Ünnepeink - HÚSVÉT

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Lelkes Miklós

HÁROM HÚSVÉTI TOJÁS

Kedves, aranyszõke hajú, szépséges leány volt Napsugár Évike, a varázslókirály leánya. Megfogadta bölcs édesapja tanítását: - Lányom, csak olyan varázslatba kezdj bele, amit nem csak eszed, szíved is helyesel!

Amikor Évike felnõtt , harminchárom királyfi jött el hozzá leánykérõbe a Nagy Leánykérés Napján. Harminc királyfival hamarosan közölte: szívesen látja őket a palotában , de a kezére ne számítson egyikük sem, csak a kézimunkájára. Mindegyikük kapott ugyanis tõle egy általa készített , hímzett asztalterítõt.Nem akármilyen terítõ volt az! Nappal az asztalt díszítette , de estefelé megelevenedett a rajta levõ kép: lakomázó törpék , nyíló csõrű madárkák , csinosbajszú cicamicák vagy legelészõ szarvasok és a törpék vagy állatok a terítõ tulajdonosának szemére nyugtató álmot terítettek.
Három királyfi nem kapott még választ leánykérõ szavaira , így , persze , asztalterítõt sem.Amikor a többi királyfi eltávozott , õk még ottmaradtak a palotában.Ottmaradtak és a szerencse is ottmaradt velük: közeledett a húsvét.
A húsvéti locsolkodás lányok-legények nagy öröme volt ott is , a varázslókirály országában , Hipphoppföldön.
Sõt! Ott volt csak igazán nagy hejehuja , húsvéti tánc , fõvarázslat , mellékvarázslat , meg miegymás!
Meg is locsolta nagy szívdobogás közepette a három leánykérõ királyfi Napsugár Évát: az elsõ ibolyaharmattal , a második csillagvirág gyöngycseppjeivel , a harmadik vídámillatú rózsavízzel!
A leány mindegyiknek adott egy húsvéti tojást.Az elsõnek azt mondta:
- Vigyázz erre a tojásra! Benne van a Csidecsuda. Fel ne törd!
A másodikhoz így szólt:
- Te meg ezt a tojást õrizd! Benne van a Hűdefinom. Nehogy megkóstold!
A harmadik királyfinak mélyen a szemébe nézett:
- Neked is adok egy tojást. Benne van a Hűdeöreg! A tojásra az arcképemet festettem. Ha feltöröd a tojást: hétszer hét évvel tovább élsz.Feltörheted , ha akarod. Hűdeöregnek viszont akkor vége!
Megköszönték a királyfiak az ajándékot , kezet csókoltak Napsugár Évának és lóra ültek.Szédítõ iramban vágtattak saját birodalmukba.Ott is meg kellett locsolniuk a lányokat , elõírta a szokás , az illem.Ám megígérték: három nap múlva visszajönnek és bemutatják a húsvéti tojásokat.Hadd lássa Napsugár Éva milyen becsben õrzik ajándékát!
Az elsõ királyfi , Kukkantó Gergely , buzgón locsolgatta otthon a lányokat.
Hanem csak fúrta az oldalát: mi lehet az a Csidecsuda? Óvatosan kis lyukat szúrt a tojásba és bepillantott rajta.
Hű! Nem mi volt a tojásban , hanem ki! Csidecsuda varázsmanó.Azon a kis lyukon rögvest kiugrott a manócska és a kezében levõ aranypálcával rácsapott a királyfi orrára:
- Te kis kíváncsi! Azzal eltűnt.
A második királyfi , Eszemiszom Nándor is becsületes leányöntözgetõnek bizonyult.Ám Hűdefinomat igencsak szerette volna megkóstolni.Olyat még bizonyára nem evett világéletében.Lyukat fúrt a tojáson , hogy a bűvös csemegébõl legalább csipetnyit szájába tehessen.
Nem csemege volt abban , hanem Hűdefinom manó , aki rögvest kiugrott a lyukon és a kezében levõ ezüstpálcával a királyfi orrára ütött:
- Enchencbenc , te ínyenc! Azzal eltűnt.
A harmadik királyfi , Barátságos Károly , szintén meglocsolta a lányokat , ahogy illik , kedvesen , udvariasan , miután elmondta a locsolási engedélyt kérõ versikét.Szíve azonban csak Napsugár Éván merengett , õt szerette volna újra viszontlátni , méghozzá rettenetesen.A királykisasszonytól kapott tojást ágya melletti asztalkára helyezte , gyémánttartóba , és esténként arról mesélt neki mennyire imádja Évát , a csodálatos varázslóleányt.Mit meg nem adna érte , ha felesgül jönne hozzá! Dehogy jutott eszébe , hogy feltörje a tojást! Akkor megsérülne Éva arcképe és meghalna a tojásban Hűdeöreg.Saját életét nem akarta ilymódon meghosszabítani , ezt a varázslatot nem érezte volna igazságosnak , becsületesnek.
A harmadik napon a királyfiak ismét a varázslókirály palotája felé vágtattak.Restellte a történteket az elsõ és második királyfi , Gergely és Nándor , de ügyes mesterembereik az élõ manók helyett nagy titokban selyemruhás minibabát ültettek mindkét tojásba , a szúrás , illetve fúrás nyomát pedig úgy eltűntették ,hogy azt szülõtyúkanyja sem vette volna észre egyiknél sem.
Napsugár Éva barátságosan fogadta mindhármukat.A három királyfi mindegyike tenyerébe tette a húsvéti tojást és azt mondta: lám , megõrizte épségben.
Honnan, honnan nem elõugrott erre valahonnan Csidecsuda és Hűdefinom manó..Pirulhatott az elsõ és a második királyfi!
Node hamarosan még pirosabb lett a harmadik , Károly , mert hirtelenében kettényílt az õ húsvéti tojása és hosszúszakállú manócska lépett ki belõle: Hűdeöreg!A manócska súgott valamit a királykisasszony fülébe.
Napsugár Éva odalépett Károlyhoz és rámosolygott:
- Megõrizted a tojást épségben , megõrizted becsületed! Hűdeöregtõl tudom miként vélekedsz az én szívemrõl , fogadd el hát , neked adom, de csak a tiedért cserébe! Barátságos Károly e szavak hallatán a mennyezetig ugrott örömében.
Hamarosan megtartották a lakodalmat.A nagy ünnepségen a többi , egykor a királykisasszony kezéért versengõ királyfi is ott volt.Nem volt miért neheztelniük: csak egy szíve van a leánynak akkor is, ha varázslókirály leánya, miért adná oda másnak , mint annak , akit szeret?!
hv02.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
NYÚLPAPA ÖTLETE

