Írjunk humoros sci-fi-t

Ráadásul Zeluxon is nagyon furcsa tünetek kezdtek jelentkezni.
Sokszor azt vették észre, hogy képzelt személyekkel társalog. Már Misellel sem kereste az utóbbi időben az alkalmat egy jó kis csevegésre. Igaz, hogy ezt Misel észre sem vette, mert a barátnője lekötötte minden szabad idejét. Fuvalant viszont ilyen módon senki sem kötötte le, így alkalma volt a parancsnokot megfigyleni. Többször követte Zeluxot, mikor egyedül elkóborolt a tábortól, és mindig azfelé a fura alakzathoz tévedt, ami olyan különös sugárzást bocsájtott ki. Már harmadik eset történt, mikor Fuvalan azon kapta magát, hogy döbbenten nézi Zeluxot, hogy a tenyerével simogatja a termeszvárhoz hasonlító valamit. És csodák-csodája, megnyílt az oldalában egy akkora nyílás, hogy Zelukx simán befért volna rajta. Fuvalan ijedten kiáltott fel, így a kapitány felkapta a fejét, és az utolsó pillanatban hátralépett, és akkor látta, hogy ahol az előbb állt, egy csúzdaszerűség lett láthatóvá. Boldogan kapott Fuvalan segítőleg kinyújtott karjába, és hálálkodva mesélte el néki, hogy mióta megérkeztek az űrhajóval, egyre erősebb késztetést érzett, hogy megpróbáljon bejutni ebbe a képződménybe. Fuvalan hazavezette a megrémült kapitányt, és az orvosi szobába kísérte. Ott az idős Ovolan doktorra bízta, és az orvos kiborgokra, hogy alaposan vizsgálják ki Zelukxot. Fuvalan pedig egy csapat emberrel, és orvos kiborggal visszatért a képződményhez sugárzásmérő készülékeket is vittek magukkal. Mikor ultraibolya sugárzásmérővel megvizsgálták ezt a furcsa valamit, azt vették észre, hogy ahol Zelukx megsimogatta, ott egy aranyszívű napminta van a kőzeten. Fuvalan kíváncsiságból hol meleg, hol hideg levegővel fuvatta, és a hidegre eltűnt a napminta, meleg hatására kinyílt a csúzda. Ekkor növelték a meleget, és a csúzda mérete is növekedett. Maximális mérete akkora lett, hogy egy kerekes űrjármű is kényelmesen le tudott menni rajta. Fuvalan hozott magával egy páncélos tízszemélyes személyszállító autót. Erre a célre kiképzett emberekkel, és kiborgokkal beszálltak, és leereszkedtek a rámpán a mélybe. Rádióadón tartották a kapcsolatot a felszínen lévőkkel.

Zelukxot nagyon rossz előérzetek gyötörték, mikor Fuvallan magára hagyta az idős Ovolannal, aki rövid műszeres kivizsgálás után kijelentette, hogy a kapitánynak kutya baja sincs. Így Zelukx felkereste a katonai parancsnokot Fegyvernekit, és megkérte, hogy induljon Fuvalan megsegítésére, mert komoly bajtól tart. Fegyverneki összeült tárgyalni Ovolannal, és Miselt is odarendelte, hogy gyorsan rájöjjenek, mi a csuda folyik itt ezen a bolygón. Nagyon furcsállották, hogy tengerben hemzsegnek az élőlények, de a szárazföldön csak növényi élet található. Azok is azt mutatják, hogy nagyon régi eredetűek. Eddigi tapasztalataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy szárazföldi emlősöknek is ki kellett volna fejlődeni ezen a bolygón. Ráadásul ahol Fuvallan lement, az egyértelműen értelmes lények jelenlétét teszi nagyon valószínűvé. Zelux felkérte a jelenlévőket, hogy egy kis csapat katonai egység vonuljon a helyszínre, és kutassa ki mi a helyzet valójában. Egy jól felszerelt egység vonult ki, akik katonákból, kutatókból, tudósokból, és az ellátásukat szolgáló szakácsokból állt. Ezeket nagylégyszámú kiborg csapat kísérte a helyszínre. Ott a régészek is megjelentek, és a legnagyobb ámulatukra, a képződmény közvetlen közelében, tízméteres mélységben, egy ember csontvázra bukkantak, aki mellett a lova is el volt temetve. "Hát ide meg hogy kerültek a Hunok?" Kiáltott fel a régészek parancsnoka Kákszegi, mikor leporolták a sírban talált leleteket. Ha ezek itt éltek, akkor itt a felszínen is kellett, hogy legyen a földihez nagyon is hasonló élet. Állatok, emberek is voltak itt. De hogy mi is történt az itt eltelt valahány évben? Mostmár ez vált a legfontosabb kérdéssé.
