Karsay István
Kitiltott (BANned)
2012<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
></o>
fficeffice" /><o></o><o></o>
></o>></o>Mindig mondtam a barátaimnak, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmarad, ne aggódjanak. Korszakváltás lesz, és erre kell figyelnünk, mert ez fontos fejezet lesz az életünkben, erre kapunk rendszeresen segítséget a szellemvilág tanítóitól.<o
></o><o
></o>Egyik levelezőlistán egy kedves barátom gondolata jutatta eszembe a választ is a legújabb, 2012 decemberi világvége dátumra, a fontosságára, illetve a arra, hogy mennyire nincs is jelentősége. Én magam az elmúlt 15 évben legalább 10 világvége dátumot túléltem veletek együtt persze.<o
></o><o
></o>Akkor most nézzük meg a levélváltást, gondolatmenetet, ami ehhez a dátumhoz kötődik:<o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>"Sziasztok! Most tudtam meg, hogy Jézus pár évvel hamarabb született, mint ahogyan mi számoljuk, így már régen (legalább egy évvel) átléptük a nevezetes 2012 decemberi dátumot! Csak azt nem értem, hogy akkor tényleg mire készülnek azok, akik a 2012-es dimenzióváltást várják?"<o
></o><o
></o>Válaszom erre a logikus kérdésre a következő:<o
></o><o
></o>Az emberek az egojuk és a természetük miatt nagyon szeretik kötni magukat valamilyen földi és - fizikai dologhoz, így ilyen az idő is.<o
></o>A változásokra azt hiszik, hogy egy pillanat alatt megtörténik, és ezért kitalálnak dátumokat évezredek óta, Jézusra hivatkozva, aki beszélt a változásokról, miközben nem figyeltek Jézus szavaira, aki hozzátette:<o
></o>"a pontos időt az Atya tudja egyedül".<o
></o><o
></o>A Tamás Evangéliumban benne van, hogy amikor megkérdezték Jézust (2000 évvel ezelőtt!!), hogy mikor történnek meg a változások, azt mondta: "már régen benne vagytok, csak nem vettétek észre".<o
></o><o
></o>Isten 6 nap alatt teremtette a Földet, de az igaziból 6 világkorszak volt milliárd évekkel számolva, a dimenzióváltás is lassan megy végbe, csak most léptünk abba a fázisába, amit utolsónak nevezünk, és ebben az évszázadban, és várhatóan az évszázad közepén lesznek a szemmel is látható komolyabb változások.<o
></o><o
></o>Az emberek ebből annyit vesznek észre, hogy felsokszorozódnak a katasztrófák, sokan meghalnak. Tömegesen.<o
></o><o
></o>És ez eltart egy darabig…<o
></o><o
></o>És utána jön a meghalt emberek (szellemek) részére a változás, ugyanis a haláluk után osztályozásra kerülnek, sokak részére a kegyelem időszaka már lejárt.<o
></o><o
></o>Variációk:<o
></o><o
></o>1. visszaszületik a földre, mert<o
></o>a). Még belefér egy karmikus kis munka a komoly változások közepette.<o
></o>b) A szellemi vezetés úgy ítéli meg, hogy a következő időszakot a földön kell eltöltenie <o
></o>(" a szelídek örökségül bírják a Földet”. Máté Evangélium)<o
></o><o
></o><o
></o>2. Magasabb dimenziókba (szférákba emelkedik), így nincs már miért visszajönnie <o
></o>(4. szférától kezdődik)<o
></o><o
></o>3. Lejjebb bukik, az a legrosszabb variáció.<o
></o><o
></o>Most folyik az "megpecsételés", a és közlések szerint az emberiség 2/3 el fog bukni lefelé, és megy a nagy harc, hogy minél többen megmeneküljenek.<o
></o>Ebben a pecsételésben nincs vallási különbség, nincsenek fajok, kiváltságosok, egyenrangú félként fog mindenki egyénileg felelni minden jó és rossz tettéért...
