Ünnepeink: KARÁCSONY

csipkebogyo témája a 'Ünnepeink' fórumban , 2006 November 5.

  1. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    PÓSA LAJOS

    KARÁCSONYKOR


    Fényes égből, Mennyországból,
    Szálljatok le, angyalok!
    Zöldleveles, aranydiós
    Karácsonyfát hozzatok!
    Karácsonyfát, ragyogót,
    Zörgő-börgő mogyorót,
    Ezüstcsengős barikát,
    Selyemszőrű paripát.

    Fényes égből, Mennyországból,
    Szálljatok le, angyalok!
    Kis fiúknak, kis lányoknak
    Egy-egy könyvet hozzatok!
    Hadd kiáltsák: jaj de szép!
    Legyen benne mese, kép,
    A hazáért imádság,
    Magyar érzés, szabadság.

    Fényes égből, Mennyországból
    Szálljatok le, angyalok!
    A didergő szegényeknek
    Meleg ruhát hozzatok!
    Nagykabátot, nagy kendőt,
    Vastagtalpú cipellőt.
    Tüzelőfát, angyalok,
    Azt is, azt is hozzatok!


    [​IMG]
     
    vighzita kedveli ezt.
  2. vfan

    vfan Állandó Tag

    Mikulás, Mikulás, Te eljössz, ha itt a tél
    Boldogság az arcodon, Tőled egy gyermek sem fél.
    Megrakott puttonyod szét osztásra vár,
    Úgy szeret a sok gyerek, kérlek jöjj el már Mikulás!
     
  3. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Pósa Lajos

    KARÁCSONYFA

    Ragyog a szép karácsonyfa.
    Az égből egy angyal hozta.
    Tele rakta minden jóval:
    Arany dió-, mogyoróval.
    Baba, galamb, fehér bárány,
    Füge, citrom csüng az ágán.
    Ruha, cipő, kis kötő is,
    Ni! még háló-fejkötő is!
    Rózsi csak azt vizsgálgatja:
    Vajon virgács nincs-e rajta?
    A jó angyal elfeledte
    Sebaj! hozott mást helyette!
    Csillog a szép karácsonyfa,
    Nézegetik jobbra-balra.
    Kerül-fordul a sok vendég
    Csak karácsony lenne mindég

    [​IMG]
     
    Kati_ca66 és Anikó7 kedveli ezt.
  4. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Gábor Éva:

    Kicsi Jézus (részlet)

    Napkeleti három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár
    Késő éjjel, vak sötétben ugyan bizony merre jár?
    Kincset visznek teveháton: tömjént, mirrhát, aranyat,
    Fejük felett fényes csillag, az mutatja az utat.
    Bandukolnak a pusztában, bennük béke, szeretet.
    Császárt mennek látogatni? Nem. Egy pici gyereket.
    Leborul a három király betlehemi jászolnál:
    – Ég küldötte, kicsi Jézus, a megváltónk Te volnál?
    Eléd tesszük a szívünket mi szegény, rossz emberek,
    Símogassad, gyógyítsad meg, Te menybéli kis gyerek.
    Jászol mélyén, szalma között a kis Jézus felnevet,
    Áldás van a mosolyában, megbocsátás, szeretet:
    – Nem érheti baj és bánat, ki engem szívébe zár;
    Menjetek hát békességgel, Gáspár, Menyhért, Boldizsár!




    [​IMG]

     
    verici kedveli ezt.
  5. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    A három királyok


    Ez mesefilm a bibliai három királyok történetének zenés átdolgozása gyerekeknek, sok nagyszerű melódiával. Gáspár, Menyhért és Boldizsár útra kel, hogy a kis Jézus megszületésekor Betlehembe érjenek. Útjuk során azonban sorra meg kell küzdeniük a gonosz Olbaid herceggel, és annak Mauricio nevű démonjával. Szerencsére a három bölcs mágikus erők birtokában van, így mindig legyőzik az ellenük szövetkezőket, hogy az út végén ott várja őket a csoda.
     
