Központilag meghatározott árak és bérek, bankbetétek állami megcsapolása, árnyékdeviza – egyezség nélkül nagyon hamar ez vár a görögökre. Márpedig az unió meghatározó döntéshozói tudnak érveket arra, hogy ne rántsák ki a görögöket a káoszból. Az athéni magyar nagykövettel, valamint szakértőkkel azt is végigvettük, mi várhat a nyaralókra Görögországban.
Hamar lefagyhat a mosoly az unió tárgyalási ajánlatát elutasító görög választók arcáról, ha nem sikerül órákon belül áthidaló megoldást találni a görög kormány és az Európai Unió vezetői között meglévő távolságra. Ha az Európai Központi Bank felhagy azzal a szívességgel, hogy – annak ellenére, hogy Görögország június 30-án nem törlesztette az esedékes részletet a hiteléből – a görög bankoknak folyamatosan pénzt ad a kifizetéseikre, akkor már semmi más nem marad a görögök zsebében, mint amit eddig készpénzben felhalmoztak.
Ebben az esetben nagyon gyorsan leállnak az áruellátási láncok, amire a kormányok általában azzal szoktak reagálni, hogy diktátumokat adnak ki. Ilyen helyzetben az állam egyik pillanatról a másikra leemeli a még bankokban maradt pénzeknek egy meghatározott részét, valamint saját hatáskörbe vonja bármelyik – vagy akár az összes – termék és szolgáltatás árának a meghatározását, illetve a kifizethető bérek összegét.
A jelenleg használt euróval szemben valószínűleg feláll egy árnyékdeviza-rendszer, és miután az események pörgésével még a pénznyomtatás sem tud lépést tartani, „drachma” elnevezés alatt elkezdenek cirkulálni a „tartozom neked” cédulák. Ezeknek a cetliknek az értéke természetesen szélsebesen fog elillanni, mert mögötte a görög gazdaság egésze negatív spirálban zuhan lefelé. Így látja ezt a görögök kedvenc karikaturistája, Iliasz Makrisz is: győzött ugyan a „nem” (oxi), de ezzel porig rombolják az alapokat jelentő „igen”-t (nai).
Szeressük-e azért a görögöket?
Az Európai Unió jövőjét is meghatározó eseménysorban két szekértábor alakult ki. Az egyik azt mondja, hogy a görögök jól elvannak a maguk kis délutáni sziesztáival, seftelésével, alacsony adóikkal, és maguknak kellett volna többet tenniük azért, hogy elkerüljék a bajt. A másik véglet pedig arról szól, hogy az Európai Unió már-már luxusban élő döntéshozói, főként a németek, még abból is hasznot húznak, ha a görögök tönkremennek.
A kettősség az athéni utcaképen is érződik - mondta a VS.hu-nak a magyar nagykövet, Sándorfi Eszter. Míg a szavazás után a parlament előtt ünnepelt a tömeg, főként a fiatalok, akiknek lassan már a fele nem talál magának munkát, addig éjjel egy órakor is kígyóztak még a sorok a bankautomaták előtt.
Lássuk, mit mondanak a számok!
Nem igaz, hogy a görögök nem hoztak volna áldozatokat – mondja az ING elemzője, Balatoni András. Görögország 2009 óta elképesztő mértékű költségvetési kiigazítást tett. Ha a kamatfizetéseket és a gazdaság ciklikus hatását nem vesszük figyelembe, 2009-ben még 10 százalékos volt a hiánya görög büdzsének, amely tavaly már 4,9 százalékos többletet könyvelt el. A brutális kiigazítás ára az volt, hogy 30 százalékkal esett vissza a belső felhasználás, vagyis átlagosan ennyivel zuhant az emberek fogyasztása. A beruházások pedig 65 százalékkal zuhantak.
Most újabb elbocsátások jöhetnek, pedig már most is 26 százalékos a munkanélküliség. Ennek következtében még kevesebbet fogyasztanak, még kevesebb termelésre van szükség, még kevésbé tudják visszafizetni az adósságaikat.
