Ünnepeink: KARÁCSONY

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek

FAGY JANKÓ




Az Időjárás Palotájának lakói közül Fagy Jankó volt a legboldogtalanabb.

- Engem senki sem szeret - panaszolta. - Elhervasztom a virágokat, és az emberek, ha rájuk lehelek, dideregve mondják: “Jaj, de utálom a hideget!”

- Engem is utálnak néha az emberek - mondta az Eső.

- A parasztok szeretnek téged. Meg a kacsák is. Szeretik az emberek a havat is, hóembert építenek belőle. A gyerekek még a szélnek is örülnek, mert magasba röpíti a sárkányaikat. Csak engem nem szeret senki - kesergett Fagy Jankó.

Karácsonyeste Fagy Jankó kiosont az Időjárás Palotájából. Lába nyomán keménnyé vált a föld, hogy szinte szikrázott. Jankó fölnyúlt a fák koronái közé, megborzongatta az ágakat, és belesett az örökzölddel, karácsonyfával ékes, barátságos otthonokba.

- Karácsony van, én is kedveskedhetnék valamivel az embereknek - gondolta. - Mondjuk, földíszítem az ablakaikat. Akkor biztosan megszeretnek.

Egész éjszaka dolgozott. Jeges ujjaival különösnél különösebb mintákat rajzolt az üvegekre. Volt ideje, nyugodtan maradhatott, mivel karácsony másnapján is nagy volt a hideg. Kihallgathatta, mit mondanak róla az emberek.

Julika beteg volt, ágyban feküdt. Szomorúan gondolt arra, hogy emiatt lemaradt a karácsonyi finomságokról. Álomba sírta magát. Reggel, amikor fölébredt, ránézett az ablakra és a lélegzete is elakadt a gyönyörűségtől.

- Milyen szép virágok! - kiáltotta. - Virágok és ezüst levelek! - Mindjárt jobban érezte magát.

És így volt ez mindenütt. Futott Fagy Jankó házról házra, hogy hallja, amint odabent a rajzait dicsérik. Mindjárt elfelejtette <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> bánatát. Igen, csodálatos érzés volt, hogy az emberek őt is megszerették - és éppen most, karácsonykor.

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek: Karácsonyi történet

Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek

Karácsonyi történet

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog.
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét.
Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.


 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kék madár (Színdarabok / Karácsonyra)

A Kék madár

[HIDE]http://data.hu/get/3211008/A_Kek_madar_szindarab_karacsonyra.doc[/HIDE]
(Színdarabok / Karácsonyra)
[FONT=&quot]Forgatókönyv -[/FONT]

[FONT=&quot]1. jelenet[/FONT][FONT=&quot] Narrátor: Ilyen enyhe télre a legöregebb emberek sem emlékeztek a faluban, még a vén erdőkerülő sem, aki pedig pontosan a

100. évét taposta. Holott
[/FONT] [FONT=&quot] küszöbön volt a szenteste, és a kis házakban vidám készülődés folyt. Csattogott a mozsártörő, és a tepsik alját

zsírba mártott libatollal kenegették a
[/FONT][FONT=&quot] háziasszonyok. Tyl favágó házában szintén várták a karácsonyt, ha nem is olyan vidám szívvel, mint más

években. Nyilván az enyhe tél volt az oka, hogy
[/FONT][FONT=&quot] az idén kevesebb fát ettek a kályhák, ezért nem tellett karácsonyi ajándékokra a

gyerekeknek. Mytyl, a kislány, és két évvel fiatalabb öcsikéje már
[/FONT][FONT=&quot] napokkal előbb kiszagolták ezt az elszomorító körülményt, és

elhatározták, hogy csak azért is lesz karácsonyi ajándék. Szenteste délutánján, amíg
[/FONT][FONT=&quot] édesanyjuk a vacsorát készítette és az ünneplőruhákat

vasalta, a két gyermek eltűnt.
[/FONT][FONT=&quot] (A narrátor szövege alatt az anya tesz-vesz a konyhában, vasal, néha kitekintget egy képzeletbeli

ablakon, és megjegyzéseket tesz, hová
[/FONT] [FONT=&quot] tűntek a gyerekek. Aggódó arcokat vág, de nem mérges. Betoppannak a gyerekek, kezükben

a kalitka, benne a madár.)
[/FONT] [FONT=&quot]

