig arról beszélt, hogy kénytelen volt megtanulni, hogyan kell kommunikálni a sikertelen újraélesztéseket. „Amikor már látom, hogy a beteg nem fog visszajönni, valami olyasmit mondok, hogy látják, hogy mi mindent megteszünk, de sajnos a családtagjuk nem reagál semmire, nincs keringése. És amikor ezt elmondtam, utána szoktuk abbahagyni a próbálkozást. Muszáj kimondani ilyen helyzetekben egyértelműen, hogy meghalt, mert csak akkor biztos, hogy megértik, szépíteni nem lehet, és a finom szinonimák – elment, vége, eltávozott, ilyenek – félreérthetőek ilyen helyzetben.”

Az intenzív osztályokon csak a családtagokkal beszélnek, hiszen az ott fekvő betegek eszméletlenek. A Szent János Kórházban az intenzíven általános tapasztalat, hogy nem túl hálás dolog kommunikálni a hozzátartozókkal, és ilyenkor sok a nyílt érzelemkitörés. „Kis túlzással örülünk, ha nem jelentenek fel. Itt mindenki mindig elégedetlen valamivel.

“ Az emberek többsége nem tudja elfogadni, hogy vége az életnek. Hibást keres, mindig mást, azt várja, hogy keltsük életre a rokonát
– mondta az osztályt vezető dr. Nyulasi Tibor.

Fotó: AFP / THOMAS SAMSON
000-par7990081-1500-jpg.exact729x486.jpg


Számít ez egyáltalán?


A Hospice-házban dolgozó dr. Muszbek Katalin legelőször úgy húsz évvel ezelőtt mondta meg egy 28 éves betegnek, hogy nem fog már soká tartani. „Háromszor kérdezte meg, hogy meg fogok halni? Mikor megértette, azt mondta: értem már, mostanában miért kerül engem az orvosom. És ezután elkezdett búcsúzkodni, és ez sokat segített neki.” A szavak súlya óriási, képesek oldani a halálfélelmet - ebben nagyrészt egyetértettek az általunk megkérdezett orvosok.

Ahogy abban is, hogy bennük is nyomot hagy, amikor le kell ülniük egy haldoklóval beszélgetni arról, hogy nincs tovább. Sokéves gyakorlat ide vagy oda, megviseli a doktort is a betege halála. Dr. Szabó Eszter azt mondta, őt nagyon igénybe veszik ezek a beszélgetések, mert ilyenkor a saját energiáit próbálja átadni a betegeknek, hogy oldja a szorongásukat. Dr. Madaras Balázs hiába próbál a terápia során végig megfelelő távolságot tartani a betegeitől – a saját lelki békéje érdekében –, amikor egy nap akár több emberrel is rossz hírt kell közölnie, „akkor úgy érzem, hogy fáradtabb vagyok, mint általában és csak később jövök rá, hogy ennek hátterében az én lelkemet ért megterhelés állhat”.

Évtizedes tapasztalata birtokában így fogalmazta meg a profi hozzáállást a János Kórház intenzív osztályának vezetője: „Azt szoktam mondani a hozzánk kerülő fiatal orvosoknak, hogy ha az orvosból túlságosan mély emóciót vált ki egy beteg halála, akkor hagyja abba a szakmát. Ha semmilyen nyomot nem hagy benne – akkor is hagyja abba ezt a szakmát.”

Van azonban, amikor az egészségügyben eltöltött hosszú idő mégsem teszi vastagabbá az ember páncélját. A veterán dunántúli mentőtiszt legalábbis így van vele:

“ Engem a gyerekek halálos betegsége visel meg a legjobban. Harminc évesen jobban tűrtem, de ma már – bevallom – néha pityergek, mert fáj, hogy így alakul. Nekem négy fiam, négy unokám van, rengeteg szülést levezettem a kocsiban, volt újraélesztett babám is. Tudja a nejem, hogy ha hazaszólok, hogy vigyél haza két sört, akkor aznap gyereket vittem.
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
A Hospice-házban dolgozó dr. Muszbek Katalin legelőször úgy húsz évvel ezelőtt mondta meg egy 28 éves betegnek, hogy nem fog már soká tartani. „Háromszor kérdezte meg, hogy meg fogok halni? Mikor megértette, azt mondta: értem már, mostanában miért kerül engem az orvosom. És ezután elkezdett búcsúzkodni, és ez sokat segített neki.”

Hát ebben az esetben én is képtelen lennék odaállni és elmondani egy 28 évesnek, hogy meg fog halni... Igaz én nem is dolgozom az egészségügyben.
Nem tudom, nem a közeli hozzátartozójával kellene-e közölni először és kérni, hogy ő mondja el a betegnek, vagy közösen az orvossal? Talán ilyenkor mindhárman támaszt találnak egymásban.
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
heaven-3-1024x597-300x336.jpg


Mi lesz velünk, ha meghalunk? Mi lesz a lelkünkkel? Vajon megfelelő életet éltem, hogy a Mennybe jussak? Abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy létezik-e a szellemvilág. Több ezer halálközeli élményből gyűjtöttük össze az alábbi információkat , hogy egy pontosabb képet kapjunk arról, hogy mi vár ránk a halál után.





Dr. Michael Newton, a specializálódott pszichológus vizsgálta meg a meghalt emberek traumáit, előző életüket. Az alábbi 7 pontban annak az összességét olvashatjuk, hogy mi történik velünk a halál után.



1. Látjuk a halált
Mielőtt meghalunk, látni fogjuk magunk előtt a másik világ képét. Az agy megnyugszik, nem lesz félelmünk, érezni fogjuk azt, hogy az a hely, ahová megyünk jó hely. Hirtelen olyan érzés lesz, mintha egy másik szemünk lenne, amivel olyan dolgot látunk, amit más emberek képtelenek.

2. Láthatod a tested
Mielőtt átlépnénk a másik világba, kilépünk saját testünkből és néhány percig a lelkünk még ott lebeg a test felett. Vannak akik már felkészültek a testi halálra és nem élik meg meglepetésszerűen az élményt, vannak akik viszont sírva üvöltenek, hogy miért haltak meg. A halálból visszatért emberek beszámolói szerint miután visszatérnek testükhöz egyfajta mágneses vonzást éreznek, majd mikor felébrednek már az ágyban fekszenek.

3. Fény
A fehér fényes monda igaz. Akik már meghaltak látnak a sötétségben egy fehér fényt, ami felé akarva, akaratlanul, de közelednek. Ez a béke, a szeretet és a megnyugvás fénye.

4. Halott rokonok
A halál után ismét látjuk meghalt szeretteinket, mindenki együtt van, és tudják, hogy érkezünk, várnak minket. Több esetben említettek olyan rokonokat is, akiket mi nem ismertünk. Megérinthetjük őket, beszélhetünk velük, minden valóságosnak tűnik. Az életbe való visszatérésünk miatt viszont csak rövid ideig lehetünk velük, a mondandójuk pedig az életünk további iránymutatásai.

5. Őrangyalok
Mindenkinek van egy spirituális segítője, egy angyal, aki láthatatlan módon védelmez minket földi életünkben. Miután véget ér az életünk, láthatóvá válik az angyalunk, együtt sétál velünk a fehér fény irányába, elkísér minket. Miután vissza tér a lelkünk a testünkhöz, az angyalunk elengedi a kezünket, és utána továbbra is spirituálisan védelmez minket.

