13 megdönthetetlen tény a magyarokról

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Egy olyan írásra akadtunk, ami nagyon megdobogtatta szívünket, és ráadásul pont olyan szándék vezérli íróját, mint minket. Ugyanezért dolgozunk mi is, hogy végre elhiggyük: nem vagyunk értéktelenek, igenis pozitív tulajdonságok garmadájával rendelkezünk. Szóval elég a hitetlenségből, jöjjenek a meggyőző érvek! :)

"A magyar mentalitás, meg hozzáállás... Ezt sokan szeretik mondani, ahogy azt is, hogy a magyarok negatívak, borúlátóak, irigyek, ilyenek, meg olyanok, kot kot kot. Nem igaz. Hülyeség. Régi téma, elavult. Épp ezért úgy döntöttem, ezennel felhatalmazom magam, hogy elmondjam milyenek a magyarok.

1. A magyarok először is rettentően kreatívak, hovatovább multifunkciósak. Ezer dologhoz értünk. Mivel a gazdasági bőség minket jó ideje nem fenyeget és nem jutunk el minden héten kétszer étterembe, fodrászhoz, és nem cserélgethetjük az autónkat és kisebb cuccainkat, így a saját szakmánkon túl még ezer más dologhoz értünk. Autót szerelünk, éttermi fogásokat készítünk, hajat vágunk, lakást újítunk fel, ágyat barkácsolunk, tapétázunk, kertet művelünk. Mindezt teljesen magától értetődő lazasággal. Amihez nem értünk, azt megtanuljuk. Millió olyan munkát végzünk el teljesen evidens módon, amihez sok nemzet szakembert hív. Nagyjából mindent meg tudunk oldani.

Árvíz idején a rakparton. Fotós: Bódis Krisztián

2. Vannak igazi barátaink. Persze,nyilván akadnak dolgok, amikhez nem elég a tudásunk, de vannak barátaink. Nem álmosolygós you can do it/ i-am-here-for-u /you are a special person– kapcsolataink, hanem igaziak. Mint általában a bajban, szükségben született pajtiságok, a mieink is erősek, ráadásul jó, őszinte haverok vagyunk. Ha gáz van, megyünk. Segítünk. Nem udvariasságból, nem muszájból, megyünk és kész. Ha valami nem áll jól neked, nem biztatunk, de nem is bántunk meg. Udvariasan, vagy viccesen fogunk szólni, ha valami nem oké, nem hitegetünk hülyeségekkel, nem hagyjuk, hogy égesd magad. Ráadásul egyáltalán nem érdekel minket, hogy a haver mibe öltözik, milyen a háza, vagy az autója, biztos ugyanolyan szar, mint a mienk, kár lenne versenyezni, inkább derülünk rajta és együtt bütykölünk. Jó barátok vagyunk. Mindig van nálunk bikakábel.

3. A magyarok okosak. A kényelem elbutít, a csóróság éberen, frissen tartja az agyat. Legalább ez az előnye megvan. Gyerekkorunk óta kénytelenek vagyunk tanulni, majd továbbtanulni, inaskodni, gyakornokoskodni, belevágni, abba és amabba is belevágni, hatvan évesen is iskolába járunk, így a legokosabb és legképzettebb nemzetek között vagyunk. Az iskoláink is erősek, ezért a papírjaink és a tudásunk is az. Millió feltaláló, tudós, és nagy tudású szakember van közöttünk.

4. A magyarok szorgalmasak. A nagy jólétben, szociális juttatások tengerében szerencsére eddig nemigen volt alkalmunk elkényelmesedni, így azt tanultuk meg, hogy a munkából lesz pénzünk. Ha elmegyünk dolgozni, a legtöbbször persze mi is a szünetet várjuk, de két szünet között keményen melózunk és nem lébecolunk arra várva, hogy valaki más megoldja a dolgokat.

5. Tökéletes a humorunk. Az egyik legviccesebb nemzet vagyunk, pont. Vannak más tréfás népek is ez tény, a mi humorunk viszont talán Hofi óta genetikailag kódolt, és a nyomorunkban is abszolút elsődleges. A mi humorunk nem egy sémára épül, hanem komplex, intelligens, és az összes nemzet humorával kompatibilis legalábbis befelé. Mi értünk minden viccet és a poénjaink nem egy előre kiokoskodható módon születnek meg, hanem váratlanul, ezerféle módon és nincs előre kiszámított alapelve, hozzáállása. Minden viccre fogékonyak vagyunk a Sas kabarétól a szívatásokon át, Gallán, Woody Allenen keresztül a Dumaszínházig. Nekünk mindegy, megértjük az összeset és örülünk neki. Roppant jó fejek vagyunk!

