Érdekességek a történelemből

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
EZT OLVASTAM, VÁLTOZATLANUL ADOM TOVÁBB.

Emlékeztető: „Jaj annak a népnek, amelynek történelmét az ellenségei írják! (Seneca)
A brit archeológus professzor döbbenetes állítása a magyarok származásáról… elgondolkodtató!
Sir Leonard Woolley archeológus professzor, aki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:
1939 óta kérelmezem és kérem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv – 7000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török „unokaöcs” fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.”
Megjegyezném, Sir Leonard Woolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván „az MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”

Néhány érdekesség:
1.) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakáll nélküli, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek. A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.
2.) Népzenei szempontból: érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!
Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja. A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket:

Bartók Béla megállapítása szerint
– a török és magyar népzene 75 százalék,
– a perzsa és magyar népzene 42 százalék,
– a finn és magyar népzene 2 százalék
egyezést mutat.
Azaz szerinte népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy török eredetű nép vagyunk. (megkérdőjelezem – a szerk.)

3.) Nyelvi szempontból:
John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a Sumir írást.
Lenormant (francia) kutató megállapította, hogy a mai nyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a legközelebb.
Sir Leonard Wolley megállapította, hogy a Sumir nyelv nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A török a második legközlebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török „unokaöcs” fokon áll, hasonlóság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. A alapszavakat tekintve több mint hatezer szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.
Megjegyezném, Sir Leonard Woolley professzor később eljött Budapestre, hol magánúton megtanult magyarul – mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, a MTA elítélte őt, mondván: “Az MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”
Nyelvi szempontból nézve tehát angol, francia tudósok szerint a magyar nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a sumirnak.

4.) Régészeti bizonyítékok
A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai – rackajuh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk, magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai a világon.
Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is. Erdélyben, Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezer égetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken át tartó kutatások és kísérletek eredményeként a Francia Tudományos Akadémia a következőket állapította meg
1.) Az Erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsője és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Európában, Erdélyben, kezdődött?
2.) Ezt később a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt, amit csak a nevében magyar sajtó, óriási egyöntetű lelkesedéssel ELHALLGATOTT.

Én csak New Yorkban olvastam erről, Pesten a mai napig senki sem hallott erről egyetlen árva szót sem

A Vilagfigyelo.com-on jelent meg, szerzői név nélkül.
Mivel név nélkül jelent meg így akár én is írhattam volna, ....
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Ugrás a középkorból a 20.századba..
  • Hetvennyolc éve, 1944. szeptember 5-én hajnalban kezdődött a 2. magyar hadsereg dél-erdélyi offenzívája, a magyar politikai és katonai vezetés utolsó kísérlete a Vörös Hadsereg, és az ekkor már vele szövetséges román királyi haderő feltartóztatására a Kárpátok térségében.
  • A szovjetek nyomasztó fölénye eleve reménytelenné tette hadászati jelentőségű győzelem kivívását Dél-Erdélyben, ám ennek ellenére az elszánt magyar ellentámadás a túlerőben lévő 4. román hadsereget egészen Tordáig visszanyomta. © (kiss tibor tamás)
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért volt tömegmészárlás 1061-ben Fehérváron?

