Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor
Viszontlátásra! –mondom és megyek,/Robognak vonatok, életek./ S bennem legbelül valami remeg, /mert nem tudom, sohasem tudhatom,/szoríthatom-e azt a kezet, amit elengedek.
 

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag
Juhász Katalin: Én Anyám
Volt idő régen, mikor úgy hittem én,/ Hogy Nélküled is élhetek,de már rég érzem én,/ Hogy minden csak Általad jó, tiszta és igaz./ Te vagy a reménység, az egyetlen vígasz!// Úgy jöttem most Hozzád, csak egy szál rózsával én,/ Fogadd el tőlem, mintha ez volnék én./ Te vagy, ki úgy szeret, mint senki, soha még,/ Lelkemet e szál rózsában Neked adom én!// Refr: A világ összes virágát lábaid elé hordanám!/ A lelkem minden mosolyát feléd fordítanám!/ Ó én Anyám, nincs Hozzád senki hasonlítható,/ Ó, te Szent menedék, bűnből feloldozó!/ Hogyan is köszönjem meg Néked, hogy minden bajtól megóvtál,/ Amikor messze jártam Tőled, rám még akkor is vigyáztál!/ Ó én Anyám, most leborulok lábaid elé,/ Úgy kérlek Téged, hogy maradj velünk örökké!// Megpróbált az élet, de Te veszni nem hagytál,/ Minden nehéz percben nekem erőt Te adtál!/ Látod, már nem sírok, Rád mindig mosolygok,/ Nem számít semmi már, én veled maradok!// Áldott égi fényed ránk szelíden ragyog,/ Téged ünnepelnek ma mind az angyalok./ Úgy akarok élni, hogy mindig Neked legyek jó,/ És megértsem azt is, ami ki nem mondható.// Refr: A világ összes virágát..../ Ó én Anyám, most leborulok lábaid elé,/ Úgy kérlek Téged, maradj velünk, örökké!
 

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag
Füleki János: Anyák napjára
Zöld erdőben, zöld mezőben/ Kék virágot szedtem./Kék virágom gyöngyharmattal/ Meg is öntözgettem.//Gyöngyharmatos kék virágom,/Szellő simogatta./Aranyszínű, puha selymét/Napsugár csókolta.//Édesanyám adhatnék-e/ Ajándékot szebbet?/ E kis virág – úgy érzem én –/a szívemben termett.
 

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag
Terényi Andrea 10659226_788817727824222_7702298566470715738_n.jpg 340879442_717201663530486_4885261682751779314_n.jpg
"Anyák ünnepének közeledtével gyakran hallom, hogy az Édesanyák elszomorodnak, ha gyermekeik nem állnak ki verset szavalni, éneket zengni, olykor még az óvodai "egyéni köszöntések" alkalmával sem.
Kedves Édesanyák! 40. esztendeje készülök május legszebb ünnepére az óvodásaimmal, ezért sok kisgyermek szemével, és szívével érzem ennek a napnak valamennyi titkos üzenetét.
Elmondom most Nektek, hogy milyen óriási erőfeszítés a kisgyermek számára verset tanulni, szavalni, saját érzéseit költők szavai mögé bújtatni, énekelni, ajándékot készíteni, valójában "idegenekkel", egy ilyen páratlanul intim alkalomra.
Kiállni, mások előtt feltárni, és megmutatni azt, amit elmondani nincs szó, és nincs hang, csupán egy érzés van valahol mélyen, legbelül.
A kicsi szívük másként érez, azt mondja,hogy ANYA, és ÉN, egy csodálatos nagy titok,ami csak a miénk, mi vagyunk benne ketten, békés, láthatatlan sziget ebben a nagy Világban.
Ünnepeljük benne azt, amit csak mi tudunk igazán, a közös utunkat, a történetünket, a sírós-kacagós pillanatokat, azt, hogy kiválasztottuk egymást!
Ezt nem lehet mások előtt eljátszani, nem tartozik a külvilágra, mert akkor, és ott csak a egymás szívdobbanására lehet figyelni,nem a vers, vagy a dal ritmusára.
A köszöntés idejét nem jelölheti ki a naptár lapja, azt a pillanat színezheti ünneppé.
Édesanyaként sírni muszáj, hiszen az Ő csodája bárhogyan szép nekünk, ha feszeng, ha huncutkodik is előttünk állva.
Ám az igazi köszöntés mégis csak abban az útszélről letépett százszorszépben bújik meg, egy könnycseppen,egy ölelésben, egy morcos reggelben, és Őbenne.
Minden sejtjében, minden mosolyában, szavak nélkül, ajándék nélkül, mert Ő maga az ajándék!
Kedves Édesanyák! Ne bánjátok, hát, ha gyermekeitek nem "szerepelnek",nem szólalnak meg,hiszen felnőttként sem szívesen állítanánk ki mindannyian legféltettebb érzéseinket a rivaldafénybe!
Ők talán valami másban csodálatosak, és megismételhetetlenek!
Emlékszem még, saját gyermekkorom óvodás ünnepeire.
A versek már elhalványodtak, a hangok elszálltak ugyan, de ami a szívnek fontos, az érzés megmaradt.
Alig vártam a közös, zajos ünnep után, hogy otthon, csak mi ketten, a nagy fotelban, egymáshoz bújva átöleljük egymást.
Valahogy úgy, mint amikor még "odabent voltam"
Mert anya ma is úgy ölel át, mint akkor.
A testével, az érzéseivel, a gondolataival.
A része vagyok,és Ő betakar egy biztonságos burokkal.
Ketten vagyunk, együtt fontosak! Színpad nélkül, versek nélkül, ajándék nélkül, idegenek nélkül!
Kedves Édesanyák! Tudjátok, az Óvó nénik mindig veletek sírnak,mert tudják, hogy a versek elszállnak.
Ez a nap, csak kettőtökről szól, a Ti saját csodátokról, amit csupán szavak nélkül lehet elmondani, ott mélyen, legbelül, a szeretet születés illatú buborékjában, és így szól: ANYA SZERETLEK!"
Terényi Andrea Kapcsolatteremtő nevelési tanácsadó
 