Valami elképesztő Konkoly Ági, magyar szépségkirálynő és magyaros viselete, ami egy mohácsi hölgy, Bélavári Zita munkája.

6. Egzotikusak vagyunk.
Nyomorult múltú kelet-európai egzotikum vagyunk a kényelmes nyugat szemében, akiknek nem csak a történelme, hanem a jelene is igen izgalmas. Romkocsmákban szórakozunk, ezzel utalva arra, hogy egy kevés kreativitással szórakozást építhetünk a nyomorunkból, és mulatunk a romok között is. És egymilliószor is végighallgatjuk a Hungary-hungry poénokat, mert tulajdonképpen sohasem titkoljuk el, hogy honnan jöttünk. Valahol mi is tudjuk, hogy magyarnak lenni amúgy menőség. Nem vagyunk Balkán, sem igazán kelet, sem nyugat, ez Magyarország. Igen, az ország magyar szomszédokkal, rengeteg vízzel, szép lányokkal, egy teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható hely.

7. Rettenetesen jó sportolók vagyunk. Arányaiban a világ legnagyobb aranyérmesei között vagyunk, mindezt köszönhetjük egy-két szívós honfitársunknak és olyan edzőknek, akik mindenféle lelki továbbképzés, tréning és egyebek nélkül simán érezték, hogyan kell mondjuk olimpikont faragni a gyerekekből.

A magyar csapat bevonulása a londoni olimpia megnyitóján - EPA/Jonathan Brady

8. A magyarok igazságosak. Bár mindenfélében azok vagyunk, de mivel én énekes vagyok, példának a zenei életet hozom, mert azon is elég jól látszik. A világ legnagyobb országaiban a show és a szuper megjelenés okán is simán lehetsz sztár. Ostoba külső dolgok és pénzvillantás, ennyi kell alapvetően a sikerhez, esetleg egy kis hang ha van, nem baj. Na ez nálunk nem megy. Mi ezen röhögünk. A magyarok a zenében és másban is azonnal felismerik a tehetséget, nincs szükségünk külső díszekre, fényekre, nagyszínpadra ahhoz, hogy tudják, hogy valami jó vagy nem. Igazságosak vagyunk: ha például zenésszel találkozunk, a zenéjére figyelünk, akárhogy kinézhet, akármibe öltözhet, nem fogjuk kevésbé vagy jobban szeretni tőle. Mert pontosan felismerjük a tehetséget, nekünk nem kell hozzá segítség, köszi! A művészetekben egyébként világszínvonalon jeleskedünk.

9. Önállóan gondolkodó egyéniségek vagyunk. Talán a fenti tulajdonságok elegye az a jellemvonásunk, hogy nem birkulunk. Nekünk a hülyeséget nem lesz könnyű beadni. Aminek nincs értelme, azt megkérdőjelezzük, nem vagyunk olyan buta nép, akinek bármit le lehet nyomni a torkán. Tőlünk aztán a világ állhat velünk szemben és mondhatja, hogy az Ég mondjuk zöld, nyugodtan erőlködhet bárki, minket nem érdekel a többség szava, önállóan tudjuk, hogy az ég kék. Nem nem hiszünk el bármit csak azért, mert sokan állítják.

10. Nem irigykedünk, nem is lenne mire. Simán odaadjuk az utolsó szál ciginket, ha éppen van. Okosan felmérjük, hogy ez a fajta nagyvonalúság az anyagi helyzetünkön mit sem ront.

Bódis Krisztián a kép készítője ezt mondta fotójáról: Ismeritek azt a libabőrös, háton végigfutó borzongó érzést, mikor átéltek valami rendkívülit? Nos, ezt a Lánchídnál hegedűszóra spontán táncra perdülő, keringőző önfeledt párt szemlélni pont ilyen élmény volt. Szabadság! :)

11. A legmélyebbről is kihúzzuk magunkat, mindig találunk megoldást. Még hogy mi nem vagyunk pozitív gondolkodók? Mi, aki hetvenezret keresünk és ebből száznegyvenet hiteltörlesztésre költünk? Mi, magyarok, nemcsak pozitívak, de csodatevők is vagyunk. Olyan dolgokat is előteremtünk, ha kell, amikről még mi sem gondoltuk volna. Minden nap képesek vagyunk átlépni a lelki és fizikai határainkat. A legmélyebbről is feljövünk bármikor, rutinosan.