1642953241491.png
I. Béla, Nemzeti Történeti Emlékpark

I. Béla 1061-ben hatalmának megerősítése és népszerűsítése végett minden faluból két-két értelmes beszédű idős embert hívott meg a fehérvári országgyűlésre, hogy együtt tanácskozzanak az urakkal az ország ügyes-bajos dolgairól. Sok településről nem ketten, hanem nagy számban jelentek meg a királyi székhelyen. A hatalmas tömeg láttán az uralkodó és a főurak a behúzódtak az erős katonasággal őrzött várba, mert attól tartottak, hogy rájuk támadnak.
A sokadalom elöljárókat választott, akik a számukra ácsolt emelvényekről orvoslásra váró sérelmekről szónokoltak, s közben egyre erősebb egyházellenes hangulat alakult ki. Ebben fontos szerepe volt Vata fia Jánosnak, aki a kedélyek szításához felhasználta azt a jósnőkből, táltosokból, regösökből álló csoportot is, amely az országot járta, s a régi rendhez húzó urakat szórakoztatta. Jeleneteikkel, rigmusaikkal a régi világot idézték fel, és az egyházat gyalázták. A forrongó tömeg követeket küldött a királyhoz, akik azt kérték, hogy pogány szokás szerint élhessenek, hogy megkövezhessék a püspököket, kibelezhessék a papokat, megfojthassák az egyháziakat, felakaszthassák a dézsmaszedőket, lerombolhassák a templomokat, és összetörhessék a harangokat. Az uralkodót megdöbbentették a követelések, s három nap gondolkodási időt kért a küldöttektől. Megbíztak benne, hisz Béla azt az András királyt taszította le a trónról, aki az előző pogánylázadást vérbe fojtotta. Újabb tárgyalásra nem került sor, mert az uralkodó a haladékul kapott idő alatt mozgósította és összevonta a katonaságát, s a harmadik napon parancsot adott a lázadás leverésére. A katonák nem ismertek kegyelmet, lemészárolták az elöljárókat, sokakat megkötöztek és megkorbácsoltak, s nagy nehezen véget vetettek a megmozdulásnak. A jósnőket, táltosokat, regösöket elfogták, börtönbe vetették, ahol éhhalál várt rájuk.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Összezúzódott beomló trónján”
(Kálti Márk)
I. Béla igyekezett békés viszonyt fenntartani a Német-Római Birodalommal, de erőfeszítései kudarcot vallottak, és 1063-ban IV. Henrik császár seregei megindultak Magyarország ellen.
A király a védelem megszervezése végett országgyűlést hívott össze Dömösre. A tanácskozások során azonban a fából ácsolt emelvény, amelyen a trónját elhelyezték, összeomlott, és kis híján halálra zúzta az uralkodót, aki a szörnyű szerencsétlenség miatt válságos állapotba került. Ennek ellenére lóra ültették, és a határon táborozó magyar csapatokhoz szállították, de 1063. szeptember 11-én Dévény közelében belehalt sérüléseibe.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Összezúzódott beomló trónján”
(Kálti Márk)
I. Béla igyekezett békés viszonyt fenntartani a Német-Római Birodalommal, de erőfeszítései kudarcot vallottak, és 1063-ban IV. Henrik császár seregei megindultak Magyarország ellen.
A király a védelem megszervezése végett országgyűlést hívott össze Dömösre. A tanácskozások során azonban a fából ácsolt emelvény, amelyen a trónját elhelyezték, összeomlott, és kis híján halálra zúzta az uralkodót, aki a szörnyű szerencsétlenség miatt válságos állapotba került. Ennek ellenére lóra ültették, és a határon táborozó magyar csapatokhoz szállították, de 1063. szeptember 11-én Dévény közelében belehalt sérüléseibe.
Biztos volt rengeteg ellensége bel és külföldön egyaránt a trónus lehet hogy nem véletlenül dőlt össze.....
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A megmentett herceg király lett

1643117444774.png Salamon király, Thuróczi-krónika

Salamonnak alighogy fejére került a korona 1063-ban, a trónt követelő Géza (I. Béla fia) lengyel csapatokkal támadt rá. Ekkor sikerült megegyezniük, s a következő években több hadjáratot is vezettek közösen, de a kiújuló ellentéteik 1073-ban belháborúhoz vezettek.
Az uralkodó 1074 februárjában Szekszárd közelében táborozott, s az egyik nap abba az apátsági templomba tért be istentiszteletre, amelyet I. Béla alapított. Mise után Salamon és előkelő kísérői a kolostorban szálltak meg, ahol Vid bácsi ispán bizalmas beszélgetés során arra buzdította a királyt, hogy késlekedés nélkül támadja meg Gézát a tiszántúli hercegségben, mert a testvérei még messze vannak a segítő csapatokkal. Arra is bujtogatta, hogy a herceget fogassa el, vakíttassa meg, azaz tegye alkalmatlanná az uralkodásra. Salamon nem ellenezte a javaslatot, és másnap reggel el is indult Géza ellen.
A beszélgetésnek véletlenül fültanúja volt a kolostor apátja, Vilmos, aki egy közeli rejtett zugba húzódva imádkozott. Az apát nem habozott. Mivel kolostora alapítójának a fiáról volt szó, lelkiismerete sugallatára hírvivőt menesztett a herceghez, üzenve, hogy nyomban meneküljön. A küldöncnek nem hittek a táborban, s azzal nyugtatták meg Gézát, hogy az üzenet küldője egészen biztosan részeg volt, így a herceg nyugodtan aludt hajnalig. Eközben az apát sem maradt tétlen, parasztgúnyát öltött, nyargalt a hírvivő után, s ő keltette fel Gézát, akinek hadát ekkor már ellenséges gyűrű vette körül. Kitörni nem tudott, s Kemejnél megütközött a túlerővel. A csatában sok hű embere elesett, és ő maga is csak nagy nehezen tudott elmenekülni. Alig három héttel később, a mogyoródi ütközetben viszont a László herceg által hozott cseh sereg támogatásával diadalmaskodott Salamon felett, s hamarosan Magyarország királyává koronázták.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Kik voltak a kalandosok?