6. Átértékelt élet
A halál időszaka egyfajta felülvizsgálati idő. Átértékeljük hibáinkat, életünket, kapcsolatainkat és minden addig értelmetlen dolog értelmet nyer. Ez a magyarázata annak, hogy amikor túléljük a halált más emberként éljük tovább az életünket, minden megváltozik körülöttünk.

7. Nem akarunk visszatérni
Amikor a fenti dolgok mind-mind megtörténnek, nem akarunk visszatérni. Annyira jó érzés hat át a lelkünkön, hogy nem akarunk már visszatérni földi testünkbe. Csak élvezni és érezni szeretnénk a szeretetet, a békét, a szeretteink közelségét és elkezdeni egy jobb, szebb és nyugodtabb életet. Ekkor jelenik meg a mágnes, ami elhúz a testünk irányába, a fehér fényből pedig ismét sötétség lesz, majd az ébredés az ágyban.

Minden élményt,minden pontot több száz halálból visszatért tapasztalat alapján összegzett Dr. Michael Newton. Kutatásairól, tapasztalatairól könyvet is írt, ami igen nagy sikert ért el az olvasók körében.

http://www.tudasfaja.com/ez-a-7-dolog-tortenik-veled-amikor-meghalsz/
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
Tibeti reinkarnációk



"Azok, akik úrrá lettek a karma törvényén és elérték a megvilágosodást, választhatják azt, hogy életük után visszatérnek az emberi létbe, hogy másokat segítsenek. Tibetben a tizenharmadik századra nyúlik vissza az újjászületettek vagy tulkuk felismerése, amely mind a mai napig élő hagyomány.

Amikor egy elismert mester meghal, pontos leírást ad arról, hogy hol fog újjászületni. Egyik közeli tanítványa vagy szellemi társa ezután álmot lát vagy látomása támad, amely megjövendöli a mester közeli újjászületését. Néha a tanítványok felkeresnek egy elismert, neves mestert, aki különös tehetséggel rendelkezik a tulkuk felismerésében. Ilyenkor ez a mester lát álmot vagy jelenik meg számára valami látomás, amely azután iránymutató lesz a tulku újjászületésének felkutatásában. Amikor rálelnek a gyermekre, ez a mester meghatározza, hogy valóban ő a reinkarnálódott mester. Ennek a hagyománynak az a célja, biztosítsa, hogy a felébredt mesterek bölcsességemlékezete nem vész el.

Egy újjászületett életének legfontosabb vonása, hogy a bölcsességemlékezetét örökli - öntudatra ébred, s ez valóságosságának igaz jele. Őszentsége, a dalai láma például elmondja, hogy már kora gyermekkorában minden nehézség nélkül képes volt megérteni a buddhista filozófiát és tanítást - ami különben nem könnyű feladat, s általában több évet igényel, hogy valaki elsajátítsa. A tulkukat nagy gonddal nevelik. Még mielőtt tanításuk elkezdődne, utasítják a szülőket, hogy különös gonddal foglalkozzanak a gyermekkel. Tanításuk sokkal szigorúbb és intenzívebb, mint a közönséges szerzeteseké, mivel sokkal többet is várnak tőlük. A tulkuk néha emlékeznek előző életeikre, vagy figyelemre méltó képességekről tesznek tanúságot.

Mint a dalai láma mondja: "Teljesen természetes, hogy az újjászületett gyermekek emlékeznek tárgyakra, emberekre előző életeikből. Néhányan még a szent könyveket is idézni tudják, még mielőtt tanították volna nekik". Sok újjászületettnek kevesebb gyakorlatra és tanulásra van szüksége, mint másoknak.

Ilyen volt Rinpocse mestere, Dzsamjang Khjence is, akinek fiatalkorában nagyon szigorú tanára volt, ennélfogva igen magas követelményeket állított tanítványa elé. A fiúnak együtt kellett vele élnie remetelakjában, a hegyekben. Egyik reggel mestere elment a szomszédos faluba, hogy megtartson egy szertartást egy éppen meghalt emberért. Mielőtt elment, adott egy könyvet Rinpocse mesterének, amelynek "Mandzsusri neveinek felsorolása" volt a címe. "Estig tanuld ezt meg!" - ezekkel a szavakkal búcsúzott el. Az ifjú Khejence olyan volt, mint bármely gyerek, ahogy mestere kitette a lábát, játszani kezdett, egészen addig, amikor már a szomszédok is aggódni kezdtek, s dorgálták:" jobb lenne, ha elkezdenél tanulni, különben majd verés lesz a vége." Tudták, hogy milyen szigorú és hirtelen haragú volt a mester. Ő azonban oda sem hederített, csak játszott tovább. Végül már naplemente előtt, mikor tudta, hogy mestere hamarosan hazatér, átolvasta egyszer az egész szöveget. Majd, mikor megjött a mestere és kikérdezte, szóról-szóra felmondta az egész könyvet. Általában egyetlen mester sem adna ép ésszel ilyen feladatot egy gyermeknek. Azonban a tanító szíve legmélyén tudta, hogy Khjence Mandzsusrínek, a Bölcsesség buddhájának újjászületése, s a feladattal mintegy próbálta lépre csalni, hogy mutassa meg magát. Maga a gyermek azzal, hogy tiltakozás nélkül elfogadott egy ilyen nehéz feladatot, hallgatólagosan elismerte, hogy ki is ő. Később Khjence leírta önéletrajzában, hogy mestere - bár nem ismerte el - erősen az esemény hatása alá került.

Mi folytatódik a tulkuban? Pontosan az a személy, mint akinek az újjászületése? Igen is, meg nem is. Ugyanúgy el van kötelezve, és ugyanolyan indíttatása van, hogy segítsen mindenkin, de valójában nem ugyanaz az ember. Ami az egyik életről a másikra folytatódik, az az áldás, amit a keresztények "kegyelem"-nek hívnak. Az áldásnak és a kegyelemnek az átvitele pontosan szabályzott, és megfelel minden egymást követő kornak, az újjászületett mindig olyan módon jelenik meg, hogy a legjobban illeszkedjék a saját korában élő emberek karmájához, így tud a legtöbbet segíteni nekik. Az újjászületések rendszerének gazdagságát, hatásosságát és finomságát talán legmeghatóbban őszentsége, a dalai láma példázza. A buddhisták Avalokitesvara, a Végtelen Együttérzés buddhája megtestesüléseként tisztelik. Tibetben istenkirályként nevelkedett, részt vett a hagyományos gyakorlatban, megismerkedett elődeinek legfőbb tanításaival, s a tibeti hagyomány egyik legnagyobb élő mesterévé vált. Mégis az egész világ egyszerűségéről, hétköznapi külsejéről ismeri. A dalai lámát erősen foglalkoztatják a modern fizika, neurobiológia, pszichológia kutatásai, valamint a politika. Nézeteit, egyetemes felelősséget hordozó üzeneteit nemcsak a buddhisták fogadják el, hanem világszerte a különféle meggyőződést vallók is.

