Érdekességek más népek történelméből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyüzsgés és látványosságok Konstanzban

Zsigmond császár kezdeményezésére 1414-ben ült össze a konstanzi zsinat, hogy véget vessenek a 38 éven át tartó nyugati egyházszakadásnak, s egy olyan egyházfőt válasszanak, akit mindenki elismer.1378 óta ugyanis két, egy időben pedig három pápája is volt az egyháznak.
A gyűlésen 29 bíboros, 100 kánonjogi doktor, 134 apát, valamint 183 püspök és érsek jelent meg, méltóságukról árulkodó kísérettel Királyok, főurak és kíváncsiak sokasága is ellátogatott Konstanzba. A résztvevők között magyarok is voltak. 1415-ben például Palóczy Imre zászlós főúr 30 fős kísérettel vonult be a városba, ami nem keltett különösebb feltűnést, annál inkább az az érsek, aki hatszáz lovat vitt magával. A nagy nyüzsgés és a látványos külsőségek között Husz János máglyára vetése csupán egy kis epizódnak tűnhetett
Az egyházfőkkel is történtek szokatlan dolgok. A zsinatra igyekvő XII. Gergely útközben hóakadályba ütközött, s kiesett a kocsijából. Amikor pedig XXIII. János ellenpápa azzal szembesült, hogy nem ő lett a választás győztese, megszökött. Hamarosan elfogták, visszavitték a zsinatra, megfosztották pápai hatalmától, és börtönbe vetették.
Hogy a népes vendégsereg semmiben se szenvedjen hiányt, a város vezetői hétszáz örömlányról is gondoskodtak. A gyűlés időtartama alatt ötszázan fulladtak bele a város tavába, a Bódeni-tóba.

1677245371354.png
 

Jókor jött eső

Állandó Tag
Állandó Tag
Térben és időben szabadon barangolva


Mit csináltak az életképtelen gyerekekkel Spártában?


Spárta kiemelkedő törvényhozó államférfija, a Kr. e. VIII. században élt Lükurgosz idejében született az a törvény, amely szerint az apának be kellett mutatnia az újszülöttet a vének gyülekezetének, s ha alkalmatlannak találták a felnevelésre, akkor ki kellett tenni a Taigetosz hegy „kitevési helyére”, amit mindenki ismert. Szó sem esett a csecsemők szakadékba dobásáról.
Honnan a tévedés?
Plutarkhosz (i.sz. 45−127) görög életrajzíró és történész 900 évvel később helytelenül értelmezte az eredeti szöveget, s azt írta, hogy az életképtelennek vélt csecsemőt bedobták a Taügetosz Apothetai nevű szakadékába − azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad”. Az anyák az újszülöttet borban fürdették meg, hogy kiderítsék magzatuk életképességét, mert úhy hitték, hogy az erős bortól a gyenge elpusztul, az erős még egészségesebb lesz.
Az újszülötteket nem pólyálták, hogy szabadon fejlődjenek. Arra nevelték őket, hogy az életekben ne válogassanak, ne féljenek a sötétben, sohase sírjanak, és tisztelettudóan viselkedjenek.
A görögök gondolkodása szerint a „kitevés” nem számított gyilkosságnak, ezzel a csecsemőnek adtak egy esélyt. Mivel a hely közismert volt, a gyermektelenek gyakran felkeresték, s a kitett újszülöttet hazavihették.
A törvény nem mindenkire vonatkozott Spártában sem, csak a teljes jogú szabad polgárokra, a dórokra, akik a társadalom alig tíz százalékát képezték.

A Taigetosz-legenda és a régészet

A görög régészek közel öt éven keresztül kutatták a Spárta közelében emelkedő Taigetosz hegy környékét, hogy kiderítsék, igazolható-e az életképtelen újszülöttek szakadékba dobásáról szóló történet. Munkájuk során valóban sok emberi csontot találtak, de az antropológusok megállapították, hogy ezek nem csecsemőknek, hanem 48 18-35 év közötti felnőtt maradványai voltak a Kr. e. VI-V. századból.
Elképzelhető, hogy a mélybe taszítottak foglyok, vagy árulók, vagy bűnözők voltak.

