Érdekességek a történelemből

Hogyan éltek a papok a XI. században?

A XI. századi magyar papok ugyanúgy éltek, öltözködtek, mint a híveik. Cifra ruhákban jártak, ékszereket viseltek, kocsmáztak, loptak, kereskedtek, ha elkapta őket a hév, verekedtek. Teljesen természetes volt, hogy házasodtak, s akadtak olyanok is köztük, akik elzavarták a feleségüket, és újra megnősültek, elvált asszonyt vettek el, vagy a szolganőjükkel álltak össze, esetleg ágyast tartottak.
I. László jelentős mértékben szabályozta az életmódjukat. Büntette a részegeskedőket. Az ittas pap egy penzát tartozott fizetni annak, aki ilyen állapotában meglátta, a borgőzös esperesnek a háromszorosát kellett adnia. A második eset hivatásvesztéssel járt, akárcsak a kocsmában való poharazgatás. Az eszem-iszom estéken részt vevő, mulatozó papokra negyven napi vezeklés várt, s ez alatt az idő alatt szinte csak vízen és kenyeret éltek. Súlyos esetben a vezeklés időtartama több év is lehetett.
A papoknak gondosan ügyelniük kellett az egyházi javakra, templomuk értékeire. Aki ilyen értéket gondatlansága miatt elveszített, vagy hazavitte és eladta, a háromszorosát tartozott
megtéríteni. A tyúkot, libát, gyümölcsöt eltulajdonító egyházfit megvesszőzték, s az ellopott holmit vissza kellett adnia. Nagyobb érték tolvajlása esetén a püspöke lefokozta, s ügye világi bíróság elé került.
A pápák már régóta szerették volna kötelezővé tenni a papi nőtlenséget, de László megengedőbb volt e téren. Az első házasságot törvényesnek ismerte el, de elvárta, hogy a papok kizárólag erkölcsös hajadont válasszanak feleségnek, és mérsékelten éljenek vele. Aki elvált vagy özvegyasszonnyal, netán rabszolganőjével élt együtt, meg kellett válnia társától, és csak vezeklés után folytathatta egyházi tevékenységét. A rabszolganő feleséget el kellett adnia, különben elvették tőle, eladták, s az ára a püspöké lett. Ágyastársat nem tarthattak.

Világiasan élő papok, szigorúbb szabályok (1.)

Könyves Kálmán részben megerősítette, részben kiegészítette I. László egyházra vonatkozó rendelkezéseit. A nőtlenül felszentelt papoknak nem engedélyezte a házasságkötést, a nősöket mérsékelt házaséletre intette. Házasságban élő papot püspökké szentelni csak a feleség beleegyezésével lehetett, ő ugyanis nem lakhatott a püspöki birtokon.
Hivatását vesztette az a pap, aki lerészegedett, vagy mások italozását erőltette. A lakománkon meg kellett dorgálniuk a másokat ivásra kényszerítőket, s ha nem hallgattak rá, jelenteniük kellett az esperesnek, Az engedetlen hívőre két napi vezeklést róttak ki. Ha a pap nem jelentette az esetet, tisztéből felfüggesztették, és negyven napon át vezekelt. A növekvő számú vezeklők befogadására a püspök köteles volt minden városban két házat építeni.
Kálmán az egyházi személyek öltözködésére vonatkozóan előírta, hogy ne használjanak világi ruhákat, azaz „hasított bőrmentét vagy tarka színű ruhát, sárga kesztyűt, vörös nyeregtakarót vagy zöld köpenyt, bocskort vagy süveget, festett vagy selyemmel díszített sarut, úgyszintén selyemből készített inget vagy ruhát, s ezeket ne a mellen kapcsolják össze kötésekkel vagy csatokkal, hanem mintegy a nyakat fogják körül.”

Világiasan élő papok (II.)