Egy kis falu szélén, szép liget zöldellt, melynek közepén tisztás volt, ahol egy szép házikóban éltek nyusziék: Nyúlpapa, Nyúlmama, fiuk Guszti és lányuk Réka. Szép napsütéses őszi nap volt ezen a reggelen, mikor nyúlpapa felkeltette a gyerekeket. Indultak a veteményes kertbe, hogy betakarítsák a termést, mire leesik az első hó a sok finom répa és káposzta már az éléskamrában legyen. De hatalmas csalódásban volt részük. Mikor kiértek a veteményesbe, látják ám hogy a szép nagy káposztákat ellepték a hernyók és szinte egyetlen egészséges sincs köztük. De a répákkal sem jártak jobban, mert azokat meg a férgek és a csigák rágták össze. Nyúlmama sírva fakadt, nyúlpapa pedig éktelen haragra lobbant, és megfogadta, hogy a következő esztendőben ezt nem hagyja annyiban. Keservesen nekiálltak, hogy megmentsék, amit a férgek és a hernyók meghagytak. Mihelyt végeztek hazamentek és Nyúlpapa kiadta mindenkinek a feladatát: Nyúlmamának a megmentett zöldségeket kellett elraktározni, Gusztinak és Rékának a szántóföldre kellett menni hogy kukorica , napraforgó és más magvakat szedjenek, mert a kevés megmentett zöldséggel nem húzzák ki a telet, ezért pótolni kell az éléskamra tartalmát. Nyúlpapa pedig elvonult a műhelyébe dolgozni, ahonnan hamarosan kopácsolás és fűrészelés hangja hallatszott. Ahogy teltek el a napok, Nyúlmama és a gyerekek sokat találgattak, hogy vajon mit készíthet az édesapjuk, de nem tudtak rájönni. Egy hideg reggelen mikor a gyerekek felébredtek és kinéztek az ablakon észrevették, hogy szép nagy pelyhekben szállingózik a hó, megérkezett a tél. Reggeli után Nyúlpapa azt mendta a családnak:
- Most gyertek és megmutatom mit készítettem, úgyis kell a segítségetek hogy felállítsam az egészet.
Amikor feltárult a műhelyajtó a gyermekek csodálkozó szeme előtt három kis házikó állt a munkaasztalon. Réka örömmel kiáltott fel:
- Jajj, de szép babaházak és mindjárt három.
Nyúlpapa hangosan felnevetett és így szólt:
- Dehogy is babaházak, ezek madáretetők!
Guszti és Réka érdeklődvbe néztek apjukra:
- Hát az minek?
- Majd megtudjátok, ha eljön az ideje! – válaszolt Nyúlpapa. Kimentek a veteményeskertbe, és felállították az etetőket, majd feltöltötték magvakkal. Nyúlpapa így szólt a gyerekekhez:
- Ezután egész télen az lesz a dolgotok, hogy az etetőkben mindig legyen kukorica, napraforgó és búza.
Lassan telt a tél, az élelem is szűkös volt, mivel a tönkrement zöldségeket nem tudták megfelelően pótolni, de arra nagyon figyeltek, hogy a madáretetőkben mindig legyen bőségesen táplálék. Nyúlmama sokat morgolódott emiatt, de Nyúlpapa megmondta, ebből nem enged. Mikor nagysokára eljött a tavasz mindenki fellélegzett. Nyúlék serényen munkához láttak a kertben. Nyúlpapa ásott, Nyúlmama elvetette a magokat, Guszti és Réka összeszedték a gallyakat és a gazt. Gyorsan teltek a napok serény munkával, aminek meglett az eredménye, a kertben szépen fejlődtek a növények. Nyúlmama pedig egyre csak aggodalmaskodott, hogy újból ellepik a kertet a férgek és a hernyók, de Nyúlpapa jókedvűen nyugtatgatta:
- Ezt a kertet bizony többet nem bántja semmilyen féreg! - és maga köré hívta a családját:
- Most pedig legyetek csendben és figyeljetek -, mondta. Nyúlmama és a gyerekek egyszercsak azt látták, hogy a kert felett madarak repkednek és minden bogarat összefogdostak, ami csak árthat a veteményesnek. Csodálkozva fordultak Nyúlpapához:
- Ezt miért csinálják?
- Tudjátok egész télen, mikor nem találtak a hó alatt élelmet, mi becsülettel etettük őket, most pedig segítenek nekünk!
Mert bár nem ismerik a mondást azért „jó tett helyébe jót várj” mondta Nyúlpapa, és elindultak hazafelé. Azon az őszön hatalmas és makk egészséges zöldségeket takarítottak be, de a madarak etetéséről ezután sem feledkeztek el soha.
konijn7.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán
MESE A LEGOKOSABB NYÚLRÓL



