Régóta erős a gyanúm, hogy ami a vallási hittételeket illeti, valóban nagy a tudásod (talán kiugrott pap vagy aki meggyűlölte az egyházat?) de ami a modern tudomány evolúcióval és biológiával kapcsolatos felismeréseit illeti, ott a tudásod finoman szólva is jelentős hézagokkal terhelt. Utoljára ilyesmiről talán 30 vagy 40 évvel ezelőtt tanulhattál (ha egyáltalán), azóta legfeljebb pár erről szóló pontatlan és szenzációhajhász újságcikket futottál át (igen, kb Facebook-színvonalúakat), és tudatlanságod kizárólag amiatt maradt idáig rejtve, mert tény és igaz, hogy a legtöbb teremtéshívő sajnos valóban nálad is kevesebbet tud még ennek ellenére is.
Biztosítok ellenben minden, a CH-ra látogató HÍVŐT, hogy bár vallási kérdések megítélésében többnyire Ernővel egy oldalon állok, de ezt a témakört illetően a legteljesebb mértékben elhatárolódom tőle, tudniillik amiatt, mert hiába szapulják a hívők annyira az evolúciót, de igenis állítom, hogy EBBEN A KÉRDÉSBEN az evolúció (s általában a biológia) IGENIS ugyanazon véleményen van mint a hívők többsége, csak persze e véleménye az evolúciópárti tudósoknak nem vallási alapon áll!
Az egyetlen különbség, hogy szerintünk a homoszexualitás NEM BŰN. Nem. Ettől azonban még igenis nem véletlen, hogy az emberi faj (sőt, majdnem minden többsejtű faj...) igenis pontosan 2 nembe sorolható bele! Ami pedig ettől eltér, az BETEGSÉG. Feljődési rendellenesség, pontosabban. Természetesen, ha valaki kíváncsiságból kipróbálja az azonosnemű szexet, még nem beteg. Akkor se ha amiatt él vele, mert nem tud sokáig ellentétes nemű partnerhez jutni (börtön, stb). Ha azonban amiatt nem közeledik a másik nemhez, bár erre volna módja, mert igenis a saját nemét tartja sokkal vonzóbbnak, na AZ A BETEGSÉG.
Ennek nagyon komoly biológiai oka van. És ez az, amiről Ernőnek GŐZE SINCS. És akárhányszor hivatkozom is vele szemben a biológiára, elsiklik az érveim fölött, mert válaszolni rájuk érdemben és TUDOMÁNYOSAN nem tud, emiatt igyekszik visszaterelni a szót a vallási dogmákra!
Leírom ide, mi a helyzet e téren az evolúció szerint. A hivatkozási forrás maga Richard Dawkins, az ő „Az önző gén” című könyve. Dawkins annyira lelkes ateista, hogy úgy is emlegetik, hogy „az ateista pápa”, nála ateistább ateista nem hiszem hogy él a Földön. Könyveket is írt az ateizmusról is, alapelve hogy az istenhit nem más mint elmebetegség, stb. Szóval ő olyasvalaki, akit Ernő nem söpörhet le az asztalról azzal, hogy vallásos volna. Továbbá Dawkinsnak ez épp a szakmája, mert biológus és etológus. Tehát, idézet a könyvéből, hogyan és miért is alakult ki a két nem:
Bizonyos primitív szervezeteknél - például egyes gombáknál - nem beszélhetünk hímekről és nőstényekről, noha egyfajta ivaros szaporodás létezik. Az izogámia néven ismert rendszerben az egyedek nem különíthetők el két nemre. Bárki párosodhat bárki mással. Nincs két különböző fajta gaméta - spermiumok és peték -, hanem az összes ivarsejt azonos, és izogamétáknak nevezzük őket. Az új egyedek két izogaméta egyesüléséből jönnek létre, melyek mindegyike meiotikus osztódással keletkezik. Ha van három izogamétánk, A, B és C, A egyesülhet B-vel vagy C-vel, B egyesülhet A-val vagy C-vel. Ugyanez sohasem áll a normális szexuális rendszerek esetében. Ha A spermium, és egyesülhet B-vel vagy C-vel, akkor B és C feltétlenül petesejtek, és B nem egyesülhet C-vel.
Amikor izogaméták egyesülnek, akkor azonos számú gént adnak át az új egyednek, és ugyanakkora táplálékkészlettel látják el.