Tudatlan személyt nem szentelhettek pappá, a tudatlan papnak viszont tanulnia kellett, különben elbocsájtották. Felszabadult rabszolga is lehetett Isten szolgája, ez esetben a gyermekei az egyház szabadjai közé emelkedtek. A püspökök érdekeltek voltak az egyházi javak gondos kezelésében. A jól sáfárkodó főpap a negyed résszel azt tehetett, amit akart, a csak gyermekei gazdagodásával törődő püspök örököseitől viszont elvették a rájuk hagyott javak felét. Egyházi személyek ügyében világi bíróság nem ítélkezhetett. Ha valaki mégis a királyi udvarhoz fordult, pervesztessé vált, és vezekléssel sújtották.
A paplakot a templom közelében kellett felépíteni, de a pap egyházi rabszolgát sem a házában, sem a birtokán nem tarthatott. Keresztelésért, esketésért nem kérhettek pénzt. A házasságkötéshez két tanúra volt szükség, s felbontani nem lehetett. Püspök a püspökhöz csak pecséttel küldhetett követet, s ha valakit kiközösített, arról értesítenie kellett a királyt és a papokat.
Az Árpád-kor vége felé is sok kivetnivalót találtak a papok életmódjában. Az 1279-ben tartott budai zsinat határozatai tilalmazták a világi fényűzést, a díszes ruhák viselését, kocsma tartását a pap a házában. Tilos volt a verekedés, rablás, gyújtogatás, kereskedés, halálos ítélet kimondása és végrehajtása, kardviselés, helyettes alkalmazása, és tilos volt nővel együtt lakni. (A tilalmak arról árulkodnak, hogy a papok nem voltak mindnyájan angyalok, egy részük nem élt példás életet.)

Megalázott, özvegy királynék

István és Gizella szobra Veszprémben

A pompában, fényűzően élő, megözvegyült királynék élete sokszor fordult méltatlanra. Egy részük önszántából távozott az országból, kettőt elűztek, mások pedig itt maradtak az új hazájukban. Kik kolostorba vonultak, kik ismét férjhez mentek.
István halála után özvegyére, Gizellára szomorú évek köszöntek, Orseolo Péter ugyanis felügyelet alá helyezte, mert szerinte a királyi javakat meggondolatlanul tékozolta. Méltatlanul bánt vele Aba Sámuel is. Péter visszatérésekor, 1044-ben elmenekült Bajorországba. Passauban kolostorba vonult, s annak főnökasszonyaként halt meg nagyon idős korában, 1065-ben. Sírjához később sokan elzarándokoltak, s boldogként tisztelték.
Salamon király 1074-ben vereséget szenvedett Géza és László herceg seregétől. Ezután Mosonba menekült, ahol az anyja, Anasztázia őt hibáztatta a csata elvesztéséért. Ez annyira feldühítette az uralkodót, hogy felemelt kézzel támadt az anyakirálynéra. Az otromba jelenet eldurvulását Salamon felesége, Judit akadályozta meg.
Könyves Kálmán második feleségének, Eufémiának is szerencsétlenül alakult a sorsa, de nem özvegyként. Az uralkodó házasságtörésen kapta, és 1114-ben visszaküldte a kijevi nagyfejedelemségbe.
II. Géza felesége, Eufrozina a férje halála után jelentős mértékben befolyásolta a politikát. Tanácsokkal segítette legidősebb fiát, III. Istvánt, akit szintén túlélt. Helyére a mellette nevelkedett Géza herceget akarta ültetni másodszülött fiával, Bélával szemben, mert attól tartott, hogy elveszíti korábbi befolyását. Bizonyára erősebben kötődött érzelmileg is Gézához, hisz Béla 15 éves korában Bizáncba került, s nyolc évig volt távol. III. István halála után azonban a főurak tekintélyes csoportjának támogatásával Bélát koronázták királlyá. III. Béla ezt követően igyekezett az uralmát ellenzőket félreállítani, háttérbe szorítani. Ezért záratta börtönbe a saját anyját az öccsével, Gézával együtt. Később az anyakirálynét Jeruzsálembe száműzte, ahol 1193-ban halt meg. Holttestét Béla hazahozatta, s királynét megillető pompával temettette el Fehérváron.
II. András már túl volt az 55. életévén, amikor 1234-ben harmadik feleségét, az itáliai származású, 23 év körüli Estei Beatrixot oltár elé vezette. Tette ezt gyermekei és menyei hevesen tiltakozása ellenére. A frigy nem sokáig tartott, mert az uralkodó a következő évben meghalt, s ekkor Beatrix bejelentette az udvarnak, hogy gyermeket vár. IV. Béla hűtlenséggel vádolta meg az asszonyt, azt állította, hogy a születendő gyermek atyja nem II. András, hanem Apod fia Dénes nádor, ezért az özvegyet azonnal börtönbe vetette, a nádort pedig megvakíttatta. Az özvegy nem sokáig volt Béla foglya, mert a II. András temetésére érkezett követségek távozásakor férfiruhát öltött, a császár küldöttei közé vegyült, és német földre menekült. Ott szülte meg 1236-ban István nevű fiát, a későbbi III. András magyar király apját. Ezután Estébe vonult vissza, ahol pápai kegydíjból élt. Életét az Este melletti Gemula kolostorban fejezte be, és ott is temették el. Mivel mélyen vallásos életet élt, a halála után boldogként tisztelték.