12. Nem vagyunk villogós, felszínes banda. Ha pénzhez jutunk az első gondolatunk nem az, hogy milyen autót, vagy más menőséget vegyünk, amivel másokat alázhatunk az utcán. Ez minket nem érdekel. Inkább fektetünk vállalkozásba, vagy más okos, netán jövedelmező dologba, ha van mit.

13. A családi kapcsolataink szorosak. Bár a legtöbben elég nagy anyagi szarban vannak, a szülők itt mégsem várják, hogy a gyerek 18 legyen és kirepüljön. Sőt, rettentően furcsálljuk ezt a hozzáállást. Akármilyen kicsik és problémásak a kölkök, nem passzoljuk át a lehető legtöbbször gyerekeinket dadáknak és babysittereknek, hogy tovább élhessük a régi életünket, hanem szembenézünk a szervezési problémákkal, és megoldjuk a gyerekeink ellátását mi magunk egyedül, vagy nagyszülőkkel. Megoldjuk. Inkább hajnalig fent maradunk, inkább három állást vállalunk, de a gyereknek mindene meglesz. Az a szoba, amelyik a kis Zolikáé volt, élete végéig az övé marad. Nem lesz belőle konditerem, zimmerferi, lomtár, mert az a gyerek szobája. Zolika abba bármikor beköltözhet. És be is fog, amint hazajött mondjuk Angliából.

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.

Oké, nem vagyunk a leggazdagabb nép, ami olykor magával hoz egynéhány megoldandó ügyet, de épp emiatt van egy csomó jó és hasznos kreatív tulajdonságunk, sokrétű tudásunk is. Ráadásul az olyan fontos dolgokban, mint a család, a munka, mind rajok vagyunk, összetartóak.

...És mindig van nálunk bikakábel, erre nagyon büszkék lehetünk.

-----------------
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály: A második ének (1928)
sziv.jpg

Szabó Eszter
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Hm, hát ennek fele sajnos egymerő általánosság, üres lózungok. Mindezt gyakorlatilag bármi más népről is el lehet mondani, vagy legalábbis el lehetett, történelmük azon szakaszában, amikor épp rosszul ment nekik. A másik fele pedig egyszerűen nem igaz. (Soroljam? Elég annyi, hogy például nem vagyunk irigyek. Ennek éppen az ellenkezőjével találkoztam Magyarországon is, de az Amerikában levő magyaroknál is. De még sok más is van ami egyszerűen nem igaz az írásban).

Hanem az se segítene, ha ezen cikk minden szava a legigazibb igazság volna. Tudniillik akkor azt mondom: a cikkíró "a szükségből kovácsolt erényt". S ezesetben felmerül a kérdés:

Ha akad egy nép melynek ennyi kiváló tulajdonsága van, akkor miért tart mégis ott, ahol most mi?

Valami marha nagy baj csak kell legyen a magyarokkal, ami ellensúlyozza (negatív irányban...) ezt a sok remek tulajdonságot, nem?! Vagy mindez egyszerűen és szimplán mégse igaz?!

Ja igen, tudom, persze. Mindez igaz, de amiatt tartunk mégis ott, ahol, mert azok a rohadt szemét tupamaró gerillák, meg a terroristák, meg a ruszkik, németek, zsidók, amcsik, komcsik, hedonisták, fasiszták, kozmopoliták, cionisták, szabadkőművesek, SzabadFémMűvesek, meg az olajlobby, atomlobby, gyógyszerlobby, az EU, a bankok, a Microsoft, meg a... Na igen, még az UFO-k is! Ezek mind tönkretesznek minket, az elpusztításunkra törekednek! Kész csoda hogy ennyire is álljuk a sarat velük szemben! És közben még génmódosított élelmiszerekkel is mérgeznek minket, tompítva az agyunkat, bizonyság erre a sok E-betűs élelmiszeradalék! Ezek közül is mint okos honfitársaink kiderítették, a citromsav a legveszélyesebb! Az mindegy hogy a legtöbb élelemben természetes módon is előfordul, akkor is az a legveszélyesebb, mert ők jól megaszonták az iGazsságot! És még a túlvilágról is minket üldöznek, mindenki tuggya, hodj a mínusz píedik fraktáldimenzióból rendszeresen támaggyák tranzaktív sugármodulácijóval az infrageometrikus potenciamezőnket!