Mi vár a turistákra Görögországban?
Ez a negatív forgatókönyv akár napokon belül éreztetheti a hatását, mert a fizetési nehézségek gyorsan ellehetetleníthetnek egyes ágazatokat. A repülőforgalmon máris látszott, hogy a tőkekorlátozás, vagyis az, hogy a görög állam blokkolta a külföldi átutalásokat, akadályozta egyes légitársaságok működését. A benzinhiány is hamar felléphet az országon belül.
Ebben az esetben a turista felelőssége a hazajutás – mondta a VS.hu-nak Salamon András szakjogász. Az egyénileg utazók esetében mindenképpen, de valószínűleg a szervezett utazásoknál is. Ilyenkor ugyanis az utazásszervező ugyan köteles segítséget nyújtani, de ez csak a telefonszámok beszerzésére, tanácsadásra vonatkozik, az alternatív visszautazás költségeit már a turistának kell állnia. Az utas legfeljebb a légitársaságtól követelhet kártérítést, kérdés azonban, hogy a várható csődhelyzetre tekintettel mekkora esélye van az utasnak a pénze visszaszerzésére.
Ha pedig az árubeszerzés akadozása miatt a turista nem azt az ellátást kapja a görögországi szállodában, ami megilletné, akkor sem olyan könnyű ezt utóbb behajtani valakin. A görögökön azért nehéz, mert úgysincs pénzük. A magyarországi utazásszervezőn pedig a következő miatt.
Alapesetben az utazási irodának csak akkor nem kell visszafizetnie a pénzt, illetve kártérítést nyújtania, ha úgynevezett vis major helyzet van, vagyis előre nem látható és elháríthatatlan esemény következett be. Ez ugyan valószínűleg nem mutatható ki, mert a világ minden pontján tele van a sajtó a görög helyzet taglalásával, ám ha a görög kormány olyan intézkedéseket vezet be, amelyek teljesen megbénítják a pénzforgalmat, akkor ezt már értékelheti úgy a bíróság egy esetleges peres eljárásban, hogy rendkívüli a helyzet.
A jogász szerint éppen ezért a legbiztonságosabb inkább elkerülni a görögországi utazást – akár az utazási irodával történő kétoldalú szerződésmódosítással, ami esetleg egy másik, kiszámíthatóbb úti cél elfogadásával járhat.
A nagykövet ugyanakkor a hétvégén személyesen is azt tapasztalta, hogy a turisták által látogatott tengerparti üdülőhelyeken semmi sem érződik a görög drámából. A legnépszerűbb szigeteken eddig még szállást is nehéz volt találni, bár az is tény, hogy most elkezdtek visszaesni a foglalások. Bár megindultak a felvásárlások, az emberek igyekeznek teletankolni az autójukat, de ez nem pánikszerű, és az áruházak jelenleg fel vannak töltve.
A diplomata szerint a görögök azért tűnnek olyan elszántnak, mert az elmúlt években rohamosan csökkent az életszínvonal az országban, többségbe kerültek azok, akik a társadalom peremén élnek, akiknek nincsen vesztenivalójuk.
Mi történhet a görögökkel?
Balatoni András szerint ugyanakkor azokat a megszorításokat, amelyeket eddig végrehajtottak, meg kellett tenni. Így lehetett elérni, hogy most tulajdonképpen fenntartható Görögország adósságállománya, mert a GDP-nek, vagyis az ország összes termelésének „mindössze” 4 százalékát kell törlesztésre fordítania. Ekkora arány egy-két éve még nálunk is volt, az olaszoknál vagy a portugáloknál pedig még most is magasabb ez a százalék.
Ami különbség, az az, hogy Görögországban a GDP az elmúlt 5 évben 25 százalékkal esett vissza – hívta fel a figyelmet az MTA kutatója, Artner Annamária. Ennek az a következménye, hogy jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik szegénységben élnek. 2014-ben a görögök 48 százalékra élt a 2008-as szegénységi küszöb alatt. Nem véletlen, hogy a retorikájában a szegények pártjára álló baloldali kormány győzött, és a választók a most vasárnapi népszavazáson elutasították a további megszorításokat.
