"… Másnap este ugyanaz az üresség megrémítette. Ez a szenvedély úgy tört beéletébe, úgy forgatta föl egész valóját, mint egy hurrikán az óceánpartjára vetett, védtelen várost. Marad-e más utána, mint halál, romok,kiedenség? Ahol egy eltévedt madárnak sincs kedve fészket rakni? A semminélnem jobb-e még a boldogtalan, reménytelen, megalázó szerelem is…?"
● Galgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápolnája [1980]