Ógörög zene

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Raolvasas

Munkánkat énekkel kísérjük, és most a termékenységvarázslás után Ritoók professzor úrral a ráolvasás művészetének mivoltát firtatjuk. Mert mikor ráolvasunk megelevenedik a testetlen szó, elválva a gyakorlattól, maga válik cselekvéssé, erőre kap, önálló életre, és ebben különös nyomatékot játszik a dallam, a ritmus, mint a varázserő éltetője, hordozója, kötött formát, rendet, tartást adva. Ráolvasásra nemcsak a néphagyomány a tanú, az Iliászban Dioné vigasztalja gyógyító szavakkal a szerelmi csatakból idegenbe, a harcmezőre téved és egy halandó kezétől sebesült lányát, Aphroditét. Az Odüsszeiában Kirké éneke a szövőszék mellett altatja el a gyanút, csalja lépre áldozatait. Odüsszeusz csak szerelmi szolgálattal, üggyel-bajjal tudja rávenni, adjon újra emberi alakot a varázslónő disznóvá változtatott társainak. Jó tengerjáróként ügyesen szolgálhatta Kalüpszót, ki hálából mikor elbocsátja, előre látva mi baj, vész közeleg hősünkhöz, ellátja jó tanáccsal. Tömje be oktalan társai fülét illatos méhviasszal, mikor az csábéneklő szirének sziklája mellett hajóznak, ne essenek kísértésbe, jómaga meg kötöztesse magát erősen az árbochoz, ekként gyönyörködhet dalukban, és baja sem eshet. Így megfordul a szerencse, Ulisszesz ép bőrrel megmenekül a Szirének bűbájos-rontó énekétől, akik bánatukban, hogy nem sikerült megrontani Ithaka ravasz királyát, levetik magukat szirtjükről. Így ér véget történetük ezen szörny-csodalényeknek, akik még a Múzsákkal is vetélkedni merészeltek, kik féltékenyen megtépázták szárnyukat.

[Pontositani: netan megsem Odusszeusz miatt, hanem Orpheuszt hallva lesznek ongyilkosok a Szirenek?)
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
A SZÍRÉNEK (Hom. Od.)

TIZENKETTEDIK ÉNEK

A SZÍRÉNEK


''Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta
bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott
Aiaié szigetéhez; a házát tartja a Hajnal
ott, meg a tánctereit, s a Nap onnan lép föl az égre.
Majd, odaérve, hajónkat a parti fövenyre kivontuk,
és mi magunk léptünk ki a tenger torlata mellett.
Elszunnyadtunk, s így vártuk be az isteni Hajnalt.
És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,
akkor a társakat én Kirké házához eresztve
elküldöttem az elhúnyt Elpénór teteméért.
S fákat vágva a legmagasabb partrészen azonnal,
sírva temettük el őt, a kövér könny hullt a szemünkből.
És miután a halott is elégett, s fegyvere véle,
halmot emeltünk, oszlopot is tettünk a halomra,
s jólfaragott evezőt szúrtunk be a legtetejébe.
Mindezt sorban elintéztük; Kirké maga látta,
hogy hazaértünk Hádésztól, hát ékeit öltve
jött kifelé tüstént; vele jöttek a szolgaleányok,
hoztak húst, kenyeret, pirosan ragyogó boritallal.
Majd odaállt közibénk s ezt mondta az isteni asszony:
»Jaj, ti merészek, akik Hádészhoz szálltatok élve,
kétszer haltok, amíg egyszer csak a többi halandók.
Rajta tehát, most csak lakomázzatok és igyatok bort
itt az egész napon át: de ha megjön a Hajnal, a fényes,
szálltok a fürge hajón; az utat pedig én jelölöm meg
s mindent elmondok, fájdalmas cselszövevények
folytán tengeren és földön hogy a vész le ne sujtson.«

