Ünnepeink: KARÁCSONY

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Várnai Zseni: A fenyő éneke

Zsenge fácska voltam,
fenyveserdő árnyán,
mellettem állt néném,
meg hatalmas bátyám,
ők oly nagyok voltak,
szinte égig értek,
nem őket vágták ki,
csak a csemetéket.

Erdő édesanyám
zúgott keservében,
de csak vittek minket
nyikorgó szekéren,
messzire kerültünk,
nagy házak tövébe
zúgó rengetegből,
ember sűrűjébe.

Minket körülálltak,
azután megvettek,
engem egy nagy tágas
hajlékba cipeltek,
ott reám aggattak
sok-sok édességet,
arany hajszálakat,
édes csemegéket.

Mint csillag az égen
annyi csillog rajtam,
mint a hó az erdőn,
fénylik minden gallyam
s jönnek az emberek
piciny csemetéi,
zsibongva, ujjongva
jönnek engem nézni.

Én a nagy erdőben
süvölvény fa voltam,
itt meg a fejemmel
mennyezetig nyúltam:
-De szép karácsonyfa! -
zengték, csicseregték
s szép gyerekszemüket
rajtam legeltették.

Kacagtak, daloltak,
táncoltak köröttem,
soha nem volt részem,
ekkora örömben,
mert a mi erdőnknek
nincs tarka virága,
de most kinyílt rajtam
az öröm virága.
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Gazdag Erzsébet: Az elvarázsolt tündér

...és akkor a szobánkba termett
egy szép tündérlány.
Tündér volt, elvarázsolt.
Csillag volt a homlokán.

Fenyőfává bűvölte
az erdők szelleme.
Így, elbűvölten hozzánk
Karácsony küldte be.

Tündér volt, mondom, nem fa.
A fának nincs szíve.
Ennek csupa ajándék,
játék volt ölibe.

Ezüst haja a földig
leomló vízesés.
Alig látszott a fából
egy kevéske zöldellés.

Aranyhalacskák, cukrok,
ezüstös csillogók
villogtak ki hajából.
Tündérlányhoz valók.

És mindezt nekem hozta
a fává varázsolt leány.
Tündér volt, elvarázsolt,
Karácsony délután.
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Sarkady Sándor: Kérlelő

Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kisházunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi mondóka

Karácsonyi csengő vagyok,
csilingelek az ágon,
örüljetek megérkezett
Télországból Karácsony.
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Heltai Jenő: Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag

TÓTHÁRPÁD FERENC: NAGYI MESÉL

(Rigócsőr királykisasszony és a csúszkafa)