A probléma az, hogy Görögország adósságállományát magánbefektetők már nem hajlandók hitelezni, ezért kiszolgáltatottak a Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Uniónak. Márpedig az unióban meghatározó Németország hozzáállása, és a németek még azt sem érzik meg, amit mi magyarok akár már az elmúlt héten és ma is érzünk. Egyre kevesebbet ér a forintunk, esnek a tőzsdék szerte Európában, mert a befektetők szemében bizonytalanná vált a térség. Ehhez képest a német (és amerikai) állampapírok még keresettebbek lettek, mert azok tűnnek biztonságosnak.
Görögország éppen a versenyképességben meglévő különbséget szenvedi meg, amióta belépett az eurózónába. A német árukkal szemben nem tud eladható terméket felajánlani, miközben ő rá van szorulva a részben német importra. Kevesebb jövedelemből kell a drágább árut megfizetnie. Ezért eladósodott. A hiteleket a kétezres években többnyire német és francia bankok nyújtották, amelyeket azután a Valutaalap és az eurózóna által nyújtott hitelekkel kimentettek – magyarázza a folyamatokat Artner Annamária.
Az unió politikusai ugyanakkor attól tartanak, hogy a görögök egyrészt az eddigi reformintézkedéseket is visszavonják, illetve a görög példán felbuzdulva a többi döcögve haladó ország is benyújtja a számlát Brüsszelnek – tette hozzá Balatoni András. Spanyolországban és Portugáliában is idén lesznek választások, és bár ők tudnák magukat a piacról finanszírozni, de annak a kamata drágább, mint a Valutaalapé vagy az unióé. Márpedig a spanyolok baloldali mozgalma, a Podemos egy követ fúj a görög kormánypárttal, a Szirizával.
Két napon belül az unió sorsa is eldőlhet
A görögök megegyezéspártiak, a németek nem. A görögök máris léptek: a faragatlan stílusa miatt kritizált pénzügyminiszter, Varoufakisz távozott, helyette valószínűleg eddigi helyettesét, Cakalatoszt bízza meg a kormányfő a pénzügyi tárca irányításával. Róla a Twitteren népszerű elemzőoldal, a The Greek Analyst azt mondja,
“ nem pragmatikusabb, mint Varoufakisz, és nem kevésbé csupán a kényelmes foteljéből baloldali. De legalább szerethetőbb. És ez most létfontosságú.
Habár az Európai Unió sorsa is múlik azon, hogy egy megroggyant eurózónatagot kipenderít vagy kisegít, valószínűleg az érzelmek és a pillanatnyi értékítéletek fogják eldönteni Görögország sorsát. Már korábban is számtalan elemző, köztük a Nobel-díjas Joseph Stiglitz is mondta, hogy az eddigi adósságkezelés fenntarthatatlan, mégis folytatták ezt a politikát. Bár a minap már a Valutaalap is adósságátütemezést sürgetett, a német pénzügyminiszter szóvivőjének a referendum utáni első nyilatkozata az volt, hogy adósságelengedés szóba sem jöhet.
Közben Ciprasz görög kormányfő már az orosz elnökkel is tárgyalt. Arról nem tudni, hogy Putyin ígért-e pénzt, de azt az oroszok már korábban is jelezték, hogy közös projekteket, például gázvezetéképítést hajlandók előfinanszírozni. Európa számára ez jelentheti a következő dilemmát. Görögország NATO-tagként stratégiai jelentőségű állam, miközben a Krím-félsziget bekebelezése óta újfajta erőfitogtatás és fegyvercsörtetés indult el az oroszok és a Nyugat között, vagyis nehezen lenne megengedhető a görögök átpártolása.