Így szólt, és a mi hős lelkünk hajlott a szavára.
Így az egész napon át ott ültünk napnyugovásig
és lakomáztuk a sok-sok húst meg a mézizü színbort;
végre, mikor lebukott a nap és eljött a sötétség,
ők már, tatkötelek mellett, nyugovóra ledőltek,
s engem az embereimtől kézenfogva az úrnő
elvitt és lefeküdt mellém, sorjába kikérdett;
s én neki ott mindent szép rendjén sorra soroltam.
Végezetül hozzám nagy Kirké íly szavakat szólt:
»Hát ezek így mind megtörténtek; most idehallgass,
mit mondok neked én; noha majd maga isten is int rá.

Szírénekhez fogsz legelőször elérni: az összes
embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.
És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén-
zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon
azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,
mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;
ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok
nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.
Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal
minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg
mézédes viaszod; de te hallgasd meg, ha kivánod.
Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak
árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék,
hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.
És ha esengesz a társakhoz, ha parancsot is adsz, hogy
oldjanak el - csak kössenek ők oda több kötelékkel.''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Σειρήν (Siren)

Σειρήν , ῆνος, h(, Siren; in pl., Σειρῆνες, αἱ, Sirens, Od.12.39, al., cf. Sch.ad loc.; Ep. dual gen. Σειρήνοιιν ib.52, 167;
A. [select] “πτεροφόροι νεανίδες . . Σειρῆνες” E.Hel.169 (lyr.), cf. Fr.911 (lyr.); “Σειρὴν . . τὰ σκέλη δὲ κοψίχου” Anaxil.22.20; cf. “ἁρπυιόγουνος; σειρῆνα κόμπον . . ὃς Ζεφύρου σιγάζει πνοάς” Pi.Parth.2.13, cf. Hes.Fr.69; “ἐπὶ τῶν κύκλων [τοῦ ἀτράκτου] . . ἐφ᾽ ἑκάστου βεβηκέναι Σειρῆνα . . φωνὴν μίαν ἱεῖσαν” Pl.R.617b (hence σειρῆνες: τὰ ἄστρα, Lex.Rhet.ap.Eust.1709.54, cf. Theo Sm. p.146H.); as a grave-ornament, “στᾶλαι καὶ Σειρῆνες ἐμαί” AP7.710 (Erinna), cf. 491 (Mnasalc.).
II. [select] metaph., Siren, deceitful woman, E.Andr.936: also, the Siren charm of eloquence, persuasion, and the like , Alcm.7, Aeschin.3.228, Alex.Aet.7 (pl.); ποικίλη ς., of philosophy, Phld.Rh.2.145 S.; “λόγων ς. καὶ χάρις” Plu.Mar.44, cf. D.H. Comp.26, Jul.Or.2.52d; “ὤλετο παρθενίη ς. ἐμή” Supp.Epigr.1.567.7 (Fayum), cf. IG14.1942 (Rome); σειρῆνα θεάτρων, of Menander, ib.1183; ἔνθεον σειρῆνα χεύῃ ib.42(1).130.17 (Epid.).
III. [select] o(, a kind of solitary bee or wasp, Arist.HA623b11.
IV. [select] a small singingbird, Hsch.
2. [select] prob. ostrich, LXX Is.13.21,al., 1Enoch 19.2.
V. [select] as name of Zeus, dub. in Antim.94 (σείρινα acc. sg., codd.EM).
VI. [select] a light garment, Harp. s.v. σείρινα, Phot. (Correctly written with -ει-, as name of a ship, IG22.1629.687.)
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Hom. Od. 12.39 Σειρῆνας (Sirens)