A szentestét mindig együtt töltötte a család: apa, anya a gyerekek és a nagyszülők. Csodálatos, ünnepi alkalmak voltak ezek, de Balázs még jobban várta a másnapot, amikor ők látogatták meg a nagyszülőket. Olyan aranyló májgombóclevest, mint a nagyi, senki sem tudott főzni. A várakozás igazi oka mégsem ez volt, még csak nem is az ajándékok, hanem azok a különleges versek és mesék, amelyeket a nagymama még gyermekkorában hallott, az ő nagyapjától. Ezen a karácsony délután is betelepedtek a meleg szobába, a cserépkályha mellé. A délelőtti szánkózás, s a finom ebéd után Adrienn és Balázs alig várta, hogy odakutyorodhasson a nagyihoz, ő pedig mindjárt bele is kezdett egy régi-régi, játékos gyermekversbe.<o></o>
<o></o>
HAJ, HALIHÓ<o></o>
<o></o>
Csúszik a szánkó,
haj, halihó!<o></o>
Rajta ül Ági,
Isti, Kató.<o></o>
<o></o>
Felkacag Ági:
– Ez csuda jó!<o></o>
Jobbra dől Isti,
balra Kató.<o></o>
<o></o>
Szállnak a dombon,
porzik a hó.<o></o>
Messzire hallik:
– Haj, halihó!<o></o>
<o></o>
Aztán következett a mese, ami mindig valamilyen tanulsággal is szolgált. Ezúttal sok más mellett arról szólt, hogy miként találták fel a szánkót. <o></o>
– Ebbe a füzetbe akkor jegyeztem le az első történetet, amikor olyan kicsi voltam, mint most ti – mutatott egy megsárgult irkát, majd sejtelmes, suttogó hangon olvasni kezdte a tintaceruzával rótt, halvány sorokat.<o></o>
– A mese címe Rigócsőr királykisasszony és a csúszkafa – mondta és így folytatta:<o></o>
<o></o>
– Nagyon régen történt, de a faluban, ahol a nagyapám született, december táján még mindig gyakran beszélnek róla az emberek. Abban az időben lehetett, vagy inkább néhány évvel később, akkortájt, amikor Csipkerózsika felébredt hosszú álmából, az után, hogy Jancsi és Juliska elbánt az öreg boszorkával. Lehet, hogy éppen abban az évben, amikor Pöttöm Panna Virágországba érkezett, és megtalálta igazi párját. Legalábbis így mesélték az öregek.<o></o>
Rigócsőr király abban az időben már boldogan élt a feleségével. Boldogságuk leginkább attól magasodott – mert így mondták –, hogy gyönyörű kislányuk született, aki már a hetedik életévét is betöltötte. A december a legkedvesebb hónapnak számított az udvarban, hiszen a kis királylány éppen karácsony másnapján látta meg a napvilágot. A szülei szeretetre és szerénységre nevelték. A kislány persze ismerte a történetet, ami az édesanyjáról és az édesapjáról szólt. Az anyukája, a királynő maga mesélt neki fiatalkori gőgösségéről. Jókat nevettek olyankor a szinte hihetetlen, mesébe illő történeten.<o></o>
A kedves királylány gyakran kijárt a várból, szerették az emberek ugyanúgy, mint a szüleit. A birodalomban béke volt, az emberek megelégedetten művelték földjeiket, gondozták az állatokat. Nem voltak gazdagok, de a tisztességes munkából megéltek. A hideg, hosszú télben sem kellett szűkölködniük. <o></o>
A várat elszórtan, apró házacskák vették körül. A gyerekek a befagyott vizesárok mellé jártak hógolyózni, s ha megunták a szaladgálást, és elég vastag volt a jég, naphosszat csúszkáltak a várfal tövében. Legtöbben azonban az északi bástya mellett játszadoztak. A deszka drága holminak számított. Akinek volt, ráfektette a hóra, úgy csúszott egészen a falu kápolnája felé vezető völgyig. A gyalulatlan fadarabok – a csúszkafák – gyakran elakadtak a kiálló buckákban. Olyankor az, aki rajta ült, nadrágszáron zötyögött tovább. A csúszkafa kézről kézre járt.<o></o>
Ahogy mondtam: a királylány is gyakran kijárt a bástya melletti dombra. Így történt azon a decemberi napon is. Gyermekzsivajtól volt hangos a környék. A friss havat sok-sok kiscsizma talpa taposta. A fák is fehérbe öltözötten álltak. A szállingózó hó gyönyörűvé varázsolta a tájat.<o></o>
– Olyan szép, mint a mesében – mondogatták egymásnak a felnőttek. Mindenki örült a tiszta hótakarónak. Kissé félrehúzódva, a bástya tövében azonban egy kisfiú szomorkodott. A királylány hamar észrevette a magányos idegent.<o></o>
– Szervusz! – köszönt előre. – Téged még nem láttalak itt a faluban. Miért nem játszol a többiekkel, talán beteg vagy? <o></o>
A fiú bátortalanul emelte fel a tekintetét, de amint meglátta a királylány őszinte mosolyát, megeredt a szava:<o></o>
– Tudod, én idegen vagyok itt, nincsen egy barátom sem. Ahonnan jöttem, ott sem akadt. Mióta a szüleim meghaltak, egyedül vándorolok. Sok jó embert megismertem, eddig mindenhol kaptam szállást, de… Most ott lakom abban az elhagyott pajtában, látod?<o></o>
A kisfiú a völgy szélén álló rozoga építményre mutatott, s a kislány arca komolyra változott. Elhatározta, hogy megismerteti barátaival az új jövevényt, aki igaz, hogy bármennyire is szerette volna, a csúszkafát nem próbálhatta ki, de hamarosan a többiekkel együtt épített hóból alagutat, és csúszkált a jégen. Hamar kiderült, hogy milyen ügyes, értelmes gyerek érkezett közéjük. Elmondta, hogy több iparos műhelyében volt már inas, és megtudták, hogy neki is decemberben van a születésnapja. <o></o>
A nap korán elbújt a hegyek mögött, de a havazás továbbra sem állt el. Lassanként a gyerekek is hazamentek. Az apró házak ablakain halvány fények szűrődtek ki, a királyi vár lakótornyában fáklyákat gyújtottak, de abban a pajtában, ahol a kisfiú készült lefekvéshez: csend, hideg és sötét honolt. <o></o>
A királylány az ablakából figyelte a völgy szélén álló egyetlen építményt, amikor belépett az édesanyja. Mint a legtöbb estén, most is sokat beszélgettek, de ezúttal kevesebbet nevettek. Az árvaságról, a magányról, a barátságról, az őszinteségről, az ünnepekről esett szó köztük a legtöbbet. <o></o>
Kint sötétség uralta a tájat, de még mindig nem volt késő, amikor a kislány felpattant, és szaladt, szaladt le a csigalépcsőn. Papucsban futott át a havas udvaron, egészen a bástya alagsoráig. Oda, ahol Mátyás, a nagy tudású mesterember lakott és dolgozott. Tűzmester volt az eredeti rangja, de mivel időtlen idők óta béke honolt a birodalomban, leginkább az asztalosmesterség tudományát gyakorolta. Rigócsőr király bútorainak, s a trónszékének csodájára jártak a környező királyságokból. Messze földön híressé vált az udvar asztalosműhelye.<o></o>
– Jó estét kívánok! – köszönt illendően a kislány.<o></o>
– Jó estét, kisasszonyka! Régóta nem látogatott el hozzám a kisasszonyka. Mit tehetek kiskegyedért? – kérdezte a mester. <o></o>
A királylány elmesélte délutáni kalandját. Akkor ébredt rá, hogy nem is az új barátja a környék legmagányosabb embere, hanem talán éppen Mátyás mester. Beszélgetésük során különösen azt részletezte, hogy milyen szívszorító, ha valaki magányos, és persze azt is, hogy milyen nagy hiány a csúszkafa.<o></o>
– Azt bizony nem csodálom. A jó deszka kevés, és belőle bútor készül. De… – és ekkor huncutul rákacsintott a kislányra – egy darab maradt a legutóbb fejújított ócska komód oldalából. <o></o>
A királykisasszony arca mosolyra kerekedett. Neki sem volt még csúszkafája, mégis inkább új barátját szerette volna meglepni vele. Miután visszasietett a szobájába, jó érzéssel bújt az ágyba, s csak a reggeli harsona ébresztette fel. Alig várta a délutánt, hogy újra találkozhasson a fiúval. Boldog volt, mert olyan csúszkafája, mint amilyent Mátyás mester készített, senkinek sem volt. Keményfából fűrészelte, és a deszka mindkét oldalát tükörsimára csiszolta. Azért, hogy még használhatóbb legyen, az elejét egy kicsit lekerekítette. A tapintása kellemes melegséget kölcsönzött a kéznek. <o></o>
Másnap a királykisasszony korán kiment a dombra. A fogai vacogtak, s már kezdett dideregni, mert délután három óra is elmúlt, amire megjelent a fiú. <o></o>
– Nagyon régóta várlak – mondta a királylány kissé szemrehányó hangsúllyal.<o></o>
– Igen hideg volt az éjszaka és délelőtt is. Gondoltam, inkább maradok a jó meleg szalmában. De már nem is fázom…<o></o>
– Boldog születésnapot kívánok – szólt a kislány. Az összes gyerek ott ugrált körülöttük, és ők is azt kiáltozták: – Boldog születésnapot, boldog születésnapot…!<o></o>
A királylány a zsebéből barna cukordarabkát vett elő, és odanyújtotta a fiúnak. Látta, hogy az ünnepelt milyen mohón tömi magába a kevés kis édességet. <o></o>
– Ma még… nem is ettél, ugye? – akarta kérdezni, de elharapta a mondatot.<o></o>
A kisfiú tudta, hogy megint a hideg pajtában kell aludnia, és senki sem várja haza, mégis úgy érezte, hogy most már nem kell tovább vándorolnia. Végre hazatalált! <o></o>
Újabb meglepetések is várták. Mátyás mester még az előző nap estéjén megkérte a királylányt, hogy vigye el hozzá, és mutassa be neki új barátját. Nem is történt másként. Mire a nap újra elbújt a hegyek mögött, már ott ültek a jó meleg műhelyben. Ömlött a szó. Mint akik jól ismerik egymást, de régóta nem találkoztak, mindenről beszámoltak egymásnak. Észrevétlenül ereszkedett le az éjszaka. Az őrség már lezárta a várkapukat, de ez nem okozott gondot. A mester jó szívvel terített éjszakai fekvőhelyet a vendégnek a kemence mellett. Ott pedig mindig meleg duruzsolt, hiszen faforgácsból volt elég. <o></o>
Másnap úgy ébredtek, mint akik régóta ismerik és szeretik egymást. A mester engedélyt kapott Rigócsőr királytól, hogy magához vehesse fogadott fiát. A kisfiú nagyon hálás volt, és szorgalmasan dolgozott. A bástya alatti alagsori műhely szűk ablakrésén át éppen a csúszkafás gyerekekre lehetett látni, de ő egyre ritkábban járhatott ki a dombra játszani, azonban egy cseppet sem bánkódott. Hamarosan kiderült róla, hogy milyen ügyes, és az is, hogy milyen nagyszerű ötletei vannak. Mátyás mester nagy türelemmel tanítgatta arra, hogyan bánjon a fával. Boldogok voltak, és boldogságukban sokan osztoztak. <o></o>
A kisfiú szerette volna meghálálni a királylány jóságát. Esténként gyakran rajzolgatott egy vékony fadarabbal a földes padlóra. Egyszer aztán a kusza vonalakat megmutatta nevelőapjának is. A mester csodálkozva nézett a fiúra, majd azonnal munkához láttak. Olyan sámlifélét készítettek, aminek a lábai alá csúszkafát rögzítettek. De nem is egyet, hanem kettőt, néhány ujjnyi széleset. Lécekkel megerősítették, a legvégén pedig megcsiszolták. Éppen karácsonyra készült el a sámlis csúszkafa. A kisfiú nagy izgalommal adta át a királylánynak, hogy próbálja ki. Volt ám csodálkozás! Az egész falu és csakhamar az egész ország az új találmányról beszélt. Minden gyermek szánkót akart magának. Mert így nevezték el: szánkó. Messzi földről jöttek a megrendelések. A műhelyt kibővítették, a kisfiú mesterré cseperedett. A tudását, mert tanult is, magas ranggal jutalmazta a király. <o></o>
Gazdag lett, de sohasem felejtette el a mester és a társai jóságát. Rigócsőr király gyakran magához rendelte, hogy tanácsot kérjen tőle, és hogy megismerje az ifjú mester új ötleteit. Az előkelő udvari eseményeken a királylánnyal is gyakran találkozott, és nagyon megszerették egymást. Világraszóló lakodalmukat karácsony másnapján tartották, akkor, amikor minden ház ablakában gyertyák gyúltak. Azóta minden december 24-én – a szánkódombon – faforgáccsal feldíszítenek egy fenyőfát, hogy emlékeztessen a szeretetre, s a legszebb ünnepre: karácsonyra. Legalábbis így mesélték az öregek!<o></o>
<o></o>
A mesének vége szakadt, a gyerekek s a nagyi csak ültek egymás mellett, és hallgattak. Aztán…<o></o>
– Ez szép volt – szólalt meg Balázs – hogy hívták a kisfiút?<o></o>
– Azt sajnos nem tudom, de lehet, hogy éppen Balázs volt.<o></o>
– A királylány pedig Adrienn, ugye? – kérdezte Adrienn.<o></o>
– Bizony meglehet – bólogatott nagyanyjuk.<o></o>
<o></o>
Másnapra friss hó csábította a gyerekeket a kápolna melletti dombra. Balázs előkereste a pince mélyéről a másik szánkót is. Sokan összegyűltek, hogy vidáman töltsék a délelőttöt. Voltak azonban, akik szánkó nélkül érkeztek, de Adriennek és Balázsnak köszönhetően mindenki kipróbálhatta, hogyan siklik aznap a modern csúszkafa. <o></o>
<o></o>
 

