Ünnepeink: TÉLAPÓ

Juice9

Állandó Tag
Állandó Tag
Reich Károly rajzai

Télapóka, jujj, jujj, jujj,
Az arcomba havat fúj.
Szakállából szerteszét
Rázza a sok pelyhecskét.

Kacagnak a gyerekek
Kapkodják a pelyheket.
Nem baj, nem baj, ez a jó,
Rázd a havat Télapó!
 

balika

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán
MIKULÁS
Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél.

Világjáró a csizmája,
átlép várost,falvakat,
de olykor megáll,s elidőz
egy-egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,
amelyben gyermeknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi:jó vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz:hát virgács néki!
De ha jó,akkor cukor...
S már továbbmegy-szél és felhő
sem érheti utol.
Csatolás megtekintése 133630
 

talpacska

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagy Renáta:Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.

santa-claus-carrying-a-bag-of-christmas-gifts-~-aa003929.jpg

baby-in-santa-suit-~-pr76272.jpg
 

talpacska

Állandó Tag
Állandó Tag
Szent Miklósnak neve napján

Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk,
Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül.
Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár
Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár.
Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók, leszünk,
Vidám szívvel, szeretetben ünnepelj velünk!
Kandikál az esti csillag az ég kapujából
Elindul a jó mikulás, szép tündérországból.

Esti csillag, te szép csillag , hintsd fényed útjára ,
Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.

Óh, vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga,
Kicsi ágyunk, puha ölén várjuk imádkozva.

santa-claus-standing-with-snowman-close-up-~-200210368-001.jpg

 

talpacska

Állandó Tag
Állandó Tag
santa-claus-walking-in-snow-rear-view-~-200238253-001.jpg

Eső szitál, hull a hó,

Eső szitál, hull a hó,
hol késel már télapó?
Látod, itt a sok gyerek
várva, várja jöttödet.


Melegben ülni jó,
átfázhattál Télapó!
Hagyd itt mit rejt a zsák,
és lassacskán menj tovább!

Csizma a lábán.
Jaj de mérges ez a Télapó
Szakállán sűrün hull a hó.
A sok gyerek dehogy bánja ezt
Hócsatázni, víg csatába kezd.

Dideregnek, majd megfagynak,
De az arcuk oly vidám,
Csingi-lingi szól a csengő
sebesen csúszik a szán!
 

talpacska

Állandó Tag
Állandó Tag
Potencsik Erika: A magányos mókuska

Az erdő sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén
soha nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon
csodák csodája megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna valakivel
beszélgetni, de nem mert megszólalni.
A cica észrevette mókuskát, és megkérdezte tőle:
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
- Csak szomorkodom. Nincs egyetlen barátom sem, soha senki nem kopogtat az ajtómon. Az én odúmat még a Télapó sem fogja megtalálni.
- Hogy te milyen buta vagy! –mondta a cica. Én is megtaláltalak. Most már tudom, hogy itt laksz, és legközelebb a barátaimat is elhozom.
A kismókus szeme felragyogott. “Végre találtam egy igazi barátot”, gondolta.
És alighogy elment a kiscica, vidám csilingelést hallott. Egyszerűen nem hitt a szemének: rénszarvasok húztak egy gyönyörű szánt, s benne ült a Télapó.
______________________________________________________

0000011513.jpg
 

szedizita

Állandó Tag
Állandó Tag
Télapó: Szép, jó napot gyerekek,
Megjöttem, hát itt vagyok,
Nagy zsákomban mosolyt hoztam,
Szép gondosan csomagoltam.
Kaptok tőlem csokit, fügét, cukrot, kekszet.
Mind elhoztam, ami termett
De előbb azt nézzem meg, mit tanult e sok gyermek?



A Télapóváró ünnepélyen ezt mondta a Télapónk a gyerekeknek, amikor megerkezett.
 

bpiros

Állandó Tag
Állandó Tag
Kandikál az esti csillag az ég kapujából
Elindul a jó mikulás , szép tündérországból.
Esti csillag , te szép csillag , hintsd fényed utjára ,
Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.
Óh , vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga ,
Kicsi ágyunk , puha ölén várjuk imádkozva.​
 

bpiros

Állandó Tag
Állandó Tag
Horváth P. Pál:
Télapó
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülõdhet Télapó.
Csengettyûs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.​

 

vberika

Állandó Tag
Állandó Tag
Molnár Gyula: TÉLAPÓ


Üstököm ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.


Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
bátorságot, békességet
 jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.​
 

ikrek

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?


Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!


Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!


Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!


Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.


Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,


rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!


Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd


hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!


Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!


Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!


A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!


Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

 

ikrek

Állandó Tag
Állandó Tag
Sümegi Attila: Télre váró télapó

Télapó ül a strandon
és várja már a telet,
mert egyedül unalmas már
télen végre mehet

A strandon van a szarvasa is
együtt úsznak a vízben
csak sajnos letört a
szarvas agancsa egy ízben.

Nyáron lehet kirándulni,
de a télapó azt nem szeret,
várja már a telet,
mikor végre mehet.