Szentek, legendák, boldogok

A boldogok helyi tiszteletnek örvendenek, ereklyéiket nem teszik ki nyilvános tiszteletre, és nem emelnek templomot a tiszteletükre. Ezzel ellentétben a szentek tisztelete széles körben elterjedt, ereklyéjüket nyilvános tiszteletben részesítik, és templomok védőszentjévé választhatják őket.


Miért avatták szentté I. Istvánt?

I. István a koronázással főpapi jogokat is gyakorló uralkodó lett. Megszervezte az egyházat: érsekséget, püspökségeket hozott létre, monostorokat alapított, törvényeiben rendelkezett templomok építéséről, templomba járásról, és az egyháznak járó tizedfizetésről. Pártfogolta az özvegyeket és árvákat. Kegyetlennek tartott törvényei csonkítás és megvakítás esetén lehetőséget adtak az anyagi kárpótlásra. Vazult csak megvakíttatta, nem sújtotta halálbüntetéssel. A bolgár Ochrid bevételekor katonái nem fosztogattak, mint a bizánciak, és csak templomi ereklyéket hozott magával. Utat jelölt ki a szentföldi zarándokok számára, a neves zarándokokat vendégül látta, megajándékozta. Imre fiának szóló Intelmeit is vallásos szellemiség hatotta át.

Zarándokút, zarándokházak

István a Nyugat-Európából Szentföldre menők számára zarándokutat jelölt ki, hogy biztonságosan haladhassanak át az országon. Ennek az útszakasznak hét állomása volt: Hainburg, Győr, Székesfehérvár, Tolna, Baranyavár, Valkóvár, Belgrád, és 19 nap alatt lehetett megtenni. S hogy a veszélyes, költséges és hosszú útra válalkozók eljussanak a déli határtól Jeruzsálemig, további három hónapra volt szükség. A király a külföldieket magához hívta, kifaggatta, s így sok hasznos tényt tudott meg tőlük a saját országukról és a Szentföldről is. Sokuknak kedveskedett ajándékkal. A zarándokok a királynak is, az országnak is jó hírét keltették.
A magyar zarándokok szállásáról zarándokházak építésével gondoskodott. Ilyen házat építtetett és működtetett Jeruzsálemben, Bizáncban, Rómában, s a Rómába vezető út mentén, Ravennában is.

