Érdekességek az internet világából

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Ja Lilli ez is egy level, es nem novella.......


Kézeletben megélt szerelem

Az én történetem így kezdődött: "Csillag nélkül". Elmúlt a Karácsony, de még érezni lehetett a levegőben az ünnep illatát, mégis minden csöndes volt, és egyedül voltam. Leültem a gép elé, mint ahogy minden este tettem, és beléptem a legközelebbi csetre. Nem érdekelt, hogy kik vannak ott, egyszerűen csak beszélgetni (jobban mondva inkább beszélni) akartam, és így volt a legkönnyebb. A párommal ritkán láttuk egymást abban az időben, ezért én gyakran éreztem a lelkemben magányt.

Ismerős és ismeretlen nevek vettek körül, szomorú voltam, de legalább beszélhettem. Nem érdekelt, hogy figyelnek-e rám, egyszerűen csak el akartam valakinek mondani, hogy éppen mi bánt engem. De valaki mégis figyelt a szavaimra, segítséget kértem, és azonnal, mindenben segített. Kezdő voltam a cseten, nem tudtam bánni vele, és élete első mondata ez volt hozzám: "Csillag nélkül" - utólag rájöttem, milyen sokat is jelentett ez az egyetlen mondat.

Teltek a napok és észrevettem, hogy már csak Őt keresem a neten, már csak az Ő neve érdekel, ha meglátom a nevét,akkor a szívem hevesen ver és nem tudom visszafogni az érzelmeimet. És egyszercsak döbbenetes volt a felismerés, hogy Ő is így érez irántam. Mindketten tudtuk, hogy nem vagyunk függetlenek, titokban és mások elől elbújva csevegünk a neten keresztül, és hónapról hónapra egyre mélyebb és erősebb kapcsolat alakul ki köztünk.

Aztán elhangzott az első Szeretlek!....
Ültem a monitor előtt és a könnycseppek lassan csordogáltak végig az arcomon. "Mit mondjak én erre?" - kérdeztem magamtól, és eszemet vesztve válaszoltam: "Én is ... Szeretlek!" Mindketten el akartuk hitetni magunkkal, hogy ez csak egy szimpla baráti szeretet, egy kedves és megértő barát felé, akire mindig is vágytunk, de titkon már tudtuk, hogy ez nem az! Ez már sokkal több annál!

Egy "Csillag" volt a párom, aki szeretett engem, de én ezt nem tudtam viszonozni. Csókoltam, öleltem, de a szívemben mégis azt a másikat, azt az ismeretlent szerettem ettől a pillanattól fogva, és egyben azt is éreztem, hogy ez egy viszonzott szerelem volt. A párom csak elviselte az én kusza lelkivilágomat, de Ő értette - és ami még fontosabb -, érezte is! Csillag nélkül akartam élni...!

Éjszakákon át csevegtünk a neten, beszélgettünk telefonon, egymás fotóját nézegettük és közben ugyanazon a tengeren úsztunk egy csónakban, melyet nem akartunk kormányozni, mert tudtuk, hogy az fájdalmas. Szavakat és mondatokat írtunk és mondtunk egyszerre, ugyanabban a pillanatban hívtuk egymást és nevettünk, de belül mégis éreztük, hogy ennek nem lesz jó vége, bár szerettük volna, ha inkább ez lenne a való világ. Miért nem lehetett az? Sebeket okoztunk volna, mert tudtuk, hogy közben valaki ott van a másik szobában, vagy éppen másnap jön Hozzánk, és nagyon is szeret... Mi pedig megcsaljuk, mert bár ezek "csak" érzelmi dolgok, de sokkal súlyosabbnak tartottuk, mint a testi megcsalást.

Aztán egy napon én nem bírtam tovább ezt a kettős játékot, levelet írtam neki, de már nem emailt, mint régen, hanem kézzel írt hagyományos levelet, és mindent leírtam benne: nagyon szeretem, de van két ember, akik nem érdemlik ezt meg. Tudtam, hogy a levélre nem jön válasz, mert pont olyan, mint én: makacs, sértődékeny, bánatos, ... szerelmes!