A kényszerből nevelt gyermek rabszolga lett

A gyermekeket nemcsak Spártában, Thébában is az állam tulajdonának tekintették. Itt a kitevés tilos volt. Ha az apa olyan szegény volt, hogy nem tudott az újszülött felneveléséről gondoskodni, akkor az arra kijelölt helyen le kellett adnia. A hivatalnokok nevelőszülőket kerestek a leadott gyermekek számára, s azok kötelesek voltak felnevelni. Fáradalmaik elismeréseképpen az ilyen gyermek a család rabszolgája lett.
Kegyetlen idők voltak, de sok szempontból jobb mint ma

Tűzvész Londonban

Londonban 1665-ben bubópestis ütötte fel a fejét, amelynek 70 ezer vagy annál is több ember esett áldozatul. A következő esztendőben újabb csapás érte a várost.
1666. szeptember 2-án, vasárnap kora hajnalban tűz keletkezett a király szolgálatban álló Thomas Farrinor pék házában. A családja az emeleti ablakon át ki tudott menekülni az utcára, de az egyik szolgálólányuk benn égett. Mivel erős szél fújt, a lángok átterjedtek a szomszédos házakra, onnan pedig tovább mind a négy égtáj felé, mert a zsúfolt utcácskák kátrány szigetelésű, faszerkezetű . sok esetben zsúpfedeles épületei könnyen meggyulladtak. Rövid idő alatt lángtengerré változott a környék. Sokan hozzákezdtek az oltáshoz, de nem tudták útját állni a tűznek.
Amikor Sir Thomas Bloodworth, a város főpolgármestere megszemlélte a a város központjában a tüzet, lekicsinylően jegyezte meg, hogy azt „egy nő is el tudná oltani!” Ekkor már a szakértők azt javasolták, hogy épületek lebontásával sürgősen hozzanak létre tűzgátakat. Erre csak később került sor. Az uralkodó, II. Károly és öccse emberei nyugat felől indítottak ellentüzet, .A Tower helyőrsége lőporos hordókat robbantott fel, s az így létrehozott tűzgát megakadályozta, hogy az erődítmény a lángok martalékává váljon.
A tűzvész négy napon át tombolt. A félmilliós London belvárosában 13 200 ház és 87 templom leégett, köztük a Szent Pál katedrális, megsemmisült a tőzsdepalota és a Temze-híd is. 80 ezer lakosból 70 ezren váltak hajléktalanná. A nyilvántartásokba csupán néhány tucatnyi halott nevét vezették be, de a hajléktalanokat, koldusokat, nincsteleneket nem jegyezték fel.
Egyesek szerint a tüzet a pék okozta, mert nem oltotta el gondosan a parazsat, mások úgy vélték, hogy az olajat a kemence közelében hagyta. Sokan idegen gyújtogatókra, franciákra, hollandokra gyanakodtak, az anglikán vallásúak a katolikusokra. Az indulatok lincselésekbe torkolltak, s volt akit felakasztottak. A nép haragját a parlament igyekezett csillapítani, leszögezvén, hogy a tűzvészt nem idegenek, nem a katolikusok okozták, a csapás Isten büntetése volt. A király a lázongó hangulat elfojtása végett elrendelte, hogy „minden város ellenkezés nélkül fogadja be a szükségben lévő embereket, és engedje meg nekik munkavégzésük, mesterségük szabad gyakorlását”.
Iszonyatos tud lenni a tűz ereje