Anya
: Ilyenkor kell hazajönni?
[/FONT]

[FONT=&quot] Mytyl: Anyu, nézd milyen gyönyörű madarat fogtunk![/FONT]

[FONT=&quot] Anya: Jó, majd megnézem. Most tegyétek le, és menjetek kezet mosni. Apu most jött meg az erdőből, de már felvette az ünnepi zekéjét.

Egyébként miért
[/FONT][FONT=&quot] jöttetek ilyen későn, nem láttátok, hogy sötétedik?[/FONT][FONT=&quot] Ünneplőbe öltözve bejön az apa.[/FONT] [FONT=&quot]

Tyltyl:
Benéztünk Gazdagék ablakán. Ha láttátok volna: égig érő karácsonyfájuk van, megrakva ajándékokkal. Babák, kard, csákó, puska,

talán még igazi
[/FONT][FONT=&quot] ágyú is! És zenekar játszott a fa alatt! De jó is lehet gazdagnak lenni![/FONT]

[FONT=&quot] Mytyl: És megállított Berlingot Angéla, beszélgettünk az ablakuk alatt. Szegény olyan beteg..

.
[/FONT][FONT=&quot]Tyltyl: És el akarta kérni az új madarunkat, de mi nem adtuk..

.
[/FONT][FONT=&quot] Mytyl: Csitt.[/FONT][FONT=&quot]

Anya
: Miért nem adtad oda? Biztosan nagyon örült volna, egész télen betegeskedik
[/FONT]

folytatás a csatolásban..
.
[HIDE]http://data.hu/get/3142411/A_Kek_madar_szindarab_karacsonyra.doc.html[/HIDE]
[FONT=&quot] [/FONT]


 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy megható Karácsonyi történet

Karácsonyi mesék, karácsonyi történetek

Egy megható Karácsonyi történet

[FONT=&quot]Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.



Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve. A hatalmas masnival és szalaggal átkötött színes dobozok már a fa alatt hirdették az este közeledtét, az ajándékbontás idejét, s a másik ember megajándékozását egy kis szeretettel, amit egész évben gyűjtögettünk, hogy ezen a napon kicsit többet adjunk, mint máskor.

Az egyik ablakon betekintve az utcáról egy nagyobb családi kört láttam, akik felszabadultan és vidáman beszélgettek. A gyerekek a fa körül igyekeztek kitalálni vajon kié lesz a nagyobb doboz, kié a kisebb, és vajon mi lapulhat a színes csomagolók alatt, ami már önmagában is magára vonta a figyelmet.
Mindenki ámulva nézte a karácsonyfa színes égőinek kellemes villódzását, nem gyorsan váltakozott, csak éppen úgy, hogy az ember lelkét jó érzéssel, szépséggel töltse el ne pedig kellemetlen zavaró fényjáték legyen az egész.
Egy apró kislány ült a fa alatt alig lehetett 4 talán 5 éves s potyogtak a könnyei. Édesanyja odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mi a baj Lili?
A kislány csak tovább pityergett s könnyeivel eláztatta a kezében lévő zsebkendőt. Halkan szipogva mondta:
- Anya hozzám miért nem jön soha a Jézuska?
Az édesanya gyengéden simogatta a kislány hosszú barna haját és okos kis buksiját.
- De hiszen már itt járt! Nézd, ő hozta ezt a rengeteg ajándékot!
- Ne pityeregj Lilikém!
Nem, nem járhatott itt! Mert én nem ezt kértem karácsonyra! Amit én kértem nem lehet becsomagolni! Én azt kértem, hogy Peti gyógyuljon meg!
Az anya lelke zavarodottságában igyekezett megnyugtatni a kislányt, de ott belül tudta, hogy mindez igaz.
- De hiszen Petinek semmi baja. Honnan vetted ezt?
- Az apuval erről beszéltetek a múltkor, hogy be kell vinni a kórházba.
- Akkor nem arról beszéltünk! Nyugodj meg Lilikém!
A kislány lassan-lassan elhitte édesanya szavait s a sírást is abbahagyta.