    Anikó7 kedveli ezt.
  6. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    [FONT=&quot]
    [/FONT]
    Három király útra kel – Meseországban jártam…

    Barna Balázs és Fodor Miklós zenés, bohókás interaktív mesejátéka a Hétszínvirág óvodában

    Hát Meseország merre van, ki tudja? Mindig a túlsó parton. Azt kérditek, hogyan juthatunk oda? Hát persze, hogy a mesék révén. Hát persze, hogy álmunkban. Hát persze, hogy a zene szárnyán. Tengernyi tartománya van ennek az országnak. Van, ahol csodás eszközöket lehet vásárolni, például repülő kalapot. Van, ahol minden a feje tetején áll, minden fordítva van és mindennek az ellenkezője igaz. Télen nagyon meleg, nyáron nagyon hideg van. A Nap vacog, fölfelé hull a hó. „Furcsa” tartomány ilyen. Ami itt jobb, az ott bal, ami itt bal, az ott jobb, amit itt szépnek mondunk, azt ők csúnyának, amire itt azt mondjuk magas, arra ők alacs[​IMG]ony. És képzeljétek, Furcsa országban a ló ül a bakon, ő ostorozza a kocsisokat, akiket a lovak elé fogott, azok meg nyerítenek kórusban…

    No, nemrég ebben az országban jártam, s egy maszületett kisdedtől a következő mesét hallottam. Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon túl élt három király. Országaik egy ponton találkoztak. Ezen a ponton építettek közösen egy kastélyt, s ha csak akadt némi szabad idejük, idegyűltek, olyan jó barátok voltak. Bölcs, de egyben bohókás volt mindegyikük. Menyhért legszívesebben az eget kémlelte. Ismerte minden csillag és minden bolygó nevét. Boldizsár, ha csak tehette, olvasott. Annyi könyvet átböngészett már életében, hogy azzal teli lehetett rakni egy egész szobát. Hát Gáspár? Ő legszívesebben az erdőket és a mezőket járta. Ismerte az összes virág és az összes fa nevét.
    No, e három király egy éjszaka álmot látott. Szép álom volt, de semmi különös. Csakhogy mind a hárman ugyanazt álmodták. Mind a hárman egy margarétás réten jártak, és mind a hárman tanúi lettek, hogyan táncoltatta meg Szélúrfi Margarétát Pitypalaty trillázására. „Ez biza’ jósálom” – mondta a tudós Boldizsár. Mert ilyenről, hogy hárman ugyanazt álmodják, még nem olvasott. „Bizonyosan Isten küldte ránk” – vélte Menyhért, az égbolt fürkésze. „Nekem azt súgja, útra kell kelnünk…” – vélte Gáspár, füvek s fák ismerője. „Csak ha megfejtjük az álom jelentését, tudhatjuk, merre induljunk” – szólt Boldizsár. „Csillagok fognak vezetni, hiszen az álombeli, margarétás rét olyan volt, mint a csillagos égbolt” – magyarázta Menyhért. „A szeretetet kell keresnünk, hiszen az álom arról szólt, miként teremtenek harmóniát egymás között növények, állatok és a szél” – bizonygatta Gáspár. Így beszélgettek, de csak nem tudták kitalálni, merre is induljanak. Végre Gáspárnak eszébe villant valami: „Menjünk a titkos úton!” A másik két király buzgón helyeselt, bár fogalmuk sem volt, merre visz.[​IMG]
    Szépen föl is kerekedtek. Mentek, mendegéltek. Hanem egyszer mire lettek figyelmesek, mire nem! Egy zölden világító szemű macska állta útjukat. „Ez csak boszorkány lehet, vigyázzunk!” – tanácsolta a sokat olvasott Boldizsár. „Ugyan, hisz közönséges házimacska!” – torkollta le Gáspár. Mindazáltal csak igen halkan és lassan mertek a közelébe érni. Aztán a cica hirtelen felugrott és elszaladt. Három fekete kártyát hagyott maga után. A kártyákon találós kérdések. Amíg nem találjátok ki a választ, nem mehettek tovább! – susogták a lombok. „Sötét bársony széjjelterül, rajta ezer lámpácska ül. Mi az?” Erre Menyhért, a csillagos ég ismerője tudta a választ. „Éjjel, nappal mindig forog, mégsem szédül el. Mi az?” Erre Boldizsár, minden könyvbe rejtett tudás ismerője tudta a választ: a Föld. „Havat olvaszt, vizet ont, fényt áraszt és lombot bont. Mi az?” Erre Gáspár, a nagy természet ismerője tudta a választ: a tavasz.
    Így jutottak Heródes király palotájába. „Azt hallottuk a Te országodban fog megszületni a Mindenség királya. Illő, hogy királyi kastélyban, királyi nyoszolyában lássa meg ezt a szép világot. Ezért jöttünk hozzád nagy Heródes király. El is énekeljük a kisdedet köszöntő dalunkat, ha szabad.” A dalt hallgatván Heródes igencsak vakargatta füle tövét. „Még nem érkezett meg a Megváltó, de ha bekopog hozzám a kismama, örömmel látom majd. Tejbe, vajba fürösztöm. Sajna, nem tudom, merre keressem, miről ismerjem fel! Szerintetek?” No, Gáspár, Menyhért és Boldizsár összenézett: rossz helyen járnak, e királynak a szeme sem áll jól. „Távozzunk, mint a szélvész, mielőtt itt ragadnánk örökre!”
    Így értek Betlehembe. A legszegényebb házat keresték, ott is az istállót. És láss csodát, bár sötét, hideg éjszakába fordult a nap, itt mégis mintha fényes, nyári nappal volna. Máriát a kis Jézussal süvegüket mellükre szorító pásztorok vették körül, hátrébb tehenek, lovak, bárányok bámészkodtak. Elszoruló szívvel énekelte dalát a három bohókás, bölcs király:

    Üdvözlégy kis Jézuska, üdvözlégy, ó, kisbaba!
    Mért fekszel a jászolban, a hideg istállóban?
    Ó, ha Magyarországban, Isaszeg falujában
    Jöttél volna világra, akadnál jobb országra!

    A gyermekek még hiszik, hogy ez igaz, mi meg tudjuk, amit tudunk… és dolgozunk, hogy ne érje őket túl nagy csalódás.
     
    bellamam, Kati_ca66 és agnes6 kedveli ezt.
  7. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Az eltévedt őzike




    Az eltévedt őzike




    -Óvodai karácsonyi színpadi jelenet Donászy Magda verses meséje nyomán

    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> ​

    [​IMG]


     
  8. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Hópihe karácsony Füzesi Zsuzsa rajzaival

    Füzesi Zsuzsa
    rajzaival

    Hópihe karácsony
     
  9. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag




    József Attila - Betlehemi királyok








    [​IMG]
    Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
    Három király mi vagyunk.
    Lángos csillag állt felettünk,
    gyalog jöttünk, mert siettünk,
    kis juhocska mondta -- biztos
    itt lakik a Jézus Krisztus.
    Menyhárt király a nevem.
    Segíts, édes Istenem!

    Istenfia, jónapot, jónapot!
    Nem vagyunk mi vén papok.
    Úgy hallottuk, megszülettél,
    szegények királya lettél.
    Benéztünk hát kicsit hozzád,
    Üdvösségünk, égi ország!
    Gáspár volnék, afféle
    földi király személye.

    Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
    Jöttünk meleg országból.
    Főtt kolbászunk mind elfogyott,
    fényes csizmánk is megrogyott,
    hoztunk aranyat hat marékkal,
    tömjént egész vasfazékkal.
    Én vagyok a Boldizsár,
    aki szerecseny király.

    Irul-pirul Mária, Mária,
    boldogságos kis mama.
    Hulló könnye záporán át
    alig látja Jézuskáját.
    A sok pásztor mind muzsikál.
    Meg is kéne szoptatni már.
    Kedves három királyok,
    jóéjszakát kívánok!


     
  10. EEDDOO

    EEDDOO Állandó Tag

    Juhász Magda: Betlehemi mese

    Szerencse! Talán ennek is hasznát veszed.

    Juhász Magda
    Betlehemi mese

    Történt egyszer, nagyon régen,
    új csillag tűnt fel az égen,
    fényesebb volt, mint a többi,
    rácsodálkozott mindenki.

    Világos lett az ég alja,
    felhangzott egy angyal hangja:
    - Alleluja, örvendjetek,
    a kis Jézus megszületett!

    Őzike félt, megremegett.
    Nyuszi, egér bújni kezdett.
    Mackó így szólt: - Ne féljetek,
    Isten küldte a gyermeket.

    Gyertek, menjünk köszönteni,
    a csillagot kell követni,
    az majd minket hozzávezet,
    s megláthatjuk a kisdedet.

    E szóra mind így kiáltott:
    - Vigyünk néki ajándékot!
    Díszítsünk fel egy szép fenyőt,
    tegyünk rá kis csilingelőt.

    Nem féltek már, nem remegtek.
    Izgatottan készülődtek.
    Vittek fenyőt, olajágat,
    agyagból gyúrt madárkákat.

    Mikor Betlehembe értek,
    áhítattal körülnéztek,
    a csillag is megállt végre,
    szórta fényét le a földre.

    Nézzétek csak – szólt a Mackó –,
    alatta van egy istálló,
    világít ránk az ablaka,
    kukucskáljunk csak be rajta.

    De a kis nyúl leintette:
    - Három férfi siet erre,
    a ruhájuk selyem, bársony,
    király lehet mind a három.



    A királyok odaértek,
    az istállóba beléptek.
    - Csak a „három király” lehet,
    - suttogja a mackógyerek.