καὶ τότε δή μ᾽ ἐπέεσσι προσηύδα πότνια Κίρκη:
“‘ταῦτα μὲν οὕτω πάντα πεπείρανται, σὺ δ᾽ ἄκουσον,
ὥς τοι ἐγὼν ἐρέω, μνήσει δέ σε καὶ θεὸς αὐτός.
Σειρῆνας μὲν πρῶτον ἀφίξεαι, αἵ ῥά τε πάντας
40ἀνθρώπους θέλγουσιν, ὅτις σφεας εἰσαφίκηται.
ὅς τις ἀιδρείῃ πελάσῃ καὶ φθόγγον ἀκούσῃ
Σειρήνων, τῷ δ᾽ οὔ τι γυνὴ καὶ νήπια τέκνα
οἴκαδε νοστήσαντι παρίσταται οὐδὲ γάνυνται,
ἀλλά τε Σειρῆνες λιγυρῇ θέλγουσιν ἀοιδῇ
45ἥμεναι ἐν λειμῶνι, πολὺς δ᾽ ἀμφ᾽ ὀστεόφιν θὶς
ἀνδρῶν πυθομένων, περὶ δὲ ῥινοὶ μινύθουσι.
ἀλλὰ παρεξελάαν, ἐπὶ δ᾽ οὔατ᾽ ἀλεῖψαι ἑταίρων
κηρὸν δεψήσας μελιηδέα, μή τις ἀκούσῃ
τῶν ἄλλων: ἀτὰρ αὐτὸς ἀκουέμεν αἴ κ᾽ ἐθέλῃσθα,
50δησάντων σ᾽ ἐν νηὶ θοῇ χεῖράς τε πόδας τε
ὀρθὸν ἐν ἱστοπέδῃ, ἐκ δ᾽ αὐτοῦ πείρατ᾽ ἀνήφθω,
ὄφρα κε τερπόμενος ὄπ᾽ ἀκούσῃς Σειρήνοιιν.
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Hom. Od. 12.39 Σειρῆνας (Sirens)

"‘So far so good,’ said she, when I had ended my story, ‘and now pay attention to what I am about to tell you - heaven itself, indeed, will recall it to your recollection. First you will come to the Sirens who enchant all who come near them. If any one unwarily draws in too close and hears the singing of the Sirens, his wife and children will never welcome him home again, for they sit in a green field and warble him to death with the sweetness of their song. There is a great heap of dead men's bones lying all around, with the flesh still rotting off them. Therefore pass these Sirens by, and stop your men's ears with wax that none of them may hear; but if you like you can listen yourself, for you may get the men to bind you as you stand upright on a cross-piece half way up the mast, and they must lash the rope's ends to the mast itself, that you may have the pleasure of listening. If you beg and pray the men to unloose you, then they must bind you faster.
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Orpheus es ket Sziren

''Poet as Orpheus with Two Sirens. Greek, made in Taras, South italy, 350-300 B.C. Terracotta and pigment.
Orpheus, the son of Apollo (god of prophecy and music) and a Muse, was considered the most skilled singer in antiquity. He is best known for his failed attempt to rescue his wife, Eurdike, from the Underworld. another adventure is alluded to here. Sailing with Jason and the Argonauts, Orpheus encountered the Sirens, mythical bird-woen whose seductive singing lured saliors to their deaths. Orpheus rescued his companions with a song so beautiful that the Sirens despaired and threw themselves into the sea.
The seated man has been identified as Orpheus becuase he once cradled a lyre in his left arm and his mouth seems to be open in song. the cult of orpheus, which promoted a belief in life after death, flourished in southern italy, where this group was made. In South Italian art of this period, however, Orpheus usually wears an Eastern costume, which is not seen on this figure. Since Sirens oftern appear on tombs, mourning and protecting the dead, the man may be a mortal, perhaps a poet or a singer, depicted as Orpheus in a funerary monument. ''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziren lyraval

''Funerary statue of a Siren. Pentelic marble. Found in the ancient cemetery of the Kerameikos, Athens. The Siren, with its wings raised, laments the dead man, playing a lyre made of a tortoise shell. The right hand, in which she will have held the plectrum, is missing. The holes in the instrument's sound box indicate that the strings were made separately, probably of bronze. The plumage and other details of the body were indicated with colour. 370 BC . National Archaeological Museum of Athens''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziren kitharaval