Csatolások

  • 342048525_773337680776051_6410512089684486872_n.jpg
    342048525_773337680776051_6410512089684486872_n.jpg
    80.1 KB · Olvasás: 1

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag

Aranyosi Ervin: Mit is jelent e szó: Anya?​

– Mit is jelent e szó: Anya?/ Az élet kincse, aranya,/ a világ legszebb ékköve,/s ha bánt a sorsod, még jön-e?
Simogató, puha tenyér,/mely kell, mint egy falat kenyér!/A varázsszó, mely biztató,/felemelő, szívig ható.​

– Mit is jelent e szó: Anya?/Puha fészek, meleg tanya./Hol elbújsz a világ elől,/s biztos lehetsz szíve felől,
akár te mész vagy Ő jön el,/megvigasztal, körül ölel.​

– Mit is jelent e szó: Anya?/Gyermekkort, s nincsen alkonya,/mert olyan hosszú, addig ér,6amíg a szíve elkísér.
Amíg a szíve adni bír,/veled nevet, vagy érted sír.​

– Mit is jelent e szó: Anya?/Mondat igéje, alanya,/s a mondat az csak rólad szól,/s kérdezd bátran, s ő válaszol.
Tőle kaptad a nyelvedet,/és még mi mindent ad neked?/​

Az Anya, nem egy szó csupán,/ne értelmezgesd csak bután,/e szónak mély tartalma van,/nem is mondjuk ki hasztalan.
Hisz nyomában élet terem,/száz csoda történik velem./Hát mondogatnám estelig,/s a szívem érzéssel telik,
s rájövök, üres minden szó,/mert szóval ki nem mondható:/– Mit is jelent e szó: Anya?​

Aranyosi Ervin © 2016-05-01.
 

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag
Szilágyi Domokos: Anyám

Kiment a kertbe. Lába alatt /füvek kacarásztak; a vén diófa/ meg-meghajolva/ gordonkahúrként bongott./ S mint az árnyékok alkonyatkor,/ úgy kóvályogtak feje fölött/ a gondok.
A paprikák illedelmesen/ utat nyitottak néki,/s apró paradicsomtövek/ megannyi mosolygó bokra/ úgy totyogott utána,/miként hajdani emlékei,/s miként majdani unokái:/némán, szoknyájába fogódzva.
Surrogtak a lehulló napsugarak,/ a sötétedő ég aszott-kedvűen hallgatott./ Arcán mosoly suhant át: és mosolya nyomán/ halkan fényesedni kezdtek a csillagok.
Csönd volt, hatalmas csönd. - Virágok szirmain/ a hűvös harmat ájultan hevert./ A növekedő estben/ napos holnapokat dédelgetett anyám -/ s mintha ringatta volna, lassan elaludt a kert.
 

Kívánság

Állandó Tag
Állandó Tag

A z'apa és a z'anya Eszményi Viktória és Heilig Gábor​

A zapa és a zanya régóta házasok,
Ismerem őket, és sok éve velük vagyok
Tudok róluk mindent, de lehet, hogy többet
Tetőtől talpig ismerem őket
Szeretik egymást, de vannak még bajok..!

A zanya minden reggel tornázik szorgosan,
A zapa meg csak nézi az ágyból álmosan
A gyógyteákat a zapa utálja
A zanyának viszont a mániája
A zapa megissza, bár nem túl boldogan..!

A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!
A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!

A zapa mikor olvas, szemüveget visel,
A zanya pedig büszke, hogy neki még nem kell
A zanya mikor főz, a zapa nem éhes,
Ha meg nincs kaja, akkor nagyon mérges
Nehezen ismeri ki magát az ember..!

A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!
A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!

Ha elromlik egy vízcsap, a zapa kardjába dől,
Magába roskad és beiszik egy üveg sört
A zanya meg szépen megcsinálja,
De úgy néz közben szegény apára,
Hogy elmegy a kedvem, a házasélettől!

A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!
A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!

A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!
A zapa és a zanya, csuda két jó figura,
Nevelem őket, de attól félek, nem nőnek fel soha!
 
Oldal tetejére