Vadrózsa64

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva

Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?
Az alábbi mese megtalálható a Csillogó pelyhek című kötetben (Tóth kiadó 2007)


Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett. <o></o>
Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.<o></o>
Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.<o></o>
- Bocsánat, nem volt szándékos! – mentegetőzött a kis rosszaság.<o></o>
- Segítség! Kapjon el valaki! – kiáltotta ijedten a szegény pórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni. <o></o>
Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha sem történt vele.<o></o>
Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait?<o></o>
Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, és elkapta.<o></o>
A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt?<o></o>
Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt.<o></o>
- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! – könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a történtek után.<o></o>
- Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. - recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen – nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogy visszakerülj az égboltra. <o></o>
- Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! – hálálkodott a kis csillag.<o></o>
- Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek. – mormogta kedvesen a fenyőfa.<o></o>
Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett… A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult, … és visszapottyant a fenyő ágai közé.<o></o>
A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel.<o></o>
- Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.<o></o>
- Jól van. - szólt búslakodva a kis csillagocska.<o></o>
- Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni.<o></o>
Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára.<o></o>
A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton…<o></o>
Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá.<o></o>
- Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt! <o></o>
Addig-addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havas fenyőfán, mígnem elhatározták, hogy ők is leugranak.<o></o>
Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy-egy szép, zöld fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását.<o></o>
Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak.<o></o>
Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik a falu széli fenyves erdőben?<o></o>
Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba.<o></o>
Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon. <o></o>
Azonban amit ott láttak minden várakozásukat felülmúlta.<o></o>
A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak.<o></o>
Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket.<o></o>
Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy- egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben sorshúzással döntik el.<o></o>
Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait.<o></o>
 

Vadrózsa64

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva

Húsvéti Nusi, és a karácsonyi ajándékok

A mese a Téli varázslat című verses, meséskönyvben található (Santos kiadó 2008)

- Mami, mami, éhesek vagyunk! Kevés volt az ebéd. Hallod… hallod milyen hangosan korog a gyomrunk? Elmegyünk, és keresünk valami ennivalót. – kiabálta egymást túlharsogva az öt nyúlcsemete, akik az erdő mellett ásott üregben próbálták átvészelni a hideg, téli hónapokat.
- Szedte-vette, teremtette! Szóval ezt forgatjátok abban a kópé kis buksitokban. Még mit nem? Ahogy ismerlek benneteket, öten öt felé szaladnátok odakinn. Meg aztán akkorák vagytok, mint egy kesztyű.
A fületek hegye se látszana ki a hóbuckák közül. Még csak az hiányozna, hogy egyikőtök odavesszen. Verjétek csak ki a fejetekből ezt a csacsiságot! - teremtette le csemetéit Húsvéti Nusi – a nyúlmama.
- Majd elmegyünk édesapátokkal, és szerzünk még valami ennivalót. De addig is ki ne merjétek dugni a buksitokat az üregből! Még utóbb felfigyelne rátok egy sas, vagy egy héja. – intette rendre Nusi az üreg bejáratából az öt kis éhenkórász nyúlcsemetét.<o></o>
- Gyere csak apjuk, hátha sikerrel járunk! – szalad előre Nusi, ám egyszer csak valami a hóba csapódott a háta mögött.
- Jaj apjuk, hogy jut eszedbe ilyesmi? – torpant meg nyúl anyó.
- Majdnem halálra rémisztettél. – dohogott morcosan.
- Édes Nusikám, hogy is gondolhatsz rólam ilyent? Még hogy én ijesztgetlek? – álmélkodott Hugó.<o></o>
- Nincs időnk most a tréfálkozásra, hiszen igyekeznünk kell. Ki tudja, mire érünk haza? Az is lehet, hogy már megint valami csintalanságon törik a fejüket azok a kis rakoncátlan lurkók. – dohogott nyúl apó a bajusza alatt.
- Jaj, vigyázz! – kiáltott előre a feleségének.
- Mire vigyázzak? – szeppent meg Nusi, és amennyire csak tudott, a hóba lapult. Ám abban a pillanatban újabb csattanást hallott. Minden porcikája reszketett, annyira megrémült ezektől, a furcsa zajoktól.
- Ki lehet odafenn ilyen tréfás kedvében? – mutatott a felettük lévő hófelhő irányába Húsvéti Hugó. Nusi is odanézett, és ámulattal tapasztalta, hogy valóban a felhő felől érkeznek ezek a furcsa lövedékek.
Kicsit megkönnyebbült, hiszen látta, hogy nem ő a célpont, de ügyelnie kell, hogy még véletlenül se találja el egyetlen tarka csomag sem.
Fel-felpillantott a magasba, és igyekezett kitérni az egyre csak záporozó csillogó-villogó holmik elől.<o></o>
Komoly tapasztalattal rendelkezett már a különböző cselek bevetésében, hiszen volt olyan nap, hogy többször is kereket kellett oldani az őt üldöző róka elől. Szóval igazán volt alkalma tökélyre fejleszteni a cikkcakkban futás művészetét.
- Menj csak Hugókám, szerezz valami ennivalót azoknak az éhenkórász csemetéknek, én addig kiderítem, mi lehet ez a furcsaság!
- Jól van, de nagyon vigyázz magadra! – figyelmeztette nejét Hugó aggodalmaskodva.
Nusi egyenesen az erdő szélén álló, hatalmas tölgyfához szaladt, majd jó hangosan felkiáltott az egyik ágon kuporgó madárnak:
- Hedvig, Hedvig, Harkály Hedvig! Kérlek, segíts nekem!
- Ugyan mit tudnék én segíteni neked Nusikám? – tudakolta a madár.
- Nézz csak szét a határban! Egy egész csomó tarka doboz, csillogó gömb, és még ki tudja, mi minden potyog onnan fentről. És biztosan nem nekünk szánták ezeket a fénylő micsodákat sem. – emelt fel Nusi egy aranyló szálakból álló, hosszú füzért a hóból.
- Nahát ez valóban érdekes. – csillantak fel Hedvig szemei.
- Ha jól sejtem, azt kívánod tőlem, hogy nyomozzam ki, honnan származnak ezek a micsodák.
- Ó drága Hedvig, hiszen kettőnk közül csak neked van esélyed arra, hogy meglesd, ki hajigálja le őket onnan a magasból.
- Hát persze, hiszen ti nyulak még csak repülni sem tudtok. – emelte fel a csőrét nagyképűen Hedvig, akiről mindenki tudta, hogy nagyon büszke erős csőrére, a feje búbján ékeskedő piros tollaira, és a repülni tudására. Pedig ez utóbbi egyáltalán nem nevezhető különlegesnek, ugyanis Harkály Hedvig madár.
- Na jó, a kedvedért megnézem. – szólt le Nusinak, majd egy gyors mozdulattal elrugaszkodott az ágról, és szapora szárnycsapásokkal a magasba emelkedett.
Nusi ez idő alatt összeszedte, és egy kupacba hordta a hóbuckákon található összes csillogó, és színes valamit. Rövid idő elteltével Hedvig hangjára lett figyelmes:
- Kinyomoztam, kinyomoztam! – rikkantotta lelkesen a madár.
- Nem fogsz hinni a szemednek. Én sem akartam, de hát ez van… – tárta szét a szárnyait rejtélyesen Hedvig.
Nusi abban a pillanatban apró szárnyak suhogására lett figyelmes. Felfelé pillantott, de még a szava is elakadt, annyira elámult. A magasból négy mosolygós Karácsonyi Tündérke ereszkedett alá.
- Azt hiszem, tartozunk egy kis magyarázattal. Tudjátok ugyanúgy, mint eddig minden esztendőben, most is a hófelhők felett díszítettük a karácsonyfákat. Na meg közben persze az ajándékokat is be kellett csomagolnunk… Szóval nem szépítem a dolgokat: lazításképpen egy kicsit kergetőztünk. Bizonyára akkor történhetett, hogy az ajándékok, és a díszek egy részét egyikőnk véletlenül lelökte a felhő széléről. Hatalmas szerencse, hogy ez a kedves madár odaszállt hozzánk, és idevezetett bennünket.
- Ó… én csak a hírvivő voltam. Húsvéti Nusi találta meg a lepotyogott dobozokat. – tárta szét a szárnyait szerényen Hedvig, akit erről a tulajdonságáról mind a mai napig még senki sem ismert.
- Neked is köszönjük drága Nusi. Higgyétek el, megháláljuk a kedvességeteket. – hálálkodtak a tündérek, majd felnyalábolták a nyuszi által összegyűjtött karácsonyi kellékeket, és felszálltak velük a hófelhők fölé.
Másnap reggel Húsvéti Nusi, és Hugó ismét eleségszerző útra indult. Ám amikor kidugták a fejüket az üregből, még a szájuk is tátva maradt.
- Nahát apjuk… nézd csak ezt a hatalmas zöldséghegyet! – hüledezett Nusi, amikor megpillantotta az üreg bejáratánál lévő rengeteg sárgarépát, káposztát, és retket. Az egyik káposztába tűzve pedig egy képeslap állt, a következő szöveggel:


Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk

a mi kedvenc Húsvéti Nusinknak,
és az egész népes családjának!
Fogadjátok hálánk jeléül ezt a csekély kis ajándékot.
Szeretettel: a Karácsonyi Tündérek

Igazán boldogan telt Nusiék karácsonya. Hosszú ideig nem kellett ennivaló után nézniük – vígan ropogtathatták az ajándékba kapott ízletes zöldségeket.
A tündérek természetesen a harkályról sem feledkeztek meg.
Egy nagy tarisznyát akasztottak a hatalmas tölgyfa egyik ágára, megtöltve a madár kedvenc csemegéivel.
Ezek után már Hedvignek is vidáman telt a karácsonya, hiszen nem kellett naphosszat a fatörzseket kopácsolva eleség után kutatnia. Olyan sok finomságot rejtett a tarisznya, hogy még a szomszédait is meg tudta hívni egy kiadós ünnepi lakmározásra. Igazán jó alkalom volt ez arra, hogy rájöjjön: a büszkeség nem annyira vonzó tulajdonság.
Kedvességgel, és segítőkészséggel viszont sok barátra lehet szert tenni.
 

szerencse

Állandó Tag
Állandó Tag
Kellemes Karacsonyi Ünnepeket

Kellemes Karacsonyi Ünnepeket!!!

A szeretet ünnepén

Izgalommal várja minden gyermek
a Karácsonyt,a hópelyhes estéket.
A készülődést már hetekkel előtte elkezdi,
próbálja a legjobb meglepetést elkészíteni.

A szüleik minden nap estig járnak dolgozni,
így nem sok idejük marad velük foglalkozni.
Talán az apa az ágyba viszi el,
az anya pedig mesét olvas neki fel.

De a Karácsony,a szeretetnek az ünnepe,
akkor mindenkinek együtt kell lennie!
Gyertyát,csillagszórót gyújtanak,
Istennek örök szolgaságot fogadnak.

A karácsonyfa alatt egymás kezét fogják,
a színes ajándékok a kibontást várják.
Nem is fontos,hogy ki milyet ad,
mert mindegyik a lelkükre hat.

Karácsony,a szeretet ünnepe,
ugyanúgy várja ő,ahogy te.
Akkor a szemekben az örömkönnyek-
mutatják,hogy élünk és szeretnek!
 

szerencse

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyfa-manók

Karácsonyfa-manók

Egyszer régen, réges-régen,
Állt egy nagy fa a főtéren,
Rajta apró, pici lények,
Karácsonyfa- manók éltek.
Testük toboz, lelkük arany,
Sapkájukon fehér bojt van.
Karácsonyfadíszben laknak,
Emberszemnek láthatatlan.

Minden Karácsony éjjel,
Mikor eljön az ajándékosztás
Boldog ideje,
Minden házban apró csengők
Hangja hallik,
S az örömcsengettyűk szavára
Minden ajándék egyszerre nyílik ki,
Minden arc egyszerre derül ki,
S minden szív kapuja egyszerre tárul ki,
Hogy köszöntse a Karácsony Szellemét,
A szeretet tiszta ünnepét.
 

rebibaba

Állandó Tag
Állandó Tag

[FONT=verdana,geneva]

[/FONT]
Végh György: Három csöndes őzikéről[FONT=verdana,geneva][/FONT]
[FONT=verdana,geneva]

t%C3%A9lierd%C5%91.gif
[/FONT]


[FONT=verdana,geneva]Havas erdők három őze,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]három csöndes őzikéje,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]öles hóban, lomha ködben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]elindult a szentmisére.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Éjfél volt a havas erdőn,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hűvös, bűvös téli éjfél,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]havas erdők három őze[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]ballagott a csillagfénynél.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Kis szívükben szomorúság,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szép szemükben könnyű álom,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]öles hóban, lomha ködben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]ballagtak a holdvilágon.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Messze volt az Isten-háza,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hol a kisded várta őket,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hűvös, bűvös téli éjen[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]távol útról érkezőket.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Harangok zengtek bongtak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hívó hangjuk messze szállott,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hűvös, bűvös lomha ködben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]elhagyták a holdvilágot.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Az őzek még messze voltak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]karcsú lábuk öles hóban.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Jézus Krisztus panaszukat[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]meghallotta a jászolban.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Három angyalt küldött értük,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]ment érettük három angyal,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szánkójukba szelet fogtak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]noszogatva villámokkal.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Havas erdők három őze,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]három csöndes őzikéje,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]öles hóban, lomha ködben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]így ért el a szentmisére.[/FONT]​
 

hegyekel

Állandó Tag
Állandó Tag
Dsida Jenő

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

16.gif
 

minerva76

Állandó Tag
Állandó Tag
Szezám utca - Várd a karácsonyt Elmoval!

A8489A.jpg



Angol cím: Elmo's Christmas Countdown
Megjelenése: 2007
Menü: nincs
Felirat(ok): magyar
Hangsáv: magyar 2.0
Extra: nincs

teljes dvd,szinkronos

Csoda történik a Szezám utcában!

Elmo, Nagy Madár és Stiller manó együtt várja a karácsonyt. Nap mint nap izgatottan kukkantanak be az adventi naptár ablakocskái mögé – ám egyszer csak eltûnik a naptár, és csalódottan kell megállapítaniuk, hogy a karácsony soha többé nem jön el… Hacsak valaki meg nem menti a helyzetet!

Szezám utca szerencsére nem marad segítség nélkül: feltûnik a színen Sheryl Crow, Jamie Foxx, Anne Hathaway, Alicia Keys és még sokan mások, akik a Mikulás társaságában bebizonyítják a szörnyeknek, hogy bizony érdemes hinni a csodákban, fõleg karácsony közeledtével!

[HIDE] http://data.hu/get/3142155/Vard_a_Karacsonyt__Elmoval__-minerva.txt.html[/HIDE]
 

alhana

Állandó Tag
Állandó Tag
karácsonyi műsor

A békéscsabai Selyemgyári úti óvoda óvónője által készített forgatókönyvet dolgoztam át egy kicsit. Szülők, ovisok és óvónők közösen adtuk elő.

<!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
„Ég a gyertya ég, el ne aludjék,
Szíveinkből a szeretet ki ne aludjék”

1. Zenére bevonulás:
Largo (Georg Friedrich Händel)
Bevonul a 6 angyal, egy kört tesznek, majd az ajtó elé állnak, Mária és József tőlük balra, ill. jobbra, kicsit távolabb helyezkedik el.

2. Vers:
Mindenki mondja.
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár…
Nől a dér, álom jár,
Hó kering az ág közt,
Karácsonynak ünnepe
Lépeget a fák közt.

Én is ládd, én is ládd,
Hóban lépegetnék,
Ha a jeges táj fölött
Karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt,
Nagy könyvből dalolnék,
Fehér ingben, mezítláb,
Ha karácsony volnék.

3. Zene:
Vivaldi: A tél (Négy évszak Op.8.)

A zenére fokozatosan bejön a 4 gyertyagyújtó angyal (gyerekek), egy-egy versszakkal leteszik a betlehem elé a gyertyákat és letérdelnek.