Az erőszak-nélküliséghez való elkötelezettségéért, amelyet a tibeti népnek a kínaiaktól való függetlenségükért negyven éve tartó élethalál harcában tanúsított, 1989-ben Nobel-díjat kapott. Egy különösen háborgó időszakban példája bátorította a szabadságukért küzdő embereket a földünk valamennyi országában.

A dalai láma az egyik vezető szóvivője a környezet megőrzésének, fáradhatatlanul megpróbálja ráébreszteni embertársait önzésük, anyagias filozófiájuk veszélyességére. Az értelmiségiek, a vezetők mindenfelé tisztelik. Sok- sok mindenfajta , mindenféle nemzetiségű egyszerű ember életét a dalai láma magasztossága, sugárzása, öröme változtatta meg. A dalai láma nem más, mint az Együttérzés buddhájának arca, amelyet a veszélyeztetett emberiség felé fordít, Avalokitesvara újjászületése, aki nem csak Tibetért, nem csak buddhistaként, hanem az egész világért él, amely soha nem látott szükséget szenved a gyógyításban, az együttérzésben. Személye a béke iránti teljes elkötelezettség példája.

A nyugati világ számára meglepő lehet, hogy milyen sok újjászületett él Tibetben, s hogy nagy többségük mester, tudós, író, misztikus és szent lett, akik jelentősen hozzájárultak a buddhizmus tanításához, és Tibet társadalmában jelentős szerepet játszottak. Az újjászületések folyamata bizonyára nem korlátozódik csupán Tibetre, hanem minden országban, mindig megtörténik.

A történelem során voltak kiemelkedő művészi zsenik, akik hatalmas szellemi erővel és humánus szemlélettel bírtak, segítették az emberiséget, hogy előbbre jusson az útján: Gandhi, Einstein, Abraham Lincoln, Teréz anya, Shakespeare, Szent Ferenc, Beethoven, Michelangeló, stb? Amikor a tibetiek ilyen emberekről hallanak, azt mondják, ők bodhiszattvák.

Amikor munkájukról, látomásaikról hallunk, megrendít a buddhák és mesterek hatalmas fejlődési folyamatának kiterjedtsége, amely elindítja az egész emberiség felszabadításának folyamatát, és jobbá teszi a világot......."


http://rejtelyekszigete.com/ezoteria/tibeti-reinkarnaciok-tulkuk-felismerese/
 
Utoljára módosítva:

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
A túlvilágon közölték az orvossal, hogy a fia meg fog halni

1999-ben történt. Egy chilei nyaralás alkalmával, azután, hogy dr. Mary Neal és férje, Bill kajakozni indultak a barátaikkal. A túra közben azonban baleset történt: az ortopéd gerincsebészként dolgozó Mary valahogy egy vízesés alá keveredett, ahonnan 12 percig nem tudott szabadulni – írja a The Huffington Post cikke.

"Olyan volt, mint a hazatérés"

Az asszony barátja, a mentősként dolgozó Tom Long, később az Oprah Winfrey Network egyik műsorában elmondta, Marynek hihetetlen szerencséje volt. Az ilyen és ehhez hasonló esetek nagy részében ugyanis az illető nem éli túl az oxigénhiányt. "Legfeljebb 90 másodpercet bírunk ki, utána leáll a légzés. Mary esetében nem tudom mi történhetett: mikor 24 perccel később kimentettük, úgy tűnt, meghalt, ennek ellenére mégis újra tudtuk éleszteni – emlékezett vissza.

Miután magához tért, az orvosnő azt mondta, míg társai az életéért küzdöttek, ő a mennyekben járt. "Kiléptem a testemből, és egy szavakkal leírhatatlan helyre kerültem. Az érkezésemre az ott lévő emberek, élőlények és lelkek összegyűltek és lelkesen üdvözöltek: olyan volt, mint hazatérni egy hosszú utazás után" - tette hozzá.

Nincs magyarázat

Bár Mary nem akart távozni, a lelkek közölték vele, hogy még nem jött el az ideje, és hogy vissza kell mennie, mert még feladata van. "Távozóban közölték velem azt is, hogy már most készüljek fel arra, hogy a legidősebb fiamat el fogom veszíteni." Mikor Mary magához tért a vízparton, mindenre pontosan emlékezett. A jóslatra is, amit képtelen volt elmondani férjének. "Nem akartam neki fájdalmat okozni, inkább hordoztam magamban és reménykedtem, hogy nem teljesül."

Tíz évvel az eset után – néhány nappal azután, hogy Mary befejezte a túlvilági látogatásából írt könyvét, aminek a To Heaven and Back címet adta – a wyomingi asszony rossz hírt kapott. 19 éves fiát síelés közben baleset érte, amit nem élt túl – írja a Bangor Daily News.

"Orvos vagyok, így talán érthető, hogy az eset után hosszú éveket töltöttem azzal, hogy tudományos magyarázatot találjak a velem történtekre. Tanulmányoztam a hallucinációkat, az álmokat, ahogy azt is, mi történik, miközben az agy leáll. Bíztam benne, hogy lesz racionális válasz, de rá kellett jönnöm, hogy ami velem történt, arra nincs racionális magyarázat."


mary-neal%281%29.png

Kép forrása: Dr. Mary Neal​
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért óvatosan az előző életekkel, van amit jó okkal nem tudunk ebben az életünkben. Ami "magától" felszínre jön arra szükségünk is van, de ami mélyen van azt ne háborgassuk idő előtt. :)
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Luke Ruehlman, a kisfiú Cincinnatiben, Ohióban él. Meg van róla győződve, hogy korábban egy chicagói nő volt, akit Pamnek hívtak, és aki egy nagy tűzeset alkalmával vesztette életét.

A kisfiú most ötéves, de már kétéves korában felfigyelt rá az édesanyja, hogy valami furcsa dolog zajlik a gyermekében, idővel pedig utalásokat kezdett tenni arra, hogy ő előző életében nő volt. "Azt mondta, kislányként fekete haja volt, és volt fülbevalója is" - mesélte fiatal édesanyja. Egy alkalommal édesanyja megelégelte, hogy a gyerek mindent Pamnek nevez el, és direkt módon rákérdezett, mégis ki az a Pam, akit mindig emleget. A kisfiú ekkor azt felelte, korábban ő volt Pam, és hozzátette, arra is emlékszik, hogyan született újjá:

"Felmentem a mennybe, és láttam Istent. Ő lökött le engem vissza a földre. Amikor felébredtem, kisbaba voltam, és ti Luke-nak neveztetek el engem"

Az édesanya egy nap megkérdezte a Luke-ot, emlékszik-e, hogy halt meg. Ő azt felelte, igen: tűz volt, és miközben válaszolt, mutatta a kezével, hogyan ugrott ki egy ablakon át az égő épületből.

Az anya nyomozásba kezdett. Jó kiindulópont volt a tűzeset, amiről a gyerek mesélt, és az, hogy egy chicagói útjuk alkalmával Luke megjegyezte, korábban gyakran járt egy bizonyos vonatállomáson. Erika az internet segítségével kiderítette, 1993-ban Chicagóban volt egy nagy tűzeset. A Paxton hotel gyulladt ki, és a halálos áldozatok közt volt egy Pamela Robinson nevű 30 éves fekete nő, aki kivetette magát az égő épület egyik emeleti ablakán. A nőről fotót is sikerült beszereznie, amelyet később megmutattak a gyereknek.

