„
Életünket és vérünket!”, de nem a királynő szépségéért
A Pragmatica Sanctiot elfogadták az európai uralkodók, ennek ellenére III. Károly halála után II. Frigyes porosz király trónkövetelőként lépett fel Mária Terézia ellenében, és megtámadta a Habsburg Birodalmat. Ezzel kezdetét vette az örökösödési háború (1740-48).
A királynő 1741 szeptemberére hívott össze Pozsonyba országgyűlést, amelyen mint ifjú és szép édesanya megérezte hogyan lehet az érzelmekre hatni. Szívhez szóló beszédében a magyarok vitézségére és hűségére hivatkozva kért katonai segítséget a rendektől. A főrendiek és a köznemesség képviselői „életünket és vérünket!” felkiáltással fejezték ki áldozatkészségüket.
A veszélybe került trón védelmére az országgyűlés általános nemesi felkelést hirdetett meg. Vállalta 30 ezer katona hadrendbe állítását, a királynő védelmére pedig ezer fős testőrség létrehozását.
„Életünket és vérünket!”
- milyen önzetlen, lelkes, feltétel nélküli, önfeláldozásra kész felkiáltásnak tűnik!
Gesztusuk egyáltalán nem volt önzetlen. Támogatásuk fejében elérték a nemesi kiváltságok megerősítését, az érdekeiket sértő, még III. Károly által hozott rendelkezések visszavonását, és a magyar alakulatok magyar nyelvű vezénylését. Tisztában voltak azzal is, hogy egy lehetséges török támadás esetén a hazának szüksége lesz Bécs fegyveres támogatására.
A birodalom egyik leggazdagabb tartománya, Szilézia II. Frigyes kezére jutott, de elismerte a nőági örökösödést. Bár 30 ezer helyett csak 21 ezer magyar katona küzdött a harctereken, a kilenc gyalogezrednek és a 11 huszárezrednek oroszlánrésze volt a királynő koronáját fenyegető veszély elhárításában.
Gránátosok a monarchia hadseregében az örökösödési háború idején: Szemben álló felek: Nemesi felkelők zászlói: A "törvényért, a királyért és a hazáért"
Csatolás megtekintése 2083297 Csatolás megtekintése 2083298 Csatolás megtekintése 2083299 Csatolás megtekintése 2083300