)<o></o><o
></o>A "lejjebb bukás" egy újabb napkör lesz (a hetedik, jelenleg a 6.-ban vagyunk), és onnan visszajutni majd ide annyi lesz munkában, mint amikor mi feljutunk a "paradicsomi síkokra"<o
></o><o
></o>MOST FIGYELJETEK IDE:<o
></o><o
></o><o
></o>ÉS ITT egy érdekesség: <o
></o>A szerdai előadásomon megkeresett egy fiatalabb barátom , mert az anyja kitalálta, hogy már úgyse fog tudni tökéletes lenni 2012-ig, akkor meg minek hajtsa magát, és elkezdett az utolsó 4 évre egy másik, életet kitalálni, hogy legalább utoljára jól érezze magát, feladta a kitartását, és ezzel képes évezredekre visszavetni magát a fejlődésben. Reménytelennek találja az utolsó 4 évet magának! Közben már régen átlépte a misztikus Maya naptár dátum idejét!<o
></o><o
></o>Remélem sikerül vele találkoznom, megpróbálok segíteni neki!<o
></o>Soha nem szabad semmit se feladnunk, az utolsó pillanatig a HITÜNK szerint kell élni.<o
></o>Ne felejtsük el:<o
></o>„az elsőkből lehetnek az utolsók, és az utolsókból az elsők”<o
></o><o
></o>szeretettel.<o
></o><o
></o>István<o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>És egy ide kapcsolódó írás:<o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>ANNO DOMINI 2000<o
></o><o></o>
></o><o
></o><o
></o>Jézus születéséről az Újszövetség iratai közül kettő, Máté és Lukács evangéliuma tudósít, látszólag meglehetős lazasággal. Azonban – mint látni fogjuk – közléseikben számos szilárd támpont van. Mátés írásából (Mt 2.1 – 10.) tudjuk: hogy a születés idején Heródes uralkodott Jeruzsálemben; hogy keleti bölcsek (mágusok) jöttek az újszülöttet keresve; hogy égi jelenségre hivatkoztak, melynek segítségével meg is találták a csecsemő Jézust, de erről nem értesítették Heródest; és hogy a szülők Egyiptomba menekültek a kisdeddel.<o
></o>Lukácsnál egészen más tárul elénk. Ő tudatja (Lk 2.1 – 7.), hogy Augustus császár első teljes népszámlálása és Cirénius (Quirinius) szíriai helytartósága idején történt a születés, és a szülök pont a népszámlálás kapcsán tartózkodtak Betlehemben (amúgy nem ott éltek).<o
></o><o
></o>A hagyomány<o></o>
></o><o></o>
></o>></o>A fordulat a VI. század vége felé következett be. A legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás, azaz húsvét – időzítése körül egyre több vita támadt, és ezért a püspökök egy tudós szerzetest bíztak meg az egységes ünnepkijelölő táblázat kidolgozásával. Dionysius Exiguus atya Kr. U. 525-ben el is végezte a munkát és ennek kapcsán ő javasolta, hogy a keresztények ne világi hatalmasok trónra lépéséhez, hanem „az Úr megtestesüléséhez” igazítva számlálják az éveket. Az egyház elfogadta a javaslatot, és a a VII. századtól elterjedt az A.D. típusú datálás.<o
></o>Dionysius atya azonban – bár kiváló húsvéttáblázatot készített! – éveket tévedett Jézus születését illetően! <o