A kalandosok életét nem az izgalmas kalandok jellemezték. Olyan vallásos csoportokat, szövetkezéseket alkottak, amelyek célja a templomon kívüli hitélet elmélyítése volt. Nevük a hónap első napját jelölő latin calendae szóból ered, a tagok ugyanis a helyi pap vezetésével minden hónap első napján tartották az összejöveteleiket.
Európában elsők között alakultak a XI. századi Magyarországon kalandos csoportok. A tagok belépéskor esküt tettek. Kötelességük volt az összejöveteleken részt venni, amit nagyon szigorúan vettek, s az engedély nélkül távol maradót tíz penza fizetésére büntették. I. László 12 napi kenyéren és vízen való böjtöléssel, valamint kalodával sújtotta azt, aki engedély vagy megfelelő mentség nélkül nem jelent meg.
Az összejövetelekre nem üres kézzel érkeztek a tagok. Hozták a tagdíj gyanánt szolgáló felajánlásaikat, ki bort, ki kenyeret, ki aprójószágot. Együttlétük első részében közösen imádkoztak, azután pedig lakomát rendeztek. Ha a szövetségnek szerzetes tagjai is voltak, ájtatosság után nem ülhettek le a többiekkel együtt az asztalokhoz, hanem a felajánlások rájuk eső részével a kolostorukba távoztak.
A kalandos csoportok ténykedése nem merült ki a közös áhítatokban és lakomákban. Ha valaki a település határain belül hunyt el, közösen temették el, és segítették, hogy az elhunytakat a templom kertjébe temessék.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szörnyű csapások Magyarországon



I. László 1091-ben elfoglalta Horvátországot, s a kormányzását bátyjának a fiatalabbik fiára, Álmos hercegre bízta. A hódítása miatt ellentétbe került II. Orbán pápával, aki Horvátországot a saját hűbérének tekintette, ezért hűségesküt követelt a hercegtől, aki Lászlóval egyetértésben nem teljesítette a pápa igényét.
Míg II. Orbán nem, IV. Henrik német császár elismerte László horvátországi fennhatóságát. Ennek fejében a magyar király megígérte, hogy a továbbiakban nem támogatja német földön a pápa pártján álló erőket. Egy német krónikás szerint László e pálfordulásával magára haragította az Istent, aki rendkívüli csapásokkal állt bosszút az egyházfővel szembeforduló uralkodó országán.
Milyen csapásokról szóltak a szájról szájra terjedő híresztelések, amelyek a krónikás fülébe jutottak?
„Hallottuk, hogy ebben az időben Magyarországon sok csoda esett meg. Ugyanis egy hegy a Dunába omlott, emiatt ez a folyó kénytelen volt a medrét elhagyni, és a körülötte elterülő földeket széltében-hosszában elárasztotta. Azután másvalahol a szárazföldön egy tó keletkezett, egy másik tóból pedig hirtelen hegy emelkedett ki. A Tisza nevű folyó három napon át véresen hömpölygött. De hallatlan földrengés is támadt ott, úgyhogy az emberek képtelenek voltak lábukon megállni. Hatalmas mennydörgés is … megrémisztette az embereket.”
Az elképesztő s egyben szórakoztató híreszteléseknek annyi valóságalapjuk sem volt, mint a meséknek.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogyan büntette a tolvajokat I. László?

