Sziasztok!
Keresem Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska c. meséjének a szövegét!
Köszi
Szia! Nekem csak így van meg, hátha megfelel.
Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska.
Szereplõk:
TÛZANYÓ, PARÁZS NÉNI, KUNKORI, FÉNYESKE, SZIKRÁCSKA, PANNI, GYURI
MESÉLÕ :
Téli estéken, kályhában, tûz helyben
halkan duruzsol tûzanyóka. Akinek messzelátó
szeme van, meg is lesheti a kályharácson át,
amint bõ piros szoknyában üldögél a fahasábo -
kon, és dohogva, pattogva próbálja ráncba szedni izgõ-mozgó láng gyerekeit.
TÛZANYÓ No mi lesz? Igazán abba hagyhatná -
tok már a ficánkolást, nézze meg az ember, adta
brikett pusztítói!
KUNKORI (Rá se hederít a dohogásra. ) Anyu,
adj egy kis aprófát.
TÛZANYÓ Eredj már, Kunkori, hisz most faltál
fel egy egész alágyújtóst, Szikrácskának meg
Fényeskének nem is hagytál belõle.
PARÁZS NÉNI Van gond a gyerekekkel, ugye
Tûzanyó?
TÛZANYÓ Van bizony, Parázs néne. Kivált
Kunkorival. A többinek is háromszor kell szólni
mindenért, de neki legalább harmincháromszor.
KUNKORI (nyűgösen) De mikor én mindig
éhes vagyok!
PARÁZS NÉNI Istenkém, ha meggondolom,
hogy milyen kis szikra volt és maholnap
már felnõtt láng lesz.
TÛZANYÓ Azám, csak esze is olyan gyorsan
nõne, mint õ maga! (Kunkorihoz) No, itt van, te
éhenkórász! Fogd ezt a tojásbrikettet, aztán iszkiri,
a leveses fazék alá! Fél óra múlva lesz ebéd.
KUNKORI Addig várjak, míg a gazdasszony
megrakja a tüzet? Hiszen addig éhen pusztulok!
(durcásan) Ez a tojásbrikett a fél fogamra sem
elég.
FÉNYESKE Mama, szólj rá Kunkorira. Megint
én melegítsem az egész levest?
SZIKRÁCSKA Igen, Kunkori, tessék neked is
segíteni!
KUNKORI (megvetõen) Segíteni. Hát azt
hiszitek, hogy egész életemben a levesfazék
alját fogom nyaldosni? Amint lehet, fogom
magam és megszököm.
SZIKRÁCSKA Hova akarsz menni, Kunkori?
KUNKORI Mit tudom én – elég nagy a világ.
És van fogalmatok, hogy mennyi finom harapnivaló
van benne. Például itt áll mindjárt mellettünk
a fásláda.
FÉNYESKE Nem szabad Kunkori. Elrontod a
gyomrod.
KUNKORI Mesebeszéd. Onnan elérem a
konyha széket, sõt, talán még a konyha asztalt
is. Nylon abrosz van rajta. Ettetek ti már nylon
abroszt?
FÉNYECSKE Nem.
KUNKORI No hát, én már kóstoltam egyszer.
Micsoda zamata volt. Szinte elolvadt az ember
szájában.
SZIKRÁCSKA Dehát Kunkori, hogy jönnél
vissza?
KUNKORI Vissza?
SZIKRÁCSKA No igen, ha már jóllaktál.
Hiszen, ha annyi mindent megeszel, úgy
megnõsz, hogy be sem férsz többet a tûzhelybe.
KUNKORI Hát aztán. Nem akarok ebben a
kormos lyukban megvénülni!
FÉNYECSKE De még is hová mégy? Hol élsz
eztán?
KUNKORI A Vén Tuskó mesélte, hogy fiatal
korában olyan helyen lakott, ahol egymást érték a fák.
SZIKRÁCSKA Igazából létezik ilyen hely?
KUNKORI Persze, hogy létezik. Úgy hívják,
hogy erdõ.