Nyüzsgés és látványosságok Konstanzban

Zsigmond császár kezdeményezésére 1414-ben ült össze a konstanzi zsinat, hogy véget vessenek a 38 éven át tartó nyugati egyházszakadásnak, s egy olyan egyházfőt válasszanak, akit mindenki elismer.1378 óta ugyanis két, egy időben pedig három pápája is volt az egyháznak.
A gyűlésen 29 bíboros, 100 kánonjogi doktor, 134 apát, valamint 183 püspök és érsek jelent meg, méltóságukról árulkodó kísérettel Királyok, főurak és kíváncsiak sokasága is ellátogatott Konstanzba. A résztvevők között magyarok is voltak. 1415-ben például Palóczy Imre zászlós főúr 30 fős kísérettel vonult be a városba, ami nem keltett különösebb feltűnést, annál inkább az az érsek, aki hatszáz lovat vitt magával. A nagy nyüzsgés és a látványos külsőségek között Husz János máglyára vetése csupán egy kis epizódnak tűnhetett
Az egyházfőkkel is történtek szokatlan dolgok. A zsinatra igyekvő XII. Gergely útközben hóakadályba ütközött, s kiesett a kocsijából. Amikor pedig XXIII. János ellenpápa azzal szembesült, hogy nem ő lett a választás győztese, megszökött. Hamarosan elfogták, visszavitték a zsinatra, megfosztották pápai hatalmától, és börtönbe vetették.
Hogy a népes vendégsereg semmiben se szenvedjen hiányt, a város vezetői hétszáz örömlányról is gondoskodtak. A gyűlés időtartama alatt ötszázan fulladtak bele a város tavába, a Bódeni-tóba.

Csatolás megtekintése 1914129
Ma sincs másképp
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Iszonyatos tud lenni a tűz ereje
'6 évesen láttam egy tüzet, a lakóházunk közelében, apám részt vett az oltásban, láncban adták a vödröket... Félelmetes volt. A ház leégett, de a szomszédos épületekre nem terjedt át. Akkor telefonja még legfeljebb a falu orvosának volt, és a hivatásos tűzoltókat nem tudták riasztani. Hatalmas tűz volt akkor is, amikor Napóleon elfoglalta Moszkvát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Százak haltak meg színháztűzben

A bécsi Ringtheaterben 1881. december 8-án Offenbach Hoffmann meséi című operettje volt műsoron. Előadás közben tűz ütött ki a színpadon, amely rövid idő alatt lángba borította az egész belső teret. A kis alapterületű, kevés kijáratú épületben egyes vélemények szerint 450 ember égett benn.
A szerencsétlenség hatására világszerte óvintézkedéseket vezettek be, többek között elrendelték a vasfüggöny kötelező használatát is.
Színháztüzek később is keletkeztek. A legtragikusabb talán Chicagóban volt, ahol 1903-ban az Irokéz Színházban keletkezett tűz egy matiné előadás alatt. A gyerekek és nők többsége benn lelte halálát. A tragédia jóval kevesebb áldozatot követelt volna, ha az előírásokat betartják. A színház 2602 fő befogadására kapott engedélyt, ennek ellenére a nagyobb bevétel érdekében 1830 férőhelyet létesítettek. 35 kijáratból három volt nyitva, a szellőztetők és a tűzoltó készülékek nem működtek, mellesleg a személyzet nem részesült tűzvédelmi oktatásban.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Még a fakérget is megették

A Szovjetunióban 1932-33-ban emberek milliói szenvedtek éhhalált. Az ország legnagyobb gabonatermő részében, Ukrajnában több mint hárommillióan haltak éhen az erőszakos kollektivizálás, a kötelező beadás és az 1931., 1932. év gyenge termések miatt. Az élelemhiány 1,4 millió gyermek halálát okozta, annak ellenére, hogy a szülők a legközelebbi város gyermekotthonába történő beadásukkal próbálták megmenteni őket. A legyengült szervezetű emberek között a malária és a tífusz is pusztított.
Az éhezők fakéreg, kukoricacsutka, rothadt krumpli, macska, kutya fogyasztására is rákényszerültek. A településeken „A gyereked megevése barbár cselekedet” feliratú plakátok jelentek meg, vagyis felüthette fejét a kannibalizmus.
A sztálini diktatúrában az éhínségről tilos volt írni, beszélni, s a tények leplezése végett még a népességi statisztikákat is titkosították.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Éhínség Írországban