1643711265180.png

Első királyunk halála után a belső háborúk miatt felbomlott a közrend, megszűnt a magántulajdon tisztelete. Nemcsak a nyomorúságban élő szegények, szolgák loptak, hanem előkelők, nemesek, sőt még papok is. Leggyakrabban állatokat tulajdonítottak el, elsősorban lovakat, ökröket, de ha szerét ejthették, vitték a juhokat és a baromfikat is. Ezek közül a legértékesebb a ló volt, amelyért a XI. században 12 dénárt adtak. Az ökör öt, a birka 8 dénárt ért. A lopott dolgok között nem szerepeltek személyes tárgyak, fegyverek, sem pénz, sem ruha.

I. László könyörtelenül fellépett az általánossá vált jelenséggel szemben, s ebben az ország előkelői is támogatták. Megesküdtek, hogy nem veszik oltalmukba még a rokonukat sem, ha az egy tyúknál értékesebb dolgot lop. Ha a tolvaj nem menekült templomba, akkor a vagyonát elveszítette, és felakasztották, a tízévesnél idősebb gyermekeit pedig szolgasorba vetették. A 10 ezüst dénárnál kisebb értéket eltulajdonító szabadnak kivájták az egyik szemét. Hat dénár értékig így büntették a tolvaj szolgát is, hat dénár esetén viszont mindkét szemét elvesztette.

A családon belüli tolvajt társadalmi hovatartozás szerint ítélték el: a nemest kényszermunkával büntették, a közrendűt és a szolgát eladták külföldre, csak az utóbbinak még az orrát is levágták. A nőkre más jogszabályok vonatkoztak. A férjes asszonynak az orrát vágták le, az özvegynek az egyik szemét szúrták ki, a hajadont eladták szolgának, s többé nem nyerhette vissza a szabadságát. Ha egyházi személy kezéhez ragadt liba, tyúk, gyümölcs, akkor megvesszőzték, nagyobb értékű károkozás esetén a püspök lefokozta, és a király bírói ítélkeztek felette. A törvényszegőknek a lopott holmikat vissza kellett adniuk, bizonyos esetekben a kétszeresét.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A tolvajok nyomában

I. László dénárja

László uralkodása elején a megbízottjai faluról falura jártak, mindenütt tolvajok felől tudakozódtak, s ahol tudtak ilyen személyről, azt előállították, és bűnösségét istenítélettel vizsgálták meg. Ha a vád alaptalannak bizonyult, a település lakói egy penzát (egy penza 40 dénárnak felelt meg) tartoztak fizetni a papnak, ha vétkesnek találták a vádlottat, vagyona negyed részét a falubelieknek adták, háromnegyedét pedig a király részére foglalták le. Ha akadtak olyanok, akik a gyanúsított védelmére keltek, bűnössége esetén a vagyon negyedéből nem részesültek. Ha csak néhány személy volt a vádló, azoknak egy-egy penza ütötte a markát. A törvények tehát jutalmaztak és büntettek. Jutalmazták azokat, akik segítették a tolvajok kézre kerítését, és büntették a bűnösök pártolóit. A bírónak, ha ártatlan embert akasztatott fel, csupán vérdíjat, 110 penzát kellett fizetnie, de ha egy bűnöst futni hagyott, akkor a vagyonát elkobozták, őt pedig eladták rabszolgának. A bírók rendkívül szigorúak voltak, útjukat megcsonkított emberek és akasztófák jelezték.
A lopások megfékezését szolgálta az a törvénycikk is, amely kimondta, hogy senki semmit ne adjon el vásáron kívül. Ha valakiről kitudódott, hogy lopott holmit adott el, akkor az eladót, a vevőt és a tanúkat is halállal sújtották.
E korban nem a vádlónak kellett bizonyítania a vádlott bűnösségét, hanem a vádlottnak az ártatlanságát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A tolvajok mentsvára
1643986123105.png