A spermiumok és a peték ugyancsak azonos számú gént adnak át, de a peték sokkal többet nyújtanak a tápanyag tekintetében: valójában a spermiumok egyáltalán nem hoznak tápanyagot, és pusztán arra törekszenek, hogy génjeiket a lehető leggyorsabban eljuttassák egy petéhez. A fogamzás pillanatában tehát az apa erőforrásainak méltányos részénél (azaz 50%-nál) kevesebbet fordít az utódra. Minthogy az egyes spermiumok oly kicsinyek, a hím megengedheti magának, hogy naponta milliószámra állítsa elő őket. Így potenciálisan képes arra, hogy különböző nőstényekkel nagyon nagy számú gyermeket nemzzen nagyon rövid idő alatt. Csak azért lehet képes rá, mert az anyától minden embrió megfelelő mennyiségú táplálékot kap. Ez korlátot szab annak, hogy egy nősténynek hány gyermeke lehet, míg gyakorlatilag nincs határa annak, hogy egy hímnek hány gyermeke lehet. Ezzel kezdődik a nőstény kihasználása.
Parker és mások kimutatták, hogy a nemek aszimmetriája hogyan fejlődhetett ki az eredetileg izogám állapotból. Abban az időben, amikor még minden ivarsejt felcserélhető és durván azonos méretű volt, lehetett néhány, mely véletlenül kissé nagyobb volt a többinél. Bizonyos tekintetben a nagy izogamétának előnye Iehetett az átlagos méretűvel szemben, mivel jó útravalóval, nagy táplálékkészlettel láthatta el embrióját. Az evolúció kedvezett tehát a nagyobb gamétáknak.
Itt azonban egy csapda rejlett. A szigorúan szükségesnél nagyobb izogaméták evolúciója ajtót tárhatott az önző kizsákmányolásnak. Azok az egyedek, melyek az átlagosnál kisebb gamétákat termeltek, hasznot húzhattak ebből, feltéve, hogy biztosítani tudták kis gamétáik különösen nagy gamétákkal való egyesülését. Márpedig a kisebb gaméták mozgékonyabbak lettek, és képesek voltak aktívan felkutatni a nagyokat. Az egyed számára a kicsiny, gyorsan mozgó gaméta termelése azzal az előnnyel járt, hogy megengedhette magának, hogy nagyobb számú gamétát állítson elő, s ennélfogva több gyermeke legyen. A természetes szelekció kedvezett az olyan ivarsejtek termelésének, melyek kicsik voltak, és melyek aktívan keresték fel egyesülés céljából a nagyokat. Úgy képzelhetjük el tehát, hogy két, széttartó nemi „stratégia” volt kialakulóban. Az egyik a nagy befektetés stratégiája, avagy a „becsületes” stratégia. Ez automatikusan ajtót tárt a kis befektetéses, kizsákmányoló vagy „alattomos” stratégia előtt. Amint e két stratégia elkezdett szétválni, a szétválás folyamata „megszaladt”. A közbülső méretű gaméták megbűnhődtek, minthogy nem élvezték egyik szélsőségesebb stratégia előnyét sem. Az alattomosak egyre kisebb és kisebb méretűvé és gyorsabb mozgásúvá fejlődtek. A becsületesek egyre nagyobb méretűvé fejlődtek, hogy ellensúlyozzák az alattomosak egyre kisebb befektetését, és mozdulatlanokká váltak, mivel az alattomosak amúgy is mindig aktívan nyomukba szegődtek. Minden becsületes „szívesebben” egyesülne egy másik becsületesseI. Ám az alattomosak kizárására irányuló szelekciós nyomás valószínűleg gyengébb volt, mint az alattomosaknak az a kényszere, hogy átcsússzanak a sorompó alatt: az alattomosaknak több vesztenivalójuk volt, ennélfogva megnyerték az evolúciós harcot. A becsületesekből lettek a petesejtek, az alattomosakból pedig a spermiumok.
---------------------------------------
Eddig az idézet. Forrás:
A fordítás az alábbi, angol nyelvű kiadvány alapján készült: Richard Dawkins: The Selfish Gene
Oxford University Press Walton Street, Oxford OX2 6DP
Forditotta SÍKLAKI ISTVÁN
A fordítást az eredetivel egybevetette GERVAI JUDIT
ISBN 963 281 645 5
@ Oxford University Press 1976.
@ Síklaki István, 1986. Hungarian translation
Ellenőrizheti aki akarja a fentiek alapján, hogy nem hazudok!
Tehát, igenis az a NORMÁLIS, hogy 2 ivari nem van. Így alakult ki. Ebből máris következik, hogy miért törekszik az egyik nem a másik felé. A szaporodás érdekében. Az ettől való eltérő vágy BETEGSÉG, rendellenesség. A férfinek amiatt van ivarszerve, hogy azzal a NŐBEN levő petéhez igyekezzék eljuttatni a spermiumait, nem egy másik férfi fenekébe, már bocs! Tehát a nő utáni vágy a normális a férfi esetében.
És ennek rohadtul semmi köze a valláshoz. Látható fent, ez tömény biológia és evolúció.
Más fajba tartozunk.