FÉNYESKE Az erdõrõl én is hallottam már.
De hát ez nagyon messze van,
KUNKORI No és! Nem kell gyalog menni.
Csak jussak ki a mezõre, onnan már elröpít a
szél a hátán.
SZIKRÁCSKA Fel akarsz falni egy egész erdõt?
KUNKORI Egyet? Legalább hármat. Meg a rétet.
Meg a nádast. Emlékeztek a száraz nádra,
amit a születésnapomra kaptam?
FÉNYESKE (elgondolkozva) Az erdõben
madarak élnek, a nádasban meg vadlibák, vadkacsák.
Errõl is mesélt a Vén Tuskó.
KUNKORI Hát aztán! Ti mindentõl meg rémültök.
Aki bátor velem tart.
FÉNYESKE Hát én…
SZIKRÁCSKA De azért mi…
KUNKORI Értem. Hát csak pislákoljatok
szépen továbbra is a leveses fazék alatt. Jó
mulatást, Fényeske, Szikrácska, szervusztok.
(Kiugrik a kályhából a mellette álló ládához.)
SZIKRÁCSKA Kunkori!
FÉNYESKE Ez tényleg ki ugrott.
SZIKRÁCSKA Pedig azt hittem, hogy csak
henceg. Odanézz Fényeske, már a fásládánál
van. (Nagy ropogás, pattogás)
KUNKORI (diadalmasan) Haha! Ha ha ha! Óriás
leszek. Óriás! Mindent felfalok, mindent elhamvasztok.
PANNI (berohan) Mi van itt! Jaj nekem! Anyu,
anyu! Ég a konyha! Ég a terítõ. Gyuri! Vizet!
GYURI (vödörrel be) Szent Isten. Látod Panni
nyitva felejtetted a kályhaajtót.
PANNI (rémülten) Ég a terítõ!
GYURI Ne félj, amíg engem látsz! Itt a víz!
(Nyakon önti Kunkorit) Így kell tüzet oltani.
Látod! (Nagy sistergés.)
KUNKORI (Cérnavékony hangon.) Segítség!
Segítség!
SZIKRÁCSKA – FÉNYESKE Mama! Mama segíts!
Mindjárt eloltják Kunkorit!
TÛZANYÓ Jaj, Kunkori! Kunkori, kisfiam.
Rohanj, mert ellobbansz. Ne törõdj semmivel, csak
rohanj – nézd, itt van az ajtó. Szerencsétlen kis
csacsi gyerek! Egy szikra híja, hogy el nem oltottak.
KUNKORI (Visszavánszorog a kályhába, pihegve.)
Jaj, mama én úgy megijedtem… úgy
megijedtem…
SZIKRÁCSKA (részvéttel) Adjál neki egy kis
szenet mama, attól visszanyeri az erejét.
TÛZANYÓ Szenet? Hová gondolsz? Elfojtaná,
annyira legyengült. Egy kis újság papírt, hamar –
ott van a gyógyszeres skatulyában.
SZIKRÁCSKA Igenis mama – hozom – tessék.
KUNKORI Köszönöm. Ez jólesik…
(Virgoncabban) Most már talán a szenet is elbírnám.
TÛZANYÓ (Látja, hogy most már nincs
komolyabb baj.) Hogyne, még mit nem. Mars a sütõbe.
Te rosszcsont, míg az egész tepsi pogácsát
meg nem sütötted!
KUNKORI (szepegve) Igen, mama. Ígérem,
hogy nagyon szép pirosra fogom sütni, és
vigyázok, hogy meg ne égessem az alját.
PARÁZS NÉNI Kis gyerek kis gond, nagy
gyerek nagy gond – ugye, Tûzanyó?
TÛZANYÓ Hát gond, az van velük bõven
Parázs néne, de van velük öröm is. (Büszkén)
Nézze azt a gyönyörû leveles pogácsát. Kunkori
sütötte egész egyedül.