Eközben Fuvallan leért a lejtő aljára, és egy összefüggő fal elé érkeztek. Nem engedte, hogy bárki is kiszálljon a járműből, mert veszélyesnek ítélte meg a helyzetet. Ami rövidesen be is igazolódott, mert pár percen belül megnyílt a fal, és akkora nyílás tárul fel rajta, hogy a járművük kényelmesen átfért rajta.

Csodálatos festmények borították a számukra feltárult újabb falat, amit a járművük refelektora megvilágított. A földire kisértetiesen hasonlító tájat ábrázoló festmények sokasága borította a márványhoz hasonlító felületet. Tölgyek, bükkök, borították a hegyeket, a dombokat pedig gyümölcsfák széles palettája. Mint a múeumban, úgy haladtak a járművükkel. Egy kanyar után egy hatalmas méretű emberfreskó tárult fel az ámuló szemük előtt. Egy férfi havaji mintás pólóban, és térdig érő nadrágban, szalmakalapban volt látható, kezében egy horgászbotot tartott, aminek a végén ott fickándozott egy jól megtermett csuka.
Fuvallan elfúló hangon suttogta a megdöbbent társainak: Hát itt meg mi az Isten csudája történt, hogy eltűntek ezek az emberek erről a bolygóról?
Nem csak az emberek, de az álatok, és a gyümölcsfák többsége is. Válaszolt suttogva Kiribura, a biológia tudora. Almán, cseresznyén, dión, cserje mogyorón, meggyen, szilván, szelídgesztenyén, és dión kívül minden gyümölcs kipusztult. Tegnap találtam még egy elkorcsosult ginkót, meg banán csemetét, de más nincs. A festmények tanulság szerint, minden földön található gyümölcsfa létezett ezen a különös bolygón. Még kutya, macsaka, kecske, juh, és ló is. Szólt közbe a tudós-társnője Tamaringó kisasszony. Nekem a kedvenc témám az állatok, de itt egyet sem találtam. Ahogy így beszélgettek, közben haladt a sterilen zárt járművük. Nem sokára egy újabb falhoz érkeztek, ami előtt meg is álltak egy rövid időre. Mikor itt is feltárult egy nyílás, azon is átgurultak. Ekkor a legnagyobb meglepetés várt rájuk. Mert egy fagyasztó kamrában találták magukat. A festményen látható állatok voltak itt lefagyasztva, mintha csak arra vártak volna, hogy valaki életre keltse őket. A következő teremben egy nagyon-nagyon idős férfi volt lefagyasztva. Mellette egy fiatal nő, és egy fiú, és leány volt, szintén ők is lefagyasztott állapotban. Kinézetre nagyon hasonlítottak egy európai ember csoportra. Akik fehérekből, sárgákból, és barnákból lettek volna összegyúrva. Na ha visszatértünk, akkor megszervezzük a vizsgálatukat, és ha életképesek, a kiolvasztásukat. Jelentette ki Kikibura doktor Tamaringó kisasszonynak. Ekkor Fuvallan is közbeszólt. Előbb steril kórtermet kell kialakítani, lehet, hogy valami vírus miatt haltak meg az állatok, és az emberek a bolygón. Jó az óvatosság. Rendben Fuvallan, jogos a felvetésed, és addig csak orvos kiborgok vizsgálják