    Ezek után mind a négyen
    belestek az ajtórésen.
    Meglátták a szép kisdedet,
    állatszívük megremegett.

    Jászol elé a királyok,
    lerakták az ajándékot,
    aztán elbúcsúztak sorra,
    s elindultak harangszóra.

    A kis Jézust édesanyja,
    Szűz Mária, elringatta.
    Elaludt a csendben végre.
    Ne zavarjuk –, szólt egérke.

    A mackó is ezt dörmögte,
    s ajándékát a küszöbre
    mind letette szépen sorba,
    hallgattak az okos szóra.

    A Szűzanya csak meglátta,
    s halkan az ajtót kitárta,
    ajándékot megköszönte,
    s Jézuskája elé tette.

    Az állatok örvendeztek,
    hogy a kisdednél lehettek,
    tömjén füstje szállt az égre,
    és áldás az ünneplőkre.

    Mikor hazafelé mentek,
    vidáman így énekeltek:
    - A kis Jézus megszületett,
    s véle eljött a szeretet.
     
  11. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Zene ovi
    Téli ünnep


    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> ​
    [FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]1. Ember, ember, december
    2. Betemetett a nagy hó
    3. Hull a hó - Télországban
    4. Suttog a fenyves
    5. Hóembernek se keze, se lába
    6. December-ber-ber-ber
    7. Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás
    8. Szent Miklós a hulló hóban
    9. Mikulás - egyveleg
    10. Adventi hírnök
    11. Ég a gyertya ég
    12. Bimm, bamm, bimm, bamm
    13. Ezüst szánkót hajt a dér
    14. Szálljatok le… - Fényes égből, Mennyországból
    15. A zöld fenyőfán
    [/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]16. Jaj de pompás fa, a karácsonyfa
    17. Betlehem, Betlehem...
    18. Rázd meg öreg a bundád!
    19. Juhászok, pásztorok de elaludtatok - Jó pásztorok, békés népek
    21. Glória! Mennyben az Istennek! - Pásztortársaim, ébredjetek!
    22. Mennyből az angyal
    23. Pásztorok, keljünk fel! - Itt a barlang, itt a jászol…
    24. A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
    25. A szép Szűz Mária...
    26. Karácsonynak éjszakáján
    27. Erdő mellett estvéledtem
    28. A hajnali harangszónak gilingalangója
    29. Újévi jókívánság
    30. Adjon Isten minden jót!
    [/FONT]


    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
     
  12. rozal73

    rozal73 Állandó Tag

    SZIA!

    A KÉRT CD ZENEOVI

    FOLY.KÖV.
     
  13. rozal73

    rozal73 Állandó Tag

    ZENEOVI FOLY.
     
    JuditGizella és Klaudi10 kedveli ezt.
  14. penike

    penike Állandó Tag

    Karácsonyi műsor 2006
     
  15. penike

    penike Állandó Tag

    Karácsonyi ajándék ötletek.
     
    radácsyné és Anikó7 kedveli ezt.
  16. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    A MADARAK KARÁCSONYA

    A veréb vette észre először az udvar közepén felállított póznát.
    - Mi lehet az? - csodálkoztak a madarak.
    - Hogy nem fa, az biztos - mondta a feketerigó. - Nincsenek ágai.
    - Nem is villanyoszlop - mondta a seregély. - Nincsenek rajta drótok.
    - Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka - szólt a vörösbegy. - Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
    - Micsoda butaság! - gondolta a többi madár. - Miért épp a harkály kapna karácsonyi ajándékot az emberektől? A többiek talán nem szórakoztatják őket ugyanúgy? Még énekelnek is nekik. Karácsonykor <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> ember kap ajándékot, akkor a madarak közül miért csak a harkály kapna?
    Mind összegyűltek az udvaron, hogy felcsipegessék a morzsákat. Ez elég veszélyes volt, mivel a macska folyton ott ólálkodott a bokrok alatt.
    - Oszolj! - harsant fel a seregély hangja, ahogy felbukkant a macska a közeli hortenziabokorban. Mind nagyon féltek a sárgán villogó szemektől és a veszélyes karmoktól.
    - Nem túl kellemes itt, ebben a kertben - állapította meg a pinty. - Rágondolni is rossz, mi lesz tavasszal, amikor kikelnek a fiókáink. Ők nem tudnak olyan gyorsan repülni, mint mi.
    Másnap, karácsony reggelén dermesztő hideg volt. A feketerigó dideregve ült egy kopasz faágon. Egyszer csak felkiálltott: - Nézzétek a póznát!
    A madarak mind odagyűltek. Kíváncsian nézték, mi történt.
    Egy négyszögletes asztalka állt a pózna tetején, felette pedig tető. Az asztallapon mintha valami ennivalóféle lett volna.
    Először a vörösbegy merészkedett a közelébe.
    - Gyertek ti is! Gyertek ide! - füttyentett a többieknek. - Ez itt mind eleség.
    A madáretetőben - mert az a fedeles kis asztal madáretető volt -, gazdag lakoma várta őket. Volt ott szalonnabőr, dió, száraz kenyér és egy tál napraforgó is. Az etető szélén különféle csemegék lógtak: két kis hálóban amerikai mogyoró és még egy fél kókuszdió is.
    - Ez a mi karácsonyi ajándékunk - csiripelte a veréb.
    - Ide még a macska sem tud felmászni - szólt megkönnyebbülten a pinty.
    A vörösbegy a háziak ablakára szállt, és hálásan dalolta: “Köszönjük! Köszönjük! Boldog ünnepeket!”.


     
  17. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag


    GYEREKEK KARÁCSONYA
    Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek


    A legszebb karácsony volt, amire csak emlékszem. Bár majdnem a legrosszabb lett. Amy nénit és Karcsi bácsit vártuk karácsonyi ebédre. Mi, gyerekek nagyon szerettük őket: Amy néninek a mindenkire átragadó nevetését, vidám tréfáit, meg Karcsi bácsi titokzatos ajándékokat rejtő zsebeit.

    Karácsony reggel nagy baj történt. Apát, aki orvos, beteghez hívták, csak anyu maradt velünk. Épp betette a pulykát a sütőbe, mikor a fejéhez kapott.

    - Jaj, rosszul vagyok! Biztosan influenza… - mondta.

    - Le kell feküdnöd! - rendelkezett Ágnes, a legidősebb testvér. - Megmelegítem az ágyadat egy melegvizes palackkal.

    - Most nem fekhetek le - szabadkozott anyu. - Ki készíti el akkor az ebédet?

    - Mi - mondta magabiztosan Zsófi, ámbár én elég kétkedve néztem rá.

    - De hát mi lesz a pulykával, a zöldségekkel? A bejglivel, a kocsonyával? Ki készíti el mindezt? Talán ti?

    - Igen, mi - bólintott Ágnes. - Zsófi kitűnő kocsonyát tud csinálni, én megsütöm a bejglit. Ami a pulykát illeti… az már majdnem készen van. Karcsi bácsi majd felvágja helyettünk.

    - És én? - sivított fel a kis Matyi. - Én is akarok segíteni!

    - Te rendezed majd el a kis tálban az édességeket, a diót, a mogyorót - mondta Ági, s a kályhához ment, hogy vizet forrlajon a teáskannában anyu ágymelegítő palackjához.

    - Most pedig gyerünk az ágyba, anyu! - rendelkezett. - Ne aggódj, mindenrendben lesz.

    És valóban, úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amikor Amy néni és Karcsi bácsi megérkezett, megmosakodva, ünneplőbe öltözve várta őket a négy gyerek a karácsonyi ebéddel. Zsófi egy tálcára készítette anyu levesét, kocsonyáját, melléje vázába néhány kis fenyőgallyat tett.

    Apa éppen akkor ért haza, amikor az asztalra tettük a friss pulykasültet meg egyéb finomságokat.

    - Ne aggódj, apa - vígasztalta Matyi. - A te részed bent van a forró sütőben, a körítéssel együtt.

    - Nincs semmi baj? - kérdezte anyu. Felült az ágyban.

    Úgy látszott, egy kicsit jobban van. - Ó, Zsófi, milyen finom ez a kocsonya! Remélem, nem árt meg!
    [FONT=&quot]Nemsokára az egész társaság átvonult a nappaliba. Anyu egyedül, de boldogan hallgatta a karácsonyi énekek átszűrődő hangját. Visszafeküdt a párnára, és mosolygott. - Nem a legjobb karácsony - gondolta - de majdnem az.