Az írek fő eledele a krumpli volt. 1845-ben Európa-szerte gombabetegség támadta meg az elültetett burgonyát, a gumók földben elrothadtak, és éhínség támadt, amit az angolok gabonaszállítmányokkal igyekeztek enyhíteni. A helyzetet súlyosbította a tífusz és a vérhas megjelenése. A kilátástalan helyzetben sokan kivándoroltak Amerikába. A burgonyavész a becslések szerint egymillió ember halálát okozta. A burgonyavész, a járványok és a kivándorlás következtében az ország népessége tíz év alatt 8 millióról 5 millió főre csökkent.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Az éh- és fagyhalál küszöbén

Egy Uruguayból Chilébe tartó repülőgép 1972. október 13-án lezuhant az Andokban. Fedélzetén az ötfős személyzeten kívül az uruguayi amatőr Old Christians Club rögbicsapat tagjai, a családtagjaik és barátaik tartózkodtak, összesen negyvenen. A becsapódáskor tizenketten, a továbbiakban a súlyos sérülések, sebfertőzések miatt kilencen, egy lavinaomlás következtében pedig nyolcan haltak meg. A felkutatásukra indított négy gép nem bukkant a nyomukra, a keresést nyolc nap után leállították.
A szerencsétlenül járt gép törzsében találtak élelmet is, de az hamar elfogyott, s az életben maradottak megegyeztek abban, hogy haláluk után a többiek megehetik a maradványaikat. A túlélésért heroikus küzdelmet folytattak az éjszakai -30ᵒ-kal és az éhséggel, s rákényszerültek a kannibalizmusra.
Mivel csak magukra számíthattak, kisebb felderítő utakat szerveztek. Előbb hárman, majd ketten vállalkoztak egy hosszabb útra, hogy segítséget szerezzenek. Emberfeletti erőfeszítések árán, rendkívül nehéz körülmények között tíz napig gyalogoltak, mire emberek közé jutottak, akik értesítették a hatóságokat. 14 társukra december 22-én bukkantak rá a mentésükre küldött helikopterek.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyerekek keresztes hadjárata és a tények (1.)


A 13. század elején buzgó prédikátorok járták Nyugat-Európa vidékeit, és a hívőket arra buzdították, hogy csatlakozzanak a Szentföld felszabadítására szerveződő keresztes hadhoz. Mivel az első három hadjárat kudarcot vallott, valaki kitalálta, hogy a Szentföldet csak a romlatlan jóságú és tisztaságú gyerekek tudják felszabadítani. A negyedik keresztes vállalkozást később a gyerekek keresztes hadjárataként emlegették amelyről félszáznál is több feljegyzés született. E néhány mondatos, vagy fél oldalas krónikák azonban évtizedekkel később, 1250 után születtek, viszont az 1220 előtti forrásokban még csak említés sincs a gyerekekről.
A francia Étienne kereszteseinek történetét elsőként Albericus Monachus ciszterci szerzetes írta le 1250 táján.
A Rajna-mentén összegyűlt keresztesekről több német város és kolostor krónikája számolt be. Közülük a marbachi krónikát tekintik hitelesnek, mert az események idején született. Szerzője nem rokonszenvezett Nicolaus seregével, nem is színezte ki az eseményeket. A résztvevők koráról egy szót sem ejtett, ahogyan krónikás kortársai sem. Csak a későbbiek állították azt, hogy a Jeruzsálem felszabadítására összegyűlt had gyerekekből állt.
A történészek szerint a gyerekek keresztes hadjárata a puer szó téves fordításából született. Elsődlegesen fiú jelentéssel használták, de e szóval illették a szegény rétegekhez tartozókat, többek között a szolgákat, napszámosokat, kétkezi munkásokat és a kevés földdel rendelkező földműveseket is.
A keresztes sereghez csatlakozhattak gyerekek, de a résztvevők zömét nem ők alkották.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Repülés meleg levegővel

