Ünnepeink: TÉLAPÓ

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Petrolay Margit: Sürgős levél

mikuls.jpg
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg erdő. A rengeteg erdő kellős közepén állt egy kidőlt-bedőlt kis házikó. Ebben a házikóban lakott Télapó.
Nagyon-nagyon öreg volt már Télapó, a szeme is rossz volt, a lába is fájt időváltozáskor, hát csak üldögélt a kidőlt-bedőlt házikóban, és azzal mulattatta magát, hogy számlálgatta, hány nap van egy esztendőben. Már száz éve, hogy belekezdett, mégsem tudott a végére járni, mert mindig odavetődött valaki, és megzavarta a munkájában.



- Kipp-kopp! Itthon vagy-e Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
Hát egy kis cinke állt az ablak párkányán, az kopogtatott az ablakon.
- Éhes vagyok, Télapó. Nem adnál egy kis szotyolamagot? Majd ősszel megadom.
Máskor megint a nyulacska kopogtatott az ajtón.- Kipp-kopp! Itthon vagy-e Télapó?
- Itthon. Hogyne volnék itthon!
- Eressz be Télapó! Elfogyott a tüzelőm, és fáznak a kis gyerekeim. Majd hozok neked húsvétra szép hímes tojást.
nyuszi2.jpg

Mit volt mit tennie? Előkereste a szotyolamagot, ne éhezzen szegény madárka, kinyitotta az ajtót, meg ne fázzanak szegény kis nyulacskák. Aztán újból hozzákezdett a számláláshoz, mert közben elfelejtette, hol is tartott már, s elölről kellett kezdenie…
- No de most már nem hagyom magam többé megzavarni – mérgelődött Télapó, - megszámlálom, ha addig élek is.- Egy, kettő, három, négy… - mondogatta csendesen magában, és már el is jutott talán háromszázig, amikor ismét bezörgetett valaki az ablakon.
- Ki van kint? – szólt ki mogorván Télapó. – Ki háborgat megint fontos dolgomban?
- Én vagyok, a postás bácsi! – hallatszott kívülről. – Levelet hoztam Télapónak.
Erre már mégiscsak ki kellett nyitni az ajtót.- Nagyon fontos levelet hoztam – mondotta a postás bácsi. – Az van ráírva: Sürgős! Tessék hát sürgősen elolvasni!
- Könnyű azt mondani! – dörmögte Télapó. – Nem látom én az ilyen bolhabetűket.
- No majd én segítek! – ajánlotta a postás bácsi. Kibontotta a levelet, és elolvasta, ahogy ott állt, szép sorjában:
„Kedves Télapókám! Gyere el hozzám, mihelyt lehet! Fontos dologban kell beszélnem veled!Csókol: Lacika!”
Mit tehetett Télapó? Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá.
Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével.
cinke.jpg
- Hej, cinege madaram, meg tudnád mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika!
Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy virágos rétre.
„Hát most ugyan merre tartsak?” – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát.
- Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika.
Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy város szélére. A nagy tornyos város szélén szerencsére összetalálkozott a postás bácsival, amint éppen munka után hazaballagott.
- Ugyan kedves postás bácsi, meg tudnád-e mondani nekem, merre lakik Lacika?
- Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak szépen egyenesen ebben a nagy tornyos városban, míg egy icipici utcába nem érsz. Abban az icipici utcában lakik Lacika.
Fáradt volt Télapó, útravalója is elfogyott már, mire megtalálta az icipici utcát. Be is esteledett, mire egy toronymagas házban megtalálta a kisfiút.
Jaj, talán már alszik is Lacika, hiszen öreg este van már! – gondolta Télapó, és óvatosan csengetett, hogy fel ne ébressze Lacikát.- Itt lakik Lacika? – kérdezte nagyanyótól, aki ajtót nyitott neki.
- Itt lakik, itt lakik! – felelte nagyanyó. – Tessék besétálni!
Lacika már ágyban volt, mert egész nap csak Télapót várta, és elfáradt a sok várakozásban.
Mégis megörült, amikor meglátta az ajtóban Télapót.
- Jó estét, Télapó! De régen vártalak! Jó, hogy megérkeztél!
- Jó estét, Lacika! De sokáig jöttem, mire ideértem! Nagy, rengeteg erdőn, virágos, nagy réten! Hetedhét országot végiggyalogoltam, mind megettem, ami útravalót hoztam.
- Jaj, kedves Télapó, de jó, hogy eljöttél, nagy tornyos városban el nem tévedtél! – kiáltotta Lacika örömmel, és helyet csinált Télapónak az ágya szélén.
- Nagyon fontos dologban kell veled beszélnem.
- Mondd csak, mondd, galambom! – mosolygott Télapó.
- Tudod, Télapókám…, de hajolj közelebb, a füledbe súgom, mert nagy titok, amit mondok neked. Nagyanyókám vett egy szánkót karácsonyra, de a pénzéből már nem futotta - hóra. Hó nélkül a szánkó nem ér egy fagarast; hozzál nekem sok-sok jó ropogós havat!
- Jól van- bólintott Télapó -, hozok neked, Lacikám, mert olyan szép levelet írtál nekem. Most csak feküdj le szépen, és aludj, mert elmondták már az esti mesét is a rádióban.
havazik.jpg