Egyszer volt, hol nem volt,
túl a hegyen, túl a réten,
egy kis erdő közepében,
az erdőben egy tisztáson,
fűszálakból vetett ágyon,
ott, ahol sosem járt ember,
s egy farkas a polgármester,
ahol ezer róka túr,

ott lakott egy kicsi nyúl.
A kis nyúlnak háza nem volt,


szeme kettő, orra egy volt,
hosszú füle, kurta farka,

semmi furcsa nem volt rajta.
Egyszer volt, hol nem volt,


egyszerű kis nyuszi volt.
Szarvas és jóbarátja,
<ST1:pmadár jó pajtása,
így éldegélt békességben,

a kis erdő közepében.
Így éldegélt, amíg egyszer


meg nem halt a polgármester,
a bölcs farkas, s eltemették,

megsiratták, mert szerették.
Az állatok összegyűltek,


egy tisztásra települtek,
éjjel-nappal tanakodtak,

polgármester választottak.
Róka mondta: Róka legyen!


Szarvas mondta: Szarvas legyen!

Őz kiáltott: Őzön a sor!
Teli faág, teli bokor,


madár ült
%3E%3Cst1:City%20w:st=
minden ághegyen,

s kiáltozták: Madár legyen!
Addig-addig tanakodtak,
a végén majd hajba kaptak,

míg egy nyúl szólt: Most az egyszer
nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
Nem tud az mást, csak szaladni,
az árnyék is megkergeti,
úgy megijed, hideg leli,
ha ág zörren, rögtön szalad,

vagy meglapul a fű alatt.
Most legyen okos az ember,


ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva,

ész legyen a kobakjában.
Mind így szóltak: Okos beszéd!


Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy próbáljuk?
Máris szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát,

az kiállotta a próbát!
Rajta szarvas! Rajta, őzek!


Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán?

Ki tud kifogni a rókán?
Előbb az őz került sorra.


Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen,
sohasem járt erdőn, réten,
mégis ő növeszt fűszálat,

zöldbe borít bokrot, ágat...
Nevet csak ezen a róka.


Ez aztán a nehéz próba!
Joban tudom, mint te magad,

mi volna más, ha nem a nap!
Most a szarvas került sorra.



Én aztán megfoglak, róka!
Nincsen lába, mégis szalad,

de mégis egy helyben marad...
Megint csak így szólt a róka:


Ez aztán a nehéáz próba!
Jobban tudom, mint te magad,

mi volna más: folyó, patak!
Most a kis nyúl került sorra.


Erre felelj, ha tudsz, róka:
ha megfelelsz, most az egyszer
te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül,
fákon, bokrokon hegedül,
ha nem repül, nincsen sehol,
de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába,

mégis a világot járja...
Töri is fejét a róka,


ennek a fele se móka,
hiába, no, nincs felelet,

mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!
Szól a nyuszi: Figyelj, róka!


Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél,

mi lehetne más: a szél!
Kis nyúl főzte le a rókát,


ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,

nyuszi lett a polgármester.
Egyszer volt, hol nem volt,


egyszerű kis nyuszi volt.
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta






 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
HÚSVÉTI MESE


Hol volt, hol nem, a Zsámbék melletti zsombékos réten élt három festőnyúl: Sára, Karcsi és Piroska. Sára sárga festőköpenyben sárga tojásokat festett, Karcsi kék köpenyben kékeket, Piroska piros köpenyben pirosakat.
Szorgalmasan dolgoztak, mert közeledett a húsvét. A zsámbéki tyúkok, nehogy odalegyen a becsület, kosárszám hordták nekik a tojást. A tyúkok mögött naposcsibék masíroztak. Apró csőrükkel ők is tojásokat görgettek.
A festőnyulak meg festettek, festettek és festettek.
Lassan az egész rét megtelt száradó színes tojásokkal. Minden állat gyönyörködve nézte. A zsombékok alól békák bámulták boldogan, a füvek hegyéről csigák lesték lelkesen, az ég tetejéről röpködő madarak számlálták önfeledten.
– Hess innen! – kergette Sára a kíváncsiskodókat. – Meg ne lássam, hogy valamelyiktek hozzáér a tojásokhoz!
Nem is esett baja egyetlen tojásnak sem. Rendben ment minden – egészen addig, amíg Piroska csuklani nem kezdett.
Úgy kezdődött, hogy Piroska elmerülten dolgozott. Egyszer csak megállt a kezében az ecset, annyit mondott, hogy: – Hukk! – és egy nagyot ugrott. Aztán visszahuppant, és akkor azt lehetett hallani, hogy: RECCS!
– Jaj, oda egy tojás! Egy szép piros tojás! – jajveszékelt Sára. Karcsi döbbenten hallgatott.
Piroska mondani akart valamit, de csak annyit tudott szólni, hogy: – Hukk! – és ugrott egy újabbat. Megint visszahuppant, és megint csak azt lehetett hallani, hogy: RECCS!
Aztán megint: – Hukk! – és megint: RECCS! És: – Hukk! – és: RECCS!
– Állítsd meg, Karcsikám! – könyörgött Sára. – Csinálj már valamit!
Karcsi rohant, és hozta Nyúl doktort.
A doktor máris vizsgálta volna Piroskát:
– Semmi baj, mondd szépen, hogy: – Á! – ám Piroska egyre ugrált. Szegény doktor kénytelen volt együtt szökdécselni vele. Mikor Piroska azt mondta, hogy: – Hukk! – arra mind a ketten felugrottak. A levegőben a doktor megnézte Piroska torkát: – Semmi baj, mondd szépen, hogy: – Á! – Aztán mind a ketten visszahuppantak: RECCS-RECCS! RECCS-RECCS!
– Semmi baj – lihegte a doktor. – Csak egy kis csuklás! – és elszelelt.
Piroska meg folytatta: – Hukk! – RECCS!... – Hukk! – RECCS!...
– Jaj nekünk, nem marad tojás! – siránkozott Sára. – Ilyen szégyent! Csinálj valamit, Karcsikám!
Karcsi a homlokára csapott: – Sót ide! – mert a nagymamájától hallotta egyszer, hogy a só jó a csuklás ellen.
– És citromot ide! – kapott észbe Sára is, mert a dédmamájától hallotta, hogy a citrom jó a csuklás ellen.
Karcsi elfutott a zsámbéki öregtemplomhoz. A harangozótól kapott egy kis sót. Fordult, és nyargalt vissza máris a zsombékos rétre.
Sára elrobogott a zsámbéki Lámpamúzeumba. A gondnoknénitől kapott egy fél citromot. Rohant vissza ő is Piroskához.
Piroska megnyalta a sót, és csak annyit mondott, hogy: – Hukk! – majd ugrott egyet: RECCS!
Aztán megkóstolta a citromot, és megint csak annyit mondott, hogy: – Hukk! – és megint ugrott egyet: RECCS!
– Ó, egek! – keseredett el Sára.
– Végünk van! – jelentette ki Karcsi.
Arra sompolygott a róka. Megérezte a nyúlszagot. Elrejtőzött a bokrok között, és bajszát nyalogatva figyelt.
– Melyik nyulat szeressem a három közül?... A kéket?... Az túl izmos! A pirosat?... Az túl ugrálós! A sárgát?... Az az ijedtségtől egészen elgyöngült... Az jó lesz! – és kúszni kezdett Sára felé.
– Sára éppen könyörgőre fogta a dolgot: – Állj meg, állj meg, Piroskám! – Állj meg, mert megesz a szégyen!
– Miért a szégyen? Inkább majd én! – vigyorodott el a róka. Abban a pillanatban Piroska minden addiginál magasabbra ugrott és meglátta a rejtőzködő ravaszdit.
– Róka! Róka! – kiáltotta, és az ijedségtől menten elállt a csuklása.
– Menekülni! – kiáltotta Karcsi, mire mindhárman futni kezdtek. Zsámbék felé vették az irányt.
A róka nem merte a városig követni őket, mert félt, hogy a zsámbéki polgárok kiporolják a bundáját.
– Illa berek, nádak erek, legjobb, hogyha hazamegyek! – gondolta, és sebtében eltakarodott
Sára, Karcsi, a zsámbéki tyúkok meg a naposcsibék akkor vállukra ültették Piroskát, és úgy vitték vissza a zsombékos rétre, mint a nap hősét. Piroska már nem csuklott, csak örömében szipogott egy kicsit.
Ha a Zsámbék melletti zsombékos réten jártok, különösen húsvét táján, nézzetek jól körül: talán meglátjátok a három festőnyulat. De óvatosan keresgéljetek, nehogy egy száradó színes tojásra lépjetek!<
arg-peter-rottentail-207x165-url.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Az összegyűjtött húsvéti versek, mesék, dalok...