őket, míg ki nem derül, hogy fetőzöttek-e. Válaszolta Kikibura. De ha megtámadták őket, és így akartak üzenetet hagyni az utókornak, akkor megérdemlik, hogy felélesszük őket. Így legalább megtudjuk, hogy mi is történt velük. A lefagyasztott emberek belefértek a járművük rakterébe a koporsónak nevezett fagyasztó egységgel együtt. Így velük tértek vissza a támaszpontra. Ott azonnal elkezdték a vizsgálatukat, de semmi kórosat nem találtak egyiküknél sem. Akkor azonnal elkezdték a kiolvasztásukat. Öt óra elteltével, már mindnyájan együtt ültek Fuvallan szobájában, várták Zelux kapitányt, hogy elmeséljék a bolygó, és a kipusztult civilizáció történetét. Addigra az állatok is megérkeztek a támaszpontra, és mindegyiküket sikeresen kiolvasztották. Kiderült, hogy ez egy régi farmer család volt, akik komolyan vették a figyelmeztetést, és az egész család hibernálta magát a házi állataikkal együtt. Kikandda volt a férfi neve, a fiúé Píter, a lányé Lazura. Kikandda kérte Zeluxot, hogy minen ilyen képződményt kutassanak fel a bolygón, mert ez jelzi, hogy a talajszint alatt egy-egy hibernátor van. Fel lehet akkor legalább egy kicsiny városnyi értelmes lényt olvasztani a házi állataikkal együtt. Akkor elindulhat újra az élet ezen a számukra annyira kedves bolygón. Zelux meg is ígérte. De előbb arra kérte Kikinddát, hogy mesélje el, hogy valamikor a hibernálásuk előtt mi történt ezen a bolygón. Tisztelt Zelux kapitány, semmi különös, csak egy kisbolygó vészesen közel repült el a bolygónk mellett. Súrolta a légréteget a bolygó légrétege, és akkora légrétegi hullámzás jött létre, hogy minen melegvérű élet elpusztult a bolygó felszínén. Akik komolyan vették a figyelmeztetést, és hibernálták magukat, azok még feléleszthetőek, és megúszhatják a katasztrófát. Folytathatják az előző életüket. Zelux azonnal egy gyors tanácskozást hívott össze, és felderítő egységeket küldött szét a bolygón, hogy felderítsék a túlélőket. Egy kis repülő gömöböt is elküldött, hogy a bolygó felszínét követve rögzítse a fura képződmények helyét, ami a hibernátorok tartózkodását van hivatva jelezni. Egy hét így telt el, és kilencven százalékig fel lett derítve a potenciális túlélők tartózkodási helye. Addigra már a bolygólakók szép számmal tartózkodtak a bázison. Akkor szándékoztak elbocsájtani őket, mikorra leellnőrizték a lakóhelyüket. Újra üzembe helyezték ezeket, és amelyikek működtek, oda visszatelepültek az őslakók. Ötezer családot telepítettek már vissza, mikorra az utolsó is fel lett olvsztva. Egy kivételével mindd életben maradtak. Ez az egyis csak azért halt meg felolvasztás közvetlen utána, mert nagyon idős volt. Földi időszámítás szerint 120 évesnek számított. De így is el tudott búcsúzni a kedves családjától.