Egy angyal mentette meg az életét

Imre herceg halála után István unokatestvére, Vazul tartott igényt a trónra. A király mégsem őt jelölte utódjául, hanem Orseolo Pétert. István kisebbik legendája szerint Vazul emiatt három főemberrel összeesküvést szervezett az uralkodó ellen. Ezek egyike tőrt rejtett a köpenye alá, és belopózott az alvó király hálószobájába. Nesztelenül megközelítette az ágyat, tőrét előhúzta, és szúrásra emelte. E pillanatban csoda történt: egy angyal termett előtte, s kiütötte a fegyvert a kezéből. A csörgésre István felriadt, a félelemtől reszkető merénylő pedig térdre hullva könyörgött bocsánatért. István megbocsájtott neki, de a több összeesküvőt elfogatta és elítélte: „látásuktól őket megfosztotta, ártó kezüket levágatta”. A merénylet kitervelőit a forrás nem nevezte meg.

Hogyan készültek István szentté avatására?

István halálának évfordulójára, augusztus 15-ére előkelők és gyógyulást remélő betegek sokasága gyűlt össze Fehérváron. Három napig böjtöltek, imádkoztak, s utána el akarták mozdítani a sírját borító kőlapot, de nem bírták. Ekkor László üzenetet kapott egy Caritsa nevű somlyai apácától, aki megálmodta, hogy csak akkor lehet felnyitni a sírt, ha a Visegrádon börtönben ülő Salamon királyt szabadon engedik. László hallgatott a tanácsra, s 20-án mise után el tudták mozdítani a padlóból kiemelkedő márványtáblát. Ekkor csoda is történt, egy hétéves béna kisfiú meggyógyult. Lementek a sírboltba, ahol a szarkofágban lévő tetemet rózsaszínű vízben találták. A balzsamillatú csontokat gyolcsba gyűjtötték, ezüstládába tették, majd a pápai követ jelenlétében az oltárra helyezték. Az ünnepi szertartás befejeztével a szent testet a székesegyház közepén fehérmárvány-szarkofágban helyezték el.
Istvánt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté IX. Ince pápa, Buda visszafoglalásának az alkalmából.

Hová tűnt István gyűrűje és jobb keze?

A Szent Jobb

Istvánt a fehérvári bazilika közepén egy átfaragott római szarkofágban helyezték nyugalomra. Az 1061-es pogánylázadáskor a kanonokok a koporsót a bazilika alatti kősírba rejtették, ahonnan 1083-ban, I. László jelenlétében emelték ki.
László minden bizonnyal beszélt olyan szemtanúkkal, akik jelen voltak a temetésen, és tudták, hogy a királyt gyűrűvel az ujján temették el, azt azonban a koporsó felnyitásakor nem
lelték. Eltűnt István jobb keze is, de a tettes kilétére később fény derült. Az történt, hogy a szarkofág felnyitásakor az ott ténykedők közelében ólálkodott egy Mercurius nevű szerzetes, aki ereklyét akart szerezni. László elküldte onnan, de egy óvatlan pillanatban mégis sikerült elemelnie István jobb kezét, melyet családja bihari monostorába vitt. Szerzeményét három év múlva adta elő a királynak. Ezután az ereklye a Szent Jobbról elnevezett kolostorba került, onnan pedig a XIV. század elején Fehérvárra. Buda török kézre kerülése után Raguza lett az új otthona, ahonnan 1771-ben Mária Terézia hozatta haza.
A Szent Jobb a mai napig a legismertebb ereklyénk, ami a fővárosi Szent István-bazilikában tekinthető meg.

(SZENTEK, LEGENDÁK, BOLDOGOK)
Első királyunk kultusza

Az első királyunk iránti vallásos tisztelet a szentté avatása után általánossá vált az egész országban. A XII. század folyamán, egészen I. László szentté avatásáig, amíg egyetlen szent királyunk volt, sok falut neveztek el Szentkirálynak. A 14. század közepéig 87 település választotta temploma védőszentjéül.
Három legenda készült róla. Az 1083 előtt írt nagyobb (azaz hosszabb) István-legenda nem felelt meg a Szentszéknek, ezért Kálmán idejében két legenda is született. A kisebb (rövidebb) legenda, amely azért készült, hogy a nagyobb hiányosságait pótolja. A Róma igényeit is kielégítő legendát azonban Hartvik győri püspök írta meg Könyves Kálmán megrendelésére. Hartvik a kisebb és nagyobb legenda megfelelő részeit összedolgozta, s a Szentszék által megkívánt csodák egész sorával egészítette ki. Ezt már Róma elfogadta István hivatalos életrajzának, és törvényerőre emelte István szentségét.