Szóval igen, belátom én is hogy mi magyarok rendkívüli nép vagyunk. Rendkívül buták, ha ezt mind elhisszük magunkról...
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztos voltam benne, hogy Zoli reakciója hasonló lesz, mint az enyém erre a cikkre, már amikor elolvastam az első pontot. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ő már hozzá is szólt szokásos maróan gúnyos, és teljesen logikus módján.

Az én első gondolatom az volt, hogy minden statisztika, általánosítás hamis.

A második az volt, akkor én biztosan nem vagyok magyar mégsem, de akikkel otthoni életem során találkoztam, azok között sem volt sok. Ez úgy 20.000 ember lehet, már akikkel összesen találkozhattam.

Az Egyesült Államokba költözött barátnőm mesélte, hogy a párjával egy magyar éttermet üzemeltettek. A magyar közösségből soha egyetlen ember sem ment be hozzájuk, viszont feljelentették többször őket az egészségügyi előírások be nem tartása miatt azok a magyarok, akik egyébként be se mentek. Utoljára a magyar pap! Hát, ezek után az, hogy a magyarok nem irigyek, nem állja meg a helyét. Itt Uruguayban 2 év alatt 2 magyar volt, aki segített nekünk, a többi mind helyi ember.

Igen, kreatívak vagyunk. Ez igaz, csak a kreativitást kizárólag külföldön tudjuk kamatoztatni, mert ha valami nagyot alkotunk, azt vagy ellopják a honfitársaink, vagy ellehetetlenítik, hogy használhassuk. Ezért megy még ma is majd minden tudósunk külföldre. És lehetőleg minél távolabb a külföldi helyi magyar közösségektől. Forduljon mindenki bizalommal Zolihoz, aki erről bővebbet akar tudni.

És ami az önálló gondolkodó személyiségünket, igazságosságunkat illeti, csak arra gondolhatok, hogy a cikk írója nem a mai Magyarországon él, vagy ha igen, talált magának egy elefántcsonttornyot. Felülről mindig minden gyönyörűnek látszik. Főleg ha nem kell érintkezni a többiekkel, mert toronyból az elég nehéz. Önálló gondolkodó személyiségek nem tűrnék, amit 20 éve csinálnak velük a saját véreik, akiket azért választottak képviselőnek a parlamentbe, hogy a "nép, az istenadta nép" érdekeit képviseljék. És igazságos választott vezetők nem is tennék azt velük, amit tesznek.

Szóval véleményem szerint az általánosítás, miszerint ilyenek vagyunk mi magyarok, mindenképpen hamis eredményhez vezet. Sok magyar ilyen, de sok nem. És a nem ilyen is magyar.
 

cdurmol

Állandó Tag
Állandó Tag
Zoli_USA és Muciparipa, általában osztom a véleményeteket. Ebben az esetben azonban szeretném felidézni azt a pedagógiai fogást, amikor az ember az irigy kisgyereket nem úgy feddi meg, hogy már megint irigy voltál büdös kölke. Sokkal hatásosabb az a feddés, hogy egy olyan jószívű kisgyerek, mint te, úgy viselkedtél, mint aki irigy. Előhozza a gyerekben szunnyadó önzetlenséget.
Szóval, nem baj, ha elmondjuk, hogy kreatívak és jószívűek vagyunk. :) Van benne igazság. Nem mindenki jelent fel, sokan segítenek a másikon, és igenis sok lehetetlen helyzetet megoldunk, mert nincs más választásunk.
 

weyland-yutani

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
A múlt - lévén megtörtént, bárki bárhogy csavarja - kötelez. A történelmünk oltári nagy földlopással kezdődött... - a gyerek meg genetika, meg 'mit a szülőktől látott... - erről ennyit.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
@cdurmol : Kár hogy nincs "nem tetszik" gomb, most rányomtam volna a postodra. Tudod, amiatt, mert itt nagyon melléfogtál. A GYEREKEKBEN NINCS SEMMIFÉLE SZUNNYADÓ BECSÜLETESSÉG vagy pláne önzetlenség, ami előjöhetne. A gyerek nem "ártatlan" és nem "tiszta lélek", hanem az emberi faj(zat) legnegatívabb korosztálya!