Az igazságtevő nyúl
A bátor nyuszi
Kolompos - Locsolkodos
Mese a nyulakról
Ma Van Húsvét Napja
Húsvét (népköltés)
Húsvét másodnapján (népköltés)
A félénk nyuszi boldogsága
A húsvéti tojások
A KÉRKEDŐ NYÚL
A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI.
A NYULACSKA HARANGOCSKÁJA
Csongrádi Kata - Nyuszi-Bugi
Csukás István A sinen ül egy fehér nyúl
Csurgó zenekar - Húsvét ünnepe
Három nyúl
Hogyan lett húsvéti nyúl az elefántból
Karsai Gizella - Pösze nyuszi
Méta - Ma van husvet napja (Szatmar)
Nekem attól szép ez a Húsvét
Nyúlanyó húsvétja
Nyúlpapa ötlete
nyuszihinto
Parton ül a két nyúl
Péter Nyuszi kalandja
Tóth Anna - Húsvéti készülődés - mese
Zelk Zoltán MESE A LEGOKOSABB NYÚLRÓL

HÚSVÉTI VERSEK
pasen12017.gif
 

lili.77

Állandó Tag
Állandó Tag
Balla László:A nyuszi álma

Elaludt a nyuszi,
de szép volt az álma!
Azt álmodta:ott jár
Káposzta-országba*.

Káposzta-levélből
épülnek ott falvak,
a hegyek,völgyek is
káposztából vannak.

Vadászkutyáknak is
káposzta a bőrük,
s a nyuszi jókedvvel
lakmároz belőlük.

De a szegény tapsi
álmából felébredt:
kutyák ugatása
verte fel a rétet.

Uccu neki!--futott,
remegett a lába--
és a káposztát is
komondornak látta.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
NYUSZI BAL LÁBBAL KELT FEL

Valami furcsa lebeg Nyuszi bal lába fölött. Malacka látta! Valami felhőszerűség, ami bosszantja Nyuszit. Füles szerint egy Bal Láb olyan, mint a balszerencsés időjárás: mindig jobbra fordul. Nyuszi barátai, Micimackó, Bagoly és Malacka összefognak, és közös erővel elűzik a Rosszkedvű Bal Lábat.
 

vakondok

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon örülök hogy ennyi minden van ezen az oldalon mindig találok valami ujjat és érdekeset.Köszönet érte mindenkinek kiss

Íme kettő nyulacskás mondoka:

Nyuszi,nyuszi,nyulacskám,
ne félj tőlem nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
zöld káposzta levelem.


Nyuszi ül a fűben,
szundi-,szundigálgat.
Nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi, hopp! nyuszi,hopp!
Máris eggyet megfogott.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Osvát Erzsébet
A hét ügyes tapsifüles

Gyalogösvény,
Patakpart.
A hét nyuszi
Hova tart?
Versenyre kel
Mind a hét.
Bajnoki cím
Lesz a tét.
Megkapja
A legjobb futó,
Legfürgébben
Futni tudó.

Figyelik fák,
Füvek őket,
Tengelicék,
Barna őzek.
Bámulja
Hét vörösbegy,
Hangyák közül
Nem is egy!
Lesik, melyik
Lesz a bajnok.
Melyik kapja
A sok tapsot?

Futóverseny
A javából!
A cél sincs már
Messze, távol.
Ekkor bukkan
Fel egy ember,
Mint a sas,
Oly éles szemmel,
Vállán puska,
Zsákmányra les.
No, hét nyuszi,
Hű, most mi lesz?

Felneszelnek
Ám a nyulak.
Hol lelhetnek
Egérutat?
És egy röpke
Pillanat –
Hét nyúl
Hétfelé szalad.

Így maradt a
Vadász hoppon –
És egyszerre
Száz fán, bokron
Felzengett a
Madárének,
Madárének,
Örömének.

Megszólalt a
Róka, farkas,
Mackó, mókus,
Őz, a szarvas:
- Lám, lám a hét
Tapsifüles
Milyen fürge,
Milyen ügyes!
Megérdemli
Mind a tapsot.
Éljen a hét
Futóbajnok!

easter037-1.gif
 

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
haziko.gif

~*Szanté meseháza*~
Picurkák! Egy ugri-bugri nyulacskáról mesélek ma Nektek!

A nyuszi harangocskája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.
Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét.
Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt.
Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet.
Ekkor a nyulacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát.
Ekkor a nyulacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét.
A nyulacska elment a tehénhez, kért tőle tejecskét.
A tehén azt mondja, hogy ő ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét.
A kaszás adott is füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörűkövet, a köszörűkő megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát.
A nyulacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére!
nyuszi4.gif

mano.jpg

Szép napot Kicsikéim!
 
Oldal tetejére