Peti is a fa előtt ült. Figyelte az égők fényjátékát. Ő már 15 éves volt. Képes volt felfogni mindazt, ami vele történik. Tudta hogy rákos… tudta és nagyon félt de a testvéreit meg akarta óvni mindentől. Nem akarta hogy tudják, hiszen úgysem értenék meg. A legidősebb is 4 évvel fiatalabb nála. Csendben tűrte odabent a fájdalmat. Néha elfeledkezett róla, és szinte felhőtlenül kacagott a többi gyerekkel, de odabenn a szívéből szinte vércseppekként hullottak a könnyei.

Liliben ott élt a szorongás. Nem értette mi történik körülötte, mégis most is <st1:city w:st="on"><st1>minden</st1></st1:city> erejével imádkozott.
- Drága jó Istenem! Én azt kérem karácsonyra, hogy Péter gyógyuljon meg!
S apró kezei mellkasa előtt összekulcsolódva pihentek. Szinte görcsösen fonódtak egybe apró kis ujjai. Imádkozott szinte egész este, s nézte a hópelyheket az ablakon át.

Nemsokára hazaindultak a vendégek és a gyerekek is aludni tértek. Mindenkinek külön szobája volt, ám Lili aznap úgy döntött Péterrel szeretne aludni. A kislány odabújt a bátyjához s egyre erősebben mormolgatta magában az imát.

Álomba szenderült ám ajkai akkor is suttogták az imát, a kívánságot. Éjjel egy apró csillag hullott az égből. Az ablakon át bekopogott. A kislány kinyitotta az ablakot s a csillagból kitörő fény a fiú testére irányult. Csendesen aludt tovább s a kislány is visszafeküdt.

Reggelre már csak álomnak tűnt az egész. A kislány tettét azonban a nyitott ablak nyikorgó hangja bizonyította. Mire felébredt már a szülők nem voltak ott, s Pétert sem találta sehol. Amikor hazaértek az anya arcán felcsillant a boldogság.
Odament a kislányhoz s a fülébe súgta:
- Itt járt a Jézuska, teljesült, amit kívántál!
A kislány rohant a bátyjához s hamar az ölébe ugrott, s boldogan nézte az egész család a karácsonyfát. S most már felhőtlen volt az öröm.
*******

Nem várom el, hogy bárki is elhiggye a történetemet. De ha valaki bele tud gondolni, és egy picit el is vonatkoztat, megértheti, miről szól. A testvéri szeretet mekkora erővel bír. Nem feltétlenül így történik ez meg a mindennapokban, de a kislány példája, mennyire szerette testvérét…talán példát mutat mindenki számára. Mert akár igaz is lehetne…

[/FONT]
[FONT=&quot] <!--[if !supportLineBreakNewLine]-->[/FONT]​

[FONT=&quot] <!--[endif]-->[/FONT]

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Kilenc kutya karácsonya


Az Északi-sark manói már megtömték a Mikulás puttonyát, mindjárt itt a karácsony, és már mindenki az eget kémleli, de hol késik a csodás szán és a repülő rénszarvasok?
Sajnos a rénszarvasok idén megfáztak a hideg északi télben, és nem tudják repíteni a szánt. Ezért a főmanó kilenc kedves kóbor kutyussal próbálja meg pótolni a szarvasokat, ám a négylábúaknak még repülés-órákat is kell venniük.



 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert : Karácsonyi mese

*Karácsonyi mese*

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes
vénemberhangján:
- Aztán tudjátok - é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá. - Ez igaz - mondta - mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket
tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és
jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor
megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házát. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az, égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás
következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet mohósága
miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében, én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s meg változtatom az ítéletet, amit kiróttam rája." Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy
teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy
darabka szárazra fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundaért meggyilkolta apját a fia, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a
megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem. Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak
szakadt rongyok borítottak a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a
terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. „Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal.- Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."

„Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a
sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében,
mert jóságot talált abban.

„Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai köze, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s
odanyújtotta a gyermeknek. „Mért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz." „Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.

A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
„Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet,csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek, pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és
amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsony estén -, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy, megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti
meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és
előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert.
Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

Wass Albert
A költő és a macska, Te és a világ című könyvből
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyerekkarácsony ( 2008 )


Az album a legszebb és legismertebb karácsonyi dalok gyűjteménye, s különlegessége, hogy a dalokat gyerekek éneklik magyarul. A jól ismert dallamok karácsonyi hangulatot varázsolnak körénk és a gyermekeinkkel történő közös éneklés alatt szinte érezzük a fenyőfa és a mézeskalács illatát.





01.- Hull a pelyhes fehér hó
02.- Jaj de pompás fa!
03.- Suttog a fenyves zöld erdő
04.- Pásztorok, pásztorok
05.- Télapó itt van
06.- Ó, szép fenyő
07.- Ezüstszánkót hajt a dér
08.- Csendes éj
09.- Kiskarácsony, nagykarácsony
10.- Száncsengő
11.- A kis Jézus megszületett
12.- Dicsőség
13.- Ó, gyönyorű szép
14.- Mennyből az angyal
15.- Boldog karácsonyt!






.[HIDE]http://data.hu/get/939013/gyerekkari.zip[/HIDE]
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Ágacska karácsonya (2006)

Sziasztok! A nevem Ágacska. A történetem arról szól, amikor a leges-legnagyobb karácsonyi kívánságom valóra vált! Vomphhíí!! És hogy hogyan is történt az álljon itt a Nagyim eloadásában:
" Ez bizony eseménydús nap volt neked, Ágacska. Eltévedtél, aztán megkerültél. S ami a legfontosabb, most eloször megtanultál repülni. Bátorságoddal megmentetted a falunkat és a karácsonyi ünnepségünket. Mind úgy tartjuk helyesnek, hogy ebben az évben te legyél az, aki fölteszi a csillagot a karácsonyfa csúcsára.”
Ajánlom mindenkinek ezt a felejthetetlen karácsonyi mesét.

[HIDE]http://data.hu/get/3142430/Agacska_karacsonya.doc.html[/HIDE]


.
 

JulikaAnyu

Állandó Tag
Állandó Tag
Prubszky Ildikó:
Karácsonyi ének

ma nagy ünnepet
szép szent karácsonyt
ünneplünk, ünneplünk

menyből az angyal
lejött most hozzánk,
örvendünk, örvendünk

Istennek fia,
te kis Jézuska,
köszöntünk, köszöntünk

itt vagy most nálunk
nagy fényességgel
közöttünk, közöttünk

ragyogó szemmel,
csillogó szívvel
dicsérünk, dicsérünk

angyalszárnyakon
száll fel az égre
énekünk, énekünk

A vers a „Mennyből az angyal…” dallamára énekelhető
 

JulikaAnyu

Állandó Tag
Állandó Tag
Czeidli István:
Karácsony közeleg

Karácsony közeleg,
illatosan édes,
és gyermeki
vágyak bújnak
az ember szívéhez.

Karácsony közeleg,
ezüstösen fényes,
és ilyenkor
minden ember
szeretetre éhes.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
rigó röppen
utoljára
még a fenyőágra.


Karácsony közeleg,
villognak a fények,
a boltokban
elidőznek
hosszan a szegények.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
szállást keres
a Reménység
csak egy éjszakára.
 