Tűzpróba, Idősebb Dierick Bouts
Szent László uralkodása első időszakában a tolvajok számára a templom mentsvárat jelentett, a későbbiekben pedig a királyi és a püspöki udvar is. A menedékhelyre futó szabad ember elveszítette a szabadságát, az egyház szolgájává vált, s reménye sem volt arra, hogy sorsa jobbra forduljon, mert esetleges felszabadítása esetén a papot tették szolgává helyette, őt pedig eladták külföldre.
A templomba futó szolgarendű tolvajt az ura kiválthatta, de a meglopott kárát is meg kellett térítenie. Ha a szolgáját nem tudta kiváltani, egy penzát tartozott fizetni az egyháznak, s a vétkes az egyház tulajdonába került. Mivel a bűnösök a legközelebbi templomba menekültek, a falusi papok jártak jól, hiszen pénzzel, szolgákkal gyarapodtak. Minél többen éltek e lehetőséggel, annál inkább gyarapodtak a papok, akik minden bizonnyal tanácsolták is a vétkeseknek, hogy az egyházba fussanak, mert a későbbiekben szigorúan megbüntették az ilyen tanácsot adó, vagy a tolvajt pénzért szabadon engedő papokat. A vétkessel megegyező személynek 55 penzát kellett lerónia.
Később a templomba menekülőknek színt kellett vallaniuk bűnösségükről. Aki beismerte a bűnösségét, az Szent István törvényei szerint bűnhődött, aki pedig azt állította magáról, hogy ártatlan, annak istenítéleten, azaz forróvíz- vagy tüzesvas-próbán kellett átesnie.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Istenítéletek

A forróvíz- vagy tüzesvaspróbára ítélt személy három napon át imádkozott és böjtölt, azaz csak kenyeret és vizet fogyasztott, a próba napján szentmisén vett részt, áldozott, és csak ezután került sor a tényleges próbára. Tüzesvas-próba esetén a templom előcsarnokában egy feltüzesített vasrudat kilenc lépésnyire, kijelölt helyre kellett vinnie, s ott letennie, forróvízpróba esetén pedig ugyanezt egy üst forró vizéből puszta kézzel kiemelt vassal kellett megtennie. A súlyos égési sérüléses kezet bekötötték, a kötést lepecsételték. Három vagy négy nap múlva ellenőrizték a pecsét sértetlenségét, s ha épnek találták, feltörték, s három esküt tett tanú jelenlétében leszedték a kötést. A seb gennyesedése a bűnösséget, a gyógyulása az ártatlanságot bizonyította. A pap tűzpróba esetén két, vízpróba esetén egy penza jutalmat kapott. A tanúk a látottakat elmondták a bírónak, aki ennek alapján hozta meg az ítéletet.

A menedékhely korántsem jelentett mindig kibúvót. Szerencsés esetben a bűnös életben maradt, szolgasorba süllyedt, de ha isteni igazságszolgáltatás döntött az ügyében, akkor is nagy volt az esélye annak, hogy a próba miatt keletkezett sebén nem észlelték a gyógyulás jeleit, vagyis bűnösnek találtatott, s halállal lakolt.
A tűz- és vízpróbát az 1279. évi budai zsinat megszüntette, de nem teljesen, mert a bűbájosok és a boszorkányok elleni vizsgálatok során továbbra is alkalmazták.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Vándorló falvak

A XI-XII. században egy bizonyos körzeten, határon belül a falvak lakói vándoroltak. Ennek elsősorban nem az volt az oka, hogy félnomád életmódot folytatva kora tavasztól késő őszig a mezőkön legeltették az állataikat, hanem a kezdetleges földművelés. Amikor a talaj kimerült új földdarabot törtek fel, s az emberek az új szántó mellé húzódtak.
A 4-5 km-re való eltávolodás nem tette lehetetlenné a vasárnapi templomlátogatást, a nagyobb távolság viszont igen, különösen rossz időben és a téli hónapokban. A templom elhagyásával járó messzire költözést I. László megtiltotta: „Ha a falusiak egyházukat (templomukat) elhagyva máshova vándorolnak, püspöki joggal és királyi paranccsal kényszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elmentek”.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A rút, gonosz, balszerencsés király

Könyves Kálmán megkoronázása, Képes krónika:
1644336610420.png

A Képes krónika torz teremtménynek mutatta be a megkoronázott Könyves Kálmánt: „Testalkatára nézve hitvány volt, de ravasz és tanulékony, borzas, szőrös, vaksi, púpos, sánta volt, és selypített”. Ettől visszataszítóbbnak még a legtehetségesebb, legdúsabb fantáziájú szerző sem lett volna képes jellemezni.