A fotót, amin a nő látható, egy teszt keretében több más, fekete nőkről készült képpel együtt mutattak meg a gyereknek a The Ghost Inside My Child - A szellem a gyermekemben - című tévéműsorban, ahová a különleges emlékek miatt hívták be a gyereket és édesanyját. Amikor megkérték Luke-ot, hogy válassza ki a portrék közül azt, amelyiken Pamela van, a megfelelő fotóra bökött rá. A teszt eredménye és fiú emlékei alapján felkeresték a '93-ban elhunyt nő családját. Mikor ellátogatott hozzájuk, elmesélte a történetüket, ők pedig meséltek Pamről, amiből kiderült, a gyerek és a tragikus halált halt nő személyiségvonásai is nagyon hasonlóak.

Az esetről készült összefoglaló videó.



 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
heaven-3-1024x597-300x336.jpg


Mi lesz velünk, ha meghalunk? Mi lesz a lelkünkkel? Vajon megfelelő életet éltem, hogy a Mennybe jussak? Abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy létezik-e a szellemvilág. Több ezer halálközeli élményből gyűjtöttük össze az alábbi információkat , hogy egy pontosabb képet kapjunk arról, hogy mi vár ránk a halál után.





Dr. Michael Newton, a specializálódott pszichológus vizsgálta meg a meghalt emberek traumáit, előző életüket. Az alábbi 7 pontban annak az összességét olvashatjuk, hogy mi történik velünk a halál után.



1. Látjuk a halált
Mielőtt meghalunk, látni fogjuk magunk előtt a másik világ képét. Az agy megnyugszik, nem lesz félelmünk, érezni fogjuk azt, hogy az a hely, ahová megyünk jó hely. Hirtelen olyan érzés lesz, mintha egy másik szemünk lenne, amivel olyan dolgot látunk, amit más emberek képtelenek.

2. Láthatod a tested
Mielőtt átlépnénk a másik világba, kilépünk saját testünkből és néhány percig a lelkünk még ott lebeg a test felett. Vannak akik már felkészültek a testi halálra és nem élik meg meglepetésszerűen az élményt, vannak akik viszont sírva üvöltenek, hogy miért haltak meg. A halálból visszatért emberek beszámolói szerint miután visszatérnek testükhöz egyfajta mágneses vonzást éreznek, majd mikor felébrednek már az ágyban fekszenek.

3. Fény
A fehér fényes monda igaz. Akik már meghaltak látnak a sötétségben egy fehér fényt, ami felé akarva, akaratlanul, de közelednek. Ez a béke, a szeretet és a megnyugvás fénye.

4. Halott rokonok
A halál után ismét látjuk meghalt szeretteinket, mindenki együtt van, és tudják, hogy érkezünk, várnak minket. Több esetben említettek olyan rokonokat is, akiket mi nem ismertünk. Megérinthetjük őket, beszélhetünk velük, minden valóságosnak tűnik. Az életbe való visszatérésünk miatt viszont csak rövid ideig lehetünk velük, a mondandójuk pedig az életünk további iránymutatásai.

5. Őrangyalok
Mindenkinek van egy spirituális segítője, egy angyal, aki láthatatlan módon védelmez minket földi életünkben. Miután véget ér az életünk, láthatóvá válik az angyalunk, együtt sétál velünk a fehér fény irányába, elkísér minket. Miután vissza tér a lelkünk a testünkhöz, az angyalunk elengedi a kezünket, és utána továbbra is spirituálisan védelmez minket.

6. Átértékelt élet
A halál időszaka egyfajta felülvizsgálati idő. Átértékeljük hibáinkat, életünket, kapcsolatainkat és minden addig értelmetlen dolog értelmet nyer. Ez a magyarázata annak, hogy amikor túléljük a halált más emberként éljük tovább az életünket, minden megváltozik körülöttünk.

7. Nem akarunk visszatérni
Amikor a fenti dolgok mind-mind megtörténnek, nem akarunk visszatérni. Annyira jó érzés hat át a lelkünkön, hogy nem akarunk már visszatérni földi testünkbe. Csak élvezni és érezni szeretnénk a szeretetet, a békét, a szeretteink közelségét és elkezdeni egy jobb, szebb és nyugodtabb életet. Ekkor jelenik meg a mágnes, ami elhúz a testünk irányába, a fehér fényből pedig ismét sötétség lesz, majd az ébredés az ágyban.

Minden élményt,minden pontot több száz halálból visszatért tapasztalat alapján összegzett Dr. Michael Newton. Kutatásairól, tapasztalatairól könyvet is írt, ami igen nagy sikert ért el az olvasók körében.

http://www.tudasfaja.com/ez-a-7-dolog-tortenik-veled-amikor-meghalsz/


Ha szabad kicsit kiegészíteni, tapasztalatból akkor hozzátennék 1-2 mondatot.

1. Az agyunk nagyjából mértani közepétől kicsit 1-2 cmvel előrébb egy nyomást érzünk, ami ahhoz hasonló mintha egy addig üzemen kívüli részünk bekapcsolna. Ezt egy euforikus érzés követi, mintha rákapcsolódnánk valami energiára ami teljesen feltölt és szinte "kilő" minket a testből. Ekkor már a körülöttünk lévő világot másképpen is érzékeljük a megszokott mellett, élesebb fényeket hangokat, színeket és mindenféle mozgást az éterben.

2. A testünket nem minden esetben látjuk, attól függ mennyire gyors az átmenet. Ha már úgymond készen állt a lélek tudatilag, akkor sokkal gyorsabban történik ez a szakasz. Akár egyből nagyon messzire is találhatjuk magunkat a testünktől, sőt akár a bolygótól is.

3. A fény érzékelése kicsit később történik, de a valami felé húzó érzést ami olyan mint nem tudok más példát otthon érzet lenne érzékeljük és tudjuk, hogy oda akarunk jutni. Ez a "fázis" egy köztes állapotban van, ami még nem a puszta "fény" világ, de már az úgymond fizikai szinthez sem tartozik, hanem bár azt is magába foglalja, de azon túli is.

4-5. Itt történhetnek találkozások más lelkekkel, akiket megfigyelhetünk vagy kommunikálhatunk is velük. Erről sokat nem lehet írni, ez lélek és tudat függő ki hogyan éli meg. Azért is érezzük úgy hogy rokonok, mert ebben az állapotban minden gondolat és érzés olyan mint egy nyitott könyv. Minket is olvasnak és mi is másokat. Ezért olyan mintha ismernénk őket és ők minket. Természetesen vannak olyan lelkek akikkel több életen keresztül is többször sok tapasztalatot élünk meg együtt.
De azt meg kell érteni, hogy ez egyfajta átmenet még, ezért van hogy vallási személyekkel is találkozhatunk, mert úgy tudjuk könnyebben elfogadni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a lelkek ne léteznének. De nem feltétlenül abban a formában, ahogy akkor érzékeljük. Ez a leginkább egyén szubjektív tapasztalási rész.