Tücsy

Őstag
Betlehemi égen csillagok
Karácsonyi digibox


Cd 1

  1. Betlehemi égen csillagok
  2. Száz csengő,csingi-lingi-ling
  3. Karácsony este
  4. Lesz-e néked ünneped
  5. Száz csengő,csingi-lingi-ling
  6. Csendes éj, álmodó éj
  7. Karácsonyi dal
  8. Csilingelő aranydoboz
  9. Altatódal
  10. Op.15. No.7.
  11. Postarale BWV 590
Cd 2

  1. Pásztorok,pásztorok
  2. Örömünnep,szent karácsony
  3. Ave Maria
  4. Oh zöld fenyő
  5. Mennyből az angyal
  6. Csengettyű,csengettyű
  7. Megjött a Mikulás
  8. Szél beszél,súgja neked
  9. Örömóda
  10. In dulci jubilo BWV 729
Cd 3

  1. I heard the bells on Christmas day
  2. Oh holy nihgt
  3. Jingle bells
  4. Deck the halls
  5. We wish you a merry Christmas
  6. Twelve days of Christmas
  7. What child is this
  8. Silent night
  9. We three kings
  10. Oh Tannenbaum
  11. Serenade
  12. Oh little town of Bethlehem
[HIDE]<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> http://data.hu/get/1937315/Va_-_Betlehemi_egen_csillagok_cd1.zip.html
http://data.hu/get/1937316/Va_-_Betlehemi_egen_csillagok_cd2.zip.html
http://data.hu/get/1937317/VA_-_Betlehemi_egen_csillagok_cd_3.zip.html
[/HIDE]
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Csingiling - Karácsonyi Muzsika ( 2008 )

01.Palya Bea - Megjövendölve volt régen
02.ZeneOvi - Ember, ember, december
03.Gryllus Vilmos - Nótás Mikulás
04.Gryllus Vilmos - Hóapó
05.Bojtorján - Karácsony este
06.Kaláka - Itt a karácsony már
07.Halász Judit - Karácsony idején
08.ZeneOvi - Ég a gyertya ég
09.Gryllus Vilmos - Gyújtsunk gyertyát...
10.ZeneOvi - Kis karácsony, nagy karácsony
11.Halász Judit - Karácsony ünnepén
12.Balogh Kálmán - Mennyből az Angyal
13.Kaláka - Hallod pajtás, új hírmondás
14.Balogh Kálmán - Jó hírt pajtás mond nekünk
15.Gryllus Vilmos - Fehér karácsony
16.Halász Judit - Száncsengő
17.Kaláka - Hópihe karácsony
18.Alma zenekar - Karácsonyi dal
19.Kolompos - Betlehem, Betlehem
20.Kaláka - Három királyok
21.Ghymes - Betlehembe menjünk el
22.Kaláka - Csendes éj
23.Palya Bea - Kedves álmot hogy szerezne szülöttjének

[HIDE]
http://data.hu/get/958945/Csingiling_Karacsonyi_Muzsika1.zip

http://data.hu/get/958998/Csingiling_Karacsonyi_Muzsika2.zip

[/HIDE]






 

Csatolások

  • 22300421382.jpg
    22300421382.jpg
    48.2 KB · Olvasás: 54

JulikaAnyu

Állandó Tag
Állandó Tag
Az állatok Jézus előtt
Spanyol karácsonyi dal
Fordította: Tótfalusi István


Betlehembe tyúk, kacsa fut,
kiskakas zeng kukorikút,
táncot járnak szép kecsesen,
a kis Jézus hadd nevessen,
ott forognak mind körül,
és a kisded lám, örül!


Jászolához lépked a nyúl,
bőrtarisznya mélyére nyúl,
íme, tortát nyújt a bárány,
vette finom gyapja árán,
hozta neki messzirül
és a kisded lám, örül!
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony

Fehér Karácsony!
Tündököl az alvó házakon,
A Béke halk harmóniája
Ömlik be minden ablakon.

Csend és éjszaka!
Puhán von be mindent az ég hava,
Istenem, bár el soh'se múlna,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Isteni kisded!
Mosolyod melegít ma minden szívet,
Csodálva nézzük bájlón fénylő,
Ragyogó, ég-kék szemeidet.

Hallga, csak, hallga!
Mintha most ezernyi nagy harang zúgna,
Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind,
A szívünk ma őneki húzza!

Zúgjon is mind ma!
Lelkünkben halk hang súgja és zsongja:
Az Ô ajándéka, Néki köszönjük,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!
 

canon

Állandó Tag
Állandó Tag
Ligeti János: Karácsony éjszakáján...

Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!
Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!...
Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.
Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!
- Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
 
Oldal tetejére