Az első léggömböt egy papírgyáros fiai, a Montgolfier fivérek bocsájtották a magasba a dél-franciaországi Annonay-ban, 1783. jún. 5-én. A 866 köbméter térfogatú, papírból készült ballon felemelkedéséhez meleg levegő szolgáltatta a felhajtóerőt. Korábbi próbálkozásaik során vízgőzzel töltötték fel a gömbjüket, ami nagyon gyorsan átnedvesedett, és nem repült. Egy feljegyzés szerint a testvérek papírszemét égetése közben arra figyeltek fel, hogy egy papírzsákot a levegőbe emelt a benne felgyülemlett forró levegő. A sikeres kísérletet szeptemberben XVI. Lajos francia királynak is bemutatták Versailles-ban.
Az eleinte üresen repülő ballonok kosarába állatokat, juhot, kakast, kacsát helyeztek, októberben pedig már két ember, Pilâtre de Rozier orvos és Francois d' Arlandes márki vállalkozott próbarepülésre. A hivatalos bemutató novemberben zajlott le. A vászonból készült, papírral bélelt léggömböt a nyílása alatt égetett szalma és fa füstje és a felmelegített levegő emelte a magasba. Az utasok 25 perc alatt 7,5 km-t tettek meg.
1679678062937.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hidrogén a légballonokban

Míg a Montgolfiėre testvérek hőlégballonját 1783 nyarán felmelegített levegő, Jacques Alexandre Charles francia fizikus és Anne-Jean Robert ballonját hidrogén emelte a magasba. A 8,4 m átmérőjű, 27 köbméteres, selyemmel és gumival bevont gömb december első napján, XVI. Lajos jelenlétében szállt fel Párizsban. A léghajósok háromnegyed óra alatt kilenc mérföldet tettek meg, és közben 300 méter magasan is utaztak. Leszállás után Robert kiszállt, és Charles egyedül repült tovább. A súlycsökkenés következtében a ballon mintegy 3000 méterre szökkent, ahol a hőmérő mínusz 6.5 °C-ot mutatott. A fizikus 35 perces repülés után Gometz-la-Ville nevű falu közelében ért földet. A megriadt emberek égből leereszkedett szörnynek, ördögnek vélték a földön elterült, szél által meg-megmozdított ismeretlen szerkezetet. A település kíváncsi lakói hamarosan rábukkantak, a közelébe merészkedtek, és vasvillákkal szurkálták szét.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismeretlen csillagok, északon delelő Nap

II. Nékó (i. e. 660 k. – i. e. 594) fáraó megbízásából föníciai hajósok körülhajózták Afrikát, és azt tapasztalták, hogy nyugat felé haladva egyre később kel a Nap, és más égitestek is. Déli irányba menve, az egyenlítőn túljutva azt látták, hogy a Sarkcsillag fokozatosan alacsonyabbra ereszkedik, ismeretlen csillagok tűnnek fel az égen, és a Nap északon delel.
Arisztotelész (i. e. 384 – i. e. 322), az egyik legnagyobb görög tudós legismertebb bizonyítéka a tengeri kikötőbe közeledő hajó látványa volt, amelynek először az árboccsúcsa, majd az árboca, vitorlája, végül a hajó teste jelent meg a láthatáron. Ezt persze önmagában nem tekintette döntő bizonyítéknak.
1680268867443.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Fogalommá vált húsvéti tojások

A világ leghíresebb húsvéti tojásai a Fabergé-tojások, amiket III. Sándor, majd II. Miklós cár kívánságára készített Peter Carl Fabergé udvari ékszerész. Az elsőt III. Sándor rendelte meg a felesége számára. A cárné imádta az apró meglepetéseket, ezért az uralkodó kívánságára az egyedi tervezésű, nyitható remekművekbe mindig elrejtettek egy gondosan megtervezett és megmunkált különlegességet. Az első tojásban egy arany sárgája, abban pedig egy tyúk rejtőzött. A húsvéti ajándékozás hagyománnyá vált. Sándor csak a feleségét, fia, Miklós a feleségét és az anyját is meg szokta ajándékozni az ékszerművészet páratlan gyöngyszemeivel.
A tojásokat hónapokon át tervezték, s egy ötvösökből álló csapat alkotta meg. Némelyik elkészítése közel egy évbe telt. Fabergé kifogástalan minőségre törekedett, s ha valamelyik darabon egy pici hibát vett észre, azt megsemmisítette. Az utolsó 1916-ban került ki a műhelyből. Összesen 52 (vagy 54) darab készült, az utolsó 1916-ban. Az 1917-es oroszországi eseményeket csak 43 élte túl. Az ékszerész más családoknak, például a Rothschildoknak is készített tojásokat.
1680611620897.png
 
Utoljára módosítva:

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Mini hintó a műkincsben

II. Miklós 1897-ben, koronázásuk első évfordulóján lepte meg a feleségét Fabergé remekművével, a mini hintót rejtő tojással, aminek eredetije a cárnét vitte a koronázási ünnepségre. A 12,7 cm-es tojáson és a belsejébe rejtett cári hintó kicsinyített másán 15 hónapig dolgoztak az udvari ékszerész műhelyében. A hintó aranyból és platinából készült, a kerekei forgathatók, az ajtói nyithatók, a fellépői lehajthatók, felcsukhatók, és rugózik, akár az eredeti.
1680611751926.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A büntetés és elrettentés eszköze: a keresztre feszítés

A rómaiaknál a keresztre feszítés a rend fenntartását szolgálta. Ez az irtózatos kivégzési mód a nagyon súlyos bűnt elkövetőnek hosszú ideig tartó, rettenetes gyötrelmeket okozott, a szemtanúkat pedig elrettentette a hatalommal szembeni lázadástól. Az elítéltet a kivégzés helyszínén megfosztották ruháitól, majd mindkét karját a keresztgerendához kötözték, vagy a csuklóknál lévő csontok közé vert szöggel rögzítették. A szögek szinte elviselhetetlen fájdalmat okoztak, mert idegeket roncsoltak. Ezután a gerendát az elítélttel együtt felemelték, az álló oszlophoz erősítették, majd a lábakat kissé behajlították, és a két lábfején átütötték a harmadik szöget. A megfeszített teste egy idő után megfeszült, fájdalmas görcsbe rándult, a mellkasa elzsibbadt, nem kapott levegőt. Kénytelen volt a lábába vert szögekre támaszkodva megemelni a testét, hogy ne fulladjon meg. Lélegzetvétel után visszanehezedett a lábára, s újra fulladozni kezdett. A haláltusa órákig eltartott, de akár napokba is telhetett. A halál beállta után a tetemet és a keresztgerendát leemelték, a függőleges oszlop a helyén maradt.
Így tettek Jézussal is. Mielőtt halálra ítélte Pilátus, megostoroztatta. Ez rendkívül kegyetlen büntetési mód volt, mert az ostor végére kis fémkampókat erősítettek, amelyek cafatokban tépték ki a büntetett húsát, s olykor a csontjai is kilátszottak. Akadtak, akik már ebbe belehaltak. Jézus túlélte, s ezután kényszerítették, hogy a vállán vonszolja a keresztgerendát a Golgotára.
Nagyon sok képen a keresztet viszi Jézus, a valóságban csak a keresztgerendát vitte. E témához kapcsolódik Munkácsy világhírű trilógiája.
1680860186068.png 1680860439390.png 1680860477143.png 1680860518863.png
 

Csatolások

  • 1680860385705.png
    1680860385705.png
    292.9 KB · Olvasás: 2

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A nyugtatószer nemcsak nyugtatott

1956-ban egy új, recept nélkül kapható nyugtatószert dobtak piacra, a Thalidomidét, amit négy évvel később már 46 országban lehetett recept nélkül megvásárolni. A gyártó azt állította, hogy gyerekeknek is adható, a felnőtteknek pedig a túl nagy adag sem árt.
Az orvosok 1958-ban megdöbbenten tapasztalták, hogy megnőtt a torzszülöttek száma. Többségük kar vagy láb nélkül jött a világra. A további megfigyelések alapján megállapították, hogy az érintett édesanyák valamennyien Thalidomidét szedtek. A szer tragikus hatását 1961-ben hozták nyilvánosságra A forgalmazását azonnal megszüntették, de addigra tízezernél is több gyermek született valamilyen rendellenességgel, s egy részük szülés közben, vagy csecsemőkorban meghalt.
A tragédia után megszigorították a gyógyszerek forgalmazását, és meg kellett vizsgálni, hogy milyen hatással vannak a várandós nőkre.
Az 1960-as években folytatott kísérletek során megfigyelték, hogy a szer javít a leprások állapotán, s a későbbiekben engedélyezték a lepra elleni használatát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A szultáni szeráj

