Érdekességek más népek történelméből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy francia fogoly szökési terve

André-Jacques Garnerin (1769– 1823) francia feltaláló 1793-ban a hadsereg tisztjeként léghajóról kémlelte az ellenség hadállásait. Még ez év nyarán az osztrákok fogságába esett Marchiennesnél, és Budára szállították, ahol két évig raboskodott a várbörtönben. A fizikában járatos fogoly olvasott az ejtőernyőkről, s az ismereteit szabadulásra szerette volna felhasználni. Hozzá is fogott padlólécekből és lepedőből összeállítani az ernyőt, de mielőtt valóra válthatta volna szökési tervét, a porkoláb észrevette az ágy alá rejtett léceket, és elkobozta. Garnerin két évvel később fogolycsere révén szabadult a börtönből, s visszatért Párizsba.
Ő volt az első, aki a későbbiekben merevített váz nélküli ejtőernyővel ugrott le nagy magasságból.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
RÓMA
Gladiátorok

Az Észak-Itáliában élő etruszkok kötelességüknek tartották elhunyt hozzátartozóik szolgálatát. A gazdagok díszes házakat, a kevésbé tehetősek kamrákat építettek halottaiknak, akiktől izgalmas és látványos szertartással búcsúztak el. A virágokkal borított ravatal mellett
felfegyverzett elítéltek, hadifoglyok küzdöttek meg egymással életre-halálra, hogy a vérükkel elnyerjék az istenek jóindulatát a másvilágra költözött részére.
*
Az etruszkok írásos emlékei a római hódítások során megsemmisültek., csupán feliratok maradtak ránk. Megfejtésükkel nem boldogultak a tudósok, mert olyan nyelvet használtak, amely egyetlen ismert nyelvvel sem mutat rokonságot.
*
A rómaiak az etruszkoktól vették át a győztes hadvezérek diadalmenetét, és jellegzetes ruhadarabjukat, a tógát is.
*
Az etruszkok halotti áldozatát a rómaiak egyre látványosabb gladiátorjátékokká fejlesztették tovább. Az elsőre vélhetően i.e. 261-ben került sor, amikor Brutus Pera római szenátor jobblétre szenderült, és családja a temetési szertartáshoz gladiátorharcot is rendelt, amelyen hatan küzdöttek egymással.

A gladiátorjátékok a későbbiekben a hatalom és a gazdagság hirdetőivé váltak. I.e. 216-ban Lepidus konzul temetésén negyvennégyen, i.e. 183-ban egy Crassus nevű főpapén pedig kétszázan harcoltak. Az első római császár, Augustus (i.e 30-i.sz 14 )uralkodása alatt 66, 150 évvel később pedig már 135 olyan ünnepnap volt, amelyen, gladiátorviadalokat rendeztek.
*
A játékok a városok főterén, piacán, helyszűke esetén a városon kívül zajlottak. A különleges eseményre a rendezők tribünöket készíttettek, hogy minél többen láthassák jól a véres viadalt. Előfordult, hogy akkora számú érdeklődő zsúfolódott össze a faemelvényen, hogy az leszakadt. Ilyen szerencsétlenség történt i.e. 27-ben. Egy leírás szerint a sebesültek és a halottak száma elérte az ötvenezret. (Ez nagyon-nagyon erős túlzás!).
Titus császár (79-81) a Colosseum megnyitását száz napig tartó játéksorozattal ünnepelte meg. A legnagyobb szabású rendezvény 107-ben zajlott le, Traianus császár (98-117) idején. 123 napon át 13 ezer gladiátor harcolt, s ezalatt körülbelül 11 ezer vadállat pusztult el.

Gladiátorok az erős, egészséges rabszolgák, hadifoglyok és a súlyos bűnöket (hazaárulást, gyújtogatást stb.) elkövető elítéltek közül kerültek ki. A császárság idején szabadok is leszerződtek arénaharcosnak, a szegények a majdan megszerezhető pénz reményében, a módosabbak inkább kalandvágyból. Ők megszabott váltságdíj ellenében szabaddá válhattak.