Ez nem is lehet másképpen. Ez egyenesen következik abból az egyetlen tényből, hogy mert nem felnőtt, keveset élt, emiatt még nem fejlődhetett ki benne az empátia, az együttérzés más élőlények, akár más embertársa felé!

Láttál már gyerekeket akik állatokat kínoztak? Én igen. Gyermekkoromban a suliban majdnem mindenkinek kedvenc szórakozása volt hogy élő cserebogarakat nagyítóval perzseltek, mert olyan jópofa hogy annak füstöl a páncélja! És jé, ezek a bogarak mennyi mindent kibírnak, már teljesen át vannak égetve, keresztül lehet látni rajtuk a beléjük égetett lyukon, s mégis ha elengedjük, tud repülni, nem döglik meg rögtön!

De rengeteg más példát is felhozhatnék. A GYEREKEK KEGYETLENEK. És nem annyira mint a felnőttek hanem sokkal jobban, legfeljebb azért nem annyira szembeötlő ez, mert kegyetlen késztetéseik kiéléséhez kevesebb eszközzel rendelkeznek mint a felnőttek!

Olyan tehát nem lesz hogy egy gyerekből előjöjjön valami "benne szunnyadó jó", mert nincs benne semmi jó. Azt belé kell nevelni. És erre nem jó eszköz a hazugság, csakis az igazság, a tényekkel való szembesítés!

A cikkhez meg annyit szólnék még hozzá, hogy erről nekem egy gyermekdalocska jut eszembe, azon sora, hogy:

"aki eztet elhiszi szamarabb a lónál".
 

Pete White 77

Állandó Tag
Állandó Tag
istenem mekkora ez az írás :D jókat derültem minden passzusán, azt hiszem ez kellően ellenpontozza a kanadai származású úri ember cikkét, még ha oltári közhelyek is csattogtak :) a magyar kreativitásra egy poén nem tudom ki mondta először, milyen kontextusban, de nagyon találó, és szerintem a maga bugyuta módján kedves is, kb így hangzik : tudod honnan ismersz fel egy magyar embert bárhol? mögötted lép be a forgó ajtón, de előtted ér be az épületbe :)

köszönjük szépen Mellitta
 

tengelice

Állandó Tag
Állandó Tag
A kommenteket olvasva csak ez a két tanmese jutott eszembe:

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.


Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol.

--------------------------------------------------------------------------------------

Egy idős indián ember így írta le belső küzdelmeit : "Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol."

Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg elgondolkozott, majd válaszolt: "Amelyiknek többet adok enni."
 

igazmondó

Kitiltott (BANned)
Hm, hát ennek fele sajnos egymerő általánosság, üres lózungok. Mindezt gyakorlatilag bármi más népről is el lehet mondani, vagy legalábbis el lehetett, történelmük azon szakaszában, amikor épp rosszul ment nekik. A másik fele pedig egyszerűen nem igaz. (Soroljam? Elég annyi, hogy például nem vagyunk irigyek. Ennek éppen az ellenkezőjével találkoztam Magyarországon is, de az Amerikában levő magyaroknál is. De még sok más is van ami egyszerűen nem igaz az írásban).

Hanem az se segítene, ha ezen cikk minden szava a legigazibb igazság volna. Tudniillik akkor azt mondom: a cikkíró "a szükségből kovácsolt erényt". S ezesetben felmerül a kérdés:

Ha akad egy nép melynek ennyi kiváló tulajdonsága van, akkor miért tart mégis ott, ahol most mi?

Valami marha nagy baj csak kell legyen a magyarokkal, ami ellensúlyozza (negatív irányban...) ezt a sok remek tulajdonságot, nem?! Vagy mindez egyszerűen és szimplán mégse igaz?!