Mert nemcsak ő vár,
hanem a sok-sok gyerek
tisztítják a cipőiket,
igen nagyon lelkesek.

Lehull a hó,
télapó meg boldog
reméli, hogy idén
nem harapja meg bulldog.

 

ikrek

Állandó Tag
Állandó Tag
Szőnyi Zoltán: Itt a tél

Hegyoldalban süvít a szán, mint a szél!
Ropog a hó, most igazán itt a tél!
Gólya, fecske Afrikába költözött,
Hóemberkénk új ruhába öltözött.
Hajladozó fák közé a szél csapott!
Csilingelnek, csengenek a jégcsapok!
Kertek alján botorkál a Télapó,
Puffan, huppan subáján a hógolyó.
 

ikrek

Állandó Tag
Állandó Tag
Szent Miklós ünnepén

Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,

az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája

álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.

Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívű Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.
 

ugorka

Állandó Tag
Állandó Tag
Csendes este, téli este halkan hull a hó
(s m d m s m d m r r f f m)
csendes este, téli este siklik egy szánkó.
(s m d m s m d m r r d t, d)
rajta ül egy kedves bácsi, arca mosolygó,
(r r f f m m r d l l l l s)
mellette a teli puttony, abban minden jó.
(f f f f m m m m r r d t, d)

Itt egy ablak, ott egy ablak halkan kinyílik,
kiscipőbe, nagy csizmába hullik.
Reggel a sok gyerek arca csupa ragyogás,
mind azt mondja: Itt járt nálunk a jó Mikulás
(vagy: ...csupa ragyogó, ... a jó Télapó)
 

ugorka

Állandó Tag
Állandó Tag
A szórakozott Mikulás (Lelkes Miklós meséje)

Ez a Mikulás a világvégi erdőben éldegélt egy nagy kamrás, kicsi házacskában. A nagy kamrára ugyancsak szüksége volt: ott tartotta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A sok mindenféle között cintányérozó bohócot, játék babákat, kisautót, nagyautót, zakatoló mozdonyt, a szomszédok bosszantására is alkalmas trombitát lehetett látni, de ez utóbbit mindig olyan gyerek kapta, aki a hangos trombitaszóval nem zavarta a szomszédokat, mert jól tudta a Mikulás, hogy rossz szomszédság török átok.
No, eljött az a nagyon nevezetes nap, amikor a jó gyerekeknek ajándékot visz a jó szívű nagyszakállú. Persze, akad olyan gyerek is, aki hol jó, hol meg nem. Az ilyen gyereknek az ajándék mellé intő szavakat is visz ez a jóságos, de kicsit szigorú Mikulás. Meg is szeppen egy-egy gyerek, még az is előfordul, hogy a kisebbeknél eltörik a mécses. Hanem a Mikulás zsákja kárpótlást nyújt az ijedelemért.
Ebben az évben kicsit szórakozott volt a Mikulás. Szűkös idők jártak kiserdőn, nagyerdőn, még a világvégi erdőben is, ahol ő lakott. Kevesebb ajándékot tudott összegyűjteni, ezért gondolatai folyton azon jártak: hol szerezhetne még újabbakat a gyerekeknek a meglévők mellé.
Végül hatalmas zsákja, ha nem is lett színültig tele, mint máskor, azért most is megpocakosodott. Hanem a töprengő, szórakozott Mikulás véletlenül a saját cicáját is belerakta a zsákba. Nyávogta pedig a cica, Cincilimincili, erősen:
- Én a zsákból kimennék! Fognék inkább egérkét!
Hat pompás rénszarvas repítette a szánt, vitte a Mikulás az ajándékokat a gyerekeknek. Egyszer csak úgy tűnt neki, mintha a rénszarvasok nyávognának. Meg is jegyezte:
- Drága segítőim, jókedvre derítőim, miért nyávogtok?!
A hat rénszarvas sértődötten kapta hátra a fejét:
- Miért nyávognánk, egyikünk sem macska!
Csóválta fejét a Mikulás, azt hitte, hogy képzelődött.
Elsőnek egy kicsi házikónál állt meg a szánkó. A háztetőn üres gólyafészek várta a tavaszt és a gólyákat, bent a szobában pedig öt gyerek az ajándékokat. A Mikulás mindegyikük fejecskéjét megsimogatta és kinyitotta a zsákját. Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát.
A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához:
- Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!
Mindenki nagyon nevetett, legjobban a szakállas Mikulás. Csak a cica nem nevetett, hanem kolbászvéget evett.






Mikulás bácsi csizmája (Zelk Zoltán meséje)

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
- Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.
 

ugorka

Állandó Tag
Állandó Tag
Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
 

ugorka

Állandó Tag
Állandó Tag
Molnár Gyula: TÉLAPÓ

Üstököm ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
bátorságot, békességet
jó sokáig élvezzétek!•

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.
 

btina13

Állandó Tag
Állandó Tag
A három hóember
Osvát Erzsébet

Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítnak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak
Hógombócot
vacsoráznak.
 
Oldal tetejére