Zelux bánatosan barangolt a gyönyörű újonnan felfedezett bolygón. Maga sem tudta, hogy valójában mi is a baja, mikor eszébe jutott a kedves barátja Murkx. Hát igen, ő ott maradt a bázison, a féregjárat túloldalán. Ahogy így busongott, a tengerpartján egy gejzír mellett vitt el az útja, azonnal meghőkölt, mert olyat látott, amit még soha. A gejzírből a hő hatására, és a gőz nyomására, egy nagy buborék kezdett kiemelkedni. Ez még nem adott volna okot arra, hogy ez a vén űrmedve megijedjen, de a buburékban egy fiatal férfit látott. Visszarohant a táborhelyükre, és az idős Ovolan doktort kereste fel. Aki mikor meghallotta, hogy mennyire hiányzik a barátja Zelukxnak, azt tanácsolta néki, hogy egy űrsiklóval menjen vissza az űrbázisra, és hozza magával a barátját. Zelukx soha még ekkora örömmel, és lelkesedéssel nem teljesítette egyik orvos tanácsát sem, mint most Ovolan doktorét. Átadta a parancsnokságot Fuvalannak, és afiatal kadétnak Miselnek, és egy csapat kiborggal felszállt az űrsiklóra. Egy hét múlva már a barátja kertjében sürcsölte a jó hideg gyümölcskoktélt a Murkx társaságában. Fatime is ott örült az újonnan érkezett vendégnek. Murkx beleegyezett, hogy Zelukxszal tart, de kérte, hogy barátnője, és az ő esküvőjén előbb vegyen részt a kedves barát. Zelux boldogan bele is egyezett. Egy közeli kápolnában házasodtak össze, és nagyon szerény vacsorát költöttek el. Zelux, Murkx bátyja Médián , és húga Maratan vett csak részt a pár esküvői vacsoráján. Ahogy így együtt beszélgettek, Zelux elmesélte barátjának, hogy mit látott az új bolygó tengerpartján lévő gejzírből a légbuborékban mit látott felszállni. Arra számított, hogy csak egy jót nevet a társaság, és ezzel vége. De Murkx bátyja Médián azt mondta, hogy ez nem vicc. Ő ismert egy emberlakta világok által nagy tekintélynek örvendő sámánt, Hortenziát. Azt tanácsolta Zelukxnak, hogy feltételen keresse fel, és vegye rá, hogy kísérje el az újonnan felfedett bolygóra. Nagyon valószínűnek tartja, hogy Zelukxnak sikerült akaratlan is a bolygó lelkével kapcsolatot létesítenie. Hortenzia pedig világhírű médium is, a sok eksztra képességei mellett. Az új házasok elutaztak egy közeli nyaralóba nászútra, addig Zelukx felkereste Hortenziát. Egy csodásan gyönyörű parkosított gömb alakú házban lakott nem messze Murkx nyaralójától, így nem volt nehéz rátalálni. Virágformájú fotelek voltak a nappalijában, lótusz formájú üvegfedelű asztallal. Egy étel automata, és egy házi egész falat eltakaró videofonja, meg egy fiatal fiút mintázó biorobotja volt ennek az elragadó hölgynek. Hamar megtalálták a közös hangot, és mindketten kölcsönös szimpátiát éreztek egymás iránt. Hortenzia örömmel beleegyezett abba, hogy Zelukxot, Murkszot, és a feleségét Fatimét elkísérje az újonnan felfedezett bolygóra. Ameddig az új házasok nászútja letelt, Zelukx Hortenziával a közeli magas hegy tetején lévő síparadicsomban töltötték az idejüket. Sokat síeltek, nagyokat kirándultak, sokat beszélgettek, a bárban sokat pezsgőztek, míg a végén egymásba habarodtak. Mire Murkx és a felesége Fatime visszaérkeztek a nászútról, Zelukx és Hortenzia esküvőjét ülték meg, hasonló szerény körülmények között. De a nászútra már nem kerülhetett sor, mert jött az üzenet, hogy azonnal vissza kell térni a frissen felfedezett bolygóra, mert mások is tapasztaláták Zelukx általal látott jelenséget. Ekkor Hortenzia összeszedte minden kellékét, indormációkat gyűjött az addig fellelhető sámán tudásokról, és elindult a két baráttal, és házastársaikkal a bolygóra. Egy héten belül meg is érkeztek vidáman, egészségesen. Hatalmas izgalommal fogadták a táborban őket. Már nem csak egy fiatal férfi volt látható, hanem egy fiatal nő, és két gyermek szelleme a buborékban.