Ja igen, tudom, persze. Mindez igaz, de amiatt tartunk mégis ott, ahol, mert azok a rohadt szemét tupamaró gerillák, meg a terroristák, meg a ruszkik, németek, zsidók, amcsik, komcsik, hedonisták, fasiszták, kozmopoliták, cionisták, szabadkőművesek, SzabadFémMűvesek, meg az olajlobby, atomlobby, gyógyszerlobby, az EU, a bankok, a Microsoft, meg a... Na igen, még az UFO-k is! Ezek mind tönkretesznek minket, az elpusztításunkra törekednek! Kész csoda hogy ennyire is álljuk a sarat velük szemben! És közben még génmódosított élelmiszerekkel is mérgeznek minket, tompítva az agyunkat, bizonyság erre a sok E-betűs élelmiszeradalék! Ezek közül is mint okos honfitársaink kiderítették, a citromsav a legveszélyesebb! Az mindegy hogy a legtöbb élelemben természetes módon is előfordul, akkor is az a legveszélyesebb, mert ők jól megaszonták az iGazsságot! És még a túlvilágról is minket üldöznek, mindenki tuggya, hodj a mínusz píedik fraktáldimenzióból rendszeresen támaggyák tranzaktív sugármodulácijóval az infrageometrikus potenciamezőnket!

Szóval igen, belátom én is hogy mi magyarok rendkívüli nép vagyunk. Rendkívül buták, ha ezt mind elhisszük magunkról...
Mert nem vérbeli aki vezet!!!
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
@tengelice : Tudod, az első athénes tanmesédet én is ismertem régóta, és nagy baromságnak tartom, sorry, ez a véleményem.

Hogy ez mennyire így van, arra épp az én esetem a példa. Ha a meséd igaz volna, akkor Amerikáról is az lenne a véleményem mint Magyarországról, hogy juj de szemetek itt a népek. De nem így van. A született amerikaiakkal nekem nincs bajom. Holott engem ha a "bölcs" megkérdezett volna honnan jöttem, mondok neki Magyarsztánból, megkérdi milyen emberek élnek ott, mondom neki hogy #[email protected]$:&*^??!!!! és erre ő azt mondaná: "nincs szerencséd, az USA-ban is ilyen emberekkel fogsz találkozni!"

Holott nem.

Szóval a meséd egy bárgyú blődség, hazugság. Tulajdonképpen a fenomenológia nevű világnézet ihletése, mert az tanítja, hogy minden az elménkből származik, és nincsenek objektív, a tudatunktól független tények. Csakhogy én ebben egyszerűen nem hiszek.
 

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
A kommenteket olvasva csak ez a két tanmese jutott eszembe:

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.


Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol.

--------------------------------------------------------------------------------------

Egy idős indián ember így írta le belső küzdelmeit : "Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol."

Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg elgondolkozott, majd válaszolt: "Amelyiknek többet adok enni."



Nagyon találóak a mesék,ez valóban így van!...Amilyen a mosdó ,olyan a törülköző!!..,,Eszembe jut Ady : Föl, föl dobott kő - cimű verse"Kicsi országom példás alakban,Te orcádra ütök"__tudjuk milyen szándékkal tette!-Ha az előttünk írók is jobbító szándékkal "ostoroznak" bennünket(magyarokat)---akkor---oké!-de ha nem? :(
 

tengelice

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Zoli!
A tanmese az tanmese, vagyis mindenki levonja azt a következtetést, ami az ő lelkületének megfelel. A hitről ugyanezt tudom mondani.
Az, hogy ki magyar, azt én nem a születési helyével határozom meg.... Ha én a hazámra és a népemről, nemzetemről van szó, érjen bármi (és ért pár dolog), kerüljek bárhová sosem fogok ebben a hangnemben beszélni, de még gondolkozni sem a magyarokról, Magyarországról. Vállalom, hogy magyar vagyok.
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
A kommenteket olvasva csak ez a két tanmese jutott eszembe:

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.


Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol.

--------------------------------------------------------------------------------------

Egy idős indián ember így írta le belső küzdelmeit : "Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol."

Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg elgondolkozott, majd válaszolt: "Amelyiknek többet adok enni."

Te vagy a második olyan ember, akivel itt a fórumon találkozom, aki azonnal - bár jó érzékkel "példás alakban" - személyeskedésbe csapott át, amint valakinek más véleménye volt, mint neki. Igen, ez is tejesen jellemzően magyar szokás! És elmondom neked, hogy egész életemben gyanú nélkül, nyitott szívvel közeledtem az embertársaimhoz, és egy kezemen tudom megszámolni, hányszor nem vertek át, nem csaptak arcul pontosan azok, akiknek én segítettem. Mit mondhatnék? Az egyéni sors meghatározó, és van, aki végül vénségére tanul: ezután mindig mindenkihez úgy fogok hozzáállni, hogy csalóval van dolgom, hátha akkor nem csalódom! Vagy legfeljebb kellemesen.

De annak örülök, hogy a te világodban ez nem volt jellemző. Remélem, nem is találkozol majd soha olyan tapasztalatokkal, amilyenekkel én.

Mindenesetre a tény tény marad, olyan nincs, hogy ilyen és ilyen a magyar ember. A magyarok között is van buta, gonosz, műveletlen és lusta. Mint ahogy az ellenkezője is igaz. És az a véleményem, hogy parttalan ez a vita, mert aki nem akarja a más szemével is látni a dolgokat (empatikus lélek módjára), az nem is fogja.

Zárószóul, mielőtt újra "megkapom a magamét": igen, én magyar vagyok, annak is érzem magam, és büszke is vagyok rá, de soha senkit nem kritizálnék azért, mert nem úgy akar magyar lenni, ahogy én. Még oda nem való tanmesék idézgetésével sem.
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon találóak a mesék,ez valóban így van!...Amilyen a mosdó ,olyan a törülköző!!..,,Eszembe jut Ady : Föl, föl dobott kő - cimű verse"Kicsi országom példás alakban,Te orcádra ütök"__tudjuk milyen szándékkal tette!-Ha az előttünk írók is jobbító szándékkal "ostoroznak" bennünket(magyarokat)---akkor---oké!-de ha nem? :(

Azért most újra elolvastam azt a verset, tudod, ha a szövegkörnyezetből kiragadunk sorokat, talán mást mondanak, mint az egész. És ez van előtte:

"Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök."

Én azt olvasom ki ebből, hogy az írója tökéletesen tisztában van a hazája hibáival, meg is próbál menekülni, el is mondja a véleményét (érdekes, költői szabadság? holnaptól verseket fogok írni!), de a szeretet erősebb. Engedtessék meg nekünk is a szeretet nevében kritizálni!
 

Pete White 77

Állandó Tag
Állandó Tag
Te vagy a második olyan ember, akivel itt a fórumon találkozom, aki azonnal - bár jó érzékkel "példás alakban" - személyeskedésbe csapott át, amint valakinek más véleménye volt, mint neki. Igen, ez is tejesen jellemzően magyar szokás! És elmondom neked, hogy egész életemben gyanú nélkül, nyitott szívvel közeledtem az embertársaimhoz, és egy kezemen tudom megszámolni, hányszor nem vertek át, nem csaptak arcul pontosan azok, akiknek én segítettem. Mit mondhatnék? Az egyéni sors meghatározó, és van, aki végül vénségére tanul: ezután mindig mindenkihez úgy fogok hozzáállni, hogy csalóval van dolgom, hátha akkor nem csalódom! Vagy legfeljebb kellemesen.

De annak örülök, hogy a te világodban ez nem volt jellemző. Remélem, nem is találkozol majd soha olyan tapasztalatokkal, amilyenekkel én.

Mindenesetre a tény tény marad, olyan nincs, hogy ilyen és ilyen a magyar ember. A magyarok között is van buta, gonosz, műveletlen és lusta. Mint ahogy az ellenkezője is igaz. És az a véleményem, hogy parttalan ez a vita, mert aki nem akarja a más szemével is látni a dolgokat (empatikus lélek módjára), az nem is fogja.

Zárószóul, mielőtt újra "megkapom a magamét": igen, én magyar vagyok, annak is érzem magam, és büszke is vagyok rá, de soha senkit nem kritizálnék azért, mert nem úgy akar magyar lenni, ahogy én. Még oda nem való tanmesék idézgetésével sem.
a másik pedig én vagyok, magamra ismerek, a pukkancskodásaim alapján
 

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért most újra elolvastam azt a verset, tudod, ha a szövegkörnyezetből kiragadunk sorokat, talán mást mondanak, mint az egész. És ez van előtte:

"Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar
.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök."

Én azt olvasom ki ebből, hogy az írója tökéletesen tisztában van a hazája hibáival, meg is próbál menekülni, el is mondja a véleményét (érdekes, költői szabadság? holnaptól verseket fogok írni!), de a szeretet erősebb. Engedtessék meg nekünk is a szeretet nevében kritizálni!
Én is így gondoltam,a szeretet, a jobbítás nevében!!!!
 
Oldal tetejére