Bármennyire is meglepő, nőket is képeztek ki gladiátoroknak, de a férfiakhoz képest elenyésző számban. Ügyesek és bátrak voltak, a fellépésük különleges szórakozásnak számított. Küzdöttek egymással, törpékkel, vadállatokkal. Először Nero császár (54-68) idejében láthatta őket a közönség, de kevésbé becsülték őket, mint férfitársaikat. Viadaljaikat Severinus császár (193-211) tiltotta be 200-ban.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
RÓMA
Gladiátorok
A játékokat házfalakra írt hirdetésekkel, röplapok osztogatásával és kikiáltók által harangozták be. A sokak által várt eseményt műsoros est előzte meg, amelyen mindenki szemügyre vehette a másnap arénába lépőket, akiknek a küzdelme akkor volt izgalmas, ha ügyességük, erejük közel azonos volt, mert a viaskodásuk hosszabb ideig tartott, mint a különböző képességű ellenfeleké. Aki előbb földre került, és a fegyverét eldobta, a magasba emelt kezével jelezve kegyelmet kérhetett. Sorsáról a rendező döntött, de ezt a jogot többnyire átengedték a nézőknek. Az ítéletet kézjellel fejezték ki: a felfelé mutató hüvelykujj kegyelmet, a fordítottja pedig a halálos ítéletet jelentette. Ha a vesztes holtan zuhant a földre, egy szolga odament a holttestéhez, s kalapáccsal a fejére sújtott, hogy a halála megkérdőjelezhetetlen legyen. Amikor a császár is jelen volt a rendezvényen, a vele szemben felsorakozott gladiátorok „Üdvözlégy, császár halálra szántak köszöntenek!” kiáltással üdvözölték. Ilyenkor ő döntött a vesztes sorsáról.

A közönség hangos kiáltozásokkal, tapssal ünnepelte a győztes gladiátorokat, akik a rendezőtől pénzjutalmat kaphattak. Ritka szerencsés esetben össze tudtak gyűjteni annyi pénzt, vagy sikereiket bizonyító kis elefántcsont lapot, amennyivel megvásárolhatták a szabadságukat.

A legtöbb embert megmozgató és legköltségesebb játékok a híres tengeri ütközeteket (például a szalamiszi csatát) megidéző rendezvények voltak. Julius Caesar (i.e. 45-44) e célra hatalmas tavat ásatott, amelyen ezer harcos küzdött egymással. Augustus császár (i.e. 30-i.sz. 14) túltett rajta, mert egy jóval nagyobb mesterséges tavon hatezer gladiátor csatáját láthatta a közönség. Claudius császár (41-54) őt is lepipálta. Az általa rendeztetett ütközetben 19 ezer harcos szórakoztatta a közönséget.
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
RÓMA
Gladiátorok
A játékokat házfalakra írt hirdetésekkel, röplapok osztogatásával és kikiáltók által harangozták be. A sokak által várt eseményt műsoros est előzte meg, amelyen mindenki szemügyre vehette a másnap arénába lépőket, akiknek a küzdelme akkor volt izgalmas, ha ügyességük, erejük közel azonos volt, mert a viaskodásuk hosszabb ideig tartott, mint a különböző képességű ellenfeleké. Aki előbb földre került, és a fegyverét eldobta, a magasba emelt kezével jelezve kegyelmet kérhetett. Sorsáról a rendező döntött, de ezt a jogot többnyire átengedték a nézőknek. Az ítéletet kézjellel fejezték ki: a felfelé mutató hüvelykujj kegyelmet, a fordítottja pedig a halálos ítéletet jelentette. Ha a vesztes holtan zuhant a földre, egy szolga odament a holttestéhez, s kalapáccsal a fejére sújtott, hogy a halála megkérdőjelezhetetlen legyen. Amikor a császár is jelen volt a rendezvényen, a vele szemben felsorakozott gladiátorok „Üdvözlégy, császár halálra szántak köszöntenek!” kiáltással üdvözölték. Ilyenkor ő döntött a vesztes sorsáról.

A közönség hangos kiáltozásokkal, tapssal ünnepelte a győztes gladiátorokat, akik a rendezőtől pénzjutalmat kaphattak. Ritka szerencsés esetben össze tudtak gyűjteni annyi pénzt, vagy sikereiket bizonyító kis elefántcsont lapot, amennyivel megvásárolhatták a szabadságukat.

A legtöbb embert megmozgató és legköltségesebb játékok a híres tengeri ütközeteket (például a szalamiszi csatát) megidéző rendezvények voltak. Julius Caesar (i.e. 45-44) e célra hatalmas tavat ásatott, amelyen ezer harcos küzdött egymással. Augustus császár (i.e. 30-i.sz. 14) túltett rajta, mert egy jóval nagyobb mesterséges tavon hatezer gladiátor csatáját láthatta a közönség. Claudius császár (41-54) őt is lepipálta. Az általa rendeztetett ütközetben 19 ezer harcos szórakoztatta a közönséget.
Erdemes elolvasni annak akit kicsit jobban érdekel egy regényt, vagyis hát a szerzo egesz eletmuvet olyan amit erdemes lapozgatni:)
Scarrow, Simon A gladiator cimu konyvere gondoltam :)
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Két pillanatkép II. Erzsébet életéből
Ceausescu lovag lett, a felesége pedig díszdoktor

Ceausescu román pártvezér 1978 nyarán a kommunista országok vezetői közül elsőként látogatott Nagy-Britanniába. II. Erzsébet az olajválság következtében kibontakozott gazdasági nehézségek miatt állami vezetőknek kijáró pompával fogadta a Kárpátok Géniuszát, akit a Bath-rend lovagja nagykereszttel tüntetett ki, ő pedig viszonzásul megkapta a Román Népköztársaság Csillaga érdemrendet. A diktátornét, a tudóssá kikiáltott Elenát egy nem élvonalbeli főiskola ajándékozta meg díszdoktori címmel, erre ugyanis a neves felsőfokú intézmények nem voltak hajlandók.
A királynő részéről kényszerű találkozó hátterében nagy szabású üzleti szerződés állt: a román légitársaság több mint nyolcvan darab BAC One-Eleven repülőgépet vásárolt 200 millió font értékben.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Ceausescuék gyűjtötték az „emléktárgyakat”

1978 júniusában, Ceausescuék angliai látogatása előtt Giscard d’Estaing francia elnök telefonon figyelmeztette II. Erzsébetet, hogy leendő vendégei gyűjtik az „emléktárgyakat”, s az Elysée-palotából drága vázákat, lámpákat, hamutálakat és más használati tárgyakat vittek magukkal. A királynő elővigyázatosságból az értékesebb tárgyakat kevésbé értékesekre cseréltette le a Buckingham-palotában, s a vacsora is szokásosnál szerényebb étkészlettel és evőeszközökkel zajlott le.
A diktátorra és a feleségére Londonban is a hírhedt Secutitate emberei vigyáztak, akik nem átallottak a tapétával borított falakba fúrni, az elektromos vezetékeket megbolygatni, hogy megelőzzék főnökük lehallgatását.
A négynapos látogatás során történt, hogy a királynő a kutyáit sétáltatta a palota kertjében, amikor megpillantotta Ceaușescut és feleségét, s hogy ne kelljen szóba elegyednie velük, a közeli bokrok mögé rejtőzött.
Később kiderült, hogy utazásuk költségeit is megspórolták, nem fizették ki a repülőjegyeket.
1663937175166.jpeg A Buckingham-palota
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Tények és legendák Dzsingiszről


1664534040206.png 1664533951162.png A nagy kán és a pénze

Temüdzsin még siheder korában összekapott az egyik féltestvérével egy halászzsákmány miatt, és megölte. Az anyja kíméletlenül elpáholta, majd a kezébe nyomott egy nyílvesszőt, hogy törje el. Ezt játszi könnyedséggel roppantotta ketté. Ezután az asszony öt nyílvesszőt kötött egybe, de azt már nem bírta eltörni. Akkor az anya azt mondta neki: ha összefogsz a testvéreiddel, erősek lesztek, nem tudnak megtörni benneteket.

A mongol törzseket 1190 körül egyesítette Temüdzsin, s az így megnövekedett katonai erőre támaszkodva leigázta a környező sztyeppei népeket. 1206-ban birodalmi gyűlést hívott össze, és ekkor kapta a Dzsingisz nevet, amely bekerült a világtörténelembe. A fegyverforgatásra képes férfiakat katonai szolgálatra kötelezte, és ezer fős egységekből álló, hatalmas hadsereget hozott létre. Tisztjei kiválasztásában nem a származás, hanem a rátermettség és a bátorság volt a döntő. (Ez vezérelte utódja megnevezésekor is: a legkisebb fia helyett a középsőt, Ögödejt jelölte a káni méltóságra.) A harcosokat a feltétlen engedelmesség jellemezte, a legkisebb vétségért is súlyos büntetést kaptak.

Minden katona több reflexíjjal és sok nyílvesszővel rendelkezett. Ha hosszabb útra indultak, két-három lovat vittek magukkal, s azokat váltogatva tudtak gyorsan nagy távolságokat megtenni. Ilyenkor fő ételük a marhabendőben tárolt szárított hús volt, amit forró vízben oldottak fel. A nyereg alá is tettek hússzeleteket, de azokkal a nyereg okozta sebeket gyógyították.

A seregparancsnokok egy-egy olyan lószőrköteg átadásával fogadtak a kánnak hűséget, amelyben benne volt az irányításuk alá tartozó minden harcos lovának egy szőrszála. E lószőrköteg lett a mongol csapatok harci jelképe. (Ma a mongol Védelmi Minisztériumban őriznek egy ilyen zászlót.)

Amikor az egyik gyermekkori barátja, Dzsamuka áruló lett, a saját katonái fogták el, majd jutalom reményében Dzsingisz elé hurcolták. A kán lefejeztette őket, mert kezet emeltek törvényes parancsnokukra. Így büntette meg a gyermekeiket is, és természetesen Dzsamukát is kivégeztette.

Dzsingisz írástudatlan volt, de kifejlesztetett egy írást az adminisztrátorok számára, az ujguroktól átvett függőleges írás mintájára.
A nagy kán 1227-ben halt meg. A legenda szerint sírját sok ezer lóval tapostatták össze, utána pedig a lovasokat is kivégezték, hogy senki ne lelhesse meg a nyugvóhelyét.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag

Dionüszosz felszabadult ünneplése

Az ókori görögök a bor, a mámor, a mezőgazdaság és a termékenység istenének, a színjátszás támogatójának, Dionüszosznak a tiszteletére nagy ünnepségeket rendeztek. Ilyenkor fügefából faragott, férfiasságot jelképező szobrokat hordoztak körbe az összegyűlt sokaságban, amely napszállta után felszabadultan mulatozott. A kihívó vagy hiányos öltözetű nők és a bortól mámoros férfiak egy része erkölcsi gátlásait is levetkőzte.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Királygyilkosságok Egyiptomban

Afrikában általános szokás volt a törzsi vezető megölése a királyságok, államok kialakulásának az időszakában. Amikor a királyságok megerősödtek, a hagyomány jelképessé vált.
A XIX. században szudáni silluk törzs uralkodóját istenként tisztelték. E tisztelet csak addig tartott, amíg a képességei betegség, öregedés vagy más ok miatt hanyatlani nem kezdtek. Amikor ez bekövetkezett, a hagyományoknak megfelelően megölték. A király tudta, hogy erőszakos halállal fejezi be az életét, s meg sem fordult a fejében, hogy változtatni próbáljon a kegyetlennek szokáson, hiszen népének erőskezű vezetőre volt szüksége.
Egyiptomban az Óbirodalom idején a fáraó 30. évében, utána pedig egyre gyakrabban tartották meg az újjászületés, a szed ünnepét. Ilyenkor az uralkodó bement a Heb-Szed nevű templom egyik termébe, ahol az addigi énje megsemmisült, azután az újjászületés csarnokába lépett, ahonnan régi erejét visszanyerve távozott.
A Heb-Szed szentélyt az Óbirodalom III. dinasztiájának megalapítója, a lépcsős piramist építtető Dzsószer fáraó emeltette, s az újjászületés ceremóniáját is ő végezte először Kr..e. 2700 táján.
A sumer városokban nem szelídült meg úgy a királygyilkosság, mint a Nílus menti államban. Itt minden évben kiválasztottak valakit egy napra, aki az uralkodót helyettesítette, s a nap elteltével az ő életét oltották ki.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogyan vélekedtek a XIV. században a pestisről?


Egyesek szerint a járványt a rossz szagok, mások szerint az emberek vétkei idézték elő. A párizsi egyetemen 1348-ban egy előadó úgy vélte, hogy a Halak csillagképben három bolygó együttállása okozta a súlyos csapást.
A betegség elkerülésére, leküzdésére tanácsokból nem volt hiány. Az egészségeseknek azt javasolták, hogy ne fürödjenek, ne izzadjanak, ne paráználkodjanak, mert bőrük kitágult pórusain keresztül bejut a testükbe a mérgező levegő. Javasolták a csirkehús és hal fogyasztását, az ecetes, árpavizes hideg vizet, a kis mennyiségű sört, borból pedig a fehéret. Kerülendő tartották a melegséget kiváltó hagyma, foghagyma fogyasztását.
A betegnek az első napon a véreztetést tartották célszerűnek, a későbbiekben, ha már kelések jelentek meg a fertőzött személy combján, akkor a lábát, hónaljban lévő kelések esetén pedig a karját vagy a kezét kellett véreztetni.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy szélhámos eladta az Eiffel-tornyot

Victor Lustig, a világ egyik legismertebb szélhámosa az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként látta meg a napvilágot. Drezdában tanult, öt nyelven beszélt folyékonyan. Pályafutását hamiskártyásként kezdte, luxushajókon utazó gazdagok pénztárcáján könnyített. Élete legnagyobb csalását 1925-ben követte el. A párizsi Crillon Hotel lakójaként figyelt fel egy újságcikkre, amely arról tudósított, hogy az Eiffel-torony felújításra szorul, de a városi tanács tagjai között akadnak olyanok, akik inkább a lebontását tartják célszerűnek.
A hír nyomán Lustignak páratlan ötlete támadt, amelynek megvalósításába cimboráját, Dan Collins-t is bevonta. Első lépésként egy hamisítóval olyan leveleket készíttetett, amelyek fejlécén a városi tanács és a tornyot üzemeltető cég neve szerepelt. Ezeket használta fel az öt leggazdagabb párizsi ócskavas-kereskedő meghívására. Az üzletemberekkel titokban tárgyalt a lakosztályában, s elhitette velük, hogy a francia munkaügyi minisztérium munkatársaként megbízták az életveszélyessé vált Eiffel-torony lebontásának megszervezésével, amit az országos felzúdulás elkerülése végett nem hozhattak nyilvánosságra. Néhány nap múltán a hétezer tonna vas megvételére André Poisson tette a legmagasabb árajánlatot, akivel Lustig a szállodában megkötötte a szerződést. Miután átvette a csekket, figyelmeztette vendégét, hogy a közvetítőt is megilleti egy kis jutalom, így a csekk mellé készpénzt is kapott. Ezután a szálloda előtt taxiban várakozó társához sietett, akivel a bankba robogtak, beváltották a csekket, és az első vonattal Bécsbe utaztak.
Párizsba csak akkor tértek vissza, amikor már meggyőződtek róla, hogy a rendőrségnek nem jutott tudomására a példátlan szélhámosság. Poisson ugyanis nem tett feljelentést, annyira restellte, hogy csőbe húzták.
Lustig a sikeren felbuzdulva egy másik kereskedőt is megpróbált rászedni, s bár az feljelentette, a csalónak sikerült a felelősségre vonás elől időben külföldre menekülnie.

1666113922644.jpeg
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Illemhelyek az ókorban

Mezopotámiában és Egyiptomban Kr. e. a 3. évezredben olyan házak is épültek a csatornák partján, amelyek vízvezetékkel ellátott, árnyékszéknek használt helyiséggel is rendelkeztek. Itt lehetőség volt a tisztálkodásra is. Hérodotosz az egyiptomiakról azt is feljegyezte, hogy az otthonaikban végezték a szükségüket, a nők állva, a férfiak guggolva.
A görögök edényekbe, árkokba, gödrökbe könnyítettek magukon, de voltak olyan házak, amelyekhez közös árnyékszék tartozott. A városok környékén emésztőgödrök bűzölögtek. Kr. e. a III-II. században jelentek meg a nyilvános vécék a gümnaszionokban és a fürdőkben. Ez idő tájt Rómában nyilvános latrinákat vehettek igénybe a város lakói, s utána pálcára erősített szivaccsal tisztálkodhattak, amit használat után ecettel vagy sós vízzel töltött vödörben áztattak, hogy ismét használni lehessen. Akadtak olyan előkelők, akik otthon aranyból, ezüstből készült éjjeliedényre ülhettek, az öt-hatemeletes bérházak lakói viszont ott könnyítettek magukon, ahol tudtak, ha nem volt a közelben nyilvános illemhely. Az ilyeneknek falakra írt szidalmakkal, isteneket emlegető átkokkal üzentek.
1666373122203.png
 

Csatolások

  • 1666372997508.png
    1666372997508.png
    239.8 KB · Olvasás: 0

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szivacs, ruhadarab, toalettpapír

Az emberek az idők folyamán elsősorban a természetben, a környezetükben található anyagokat, leveleket, szőrdarabokat, rongyokat használtak higiéniai célokra.
A Római Birodalomban az I. században pálcára erősített szivacs állt a mellékhelyiséget használók rendelkezésére, amiket használat után ecettel vagy sós vízzel töltött vödörben áztattak, hogy ismét használni lehessen. Ez idő tájt Kínában fából, bambuszból készült vékony falapocskára erősítettek ruhadarabot e célra. Természetesen ezek az eszközök nem terjedtek el széles körben.
A toalettpapírról az első írásos adat a VI. századból származik Kínából, ahol a használata az évszázadok során fokozatosan növekedett, s a XIV. században már évente mintegy tízmillió, 1000-10 000 alkalomra elegendő toalettpapírt állítottak elő. A császári család részére készült lágy papírt illatosították.
Törökországban a 17. században törvény tiltotta a papír törlőalkalmatosságként történő használatát, mert az korábban akár szent szöveget is tartalmazhatott. Európában a 18. században az addig használt anyagok választékát az újságpapír egészítette ki. A ma használt vécépapír őse Amerikában született meg, s 1857-ben kezdték forgalmazni.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabad nők Spártában

A szabad spártai lányok és ifjú nők sportoltak. Sokat tartózkodtak a szabadban, futottak, birkóztak, gerelyt hajítottak, lovagoltak, versenyeken, vadászatokon vettek részt. Fontosnak tartották az edzettséget, mert úgy vélték, hogy egészségesebb csecsemőt lesznek képesek világra hozni. Elsődleges feladatuk ugyanis a szülés és a gyermeknevelés volt.
Megtanították őket zenélni, rigmusokat faragni, énekelni. Megismerkedtek a politikával és a retorika alapelemeivel is. Kórusaik felléptek az állami ünnepségeken és a templomavatókon. Egyszerűen öltözködtek, ruhájuk más városállamok női öltözetéhez képest rövid volt, csak a térdükig ért, vagy addig sem. A hajadonok hosszú hajat, a férjes asszonyok rövid frizurát viseltek. Amikor a törvények már nem tiltották az arany és ezüst ékszerek viseletét, nyaklánccal, karkötővel ékesítették magukat, és parfümöket, arckrémeket is használtak. Szabad volt alkoholt fogyasztaniuk is.
Míg Athénban 14 éves koruk körül mentek férjhez a lányok a náluk általában jóval idősebb férfiakhoz, Spártában 18-20 évesen kötöttek házasságot. A hivatalos egybekelést próbaidőszak előzte meg, amely során kiderült, hogy lehet-e gyermekük. Ha nem, a fiatalok útjai elváltak.
Az asszonyok házasságon kívüli örömszerzését elnézték, akárcsak a férfiaknak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Az álnéven utazgató császár

II. József császár – a mi kalapos királyunk - azt tartotta, hogy az uralkodónak ismernie kell az országát, ezért beutazta a birodalmat. 1768 után szinte minden évben ellátogatott Magyarországra. Az ünnepi fogadtatások elkerülése és a takarékoskodás jegyében Falkenstein gróf álnéven utazgatott.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi mindenre írtak elődeink?

A legrégibb írásos emlékeket kövek őrizték meg. Írtak kövekre a görögök is. Az első sor balról jobbra, a második pedig jobbról balra tartott. A későbbiekben, elsősorban Athénban karcoltak összetört cserépedények darabjaira is, amikor a népgyűléseken szavazásra vagy sorsolásra került sor.
Mezopotámiában agyagból készített táblákra karcolták a szövegeket hegyes végű nádszállal.
Egyiptomban mintegy 5000 évvel ezelőtt már papirusztekercsekre írtak, amelynek alapanyagául a papiruszsás szolgált. A vékonyra hasított sáslemezeket keresztben egymásra fektették, majd összepréselték. A kiszorított nedv ragasztóként szolgált. A 10-30 cm széles papiruszlapokból általában 1-5 méter hosszú tekercseket készítettek, de találtak már 44 méter hosszút is. A fontos iratokat fahengerekben tárolták, vagy bőrbe tekerve óvták.
Kínában teknősök páncéljára és állatcsontokra véstek jóslásokkal kapcsolatos megjegyzéseket. Írtak bambusztáblákra, s mivel ezek keskenyek voltak, felülről lefelé rótták rájuk az írásjeleket. A táblákat átfúrták, azután összefűzték. Állati szőrből készült ecsettel „festettek” szövegeket selyemre, sőt selyempapírra is, de az utóbbi nagyon drága volt.
A fiatal juh, kecske vagy sertés bőréből készült pergamen már tartósnak bizonyult, s időnként újrahasznosították. A fölöslegessé vált írást lemosták vagy levakarták, s helyére ismét írhattak. (Ma már tudják olvasni az eredeti, eltávolított szövegeket is.)
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére