13 megdönthetetlen tény a magyarokról

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Pete White Én imádom az íreket, skótokat, velszieket és bretonokat! Más kelta népek fiaival nem nagyon találkoztam, sajnos, de még tervben van. A manxok és cornwalliak még hiányoznak a gyűjteményemből. De azért mákvirágok, azért is szeretem őket, meg a meséik, zenéjük és hagyományaik miatt. És hogy körömszakadtáig őrzik azokat, akárcsak sokan mi magyarok is. Azt mondják, a nyelvük már kihalt, de ez nem igaz, sok tájékon még mindig beszélik, a bretonok és velsziek pedig az utolsó pillanatban a halálból hozták vissza az anyanyelvüket. Ezért meg külön becsülöm őket!
 

Pete White 77

Állandó Tag
Állandó Tag
igazad van :) a zenéjüket én us szeretem, bár én inkább a populárisabb verziót fogyasztom (Black More Nights pld) és az ír tánc is nagy kedvencem :) a mesevilágukat valahogy kikerültük eddig, lányaim inkább Benedek Elek, a Grimm fivérek, és Andersen meséinek rajongói, remélem kisfiammal teszünk majd egy kelta kitérőt is :) régebben ga jól emlékszem meséltél már kelta rajongásodról, nálam ezt a témakört azt hiszem a szervezett bűnözés, és a második világháború náci rémtetteinek kutatása tölti be, bár sajnos közel sem tudok annyi időt fordítani rá, mint szeretném, de azért próbálok minél több információt begyújteni :)
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Lehet hogy az "Amerikáról beszámoló" fórumtopik mintájára kéne valamit írnom "Magyarországról beszámoló" címmel?!

Volna hozzá anyagom, bőven...

Szerintem ha azt megírom, tutira biztosítva lesz hogy megkapjam az USA állampolgárságot. Tudniillik azután nem mehetnék vissza Magyarsztánba ha akarnék se, mert nem lenne életbiztosítás a számomra, szerényen fogalmazva...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
A GYEREKEK KEGYETLENEK.

Ugyanúgy általánosítasz, mint azok, akik csak jónak és ártatlannak tartják a gyerekeket.
A gyerekek között is van angyal is, és ördög is, akárcsak a felnőttek között. Van, amelyik szereti és védi az állatokat, és van amelyik kínozza. Akárcsak a felnőttek. Van, amelyik együttérző, és van, amelyik kegyetlen. Akárcsak a felnőttek.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Ugyanúgy általánosítasz, mint azok, akik csak jónak és ártatlannak tartják a gyerekeket.
A gyerekek között is van angyal is, és ördög is, akárcsak a felnőttek között. Van, amelyik szereti és védi az állatokat, és van amelyik kínozza. Akárcsak a felnőttek. Van, amelyik együttérző, és van, amelyik kegyetlen. Akárcsak a felnőttek.

Nincs igazad. Gondolj bele: Egy gyerek nem tudja a dolgokat a másik lény szempontjából szemlélni, átélni! Hogy is tudná, kicsi még, előbb a maga szempontjait kell kialakítania a világról... Emiatt például nagyon gyakori, hogy ha csak egy pici kis kísérletezőkedv is szorul belé, akkor mondjuk valami kis élőlényhez úgy közeledik mint egy géphez, és SZÉT AKARJA SZEDNI, mert ugye szeretné tudni, hogyan néz ki belülről. S akkor kezdődik az állatkínzás.

De a gyerektársaikkal is rém komiszul bánnak, ha az egy kicsit is "kirí a sorból". Ugye, van az amit úgy ismernek a tudósok hogy "csípkedési rangsor" (a tyúkokkal folytatott kísérletekben nevezték el így de van ez az emberek közt is) tudományosabb nevén "dominancia hierarchia". Állítom neked, ez még az általános iskola felső tagozatában is egészen primitív, ősemberi módon szerveződik: A FIZIKAI ERŐ ALAPJÁN. Én például rendkívül jó voltam matematikából mindig, nemcsak osztályelső de messze többet tudtam annál ami ahhoz kell, igazából már ötödik általános iskolás koromban tisztában voltam a gimnáziumi tananyag túlnyomó többségével. (például differenciál- és integrálszámítás, stb). Na most ez nem arra volt jó hogy tiszteljenek érte, nem arra hogy jó helyem legyen a hierarchiában, hanem épp ellenkezőleg: az egyik legutolsó voltam és mindenki piszkált, mert KILÓGTAM A SORBÓL, ott ugyanis sikk volt NEM tudni a matematikát!

A fizikai erőm meg nem volt kimagasló, ezért azzal nem vívhattam ki tekintélyt, de különben se szerettem verekedni.

Fokozom: átlagos azért megvolt az erőm, ne egy nyomorék szerencsétlennek képzeljetek el. Emiatt úgy csinálták, hogy az óraközi szünetekben összegyűltek a fiúk, és rendszeresen nekemjöttek EGYSZERRE ÖTEN-HATAN! Indok: "Verjük meg mert olyan hülye!"

Értitek? Én voltam a hülye a szemükben! Mert akinek tetszik a matematika, az nem normális, tehát hülye!

Végül kínomban azt találtam ki, hogy ilyen esetben nem törődök azzal, hányan vernek, egyetlenegy valakinek esek neki, s azt iszonyúan elkalapálom, így vélhetőleg hamarosan meggondolja mindegyik, nekem esik-e. S persze a lába közét igyekeztem eltalálni, a lábammal vagy a kezemmel, mert az a legérzékenyebb rész.

E módszer sikeres volt, lekoptak rólam, de ekkor még jobban megvetettek, mert előszöris azt terjesztették rólam hogy buzi vagyok (holott cseppet se), másrészt amiatt közösítettek ki, mert én úgymond "nem tudok tisztességesen bunyózni", így ahogy én teszem ugye "nem illik"!

Erre visszakérdeztem, hogy miként is lehet egy verekedés bármikor is tisztességes, hiszen aki kezdi, kizárólag akkor kezd bele ha úgy véli, erő- vagy másféle fölényben van a megtámadottal szemben, s biztos hogy ő nyer! Továbbá, az mennyire tisztességes hogy egyszerre többen támadnak meg valakit?!

Erre persze senki nem tudott értelmesen válaszolni, de akkor is úgy vélték, nekik van/volt igazuk és én vagyok az erkölcstelen, mert így védem magamat.

Amikor meg a tanároknak beszéltem erről, csak az volt a válasz, hogy pedig biztos bennem van a hiba, és próbáljak beilleszkedni a közösségbe!

A tanárok eszéről meg annyit, hogy például azt se engedték akkoriban, hogy számológépet használjunk az iskolában, mert akkor állítólag nem fogjuk tudni az alapműveleteket írásban. Minthogy az én jegyeim alapján kétségtelen volt hogy legalábbis ÉN biztosan tudom már az alapműveleteket, megkérdeztem hogy de én miért ne használhatnám. Ugye mert az igazságtalan lenne a többiekkel! - hangzott a válasz. Miért lenne az - vágtam vissza - tanuljanak ők is úgy mint én, legyenek ötöseik matekból, s ha így bizonyítják hogy tudják amit kell, majd használhatják ők is!

Na erre azt kaptam hogy szemtelen vagyok. Ja. Ha egy gyermek olyasmivel érvel egy tanárnak amire az nem tud válaszolni, akkor a gyerek szemtelen. Szocialista nevelési stílus, remek, csodálatos!

Később egyikük megpróbált azzal válaszolni hogy ugye micsoda dolog volna hogy ha használom a zsebszámológépet, akkor azt látják a többiek, és nem illik a gazdagságunkat fitogtatni az iskolában!

Érdekes. Ezt nem szabadott, mert ez a gazdagság fitogtatása, holott azért ezek a cuccok akkoriban már nem kerültek olyan szörnyűségesen sokba. De azt szabadott, hogy sokan versenykerékpárral járnak iskolába, sőt némelyek egyenesen KISMOTORRAL!!! nekem meg egy közönséges biciklire se tellett. És folyt a nyílt versengés a suliban a srácok közt - s erről a tanárok is tudtak! - hogy kinek hány gombos meg hány zenés kvarcórája van, meg kinek van "dimenziós" kártyanaptára, szagos radírja, négyszínű golyóstolla, vagy épp "Nyugatról" becsempészett pornómagazinja.

Nem, a gyerekek, azok nem angyalok. Sőt...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nincs igazad. Gondolj bele: Egy gyerek nem tudja a dolgokat a másik lény szempontjából szemlélni, átélni! Hogy is tudná, kicsi még, előbb a maga szempontjait kell kialakítania a világról...

Én nem mondtam, hogy a gyerekek angyalok, én azt mondtam, vannak közöttük angyalok is. Tiszteletben tartom a tapasztalataidat, és tudom én is, hogy milyen kis szörnyetegek tudnak lenni a gyerekek. Én nem idealizálom őket. De vannak melegszívű gyerekek is. Sajnálom, ha Te ilyennel nem találkoztál.

Bár igaz, hogy az ember alaptermészetében önző, mégis létezik együtt érző gyermek. Én láttam, amint a négyéves gyermek rakosgatta vissza a millió kis apró pókot a fészkébe. Órákig gyűjtögette őket egyenként, és tette vissza.
És van személyes tapasztalatom is, le is írtam:
http://canadahun.com/blogbejegyzes/történet-kisfiamról.9480/

Nem tudom, mitől függ az, hogy egy gyerek jólelkű lesz-e vagy gonosz. Sokszor borzalmas szülőknek lesz nagyon melegszívű gyereke, és jóérzésű szülőknek nagyon önző, keményszívű gyereke. De hogy van ilyen különbség, az biztos.
Neveléssel és példamutatással nagyon sokat lehet a gyerekek természetén alakítani. De nem mindig ez a döntő.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Zoli!

Akkor én vagyok a kivétel! :)

Úgy látom hasonló a sorsunk... szintén ilyen "történelmi háttérrel" rendelkezem, mint Te. Tudom miről beszél (ráadásul az én kedvencem is a matek volt) . De :) nekem például soha az életembe nem jutott volna eszembe egy macskát leönteni benzinnel aztán meggyújtani... sőt örültem is neki, hogy nekünk idehaza nem kell békát boncolni (megsúgom hogy biztos nem tettem volna meg, még ha igazgatóit is kaptam volna érte) . Tehát az hogy az összes gyerek kegyetlen, ez így nem igaz. Ha dobozolunk, akkor két fajta doboz van: vagy kegyetlen vagy nem kegyetlen a gyerek.

Mesélek egy megrázó történetet, aminek fültanúja is voltam: helyszín:állatkereskedés. Éppen nézelődtem (kisállatoknál) mikor belépett egy apuka egy kissráccal (kb 7 lehetett)... és apuka győzködi a kisfiát, hogy kérjen egy pár napos fehér egeret. Kissrác nagy nehezen kinyögi. Eladó srác jön egy nagy dobozzal, szinte már letérdel a srác elé és kérdi tőle, hogy melyiket szeretné... kiválasztják, majd "szállításra készre dobozolja " a srác.. erre egy idősebb nő megkérdezi a kissráctól, na és mi lesz a neve ennek az aranyos kisegérnek: a kisgyerek már-már majdnem válaszolt, mikor az apja kenterből bunkón válaszol: kajának nem adunk nevet, ugyanis a kígyónknak lesz! Én ekkor valami oknál fogva a kissrác arcát néztem és hidd el nem örömöt láttam rajta és nem is kegyetlenséget, hanem azt hogy ő azt az egeret inkább megtartaná, és nem akar ebben részt venni... erre a fater tovább folytatta a műmájerkodást: az én fiamból nem lesz puhapöcs (így mondta): most tanulja, hogy vagy ő eszi meg a másikat vagy őt fogják megenni... (a gyerek szeme könnyes lett) Hát mit ne mondjak érdekes nevelés... csak nehogy a fater élete végén valaki másnak legyen a kajája... ugyebár: ki nevel a végén címszóval...

Másik történet: a volt pasim.
Nagyban dúl a love, már a lila felhőn túl vagyunk, valamennyire már - már biztosnak érzi a helyét (időtávban ez úgy 1-1,5 év), mikor elmeséli nekem, hogy gyerekkorában a nyári szüneteket faluban töltötte, és az volt a legjobb szórakozásuk, hogy a haverjával fogtak egy csúzlit és a madarakat lövöldözték. Bevallotta, hogy volt olyan madár, amelyiknek a fejéből jó nagy darabot kicsúzliztak, majd a madár fogta magát és elrepült... (én meg azt hittem ott helyben lehányom).. és képzeld, amikor mesélte még mindig viccesnek találta mert röhögött rajta... nekem meg a gyomrom fordult fel... nem tudom mit szólt volna hozzá, ha én az ő helyében vagyok, a madár meg ő lenne... hiába kérdeztem, hogy ennek most mi értelme volt, vagy hogy bántotta-e a madár őt azért hogy ő így bánt vele... nem tudott rá semmilyen magyarázatot adni... csak röhögött tovább ... rá kis időre, szét is mentünk. Akkor neki nem mondtam el, de neked megsúgom: sokat nyomott ez a latba...

Tanárok:
Tisztelet a kivételnek, mind h*lye. (tudnék mesélni) A tanárok nagyon is tisztában vannak azzal amit te is itt leírtál, csakhogy neki az a céljuk hogy viszonylag rend legyen... tehát álljon be a hierarchia azt-oszt-kész. Lesz olyan akit elvernek és lesz olyan aki ver... ők ebbe nem akarnak belenyúlni, mert nem akarnak belekeveredni. A támadó srácokat pedig sz*rd le nagy ívben. Nagyon is jól tudták, hogy igazad van, csak kellett valami amibe kapaszkodhatnak (a melegnek való felcímkézésed pont beleillik a dologba) De! Ha már elhíresztelték rólad, miért nem kaptál el egy két nagyszájút a fiú öltözőben hátulról :) aztán a végén beszólhattál volna nekik: ja csak kíváncsi voltam hogy mennyire vagyok b*zi... hát nem volt igazatok... de te miért is sikoltoztál Ennyire élvezted? szerintem utána tuti békén hagytak volna :D tudod úgy mint a börtönben... :)

Ált. suliba engem sem szerettek, (sőt még szakközépbe sem) mert én is szerettem a matekot :) ráadásul értettem is :) már amit le is adtak :) ezek szerint a matek valamilyen oknál fogva szórótantárgy?!

Nálunk a fitoktatás (lány középsuliba jártam) abban nyilvánult meg, hogy érettségi után, kinek lesz először esküvője!!! Komolyan! Ezt már 3.-ba kezdték! Volt olyan aki ballagás előtt 2 nappal házasodott meg, csak azért hogy ő legyen az első, akit elvettek az osztályból. (Aztán szült 3 gyereket de azóta elváltak - 10 éven belül -, úgyhogy volt értelme, ugye?)

Ált. suli befejezése után nekem az járt a fejembe, hogy ők biztos főnökök lesznek, mert a vérükben van... aham, persze... :) még jó hogy van mostmár iwiw és olyan jó hogy mindenki annyira nagyon el van ragadtatva magától, hogy önként és dalolva oszt meg végzettséget és fotókat!!! :D Lecsekkoltam őket és volt olyan (verőléány) akinek nemhogy diplomája de még érettségije sincs...:) pedig akkora feje volt! sőt a képek láttán eléggé visszafizette neki a sors a kegyetlenségeit.:dr_64:

És hogy nagyon gonosz legyek: múltkor az egyik ilyen verőlányt megláttam a buszmegállóba, egy munkatársával volt éppen. Ő nem ismert fel engem de én őt igen! Hagytam hagy szálljon fel előttem :dr_64:, aztán a buszon "véletlenül" nekimentem fél testtel :D. Aztán szokás szerint beszólt, és elkezdte rám meresztegetni a szemét (úgy ahogy akkor is tette) , én meg visszaszóltam neki: "tudod, kedves Judit, ha nem lenne ekkora hájas segged, akkor ki lehetne kerülni" Jó hangosan! :) Kb. 15 percig utaztam a buszon, de percenként nézett hátrafelé, hogy én honnan tudom a nevét :D Másoknak is feltűnt, hogy méricsgél, szóltak is érte, erre meg beszóltam neki hangosan: "hogy ha valami problémád van, akkor gyere ide légy oly kedves, és mondd el, de engem aztán te ne nagyon méricsgélj!" :D Persze nem jött :D de iszonyat jó érzés volt "visszafizetni" neki (= a sorozatos verésekért, azért hogy beleköpött a szendvicsembe, lehúzta a táskámat a wc-n én meg hazafelé néztem hogy miért vizes a táskám alja...stb) :) főleg úgy hogy nem is tudta, honnan tudom a nevét :))) Na ennyit a kegyetlenségről! Pedig hidd el nekem soha nem jutna eszembe egy ártatlan embernek nekimenni a buszon, egy élőlénnyel kegyetlenkedni...

Mindenki gyerekkorába vagy a "menők" közé tartozott vagy az "áldozatok" közé... és hidd el sokat segítettek neked azok a verekedések, hisz a fejemet tenném rá, hogy szívósabb, kitartóbb lettél tőle, és valamennyire azért is tartasz ott ahol éppen vagy :)
csak gondold végig! :) (vagy csak keress rájuk az iwiwen :) )
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Zoli!

Akkor én vagyok a kivétel! :)

Úgy látom hasonló a sorsunk... szintén ilyen "történelmi háttérrel" rendelkezem, mint Te. Tudom miről beszél (ráadásul az én kedvencem is a matek volt) . De :) nekem például soha az életembe nem jutott volna eszembe egy macskát leönteni benzinnel aztán meggyújtani... sőt örültem is neki, hogy nekünk idehaza nem kell békát boncolni (megsúgom hogy biztos nem tettem volna meg, még ha igazgatóit is kaptam volna érte) . Tehát az hogy az összes gyerek kegyetlen, ez így nem igaz. Ha dobozolunk, akkor két fajta doboz van: vagy kegyetlen vagy nem kegyetlen a gyerek.

Mesélek egy megrázó történetet, aminek fültanúja is voltam: helyszín:állatkereskedés. Éppen nézelődtem (kisállatoknál) mikor belépett egy apuka egy kissráccal (kb 7 lehetett)... és apuka győzködi a kisfiát, hogy kérjen egy pár napos fehér egeret. Kissrác nagy nehezen kinyögi. Eladó srác jön egy nagy dobozzal, szinte már letérdel a srác elé és kérdi tőle, hogy melyiket szeretné... kiválasztják, majd "szállításra készre dobozolja " a srác.. erre egy idősebb nő megkérdezi a kissráctól, na és mi lesz a neve ennek az aranyos kisegérnek: a kisgyerek már-már majdnem válaszolt, mikor az apja kenterből bunkón válaszol: kajának nem adunk nevet, ugyanis a kígyónknak lesz! Én ekkor valami oknál fogva a kissrác arcát néztem és hidd el nem örömöt láttam rajta és nem is kegyetlenséget, hanem azt hogy ő azt az egeret inkább megtartaná, és nem akar ebben részt venni... erre a fater tovább folytatta a műmájerkodást: az én fiamból nem lesz puhapöcs (így mondta): most tanulja, hogy vagy ő eszi meg a másikat vagy őt fogják megenni... (a gyerek szeme könnyes lett) Hát mit ne mondjak érdekes nevelés... csak nehogy a fater élete végén valaki másnak legyen a kajája... ugyebár: ki nevel a végén címszóval...

Másik történet: a volt pasim.
Nagyban dúl a love, már a lila felhőn túl vagyunk, valamennyire már - már biztosnak érzi a helyét (időtávban ez úgy 1-1,5 év), mikor elmeséli nekem, hogy gyerekkorában a nyári szüneteket faluban töltötte, és az volt a legjobb szórakozásuk, hogy a haverjával fogtak egy csúzlit és a madarakat lövöldözték. Bevallotta, hogy volt olyan madár, amelyiknek a fejéből jó nagy darabot kicsúzliztak, majd a madár fogta magát és elrepült... (én meg azt hittem ott helyben lehányom).. és képzeld, amikor mesélte még mindig viccesnek találta mert röhögött rajta... nekem meg a gyomrom fordult fel... nem tudom mit szólt volna hozzá, ha én az ő helyében vagyok, a madár meg ő lenne... hiába kérdeztem, hogy ennek most mi értelme volt, vagy hogy bántotta-e a madár őt azért hogy ő így bánt vele... nem tudott rá semmilyen magyarázatot adni... csak röhögött tovább ... rá kis időre, szét is mentünk. Akkor neki nem mondtam el, de neked megsúgom: sokat nyomott ez a latba...

Tanárok:
Tisztelet a kivételnek, mind h*lye. (tudnék mesélni) A tanárok nagyon is tisztában vannak azzal amit te is itt leírtál, csakhogy neki az a céljuk hogy viszonylag rend legyen... tehát álljon be a hierarchia azt-oszt-kész. Lesz olyan akit elvernek és lesz olyan aki ver... ők ebbe nem akarnak belenyúlni, mert nem akarnak belekeveredni. A támadó srácokat pedig sz*rd le nagy ívben. Nagyon is jól tudták, hogy igazad van, csak kellett valami amibe kapaszkodhatnak (a melegnek való felcímkézésed pont beleillik a dologba) De! Ha már elhíresztelték rólad, miért nem kaptál el egy két nagyszájút a fiú öltözőben hátulról :) aztán a végén beszólhattál volna nekik: ja csak kíváncsi voltam hogy mennyire vagyok b*zi... hát nem volt igazatok... de te miért is sikoltoztál Ennyire élvezted? szerintem utána tuti békén hagytak volna :D tudod úgy mint a börtönben... :)

Ált. suliba engem sem szerettek, (sőt még szakközépbe sem) mert én is szerettem a matekot :) ráadásul értettem is :) már amit le is adtak :) ezek szerint a matek valamilyen oknál fogva szórótantárgy?!

Nálunk a fitoktatás (lány középsuliba jártam) abban nyilvánult meg, hogy érettségi után, kinek lesz először esküvője!!! Komolyan! Ezt már 3.-ba kezdték! Volt olyan aki ballagás előtt 2 nappal házasodott meg, csak azért hogy ő legyen az első, akit elvettek az osztályból. (Aztán szült 3 gyereket de azóta elváltak - 10 éven belül -, úgyhogy volt értelme, ugye?)

Ált. suli befejezése után nekem az járt a fejembe, hogy ők biztos főnökök lesznek, mert a vérükben van... aham, persze... :) még jó hogy van mostmár iwiw és olyan jó hogy mindenki annyira nagyon el van ragadtatva magától, hogy önként és dalolva oszt meg végzettséget és fotókat!!! :D Lecsekkoltam őket és volt olyan (verőléány) akinek nemhogy diplomája de még érettségije sincs...:) pedig akkora feje volt! sőt a képek láttán eléggé visszafizette neki a sors a kegyetlenségeit.:dr_64:

És hogy nagyon gonosz legyek: múltkor az egyik ilyen verőlányt megláttam a buszmegállóba, egy munkatársával volt éppen. Ő nem ismert fel engem de én őt igen! Hagytam hagy szálljon fel előttem :dr_64:, aztán a buszon "véletlenül" nekimentem fél testtel :D. Aztán szokás szerint beszólt, és elkezdte rám meresztegetni a szemét (úgy ahogy akkor is tette) , én meg visszaszóltam neki: "tudod, kedves Judit, ha nem lenne ekkora hájas segged, akkor ki lehetne kerülni" Jó hangosan! :) Kb. 15 percig utaztam a buszon, de percenként nézett hátrafelé, hogy én honnan tudom a nevét :D Másoknak is feltűnt, hogy méricsgél, szóltak is érte, erre meg beszóltam neki hangosan: "hogy ha valami problémád van, akkor gyere ide légy oly kedves, és mondd el, de engem aztán te ne nagyon méricsgélj!" :D Persze nem jött :D de iszonyat jó érzés volt "visszafizetni" neki (= a sorozatos verésekért, azért hogy beleköpött a szendvicsembe, lehúzta a táskámat a wc-n én meg hazafelé néztem hogy miért vizes a táskám alja...stb) :) főleg úgy hogy nem is tudta, honnan tudom a nevét :))) Na ennyit a kegyetlenségről! Pedig hidd el nekem soha nem jutna eszembe egy ártatlan embernek nekimenni a buszon, egy élőlénnyel kegyetlenkedni...

Mindenki gyerekkorába vagy a "menők" közé tartozott vagy az "áldozatok" közé... és hidd el sokat segítettek neked azok a verekedések, hisz a fejemet tenném rá, hogy szívósabb, kitartóbb lettél tőle, és valamennyire azért is tartasz ott ahol éppen vagy :)
csak gondold végig! :) (vagy csak keress rájuk az iwiwen :) )


Én is mindig mindenhonnan kilógtam, pedig én a történelemben és irodalomban voltam ha nem is kiváló, de jobb, mint a többiek. De velem nem kegyetlenkedtek soha, csak nem tartoztam közéjük. És soha nem álltam bosszút senkin, mert méltóságomon alulinak tartottam. (Néha azért bánom!) Egyszerűen csak nem megyek el például osztálytalálkozókra, és nem válaszolok az emailjeikre, nem tartok velük kapcsolatot faszbukon vagy IWIWen. Távol tartom magam tőlük, ahogy ők tették velem.

Mellesleg a sors amúgy is általában bosszút áll, vagy mondjuk elégtételt szolgáltat helyetted, akik nekem ártottak, azok közül jelenleg 3 már halott. Nem a kezemtől vesztek, mindegyik szívinfarktust kapott. Szeretem azt hinni, lelkiismeret-furdaltatástól. Azóta is az egyik kedvenc bölcs mondásom: Ha elég sokáig ülsz a folyó partján, ellenségeid holtteste el fog úszni melletted. Szóval, most folyóparton élek. Hármat már láttam...
 

Pete White 77

Állandó Tag
Állandó Tag
ez érdekes, ahogy itt olvasgattam a mostani komment folyamot, azt kell levonnom tapasztalatként, hogy itt a mellőzöttek, és a dominancia hierarchia alsó szférája ad egymásnak randevút :D én fizika matek földrajz menő voltam, és kb egy imátkozó sáska testalkatával rendelkeztem, ugye jó tanuló voltam, és eléggé rozoga testalkatú,sokszor műtötték a füleimet, hogy halljak, szinte fél évente jártam hetes bentlakásra a helyi kórház gyermek osztályára, szóval nem voltam kirobbanó formában. Ahányszor dolgozat írás volt, vagy felelés, mindig tőlem próbáltak lesni, vagy várták a súgást a súrmóbbak az osztályban, persze én nem hagytam, és nem is súgtam, minek? Utána az én jegyeim romlottak volna, és a jó bizonyítványért mindig jutalom várt otthon. Szóval, bármi történt a suliban órán a gyengébb értelműekkel, szünetben, vagy tanítás után tutti volt hogy szecskának vágtak. Akkoriban már tényleg nagyon elegem lett, egyszer aztán (akkor is többen vettek körül és támadtak rám) az egyiküket nagyon képen csaptam a diplomata táskám lapjával, ilyen műanyag táska volt, jó massziv, tele tankönyvekkel, persze a srácnak felrepedt a szája, és ugye (úgy mint Zolit is) még engem vettek elő, én kaptam igazgatói intőt (tanítás után történt, már hazafelé ballagtam suliból) mert védekeztem. Mindegy utána szüleim átírattak egy másik iskolába, ott azért menőség volt, ha valamiben jó voltál. Az általános iskola elvégzése után szakmát tanúltam, édesapám már picifiú koromtól bevezetett a vasban rejlő szépség titkaiba, persze lakatos lettem, az egészségem is helyrejött, az egykori deszta vékony kissrácból egy közel két méteres 120kg körüli kisportolt pasas lett, rendszeresen futok, eljárok konditerembe, hobby szinten thay-box edzésekre, szóval sportolok, lényeg a lényeg, olyan jól esik, mikor bemegyek a városba, és az általam táskával felpofozott srác ( hatodikban végleg eltanácsolták a sulitól, állitólag valami tanfolyamon vagy hol fejezte be a nyolc általánost, buta is maradt mint a padajtó :D ) tányérjába beledobok egy ötszázast, vagy ezrest (mert a sok tudástól amit a suliban magába szívott koldussá, hajléktalanná lett) hogy utána napokig jó kedvem van :) ezzel nagyobbat rúgok az egojába, mintha akkor rommá verem a táskával, abból az osztályból senkivel nem tartom a kapcsolatot, egyedül az iskolából egy lánnyal, őt még oviból ismerem, szinte mióta eszemet tudom, hugomként szeretem, én vagyok az ő nagytesája mostanáig is, és tényleg rokonomként kezeli mindenki a családomból :) és rendkíkül elégedett vagyok, mikor innen is, onnan is visszahallom, hogy ez vagy az a régi osztályomból ily vagy olyan gondokkal küzd. Lehet rosszindulatúnak tűnik, de egyet értek Muciparipával, a sorstól tényleg nem kell jobb adós, mindenkinek megadja a tartozását, előbb vagy utóbb :)
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
ez érdekes, ahogy itt olvasgattam a mostani komment folyamot, azt kell levonnom tapasztalatként, hogy itt a mellőzöttek, és a dominancia hierarchia alsó szférája ad egymásnak randevút :D

Ezt szépen megfogalmaztad! És tényleg elgondolkodtató! Ismerek több fórumot is, de ott csak a trollkodás megy... vajon ők a másik oldalhoz tartoztak valaha? (nem baj! hagy trollkodjanak egymással :D)Jó érzés tudni, hogy az ember nincs egyedül :)

Nem akarok magyarázkodni a "nekimenés" miatt, de nem tudom hogy vagytok azzal, amikor valakire gondoltok, és rá 1 percre megcsörren a telefonotok és ő hív, vagy a következő sarkon pont vele találkoztok, holott nem is egy városban laktok? Mert nekem pont előtte lévő este valami oknál fogva jutottak eszembe a régi sérelmek, ráadásul a csaj is... pont azon morfondíroztam, hogy ha vissza lehetne menni az időben ezzel a tudással, vajon akkor is hagynám magam, vagy a sarkamra állnék?? Erre mit ad a sors? Másnap egy másik városban, ahol én is csak átutaztam, egy azonos buszon, (buszok 30 percenként járnak) 15 év elteltével összefutunk "véletlenül"... véletlenül? Vajon mennyire vannak véletlenek? Lehet a sors csak egy lehetőséget kínált arra, hogy -ha már nem is annyira kegyetlenül mint ő - de elégtételt vegyek?! És [email protected], kapjak szívinfarktust, de baromi jól esett :D Most érzem úgy, hogy túl vagyok rajta :) most már csak 39-en maradtak a listámon :) ááá, nem csak vicceltem :D
 

Pete White 77

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezt szépen megfogalmaztad! És tényleg elgondolkodtató! Ismerek több fórumot is, de ott csak a trollkodás megy... vajon ők a másik oldalhoz tartoztak valaha? (nem baj! hagy trollkodjanak egymással :D)Jó érzés tudni, hogy az ember nincs egyedül :)

Nem akarok magyarázkodni a "nekimenés" miatt, de nem tudom hogy vagytok azzal, amikor valakire gondoltok, és rá 1 percre megcsörren a telefonotok és ő hív, vagy a következő sarkon pont vele találkoztok, holott nem is egy városban laktok? Mert nekem pont előtte lévő este valami oknál fogva jutottak eszembe a régi sérelmek, ráadásul a csaj is... pont azon morfondíroztam, hogy ha vissza lehetne menni az időben ezzel a tudással, vajon akkor is hagynám magam, vagy a sarkamra állnék?? Erre mit ad a sors? Másnap egy másik városban, ahol én is csak átutaztam, egy azonos buszon, (buszok 30 percenként járnak) 15 év elteltével összefutunk "véletlenül"... véletlenül? Vajon mennyire vannak véletlenek? Lehet a sors csak egy lehetőséget kínált arra, hogy -ha már nem is annyira kegyetlenül mint ő - de elégtételt vegyek?! És [email protected], kapjak szívinfarktust, de baromi jól esett :D Most érzem úgy, hogy túl vagyok rajta :) most már csak 39-en maradtak a listámon :) ááá, nem csak vicceltem :D
Én pld ezért jövök vissza amikor csak időm engedi :) szeretem, hogy itt azért adnak a hozzászólasok kúltúrájára. Más : én már senkire nem haragszom abból a társulatból :) az élet busásan kárpótolt minden gyermekkori sérelmemért, van egy gyönyörű családom édesanyámmal, és anyósommal együtt heten élünk egy boldog klánban ( édesapámat két éve vesztettük el, apósomat öt éve, Pajtim, aki az anyósom amúgy 11 éve deréktól lefelé megbénúlt egy háztartási baleset után nem sokkal, miután meghalt apósom es apum, magunkhoz vettük a két Érett Hölgyünket is) a gyermekeim okosak, a legkissebb pedig bitang erős aranypöttöm. Jó körülmények között élünk, jól fut a vállalkozásom, a párommal 22 éve ismerjük egymást ( első tini szerelem, azóta is együtt vagyunk :) ő erdélyi és okos is volt, szóval ő is a gyermekek által mostanság looserként beazonosított kategóriát erősítette) míg a suli alfa hímjei, és csatakancái jobbadán munkanélküliek, és boldogtalanok is :) nem kívánok rosszat nekik, megadják ők maguknak, minden kívánság nélkül is :)
 
Utoljára módosítva:

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Zoli!

Akkor én vagyok a kivétel! :)

Úgy látom hasonló a sorsunk... szintén ilyen "történelmi háttérrel" rendelkezem, mint Te. Tudom miről beszél (ráadásul az én kedvencem is a matek volt) . De :) nekem például soha az életembe nem jutott volna eszembe egy macskát leönteni benzinnel aztán meggyújtani... sőt örültem is neki, hogy nekünk idehaza nem kell békát boncolni (megsúgom hogy biztos nem tettem volna meg, még ha igazgatóit is kaptam volna érte) . Tehát az hogy az összes gyerek kegyetlen, ez így nem igaz. Ha dobozolunk, akkor két fajta doboz van: vagy kegyetlen vagy nem kegyetlen a gyerek.

Mesélek egy megrázó történetet, aminek fültanúja is voltam: helyszín:állatkereskedés. Éppen nézelődtem (kisállatoknál) mikor belépett egy apuka egy kissráccal (kb 7 lehetett)... és apuka győzködi a kisfiát, hogy kérjen egy pár napos fehér egeret. Kissrác nagy nehezen kinyögi. Eladó srác jön egy nagy dobozzal, szinte már letérdel a srác elé és kérdi tőle, hogy melyiket szeretné... kiválasztják, majd "szállításra készre dobozolja " a srác.. erre egy idősebb nő megkérdezi a kissráctól, na és mi lesz a neve ennek az aranyos kisegérnek: a kisgyerek már-már majdnem válaszolt, mikor az apja kenterből bunkón válaszol: kajának nem adunk nevet, ugyanis a kígyónknak lesz! Én ekkor valami oknál fogva a kissrác arcát néztem és hidd el nem örömöt láttam rajta és nem is kegyetlenséget, hanem azt hogy ő azt az egeret inkább megtartaná, és nem akar ebben részt venni... erre a fater tovább folytatta a műmájerkodást: az én fiamból nem lesz puhapöcs (így mondta): most tanulja, hogy vagy ő eszi meg a másikat vagy őt fogják megenni... (a gyerek szeme könnyes lett) Hát mit ne mondjak érdekes nevelés... csak nehogy a fater élete végén valaki másnak legyen a kajája... ugyebár: ki nevel a végén címszóval...

Másik történet: a volt pasim.
Nagyban dúl a love, már a lila felhőn túl vagyunk, valamennyire már - már biztosnak érzi a helyét (időtávban ez úgy 1-1,5 év), mikor elmeséli nekem, hogy gyerekkorában a nyári szüneteket faluban töltötte, és az volt a legjobb szórakozásuk, hogy a haverjával fogtak egy csúzlit és a madarakat lövöldözték. Bevallotta, hogy volt olyan madár, amelyiknek a fejéből jó nagy darabot kicsúzliztak, majd a madár fogta magát és elrepült... (én meg azt hittem ott helyben lehányom).. és képzeld, amikor mesélte még mindig viccesnek találta mert röhögött rajta... nekem meg a gyomrom fordult fel... nem tudom mit szólt volna hozzá, ha én az ő helyében vagyok, a madár meg ő lenne... hiába kérdeztem, hogy ennek most mi értelme volt, vagy hogy bántotta-e a madár őt azért hogy ő így bánt vele... nem tudott rá semmilyen magyarázatot adni... csak röhögött tovább ... rá kis időre, szét is mentünk. Akkor neki nem mondtam el, de neked megsúgom: sokat nyomott ez a latba...

Tanárok:
Tisztelet a kivételnek, mind h*lye. (tudnék mesélni) A tanárok nagyon is tisztában vannak azzal amit te is itt leírtál, csakhogy neki az a céljuk hogy viszonylag rend legyen... tehát álljon be a hierarchia azt-oszt-kész. Lesz olyan akit elvernek és lesz olyan aki ver... ők ebbe nem akarnak belenyúlni, mert nem akarnak belekeveredni. A támadó srácokat pedig sz*rd le nagy ívben. Nagyon is jól tudták, hogy igazad van, csak kellett valami amibe kapaszkodhatnak (a melegnek való felcímkézésed pont beleillik a dologba) De! Ha már elhíresztelték rólad, miért nem kaptál el egy két nagyszájút a fiú öltözőben hátulról :) aztán a végén beszólhattál volna nekik: ja csak kíváncsi voltam hogy mennyire vagyok b*zi... hát nem volt igazatok... de te miért is sikoltoztál Ennyire élvezted? szerintem utána tuti békén hagytak volna :D tudod úgy mint a börtönben... :)

Ált. suliba engem sem szerettek, (sőt még szakközépbe sem) mert én is szerettem a matekot :) ráadásul értettem is :) már amit le is adtak :) ezek szerint a matek valamilyen oknál fogva szórótantárgy?!

Nálunk a fitoktatás (lány középsuliba jártam) abban nyilvánult meg, hogy érettségi után, kinek lesz először esküvője!!! Komolyan! Ezt már 3.-ba kezdték! Volt olyan aki ballagás előtt 2 nappal házasodott meg, csak azért hogy ő legyen az első, akit elvettek az osztályból. (Aztán szült 3 gyereket de azóta elváltak - 10 éven belül -, úgyhogy volt értelme, ugye?)

Ált. suli befejezése után nekem az járt a fejembe, hogy ők biztos főnökök lesznek, mert a vérükben van... aham, persze... :) még jó hogy van mostmár iwiw és olyan jó hogy mindenki annyira nagyon el van ragadtatva magától, hogy önként és dalolva oszt meg végzettséget és fotókat!!! :D Lecsekkoltam őket és volt olyan (verőléány) akinek nemhogy diplomája de még érettségije sincs...:) pedig akkora feje volt! sőt a képek láttán eléggé visszafizette neki a sors a kegyetlenségeit.:dr_64:

És hogy nagyon gonosz legyek: múltkor az egyik ilyen verőlányt megláttam a buszmegállóba, egy munkatársával volt éppen. Ő nem ismert fel engem de én őt igen! Hagytam hagy szálljon fel előttem :dr_64:, aztán a buszon "véletlenül" nekimentem fél testtel :D. Aztán szokás szerint beszólt, és elkezdte rám meresztegetni a szemét (úgy ahogy akkor is tette) , én meg visszaszóltam neki: "tudod, kedves Judit, ha nem lenne ekkora hájas segged, akkor ki lehetne kerülni" Jó hangosan! :) Kb. 15 percig utaztam a buszon, de percenként nézett hátrafelé, hogy én honnan tudom a nevét :D Másoknak is feltűnt, hogy méricsgél, szóltak is érte, erre meg beszóltam neki hangosan: "hogy ha valami problémád van, akkor gyere ide légy oly kedves, és mondd el, de engem aztán te ne nagyon méricsgélj!" :D Persze nem jött :D de iszonyat jó érzés volt "visszafizetni" neki (= a sorozatos verésekért, azért hogy beleköpött a szendvicsembe, lehúzta a táskámat a wc-n én meg hazafelé néztem hogy miért vizes a táskám alja...stb) :) főleg úgy hogy nem is tudta, honnan tudom a nevét :))) Na ennyit a kegyetlenségről! Pedig hidd el nekem soha nem jutna eszembe egy ártatlan embernek nekimenni a buszon, egy élőlénnyel kegyetlenkedni...

Mindenki gyerekkorába vagy a "menők" közé tartozott vagy az "áldozatok" közé... és hidd el sokat segítettek neked azok a verekedések, hisz a fejemet tenném rá, hogy szívósabb, kitartóbb lettél tőle, és valamennyire azért is tartasz ott ahol éppen vagy :)
csak gondold végig! :) (vagy csak keress rájuk az iwiwen :) )

Hát Almamag, lehet hogy ha egy suliba járunk, még össze is kerülünk és kialakul köztünk a nagy romantika. (Bár ha a nevedben a 78-as szám a születési évedre vonatkozik, akkor van köztünk 13 év, ami téged esetleg zavart volna...) Nekem mindig az okos nők voltak az ideáljaim, többre tartottam egy nőben mindigis az észt mint a szépséget. Ezt persze úgy kell érteni, hogy azt azért elvártam a nőktől hogy ne úgy nézzenek ki mint egy bányarém, de amúgy a szépséget illetően sosem voltak különösebb igényeim, a lényeg hogy kövér ne legyen mert azt nem szerettem, de amúgy még kifejezetten átlag alatti "szépségű" csajokat is vonzónak tartottam, ha amúgy azt láttam rajta hogy nem valami sipitozó plázapicsa akinek csak a divatmajomkodáson jár az esze.

Lehet azonban hogy ha egy helyre járunk, te se törődtél volna velem. Elárulom: rémségesen sokáig nem kellettem a csajoknak. Egyszerűen ciki volt a számukra nemhogy velem "járni", de akár velem egy padban ülni is. És nem hiszem én azt hogy adott esetben te ki tudtad volna vonni magadat a közösségi ízlés alól. Most lehet hogy a szemedben én afféle minihős vagyok, mert ismersz párat az amerikás kalandjaimból, egyáltalán, hát ez nem semmi fazon, ez ki mert menni a világ túlfelére, s ott még meg is állja a helyét tök egyedül!

Igen, ez igaz, de akkoriban ez nem volt tudható rólam még ugyebár. És még most is az a helyzet, hogy rákattintottam a nevedre, s erre bejött valami angol üzenet hogy ez az user nem tette lehetővé hogy a profilját valaki megnézze. Ezt szándékosan kellett letiltanod. És eszedbe nem jutott hogy engedélyzed a számomra. Túlélem, nem erről van szó, csak hát ez annak a jele hogy még most sem vagyok az a pasi eszerint aki oly kiváltképpen megdobogtatná a szívedet, gyerekkoromban meg nyilván még kevésbé lehettem volna az.

Persze a dolog evolúciós szempontból érthető. A nőstényeknek érdekük volt a dominancia hierarchiában magas szinten álló hímekkel üzekedni, ezért teljesen mindegy micsoda bunkó tahó valaki, ha fizikailag erős, kigyúrt, akkor neki előkelő helye lesz a "csípkedési rangsorban", s a csajok rá fognak bukni. Még az okos csajok is erre éreznek majd késztetést, mert erre ösztökéli őket a genetikai örökségük, s ezellen nagyon nehéz hadakozni. Hiába mondja nekik az eszük, hogy ez a pasi bunkó módra bánik majd velük, és nincs benne több ész mint egy lapostetűben, és kedvesség meg emberi melegség is annyi lehet benne mint egy fagyasztószekrény mélyében ami az Északi Sarkon van egy különösen hideg éjszakán, hóviharban - akkor is azután futnak. Később persze rájönnek hogy ezt nem kellett volna, de ahhoz már élettapasztalat kell, szomorú tapasztalatok, s addigra többnyire elvesztenek néhány dolgot, s megnyernek néhány dolgot: elvesztik a szüzességüket, önbecsülésüket, illúzióikat, s "megnyernek" néhány gyermeket akiket egyedül kell felnevelniük, mert az alfa-hím hamar lelépett tőlük! Persze beszereznek tőle jópár kék foltot is, talán csonttörést is, örülhetnek ha a nemibetegséget megússzák, s az sem kizárt hogy a pasi úgy lép le tőlük hogy a nyakukon hagy egy rakás adósságot is.

Na és ilyen állapotban e csajok már örülhetnek ha megszereznek maguknak egy "hozzám hasonló", a rangsorban hátul kullogó pasit, mintegy jobb híján, pótléknak, de a dolog úgy áll hogy még ez is nehéz a számukra. Részben mert önbecsülése azért a magam fajtájának is van ugyebár, részben meg mert bármennyire hátul van is a rangsorban a "mi fajtánk", de mire e csajoknak kinyílik a szeme, hogy hoppá, velünk jobban járnának, addigra azért mégiscsak "elkeltünk" mi is már a férjpiacon.

Szóval ez így szokott lenni...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindenki gyerekkorába vagy a "menők" közé tartozott vagy az "áldozatok" közé...

Nálunk volt egy harmadik kaszt is, aki se menő, se áldozat nem volt, hanem abszolút kívülálló. Ez voltam én. Soha nem akartam semmilyen közösségbe tartozni, és nem is kerestem senki barátságát, ennek ellenére legalább egy barátom mindig akadt, aki viszont az osztály legkirekesztettebb tagja volt.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Zoli!

Félreismersz ;) Hidd el, mi még együtt is homokoztunk volna, ugyanis nekem több fiú barátom volt (na de nem úúúúgggyyy :D), mint lány. Sőt! Nekem matchbox készletem volt barbi-baba ház helyett, és kiskoromban nagyon számítógépes voltam, sőt még halaim is voltak :D úgy látszik már akkor sem bírtam a nyafogásokat és a plázahisztiket ... a fenti elmélet egyébként a pasikra is igaz... ők is azokat a menő csajokat keresték, akiknek nagymellük meg had ne soroljam fel milyük volt :D

Profilhoz meg annyit, hogy ha valakinek valami kérése van, akkor nyugodtan kérdezzen :) eddig még nem ettem embert :)

És még egy érdekesség a kirekesztettekről:
Több embert is ismertem, különböző osztályokból / évfolyamokból, és érdekes módon akiket agyon szívattak, azok kapják meg azt a mondatot x év után hogy: "jé, úgy látom te még a jég hátán is megélsz!", "jól bejött neked az élet"...stb. és pont ezért is írtam Zolinak azt hogy szerintem a két dolog között szignifikáns kapcsolat van ... De nyugodtan bárki megcáfolhat! :)

Jaszladany!
Ne haragudj, igazad van! Jobban belegondoltam és visszaemékeztem!
De igazából nálunk 4 csoport volt: looserek, bunkók, semlegesek, meg a birkák...looserek azok akiket a bunkók szivattak (=hangadók) , a birkák meg azok akik ugrottak a bunkóknak... mert ugyebár a bunkók 95%-ban a birkákkal végeztették a piszkos dolgokat. Nálunk semlegesből (voltunk 7en csajok) egy sem volt, ellenben fiúknál azért akadt 4-5. Velük voltam jóba. :)
Látom már akkor áldott jó szíved volt :) hisz olyan mellé álltál, akinek szüksége volt a támogatásodra. Gondolom a többiek félve a kirekesztéstől nem mertek volna ilyet csinálni.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem hiszek a kívülállóságban. Ezzel az címkézi fel magát, aki szépíteni akar a tényen, hogy a csípkedési rangsor alján van. A rangsor azért rangsor, mert SOR, azaz 1 dimenziós. Nincsenek mellékszálai oldalirányban. Maximum annyi lehet, hogy egy adott szintjén egyszerre többen is állnak. De akkor is meghatározható hogy ki van felettük és ki alattuk.

Akik alul vannak, azok közt néha tényleg létrejöhet holmi csökevényes barátság. De attól még ők alul vannak. Az is lehetséges, hogy a fent levők valamelyike nemigen folyik bele a többiek megalázásába, mondjuk mert ő lusta ehhez, és minek, amikor őt senki nem szivatja, senki nem mer belekötni. Ekkor őt az alul levők kedvelni fogják, de ettől ő még igenis a hierarchia tetejéhez tartozik.