Le is feküdt Lacika, szemét is behunyta, el is aludt nyomban. Télapó meg éppen csak erre várt, szép lábujjhegyen kiosont a szobából, halkan becsukta maga megett az ajtót, hogy meg ne zavarja a kisfiú álmát, és elindult a csendes éjszakába.
Amerre ment, csillagos hó hullt az utakra, városra, tornyos nagy házakra. Hó hullt a mezőre, rengeteg erdőre, és a puha hóban senki sem hallotta lépteinek zaját. De reggel, mikor felébredtek a gyerekek, s kinéztek az ablakon, örömükben felkiáltottak:
- Esik a hó! Esik a hó!
Lacika nem szólt semmit, csak mosolygott a kis rácsos ágyában, mert ő már tegnap este tudta, hogy itt járt Télapó.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Zalaba Zsuzsa: Ha Mikulás lehetnék

Zalaba Zsuzsa: Ha Mikulás lehetnék


Ha megnövök, tündér leszek,
varázspálcát is vehetek,
teremtek majd hópihéket,
napsugaras szép zöld rétet.

De talán Mikulás leszek,
a hátamra zsákot teszek.
Lesz benne millió játék,
két szem mogyoró, mi kell még?

Ho-ho-hó, ho-ho-hó,
Mikulás leszek, jaj de jó!
Hi-hi-hí, hi-hi-hí,
Tündér is leszek, ezt kapd ki!

christmas-01.jpg
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán: Hulló hóban

Zelk Zoltán: Hulló hóban



Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.

Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.

miku.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán: Mikulás

Zelk Zoltán: Mikulás



Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

mikulas4v1.jpg



hirdetes_felso.jpg
 

slillu

Állandó Tag
Állandó Tag
"Hullik a völgyben a pelyhe a hónak,
siklik a dombon az ősz Mikulás.
Sok kicsi kérdezi: mit hoz a jónak,
lesz-e a zsákban a sok mazsolás.

Péter erre-arra se finnyás,
Pál fiának jusson a virgács.
Jöjjön és lássuk, hogy mit hoz a holnap,
Mit hoz a zsákban az ősz Mikulás.

hallottam (azt hiszem gyermekkórusi előadásban) kicsit más szöveggel is - talán valaki úgy is tudja -, én így ismerem és így találtam meg a neten is.
Dallama is kellene? "

Kedves Brumazda!
A főiskolán tanultuk ezt az éneket, de tényleg egy kicsit másabb szöveggel.
Itt van szöveggel, kottával.
<!-- / message -->
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóthárpád Ferenc: Surran a krampusz


Tóthárpád Ferenc: Surran a krampusz


Surran a krampusz,
csörren a lánca.
Szán megy előtte,
szél megy utána.

Este, ha indul,
bár oka nincsen,
mint aki félős,
körbetekinget,

s úgy oson házról
házra a gyáva.
Koppan a jégen
csöppnyi patája!

Hogyha eléd áll,
hogy megijesszen,
csiklandozd meg,
hogy eleresszen!
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Sulyok József A pórul járt Krampusz

Sulyok József: A pórul járt Krampusz


Mikulásnak tél elején,
nagyon sok a dolga.
Ajándékát széthordani,
elkelne egy szolga.



Nagyon öreg, sok a csomag,
segítség is kéne.
Itt a Krampusz elmehetne
Vele, ha beszélne.



A Krampusz csak gonoszkodik:
Lusta vagyok, nem megyek,
ajándékot gyerekeknek,
biz ám én nem cipelek!



Nekem már rég az a dolgom,
felöltsem a jelmezem,
ijesztgetőn billegessem,
szarvam, farkam, s nyelvemet.



Gonosz legyek, ordítozzak,
csattogtassak korbácsot,
és az ijedt gyerekeknek
dobálhassak virgácsot.