A török szultánok első palotája Isztambul közepén épült fel. A második, a híres Topkapi szeráj 1478-ra készült el, amit 1839-ig használtak.
Az uralkodó székhelyül szolgáló szeráj külső és belső palotából, valamint a háremből állt. A belső palotában a legfőbb tisztségviselőkké képezték ki a fiúkat, a háremben az uralkodó családja, a szolgálatukra álló rabnők, az ágyasok és a hárem őrzői laktak. Étkeztetésükről három konyha gondoskodott: egyik a szultán, a másik az anyaszultánnő és a feleségek, a harmadik pedig a személyzet számára sütött-főzött.
A hárem a szeráj olyan része volt, ahová idegen férfinak szigorúan tilos volt a belépés. Amikor Nagy Szulejmán lánya megbetegedett, csak hosszas győzködés után engedték közelébe az orvost, hogy a lefátyolozott hercegnő pulzusát megtapintsa. Ezután a másik kezét is meg akarta érinteni, de a lány őre kidobatta a szobából. Az a velencei követ pedig, aki látcsővel leselkedett be a hárembe, az életével fizetett a kíváncsiságáért.
A palotában a rendre zömmel olyan, gyermekkorukban elrabolt fekete férfiak, eunuchok vigyáztak, akiket egyiptomi szerzetesek kasztráltak. Parancsnokuk, a lányok agája a Boldogság Házának vezére címet viselő aga volt.
(Nem csupán a szultán, hanem Kína, Perzsia, Mezopotámia és Bizánc uralkodói is tartottak háremet.)
Giulio Rosati: Tánc a háremben
1681472593579.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Ősemberek farmerban
1971-ben szenzációs hírt kürtöltek világgá az újságok: Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao szigeten a dzsungelben 24 főből álló, kőkori állapotok között élő törzsre bukkantak. A taszadájoknak nevezett csoportról dokumentumfilmet is készítettek, de antropológusokat nem engedtek a közelükbe. Hogy életük és biztonságuk zavartalan legyen, 47 ezer holdas rezervátumba telepítették őket.
A következő évben Marcos elnök hadiállapotot vezetett be a szigeteken, ami 1986-ban szűnt meg. Ekkor egy svájci kutatócsoport utazott Mindanao-ra, ahol megrökönyödve tapasztalták, hogy a taszájdok farmerban járnak, pólót viselnek, és a házaik sem kőkoriak. Kiderült, hogy a kisebbségügyi miniszter helyi lakosokból toborozta őket, s a szerepjátszásukért pénzt, cigarettát és ruhákat kaptak.
A számos vállalkozásban résztvevő Manuel Elizalde miniszter az ötlet révén tetemesen növelte vagyonát. Az ő zsebébe került a rezervátum ásványkincséből származó jövedelem, akárcsak a taszájdok megvédésére létrehozott alapítvány egymillió dollárja.
1681840614483.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyerekek keresztes hadjárata és a tények (1,)