Szent Imre

(1000-1007 között – 1031)

Az 1020-as években nősült meg, felesége bizánci hercegnő lehetett. Fiatalon halt meg, vadászat közben sebezte halálra egy vadkan. Mivel házasságát nem kísérte gyermekáldás, és ebben az időben az egyház a papi nőtlenségért küzdött, a XII. század első felében született legenda szerzője ezt a körülményt felhasználva példaképként állította a papok elé. Művében dicséretes erényként magasztalta az önmegtartóztatást.
Imrét 1083. nov. 5-én avatták szentté.
A középkorban hegyközszentimrei (Erdély) Monostor-dombon állt a Szent Imre apátság, melyet Imre herceg emlékére emeltek. Mivel e korban szokás volt a szent halála helyén kápolnát építeni, vagy monostort létesíteni, felmerült annak a lehetősége, hogy a herceg e vidék erdőségében lelte a halálát. A Hildesheimi évkönyvek szerint 1031. szeptember 2-án egy vadkan oltotta ki az életét. Őt temették el elsőként az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában.

Gellért püspök tanítja Imre herceget, Székesfehérvár

Csodák első királyunk fiának sírjánál

Számos jel sejtette, hogy Imre nem átlagos, nem hétköznapi férfiú. István király egy alkalommal betekintett az ajtórésen a szobájába, s imába merülve látta a herceget. Máskor a veszprémi székesegyházban imádkozott, és mennyei szózatot hallott, amely szűzi életre intette. Az intelmet betartotta, nejével tiszta életet élt. Haláláról Szent Özséb konstantinápolyi püspök látomás formájában szerzett tudomást.
A sírjánál sok csoda történt, melyek közül a legnevezetesebb Konrád német lovaggal esett meg, akit VII. Gergely pápa szokatlan büntetéssel sújtott. Arra kárhoztatta, hogy járjon mindaddig bilincsben, amíg az magától le nem hull a csuklójáról, s a bűneit tartalmazó levélről el nem tűnnek a betűk. A lovag sorra járta a szent helyeket. Még Jeruzsálembe is eljutott, de hiába. Aztán Szent Istvánról hallva Fehérvárra jött. Miközben imádkozott a szent koporsójánál, megjelent előtte fényes alakban István, aki fiának, Szent Imrének a sírjához küldte, mondván, majd az ő közbenjárására feloldozást nyer a bűnei alól. Úgy is történt. A bilincs földre hullt, a pápai levélről pedig eltűntek a betűk.
A hagyomány szerint a fehérvári palotában született, amely helyén e róla elnevezett templom épült.

Szent Gellért

A velencei származású pap 1020 táján jött Magyarországra. A legenda szerint hét évig remetéskedett Bakonybélben, s 1030-ban nevezték ki püspökké. Tudós férfiúként a Szentíráshoz írt magyarázatokat. Aba Sámuel trónra kerülését ellenezte, ezért nem is volt hajlandó megkoronázni.
1046-ban Bód és Beszteréd püspöktársaival a hazatérő Vazul-fiak fogadására sietett. Utolsó éjjelét Diósdon töltötte, másnap reggel misét mondott, s közben látomása támadt a közelgő haláláról. Mise után a pesti rév felé utaztak tovább, s Kelenföld közelében a Vata-féle pogánylázadásban résztvevők egy csoportja kőzáport zúdított rájuk. Gellértet kétkerekű kocsira kötötték, s a Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Mivel ezt túlélte, egy lázadó a lándzsáját döfte bele, egy másik pedig kővel zúzta széjjel a fejét. Püspöktársait is megölték, Bódot megkövezték, Beszteréd pedig három nappal később halt bele a sérüléseibe.
A hegyet Gellért-hegynek nevezték el, s emlékére Budán kápolnát emeltek.