Ha az Európai Unió vezetőinek keddi találkozója alapján sem közelednek az álláspontok, Görögországra nagyon nehéz idők várnak. A történelem pedig ezekben a helyzetekben többnyire arra nyújt példát, hogy a szélsőséges nézetek erősödnek fel. Hasonló szituációban Görögországban a harmincas és a hatvanas években is diktatúra következett.
Hamar lefagyhat a mosoly az unió tárgyalási ajánlatát elutasító görög választók arcáról, ha nem sikerül órákon belül áthidaló megoldást találni a görög kormány és az Európai Unió vezetői között meglévő távolságra. Ha az Európai Központi Bank felhagy azzal a szívességgel, hogy – annak ellenére, hogy Görögország június 30-án nem törlesztette az esedékes részletet a hiteléből – a görög bankoknak folyamatosan pénzt ad a kifizetéseikre, akkor már semmi más nem marad a görögök zsebében, mint amit eddig készpénzben felhalmoztak.
Ebben az esetben nagyon gyorsan leállnak az áruellátási láncok, amire a kormányok általában azzal szoktak reagálni, hogy diktátumokat adnak ki. Ilyen helyzetben az állam egyik pillanatról a másikra leemeli a még bankokban maradt pénzeknek egy meghatározott részét, valamint saját hatáskörbe vonja bármelyik – vagy akár az összes – termék és szolgáltatás árának a meghatározását, illetve a kifizethető bérek összegét.
A jelenleg használt euróval szemben valószínűleg feláll egy árnyékdeviza-rendszer, és miután az események pörgésével még a pénznyomtatás sem tud lépést tartani, „drachma” elnevezés alatt elkezdenek cirkulálni a „tartozom neked” cédulák. Ezeknek a cetliknek az értéke természetesen szélsebesen fog elillanni, mert mögötte a görög gazdaság egésze negatív spirálban zuhan lefelé. Így látja ezt a görögök kedvenc karikaturistája, Iliasz Makrisz is: győzött ugyan a „nem” (oxi), de ezzel porig rombolják az alapokat jelentő „igen”-t (nai).
Szeressük-e azért a görögöket?
Az Európai Unió jövőjét is meghatározó eseménysorban két szekértábor alakult ki. Az egyik azt mondja, hogy a görögök jól elvannak a maguk kis délutáni sziesztáival, seftelésével, alacsony adóikkal, és maguknak kellett volna többet tenniük azért, hogy elkerüljék a bajt. A másik véglet pedig arról szól, hogy az Európai Unió már-már luxusban élő döntéshozói, főként a németek, még abból is hasznot húznak, ha a görögök tönkremennek.
A kettősség az athéni utcaképen is érződik - mondta a VS.hu-nak a magyar nagykövet, Sándorfi Eszter. Míg a szavazás után a parlament előtt ünnepelt a tömeg, főként a fiatalok, akiknek lassan már a fele nem talál magának munkát, addig éjjel egy órakor is kígyóztak még a sorok a bankautomaták előtt.
Lássuk, mit mondanak a számok!
Nem igaz, hogy a görögök nem hoztak volna áldozatokat – mondja az ING elemzője, Balatoni András. Görögország 2009 óta elképesztő mértékű költségvetési kiigazítást tett. Ha a kamatfizetéseket és a gazdaság ciklikus hatását nem vesszük figyelembe, 2009-ben még 10 százalékos volt a hiánya görög büdzsének, amely tavaly már 4,9 százalékos többletet könyvelt el. A brutális kiigazítás ára az volt, hogy 30 százalékkal esett vissza a belső felhasználás, vagyis átlagosan ennyivel zuhant az emberek fogyasztása. A beruházások pedig 65 százalékkal zuhantak.
Most újabb elbocsátások jöhetnek, pedig már most is 26 százalékos a munkanélküliség. Ennek következtében még kevesebbet fogyasztanak, még kevesebb termelésre van szükség, még kevésbé tudják visszafizetni az adósságaikat.
Ez a negatív forgatókönyv akár napokon belül éreztetheti a hatását, mert a fizetési nehézségek gyorsan ellehetetleníthetnek egyes ágazatokat. A repülőforgalmon máris látszott, hogy a tőkekorlátozás, vagyis az, hogy a görög állam blokkolta a külföldi átutalásokat, akadályozta egyes légitársaságok működését. A benzinhiány is hamar felléphet az országon belül.
Ebben az esetben a turista felelőssége a hazajutás – mondta a VS.hu-nak Salamon András szakjogász. Az egyénileg utazók esetében mindenképpen, de valószínűleg a szervezett utazásoknál is. Ilyenkor ugyanis az utazásszervező ugyan köteles segítséget nyújtani, de ez csak a telefonszámok beszerzésére, tanácsadásra vonatkozik, az alternatív visszautazás költségeit már a turistának kell állnia. Az utas legfeljebb a légitársaságtól követelhet kártérítést, kérdés azonban, hogy a várható csődhelyzetre tekintettel mekkora esélye van az utasnak a pénze visszaszerzésére.
Ha pedig az árubeszerzés akadozása miatt a turista nem azt az ellátást kapja a görögországi szállodában, ami megilletné, akkor sem olyan könnyű ezt utóbb behajtani valakin. A görögökön azért nehéz, mert úgysincs pénzük. A magyarországi utazásszervezőn pedig a következő miatt.
Alapesetben az utazási irodának csak akkor nem kell visszafizetnie a pénzt, illetve kártérítést nyújtania, ha úgynevezett vis major helyzet van, vagyis előre nem látható és elháríthatatlan esemény következett be. Ez ugyan valószínűleg nem mutatható ki, mert a világ minden pontján tele van a sajtó a görög helyzet taglalásával, ám ha a görög kormány olyan intézkedéseket vezet be, amelyek teljesen megbénítják a pénzforgalmat, akkor ezt már értékelheti úgy a bíróság egy esetleges peres eljárásban, hogy rendkívüli a helyzet.
A jogász szerint éppen ezért a legbiztonságosabb inkább elkerülni a görögországi utazást – akár az utazási irodával történő kétoldalú szerződésmódosítással, ami esetleg egy másik, kiszámíthatóbb úti cél elfogadásával járhat.
A nagykövet ugyanakkor a hétvégén személyesen is azt tapasztalta, hogy a turisták által látogatott tengerparti üdülőhelyeken semmi sem érződik a görög drámából. A legnépszerűbb szigeteken eddig még szállást is nehéz volt találni, bár az is tény, hogy most elkezdtek visszaesni a foglalások. Bár megindultak a felvásárlások, az emberek igyekeznek teletankolni az autójukat, de ez nem pánikszerű, és az áruházak jelenleg fel vannak töltve.
A diplomata szerint a görögök azért tűnnek olyan elszántnak, mert az elmúlt években rohamosan csökkent az életszínvonal az országban, többségbe kerültek azok, akik a társadalom peremén élnek, akiknek nincsen vesztenivalójuk.
Mi történhet a görögökkel?
Balatoni András szerint ugyanakkor azokat a megszorításokat, amelyeket eddig végrehajtottak, meg kellett tenni. Így lehetett elérni, hogy most tulajdonképpen fenntartható Görögország adósságállománya, mert a GDP-nek, vagyis az ország összes termelésének „mindössze” 4 százalékát kell törlesztésre fordítania. Ekkora arány egy-két éve még nálunk is volt, az olaszoknál vagy a portugáloknál pedig még most is magasabb ez a százalék.
Ami különbség, az az, hogy Görögországban a GDP az elmúlt 5 évben 25 százalékkal esett vissza – hívta fel a figyelmet az MTA kutatója, Artner Annamária. Ennek az a következménye, hogy jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik szegénységben élnek. 2014-ben a görögök 48 százalékra élt a 2008-as szegénységi küszöb alatt. Nem véletlen, hogy a retorikájában a szegények pártjára álló baloldali kormány győzött, és a választók a most vasárnapi népszavazáson elutasították a további megszorításokat.
A probléma az, hogy Görögország adósságállományát magánbefektetők már nem hajlandók hitelezni, ezért kiszolgáltatottak a Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Uniónak. Márpedig az unióban meghatározó Németország hozzáállása, és a németek még azt sem érzik meg, amit mi magyarok akár már az elmúlt héten és ma is érzünk. Egyre kevesebbet ér a forintunk, esnek a tőzsdék szerte Európában, mert a befektetők szemében bizonytalanná vált a térség. Ehhez képest a német (és amerikai) állampapírok még keresettebbek lettek, mert azok tűnnek biztonságosnak.
Görögország éppen a versenyképességben meglévő különbséget szenvedi meg, amióta belépett az eurózónába. A német árukkal szemben nem tud eladható terméket felajánlani, miközben ő rá van szorulva a részben német importra. Kevesebb jövedelemből kell a drágább árut megfizetnie. Ezért eladósodott. A hiteleket a kétezres években többnyire német és francia bankok nyújtották, amelyeket azután a Valutaalap és az eurózóna által nyújtott hitelekkel kimentettek – magyarázza a folyamatokat Artner Annamária.
Az unió politikusai ugyanakkor attól tartanak, hogy a görögök egyrészt az eddigi reformintézkedéseket is visszavonják, illetve a görög példán felbuzdulva a többi döcögve haladó ország is benyújtja a számlát Brüsszelnek – tette hozzá Balatoni András. Spanyolországban és Portugáliában is idén lesznek választások, és bár ők tudnák magukat a piacról finanszírozni, de annak a kamata drágább, mint a Valutaalapé vagy az unióé. Márpedig a spanyolok baloldali mozgalma, a Podemos egy követ fúj a görög kormánypárttal, a Szirizával.
Két napon belül az unió sorsa is eldőlhet
A görögök megegyezéspártiak, a németek nem. A görögök máris léptek: a faragatlan stílusa miatt kritizált pénzügyminiszter, Varoufakisz távozott, helyette valószínűleg eddigi helyettesét, Cakalatoszt bízza meg a kormányfő a pénzügyi tárca irányításával. Róla a Twitteren népszerű elemzőoldal, a The Greek Analyst azt mondja,
“ nem pragmatikusabb, mint Varoufakisz, és nem kevésbé csupán a kényelmes foteljéből baloldali. De legalább szerethetőbb. És ez most létfontosságú.
Habár az Európai Unió sorsa is múlik azon, hogy egy megroggyant eurózónatagot kipenderít vagy kisegít, valószínűleg az érzelmek és a pillanatnyi értékítéletek fogják eldönteni Görögország sorsát. Már korábban is számtalan elemző, köztük a Nobel-díjas Joseph Stiglitz is mondta, hogy az eddigi adósságkezelés fenntarthatatlan, mégis folytatták ezt a politikát. Bár a minap már a Valutaalap is adósságátütemezést sürgetett, a német pénzügyminiszter szóvivőjének a referendum utáni első nyilatkozata az volt, hogy adósságelengedés szóba sem jöhet.
Közben Ciprasz görög kormányfő már az orosz elnökkel is tárgyalt. Arról nem tudni, hogy Putyin ígért-e pénzt, de azt az oroszok már korábban is jelezték, hogy közös projekteket, például gázvezetéképítést hajlandók előfinanszírozni. Európa számára ez jelentheti a következő dilemmát. Görögország NATO-tagként stratégiai jelentőségű állam, miközben a Krím-félsziget bekebelezése óta újfajta erőfitogtatás és fegyvercsörtetés indult el az oroszok és a Nyugat között, vagyis nehezen lenne megengedhető a görögök átpártolása.
Ha az Európai Unió vezetőinek keddi találkozója alapján sem közelednek az álláspontok, Görögországra nagyon nehéz idők várnak. A történelem pedig ezekben a helyzetekben többnyire arra nyújt példát, hogy a szélsőséges nézetek erősödnek fel. Hasonló szituációban Görögországban a harmincas és a hatvanas években is diktatúra következett.