Én vagyok az ördög fia,
jellemem a gonoszság,
dehogy fogok segíteni,
győzni fog a rosszaság!



Tündér, szarvas tanakodnak,
hogy segítsék Télapót?
Szereznek egy jó nagy szánkót,
rakodni, száz kismanót.



Megy a munka, csomagolás,
a szánkó így megtelik,
gyerekek az ajándékot,
csizmájukban meglelik.



Szomorkodik már a Krampusz,
Tündér túljárt az eszén,
a jó győzött, nem a gonosz,
a gyerekek ünnepén.​
 

Meridó

Állandó Tag
Állandó Tag
Osvát Erzsébet: Van nekem egy csodás…

Osvát Erzsébet: Van nekem egy csodás…

Van nekem egy csodás,

Csodás messzelátóm.

Azzal még az öreg

Télapót is látom.

Előveszem, nézem,

Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja

Útjára a telet.

Fehér hópelyheit

Szárnyukra bocsátja.

Mint parányi pillék,

Szállnak földre, fákra.

Majd orrára biggyeszt

Egy nagy pápaszemet,

S böngészi, böngészi

A sok-sok levelet:

Mit kíván, mit óhajt

Ennyi embergyerek?

Zsófi ceruzát kér,

Nem is akármilyet:

Kerteket, várakat

Varázsló színest.

Petinek űrhajó

Minden vágya, álma.

Vele csillagokhoz

Vendégségbe járna.

Katica azt írja:

Kedvencemeet kérem,

Azt a piszén pisze

Mackót hozd el nékem.

Hümmög Télapóka:

-No, utánanézek,

Van-e raktáromban,

Amit szeretnének

Bekukkant csillogó

Kincseskamrájába.

Hű, mi minden van ott

Hét lakatra zárva:

Rakéták, űrhajók

És autó százfajta,

Kisvonat, hintaló,

Kengyel is van rajta!

Megrakja Télapó

Mind a kilenc zsákját,

A fülére húzza

Nagy tornyos kucsmáját,

Bebújik a piros,

Prémes bundájába,

Hipp-hopp! Már indul is,

Ne várják hiába.

Nem szánon érkezik,

Helikopter hozza!

Pszt! Halljátok ti is,

Hogy zúg a motorja?
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Sztányi Kati: Mikulás



A fehér éjszakában
Mi piroslik a tájban?
Egyre csak közeleg,
Jaj, vajon ki lehet?

Hátát nehéz zsák húzza.
Most látom csak, kicsoda!
Nem más ő, mint Télapó,
A kedves ajándékosztó.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapóHull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?

Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Devecsery László: Jön a Mikulás

A
Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Szent Miklós, (december 6.) a kisázsiai Myra szent püspöke, a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. A legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek.

A legenda szerint Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.
Stájerországban Szent Miklós ünnepének előestéjén a Mikulás- már igen régóta - ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe - persze csak a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket.

A Mikulás-nap szokásai a polgárság megjelenésével alakultak ki, s nagy valószínűséggel Ausztriából kerültek hozzánk.

Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, azért e jeles napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.

A gyerekek persze mindig tudni szerették volna, mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékokat osztogat. Így született meg a Mikulás-legenda, mely szerint a finn Lappföldön lakik, és rénszarvas szánon közlekedik.

Az európai népeknél a Mikulást kezdetben hosszú ősz szakállú, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. sz. óta jelenítik meg, máig legnépszerűbbek a viktoriánus kor mikulásai. Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré. Amerikából az 50- s években (XX. sz) terjedt el az ún. amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós. Ruházata is megváltozott: rövid, prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord. Már nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szentéletű Miklós püspökre.

Az ajándékozás hagyománya, és Szent Miklós emléke, azonban máig megmaradt.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
A Mikulás nevei:

Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Brazíliában és Peruban: Papa Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulu Pukki
Franciaországban: Pere Noel
Hollandiában: Kerstman
Japánban: Jizo
Kínában: Shengdan Laoren
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Christindl
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Spanyolország: Papa Noel
Svédországban: Jultomten
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Szokások
A mai Mikulásnapi szokás ősi eredete, egészen a III. századig vezethető vissza. Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, született Patara városában, amely ma Törökországban, Anatóliában van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott. Egy gazdag család gyermekeként látta meg a napvilágot Szülei Miklósnak, azaz Görögül Nikolasznak nevezték el, aminek jelentése: a nép vitéze, a győző. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet. A környezete nagy hatással volt a gyermek Miklósra ezért iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Élete folyamán megszámlálhatatlan jó cselekedetet hajtott végre, melyek közül néhányat a mai napig is csodaként emlegetnek.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek, és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Esténként órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Az egyik megtörtént esetből szövődött a legenda.
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott családjának. Három, férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és a másik kettő férjhez tudjon menni. Akkoriban még másként működött a házasság: nem szerelemről, vagy családról, hanem hozományról szólt. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és letette az ablakpárkányra. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat tett az ablakpárkányra a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelyre száradni, és az arany beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni – mivel mindig télen történtek a csodák –, hogy a hóborította
Taurus-hegyről maga Tél Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranypénz közt volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő!
De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Bab ute;nak (Ajándékozó Apa). A legenda szerint Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.
Diocletianus római császár (284-305) keresztényüldözése idején őt is elfogták, börtönben is volt éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
Fogságából végül kiszabadult.
Jósága és lelkipásztori buzgósága kiemelte kortársai közül. A 325-ben tartott Niceai zsinaton részt vett. Csodatettei miatt már életében szentnek tartották. Jelentős csodái: Egy viharba került hajót a kikötőbe vezérelt, városát megmentette az éhínségtől, föltámasztott három meggyilkolt gyermeket, három tisztet megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. Legendái nyomán Miklós a szüzek, a hajósok, a vándordiákok patrónusa lett.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikulásra váró almás

Az alátéthez: 3 dkg sütőmargarin a tepsi kikenéséhez, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 2 evőkanál kristálycukor, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 kg alma. A tésztához: 1 kávéskanál kakaópor, 6 evőkanál finomliszt, 6 evőkanál kristálycukor, 6 db tojás. A krémhez: 25 dkg sütőmargarin, 20 dkg porcukor, 3-4 dl tej, 1 csomag vanília ízű pudingpor. A díszítéshez: 6-8 dkg reszelt étcsokoládé vagy tortadara.

Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk és kb. 1 cm vastagságú szeletekre vágjuk. Egy nagy tepsit kikenünk margarinnal, meghintjük zsemlemorzsával, és erre fektetjük az almaszeleteket. A szeleteket a cukorral összekevert fahéjjal megszórjuk. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat a fele cukorral felhabosítjuk, amíg sűrű krémet kapunk. A tojásfehérjét a másik fél adag cukorral kemény habbá verjük. A lisztet a sárgájakrémhez adjuk, majd a fehérjét lazán hozzákeverjük. A piskótatészta kétharmadát az almára öntjük, majd a kakaót a maradék masszával összekeverjük, és a tésztára rétegezzük. A kétféle tésztán egy villát többször áthúzunk, hogy a tészta márványos legyen. Előmelegített sütőben, 180 °C-on kb. 18-20 percig sütjük. Ha megsült, enyhén cukrozott gyúrólapra kiborítjuk a tepsiből és lehűtjük. A pudingport négy evőkanál tejjel simára keverjük. A maradék tejet a porcukorral felforraljuk, a pudingporos tejet hozzáadjuk, és újra felforraljuk. A margarint néhány evőkanál cukorral (ízlés szerint) felhabosítjuk, és a már langyos
pudingot kanalanként a margarinhoz keverjük. A kész krémet az almára kenjük, tetejét díszítésként megszórjuk reszelt csokoládéval vagy tortadarával.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikulás sütik

Mikuláscsizma 1

A tésztához: 12,5 dkg sütőmargarin, 1 db tojás , 1 csipet só, 60 dkg kristálycukor, 25 dkg finomliszt. A forma kikenéséhez: sütőmargarin. A lekenéshez: 2 db tojássárgája. A díszítéshez: 12,5 dkg porcukor, 1 db tojásfehérje.

A lisztet, a margarint, a cukrot, a sót és a tojást összegyúrjuk, majd fóliába csomagolva, 60 percre hűvös helyre tesszük. A tésztát két réteg háztartási fólia között, kb. 1/2 cm vastagságúra kinyújtjuk. A csizma körvonalát pauszpapírral átrajzoljuk és kivágjuk. Az elkészült sablont a tésztára helyezzük és kivágjuk. A tésztából összesen 4 csizmát lehet kivágni. 2 csizmát egymás mellé helyezünk a sütőpapírral kibélelt sütőlapra. Margarinnal bekenünk két sütőpapír-csíkot (8x20 cm) és a margarinnal bekent oldalt kifelé fordítva feltekerjük azokat. Egy-egy papírtekercset ráhelyezünk a két csizma szárára. A másik két csizmát felülről ráhelyezzük a papírtekercsekre, majd a széleket körbe enyhén összenyomjuk. Az egészet bekenjük tojássárgájával. A csizma sarkait és ráncait a kés tompa élével karcoljuk be. A maradék tésztából kis formákat alakítunk ki, és szintén a sütőlapra helyezzük. 200 °C-ra előmelegített sütőben, kb. 15-20 percig sütjük. A sütőpapírtekercseket eltávolítjuk, és a csizmát hűlni hagyjuk

Mikuláscsizma 2

7 dkg egész mogyoró, 2 dl tejszín, 1 liter csokoládéfagylalt téglalap alakú dobozban, néhány darab keksz.