6. Visszanézzük azokat a részeit az addig leélt életünknek, amik leginkább hatással voltak ránk és azokat a tetteinket amik nagy hatással voltak másokra. Olyan mintha egy idegent néznénk, de mindent újra átérzünk és átélünk közben. Ez kicsit olyan mint egy tisztító folyamat. Kicsit kellemetlen tud lenni, mivel ilyenkor minden tettünket ügy éljük át mintha magunkkal tennénk.

7. Itt két dolog történhet, egyik hogy vissza kell vagy vissza lehet térnünk. A másik pedig hogy az úgynevezett "fehér fénybe" jutunk. Ebből is vissza lehet még térni fizikai életekbe is. Viszont az emlékei nem igen maradnak meg, ennek több oka is van. De leginkább az hogy nem tudjuk beépíteni ezt az ismeretet egy fizikai világ "valóságába" ezért tudat alattiba kerül. amit viszont vissza lehet hozni belőle az nagy hatással lehet annak az egyénnek a létezésére vagy akár másokéra is ha úgy alakul. Viszont alapvetőlegesen nem ez a lényege hanem maga a tapasztalat erről és annak a kegye. Ez az az állapot amit minden vallási szövegben próbálnak a végső elérendő célnak kinevezni. Itt lényegében egyfajta egyén feloldódás történik, mint mikor egy vízcsepp beleesik az óceánba. Az egész óceánnal egy lesz, egyen értékű mindennel és mindenhol jelen lesz ahol az óceán, illetve minden információt érzetet, tapasztalatot, gondolatot magába foglal ameddig az óceán kiterjed.
De ez az egyéntelen állapot ahogy végtelen, úgy nem is az. Az egyéniség és minden vele együtt járó ahogy megszűnik úgy meg is marad örökre. Ezért aztán ebből az állapotból is lehet akár emlékekkel visszatérni. Ahogy ezt tették többen már a történelem folyamán, sok vallás alapító és filozófiai tanító ilyen egyén. De sokkal többről nem hallottunk mint ahányan nyomot hagytak maguk után. Mivel ilyenkor már az egyénnek nincsen kifejezetten egyéni célja.

Az úgynevezett "segítőnk" ekkor lép közbe és ilyenkor kommunikálhatunk is vele akár. Segít a döntésben és abban, hogy ha szükséges miért kell visszajönnünk. Eléggé varázslatos ilyen entitásokkal kommunikálni mivel teljesen tiszta a tudatuk, szinte csak önmagunk érzéseit és gondolatait és vágyait tükrözik vissza. (Igen test nélkül is lehetnek még vágyaink, de ezek nem testiség vágyak, viszont lehet vágy arra, hogy testben tapasztaljunk bizonyos dolgokat.) Általában ezek miatt születünk emberként meg, vagy azokért az érzésekért amik miatt felelősséget érzünk mások iránt.

A visszatérés egyfajta átmenettel jár. Eleinte nagyon kellemes még kicsit a tudat érzékel kiterjedtebb szinten. A test érzete is energetikus, könnyed. Viszont viszonylag hamar jön egyfajta sötétedés érzet. Mintha egy leplet dobnának az elmére, és súlyt akasztanának a test nyakába. Ez nem annyira kellemes. Hogy mennyire nagy a érzet közötti váltás attól függ milyen "szintű" tudati állapotból tért vissza az egyén a jól ismert emberi tudat állapotba.
Ezért is van az, hogy aki ezt megtapasztalta van hogy nem tudja feldolgozni a dolgot megfelelően, vagy csak hosszú idő után.
Ezért is van, hogy sok olyan vallási vagy misztikum iskolában ahol ilyesmi tudati állapotok megélésével is foglalkoznak, ott nagyon meggondolják kinek milyen szintű ismereteket adnak át.
Ja és aki ismeri ezeket a kiterjedtebb valóságokat nem fogják hangoztatni, hogy a testben való örök lét a legcsodálatosabb dolog. Nyilván való miért. :)
 
Utoljára módosítva:

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Ha szabad kicsit kiegészíteni, tapasztalatból akkor hozzátennék 1-2 mondatot.

1. Az agyunk nagyjából mértani közepétől kicsit 1-2 cmvel előrébb egy nyomást érzünk, ami ahhoz hasonló mintha egy addig üzemen kívüli részünk bekapcsolna. Ezt egy euforikus érzés követi, mintha rákapcsolódnánk valami energiára ami teljesen feltölt és szinte "kilő" minket a testből. Ekkor már a körülöttünk lévő világot másképpen is érzékeljük a megszokott mellett, élesebb fényeket hangokat, színeket és mindenféle mozgást az éterben.

2. A testünket nem minden esetben látjuk, attól függ mennyire gyors az átmenet. Ha már úgymond készen állt a lélek tudatilag, akkor sokkal gyorsabban történik ez a szakasz. Akár egyből nagyon messzire is találhatjuk magunkat a testünktől, sőt akár a bolygótól is.

3. A fény érzékelése kicsit később történik, de a valami felé húzó érzést ami olyan mint nem tudok más példát otthon érzet lenne érzékeljük és tudjuk, hogy oda akarunk jutni. Ez a "fázis" egy köztes állapotban van, ami még nem a puszta "fény" világ, de már az úgymond fizikai szinthez sem tartozik, hanem bár azt is magába foglalja, de azon túli is.

4-5. Itt történhetnek találkozások más lelkekkel, akiket megfigyelhetünk vagy kommunikálhatunk is velük. Erről sokat nem lehet írni, ez lélek és tudat függő ki hogyan éli meg. Azért is érezzük úgy hogy rokonok, mert ebben az állapotban minden gondolat és érzés olyan mint egy nyitott könyv. Minket is olvasnak és mi is másokat. Ezért olyan mintha ismernénk őket és ők minket. Természetesen vannak olyan lelkek akikkel több életen keresztül is többször sok tapasztalatot élünk meg együtt.
De azt meg kell érteni, hogy ez egyfajta átmenet még, ezért van hogy vallási személyekkel is találkozhatunk, mert úgy tudjuk könnyebben elfogadni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a lelkek ne léteznének. De nem feltétlenül abban a formában, ahogy akkor érzékeljük. Ez a leginkább egyén szubjektív tapasztalási rész.

6. Visszanézzük azokat a részeit az addig leélt életünknek, amik leginkább hatással voltak ránk és azokat a tetteinket amik nagy hatással voltak másokra. Olyan mintha egy idegent néznénk, de mindent újra átérzünk és átélünk közben. Ez kicsit olyan mint egy tisztító folyamat. Kicsit kellemetlen tud lenni, mivel ilyenkor minden tettünket ügy éljük át mintha magunkkal tennénk.