Zelukx, Murkx, Fatime, és Hortenzia azonnal kivonultak a kényes helyszínre a felszerelésükkel együtt. Egy hétig táboroztak a gejzír partján, mikor éppen Hortenzián volt az őrködés sora, egy piciny gyermekforma szellem emelkedett ki a gőz buborékban. Hortenzia úgy akart kommunikálni vele, mint odahaza szokott, de a legnagyobb meglepetésére úgy nem lehetetett vele. Szétnyílt a buborék, mint egy áttetsző gömbalakú búra, és az 5 éves forma kislány kilépett belőle. Oda telepedett Hortenzia mellé, és teljesen ember módra elkezdett vele beszélgetni. Azt mondta, hogy a bolygó szelleme küldte, hogy köszönje meg a nevében, hogy a lefagyasztott embereket, és házi állataikat kiolvasztotta, és így a hibernált értelmes lények újra teljes életet élhetnek a mindig is életet adó bolygó felszínén. Eddigre már Zelukx, Murkx, és a felesége Fatime is felébredtek, és odaseregeltek Hortenzia, és Flóra mellé. A kislány nékik is elmondta, hogy mit üzent a bolygó szelleme. A nők egy nagy csokor virágot adtak Flórának. Miután elmondták a jókívánságaikat üzenetként a bolygó szellemének, és Flóra ezután visszaszállt a gömbe, és visszasüllyedt vele a gejzírbe. Mindenki nagyon megkönnybbült, és visszatértek a hétköznapi munkáikhoz.

gumimaci fürdőruhában, de....

Flóra meglepetten lépett Zelukx szobájába. Képzeld drágám a tengerparton jártam, és a gejzír újból működik. A felszálló gőz most egy gumimacit formáz, és ami a legmegdöbbentőbb fürdőruhában. Hiába próbáltam kommunikálni vele, nem állt szóba velem. Gyere, hátha néked szándékozik valamit mondani.
Zelukx éppen az on törte a fejét, hogy a bolygólakókat magukra kellene már hagyni, a faembereket szándékozta összekötőként hátrahagyni távozásukkor. Meglepődve kapta fel a fejét, és csodálkozóan nézett a feleségére. Akkor biztos megint közölni akar a bolygó szellem valamit velünk. Hívd össze az űrhajós gárdát a gejzír mellé. Majd felvette az ünnpelő ruháját, és ő maga is a gejzírhez sietett. Már ott várta a barátja Murkx, és felesége Fatime. Lassan összegyűltek az űrhajón élő lények. Emberek, kiborgok, biorobotok, faemberek. A bolygólakók is szépszámmal a gejzír mellé sorakoztak, mikor egy újabb nagyméretű gőzbuborék emelkedett fel a gejzírből. Most már nem gumimaci volt, hanem egy felnőtt férfi, és egy felnőtt nő. Kiszálltak a buborékból, és átadták a bolygó szellemének az üzenetét. Aki megint megköszönte a hős űrhajósainknak a dicső tetteit, és búcsúzóul egy kristályt adott át Zelukx kapitánynak. A használati utasítást is elmondta. Ha beteszik a leolvasó egységbe az űrhajón, végig nézhetik a bolygó történelmét attól az időtől fogva, ahogy az első majom, meg az első ember megjelent ezen a bolygón. Utána elbúcsúzott mindenkitől ez az emberre emlékeztető pár, és vissza tért a gejzírbe a buborékban. Az űrhajósok beszálltak az űrhajójukba, csak a faemberek maradtak a bolygón, és a rádió felszerelés, amin kapcsolatot tartottak a Földdel. Egy hét múlva a hőseink az űrhajó támaszponton voltak, ahol újabb felfedező utak vártak rájuk.