1. gyertyagyújtó:
Ég a gyertya ég, el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet ki ne aludjék!
2. gyertyagyújtó:
Ég a gyertya ég, fusson a sötét,
szívünkből a rosszaság is kitakarodjék!
3. gyertyagyújtó:
Ég a gyertya ég, nő a fényesség,
Sötét földhöz a fényesség egyre közelébb.
4. gyertyagyújtó:
Ég a gyertya ég, az adventi négy,
azt lobogják, azt hirdetik,
Jézus üdvözlégy!
Három angyal kilép a sorból és mondja:
„Nyílj meg szívem, fogadd be őt, az áldott égi csecsemőt,
ki a világ üdvével jött, borulj le jászola előtt!”

A vers végére minden angyal letérdel, a zene közben elhalkul.

4. Vers:
Letérdelve mondja mindenki.
Harangok szóljatok, szóljatok csengők
tudja meg a világ: Karácsony eljött!
Zengjétek angyalok, zengjétek boldogan,
Tudja meg a világ: Karácsony napja van!

5.Zene CD-ről: Sebestyén Márta: Betlehem, Betlehem…

A dal magnóról szól, közben két kört alakít ki a 10 angyal (3 felnőtt, két gyerek alkot egy kört), amely közepére bevonják Máriát és Józsefet. A dal végén megáll a kör, elengedik egymás kezét, és kör alakzatban a hallgatóság felé fordulnak.
Vers:
Miklya Zsolt: Tízparancs
Egyenként szólaltatják meg a versszakokat, amely után fokozatosan, mind a tíz angyal leguggol.

Egy – Vagyok Istened.
Kettő – Nem vagyok hideg kő.
Három – Tiszteleted várom.
Négy – Templomomba mégy.
Öt – Szereteted köt.
Hat – Haragod apad.
Hét – Hűségesebb légy!
Nyolc – Ruhám tiszta gyolcs.
Kilenc – Hamisat nem üzensz.
Tíz – Istenünkben bízz!

A vers befejezése után Mária és József együtt, egymás felé fordulva mondja:

„Amit magadnak szeretnél,
tedd meg mással, úgy szeressél”

6. Ének:
Boldog örömnap derült ránk…


Mária és József együtt énekel, kintről háromszöggel valaki kíséri az éneket. A dal végén a 10 angyal a helyére vonul. (Vissza az ajtó elé.)


7. Vers, szöveg:

József:
„Célhoz értünk Mária! Ez az a hely, amiről Betlehem lakói beszéltek! De itt nem maradhatunk! Se meleg, se víz s az élelmünk is fogytán van!”
Mária:
„Nekem már nincs erőm továbbmenni, a fiam bármelyik órában megszülethet. Maradjunk itt József! Isten majd csak gondoskodik rólunk valahogy!”
Vers:
Miklya Zsolt: Ott c. verse
Mindenki mondja.

„Isten ott van mindenütt,
De nincs ott a kezedben,
Isten ott van mindenütt,
De nincs ott a szemedben.
Simítását mégis érzed,
Pillantását még is őrzöd,
Hordozod a szívedben.”

8. Zene CD-ről:
„Mennyből az angyal…”
A zeneszó alatt a pásztorok bejönnek és lefekszenek a földre, alvást színlelve, illetve Mária és József oldalt helyezkedik el.

9. Szöveg, zene:

Magnóról szól a „Juhászok, pásztorok…” kezdetű dal, a hangszeres résznél az angyalok (gyerekek) ébresztgetni kezdik a pásztorokat.

Három angyal együtt: (felnőttek)
„Ébredjetek pásztorok! Éber, tiszta álmotok valóra vált az éjjel, ezt hirdeti egy fényjel!”
A zene végén az angyalok együtt mondják:
„Pásztorok, pásztorok de elaludtatok, keljetek fel immár angyalok szavára.”
1. pásztor:
„Ki az?”
2. pásztor:
„Mi az?”
3. pásztor:
„Mit zavartok?”
Minden pásztor felébredve együtt:
„Uram ne hagyj, szent Angyalok!”
Angyalok együtt:
„Jó pásztorok ne féljetek, nagy örömöt mondunk nektek:
Akit oly régen vártatok, az Úr Jézus földre szállott.”
1. ébresztő angyal.
„Találtok egy gyermeket, aki bepólyálva fekszik”
2. ébresztő angyal:
„Nem selyemben, nem bársonyban, csak egy szalmás jászolban.”
3. ébresztő angyal:
„Ő az ég és Föld királya, siessetek mind hozzája!”
Mindenki együtt:
„Hozsánna, hozsánna,
Megszületett az élet királya!”

10. Ének:
Kaláka: „Hadd zengjen énekszó…”
A dal magnóról szól, közben Mária és József elhelyezkedik a „jászollal” középen, a pásztorok, miután egyszer körbejártak, melléjük állnak. A két szerepet játszó angyalok kimennek.
A pásztorok együtt:
„Adjon Isten szép jó estét, köszöntjük a kisdedecskét!”
1. pásztor:
„Itt született a megváltó?”
József:
„Gyertek beljebb! Igen itt született!”

Ének: pásztorok, angyalok éneklik
„Üdvözlégy kis Jézuska….”

Üdvözlégy kis Jézuska, l, t, d r d t, l,
Üdvözlégy ó, kisbaba. d r m m m r d
Mért fekszel a jászolba, m r d r d t, l,
A hideg istállóba. l, t, d r d t, l,
Pásztorok együtt:
„Eljöttünk hozzád egyszerű pásztorok,
hogy kiöntsük eléd szívünk szeretetét.”
1. pásztor:
Épp vigyáztunk a nyájunkra, angyal jelent meg számunkra.
Azt mondta, megszülettél, hogy minden embert szeressél.”
2. pásztor:
„Jaj én úgy örülök neked, két szememből a könny pereg!
Fogadd-e takarót, melegedj alatta!”
3. pásztor:
„Finom és jóízű sajtot hoztam néked, gondoltam, ezzel szerzek örömet!”
1. pásztor:
„Szorgalmas méhecske gyűjtötte a mézet,
édes kis Jézuskám ezt hoztam tenéked!”
Az ajándék átadása után fokozatosan letérdelnek a pásztorok a jászol köré.
Mária:
Kedves hű pásztorok! Szívetek jósága megindított!”
József:
„Köszönjük! Pihenjetek meg nálunk!”
2.-3. pásztor:
„Nézzétek, ismét érkezik valaki!”
Mária ( kémlelve az ajtót):
„Hárman jönnek, s mind ebbe az irányba! Gazdagnak látszanak! Fiamhoz jönnének ők is?”

11. Zene:
Enya: „Triad…” c. száma
Ez alatt a három király elindul szép lassan Mária felé, egyszer körbemennek, s a jászol másik szabad oldalán felállnak sorban.
József:
„Kik vagytok, és mit kerestek itt?”
A három király együtt:
„Messze napkeletről jöttünk, fényes csillagot követtünk.
Fényes csillag azt mutatta, megszülettél kis Jézuska.”
Gáspár:
„Gáspár király az én nevem, messze földről útra keltem.
Kicsi Jézus, hogyha szabad, adok néked szín aranyat.”
Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel.
Menyhért:
„Menyhért király az én becsületes nevem,
Jézust köszönteni én is ide jöttem. Én tömjént hoztam.”
Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel.
Boldizsár:
„Engem hívnak Boldizsárnak, a szerecsenek királyának.
Mirhát hoztam neked.”
Odaadja Máriának az ajándékot és letérdel.
József:
„Köszönjük! Vigyétek hírül az egész világnak: megszületett a megváltó!

12. Vers és ének:
Mária verse:
„Szememen a könny a fátyol, kicsi fiam biztos fázol.
Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, szememen a könny a fátyol.”

Mária énekli az 1. versszakot :

A 2. versszaktól mindenki bekapcsolódik az énekbe:
„Pihenj, pihenj kisdedem…”

13. Vers:
Miklya Zsolt: Dúdoló
Mindenki mondja:
„Dúdolgatni halkan
simogatni szépen
ringatózni ölben
nyújtózkodni szélben
kuporogni hóban
melegedni télben
elterülni földön
Isten tenyerében.”

14. Ének: Zene CD-ről:

Mindenki énekel
Ghymes: Ifjú szívekben élek…
Csicsíja, baba, csicsíja, baba,
Ne sírj, Máriánál van vacsora!

Tejet iszik az Isten fia,
Édes tejet iszik Isten fia.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsöcske,
Abban van egy rengengő bölcsöcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:
Aludj, aludj Istennek báránya,
Aludj, aludj Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra,

15. Zene:
Kormorán: Ave Maria

Lehalkuló résznél jókívánságok az óvónőktől, akik a Betlehemtől elveszik a gyertyát, miután jókívánságukat elmondták, átadják a gyertyát a nézőtéren ülő vendégek közül négynek.
1. óvónő:
„Ha van szívedben nyugalom és béke,
átjárja majd lelkedet a szeretet fénye.”
2. óvónő:
„Kinek belső ragyogása van
egyedül sem boldogtalan”
3. óvónő:
„Szeretni jöttünk a világra,
magunk és mások boldogságára.”
4. óvónő:
„Karácsonyi angyalszárnyon,
lelkedre béke, öröm szálljon.”
Minden szereplő:
„Az új esztendőt töltse be a termékeny béke,
a lélek nyugalma, a szeretet melegsége.”

Zene a CD-ről, együtt éneklünk:

1.Hadd zengjen énekszó, Fel, égig ujjongó, Jászolágyon szunnyad Az édes Megváltó, Ott fénylik ő, az új nap, Kit várva vártunk rég. Kezdet ő és vég, Kezdet ő és vég.

2. Mint gyenge gyermek ő E bűnös földre jő. Várva várlak téged, Te mennyből érkező. Hozz vigaszt, békességet! Kis Jézus, itt e szív! Térj be - egyre hív, Térj be - egyre hív.

3. Ó, lelkem, áldva áldd Megváltód irgalmát! Vádolt bűnöd átka, A poklok mélye várt, De Jézus, ím, kitárta A mennynek ajtaját, S üdvösséget ád, Üdvösséget ád.

4. Új ének merre cseng? Az égi fényben fent. Kél a halleluja, És ujjong minden szent, És szól a hárfa húrja, Az angyalének zeng. Bár ott lennénk már, Bár ott lennénk már!
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Pásztorjáték

KARÁCSONY

PÁSZTORJÁTÉK



1. Beköszöntő


Angyal: (Ének alatt a próféták a nézők elé állnak. Az angyal bemutatja őket: akiről szól, arra mutat.)





Eljöttek a nagy próféták,
Jövendöltek és megírták
Krisztus előtt sok száz évvel,
Hogy eljő karácsony éjjel.

Első Mózes. Ismeritek:
A teremtést ő írta meg.

ĺgy jövendöl Izajás:
El fog jönni a Messiás.

Mikeás lesz a harmadik,
Ellát messze századokig.

Végül zsoltárt zendít Dávid,
Lelke megváltásra áhít.




Híves:
Gyönyörűszép éjszaka!
A csillagok egész hada
Tündököl és sziporkázik...

Konok: (nyűgösen)
De a lábam mégis fázik!
Hideg hasít a hátamba,
s mintha már a szél is fújna.

Öreg: (békítőleg)
Nem is szél, csak szellőcske!
Lángragyúl a tüzünk tőle.
Hogy ne fázzék kényes hátad,
húzd rá jobban a subádat!

Híves:
Ne zsörtölődj! Nézz az égre,
a csillagos fényességbe!

Konok:
Majd még nyakam nyújtogatom?
Örülök, ha behúzhatom.
Hagyjatok már nyugton!

Bojtár: Nicsak! Föllobbant egy újabb csillag!
Híves: Egészen új! Sose láttam!
Konok: (köhécsel) Jaj a hátam... Jaj a hátam...
Öreg: (tűnődve)

Új csillag a láthatáron?!
Valamit jelent, barátom!
Vagy valaki meghal még ma...

Konok: (közbevág, gúnyosan) ĺme itt az új próféta!
Öreg: (zavartalanul) Vagy születik egy nagy ember.
Konok: (kaján ájtatossággal) Teljetek meg félelemmel!
Öreg:

Nem tréfa ez, kedves testvér.
Úgy látom, hogy nem értettél.
Nem vagyok én híres látnok,
S nem váltom meg a világot,
De valami készül itt most...

Konok:
Szép szavak, de unom én már!
Tömjénfüst, mely ég felé száll.
Furcsa, sőt kimondom bátran:
Nevetséges, hogy ti hárman
Valami nagy csodát vártok,
Mert egy új csillagot láttok.
Láttok?! Haha! Dehogy láttok!
Csak ész nélkül jár a szátok!
(a Bojtárra mutat) Egy gyermeknek hisztek, akit
Holmi lim-lom is elvakít. (legyint)

Öreg:
Én azt mondom, e gyermeknek
Több esze van, mint kelmednek.

Híves:
Aki vak, csak az nem látja!
Nézz az égre te is, hátha
Meglátod a csillagocskát!
(kedvesen) Szelíd fényét küldi hozzád...

Konok: (közbevág)
Lehet, hogy szemembe tűnnék,
Hogyha csillagot betűznék.
De engem nem érdekel.
Sose nézek az égre fel.

Bojtár:
Jaj, valami suhog ott fenn!
Hallga csak! A levegőben!

Konok: (gúnyosan)
Biztosan a kísértetek...
Szegény fiú, ez már beteg!

Híves:
A Lélek is megszólalhat,
Ha talál egy jó fuvalmat.

Konok:
Ti megrögzött álomlátók!
Hol repestek? Merre szálltok!



(Hallkan dúdolni kezdik a Mennyből az angyalt)


Mit kezetek mohón kapna,
Árnyék az csak,, tűnő, satnya!

Bojtár: Mintha éneket hallanék!
Konok: Megbolondítotok ma még!
Bojtár:

Vagy talán máshonnan szólal?
Égi hangon, angyalszóval?

Konok:
Fektessétek le, ha mondom!
Szegény gyermek, kis porontyom...
(ének felerősödik)

Ének: SzVU 25 1-2 versszak: Mennyből az angyal...
Angyal:

Az éjszaka is sugárzó.
Eljött Jézus, a Megváltó.
S a próféták, mit megírtak,
Valóság lett: Jézus itt van.

(próféták előállnak)
Mózes:

Ősszüleink szörnyű bűne a kegyelmet messze űzte.
Sötét bűnünk éjszakája borult rá a szép világra.
De az Isten megígérte: Szabadító jön a földre.

Izajás:
Emmánuel! Isten velünk! Isten gyermekei leszünk.
ĺme a Szűz Fiút fogan, sok szív köszönti boldogan.
Ekévé lesznek a kardok... Égi angyalkórus harsog...

Mikeás:
Napkelettől napnyugtáig, messzi tova századokig
Egyetlen név fog hangzani! A népek s az ég angyalai
Mind, mind Jézus nevét áldják, karácsony örök Királyát.

Dávid:
Örök kapuk táruljatok: ím bevonul Királyotok.
Máris látom jó előre: Megváltó jön le a földre.
Minden betűm szent valóság: földre száll az égi jóság.

Angyal: (a pásztorokhoz)
Ne féljetek hát, pásztorok,
Mert nagy öröm, amit mondok:
Megváltótok született ma Betlehemben, istállóban...
Jelet is adok tinéktek: találtok majd egy Kisdedet
Pólyácskába takargatva és jászolban altatgatva.
(elmegy)

3. Indulás Betlehembe

Híves: Nem élem túl e szépséget!
Öreg: Ezt a nagy-nagy fényességet!
Konok:

Itt valami nincsen rendjén. Ez a hang és ez a nagy fény...!
Nem tagadom, láttam is, meg hallottam is bizony mindent.

Híves:
Nem várhatunk, mennünk kell már,
Betlehemben Megváltónk vár!

Öreg: (Konokhoz) Jössz, vagy maradsz?
Konok: Megyek én is!
Híves:

Menjünk gyorsan! Mire várunk? Kinő lassan a szakállunk.
(Bojtárhoz) Hát te, kicsi, mit nézel?