7. Itt két dolog történhet, egyik hogy vissza kell vagy vissza lehet térnünk. A másik pedig hogy az úgynevezett "fehér fénybe" jutunk. Ebből is vissza lehet még térni fizikai életekbe is. Viszont az emlékei nem igen maradnak meg, ennek több oka is van. De leginkább az hogy nem tudjuk beépíteni ezt az ismeretet egy fizikai világ "valóságába" ezért tudat alattiba kerül. amit viszont vissza lehet hozni belőle az nagy hatással lehet annak az egyénnek a létezésére vagy akár másokéra is ha úgy alakul. Viszont alapvetőlegesen nem ez a lényege hanem maga a tapasztalat erről és annak a kegye. Ez az az állapot amit minden vallási szövegben próbálnak a végső elérendő célnak kinevezni. Itt lényegében egyfajta egyén feloldódás történik, mint mikor egy vízcsepp beleesik az óceánba. Az egész óceánnal egy lesz, egyen értékű mindennel és mindenhol jelen lesz ahol az óceán, illetve minden információt érzetet, tapasztalatot, gondolatot magába foglal ameddig az óceán kiterjed.
De ez az egyéntelen állapot ahogy végtelen, úgy nem is az. Az egyéniség és minden vele együtt járó ahogy megszűnik úgy meg is marad örökre. Ezért aztán ebből az állapotból is lehet akár emlékekkel visszatérni. Ahogy ezt tették többen már a történelem folyamán, sok vallás alapító és filozófiai tanító ilyen egyén. De sokkal többről nem hallottunk mint ahányan nyomot hagytak maguk után. Mivel ilyenkor már az egyénnek nincsen kifejezetten egyéni célja.

Az úgynevezett "segítőnk" ekkor lép közbe és ilyenkor kommunikálhatunk is vele akár. Segít a döntésben és abban, hogy ha szükséges miért kell visszajönnünk. Eléggé varázslatos ilyen entitásokkal kommunikálni mivel teljesen tiszta a tudatuk, szinte csak önmagunk érzéseit és gondolatait és vágyait tükrözik vissza. (Igen test nélkül is lehetnek még vágyaink, de ezek nem kifejezetten testiség vágyak, viszont lehet vágy arra, hogy testben tapasztaljunk bizonyos dolgokat.) Általában ezek miatt születünk emberként meg, vagy azokért az érzésekért amik miatt felelősséget érzünk mások iránt.

A visszatérés egyfajta átmenettel jár. Eleinte nagyon kellemes még kicsit a tudat érzékel kiterjedtebb szinten. A test érzete is energetikus, könnyed. Viszont viszonylag hamar jön egyfajta sötétedés érzet. Mintha egy leplet dobnának az elmére, és súlyt akasztanának a test nyakába. Ez nem annyira kellemes. Hogy mennyire nagy a érzet közötti váltás attól függ milyen "szintű" tudati állapotból tért vissza az egyén a jól ismert emberi tudat állapotba.
Ezért is van az, hogy aki ezt megtapasztalta van hogy nem tudja feldolgozni a dolgot megfelelően, vagy csak hosszú idő után.
Ezért is van, hogy sok olyan vallási vagy misztikum iskolában ahol ilyesmi tudati állapotok megélésével is foglalkoznak, ott nagyon meggondolják kinek milyen szintű ismereteket adnak át.
Ja és aki ismeri ezeket a kiterjedtebb valóságokat nem fogják hangoztatni, hogy a testben való örök lét a legcsodálatosabb dolog. Nyilván való miért. :)

"... mintha egy addig üzemen kívüli részünk bekapcsolna." Talán nem is "mintha", hanem valóban így lehet, van ott egy kapcsoló. :)

atitoksikerkulcshorusz_szeme_tobozmirigy__MzhO1326466244.jpg


Még tudományos hipotézis is van erre, amelyet az Isten és más mesékben ajánlottam nektek.

Gazdag László: A bölcselet vége és a Van-e élet a halál után?

valamint Kristóf Miklós: Az éter konzisztens elmélete

Még egy mondat. Az a sólyom fent a jobb felső sarokban Hórusz:

Hórusz_és_Izisz.JPG

Izisz és Hórusz:

horusz-izisz.jpg


Ezek a képek mindent elmondanak arról, hogy miért misztérium vallás a kereszténység és arról is, hogy miért akarta visszatéríteni Giordano Bruno a hermetikus hagyományokhoz a vallásunkat. A klérus, mint látjuk inkább a judaizmust választotta.

Az ősi magyar vallás szent állata a sólyom (nem galamb!) és az istenanyát, Boldogasszonyt tiszteli. Ezért mondta Pio atya:

www.tvn.hu_b67793e6b0fd519e4cc09ae8174f2797.jpg


Még egy érdekesség. Mi is volt Jeruzsálem eredeti neve? Urusolyma, Hierosolyma. I. e. 3.800-ban alapitották Urusolymot az Egyiptomból kivonulo hikszoszok. A hikszoszok szkíták voltak.
 
Utoljára módosítva:

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
"... mintha egy addig üzemen kívüli részünk bekapcsolna." Talán nem is "mintha", hanem valóban így lehet, van ott egy kapcsoló.

atitoksikerkulcshorusz_szeme_tobozmirigy__MzhO1326466244.jpg

Igen, biológiailag és fizikálisan is vissza lehet vezetni bizonyos szintig. De energetikai folyamat ami okozza ennek a "szervünknek" a működésbe lépését és nem fizikai! Ebben tévednek sokszor a tudósok és azok akik ezzel kísérleteznek (pl.: LSD). Emiatt nem tudnak tovább lépni ezen a szinten, mint amit hallucinogénekkel el tudnak érni. Sőt még bizonyos hang rezgések és fények hatására is erőteljesebb tudat változtató hatást lehet elérni, mint kémiával. De még az is csak a "fizikai" tartomány úgymond.
Ahhoz, hogy megfelelően működésbe lépjen a harmadik szem, vagy kapu a kiterjedtebb valóság észlelései felé szükség van egy plusz dologra. Ezt pedig nem lehet előállítani. :)
Így pedig kontrollálni sem, befolyásolni, vagy eladni.
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Igen, biológiailag és fizikálisan is vissza lehet vezetni bizonyos szintig. De energetikai folyamat ami okozza ennek a "szervünknek" a működésbe lépését és nem fizikai! Ebben tévednek sokszor a tudósok és azok akik ezzel kísérleteznek (pl.: LSD). Emiatt nem tudnak tovább lépni ezen a szinten, mint amit hallucinogénekkel el tudnak érni. Sőt még bizonyos hang rezgések és fények hatására is erőteljesebb tudat változtató hatást lehet elérni, mint kémiával. De még az is csak a "fizikai" tartomány úgymond.
Ahhoz, hogy megfelelően működésbe lépjen a harmadik szem, vagy kapu a kiterjedtebb valóság észlelései felé szükség van egy plusz dologra. Ezt pedig nem lehet előállítani. :)
Így pedig kontrollálni sem, befolyásolni, vagy eladni.

Az energia is fizikai fogalom, nem? Szerintem azért nem tudnak tovább lépni, mert teljesen megrettentek attól, ami a kvantumfizika tövényszerűségeiből következik, ezért nem akarnak továbblépni, inkább mellébeszélnek, min Ernő barátunk.
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Az energia is fizikai fogalom, nem? Szerintem azért nem tudnak tovább lépni, mert teljesen megrettentek attól, ami a kvantumfizika tövényszerűségeiből következik, ezért nem akarnak továbblépni, inkább mellébeszélnek, min Ernő barátunk.

Nehéz megmondani hol a határ energia és anyag között. Illetve van e egyáltalán. Szokták mondani, hogy sűrű energia az anyag. Vagyis hogy kis térben sok energia koncentrálódik amik formákat öltenek. Minél sűrűbb annál lassabb lesz az energia folyamatos mozgása. Viszont maga az energia, hogy milyen formát vesz fel és milyen törvényszerűségek szerint működik, az nem az anyagi szinten dől el. Itt maximum csak a meglévő dolgokból lehet "dolgozni".
A kvantumfizika kb annyira fizika mint amennyire nem, ezért is vannak bajba vele sokan. Főleg mikor a tudat puszta gondolatokkal, akarattal vagy akár csak megfigyeléssel, látható hatást tud gyakorolni már azon a szinten a "fizikaira".
Amire viszont utaltam feljebb, az már az úgynevezett transzcendens világ. Vagyis ahol az energia működését és anyagi formáit lehet alakítani. De ettől mi még nagyon távol vagyunk.

Az az úgymond plusz ami kell ahhoz, hogy ilyen szintre áttudjunk szellemülni, az sokkal inkább "szívből"kiinduló mint fejből. Ezt pedig nem lehet előállítani anyagból, erre utaltam. Ez a bennünk lévő mondhatni isteni szikra, ami minden mást is áthat.
 

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
Nehéz megmondani hol a határ energia és anyag között. Illetve van e egyáltalán. Szokták mondani, hogy sűrű energia az anyag. Vagyis hogy kis térben sok energia koncentrálódik amik formákat öltenek. Minél sűrűbb annál lassabb lesz az energia folyamatos mozgása. Viszont maga az energia, hogy milyen formát vesz fel és milyen törvényszerűségek szerint működik, az nem az anyagi szinten dől el. Itt maximum csak a meglévő dolgokból lehet "dolgozni".
A kvantumfizika kb annyira fizika mint amennyire nem, ezért is vannak bajba vele sokan. Főleg mikor a tudat puszta gondolatokkal, akarattal vagy akár csak megfigyeléssel, látható hatást tud gyakorolni már azon a szinten a "fizikaira".
Amire viszont utaltam feljebb, az már az úgynevezett transzcendens világ. Vagyis ahol az energia működését és anyagi formáit lehet alakítani. De ettől mi még nagyon távol vagyunk.

Az az úgymond plusz ami kell ahhoz, hogy ilyen szintre áttudjunk szellemülni, az sokkal inkább "szívből"kiinduló mint fejből. Ezt pedig nem lehet előállítani anyagból, erre utaltam. Ez a bennünk lévő mondhatni isteni szikra, ami minden mást is áthat.


Szia anom!
Csak érdeklődöm,hogy tapasztaltál-e már vagy meg tudod-e mondani milyen közeg az amikor egy pici fekete pontnak érzed magad ,de mégis úgy érzed,hogy mindenütt te vagy?
Köszi a választ előre is.
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Nehéz megmondani hol a határ energia és anyag között. Illetve van e egyáltalán. Szokták mondani, hogy sűrű energia az anyag. Vagyis hogy kis térben sok energia koncentrálódik amik formákat öltenek. Minél sűrűbb annál lassabb lesz az energia folyamatos mozgása. Viszont maga az energia, hogy milyen formát vesz fel és milyen törvényszerűségek szerint működik, az nem az anyagi szinten dől el. Itt maximum csak a meglévő dolgokból lehet "dolgozni".
A kvantumfizika kb annyira fizika mint amennyire nem, ezért is vannak bajba vele sokan. Főleg mikor a tudat puszta gondolatokkal, akarattal vagy akár csak megfigyeléssel, látható hatást tud gyakorolni már azon a szinten a "fizikaira".
Amire viszont utaltam feljebb, az már az úgynevezett transzcendens világ. Vagyis ahol az energia működését és anyagi formáit lehet alakítani. De ettől mi még nagyon távol vagyunk.

Az az úgymond plusz ami kell ahhoz, hogy ilyen szintre áttudjunk szellemülni, az sokkal inkább "szívből"kiinduló mint fejből. Ezt pedig nem lehet előállítani anyagból, erre utaltam. Ez a bennünk lévő mondhatni isteni szikra, ami minden mást is áthat.

Ezek nagyon különös dolgok. Minap olvastam arról a mikrobiológiával foglalkozó nőről, akinek volt egy 3. típusú találkozása. "Beszélgettek" és a nő többek között megkérdezte helyes úton jár-e a tudomány. A "vendég" azt mondta neki, hogy teljes tévedésben vagyunk, mert nem helyes a világról való gondolkodásunk.

Ha körülnézel az interneten sokat lehet olvasni arról, hogy a tudósok Einstein relativitás-elméletével áthatolhatatlan falakat húztak fel az emberiség köré. A bátrabbak még azt is kimerik mondani, hogy SZÁNDÉKOSAN hogy ki ne derüljön, hogy nem volna szükség a fosszilis üzemanyagokra és hogy nem csak idegenek röpködnek felettünk hangtalanul, megállva, lebegve, észbontó sebességgel cikázva.

Állítólag Tesla nem írt le semmit és semmilyen dokumentáció nem maradt utána, de érdekes, hogy egyre-másra kerülnek elő mindenféle napló töredékek. Már 1932-ben nevetségesnek találta Einstein relativitás elméletét, mert ahogy mondta: "...azt gondolom, a teret nem lehet görbíteni, azon egyszerű oknál fogva, mely szerint a (matematikailag definiált) térnek nincsenek tulajdonságai. Tulajdonságokról csak akkor beszélhetünk, ha ezt a térdefiníciót kitöltöttük anyaggal, és ezzel az anyaggal foglalkozunk. Azt mondani, hogy nagy testek jelenléte hatására a tér meggörbül, egyenértékű azzal az állítással, hogy valami hatással volt a semmire. Én elutasítom az ilyen nézeteket.", (New York Herald Tribune, 1932. szeptember 11.)

Viszont ő is úgy gondolta, hogy a vákuum - illetve akkor még szabad volt éternek nevezni -, nem semmi, sőt! Úgy gondolta, hogy az éter sűrűsége néhány ezerszer nagyobb, mint a levegőé. Ez abból is látszik, hogy minél sűrűbb egy közeg, annál gyorsabb bennük a hullámok terjedése. Az éter igen sűrű, a fény az éterben terjed… Az anyagi objektumok nem mások, mint buborékok az éterben, amelyek az éter szerkezetét megbontják. És így tovább. Ezt vallja már több tudós is, de őket kiközösítik és sarlatánnak hívják. Így azokat az orosz és amerikai tudósokat is, akik véletlenül vették észre, hogy az üres kémcsőben visszamaradt a DNS valamiféle hologramja, ami csak lézer fény alatt vált láthatóvá.

Gondold csak el mennyire nem mindegy, hogy az, amit anyagnak hiszünk csak buborék, amely körül az több ezerszer sűrübb éter áramlik vagy az, hogy a mi bolygónk száguldozik őrült sebességgel az űrben, ahol nincs semmi. Én nem vagyok fizikus, de ehhez talán nem is kell, hogy az legyek, mert nem olyan bonyolult.
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezek nagyon különös dolgok. Minap olvastam arról a mikrobiológiával foglalkozó nőről, akinek volt egy 3. típusú találkozása. "Beszélgettek" és a nő többek között megkérdezte helyes úton jár-e a tudomány. A "vendég" azt mondta neki, hogy teljes tévedésben vagyunk, mert nem helyes a világról való gondolkodásunk.