></o>Ő döntően a Lukács evangéliumának azon közléseiből indult ki, hogy Jézus nyilvános működésének kezdete Tibérius császár uralmának 15. Évére esett (Lk 3.1.), amikor Jézus „mintegy harminc esztendős volt” (Lk.3.23,) A jó atya azonban egyfelől elvétette Tibérius nagyhírű elődjének – Augustusnak – hatalomba lépésének évét (ui. az Octavianus-ként 4 évig uralkodott a császári cím felvétele előtt), másrészt mereven 30 évesnek tekintette a nyilvánosan tanítani kezdő Jézust. Lukács azonban csak lazán utalt erre a korra, hogy jelezze: Jézus megfelel a zsidó törvényeknek, mely bizonyos tisztségek betöltését tapasztaltságbéli küszöbhöz kötötte. Ráadásként Dionysius úgy tekintette, hogy a születéskor betelt a Kr.u. 1.év – tehát nem iktatott nulladik évet a Kr. e. és a Kr. u. évsorok közé; ezt egyébként mindmáig követjük. Belátható tehát, hogy a VI. századi szerzetes javaslata nyomán elterjedt évszámozás legalább öt – esetleg több – évvel Jézus születése után indítja el az „Úr éveit”.<o
></o>Hogy a bonyodalom teljesebb legyen, a következő történt. <o
></o>Nem sokkal azután, hogy Nagy Konstantin alatt a kereszténység üldözöttből államvallássá lett a Római Birodalomban, az ősi napistenkultusz nagyon népszerű ünnepét, a téli napfordulót átkódolták; azaz úgy tartották meg (mert egy csapásra elfeledni nem lehetett!), hogy keresztény szimbolikával töltötték fel. Okos körültekintéssel Jézusnak, mint a „világ világosságának” születési emléknapjává nyilvánították az ősidők óta Fény győzelmének reményét hirdető ünnepet. Mégis, sokan Jézus „születésnapjának” gondolják, netán mondják is a karácsonyt.<o
></o><o></o>
></o>Kételkedők és kutatók<o></o>
></o><o></o>
></o><o></o>
></o>></o>Kepler (aki még nem ismerhette a nóvák fénylésének fizikai hátterét) mélyen hívő, a Bibliában jártas ember volt, és arra gondolatra jutott, hogy Máté evangéliumában említett , a bölcseket vezérlő „csillag” is ilyen égi jelenség lehetett. Számolni kezdett: vajon volt-e Jézus születése idején háromszori Jupiter – Szaturnusz együttállás? <o
></o>A számítógépek korában nehéz elképzelnünk, mekkora munkát jelentett a másfél évezredre visszanyúló csillagászati számítás! De Kepler elvégezte, és arra jutott, hogy Kr. e. 7-ben csakugyan volt ilyen (u.n. legnagyobb) együttállása a két bolygónak, mégpedig a Halakban. <o
></o><o
></o>Asztrológusként felismerte, hogy a feltehetően babiloni asztrológus papok (a mágusok) a Jupiterben a nagyság, az uralkodói fenség szimbólumát látták, a Szaturnuszt pedig az ősi törvények fegyelmében élő, szigorú rendtartó zsidóság jelképeként értelmezhették…a Halak utal a személyi születésre is, de a Halak világhónap beköszöntére is (ebből a világhónapból most lépünk át a Vízöntőbe…).<o
></o>A nagy csillagász tehát (nyomtatásban is!( hangot adott a véleményének, hogy valami baj van a Dionysius Exiguus-féle datálással, de – nem lévén történész – nem bukkant rá a hiba létrejöttének mikéntjére.<o
></o><o
></o><o
></o>Mai tudásunk<o></o>
></o><o></o>
></o>></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>1. Tisztázódott, hogy a híresen hatalomfélő Heródes Kr.e.5. vége felé (de legkésőbb Kr.e.4.tavaszán) halt meg. Hajtóvadászata a kétévesnél kisebb fiúgyermekek után arra utal, hogy a mágusoktól hallott születési időpont már elég túlhaladott volt. Így Jézus születése Kr.e.6-nál később aligha lehetett.<o
></o>2. A számítógépes pályaelemzések megerősítették Keplert: Kr.e.7-ben Jupiter – Szaturnusz együttállás volt a Halakban, melynek feltűnő láthatósága volt Jeruzsálem délkörén szemlélve.<o
></o>3. A legkorábbi (görög) Máté evangéliuma tanulmányozásakor fordítási hibára derült fény: nem „napkeleten” látták a különös csillagot (a mágusok), hanem „felkelőben” (azaz az esti égbolton), és így lehetséges, hogy Babilonból nyugatra az vezette őket.<o