Kálmán nemcsak rút, hanem gonosz is volt a krónikás szemében. Amikor Szent László halála után zarándokok követei kérték tőle, hogy áthaladhassanak az országon, kérésüket megtagadta, sőt hadat küldött ellenük, nehogy átlépjék a határt. A gonoszsága 1099-ben domborodott ki igazán, amikor betört orosz földre, Halicsba. A ruténok özvegy királynéja, Lanka Kálmán elé járult, leborult a lábához, és sírva esedezett, hogy könyörüljön meg a népén. A király szíve nem lágyult meg, ellökte magától az asszonyt, megrugdosta, s azt mondta neki: „Nem illő, hogy asszonyi sírás csúffá tegye a királyi fölséget!” Ezután a ruténok a kunoktól kértek segítséget, akik egy éjszaka meglepték a magyar tábort, és szétszórták Kálmán seregét. „Oly nagy vereség volt ez, hogy ritkán szenvedtek a magyarok ekkora vereséget… Némely magyarok az erdőkbe menekültek, éhínségükben csizmájuk talpát sütötték meg, azt ették.”

Kegyetlen volt az öccsével, Álmossal és annak fiával, Bélával szemben is, akiket megvakíttatott. Arra is parancsot adott, hogy a gyermek Bélát heréljék ki.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért ábrázolták ellenszenvesnek Kálmánt?

Az ifjú Könyves Kálmán nem tartozott azok közé a daliás királyi sarjak közé, akikről a szépséges hercegkisasszonyok álmodtak, de aligha kételkedhetünk abban, hogy nem volt olyan szörnyszülött, mint amilyennek bemutatta a krónika. Nem volt annyira gonosz sem, és nem volt uralkodóként sem tehetségtelen. Tudásával messze kiemelkedett kora uralkodói közül, törvényeit a józanság és az észszerűség jellemezte, hadai pedig sok győzelmet arattak. A krónikások a későbbiekben az érdemeit elhomályosították, a valóságot eltorzítva, lekicsinylően írtak róla, mert fiának, II. Istvánnak a halála után II. Béla került a trónra, akit gyermekkorában megvakíttatott, s az ő utódai viselték a koronát egész az Árpád-ház kihalásáig. Emlékét a legsúlyosabban Ámos és fia megvakítása terhelte meg, de népszerűtlenségében szerepet játszott az is, hogy nem igyekezett elődjét, I. Lászlót követni, s nem támogatta annak kultuszát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Garázdálkodó és öldöklő keresztesek hazánkban

II. Orbán pápa 1095. november 27-én a franciaországi Clermontban Krisztus sírjának visszafoglalására szólította fel a jelenlévő híveket. Felhívására a következő évben tízezrek keltek útra, hogy felszabadítsák a Szentföldet. Buzgó papok, szerzetesek lelkesítő szónoklatai hatására hónapokkal a kijelölt időpont előtt gyűltek össze és indultak útnak szedett-vedett hadak, melyek több hullámban értek a magyar határra.
1096 májusában Nincstelen Valter lovag nyolcezres serege kapott Könyves Kálmántól engedélyt az átvonulásra, s a piacokon élelem vásárlására. Amikor átkeltek Belgrádba, az utóvédből tizenhatan leszakadtak, és garázdálkodtak. A zimonyiak elfogták őket, ruháikat, fegyvereiket elvették, és elrettentésül kiakasztották a vár falára, de a garázdálkodókat szabadon bocsájtották. Néhány héttel később hasonló létszámú keresztes vonult át az országon. El is jutottak békésen Zimonyig, de ott várfalra akasztott zsákmányt látva megostromolták a várat, a lakosok zömét legyilkolták, a várost kirabolták, a környező falvakat feldúlták, és csak a királyi had közeledtekor vonultak gyorsan tovább.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyülevész hadakat szétverték a magyarok