Ha körülnézel az interneten sokat lehet olvasni arról, hogy a tudósok Einstein relativitás-elméletével áthatolhatatlan falakat húztak fel az emberiség köré. A bátrabbak még azt is kimerik mondani, hogy SZÁNDÉKOSAN hogy ki ne derüljön, hogy nem volna szükség a fosszilis üzemanyagokra és hogy nem csak idegenek röpködnek felettünk hangtalanul, megállva, lebegve, észbontó sebességgel cikázva.

Állítólag Tesla nem írt le semmit és semmilyen dokumentáció nem maradt utána, de érdekes, hogy egyre-másra kerülnek elő mindenféle napló töredékek. Már 1932-ben nevetségesnek találta Einstein relativitás elméletét, mert ahogy mondta: "...azt gondolom, a teret nem lehet görbíteni, azon egyszerű oknál fogva, mely szerint a (matematikailag definiált) térnek nincsenek tulajdonságai. Tulajdonságokról csak akkor beszélhetünk, ha ezt a térdefiníciót kitöltöttük anyaggal, és ezzel az anyaggal foglalkozunk. Azt mondani, hogy nagy testek jelenléte hatására a tér meggörbül, egyenértékű azzal az állítással, hogy valami hatással volt a semmire. Én elutasítom az ilyen nézeteket.", (New York Herald Tribune, 1932. szeptember 11.)

Viszont ő is úgy gondolta, hogy a vákuum - illetve akkor még szabad volt éternek nevezni -, nem semmi, sőt! Úgy gondolta, hogy az éter sűrűsége néhány ezerszer nagyobb, mint a levegőé. Ez abból is látszik, hogy minél sűrűbb egy közeg, annál gyorsabb bennük a hullámok terjedése. Az éter igen sűrű, a fény az éterben terjed… Az anyagi objektumok nem mások, mint buborékok az éterben, amelyek az éter szerkezetét megbontják. És így tovább. Ezt vallja már több tudós is, de őket kiközösítik és sarlatánnak hívják. Így azokat az orosz és amerikai tudósokat is, akik véletlenül vették észre, hogy az üres kémcsőben visszamaradt a DNS valamiféle hologramja, ami csak lézer fény alatt vált láthatóvá.

Gondold csak el mennyire nem mindegy, hogy az, amit anyagnak hiszünk csak buborék, amely körül az több ezerszer sűrübb éter áramlik vagy az, hogy a mi bolygónk száguldozik őrült sebességgel az űrben, ahol nincs semmi. Én nem vagyok fizikus, de ehhez talán nem is kell, hogy az legyek, mert nem olyan bonyolult.


Azt szokták állítani, hogy az univerzumnak csak néhány százalékát ismerjük és tudjuk feltérképezni, mivel a többi az úgynevezett "sötét anyag" és "sötét energia". Na most érdekes, valamiért ezek a sötét dolgok közelebb állhatnak a mai tudósok gondolatvilágához. :) Viszont lényegében arról az éterről beszélnek amit Tesla említett. De jóval óvatosabban állnak a dologhoz persze, nehogy egy újabb már meglévő fizikai törvényüket megint megcáfolják.
Az, hogy valami kitölti az egész teret azt már azért ma nem merik cáfolni. Viszont nem igen tudják, hogy mi az, ezért nevezik el "sötétnek". Aki pedig találgat bizonyíték nélkül az lapátra kerülhet, ezért is óvatosak nagyon ebben a témában az ehhez "értők".

Azt csak megerősíteni tudom, hogy ezt a talán egész univerzumot átható "dolog" valóban létezik. Ezt lehet érzékelni testen kívüli létezésnél (feltehetőleg máshogyan is).
Ahogy én kivettem olyan volt mint egy lilás-rózsaszínes halvány köd amin teljesen át lehetett látni, mint egy vékony hártya. Néhol sűrűbb gomolyagokban van, és az elektromágneses mezők mint pl ami a bolygónk körül is van, úgy tűnt elég aktívan kölcsönhatásban van ezzel a "felhővel". Még azt is megmerném kockáztatni, hogy valamilyen módon "táplálja" is ezeket a mezőket. Ez valami ős elem lehet, talán a legősibb, vagy még annál is régebbi. :)
A látszólagos határtalan menyisége miatt (persze ezt nem tudom így van e), illetve hogy szinte mindenhol jelen lehet, elég hasznos energia forrás lehetne ha tudnánk használni. Illetve gondolom amit Tesla állított róla igaz (hogy ez egyfajta energiát vezető közeg is), akkor még a felhasználása sem lenne túl nehéz.
Viszont a gyakorlati alkalmazását nekem fogalmam nincs hogyan lehetne megvalósítani. :)
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia anom!
Csak érdeklődöm,hogy tapasztaltál-e már vagy meg tudod-e mondani milyen közeg az amikor egy pici fekete pontnak érzed magad ,de mégis úgy érzed,hogy mindenütt te vagy?
Köszi a választ előre is.

Szia :)

Hasonlót tapasztaltam, igen.
Ha mindenütt te vagy akkor a legkisebb pontban is. Ezt nehéz szavakkal megmagyarázni mivel pradoxon, mint sok minden ebben a témában. Viszont ha átélted akkor pontosan tudod milyen és mi az amiről írsz. A saját tapasztalatnál jobb tudás nincsen. Írhatnék róla 5 oldalt akkor se közelítené meg azt amit tapasztaltál, ezért nem is próbálkozom. :)

Ugyan olyan közeg mint amiben most is vagyunk. A közeg nem változik, hanem csak az ahogy a tudatunkon keresztül éppen érzékelni tudunk.
 
Utoljára módosítva:

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia :)

Hasonlót tapasztaltam, igen.
Ha mindenütt te vagy akkor a legkisebb pontban is. Ezt nehéz szavakkal megmagyarázni mivel pradoxon, mint sok minden ebben a témában. Viszont ha átélted akkor pontosan tudod milyen és mi az amiről írsz. A saját tapasztalatnál jobb tudás nincsen. Írhatnék róla 5 oldalt akkor se közelítené meg azt amit tapasztaltál, ezért nem is próbálkozom. :)

Ugyan olyan közeg mint amiben most is vagyunk. A közeg nem változik, hanem csak az ahogy a tudatunkon keresztül éppen érzékelni tudunk.

Köszönöm a gyors választ anom.Így van,nem lehet vagy legalábbis csak körülírni tudtam.
 

Kyra_

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Ezt sem könnyű elképzelni, ugyanúgy mint a végtelen meg az örök fogalmát. Van egy közeg, amely sokkal sűrűbb mint a mi anyagi világunk és mégsem látjuk, nem érzékeljük (talán mégis, mert ez az oka, hogy nem esünk le a földgömbről?:D). A héliumból hűtéssel csináltak szuperfolyékony vákuumot és ezzel kísérletezve bizonyították az elméletet. A gravitációt is és még sok mindent meg tudnak már vele magyarázni na és a végtelen mennyiségű energiát, melynek kicsatolására már Tesla rájött amikor 50 kilométert ment hangtalan, üzemanyag, motor és akkumulátor nélküli autóval 90 mérföldes sebességgel. Biztos megvan valakiknél a dokumentáció és használják is titokban.
 
Oldal tetejére