A 13. század elején buzgó prédikátorok járták Nyugat-Európa vidékeit, és a hívőket arra buzdították, hogy csatlakozzanak a Szentföld felszabadítására szerveződő keresztes hadhoz. Mivel az első három hadjárat kudarcot vallott, valaki kitalálta, hogy a Szentföldet csak a romlatlan jóságú és tisztaságú gyerekek tudják felszabadítani. A negyedik keresztes vállalkozást később a gyerekek keresztes hadjárataként emlegették amelyről félszáznál is több feljegyzés született. E néhány mondatos, vagy fél oldalas krónikák azonban évtizedekkel később, 1250 után születtek, viszont az 1220 előtti forrásokban még csak említés sincs a gyerekekről.
A francia Étienne kereszteseinek történetét elsőként Albericus Monachus ciszterci szerzetes írta le 1250 táján.
A Rajna-mentén összegyűlt keresztesekről több német város és kolostor krónikája számolt be. Közülük a marbachi krónikát tekintik hitelesnek, mert az események idején született. Szerzője nem rokonszenvezett Nicolaus seregével, nem is színezte ki az eseményeket. A résztvevők koráról egy szót sem ejtett, ahogyan krónikás kortársai sem. Csak a későbbiek állították azt, hogy a Jeruzsálem felszabadítására összegyűlt had gyerekekből állt.
A történészek szerint a gyerekek keresztes hadjárata a puer szó téves fordításából született. Elsődlegesen fiú jelentéssel használták, de e szóval illették a szegény rétegekhez tartozókat, többek között a szolgákat, napszámosokat, kétkezi munkásokat és a kevés földdel rendelkező földműveseket is.
A keresztes sereghez csatlakozhattak gyerekek, de a résztvevők zömét nem ők alkották.
Gustave Doré: Gyermekek keresztes hadjárata
1682094601100.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Francia fiú a keresztesek élén

A francia változat: 1212 nyarán egy Étienne nevű francia pásztorfiúnak megjelent Jézus, s egy levelet adott át neki, amelyben a királyt keresztes hadjárat szervezésére szólította fel. A csodás esemény híre gyorsan terjedt, és a Párizsba tartó fiúhoz sokan csatlakoztak. II. Fülöp a gyerekeket hazaküldte, egy részük azonban Étienne-nel maradt, aki prédikációkat tartott, s követői száma folyamatosan növekedett. Mire Marseille kikötőjébe értek, már 30 ezren voltak, pedig útközben a meleg és az élelemhiány miatt százak haltak meg, s voltak akik a megpróbáltatások miatt hazamentek. Az utat a többség gyalogosan tette meg, a szinte szentként tisztelt Étienne feldíszített, ponyvás szekéren utazott. Marseille-be érve seregére kiábrándítóan hatott az ígért csoda: a tenger kettényílása nem következett be. Két nagyon vallásos kereskedő hét hajóval segített rajtuk, amelyekkel elindultak Palesztina felé.
További sorsukról 18 éven át semmit sem tudtak Európában. 1230-ban egy Észak-Afrikából hazatért zarándok pap hozott róluk hírt, amely szerint két hajó Szardínia közelében zátonyra futott és elsüllyedt, öt viszont eljutott Észak-Afrikába. Ott a kis keresztesek rabszolga-kereskedők fogságába kerültek, a többségüket eladták rabszolgának, egy részüket pedig kivégezték, mert megtagadták az iszlám hit felvételét.
1682410423395.jpeg
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyerekek keresztes hadjárata és a tények (3.)
Nicolaus, a kereszteseket szervező pásztorfiú

A Rajna-vidékén 1212 tavaszán egy kiválóan szónokló pásztorfiú, Nikolaus prédikációinak hatására szegényparasztok ezrei csatlakoztak a szerveződő keresztes hadhoz, amelynek száma rövid idő alatt több tízezerre növekedett. A gyülekezők között voltak nemesek, papok, gyerekek, csavargók, sőt még örömlányok is.
Az Itáliába vonuló sereg létszáma hétezerre csökkent, mert az éhség, a szomjúság, az Alpokon való átkelés sok áldozatot követelt. Voltak, akik a viszontagságok miatt fordultak vissza. A hétezer főre fogyatkozott hadat Genovában nagy csalódás érte, Nicolaus ugyanis azzal hitegette követőit, hogy szét fog nyílni előtte a tenger, de a csoda elmaradt, és a sereg szétesett. Sokan Genovában maradtak, voltak, akik visszatértek otthonukba, mások Pisába, Brindisibe mentek, hogy onnan hajózzanak tovább Palesztina felé. Ők később rabszolga-kereskedők, kalózok kezére kerültek.

 
Oldal tetejére