Szent László



Szent László szobra, Mogyoród

Templomokat építtetett, monostorokat alapított, birtokadományokkal, törvényekkel támogatta az egyházat, és igyekezett a közerkölcsöket helyreállítani. Könyörületből kiengedte a börtönzött Salamon királyt, aki tovább ármánykodott ellene. Seregével sokszor megfutamította a pogányokat, de irgalmas volt, mert vitézeit arra intette, hogy kíméljék meg a pogányok életét, ha megtérnek. VII. Gergely pápa és a IV. Henrik császár vitájában Róma mellé állt. 1083-ban kapott engedélyt VII. Gergely pápától öt olyan férfiú szentté avatására, akik sokat tettek a magyar nép körében a keresztény hit terjesztéséért és megerősödéséért, és követendő példaként lehetett rájuk tekinteni. Első királyunkon kívül szentté avatták Gellért püspököt, két Lengyelországból érkezett remetét, Andrást és Benedeket, valamint István fiát, Imre herceget.
Halála után három évvel már szentként tisztelték, de hivatalosan III. Celesztin pápa engedélyezte a szentté avatását 1192-ben, III. Béla közbenjárására. Előbb a somogyvári monostorba, majd Váradon temették el. Sírjánál csodás gyógyulások történtek, ott tettek esküt a pereskedők, és ott békéltek meg egymással. Számos templomban képsor örökítette meg, hogy a magyar leányt miként szabadította ki kun elrablója fogságából. Nevét ma 19 település viseli.

Égi jel Váradon

III. Celesztin pápa két bíborost küldött Magyarországra, hogy vizsgálják felül az I. László sírjánál történt csodák valódiságát. A Váradra érkezett bíborosok a tanúvallomások mellett maguk is rendkívüli jelenségnek voltak tanúi. A király holttestének nyughelyéül szolgáló székesegyház felett 1192. június 27-én fényes nappal felragyogott egy csillag, amely meggyőzte a pápa megbízottjait László szentté avatásának megalapozottságáról. Ez az oka annak, hogy az ünnepe nem a halála napjának évfordulóján van, mint más szentek esetében, hanem a névnapján.

László király csodái


A legendák szerint már életében is csodákat művelt. Egy ízben a hegyek között vonult a seregével, melyet szomjúság gyötört. A király a csatabárjával megütötte a sziklafalat, s abból hűs forrás fakadt.
Egyszer az uralkodó egyedül lovagolt Torda közelében a hegyek között, s kun útonállók támadtak rá. Menekülésre nem volt esélye. Amikor üldözői majdnem utolérték, Isten oltalmáért fohászkodott. A következő pillanatban a hegy kettéhasadt mögötte, és a szakadék a rablók útját állta. A szakadék ma is megvan, Tordai-hasadék a neve.
Máskor a magyarok a rabokkal menekülő kunokat üldözték, akiknek a furfangos vezére eldobáltatta katonáival a zsákmányolt aranyat és ezüstöt. A vitézek felhagytak az üldözéssel, hogy összeszedjék a kincseket. A kapzsiság láttán László Istenhez fohászkodott segítségért, s az aranyak, ezüstök kavicsokká váltak. A lapos kis kerek kavicsokat el is nevezték Szent László pénzének.
Az országot földindulások pusztították, az embereket járvány tizedelte. László erősen imádkozott, hogy segíthessen népén. Imájával gyógyító fűhöz jutott. Kilőtte a nyilát, s ahol a nyílvessző leesett, átfúródott egy kis füvön. Ha azzal megérintették a betegeket, menten meggyógyultak. E csodatévő füvet Szent László füvének nevezték el.
Temetésekor a résztvevők jó illatot éreztek, kivéve egy embert, hátrafordult, és azt mondta az ott állóknak, hogy ő rossz szagot érez. Ekkor az álla a vállához tapadt, és csak akkor sikerült a fejét visszafordítania, amikor bevallotta, hogy hazudott. Az összenövés hege azonban élete végéig megmaradt.
Amikor a tatárok 1354-ben betörtek Erdélybe, az ellenük induló székelyek Szent Lászlóhoz és a Szűz Máriához fohászkodtak segítségért. Csata közben a szent a magyarok segedelmére sietett. A csatabárdja akkora félelmet keltett az ellenségben, hogy menten futásnak eredtek. Az ütközet ideje alatt egy kanonok őrizetére bízták László „fejét”, de hiába kereste, nem találta meg, csak a győzelem után. Megdöbbenésére a fejen izzadtság látszott.