Bojtár: Csak így megyünk, üres kézzel?
Híves: Igazad van, teringettét! Egészen megszégyenítettél!
Öreg:

Úgy van! A nagy sietségnek mindig megbánás a vége.
Kapjuk kézbe hát, amink van, s induljunk az útra vígan!
Én részemről sajtot vinnék.

Híves: Én meg frissen fejt tejecskét.
Konok: A jószívvel nálam sincs baj: lám itt van a sonka és vaj.
Bojtár: Nekem meg van kisbáránykám.
Öreg: Te itt maradsz kis bojtárkám!
Bojtár: Miért éppen én maradnék? Ha nem visznek, hát magam mék!
Öreg: Ki vigyáz a kisded nyájra?
Bojtár: Aki fönn a csillagnyájra!
Konok:

Igazad van! Te adtál hírt, te láttad a csillag fényét,
Több joggal mégy tehát, mint én...

Öreg: (kimondja a szentenciát) Meggyünk mind! A gyerek szintén.
Bojtár:

Menjünk, fussunk Betlehembe
Ujjongva és énekelve.
Dicsőséget zengedezzünk,
Tiszta szívvel örvendezzünk.


4. Szállástalálás

József:
Itt maradunk éjszakára. Neked is elég volt mára...
Itt nem fázik majd a Kisded, magadat is pihentessed.

Mária:
Ó, te József mit gondoltál, hogy istállót választottál
Isten Fia számára, ki égnek-földnek Ura ?!

József:
Nyugodjál meg, ó Mária, de nem én vagyok az oka.
Emberi szív keménysége, az juttatott minket ide.
(letelepszenek)


5. Pásztorok hódolata

Híves:
Üdvözlégy kicsiny Királyunk, lelkünk fénye, szép virágunk.
Szívünk nem kis büszkesége, hogy először hullunk térdre
Előttünk, ki Istenünk vagy.
Itt egy csöbör friss tejecske, váljék jó egészségedre.
Én jó szívvel adom néktek, nem tudok mást, jobbat, szebbet.

Öreg:
Ha az ember megöregszik, legjobb, ha a sírba fekszik.
De nem azért jöttem ide, hogy a Gyermek kis fülibe
Sírjak-ríjjak, sóhajtozzak. Hogy kezdjem csak? Mit is mondjak?
Uram, idejöttem hozzád, hogy meglássam tiszta orcád,
Hogy szemedbe nézzek, melyre lángot vet az ég szerelme.
Vegyük elő tán a bugyrot, báránykám már el is ugrott.
Nincs aranyunk, se gyémántunk, örülünk, hogy Téged látunk.
Talán még most nem óhajtod, de fogadd el ezt a sajtot.

Konok:
Konok vagyok, nem tagadom, de tiszta a gondolatom.
Hibáztam is, már megbántam, hogy a Hangnak ellenálltam,
Amely hívott, intett, óvott... Most már tudom, hogy való volt!
Tekints úgy rám, drága Gyermek, mint kit megtalált kegyelmed.
Látod, csak ezt hoztuk Néked, nem ragyogó fényességet,
De a szívünk melegét öntjük, Jézus, elibéd.

Bojtár:
Én vagyok a legkisebb itt, aki mindig lót-fut, segít.
Most is futva jöttem hozzád, hogy fellobant csillagocskád.
Kicsi Jézus, te velünk vagy, jól ismered titkainkat.
Fekszel itt a fajászolban, hallgatsz, ajkad néma, szótlan...
Tanítasz: szótlan kell végeznem mindennapi kötelességem.


Ének


1166736967.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
BETLEHEMES JÁTÉK ovodásoknak, kisiskolásoknak




Szereplők:

Isten, Öreg pásztor, Szamár, Kutya, Ökör, Bárány,

Főangyal, Gábriel, Mária, József, Augusztusz,

Gazdag, Morcos, Csavargó, Csillag,

7 Angyal, 5 Pásztor, 3 Király, 8 Gyerek.



Karácsonyi mese



(A négy háziállat - a szamár, a kutya, az ökör és a bárány - egy tűz körül ülnek. A háttérben jelenítik majd meg a szereplők - az ő konferálásukkal - a történetet. Az egyes állatok is bekapcsolódnak a történet eljátszásába.)

ÉNEK:
Este van már késő este, pásztortüzek égnek messze, /: messze, messze más határon, az alföldi rónaságon. :/

ÖREG PÁSZTOR:
Sötét már az este csak a tűz világit, jertek jó társaim, őrizzétek álmom. Merre kószálsz szamár? Hagyd már a legelést! Hívjad az ökröt is, neki is jut hely itt. És te kedves kutyám, nyájam terelője, fussál csak még egy kört és keresd meg gyorsan a kedvenc bárányom, az aranyszalagos, hófehér gyapjas szép kicsi bárányom! Mind itt vagytok, látom, meséljétek hát el, mi volt életetek legszebbik emléke.



1.RÉSZ: SZAMÁR TÖRTÉNETE



SZAMÁR:
Názáreti istállóban, József és Mária házában teltek munkás napjaim. Ám egy napon hosszú fülem olyan csudadolgot hallott, mit most elmesélek nektek, hogy ti is csodálkozzatok.

(Feláll és a háttérben előkészült szereplőkhöz megy)

SZAMÁR:



Halljátok meg emberek,

Hogy mi az a szeretet.

Isten, ki a Szeretet

Teremtett meg titeket.

Szabadságot is adott,

Bűnre sose' csábított,

S bár hagyott elbukni,

Megkönyörült mindenkin.

Az emberek tudják ezt,

S ajkukon a kérelem:

"Könyörülj az emberen!"

(ÉNEK: Harmatozzatok, égi magasok...)



FŐANGYAL:

És az Isten könyörül.


Szavára ott legbelül

Elnémul a fájdalom,

Keserű szó ajkukon.

Letörli a könnyeket

Az isteni szeretet.

Felemel és bátorít,

Ráncot, gondot elsimít.

Múlóban az éjszaka,

Felcsendül az Úr szava:



ISTEN:

Gábriel, hű hírnököm,

Viszi a hírt, szent öröm:

Segítek az emberen,

Emberré lesz Gyermekem.

Kinek lelke hófehér,

Hozzá senki föl nem ér,

Emberek közt mása nincs,

Élte féltett, drága kincs.

Földnek, égnek csillaga,

Názáretben; Mária.

Íme, hozzá küldöm őt.



GÁBRIEL:

Földnek, égnek csillaga,

Üdvözlégy, ó Mária.

Lelked tiszta, hófehér,

hozzád senki föl nem ér!

Rád hasonló senki sincs;

élted féltett, drága kincs.



MÁRIA:

Üdvözleted mit jelent?



GÁBRIEL:

Örömhír zeng most feléd,

Messiás a földre lép.

Isten jő az emberért,

édesanyja ím Te légy!



MÁRIA:

Áldjad lelkem, az Urat!

GÁBRIEL:

Lásd, az Úr van teveled!

Kisfiad lesz Istened;

Urad, aki Gyermeked.

Szelíd szóval ajkadon

így szólítsd majd: JÉZUSOM.



MÁRIA:

Hogy valósul mindez meg?

GÁBRIEL:

Isten az, ki mindenkivel,

mindig mindet megtehet!



MÁRIA:

Ahogy mondtad, úgy legyen.



GÁBRIEL:

Megáld érte az Isten!

(ÉNEK: Ébredj ember... 9/1)



AUGUSZTUSZ:

Én, Augusztusz rendelem:

Minden népem, emberem

számát tudni akarom.

Minden ember menjen el

oda, honnan származott,

így majd mindent megtudok.



SZAMÁR:
(Mária mellett gyalogol)

Szűz Mária útra kelve,

el is indult Betlehembe.

Kísérőként ment vele,

Szent József, hű hitvese.

Övéké volt a nagy titok.

Vendégként a föld Ura

eljő s itt lesz otthona.

Boldog leszel Betlehem,

azon a szent éjjelen.

Mentek völgyön és hegyen,

hajnalban és éjjelen.

A hajnalból már este lett,

két vándor hogy érkezett.

Gazdag háznál megálltak.

József halkan kopogtat,

gazdag ember kiballag.



JÓZSEF:

Szállást kérnék éjjelre,

ha nem lennénk terhére.



GAZDAG:

Bőven van már vendégem,

sokba kerül ez nékem.