    [/FONT]
    [​IMG]
     
    zsval és Anikó7 kedveli ezt.
  18. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag



    JÓKAI MÓR

    Melyiket a kilenc közül


    Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.
    Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is.
    Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta, hogy esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk.
    – Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszer azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum.
    János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon.
    – Hej, sok van azzal mondva.
    Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet főzni; emezt öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély hivatal: próbálja csak meg valaki.
    Mikor cipőt kellett szabni, egyszerre kilenc cipő! mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva apróbb, nagyobb, szöszke, barna, emberforma fejekkel!
    – Ó, én uram és Istenem, de megáldottál engemet; – sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, hol másikat, a ki álmában rosszul viselte magát. Kilenc biz ez, egész kerek kilences szám. No de hála érte az úristennek, még nincsen ok a panaszra; mind a kilenc egészséges, jó erkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg, inkább kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte; az úr Isten őrizzen meg tőle minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha egyet elvesznek belőle.
    Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy ők mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknak sem az eső, sem a hó, sem a száraz kenyér.
    Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból, mindenféle kész munkákat vitt haza, kevés pénzecskét szedett be; ami ismét a mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtában utcaszegleten látott aranyos, ezüstös báránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akik magukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egy-egy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle? micsoda? mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen? Hogy a többi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól.
    – No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok, – szólt, haza érkezve kilencfejű családja körébe. – Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien.
    A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették a házat.
    – Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak!
    Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe, nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért.
    – No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat. Aztán szépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre, amelyik kisebb, hátrább.
    Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott.
    – Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam.
    Azzal komoly áhitatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik:
    „Krisztus urunknak áldott születésén…”
    A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről a visszhangot tőlük?
    Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben.
    Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit?
    Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi?
    Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? miért nincs a hirlapokban semmi érdekes? miért nincs e nagy szobákban elég levegő? miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom? amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének.
    Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot.
    Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására.
    Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről.
    – Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr.
    – Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát?
    – Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.
    – Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.
    – Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti.
    János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?
    – Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az nagy szerencse.
    – No válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk. – János mester hozzáfogott a választáshoz:
    – Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában, ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr?
    Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.
    – No porontyok! válasszatok magatok; melyitek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő, aki akar.
    A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint mind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, ki bőrkötényét fogta meg apjának, úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől.
    Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt.
    – Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlem akármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.
    A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.
    János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.
    A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.
    Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni.
    A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja.
    Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette.
    – Nem szabad énekelni.
    Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgón szabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszer azon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”.
    Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz.
    – Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.
    Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra:
    „Krisztus urunknak áldott születésén.”
    S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban.

    [​IMG]
     
    Dora Agnes kedveli ezt.
  19. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Kit válasszak a kilencből?

    (Színdarabok / Karácsonyra)
    Forgatókönyv -

    1. jelenet
    Narrátor: Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy János nevű szegény cipész, aki nap mint nap szorgalmasan dolgozott. Az emberek jól megfizették a
    munkáját, mégsem tudott kilábalni a nyomorból. Ennek pedig az volt az oka, hogy feleségével bő gyermekáldásban részesültek: vagy egy lánykával, vagy
    egy fiúcskával, de minden évben új taggal bővült a család. Kilencedik gyermeke szülésébe a felesége belehalt, János mester egyedül maradt kilenc
    csemetéjével.

    Micsoda felfordulást tudtak csinálni az apróságok! Ha kértek egy szelet kenyeret, mindjárt kilencet kellett szelni. Éjszaka úgy nézett ki a szobájuk, akár
    egy menekülttábor, a sok keresztül-kasul felállított kisebb-nagyobb ágyikó mellett lépni sem lehetett. A párna és paplanhalmok alól göndör szőke és fekete
    buksi fejek kandikáltak ki. Mind a kilencen jó étvágyú, makkegészséges, életvidám, eleven kis lurkók voltak.

    ( A színpad előterében a suszter dolgozik, a háttérben a gyerekek hancúroznak. Kopogtatás hallatszik, a legnagyobb gyermek ajtót nyit. A szomszéd állít be a fenyőfával.)
    Szomszéd: Jó estét mindenkinek! Meghoztam a karácsonyfának valót.

    Kórusban: Jó estét, csókolom. Hurrá, lesz karácsonyfánk!

    Kati: Gyertek, hozzuk a díszeket. Te Palkó, hozz gyorsan egy vödörben homokot, abba állítjuk a fát!

    Szomszéd: Gondoltam, örömet szerez nekik a fa, legalább lesz mit körbeállnotok, amíg eléneklitek a karácsonyi dalokat.

    (A gyerekek díszítik a fát, közben a Kiskarácsony-t éneklik.)
    János: Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Egész nap azon rágódtam, hogy ugyan mivel szerezhetnék nekik örömet, és főleg akkor szomorodtam el nagyon, amikor megláttam a boltok kirakatait, bennük a temérdek színes játékot, ínycsiklandozó édességet... Ám hiába nyitottam ki a pénztárcámat, csak néhány garas árválkodott benne. Pedig milyen szívesen megleptem volna a gyerekeimet! De hogy vegyek mind a kilencnek valamit!?

    Szomszéd: Hát igen. Vagy mindegyiket megajándékozod, vagy egyiket sem.

    János: Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy a legszükségesebb dolgokon kívül másra nem jut. Pannikának nagyon tetszett egy baba a kirakatban, Jancsika egy olyan falovat szeretne, amilyen a szomszédék Pistájának van... és még sorolhatnám. De végül is nem panaszkodom, a lényeg az, hogy egészségesek vagyunk és nagy szeretetben élünk, ami nem mindenkinek adatik meg.

    Szomszéd: Látod, ezért még sokan irigyelnek is!... No most már mennem kell, nekem is be kell állítanom a karácsonyfát. Nézd, a tiétek már el is készült!

    János: Még egyszer köszönöm.

    (A gyerekek befejezik a fenyőfa díszítését, 2-3 gyerek az asztalt teríti meg a hagyományos étkekkel, és közben a Kiskarácsony-t éneklik,páran dúdolják.)
    János: Elkészültetek?

    Kórusban: Igen.

    János: Gyertek, üljetek körém és jól figyeljetek! Tudjátok, miért különleges a mai este?

    Julcsi: Igen, ma ünnepeljük Jézus Krisztus születése napját.

    János: Áldás és békesség honoljon e házban is!

    Kórusban: Áldás és békesség.

    János: És most következzék a meglepetés! Egy új dalt tanítok nektek.

    ( A gyerekek éljenezve körülülik apjukat, és boldogan várják, hogy megtanulják a dalt. Csendes éj? János a dal tanulása után gyönyörködve nézi, hogy énekelnek a gyerekek. Az énekszó elhalkul, a színpadon megjelenik a gazdag háziúr. Köntösben ül hintaszékében és pipázik.)
    Narrátor: Az első emeleten lakott a gazdag háziúr, aki nőtlen, gyermektelen, besavanyodott agglegényként éldegélt. Annyi pénze volt, hogy meg sem tudta számlálni. Ezen az estén egyedül töprengett otthon. Régóta már az ennivaló sem ízlett neki. Az újságok untatták, lakását levegőtlennek érezte, puha,gondosan vetett ágyában nem jött álom a szemére. A földszintről beszűrődött hozzá a boldog gyereksereg ujjongó éneke.

    Háziúr: Ez hallatlan!... Hogy képzelik?!... Ettől az idegesítő lármától megfájdult a fejem!... Most már aztán tényleg elég! Véget vetek ennek a ricsajnak!

    (Dörömböl a cipész ajtaján)
    Háziúr: Ugye ön a szorgalmas János mester?

    János: Igen, igen. Talán egy lakkcipőt tetszik rendelni?

    Háziúr: Nem, nem cipőért jöttem. Mondja csak, sok gyermeke van önnek?

    János: Igen, azt lehet mondani. Kicsik, nagyok vegyesen. Sok kis éhes szájnak kell enni adnom.

    Háziúr: Igen, sok kis éhes száj... Ha énekelnek, visszhangzik az egész ház, ha egyáltalán éneknek lehet ezt nevezni... Tudja mit?! Adja nekem az egyik gyermekét! Jó iskolába járatnám, világkörüli útra vinném, igazi urat vagy hölgyet nevelnék belőle...

    (János mester szóhoz sem jut.)
    Háziúr: Gondolja meg! Egy éhes szájjal kevesebb...

    János: Halljátok ezt!? Igazi úr lehet valaki közületek! Micsoda szerencse! De kit válasszak? Kati te nem mehetsz, mert te látod el a kisebbeket. Palkó sem, mert ő segít nekem a ház körüli munkában. Julcsi varr a legszebben, Panni és Jancsi pedig még nagyon kicsi... Anna hasonlít a legjobban az édesanyjára, ő azért nem mehet. Ferike a legokosabb, ő egyedül is viszi valamire, rá még büszkék leszünk! Aztán Istvánra is szükségem van, hiszen őt érdekli egyedül a cipészmesterség. Ki veszi át majd a helyem, ha belőle urat faragnak.? Erzsike? (már sír) Hogy adnálak oda, a te gyönyörű hangod nélkül nem ér semmit az énekünk!... Uram, kérjen, amit akar, de a gyermekeimet nem adom! (Magához öleli a gyerekeket, amennyire tudja)

    (A háziúr elkezd keresgélni az erszényében, és leszámol ezer pengőt a cipész kezébe.)
    Háziúr: Tessék, ezt az ezer pengőt önöknek adom, kedves János, csak egy kívánságomat teljesítsék. Ne énekeljenek többé! (Háziúr távozik.)

    Erzsike: Ilyen boldog karácsonyt!

    Kati: Először a karácsonyfa, most pedig az ezer pengő!