Ancient Greek pottery statuette of a siren from the National Archaeological Museum of Spain.
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Művészet és kísértés [Szirenek]

Kállay G. Katalin
Művészet és kísértés

''Kétségtelen, hogy a hallgatás lehet rettenetes fegyver: abban az esetben, ha úgy érezzük, elhallgatnak előlünk valamit, ha a hallgatás mögött titok lappang, ha komolyan tudjuk venni azt, aki hallgat. Ilyenkor a másik félnek hatalma van fölöttünk, tud valamit, amit nem oszt meg velünk.
T. S. Eliot híres versének antihőse, az öregedő, fokozatosan elbizonytalanodó J. Alfred Prufrock is így gondol a szirénekre: „Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem. / Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek.” Prufrock nem a csendről beszél, hanem a másnak szóló énekről, úgy érzi, kirekesztett, sehova sem tartozik, még arra is méltatlan, hogy a szirének megkísértsék.
A szirének csábító éneke köztudottan veszedelmes: ellenállhatatlan ereje partra csalja a tengerészeket, ahol a lányarcú, madártestű, éles karmú mitológiai lények darabokra szaggatják, majd felfalják őket. Ha hallgatnak a szirének, nem a legokosabb őket békén hagyni és fellélegezni: megúsztuk a kísértést? A szirének egyik titkát, gonosz szándékukat mindenki ismeri: Odüszszeusz éppúgy, mint Orpheusz, Prufrock éppúgy, mint Kafka. A másik titkuk a varázslatos erőben rejlik: ezt Odüsszeusz furfanggal, Orpheusz pedig a magasabb rendű, még varázslatosabb erejű énekkel győzi le. Prufrock mintha arra vágyna, hogy legyőzzék: a jelentéktelen magányosságnál talán még az is jobb, ha az embert önkívületben széttépik. Kafka szerint azonban épp a győzelem a legellenállhatatlanabb kísértés: ha úgy érezzük, sikerült a sziréneket a magunk erejéből elhallgattatni, féktelen és tomboló felfuvalkodottság vesz rajtunk erőt.
Ha a szirének egyértelműen a gonosz megtestesítőinek tekinthetők, teljesen egyetértek Kafka kísértés-elméletével. Ha az ember elhiszi, hogy párbajra hívhatja és a maga erejéből le is győzheti a gonoszt, végérvényesen elveszett. Ilyen visszafordíthatatlan folyamatnak lehetünk tanúi például Nathaniel Hawthorne Az ifjú Brown gazda című novellájának esetében is. Ebben a történetben egy jóravaló, puritán fiatalember éjnek évadján magára hagyja Faith (azaz „Hit”) nevű ifjú feleségét, hogy a sötét erdőben találkozzon az ördöggel, és a katekizmus igazságain edzett erejével le is győzze. A vállalkozás eleve kudarcra ítélt: nemcsak azért, mert Brown az ördög mellett az egész falu közösségével találja szembe magát a sötét erdőben, hanem azért is, mert abban a pillanatban, amikor elhiszi, hogy sikerült ellenállnia a gonosznak, már el is kárhozott: örökre elveszítette a világba vetett bizalmát. A gonosz csak látszólag hallgat el, valójában Brown szívébe költözik. Mikor felesége hangját felismeri a boszorkányszombatra igyekvők között, Brown féktelen tombolásba kezd. A narrátor meg is jegyzi: „A gonosz lélek a maga alakjában nem olyan irtózatos, mint ha befészkeli magát egy dühöngő emberbe.” Kafka szavait tehát Hawthorne példája alapján úgy is lehet értelmezni, hogy a saját erejének tudatától megrészegülő emberben testesül meg a legfélelmetesebben minden gonoszság, illetve a kísértés feletti győzelem képzete a legnagyobb csapda mindannyiunk számára.