></o>4. A babiloni Marduk – templom romjai közt sok ékírásos táblán csillagászati tartalmat leltek a megfejtők. Kiderült, hogy évtizedekkel korábban már várták a Királycsillag (Jupiter) és Izrael csillaga (Szaturnusz) esedékes háromszori együttállását.<o
></o>5. Az „égi küldött”, illetve a „megszabadító király” várása az Izraeltől keletre fekvő kultúrvidéken már hatszáz évvel Jézus előtt felbukkant, és szerepel a Babilonban magas tisztségre jutott Dániel próféta könyvében is (Dán.9.24-26.). A még korábbi, Bileámtól eredő jövendölést pedig Mózes 4. Könyve tartalmazza (Szám 24.7-17-). Így érthető Heródes megrettenése (és a hajtóvadászat) a babiloni mágusok megjelenése és gyermekkeresése nyomán.<o
></o>6. Nyelvészeti kutatások kizárták, hogy Máté szövegének csillagra utaló szavát üstökösre szabadna érteni. Mellesleg: a csóvás vándorokat mindig is kedvezőtlen előjelzőnek tekintették, tehát a „megszabadító király” születésével kapcsolhatták össze őket!<o
></o>7. Lukács evangélista hitele (ebben a kérdésben!) sokkal szerényebb Mátéénál: a görög orvos jóval Jézus feltámadása után érkezett az események helyszínére ( a gyógyító csodák híréra), míg Máté Jézus belső tanítványi köréhez tartozott, és személyesen ismerhette Máriát is (aki a születésről Jézusnál is hitelesebben beszámolhatott…).<o
></o>8. A Római Birodalom kutatói feltárták, hogy Quirinius (Cirénius) majd húsz éven át volt tisztségviselő Palesztina és Szíria területén, nagy közigazgatási karriert futott be. Midőn Augusztus Kr.e.8-ban elrendeli a leigázott népekre is kiterjedő összeírást, emberünk még csak Szíria provincia második császári méltósága, helytartóvá csak Kr.e.6.ban emeli a császár. Utóbb emlékoszlopot állítanak neki Antiochiába (ma: Antakya, Törökország), Lukács pedig pont ebből a városból származott. Nyilvánvaló, hogy ő gyermekkorában mindig helytartóként (és nem korábbi alacsonyabb méltóságai címén) hallhatta említeni Quiriniust.<o
></o><o
></o>A kör bezárult és teljes. Az idén tehát – ha Dionysius atya nem hibázott volna! – már a 2007. Újévet kezdenénk (2006. Karácsonyának megülése után)… már túllennénk az ezredváltás rumlijain, a számítógépek átállításának keservein, és ki tudja mi mindenen. Vagy talán mégsem?<o
></o>Hát persze, hogy nem! Hiszen a naptár csak egy megegyezésen alapuló kerete életünknek, és nem maga az élet, nem maga a történelem! És – bár Jézus születéstörténetének nyomozása hallatlanul érdekes munka – sokkalta fontosabb kérdés, hogy vajon az elmúlt majd’ kétezer év alatt megkapta-e maga a tanítás – melyre életét tette pecsétként – azt a hitelt és figyelmet, ami méltó a tanítóhoz és művéhez?! A többféle felekezeti rítust követő keresztények összlétszáma ma a föld legnagyobb vallásának mutatja a kereszténységet. De ha emberi világunk valóságát szemügyre vesszük, bizony kételyeink támadnak: csakugyan sok százmilliónyian követik-e Jézus által adott szereteti főparancsot? Bizony, ráébredhetünk, hogy 2000 év múlva az emberi fejlődésben csak egy kis mozzanat, hogy az út java még előttünk van!<o
></o>Forrás: Elixir. Újság. 131.szám. Szerző: Beöthy Mihály<o
></o><o
></o>