MÁRIA:

Szállást kérnénk, nem ételt.



GAZDAG:

Ingyen ebéd, vacsora,

zene, bor? - Van vagyona?

Előbb szállást, aztán mást.

Ismerem már! Jóccakát!



SZAMÁR:

Sötét házban mécses ég,

Szent József most oda lép:

Halk szelíden kopogtat,

morcos ember kiballag.



JÓZSEF:

Nagyon kérem, jó uram,


hogyha egy kis szíve van,

fogadjon be éjjelre.



MORCOS:

Hogy gondolja, jó uram,

késő este felzavar.

Erre vártam, másra sem;

Tűnjön rögtön innen el!



SZAMÁR:

Didereg a Szűz Anya,

nem is a zord éjszaka,

fagyos szívű emberek

hidegsége rázza meg.

Fogadó az útszélen,

csavargó áll ott tétlen.



JÓZSEF:

Megszállhatnánk itt éjjel?



CSAVARGÓ:

Engemet is kidobtak,

itt hiába kopogtat,

nem talál egy fél helyet.



JÓZSEF:

Mondd, Barátom, mit tegyek?



SZAMÁR:

A csavargó eltöpreng,

s gondolkodva nekikezd:



CSAVARGÓ:

Van egy barlang valahol,

hogyha kicsit gyalogol,

Város szélén, bal felől,

ne féljenek semmitől.



SZAMÁR:

A csavargó segített,


Mária most útra kelt,

Kezét József kezébe

fűzte és így követte

férjét a vad barlangig

rongyos kis istállóig.

(A szamár visszamegy a tűzhöz.)






II. RÉSZ: KUTYA TÖRTÉNETE........



III. RÉSZ: AZ ÖKÖR TÖRTÉNETE.....



IV. RÉSZ: A BÁRÁNY TÖRTÉNETE...




folytatás a cimre kattintva...

1125097578-1.gif

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Harald Scheel
A legszebb karácsonyfa

Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében.
A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik és óvják őket a betolakodóktól barátaikkal, a hótündérekkel együtt.

Amikor beköszönt a tél, a hómanók előbújnak rejtekeikből és szorgosan gyűjtögetik a rőzsét és a különböző bogyókat. A kis hómanógyerekek előveszik szánkójukat és vígan csúszkálnak naphosszat a lejtőkön.
Hamarosan itt a karácsony.

Egy közeli faluból két kisgyerek, Kriszti és Tomi kora hajnalban útra kelnek nagypapájukkal. Nagy, díszes szánjukon egyenesen a hómanók erdejébe tartanak, hogy egy szép fenyőfát keressenek az ünnepre.

A rénszarvas lassan lépdel az erdei ösvényen, mert ilyenkor még igencsak sötét van errefelé. Ahogy egyre beljebb haladnak a fenyőfák között, Kriszti és Tomi még szorosabban összebújnak a vastag takaró alatt. Hirtelen valami nesz üti meg a fülüket. Egy ág reccsent volna?

- Hiszen ezek hómanók! - kiált föl Kriszti. - Jó reggelt, jó reggelt! - integet nagyapó a manóknak.

Egyszer csak különös érzés fogja el a két kisgyereket. Egy különös, sárgás fény világítja meg a fenyőket. Mi lehet ez?

Nagyapó azonban mindebből semmit sem vesz észre, és megállítja a szánt egy kis tisztás szélén. Itt sok kis karcsú fenyőfácska növekszik békésen a nagy fenyők ágainak védelme alatt.

Mindhárman leszállnak a szánkóról. Tomi azonnal odaszalad egy formás, kis fához, amely első látásra megtetszett neki.
- Nagypapa! - kiáltja boldogan. - Ezt a fát válasszuk! Ugye, milyen gyönyörű?

Nagyapónak is tetszik a fa, és már emeli is a kis fejszét, hogy kivágja, amikor...
- Mi a manó? Hát ez meg micsoda? - csodálkozik nagyapó. A semmiből hirtelen előbukkan egy kis tündér és megpróbálja nagyapó kezéből kitépni a fejszét. Eközben egy másik tündér ellibben a rémült gyerekek előtt és rákoppint az orrukra, mire azok ijedtükben belepottyannak a hóba. - Nem szégyelled magad, nagyapó? - kérdezi a nagyobbik tündér mérgesen.

- Ugyan miért kellene szégyellnem magam? - válaszolja nagypapa homlokát ráncolva.

- Nem vághatod ki csak úgy az ártatlan kis fákat! Fájdalmat okozol nekik! - méltatlankodik a tündér, miközben összecsapja a szárnyait.

- Segítség! Mi történik itt? - kiáltja nagyapó. Kriszti és Tomi álmélkodva nézik, ahogyan mindenhonnan kis tündérek bújnak elő, majd körülveszik nagyapót, jó erősen belékapaszkodnak és a magasba emelik. Ám nincs sok idejük bámészkodni, mert már ők is a levegőben vannak. Olyan magasan, hogy a fák koronái fölött a falujuk házait is láthatják.
A gyerekek reszketve bújnak nagyapóhoz, amikor a tündérek leteszik őket végre egy jó erős fenyőágra. Ekkor megjelenik előttük a tündérkirálynő és így szól:

- Fogjátok ezt a kis fenyőfát, és ültessétek el a kertetekbe. Ez emlékeztessen benneteket ránk mindenkor. Tudjátok meg, hogy nem szabad bántani az ártatlan fákat.

A fa olyan pici és törékeny, hogy a gyerekek alig mernek hozzáérni. Miután nagyapó megígéri, hogy soha többé nem vág ki egy fenyőfát sem, a tündérek visszarepítik őket a tisztásra. Felülnek a szánkóra, hogy ne fázzanak betakarják magukat egy pokróccal és elindulnak hazafelé.

Közben elkezd szállingózni a hó.

Kriszti óvatosan tartja kezében a kis fenyőfát, miközben nagyapó fejét rázva egész úton azt mormogja, hogy ilyen még életében nem történt meg vele soha.

Otthon, a gyerekek egyenesen szüleikhez rohannak, hogy elmeséljék furcsa kalandjukat a tündérekkel. A szülők ámulva hallgatják ezt a hihetetlen történetet, majd közösen elültetik a ház elé a kis fenyőfát. - Remélem gyorsan nagyra nő, - mondja Tomi, miközben Kriszti gondosan eligazítja az apró ágacskákat.

Ezen az éjszakán különös dolgok történtek nagyapóék kertjében. Halvány, sárgás fény kíséretében egy csapat tündér libbent be az udvarra, körültáncolják a kis fenyőfát és teleszórják megannyi fényes csillaggal. Egy tündér bekukucskál a szobába, és látja, hogy a gyerekek még alszanak. - Gyorsan, gyorsan, - sürgeti a többieket - nemsokára reggel lesz, és akkor biztos rögtön kinéznek az ablakon. - Már készen is vagyunk, - éneklik a többiek. - Hát nem gyönyörű ez a kis fa? Most aztán huss, repüljünk vissza az erdőbe...

Reggel Tomi egyenesen az ablakhoz szalad és a meglepetéstől a szája is tátva marad.

- Nézd Kriszti, csoda történt! - kiáltja boldogan.

- De szép, jaj de szép! - ujjonganak a gyerekek. Az este elültetett kis fa az éjjel hatalmas fenyőfává cseperedett, és ágait sok-sok csillag díszíti.

- Ez lesz a legszebb karácsonyfánk, ami valaha is volt, - mondja Kriszti, - majd feldíszítjük gömbökkel és gyertyákkal is. Csodaszép lesz!

Délután neki is látnak a munkának. Soha még nem díszítettek ilyen lelkesen karácsonyfát. Még a kutyus is segített nekik a díszítésnél.

- A legszebb ünnep a karácsony - mondja Kriszti ragyogó arccal. - Köszönjük kedves tündérek, köszönjük, kiáltja az erdő felé.

Végre elérkezett a Szenteste.
Miközben a gyerekek boldogan az ajándékaikat bontogatják, ki-kitekintgetnek a házuk előtt álló gyönyörű fenyőfára.

Milyen szép is ez a karácsony!


Fordította: Bakó Krisztina







13222.gif






 
Oldal tetejére