A szirének hallgatása akkor is félelmetes lehet, ha maradunk a görög mitológiánál, és nem teljesen azonosítjuk őket az egyetemes gonosszal. Egyfelől azért, mert a hallgatás jelenthet meghallgatást, odafigyelést is. Elképzelhető, hogy a veszedelmes vizeken hajózó tengerész számára a csendben gubbasztó szirének figyelmes hallgatóknak tűnnek, akik alig várják, hogy maga a tengerész meséljen nekik; akik azzal tévesztik meg az embert, hogy most rajta a sor: neki kell énekelnie. Ennek a fajta provokációnak is nehéz ellenállni, hiszen a csábító énekszónál még csábítóbb lehet, ha valaki a mi énekünkre kíváncsi. Ha csend van és semmilyen sziréna nem figyelmeztet a veszélyre, megint saját csapdánkba eshetünk, a saját énekünktől megrészegülve partra szállunk, és szabad prédaként ajánljuk fel magunkat a hallgatag, de vérszomjas madár-lányoknak.
De talán még ennél is ijesztőbb gondolat, hogy a szirének hallgatása könnyen összetéveszthető a múzsák hallgatásával, vagyis maguk a szirének magukkal a múzsákkal. Ebből következik az örök kérdés, hogy romboló erejű-e a művészet. Platón (és Derrida) szerint az írásművészet „pharmakon”, vagyis egyszerre méreg és orvosság: különbséget tenni szinte lehetetlen a kettő között, amíg nem látjuk a „használat” következményeit. A görög mitológiában a szirének anyja múzsa volt, egyesek szerint Melpomené, a tragédiák és a gyászdalok ihletője, mások szerint pedig Therpszikhoré, a táncművészet múzsája. De míg a múzsák minden forrás szerint pozitív lények, Szolón egyenesen „a jó élet kulcsai”-nak nevezi őket, a szirének az alvilághoz tartoznak, és egyértelműen romlásba döntik a halandókat. A múzsák énekét talán meg lehet különböztetni a szirénekétől, de a hang hiányában, a hallgatásban nincs különbség. Talán csak annyi, hogy a múzsák hallgatása általában arra utal, hogy nincsenek jelen, míg Kafka szövege azt sejteti, hogy a szirének még rémségesebben és valóságosabban léteznek, ha hallgatnak. Ének nélkül vészmadár-létük, ragadozó-mivoltuk kerül előtérbe, mintha köröznének a fejünk felett, hogy lecsaphassanak ránk – ha volnának szárnyaik.
Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hagyomány szerint a szirének éppen a múzsákkal való versengésük során vesztették el a szárnyaikat. Ők maguk is gőgös elbizakodottságukban akarták énekükkel legyőzni a múzsákat, és megszégyenülten kárhoztattak arra, hogy eldugott szigetükön, mintegy „az istenek háta mögött” várják az arra tévedő tengerészeket. Ha meglátjuk a párhuzamot az önteltségük miatt bűnhődő szirének és a felfuvalkodottságukban vesztükbe rohanó emberek esendőségében, talán jobban meg lehet érteni a hallgatásukat is. Prufrockot esetleg vigasztalná a gondolat, hogy az egymást hívogató szirének épp olyan magányosak lehetnek, mint ő.
Odüsszeusz úgy áll ellen a kísértésnek, hogy az árbochoz kötözteti magát: így megérezheti a csábító énekben felhangzó gyönyört és fájdalmat anélkül, hogy áldozatul esne. (Érdemes megemlíteni, hogy a „szirén” szót sokan a „szeiradzein”, ’kötéllel megkötözni’ szóból származtatják – ennek fényében mondhatjuk, hogy a leleményes hős már jó előre a szirének egyik módszerét alkalmazza maga ellen, hogy ártalmatlanná tegye őket.) Orpheusz pedig az Argonauták megmentése során a múzsák fegyverével él: éppen az autentikus művészet erejével lesz úrrá a madár-lányokon. Olyan sikerrel jár, hogy a szirének a monda szerint ezután a tengerbe ölik magukat és kősziklákká válnak. Épít-e vagy rombol az igazi művészet? Azt tudjuk, hogy háborúban hallgatnak a múzsák. Mindezek után megnyugtató gondolat-e, hogy békében minden bizonnyal hallgatnak a szirének?''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Orphica