Piroska, akit Eiréné néven avattak szentté
(1088–1134)

II. János és Eirene császárné a Jézuskát tartó Madonna mellett

I. László lányát, Piroskát 16 évesen jegyezték el a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasságkötéshez azonban át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné, vagyis az Irén nevet kapta. Nyolc gyermeke született. Ő alapította Bizánc egyik leghíresebb kolostorát, a Pankrátorról elnevezett kolostort, s vele egy 50 ágyas ispotályt, amely az európai kórházak mintájául szolgált. Gyakran fogadott szentföldi zarándokokat. Halála után az ortodox egyház szentté avatta. Mozaikképe a híres Hagia Szophia bazilikában látható, amely jelenleg múzeumként működik.

Szent Erzsébet

(1207-1231)

II. András lányát négyévesen jegyezték el a 11 éves Hermann Lajos gróffal, s ekkor Wartburg várába került. 14 éves volt, amikor házasságot kötöttek, s frigyükből három vagy négy gyermek született. Sokat jótékonykodott, segítette a nyomorgó gyerekeket, főzetett a szegényeknek. Két ispotályt építtetett, s gyakran maga is ápolta a betegeket. Férje 1227-ben keresztes hadjáratra indult, de megbetegedett és meghalt. Többé nem ment férjhez, s a hazatérésre sem tudták rábeszélni.
Az udvart elhagyta, menhelyet építtetett, s ott a szegényeket gondozta. Olyan asszonyok vették körül, akik mindent jelentettek róla a gyóntatójának, aki sokszor pofonokkal, botozással büntette. Négy évvel a halála után szentté avatták. Később az emléktárgyait a marburgi Szent-Erzsébet templomban helyezték el, ahonnan 1539-ben ismeretlen helyre kerültek. A festményeken gyakran ábrázolták rózsákkal borított ruhában, amint kosarában ételt visz a szegényeknek.

Rózsák a köpeny alatt, bélpoklos a hitvesi ágyban

Erzsébet ételt oszt a szegényeknek

Erzsébet egy alkalommal a várból a városba igyekezett, s köpenye alá rejtve ételt vitt a szegényeknek. Útközben összetalálkozott a vadászatból hazatartó férjével, aki megkérdezte, hogy mit cipel a köpenyében. Az asszony azt válaszolta, hogy rózsákat. Mivel télvíz ideje volt, Lajos nem hitt neki, szétvonta felesége köpenyét, s alatta gyönyörű rózsákat látott. Megértette, hogy az Isten nem hagyja hazugságban a jótevőket.
Más alkalommal az anyósa meglátta, hogy egy bélpoklost rejtett az ágyába, és beárulta Lajosnak. A férj nem hitte el a vádat, de anyja unszolására benézett a hálószobába. Amikor széthúzta az ágyat körülvevő függönyt, ott látta Jézust az öt vérző sebével, töviskoronával a fején. Ezután egyezett bele abba, hogy Erzsébet ispotályt építsen.
A megözvegyült Erzsébetet a sógora elűzte Wartburg várából. Egyetlen értékes holmija maradt, a hermelinpalástja. Egy alkalommal, amikor a templomba ment, meglátott az utcán egy félig mezítelen, hidegtől reszkető asszonyt, karján a kicsi gyermekével. Ekkor levette a válláról a palástot, és az asszonyra terítette.