Még egy hónapot sem voltak az emberek lakta bolygón, mikor mindenkit hívattak az űrtámaszpontra. A féregjáraton újra át kellett menniük az űranyahajóval, mert egy távolabbi csillagot fedeztek fel, ami körül 9 bolygó keringett. Egy hónap alatt mindennel felszerelték az űranyahajót, amire ilyen hosszútávú utazásra szükségük lehetett. Kiegészítésnek kaptak maguk mellé egy kis csapatot, akik a bányászatban voltak kiképezve. Ha útközben elfogyna az üzemanyaguk, ne essenek kétségbe. Bármiből tudtak üzemanyagot előállítani, amit az akkor ismert kőzet, érc, sugárzás biztosítani tudott.
Egy hét elteltével már túl is voltak a féregjáraton, és nyugodtan siklottak a csillagokkal sűrűn teletüzdelt űr sötétjében. Nyugodtan sétáltak a mesterséges botanikus kertek sétányain, fürödtek a mesterséges tavakban, és napoztak a mesterséges nap fényénél. Nem sokára olyan közel kerültek a kiszemelt csillaghoz, és a bolygóihoz, hogy az űrhajó monitorán kényelmesen megtudták figyelni.

Csak egy probléma jelentkezett ekkor, hogy eltörött az eszkuder...

Zelukx éktelen vijjongásra ébredt, és a vészjelző vörös villogó fényére. Kétlábbal ugrott ki az ágyból, és a köntösét magára kapva rohant a vezérlő terembe. A gépház tisztje várt rá, és elmondta a jelenkező problémát. Egy üstökös haladt el mellettük vészes sebességgel, ezt kellett hirtelen manőverrel kikerülniük. Ezért történt az alkatrész törése. Zelukx szerelő kiborgokat küldött a helyszínre, akik kitartó munkával 5 óra alatt sikerrel kijavították a felmerülő hibát. Nem volt készen alkatrész, ezt kellett a helyi üzemben előállítaniuk, ezért tartott eddig ez a munka. Ekkorra már megközelítették a célul tűzött naprendszer külső bolygó kerintési pályályát. Mivel nem szerettek volna ütközni fele, így rövid időre kénytelenek voltak körpályára állni. Egy hétig itt köröztek, mikorra sikerült a naprendszeren kívüli pályára állniuk. Elkezdhették a naprendszer kikutatását, életnek, vagy legalább a nyomainak a kifürkészését. Mindegyik bolygóra egy kiborg vezérelte leszálló egységet küldtek, akik állandó rádió kapcsolatban voltak az anyaűrhajóval. Ahol az újabb malőr elkerülése végett általános műszaki vizsgálatot végeztek, mindenre kiterjedő mértékben.
Közben álladóan érkeztek a bolygókról a kiborgok álltal küldött jeletések. Minden bolygón találtak életet, némelyiken csak növényi élet volt fellelhető. Két bolygón volt növényi, és állati élet is, de csak két bolygón volt fellelhető értelmes élet. A két bolygón teljesen eltérő volt az értelmes lények kinézete, formája, fejlettségi szintje, tartalma. A naphoz köelebbin kezdetlegesebb életformát találtak. Itt élő értelmes lények még csak a bolygón fellelhető állatokon közlekedtek, faágakból készített ekékkel szántottak, a lények maguk szőtték, fonták a ruháikat. Ezek a lények állati és növényi kromoszómákkal rendelkeztek. Sokat tartózkodtak a napuk fényében, így is töltekeztek energiával. Ezek a lények nagyon hasonlítottak kinézetre a földi mondabeli tündérekre, csak jóval magasabbak, és erősebbek voltak. Zelukxék nagyon csodálkoztak rajta, de el kellett fogadniuk, mikor a kiborg megérkezett és a műszereken bemutatta a tapasztaltakat. Míg a távolabbi bolygón a lények már jobban hasonlítottak kinézetre a földi emberekre, de jóval fejlettebbek voltak náluk. Igaz, hogy technológiájuk elmaradt a Zelukx űrhajójának a techonológiájától, de a XXX.- századi földi emberekével vetekedett. Mindegyik bolygóra leszállt egy emberekkel, és kiborgokkal megrakott leszállóegység. Kutatók, tudósok, kiszolgáló személyzet volt ezeken a kisméretű űrsiklókon. Tábort vertek, berendezkedtek. A táborokban nem csak kutatóknak volt sátruk, hanem az orvosoknak, szakácsoknak is. Háló egységet is alakítottak ki, hogy pihenni is tudjanak a munkás napok alatt.