Az idő csak röpült, de én egyre szomorúbb és szomorúbb lettem. A párom pár hét múlva megcsalt, elmondta és én megbocsátottam neki, pedig igazából nekem kellett volna bocsánatot kérnem. Nekem sohasem volt lelkierőm ahhoz, hogy mindezt az ismeretlen, és mégis felkavaró szerelmet elmeséljem neki. Magamat okoltam mindenért, de tudtam, hogy megérdemlem, tudtam, hogy egyszer még az élettől visszakapom amiért megbántottam mást: mert nincsenek véletlenek!

Fél év telt el, én maradtam a régi cseten Ő eltűnt. A párommal rég vége volt a dolognak, viharosan, de mégis hazugságok között váltunk el egymástól: én hazudtam és titkoltam valamit! Aztán az ismeretlen ismerős váratlanul újra belépett az életembe, és újra felkavart mindent. Igen, Ő volt, Ő, akit egykor annyira szerettem... aki egykor annyira szeretett! Elvesztette a legjobb barátját, és úgy érezte, hogy meg kell keresnie engem, mert a párjának nem tudja elmondani, de nekem igen, mert hasonló a lelkivilágunk, és talán én könnyebben megértem majd őt. Újabb átalvatlan éjszakák következtek, újra átéltük szerelmünk részleteit, és én most már látni akartam személyesen is (eddig még sohasem láttam), de egyszer csak rájöttem egy fájdalmas dologra: ez az ember már nem az, akiért én egykor feladtam volna mindent. Megváltozott és így már nem illettünk össze. Persze valószínűleg én is változtam. Egészen más irányt vett ekkor a kapcsolat, visszaadta az egykori sérelmeket nekem, és most én szenvedtem, most ő mondta ki a végét.

Még ma is fáj, hogy így váltunk el egymástól, annak ellenére, hogy egykor majdnem fél évet töltöttünk "együtt", de ha a valóságban nem is, a képzeletünkben a legszebb, és legnemesebb szerelmet élhettük meg. Ezért viszont köszönetet kell mondanom Neki, mert azelőtt soha nem kaptam ennyi kedvességet és szeretetet egy embertől, mint amennyit Tőle akkor. De a mondás Ránk is érvényes lett végül: "Csak azt tudod bántani, akit nagyon szeretsz!"

Üdvözlettel:
Liz
 

Ági21

Állandó Tag
Állandó Tag
Originally posted by kerekperec@Jun 1 2004, 01:59 PM
Agi21! A Fregatt volt regen es van ma is. A korunk nem gondolom hogy annyira stimmelne, hacsak nem szultel kicsit keson.
Késöbb szültem mint a nök 50évvel ezelött. Korábban mint pár ismerösöm. Csak két éve mentem férjhez. Most 37 leszek, és talán lesz még egy. :)
 
L

lilli

Vendég
Originally posted by dulifuli@Jun 1 2004, 02:09 PM
Ja Lilli ez is egy level, es nem novella.......


szomoru....


en is lattam a Neten, a szivem megszakadt, mikor a magyar chat szobaban a teenager lany konyorgott az apjaval egyutt az anyjanak, hogy menjen haza,
es hagyja maga utan a pasit aki miatt ott hagyta csaladjat...
mondanom sem kell, ott a magyar chatszobaban ismerkedtek meg, a ket gyermekes anya ott hagyott mindent egy flort miatt ...


sot ez nem az egyetlen eset...