Egy Folkmár nevű keresztes vezér serege zsidók üldözésével, a katolikus hitre áttérni nem hajlandók meggyilkolásával kezdte ténykedését. Hazánkba érve is erőszakoskodtak, ezért a magyar hadak Nyitra közelében szétverték őket.
A Rajna vidékén Gottschalk pap és Emicho leiningni gróf szervezett hadat, amely hat nagyváros zsidó lakosságának zömét kirabolta és megölte. Miután a pap 15 ezer keresztesét bebocsájtották a mosoni kapunál, kíméletlen prédálásba kezdtek. Gyújtogattak, erőszakoskodtak a lányokkal és az asszonyokkal, megalázták a férfiakat. Egy fiút is karóba húztak. Amikor Kálmán értesült a kegyetlenkedésekről, hadat küldött ellenük. A csatára Fehérvár közelében került sor. A magyarok vezére állítólag csellel lefegyverezte, majd meg is semmisítette a rabló csőcseléket.
Ezek után érthető, hogy a júliusban érkező, Emicho által vezetett sereget Kálmán be sem engedte az országba. Bosszúból ostrom alá vették Moson várát, amelynek védelmét maga az uralkodó irányította. A hathetes küzdelem során mindkét fél élelemkészlete vészesen megfogyatkozott. A védőkben felmerült az Oroszországba menekülés gondolata, a keresztesek vezérei pedig arról is tanácskoztak, hogy győzelmük esetén melyikük ül majd a magyar trónra. S bár a támadók két helyen is leomlasztották a várfalat, az utolsó rohamuknál pánik tört ki közöttük, futásnak eredtek, s a gróf dicstelenül tért haza.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A fegyelmet Kálmán hada és a túszok garantálták

A pápa által megjelölt időpontban elindult had egyik része 1096 szeptemberében ért a határ közelébe. A 40 ezer főt vezető Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai herceggel Kálmán abban állapodott meg, hogy a magyar sereg a határig fogja kísérni őket. Biztosítékként Gottfried testvérét, a későbbi jeruzsálemi királyt és kíséretét túszként tartották a magyar táborban. A magyar had jelenlétének és a túszoknak köszönhetően nem történtek olyan túlkapások, mint az előző hónapokban.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hitt-e a boszorkányok létezésében Könyves Kálmán?


Boszorkányábrázolás, Martin Le France, "Le champion des dames" című művében, 1451:
1644935896403.png

Már a VII. és VIII. századi longobárd és frank törvénykönyvekben megfogalmazták, hogy „csak az ördögtől megszállott” emberek hihetik azt, hogy egy nő, vagy egy férfi lehet boszorkány. Tehát nem Kálmán volt az első, aki törvényt hozott a boszorkányokról.
I. törvénykönyvének 57. paragrafusa kimondta, hogy „Boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, vizsgálatot ne tartsanak”. E határozat azonban nem általában vonatkozott a boszorkányokra, hanem azoknak csupán egy bizonyos csoportjára, az úgynevezett strigákra. Ezek a bűbájos, repülő, vérszívó lényeknek képzelt szörnyek éjszaka állatalakot öltöttek magukra, s e formájukban kísértették az alvókat, kegyetlenkedtek a kiszemelt áldozatukkal, s képesek voltak felfalni is őket. E rémítő teremtmények a nyugati országok lakóinak fantáziájában éltek, elődeink hitvilágába nem kerültek be.
A boszorkányok más fajtájának a létezésében ő is hitt. Nem vonta kétségbe, hogy vannak maleficák, akik rontást tudnak küldeni az emberekre, ezért az üldözésüket és a megbüntetésüket fontosnak tartotta. Első törvénykönyve 60. pontja kimondta, hogy „A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel, és vigyék törvény eleibe”.
Egy lengyel krónikás azt írta Kálmánról, hogy „tudományával korának összes uralkodóját felülmúlta”. A műveltsége megkérdőjelezhetetlen, de ugyanúgy gondolkodott, mint a kor nagy tudású emberei, akik nem kételkedtek a boszorkányok létezésében. Nem kételkedtek bennük évszázadokkal később sem, hiszen a XVI-XVIII. században nagyon sok boszorkányper zajlott le hazánkban. Üldözésüknek, megégetésüknek Mária Terézia 1768-ban kiadott rendelete vetett véget, amely megtiltotta az ilyen perek indítását.
 
Oldal tetejére