Orphica néven különböző, jobbára theologikus tartalmú és különböző korokból való görög epikus költeményeket foglalnak együvé, melyeket az irodalmi hagyomány Orpheusok szerzőségével hoz kapcsolatba. E költemények között terjedelemre nézve első helyet foglal el egy 1376 sorban költött ’Argonautica, mely az argonauták vállalatát zengi meg, kivált a lantos Orpheusnak juttatva benne előkelő szerepet. Nyelve és verselése arra vallanak, hogy a 4. évszázadban Kr. u. költötték Quintus Smyrnaeus után, de Nonnus előtt.''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
ἀκροτάτων νέκυες σειρῇσι

Apollonius Rhodius, Argonautica (ed. George W. Mooney)
(Greek)
book 3, card 167: ... καὶ ἰτέαι ἐκπεφύασιν, τῶν καὶ ἐπ᾽ ἀκροτάτων νέκυες σειρῇσι κρέμανται δέσμιοι. εἰσέτι νῦν γὰρ ἄγος Κόλχοισιν ὄρωρεν
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Enek, eletre, halalra

Elmeditalhatunk azon is, hogy mire tehetunk szert az enekles kepessege altal, hogy milyen tudas az enektudas, mi tortenik varazserok osszemeretesekor? Kereshetunk peldakat a versengesere. Szepen sorjaban, nos az enektudas rejtett erok feltarasanak kepessege. A vilag osszefuggeseinek melyebb meglatasa, megragadasa, ezen erok feletti uralom. Varazslatos, felszabadato es megkoto tudas. A gyoztes enekevel kerekedik ellenfele fole. A vereseg, mint a rejtvenyharcoknal, a vesztes eletebe kerulhet. A versengesre peldaink, Orpheus es a Szirenek talalkozasa, Marsyas es Apollon zenei vetelkedese, Pan es Apollon eroprobaja. (lasd meg: Midas, Ov. Met.)
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Marsyas, Apollon, Mousai

APOLLON & MARSYAS

Museum Collection: Musée du Louvre, Paris, France
Catalogue Number: Louvre G490
Beazley Archive Number: 215755
Ware: Attic Red Figure
Shape: Krater, Bell
Painter: Attributed to the Pothos Painter
Date: --
Period: Early Classical

Marsyas, Apollon, Mousai

''The satyr Marsyas challenges Apollon to a musical contest. He sits on a rock playing his double-flute, and is shown with the features common to his kind: pug nose, horse's tail and ears. Beside him stands Apollon holding a laurel branch staff, and to either side a pair of Mousai (Muses), one holding a lyre, the other a scroll box, who have been appointed as judges in the contest.''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Marsyas, Apollon

APOLLON & MARSYAS

Museum Collection: Musée du Louvre, Paris, France
Catalogue No.: Louvre G516
Beazley Archive No.: 215754
Ware: Attic Red Figure
Shape: Krater, bell
Painter: Attributed to the Pothos Painter
Date: --
Period: Early Classical

Marsyas, Apollon, Mousai
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Apollon, Marsyas

APOLLON & MARSYAS

Museum Collection: Musée du Louvre, Paris, France
Catalogue Number: Louvre K570
Beazley Archive Number: N/A
Ware: Paestan Red Figure
Shape: Lekanis lid
Painter: Attributed to Asteas
Date: ca 360 - 340 BC
Period: Late Classical



Detail of Apollon from a painting depicting his contest with the satyros Marsyas. He plays the lyre.
 
Oldal tetejére