    János: (Még mindig a pénzt szorongatja a kezében, alig hiszi a történteket.) Még soha nem volt ennyi pénzem! Majd jól beosztjuk, hogy jusson mindenkinek valami apróság.

    Kórus: Hurrá!

    János: Pszt! Meghallja a háziúr!

    István: És?... Csak énekelnünk nem szabad!!

    (Szétszélednek a gyerekek, leülnek a fa alá, apjuk a kaptafához.)
    Jancsi: De kár, hogy a Jézuska nem hozott ajándékot!

    Panni: Milyen jó lenne most az ajándékokkal játszani! Én megetetném és elringatnám a babácskámat.

    Julcsi: Legalább énekelhetnénk!

    Ferike: Hát énekeljünk!

    Kati: Csitt! Tudod, hogy nem szabad. Papa megígérte.

    Kórusban: De kár!!

    Panni és Jancsika: Papa, énekeljük el a dalt, amit tanultunk!

    János: Nem lehet, gyerekek!

    Julcsi: De hát a szomszédainknak tetszik az énekünk!! ... A gazdag bácsinak miért nem tetszik?

    (Hosszú csend. János a fiókhoz megy, kiveszi a pénzt és a háziúrhoz szalad.)

    János: Nagyságos uram! Ne haragudjon ránk. Inkább szegények maradunk, de énekelni fogunk. A szabadon szárnyaló énekszó drágább a világ
    valamennyi kincsénél.

    Háziúr: Hogy lehetnek ilyen boldogok ezek a szegény emberek? Még az ezer pengő sem kellett nekik... Mi lehet az, ami a pénznél is jobban boldogít?...

    A család boldogan rázendít egy dalra, körbetáncolják a fát és a függöny lemegy.



    [​IMG]

     
  20. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    BANDI PÓNIJA
    Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek




    Bandinak volt egy pónija. Pirítósnak hívták. Bandi nagyon szerette a pónit, mindennap megfélsülte a sörényét, gondosan ápolta a szőrét.
    Bandi testvére, Pista sokat csúfolta Pirítóst.
    - Túl kicsi. Semmire se lehet használni. Nem tudja átugrani a kerítést sem. Olyan kövér, sose nyersz vele versenyt.
    Bandi nem törődött a csúfolódással. Pirítós kitartóan ügetett az ösvényeken, és nagyszerű barát volt. Ki akart versenyt nyerni vele?
    István mégsem hagyta abba a csúfolódást. Néha még anya és apa is kinevette Pirítóst, hogy milyen jó húsban van.
    - Inkább Hordónak kéne hívnod - mondta apa -, nem Pirítósnak.
    Azon a karácsonyon a havazás nem akart elállni. Apa az ablakból nézte, hogy hull egyre jobban a hó.
    - Ha nem áll el - mondta -, nem tudok elmenni kocsival a nagymamáért, még az ajándékokat sem tudjuk elvinni neki.
    Bandi szülei minden karácsonykor ajándékokat vittek a nagymamának. Karácsonyeste a nagymama örömmel bontotta ki a csomagokat. Kisgyermekkorára emlékezett, Németországra, ahol ez volt a szokás. Karácsony első napján aztán ő jött át Bandiékhoz ebédre.
    Most úgy látszott, ezt a karácsonyt ajándékok és családi ebéd nélkül, egyedül kell a nagymamának eltöltenie.
    - Nagyon csalódott lesz szegény - mondta anya.
    Bandinak mentő ötlete támadt. - Talán hasznát vehetnénk Pirítósnak - mondta.
    István nevetni kezdett. - Ez a négylábú karácsonyi kalács? Miben tudnak segíteni?
    - Karácsonyeste elviszem vele az ajándékokat - mondta Bandi. - Pirítósnak nem számít a hó. Másnap meg apa megy el Pirítóssal. Fölülteti rá nagymamát, elhozza hozzánk.
    István már nem nevetett, anya és apa is gondolkodóba esett.
    - Nincs olyan messze, hogy ne érnél vissza sötétedés előtt - szólt anya.
    - Figyelj jól az útra! - mondta apa. - Még látható a csapás.
    Bandi felült Pirítós hátára, és elindult az ajándékokkal a nagymamához.
    Karácsony reggel pedig a nagymama fölvette legszebb ruháját. Fölült Pirítósra, akit apa kötőféken vezetett hazáig. Hullhatott a hó szakadásig, mégiscsak a családdal együtt fogyaszthatta el a nagymama a karácsonyi ebédet.
    [​IMG]
     
    Dora Agnes és Anikó7 kedveli ezt.

Megosztás