:( -> gyerekeket sajnalom
 

Ági21

Állandó Tag
Állandó Tag
És az elsö volt? Mondjuk azt a gyereket fel is kell nevelni valakinek. Bátor hölgy nem mondom! :wacko:
 

kerekperec

Állandó Tag
Állandó Tag
Van mar ketto nagy lanya, es az egyik adta a petesejtet amit beultettek es kihordta. Tulajdonkeppen az unokajat szulte meg. Tavaly oktoberben tele voltak vele az itteni ujsagok. Amerika legidosebb anyukaja. :wacko:
 

Ági21

Állandó Tag
Állandó Tag
És ez miért volt jó neki? Azt még megérteném, ha addig valahogy nem jött volna össze, és mindenképp akart volna egy gyereket. De így eröltetni, mire volt ez jó?
Szegény kisgyerek. :(
 

kerekperec

Állandó Tag
Állandó Tag
A mostani ferjenek nem volt meg gyermeke, es ugy gondoltak megprobaljak. A velemenyemet inkabb nem irom le a dologrol. :ph34r:
 

Ági21

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyudodtan leírhatod. Én is leírtam. Azért az 55 már tényleg túlzás. Engem itt végig a terhesség alatt úgy kezeltek, mint a hímestojást. A doki be akarta írni a könyvembe, hogy veszélyeztetett terhes, mert elmúltam 35... Aztán könnyebben kihordtam, megszültem, mint a húszévesek. meno
 

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
:blink: azt hiszem atalakitom a topik cimet.......
Erdekessegek az internett vilagabol, es hany eves korban idealis szulni.... :wacko: :rolleyes: :D
Szerintem teljesen osszefugg a ketto :D :D :D
 

Balyusz47

Állandó Tag
Állandó Tag
Na mit gondoltok?Eleg noies a kep?
A felesegem szerint ferfivagyok de sajnos egyre ritkabban?
Ojan vagyok mint a jeg tancosok.A szabadon valasztott meg megy csak a kotelezo vel van a baj. :hivatalos
 

Ági21

Állandó Tag
Állandó Tag
Originally posted by dulifuli@Jun 1 2004, 11:48 PM
:blink: azt hiszem atalakitom a topik cimet.......
Erdekessegek az internett vilagabol, es hany eves korban idealis szulni.... :wacko: :rolleyes: :D
Szerintem teljesen osszefugg a ketto :D :D :D
Igazad van! Elkalandoztunk. :rolleyes: Elnézést érte!
 

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Originally posted by Balyusz47@Jun 2 2004, 01:59 AM
Na mit gondoltok?Eleg noies a kep?
A felesegem szerint ferfivagyok de sajnos egyre ritkabban?
Ojan vagyok mint a jeg tancosok.A szabadon valasztott meg megy csak a kotelezo vel van a baj. :hivatalos
:D ez aranyos volt :D
 

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Originally posted by elinnen@Jun 2 2004, 11:39 AM
Igen, a Balyusz ritkan szol, de akkor veloset. :rohog
cool Igy van! De visszaterve a topik eredeti temajahoz, az internetten nem csk tragediak, de baratsagok is szuletnek.........


A legjobb barátom lett



Teljesen véletlenül történt az egész, véletlenül találkoztam vele, nem ismertük egymást előtte. Egy este unalmamban, feljelentkeztem a hálóra, és csevegni mentem. Ő szólított meg engem, hogy nem találkoztunk e mi már korábban, mert ismerős volt neki a nick-em. Elkezdtünk beszélgetni , megadta az e-mail címet, és amikor nem véltünk fenn a csevegőn, akkor naponta több levelet irtunk egymásnak. Úgy kezdődött mint egy szokásos ismerkedés, de hamar megkedveltük egymást, és kiderült hogy csak 20 km-re lakunk egymástól. Személyesen is találkoztunk, többször is, és nagyon jó barátság lett közöttünk, azt mondhatom, hogy ő lett a legjobb barátom, nagyon szeretem őt, és a mai napig is tartom vele a kapcsolatot.

Azért mondtam ezt el, mert eddig mindig csak csalódásokkal kapcsolatos történeteket hallottam, és nem szeretném, ha mindenki úgy tekintene a hálóra, mint csalódások helyszínére. Nagyon jó barátságok is szövődtek, mint például a miénk is!

Üdvözlettel: Réka
 
Oldal tetejére