Árpád-házi Szent Margit
(1242-70)
A hagyomány szerint a menekülő szülők fogadalmat tettek, hogy gyermeküket Istennek ajánlják, ha az ország megszabadul a tatár veszedelemtől. Klisszában született hercegnőt háromévesen bízták a veszprémi domonkos rendi nővérekre. Tőlük a Nyulak szigeti kolostorba került, melyet az apja, IV. Béla az ő részére építtetett. 1254-ben tett fogadalmat, s ahhoz hű is maradt, pedig az apja kétszer is megpróbálta házasságkötésre bírni. Előbb V. Boleszláv lengyel, majd II. Ottokár cseh királyt szemelte ki számára. Amikor megtudta, hogy Ottokár apácaruhában is csinosnak találta, még az orrát is hajlandó lett volna levágatni, csakhogy ilyen megjegyzést ne tegyenek rá, és azt mondta a társainak, hogy „a cseh királyság minden kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány a mennyországhoz képest”. Nem tisztálkodott, gyakran vezekelt, ostorozta magát, vezeklőövet hordott, a legalantasabb munkákat is készségesen végezte.
Jelképes sírja a Margit-szigeten

Csodák a Nyulak szigetén

Margit egy alkalommal csodás módon mentett meg egy szolgálólányt a megfulladástól, máskor megjósolta atyja győzelmét II. Frigyes császár felett. Egy esős hideg napon úgy vidította fel társait, hogy imája hatására szétoszlottak a felhők, és felragyogott az égen a nap.
Egyszer egy Benedek nevű barát látogatta meg a kolostort, és érdekes történeteket mesélt. Margit kérlelte, hogy maradjon, de a szerzetes eltávozott. Margit ekkor imádkozott, s imája hatására a szerzetes visszatért, mert a kocsijának eltörött a kereke. Így volt ideje mesélni. Eközben bognárt hívattak, de az semmi hibát nem talált a kocsin, a kereke is ép volt.
Amikor a domonkosok perjele meglátogatta a kolostort, Margit megemlítette neki, hogy nemrég térdig ért a víz az udvarban. A szerzetes az állítást hazugságnak tartotta. Ekkor Margit Istent segítségét kérte, hisz még sohasem hazudott. Fohászára nagy zúgás támadt, a Duna kilépett medréből, és a bent lévők az ár elől a fákra menekültek. A perjel a sértést visszavonta, s utána Margit imájára. a víz visszahúzódott a medrébe.
Hivatalosan 1943-ban avatták szentté.

Szent Margit vezeklőöve


Margit vezeklőöve

Lehet, hogy korábban is, de a XVII. században a főúri családok körében elterjedt az a hír, amely szerint Margit vezeklőövének viselete megkönnyíti a szülést. Az övet 1689-ben az Eszterházy család kérte kölcsön, s hónapokon keresztül náluk lehetett, mert amikor Eszterházy Mária Magdolna pozsonyi klarissza nővér visszakérte, leírta, hogy amíg a csodás hatású relikvia kölcsön volt, sok úri asszony szeretett volna hozzájutni.
Honnan származott az öv csodás hatásának hite? Két szent, Antiochiai és Árpád-házi Szent Margit alakjának az összemosódásából, az előbbi ugyanis az áldott állapotban lévő és vajúdó nők védőszentje volt.
A vezeklőövet az esztergomi bazilika kincstárában őrzik.

Magyar Szent Pál
(?-1242)

Bolognában tanult, jogi doktor és a kánonjog professzora lett. Személyesen ismerte Szent Domonkost, és csatlakozott a rendjéhez, a dömésekhez. Miután hazatért, Veszprémben konventet állított fel. Sok kunt megtérített, s őket pásztorolta. 1242-ben 90 társával együtt megölték a tatárok.