Különben mondhatok erről is elképesztő eseteket. Volt hogy új srác jött a suliba. Igazi girnyó seggdugasz volt. Hozzá képest én az átlagos külsőmmel izompacsirta voltam. Minthogy addigra már lekoptattam a velem kötekedőket javarészt (a férfiasságát mindenki félti, de olyan is volt hogy úgy orrba fejeltem a kötekedőt hogy nekem is fájt utána a fejem, de órákon át, képzelhetitek az ő orra mit érzett...) ezután jobb híján tehát erre az új srácra szálltak rá. Egyik alkalommal ennek épp tanúja voltam és közbeavatkoztam. Odamentem, s mondtam hogy úgy jöjjenek rá hogy ketten vagyunk!

Nagyon örült neki. S ezután egy darabig volt hogy együtt szórakoztunk mindenfélét, például el is jött hozzám, hogy megnézze a bélyegeimet, akkoriban ugyanis nagyon komolyan benne voltam a bélyeggyűjtésben.

Egyszer azonban azt mondta hogy bocs de többet inkább ne találkozzunk. Miért? Hát mert azt terjesztik róla hogy biztos ő is buzi. Na de én se vagyok az, tudod! Igen, tudja, de ezt mondják. És inkább ne is segítsek neki ha bunyó lesz, mert az is olyan ciki, na.

Oké, mondtam, ezen ne múljék, aki hülye az haljon meg!

Szóval, ezzel az erővel én is mondhatnám magamról hogy "kívülálló voltam". Ennek lenne is némi alapja, mert egy idő után nem voltam a "csípkedési" rangsorban, szigorúan véve, mert már nem mertek verni. De mégsem mondom magamat kívülállónak, mert a tény akkor is az, hogy igenis alul voltam a rangsorban. Nem legeslegalul, mert ott egy kövér srác volt, akit igenis mertek verni. Meg voltak még páran. De akkor is nagyon alul voltam. Bevallom. Ez volt és kész. Nem szépítem a tényeket.
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
A
Ezt szépen megfogalmaztad! És tényleg elgondolkodtató! Ismerek több fórumot is, de ott csak a trollkodás megy... vajon ők a másik oldalhoz tartoztak valaha? (nem baj! hagy trollkodjanak egymással :D)Jó érzés tudni, hogy az ember nincs egyedül :)

Nem akarok magyarázkodni a "nekimenés" miatt, de nem tudom hogy vagytok azzal, amikor valakire gondoltok, és rá 1 percre megcsörren a telefonotok és ő hív, vagy a következő sarkon pont vele találkoztok, holott nem is egy városban laktok? Mert nekem pont előtte lévő este valami oknál fogva jutottak eszembe a régi sérelmek, ráadásul a csaj is... pont azon morfondíroztam, hogy ha vissza lehetne menni az időben ezzel a tudással, vajon akkor is hagynám magam, vagy a sarkamra állnék?? Erre mit ad a sors? Másnap egy másik városban, ahol én is csak átutaztam, egy azonos buszon, (buszok 30 percenként járnak) 15 év elteltével összefutunk "véletlenül"... véletlenül? Vajon mennyire vannak véletlenek? Lehet a sors csak egy lehetőséget kínált arra, hogy -ha már nem is annyira kegyetlenül mint ő - de elégtételt vegyek?! És [email protected], kapjak szívinfarktust, de baromi jól esett :D Most érzem úgy, hogy túl vagyok rajta :) most már csak 39-en maradtak a listámon :) ááá, nem csak vicceltem :D
Azért ne kapj szívinfarktust, Almamag!!!
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
A

Azért ne kapj szívinfarktust, Almamag!!!

Pedig ez így igaz, más fórumokon tényleg sokkal undorítóbb a stílus. Emiatt nem is szoktam különösebben fórumozgatni. Ide is nehezen szoktam "rá", hosszú idő alatt. És abban a pillanatban távozom, amint egy PICIT IS elbunkósodik a légkör. Nem amiatt mintha nem tudnám megvédeni magamat verbálisan, de egyszerűen nem szeretek arra a szintre lealacsonyodni.
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezeket olvasva akkor én mégis csak szerencsésebb voltam, egyik osztályomban sem volt soha verekedés, vagy súlyos sértegetés a diákok közt. Kirekesztés sem volt hangsúlyosan, csak a mentalitásom tért el a többiekétől általában. És mivel nem nagyon szerettem sem sportról, sem divatról beszélgetni, mások meg nem olvasták azokat a könyveket, amiket én, csak néhány közös érdeklődésűvel voltam közelebbi jóviszonyban. De volt egy-két barátság is, csak egy sem tartós. És igen, én is általában a fiúkkal voltam jobban, ők legalább olvastak. Meg alapvetően tiszteltek is a többiek mindkét alsóbb iskolában - értem itt a felsőbbön az egyetemet, - de addigra én változtam meg, és ott meg én voltam mondjuk úgy, "züllöttebb", mint a többi. Vagy legalábbis nyíltan hülye, nem csendes rossz. De csak egyetemista koromban tapasztaltam azt a kicseszéses rangsort, amiről beszéltek, és inkább csak a fiúk között.
 

cdurmol

Állandó Tag
Állandó Tag
Megrendülve olvasom meglett emberek máig ható gyerekkori sérelmeit. Köszönöm nektek, hogy leírtátok és én olvashattam.

Csak halvány árnyékát kaptam mindannak a rettenetnek, amit itt leírtatok. Az első két osztályban voltam a rangsor végén, és ott volt divat a lelki terror. Fizikai bántalmazásokra nem emlékszem. Utána olyan iskolába kerültem, ahová értelmiségi szülők gyerekei jártak. Ezek a szülők feltehetőleg segítették a gyerekeiket a frusztrációik feldogozásában, mert nem az iskolában, és nem az osztálytársaikon élték ki ezeket.
Rangsor természetesen volt, az értékmérő a tanulmányi eredmény volt. A rangsorban elfoglalt hely pedig abban nyilvánult meg, hogy a közös dolgokban kinek a szavára mennyire figyeltek. Még mostani osztálytalálkozókon is feltűnik, hogy valaki(k) atyai módon részesítenek elismerésben. (Ugye vannak dicséretek, amik egy s***berúgással érnek fel.) De ez a rangsor nem hatott nagyon a lelkemre, pláne nem úgy, hogy évtizedek távlatából fájóan felböffenjen. Talán azért sem, mert valahol az első harmad végén foglaltam helyet. Aki nálam jobb volt matekból, az ma világhírű professzor. Nem is rossz hely utána következni. :D Segített még az is, hogy voltak (és vannak) olyan értékmérőim, amikről tudom, hogy ők lennének a rangsor végén, és a tudat kielégít, nem érzem szükségét, hogy az orruk alá dörzsöljem.

Hálás vagyok a vallomásaitokért, mert két gyerek van a családban, akik ilyentől szenvedhetnek, rájuk jobban oda fogok figyelni.
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére