Hűvös őszi este hűs patak vizében feküdtem. Éreztem, ahogyan a víz kikerüli testem. Mozdulatlan kémleltem a csillagos eget, egy alakzatban fedeztelek fel téged.
Láttam szemed, sötétben ragyog. Úgy érzem, nélküled csak egy faág vagyok, mit a víz sodor messze-messze, melyet semmi sem segíthet fellegekbe. Lennék inkább egy haldokló levél, melyet közelebb fújhat feléd a szél, de mivel más nem vagyok, csak egy ember, így a földről figyellek éjszakánként, mint egy tenger. Nappal alszom, éjjel szenvedek, mert nem foghatom meg kezedet.
−A giccsből most már elég!-, mondaná egy vadi új kerék, ami csak ezt hajtogatja:
−Gurulni-gurulni!-, az élet problémáit halogatja.
Mi lesz, mikor az élet a szereplőit nem válogatja? Váratlan pillanatban egy árva üvegszilánkkal kilyukasztja.
−Jaj! Az a fránya szilánkja! Menjen a bús p(okol)ba!
Siránkozott a kicsi kerék, nem volt neki se jobbra, se balra, csak az a pici lyukacska.
Arra járt egy legény, olyan kamaszféle, de az elesettet nem vette észre.
Jajgat tovább:
−Jajajaj! Nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
Baj? Milyen baj? Az, hogy nem kenhető a vaj, vagy túl sok fejedben a zaj? Nem értem e storyt, értelmetlen mondatait. Te megérted? Vagy csak a szerző éli meg? Kitalált, hülye szövegek. Ó, Istenem! Ki vizsgálja meg az ezernyi kortársi texteket?
Láttam szemed, sötétben ragyog. Úgy érzem, nélküled csak egy faág vagyok, mit a víz sodor messze-messze, melyet semmi sem segíthet fellegekbe. Lennék inkább egy haldokló levél, melyet közelebb fújhat feléd a szél, de mivel más nem vagyok, csak egy ember, így a földről figyellek éjszakánként, mint egy tenger. Nappal alszom, éjjel szenvedek, mert nem foghatom meg kezedet.
−A giccsből most már elég!-, mondaná egy vadi új kerék, ami csak ezt hajtogatja:
−Gurulni-gurulni!-, az élet problémáit halogatja.
Mi lesz, mikor az élet a szereplőit nem válogatja? Váratlan pillanatban egy árva üvegszilánkkal kilyukasztja.
−Jaj! Az a fránya szilánkja! Menjen a bús p(okol)ba!
Siránkozott a kicsi kerék, nem volt neki se jobbra, se balra, csak az a pici lyukacska.
Arra járt egy legény, olyan kamaszféle, de az elesettet nem vette észre.
Jajgat tovább:
−Jajajaj! Nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
Baj? Milyen baj? Az, hogy nem kenhető a vaj, vagy túl sok fejedben a zaj? Nem értem e storyt, értelmetlen mondatait. Te megérted? Vagy csak a szerző éli meg? Kitalált, hülye szövegek. Ó, Istenem! Ki vizsgálja meg az ezernyi kortársi texteket?
