Tervszerűen irtották az örményeket
A Török Birodalom fennállásának utolsó évtizedeiben jött létre a ifjútörök mozgalom, amely 1913-ban puccsal jutott hatalomra. Szélsőségesen nacionalista nézeteket vallottak, s a „Törökország a törököké” alapelvük jegyében felkészültek az örmények elűzésére, kiirtására.
Tervük végrehajtását 1915 áprilisában kezdték meg. Először az isztambuli örmény vezetőket deportálták, majd fegyverek elkobzása címén lerohanták az örmény településeket. Nemcsak férfiakat, hanem asszonyokat is letartóztattak, pőrére vetkőztették, majd faágakkal verték őket. A papoknak a kivégzésük előtt letépték a körmeiket, kiverték a fogaikat kiverték, leégették a szakállukat, és kivájták a szemüket. Dzsevdet bej megpatkoltatta a foglyait, s a kimerülésig táncoltatta őket.
A hadseregben szolgáló, addig fegyveresen harcoló örményeket munkaszolgálatra kötelezték, sírgödröket ásattak velük, s 50-100 fős csoportokban lövöldözték le őket.
A nyár folyamán tömegeket hajtottak gyalog a mezopotámiai sivatagba. Ez a deportáltak halálos ítéletét jelentette, mert nagyon kevés poggyászt, élelmet, vizet vihettek magukkal., s útközben is rájuk támadtak. Üresen maradt házaikat kirabolták. A sivatagban a szerencsétlenek „füvet, sáskát, döghúst vagy saját halottaik húsát ették”.
A kegyetlenkedők a középkori inkvizítorok módszereit is felülmúlták. Előfordult, hogy kisgyerekeket úgy hajítottak a levegőbe, hogy lezuhanva sziklához csapódjanak. Egy alkalommal 500 fiatalt karámba zártak a tűző napon, s addig tartották ott őket, amíg megzavarodva egymás életére nem törtek.
1915-22 között 2,5 millió anatóliai és kilikiai örmény lakosból 1,5 millió életét oltották ki.