Egyi este, ahogy Zelux játszott a vezérlőpult kapcsolótábláján lévő gombokkal, észrevett egy addig számára nem létező kapcsolót. Kíváncsian megnyomta, és vibrálva kivilágosodott egy kicsiny képernyő a tábla középső részén. Csodálkozva nézte, és akkor látta, hogy a naprendszernek van még egy bolygója, amit a kereső szodák eddig nem vettek észre. Aprócska bolygó, úgy a föld kétszerese. A többi bolygó árnyékában volt eddig, azért nem észlelték. Tekergette a a nagyító tárcsáját, míg a fókuszba nem ért a bolygó. Egyre élesebben látszottak a kontinensek, a tengerek, és a tavak. Mesebeli táj képe tárult fel az ámuló Zelux szeme elé. Zsiráfhoz hasonlító lények legelték a fák dús lombját, paradicsom madárszerű színes madarak röpködtek a fák lombjai között. Kívánatosnak látszó gyümölcsök csüngtek a fák lombjai között. Már mindenki el volt foglalva valamivel, csak Zelux unatkozott, és úgy döntött, hogy elindul felfedezni ezt a csodás világot. Két biorobotot, sátrat, szerszámokat vitt magával. Ellenőrizte a felszerelését a leszálló egységnek. Elegendő ivóvíz, élelmiszer, szerszámkészlet, gyógyszer, kötszer, műszer volt a raktárban a kicsiny űrhajóban, így bátran vágott néki az útnak. A rádió is működött, indulás előtt még leadta rajta, a többieknek, hogy hová tart. A koordináták stimmeltek. Hangtalanul siklott a bolygó gomolyfelői között egyre lejjebb, és lejjebb. Leszálló helyet keresett. A kicsiny űrhajó robot pilótája nagy segítségére volt a manőverben. Egy hegy tetején lévő szikla alapú sík területet szemelt ki erre a célra. Zökkenő mentesen állt meg a gépezet, és ellenőrizte, hogy belélegezhető-e a bolygó levegője számára. Teljesen tiszta, friss, baktérium mentes levegőt mutattak ki a műszerek. Bátran lépett a két kiborggal a vadonatúj bolygó talajára. Mennyire megdöbbent azon amit látott, mikor körülnézett. Kíváncsi arcok fogadták. A földi mesebeli manók vették körül. De milyen csinosak voltak, a lányaik is kecsesek, karcsúak. Mint később kiderült okosak is. Elnevezte őket manóknak, amin igen jót nevettek a bolygólakó értelmes lények. A beszédfordító készülékkel nagyon jól megértették egymást.
A falu vezetője felajánlotta, hogy körbekalauzolja Zelux-ot a bolygón. Mindjárt melegében a hegytetején lévő síkságon vezette körbe a kedves vendégét. Megmutatta, hogy milyen gombát szabad elfogyasztani, melyik ehető, melyik mérgező. Ezután a gyümölcsfák között barangoltak. Ezek mind ehető termést hozott, így bátran lehetett mindet fogyasztani. A szárazföldi állatokkal már más volt a helyzet. Azok húsát tilos volt megenni, mert az epéjük halálos mérget tartalmazott. Még a tojásukat sem volt szabad elfogyasztani. A tengeri élőlények, viszont mind ehető volt, a növények, és az állatok is. Nagy könnyebbséget jelentett ez a sok új információ Zeluxnak. Ezután az iskolájukba vitte el a bolygólakók vezetője. Itt érdekes módon tanították a nebulókat, alva. Álmukban rögzültek a tanító által felolvasott tudás a kicsiny bolygólakóknak. Kipihenve, megokosodva tértek haza mindennap a nebulók.