Előkészítés: A kistányérunk és a fagylaltos doboz nagyságához igazítva elkészítünk egy kb. 12 cm magas, csizma alakú papírsablont.
Elkészítés: A mogyoró felét durvára összevágjuk, a tejszínt kemény habbá verjük. A fagylaltból a sablon és egy éles kés segítségével négy csizmát vágunk ki, majd a tányérra rakjuk. (A fagylaltot először a rövidebbik oldalával párhuzamosan ketté, majd vízszintesen is kettévágjuk, azaz négy darab kb. 9x12 cm nagyságú téglalapot készítünk.)
A csizma tetejét, mint egy prémcsík, gazdagon bevonjuk tejszínhabbal. A maradék mogyorót és a kekszeket a tejszínhab felett szétosztjuk, mintha ajándék lenne a csizmában. A vágott mogyorót a csizma köré szórjuk.

Mikulás Csizma 3

a tésztához: 35dkg finomliszt, 15dkg margarin, 10dkg porcukor, 1 tojás, kb. 0,5dl tej, 1dkg szalakáli. a krémhez: 5dl tej, 1 csomag főzni való vanília ízű pudingpor, 20dkg margarin, 20dkg porcukor, 0,5dl rum, 15dkg gesztenyemassza. a tetejére: 15-20dkg gesztenyemassza.

A tésztához a lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd a porcukorral, a tojással, meg a langyos tejben elkevert szalakálival összedolgozzuk. Ezután négy részre osztjuk. Egyenként tepsi nagyságúra nyújtjuk, majd a tepsi hátoldalára fektetve, közepes lánggal(170-180C) 12-15 perc alatt megsütjük.
A krémhez a tejet a pudingporral pár perc alatt sűrűre főzzük, hűlni hagyjuk. A puha margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a vaníliás krémmel meg a rummal ízesített, áttört gesztenyével simára keverjük.
A tésztalapokat a krémmel megtöltve egymásra rétegezzük úgy, hogy a tetejére is jusson belőle. Végül a gesztenyét ráreszeljük.

Mikulás Szelet

a tésztához: 35dkg finomliszt, 15dkg margarin, 10dkg porcukor, 1 tojás, kb. 0,5dl tej, 1dkg szalakáli. a krémhez: 5dl tej, 1 csomag főzni való vanília ízű pudingpor, 20dkg margarin, 20dkg porcukor, 0,5dl rum, 15dkg gesztenyemassza. a tetejére: 15-20dkg gesztenyemassza.

A tésztához a lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd a porcukorral, a tojással, meg a langyos tejben elkevert szalakálival összedolgozzuk. Ezután négy részre osztjuk. Egyenként tepsi nagyságúra nyújtjuk, majd a tepsi hátoldalára fektetve, közepes lánggal(170-180C) 12-15 perc alatt megsütjük.
A krémhez a tejet a pudingporral pár perc alatt sűrűre főzzük, hűlni hagyjuk. A puha margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a vaníliás krémmel meg a rummal ízesített, áttört gesztenyével simára keverjük.
A tésztalapokat a krémmel megtöltve egymásra rétegezzük úgy, hogy a tetejére is jusson belőle. Végül a gesztenyét ráreszeljük.
 

morzsika37

Állandó Tag
Állandó Tag
Legendák a Télapóról
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony
püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.
Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs (elsősorban a Legenda Aurea = Arany Legenda) és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze.
(Csodatételei közt emlegetik három ártatlanul halálra ítélt ifjú megmentését, valamint három megölt gyermek feltámasztását, akiket egy mészáros megölt, majd tetemüket egy hordóba rejtette.)
Hosszú öregség után, 327 körül halt meg püspöki székhelyén december 6-án. Myrában titokban temették el. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Mikulás halála után is több legenda látott napvilágot. Immár a mennyből segítette a hozzá fohászkodókat.
 
Oldal tetejére