A Bibliáról tisztán

Asperrimus témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2010 Március 5.

  1. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Mivel sokak szerint a Szentírás nem csupán a Bibliára vonatkozik, hanem egyéb írásokra is, úgy láttam jónak, ha egy olyan topikot nyitok, ami tisztán a Bibliáról szól. Méghozzá a ma általánosan elfogadott Bibliáról, ami hatvanhat könyvből, vagy írásból áll. Azért, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen félremagyarázni, fel is sorolom őket:

    Mózes első könyve, avagy Teremtés könyve
    Mózes második könyve, avagy Kivonulás könyve
    Mózes harmadik könyve, avagy Léviták könyve
    Mózes negyedik könyve, avagy Számok könyve
    Mózes ötödik könyve, avagy a Törvény summája
    Józsué könyve,
    Bírák könyve,
    Ruth könyve,
    Sámuel első könyve,
    Sámuel második könyve,
    Királyok első könyve,
    Királyok második könyve,
    Krónikák első könyve,
    Krónikák második könyve,
    Ezsdrás könyve,
    Nehémiás könyve,
    Eszter könyve,
    Jób könyve,
    Zsoltárok könyve,
    Példabeszédek könyve,
    Prédikátor könyve,
    Énekek éneke,
    Ézsaiás könyve,
    Jeremiás könyve,
    Jeremiás siralmai,
    Ezékiel könyve,
    Dániel könyve,
    Hóseás könyve,
    Jóel könyve,
    Ámos könyve,
    Abdiás könyve,
    Jónás könyve,
    Mikeás könyve,
    Náhum könyve,
    Habakuk könyve,
    Sofóniás könyve,
    Aggeus könyve,
    Zakariás könyve,
    Malakiás könyve,
    Máté evangéliuma,
    Márk evangéliuma,
    Lukács evangéliuma,
    János evangéliuma,
    Apostolok cselekedetei,
    Római levél,
    Első korinthusi levél,
    Második korinthusi levél,
    Galata levél,
    Efézusi levél,
    Filippi levél,
    Kolossé levél,
    Első thesszaloniki levél,
    Második thesszaloniki levél,
    Timótheushoz írt első levél,
    Timótheushoz írt második levél,
    Titushoz írt levél,
    Filemonhoz írt levél,
    Zsidókhoz írt levél,
    Jakab levele,
    Péter első levele,
    Péter második levele,
    János első levele,
    János második levele,
    János harmadik levele,
    Júdás levele,
    Jelenések könyve

    Vagyis ebben a topikban nincs helye apokrif iratoknak, és más vallások szent könyveinek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szívének kedves témának topikot nyisson, ez a topik azonban kizárólag a Bibliát preferálja. Talán némelyek kirekesztőnek találják ezt, de nem emberek vannak kirekesztve, hanem témakörök.

    Még annyit hozzáfűznék, hogy szándékaim szerint bibliai kérdéseket fogunk itt feszegetni. Nem kívánatosak a képek, csak abban az esetben, ha a témába illik, és akkor sem egész oldalas méretben. Nem kell bólogatni senkinek, de az érvek legyenek bibliaiak, Bibliával kapcsolatosak. A Biblia eredetéről nem akarok vitázni, csak arról, ami meg van írva.
     
  2. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Volt egy ember, Dzsepettó. Egyedül élő öregember volt, aki szeretett volna egy bábut faragni, hogy azzal járja az országot, és így megélhetéshez jutni. Kapott Rézorr mestertől, az asztalostól egy olyan fadarabot, ami beszélt, sírt és nevetett. Ebből a tuskóból kifaragta Dzsepettó mester Pinokkiót. Ez a bábu igen jól sikerült. Úgy viselkedett, mint egy gyerek, méghozzá egy igen rakoncátlan gyerek. Dzsepettó igen megkedvelte, és Pinokkió is őt. Volt azonban egy közös bánatuk, mégpedig az, hogy Pinokkió nem volt igazi gyerek csak egy fabábu. Ennek ellenére Dzsepettó úgy megszerette, mintha a saját gyermeke lenne. Sajnos, igen régen , óvodás koromban olvasták nekem fel a könyvet, az azóta eltelt idő pedig már a negyven évhez közelít. Amire emlékszem, hogy Pinokkió elkerült Dzsepettó mestertől a saját rakoncátlansága és becsaphatósága miatt. Többször is bajba került, amiből mindig mások segítették ki. Dzsepettó Pinokkió keresésére indult, és végül egymásra is találtak egy bálna gyomrában, ahonnan valahogy sikerült kijönniük. Pinokkió a hátán vitte az öreget a partra. Ezután történt, hogy a tündér álmában meglátogatta Pinokkiót, és igazi kisfiúvá változtatta. És ekkortól már valóban olyanok voltak, mint apa és fia.

    Eddig a mese. Dzsepettó faragta Pinokkiót, vagyis ő volt az alkotója,bár megjegyzendő, hogy a tuskó már előtte beszélt. Szerették egymást, mint apa és fia, de a végén, amikor a tündér igazi gyermekké változtatta Pinokkiót, mégsem lett Pinokkió Dzsepettó gyereke, csupán fogadott gyermeke. Azért nem lett Pinokkió Dzsepettó gyereke, mert nem belőle származott.

    Ha képes lenne valaki szintetikus úton létrehozni egy almát, és az ugyanúgy nézne ki, mint egy alma, ugyanolyan íze lenne, mint egy almának, és laboratóriumi vizsgálatokkal is igazolhatóan ugyanolyan volna, mint egy alma, attól az még nem lenne igazi alma, azon egyszerű oknál fogva, hogy semmi köze az almafához.

    Ha valaki létre tudna hozni tökéletes hamis pénzt, ami minden szempontból olyan, mint az eredeti, minden egyes molekulája olyan, mint az eredetié, az akkor is hamis pénz lenne, mivel nem a jegybank adta ki.

    Amikor Isten megalkotta Ádám testét, akkor az élet szellemét lehelte Ádám orrába, és így lett Ádám élő lélekké. Ádám szelleme Istentől származott így elmondható, hogy ő Isten gyermeke volt. De egyetlen más esetben sem írja a Biblia azt, hogy Isten bárkinek is közvetlenül az élet szellemét lehelte volna az orrába, egészen Jézus feltámadásáig. Még Évánál sem említi a Biblia, hogy Isten az élet szellemét lehelte az orrába. Én úgy gondolom, bár a Biblia nem mondja ezt ki, hogy már Éva szelleme is az Ádámnak adatott szellemből származott. Vagyis nem csak az oldalcsontját vette ki Isten Ádámnak, hanem a szelleméből is átadott. Ha pedig ez így volt, akkor már Évának is csupán nagyapja volt Isten. ( Persze, ha valaki ezt a Biblia alapján meg tudja cáfolni, vagy bizonyítani, szívesen veszem. ) De hol vagyunk mi? Hány generáció telt el azóta, hogy Isten megteremtette Ádámot? Ahány generáció eltelt Ádám óta, annyira vagyunk távol Istentől természetes szempontból. Ráadásul Ádám bűne, ami minden emberre elhatott, és a Sátánhoz kapcsol mindenkit, a generációk során egyre gonoszabb formát öltött. Ha mindenki Isten gyermeke lenne, ha mindenki közvetlenül Istentől kapna szellemet, akkor mi szükség volna az újjászületésre? Ha mindenkinek Isten adna közvetlenül szellemet, akkor hogyan tudna Ádám bűne elhatni minden emberre?

    "Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak." ( Jn 20,21-23 )

    Amikor Jézus rálehelt a tanítványaira, akkor ugyanaz történt, mint a teremtés során, amikor Isten az élet szellemét lehelte Ádám orrába. Azzal a különbséggel, hogy itt már felnőtt élő emberekre lehelte Jézus az élet szellemét. Ez az újjászületés. Ekkor adatik az embernek az istenfiúság, mert ekkortól mondhatja el magáról, hogy közvetlenül Istentől származik a szelleme. Azt is szeretném kiemelni, hogy a Szent Szellemben történő keresztség egy ettől határozottan különböző lépcsőfok, ami a tanítványokra is csak Pünkösd napján jött el.

    "És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szellem adta nékik szólniok." (ApCsel 2,1-4 )

    Azt is szeretném kiemelni, hogy valóban létezik az oldás és kötés hatalma, amit azok kapnak meg, akikben új szellem van. Ez azonban arra adatott, hogy a gonosz szellemi lényeket megkötözzük, az embereket pedig eloldozzuk. Azt az eljárást, amikor egyesek bármilyen célból bizonyos kötéseket helyeznek más emberekre, a rontás, igézés és varázslás kategóriájába sorolja a Biblia, és súlyos bűnnek mondja. De a gonosz szellemeket szabad megkötözni, és az embereket szabad tőlük felszabadítani. Ezt a szolgálatot maga Jézus alapította, és adta át a követőinek, mint parancsot:

    "És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ( démonokat ) űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!" ( Mk 16,15-20 )

    "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak." ( Ézsa 42,6-8 )

    "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj." ( Ézsa 35, 3-10 )
     
    hajnalpir, csapant és szászsára kedveli ezt.
  3. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Szia!
    Örömmel látom az új topicot! A Pinokkiós hasonlat nagyon kifejező.

    Remélem, itt már valóban csak a Bibliáról lesz szó, Isten Igéjéről, aki Jézus Krisztusban testesült meg.

    Jn. 1.14
    Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
     
  4. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Szia!
    Ha rajtam múlik, akkor igen. Egyelőre nincs nagy forgalom, de ez nem is baj, mert így több időm van átgondolni, hogy miről írjak legközelebb.
     
  5. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Sok ember, amikor evangelizációról hall, akkor a középkori keresztes hadjáratokra, az erőszakos hittérítésekre asszociál, amelyek eredményei megtört, de nem hívő emberek voltak. Óriási félreértés, hogy a hívő embernek meg kellene győzni a környezetét. Ez lehetetlen. Nekem nem arra van szükségem, hogy elhiggyem, hogy valahol él egy Isten, és ezzel már meg is nyertem a jóindulatát. Vagyis a környezetemben élők számára sem jelent megoldást, ha ők ezeket elhiszik. Az ateisták számára sem jelentene megoldást, ha felülbírálnák a véleményüket, és elhinnék, hogy él egy Isten. A Biblia sokkal többet állít: Lehetetlen hit nélkül tetszeni Istennek. Ugyanakkor a Biblia definiálja a hit fogalmát, és azt is megmondja, hogy honnan jön a hit, valamint azt is, hogy mik azok a bibliai tények, amelyekre a hit vonatkozik. Továbbá azt is meghatározza a Biblia, hogy kikre vonatkoznak a hit tényei és kikre nem. Egy gyakori vallásos érv, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A Biblia ellenben azt állítja, hogy csak azok az emberek válnak Isten gyermekeivé, akik befogadják azt, Akit Ő küldött, vagyis Jézust.

    Egyetlen ember sem képes hinni abban az állapotában, ahogy megszületett, vagyis előbb meg kell változnia alapvetően. Ezt nevezi a Biblia újjászületésnek, valamint azt is kerek perec kijelenti, hogy aki újjá nem születik, az nem láthatja Isten országát, amelyről más helyen állítja, hogy egyrészt köztünk van az Isten országa, másrészt nem beszédből áll, hanem erőből. Vagyis sok-sok ember, aki nem látja Isten országát, nem cáfolja a Bibliát, mert az nem is ígérte a széles nyilvánosság számára, hogy meg fogja látni. Jézus egyedül azt ígérte, hogy ha valaki cselekedni akarja Isten akaratát, az megismerheti erről a tudományról, hogy igaz-e, vagy csak saját magából individualista módon kiindulva beszélt. Mielőtt meghalt volna, ezt mondta tanítványainak: A Világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok. Ez azt jelenti, hogy a világ, benne az ateistákkal, materialistákkal, vallásos és okkultista emberekkel, am block, úgy ahogy van, képtelen arra, hogy meglássa Jézust, és nem is lesz képes addig meglátni, amíg élővé nem válik. Isten azt az állapotot, amelyben az ember van, nem nevezi életnek, hanem a halál árnyékának nevezi. Ha valaki kijön a fényre, csak az láthatja Őt.
    Hogyan történik ez? Pál apostol mondja, hogy Isten úgy határozott, hogy az igehirdetés bolondsága által tartja meg a hívőket. Ez elsősorban az evangelizálást jelenti. Evangélium = "euangelion", ami egy görög összetett szó. "Eu" azt jelenti, hogy jó, az "angelion" pedig azt, hogy hír, beszámoló. Ezért szoktuk magyarul"jó hírnek" fordítani. Tehát egy hírnök, aki már Isten szerint élőnek minősül, vagyis újjászületett, betöltekezett Szent Szellemmel, kimegy a terepre, és hírül adja a hírt. Ezzel párhuzamosan Isten bizonyságot tesz a hallgató szívében arról, hogy az, amit most hall, igaz, és döntenie kell mellette, vagy ellene.Ez egy valóságos érintés Isten részéről, amit aki már megtapasztalt egyrészt soha nem felejti el, másrészt azonnal elfelejti az összes Biblia-kritikát, ateista, materialista, marxista , okkult, vallásos agymosást, amiben egész addigi életében részesült, és csak mosolyogni tud egyesek próbálkozásain, akik noha soha nem tapasztalták meg ezeket, de el akarják magyarázni, hogy mi is ez. Gondold meg! Mit szólnál, ha egy vak odajönne hozzád, és habzó szájjal bizonygatná neked, hogy színek márpedig nincsenek, a térlátás merő kitaláció? Valószínűnek tartom, hogy nem szúrnád ki a saját szemeidet, akármilyen meggyőző érvelést is használna! Visszatérve Isten bizonyságtételére, tulajdonképpen csak úgy tud az ember védekezni ez ellen, ha távol marad, vagy bezárja a füleit, megkeményíti a szívét, mert ebben az esetben elmarad Isten érintése. Valójában ekkor, vagyis amikor megérinti Isten a szívünket, ekkor vagyunk döntési helyzetben, mert ekkor tapasztaljuk meg az Ő Személyét. Ha ekkor elfogadjuk az Ő bizonyságát Jézusról, ami az általunk kimondott szavak által történik, akkor Isten újjáteremti a szellemünket, és csak innentől leszünk képesek hinni, ekkor adatik nekünk a hit.
     
    shanti és csapant kedveli ezt.
  6. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Jézus az Út... Ő általa érthető a Biblia üzenete!

    Bandafőnökből Jézus bizonyságtevője

    Az egykori bandavezér Nicky Cruz ma a világ számos országában ezrek előtt beszél arról a személyről, aki megváltoztatta az életét. Most néhány sorban közölnénk egyik, fiatalok előtt elmondott beszédét:


    "Az a kívánságom, hogy ne csupán, mint hajdani bandavezér figyeljetek rám, hanem ismerjétek el mit tud Isten tenni annak az életével, aki enged neki. Ő a ti gondolkodásotokat és szíveteket is meg akarja újítani, hogy ezzel a meggyőződéssel mehessetek el innen: az a Jézus Krisztus, aki Nicky Cruzt megváltoztatta, az én életemet is át tudja formálni.

    Okkult családban nevelkedtem. Szüleim sátáni erők befolyása alatt álltak, és senki sem tudta elképzelni, hogy Jézusnak valaha is helye lehetne ebben a családban. A szeretet annyira hiányzott otthonunkból, hogy anyám ellökött magától, kitagadott, én pedig teljesen összetörtem lelkileg.

    Elhagytam Puerto Ricot, és New Yorkba menekültem, ahol egy helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat magányosságban, bizonytalanságban és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult. Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel. Annyira mélyre süllyedtem, hogy semmilyen terápia sem tudott segítséget nyújtani. Pszichiáterem is lemondott rólam, mondván: "Nicky, számodra nincs remény, az elektromosszék felé vezető úton haladsz, onnan pedig a pokolba. Szívedben teljes gyűlölet uralkodik azokkal szemben is, akik szeretetet tanúsítanak irántad." Igen, igaza volt! 8 éves koromtól, attól kezdve, hogy anyám megtagadott, minden embert elutasítottam, aki szeretettel közeledett felém. Anyámnak nem kellettem, mástól sem vártam el, hogy szeressen. Ezért lettem ilyen rettenetes.

    De Isten mégsem mondott le rólam. David Wilkerson New York utcáit járva beszélt Isten szeretetéről. A rendőrök figyelmeztetése ellenére sem ijedt meg attól, hogy felkeresse a gettókat. David jól tudta, hogy élete veszélyben forog, mégsem hátrált meg. Mikor Istenről kezdett beszélni, közbevágtam: "Hagyd abba! Én isten vagyok! Itt az emberi erő, a bandaerő uralkodik! Istennek semmi köze hozzánk, mi sem akarunk tőle semmit. Azonnal tűnj el!" A srácoknak pedig ezt mondtam: "Élvezetet akartok? Annyit adok nektek, amennyit csak szeretnétek. Lemegyünk a pincébe, bagózunk, piálunk, jöhetnek a tabletták, na és a csajok. Ezt a fanatikust pedig szépen elfelejtjük." Így is tettünk. Csak egy valamire nem számítottam: David, ez a nyurga prédikátor, 20 perc múlva megjelent az ajtóban, és mosolyogva utánam kérdezősködött. A barátnőmet félrelökve kiáltottam rá: "Itt vagyok! Mit akarsz tőlem?" A válasz meghökkentő volt: "A barátod szeretnék lenni." - "De én nem!" És, mint egy dühöngő vad nekiestem, ütöttem, míg az orrából el nem kezdett folyni a vér. A hajánál fogva a falhoz rángattam, és fejét a kemény téglának vertem. Csak a bandatagok tudtak megállítani, lefogtak, és a lelkész védelmére kelve azt mondták, mégis egy ártatlan emberrel van dolgunk. Ez a tény engem persze teljesen hidegen hagyott. Amikor végre távozni készültem, David utánam kiáltott: "Nicky, mielőtt elmész, szeretném elmondani neked, hogy Jézus szeret téged." Szavai mélyen érintettek. Olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém. Újra és újra visszhangzott bennem: "Jézus szeret téged! Jézus szeret téged!" Sokat gondoltam David Wilkersonra, álom sem jött a szememre. Ennek a prédikátornak volt bátorsága, és ez tetszett nekem.

    Így mentem el életemben először egy keresztény összejövetelre, hogy Davidet meghallgassam. 75 srácot vittem magammal, mindegyikünknél töltött pisztolyok lapultak. A nagy tömeg ellenére - kb. kétezren voltak jelen - kelletlen módon vonultunk be az istentisztelet helyszínére, Davidet mégsem hoztuk zavarba. Jézus szeretetéről kezdett beszélni. Egyáltalán nem tudtam ki az a Jézus, de az igehirdető nagyszerűen bemutatta őt. Elmondta, hogy Krisztus isteni, ugyanakkor emberi személy is volt, ő is elfáradt, mint mi, barátai elhagyták, és ellenségei keresztre feszítették. Ekkor anyám hangját hallottam, amint azt kiáltja: "Nem vagy a fiam! Nem szeretlek! Te a Sátán fia vagy!" Ebben a pillanatban értettem meg, Jézus is olyan megvetett volt, mint én. Igen, tudtam milyen érzések kínozhatták Jézust, mégsem voltam olyan, mint ő. Ő sohasem vétkezett. Szíve az emberekért dobogott. Mennyire más Nicky Cruz! Én bűnöző voltam, és haragosaim érthető módon akartak eltávolítani az útból. Ha megöltek volna, többé nem jelentettem volna gondot nekik. De Jézusnak egészen más terve volt velem: új szívet akart nekem adni, meg akart változtatni.

    New York több millió dollárt fordít az elfajult bandák megfékezésére, tagjai segítésére. Miért nem ad mégsem hatékony megoldást a város anyagi támogatása? Mert egy szép klubhelyiség, vagy egy új lakás nem tudja a szív fájdalmát megszüntetni, nem képes a gyötrő gondolatokat messzire űzni.

    Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben, minden gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak. David Wilkerson hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett: "Nicky! Adj Jézusnak egyetlen alkalmat az életedben! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De ez a Názáretből való Jézus a te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere ide, szeretnék érted imádkozni!" Roppant büszke lévén fejemet rázva jeleztem, hogy nem engedek kérésének.

    Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt, és megszólalt: "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom!" Azt hittem megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is: "Gyere Nicky! Igaza van a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb!" Minden bátorságomat összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni. Ideges lettem. Csak egy egyszerű, mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen megérintett. Ez valódi volt! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt a szeretetet, ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe előtt láttam magamat, és ő a szívemet elémtárva megmutatta: "Ez vagy te Nicky! De ha a szívedet nekem adod, bevonulok abba. Én szeretlek téged, és meg akarom változtatni a szívedet." Az én könnyeim is el kezdtek patakzani, percekig mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak. Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg. A bandatagok szeme láttára térdeltem és hangosan zokogtam. Így kiáltottam: "Ó Isten! Szeretlek téged! Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem? Kérlek, segíts, segítségre van szükségem!

    Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat. Egyszerre három természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos meggyógyulásánál is nagyobb csodák.

    SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével valósággá vált. Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.

    BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelet. Ismét tudtam kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szivembe, JÉzus békessége.

    ÖRÖM: Tudtam anélkül örülni, hogy ittam volna, mert a Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre. Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni: szeretet, béke és öröm.

    Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a bandából egymás után jöttek Krisztushoz.

    Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam: "Köszönöm Jézus!"
     
    Krisztina1967 és flipike kedveli ezt.
  7. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Valahol van egy réges régi kazettám, amin Nicky Cruz mondta el a történetét a Szabad Keresztények előtt. Megpróbálom digitalizálni és feltölteni.
     
    julcsyka és Csillag7 kedveli ezt.
  8. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Nicky Cruz története nagyszerű bizonyság arra, milyen személyiségformáló és életformáló ereje van az evangéliumnak. Én is olvastam róla. Isten számára senki sem reménytelen eset.

    Ő kitartóan munkálkodik azoknak a szívében, akik befogadják Őt az életükbe a Szent Lélek által, és készek engedni a vezetésének. Ez mindennapos tapasztalat a keresztény életében.

    Egy kedves lelkipásztor barátom szavai jutottak eszembe, amikor Mózesről beszélt, aki egy indulatos, hirtelen haragú emberből, Isten átformáló munkájának köszönhetően, a föld legszelídebb emberévé vált:

    "Én mindig örömmel említem Mózest. A világtörténelem nem ismert egyetlen olyan hadvezért, népvezért sem, aki egy több mint egymilliós népet, egy kietlen pusztai úton negyven éven át vezessen és tápláljon, ahol nincs vetés, nincs aratás. És ez a véres kezű ember - mert véres kezű volt, (egy ütés, és nincs többé egy rabszolgafelügyelő Egyiptomban) - ez az ember állandó ingerlések, bosszantások, zúgolódások között, amelyek körülvették - még Miriám is és Áron is fellázadtak ellene -, ilyen állandóan zaklató körülmények között a föld legszelídebb embere volt. Mert Isten nagyobb munkát végzett Mózesben, mint amit Mózes végzett Istenért!"

    (Zimányi József: Sámson)

    4 Móz. 12.3
    Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.

    Ilyen egyedülálló átformáló erő rejlik az Istennel való közösségben.
     
    hajnalpir kedveli ezt.
  9. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Szeretnék az ima és a böjt erejéről megosztani Veletek egy igaz, és megrendítő történetet, amelyet ugyanattól a lelkész barátomtól hallottam:

    Kárpátalján, az 50-es években, volt a barátomnak egy gyülekezete, ahová egy napon ellátogatott egy asszony. A barátom beszélgetésbe elegyedett vele, tőle hallotta a történetét:
    Az asszonynak évekkel korábban született egy beteg kisfia. A gyermek gerincéhez hozzá volt nőve egy porcos, húsos kinövés, amit az asszony teknősbéka-pajzsnak nevezett. Egyetlen orvos sem merte vállalni az eltávolítását. A csecsemő állandóan sírt, nem lehetett ölbe venni, még rendesen pólyázni sem, hanem az asszony lepedőben tartotta, és lepedőből lepedőbe gurította, csak úgy tudta tisztába tenni.
    Többen is jöttek megnézni a gyereket, de senki sem tudott rajta segíteni. A gyermek éjjel-nappal szüntelenül csak sírt, sírt, és bár az asszony látszólag hozzászokott a sírásához, lassan felőrölte az idegeit a gyermek szenvedése.
    Egy napon beállított hozzá egy orosz katona, és megkérdezte tőle, hogy ő-e az az asszony, akinek a torzszülött gyereke van. Meg akarta nézni a gyermeket.
    Az asszony azt gondolta, ő is csak egy kíváncsiskodó vagy valami orvosnövendék. Megmutatta a kicsit. A katona megnézte, de nem szólt semmit. Elbúcsúzott és már el is ment.
    Az asszony hamar elfeledkezett erről a látogatóról is, csakúgy, mint a többiről. Minden figyelmét és energiáját lekötötte az örökösen síró, beteg gyermeke.
    Eltelt egy hónap, és az egyik éjszaka a gyermek még szokásosnál is jobban sírt. Az asszony már nem tudta, mit tegyen vele. Ám ahogy átgurította az egyik lepedőből a másikba, egyszer csak levált a gyermek hátáról a teknősbéke pajzs. Az asszony nem hitt a szemének. Egy gyönyörű szép, egészséges hátú kisfiút vehetett a karjába. A gyermek azonnal megnyugodott, és megszűnt az örökös sírása.
    Aznap kopogtattak. Egy csonttá soványodott, beesett arcú katona állt az ajtóban, és megkérdezte, hogy van a kisgyermek. Az asszony csak most ismerte meg, hogy ugyanaz a katona, aki egy hónappal ezelőtt nála járt. Örömmel újságolta el neki, hogy meggyógyult a gyermek, és boldogan mutatta meg a kicsi egészséges hátát.
    A katona ekkor elmondta, hogy 30 napja, mióta itt járt, böjtölt ezért a kisfiúért. Csak épp annyi kenyeret és vizet vett magához, hogy a gyakorlatok alatt a puskát tartani tudja. De tegnap este már úgy érezte, az ereje végéhez ért, és azt mondta Istennek:"Uram... Nem bírom tovább! Ha nem hallgatsz meg... nem böjtölök tovább."
    De az Úr meghallgatta.
    Ahogy az asszony megtudta, hogy az Isten imádságra gyógyította meg a gyermekét, megmozdult, kinyílt a szívében valami. Megindult az ő lelke gyógyulása is, és a hit, amit egykor elveszett, ismét felébredt a szívében.


    Mát. 7.7-8
    Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
    Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
     
  10. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Megbocsátás

    fontossága, hogy szabadon áramolhasson a Szeretet Isten - ember és ember-ember között....


    [FONT=Verdana, sans-serif]Müncheni evangélizálás - a bűnbocsánatról[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]Corrie ten Boom[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]: holland evangélistanő. Zsidókat rejtegetett, ezért [/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]koncentrációs táborba[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif] került. Miután kiszabadult, szívében az volt, soha többé nem megy Németországba. Isten mégis odaküldte. Isten egyszer nehéz helyzetbe hozta. Gyakoroltatta vele a megbocsátást.[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]Münchenben, egy templomban láttam őt, a kopasz fejű, kövér embert, szürke kabátban. Gyűrött filc kalapot tartott nyugtalan kezében. Az alagsori teremből, ahol igét hirdettem, tolongtak ki az emberek. Lassan tudtak csak haladni a széksorok között. [/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]A bűnbocsánatról volt szó. Ebben a kibombázott országban az embereknek erre volt a legnagyobb szükségük. Sok képet használtam ennek szemléltetésére, egyebek közt azt is, amit a próféta így mond: "[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]Isten a tenger mélyére veti a mi bűneinket.[/FONT][FONT=Verdana, sans-serif]" Ha beismerjük bűneinket - mondtam - Isten akkor azokat a tenger mélyébe veti. Mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne, a Bibliában, hiszem, hogy Isten kiírja: halászni tilos! Senki sem nevetett. A komoly arcokra pillantottam, s kérdeztem magamtól: vajon értették-e a kis tréfának jelentését? 1947-ben, Németországban egy prédikáció után senki sem tett fel kérdéseket. Csöndben felálltak, beburkolóztak a kabátba, kendőkbe, s elhagyták a helyiséget. Ekkor láttam meg ezt a férfit: amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. Láttam a kabátot és a barna kalapot, - de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. S ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásba. [/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]Ez Ravensbrückben volt. S az az ember, aki most felém törekedett, őr volt. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért és ott állt előttem előrenyújtott kezekkel. – Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtétel volt - mondta. Milyen jó, hogy az Ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van. [/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]És most én, ki olyan meggyőzően beszéltem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimet kezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet nyújtanom. Ő nem emlékezett rám, persze, hogy nem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogoly nőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá. És a korbácsára is, ami az övében volt dugva. Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. A vérem megfagyott. Ő folytatta: Ön említette Ravensbrücköt. Én őr voltam ott. - Úgy látszik, tényleg nem ismert fel. - De ennek vége - folytatta. Keresztyény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. S tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. - De ezt most szeretném az Ön szájából is hallani, kisasszony. - Ismét felém nyújtotta a kezét, s komolyan kérdezte: meg tudna nekem bocsátani? [/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsátottak, aki az Isten bűnbocsánatából éltem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. A testvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja, hogy ez a férfi hogy járult hozzá az ő lassú, borzalmas halálához. S most ezt ő ki akarja radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: - "Meg tudna Ön bocsátani?" - Néhány másodperc telhetett el, amíg előre nyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos óráknak tűnt, mert még sohasem történt velem, hogy ilyen nehéz dologban kellett dűlőre jutnom, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsátanom. Tudtam: az Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Ha meg nem bocsátjátok az embereknek a bűneiket - mondja Jézus - a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek. Én ezt tudtam. Nemcsak a Bibliából, hanem a mindennapi tapasztalatomból is. A háború befejezése óta egy olyan otthont tartottam fenn, a náci áldozat áldozatai számára, ahol őket gondoztuk, és ott kézzel foghatóan megtapasztaltam, csak azok, akik korábbi ellenségeiknek meg tudtak bocsátani, azok találtak vissza az életbe, és tudtak újat kezdeni. Tekintet nélkül arra, hogy milyen egészségi állapotban voltak. Aki a keserűségét ápolgatta, rokkant maradt. Ez éppen olyan egyszerű volt, mint rettenetes. És most itt álltam a hideg szívemmel. Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátás nem érzés dolga - gondoltam. A megbocsátás az akarat tette. S az akarat a szív hőfokának tekintetbe vétele nélkül is képes cselekedni. - Uram, Jézus segíts rajtam! - imádkoztam magamban. Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy megbocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is. Elengedtem a jegyzeteimet, s mint egy darab fát gépiesen bele tettem a férfi kinyújtott kezébe. S amikor ezt tettem, valami különös dolog történt. Valami gyógyító melegség hatotta át az egész szívemet, egész lényemet. Sírni kezdtem. Megbocsátok testvér - mondtam - teljes szívemből! Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őr, és az egykori fogoly. Isten szeretetét soha nem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban. Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, akiről a Róma 5,5-ben ezt olvassuk: "Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk."[/FONT]
     
    Asperrimus, szászsára és Jaszladany kedveli ezt.
  11. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Gyökössí Endre : Recept

    – Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
    – Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
    – A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
    – Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
    – Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
    – Mit tett eddig?
    – Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
    – Mióta imádkozik ezért?
    – Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
    – Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
    – Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
    – Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
    – Hát, hogy szeretni tudjam.
    – Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
    – Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
    – Szeretnék valami mást is ajánlani.
    – Azért jöttem.
    – Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
    – Igen, körülbelül így.
    – Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
    – A kereszten?
    – Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
    – De mit tegyek?
    – Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
    – De mondtam, hogy gyűlölöm.
    – Meg akar gyógyulni?
    – Igen.
    – Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
    – Mit tegyek hát?
    – Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
    – Kiváltanám.
    – Bevenné?
    – Bevenném.
    – Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
    – Írom.
    – Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
    – Már évek óta nem zongorázik.
    – De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
    – A csókot is kell?
    – Igen.
    – Jaj!
    – Miért, jaj?
    – Mert évek óta nem csókoltam meg.
    – Vállalja ezt a hetet így?
    – Megkísérlem.
    – Isten segítse. Várom.
    Nem jött. Hetekig nem jött.
    De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
    Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!
    Tessék.
     
  12. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Lydia élete Istennel

    Derek Prince előszavából : "Mindezek felett láttam, hogy a Szellem táplálja, vezeti és támogatja őt minden nap, egész nap, a Biblia lapjain keresztül. Én tanulmányoztam az Írást eredeti nyelvén, elemeztem történelmi összefüggéseit, szentírás-magyarázatokat mérlegeltem. Lydia hagyta, hogy szóljon a szívéhez. Egyszer ezt mondta: „Úgy olvasom János evangéliumát, mint egy szerelmes levelet”."
     
  13. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    „Isten szavát enni.”


    Részlet:

    Semmi kétség – nem voltunk éppen boldog pár. A férjemet, cseppet sem érdekelte újonnan szerzett hitem; majdnem úgy fogadta, mintha szeretőt csíptem volna fel.
    Feltöltődés
    Különösen fontos volt számomra, hogy minden nap szakítsak időt bibliaolvasásra, és hagyjam, hogy Isten gondolatai töltsék be éhes lelkemet. A barátnőm, Connie úgy nevezi ezt: „Isten szavát enni.” Aztán megtörtént a csoda: a szájból, amely máskor sértő, bántó szavakat ontott, a döntő pillanatban építő és gyógyító szavak buggyantak elő.
    De puszta szavak nem állítanak helyre egy házasságot. Tettekre is szükség van, amelyek bizonyítják a szavak valódiságát. Keresztény barátnőim biztatására nem csak annyit tettem, hogy többé nem bíráltam a férjemet. Az ő tanácsukra csapatként kezdtem együttműködni a férjemmel. Meg kellett tanulnom, hogy terveit és érdeklődési területeit a sajátom elé helyezzem, és alkalmakat adjak rá, hogy kibontakozzon. Figyeltem, hogyan csinálják a barátnőim. Ők meghallgatták, ha férjük a barátairól vagy munkahelyi feladatairól mesélt. Olyan dolgokat kerestek, amin közösen nevethettek, és igyekeztek szépséget csempészni a hétköznapi csekélységekbe is. És mindenekelőtt buzgón imádkoztak a férjük életének minden mozzanatáért.
    Amint magam is követni kezdtem példájukat, észrevettem, hogy napi imádságaim
    több mint ezer szót tesznek ki. Kértem Istent, hogy vezesse a férjemet egész nap, adjon neki bölcsességet és védelmet, nyissa meg előtte a megfelelő utakat, és az összes többit zárja le. Hittem, hogy Isten valóban megteszi mindezt, még ha a lelki élet területén férjem akkoriban nem is volt a család feje, ahogy szerettem volna. A János 9,31 tartalmaz egy erőteljes ígéretet az imádkozó feleség számára: „Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.” Tapasztalatom szerint Isten nem csupán meghallgatja, hanem úgy hallgatja meg, hogy az szinte „mellbe vágja” az embert.
    A felebaráti szeretet megnyilvánulásai
    Amikor például az autónk teljesen váratlanul kilehelte a lelkét, a férjem ingerküszöbét ez túllépte. Kétségbeesetten imádkoztam csodáért. Néhány nap múlva a gyülekezetemből egy autókereskedő kölcsönautót adott, hogy másik kocsi után nézhessünk vele. Röviddel később, pedig beszerezte nekünk életünk legszebb autóját, és olyan árat kért érte, amit még csekély jövedelmünk mellett is megengedhettünk magunknak. A férjem igen meglepődött – az én lelkem, pedig ujjongott!
    Ahhoz azonban, hogy hatékonyan tudjak imádkozni, meg kellett szabadulnom minden rossz érzéstől, ami közöttünk állt. A haragos érzés megakadályozza, hogy egy kapcsolat egészségesen változhasson. Naponta minden ilyen érzést imádkozással tudatosan ki kellett irtanom magamból.
    Arra is ráébredtem, hogy egy nagyszerű csapattagnak nem muszáj minden játékban hangadónak lennie. A harmadik terhességem nyolcadik hónapjában „jobbik felem” hirtelen bejelentette, hogy talált egy új munkahelyet – igen messze meghitt keresztény környezetemtől. Nehéz döntés előtt álltam: vagy rábízom magam Isten nyilvánvaló vezetésére, vagy a sarkamra állok, és ismét boldogtalanná teszem mindkettőnket. Az első lehetőséget választottam, és az út szó szerint csodákkal volt kikövezve: egy vadonatúj ház, amit egyetlen fillér befizetése nélkül megvásárolhattunk. Aztán egy sereg új játszótárs magányos, ötéves kisfiúnknak, és két idősebb, hívő asszony, akik engem, szegény keresztény anyát szeretettel a szárnyaik alá vettek.


    Nagy változások
    Alig néhány hónappal az után a fájdalmas ebéd után, amikor férjem olyan lényeglátóan nyilatkozott keresztény életemről, a családunkban óriási változásokat lehetett észrevenni. Visszatért a derű és a romantika egy olyan házasság kísérőjelei, amely most jobb volt, mint valaha. Már nem az a fajta szeretet irányított bennünket, amely abból indul ki: „Ha te boldoggá teszel engem, én is boldoggá teszlek téged”, hanem sokkal erősebb, tartalmasabb szeretet, amely folyton új dolgokat talált ki, hogy közölje társával: „Te vagy a legszebb ajándék, amit Isten készített számomra. Az a legnagyobb örömöm, ha szerethetlek, és szolgálhatlak.”
    Természetesen mindehhez időre volt szükség, és a folyamat magában hordozta a fájó magány pillanatait is. Ha éjszakánként néma könnycseppek hullottak a párnámra, Isten egy szeretetteljes ígérettel vigasztalt: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!”(Zsolt 126,5) Isten nemcsak megértette fájdalmamat, hanem küldött is valakit, aki megmutatta, hogyan tudom azt elviselni.
    Amikor először megpillantottam Elizabethet, úgy véltem, ő a legszebb asszony, akit valaha láttam. Az ezüstös hajú, hatvan év körüli nő rendíthetetlen, szeretetteljes elfogadókészséget sugárzott mások felé. Fred, a férje inkább a nyugodtabb fajtához tartozott, aki nem a szavak embere. Ha eljött a feleségével az istentiszteletre, gyakran kéz a kézben ültek a padon, mialatt én arra gondoltam. „Én is ilyen házasságra vágyom!”
    Nem telt bele sok idő, és Elizabeth megkérdezte tőlem, segítenék-e neki a heti gyermekfoglalkozásokon, amiket a szomszéd gyerekeknek tart. Kellemes hangja életre keltette a bibliai történeteke, amiket hetente egyszer egy szobányi eleven gyermeknek mondott el. Köztük ült az én kisfiam is. Egyik nap összeszedtem a bátorságomat, és elmondtam neki, mennyire szeretném, ha férjem osztozna a hitemben.
    Amikor erre azt válaszolta, hogy Fred sem keresztény, csodálkozva kérdeztem: „Micsoda? És hogy bírtad ki ilyen sokáig?” Menten elhagyott a bátorságom a gondolatra, hogy talán még harminc vagy negyven évig kell arra várnom, amíg a férjem rábízza életét Istenre.
    „[FONT=Times New Roman CE, serif]Egy napon világossá vált előttem, hogy Isten arra hívott el engem, hogy szeressem
    Fredet, és az életet olyan jól és kellemesen alakítsam amennyire csak tudom – magyarázta
    Elizabeth.- Azt nem mondta, hogy változtassam meg őt. Csak olyasvalaki képes megváltoztatni egy embert, aki olyan hatalmas és erős, mint Isten! Habár Fred nem osztja a hitemet, mi ketten boldog házasságban élünk, és Isten nagy dolgokat vitt véghez a gyermekeim életében. Mindannyian erős keresztények, akik mindennap imádkoznak az apjukért. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten ezeket az imádságokat meg fogja hallgatni. És így is történt. Sok évvel később megtudtam, hogy Fred röviddel halála előtt elfogadta Jézus Krisztust személyes megváltójának.
    [/FONT]
    Az olyan nők, mint Elizabeth segítettek megértenem, hogy Isten azért ajándékozott meg a férjemmel, hogy szeressem, tiszteljem és örüljek neki, és nem feltétlenül azért, hogy kielégítse minden érzelmi szükségletem. Ezt a feladatot Isten megtartotta magának. Csillapítani akarja lelkem leghőbb vágyát, és önmagával, a végtelen szeretet egyetlen igaz forrásával betölteni azt.
    Célhoz érve
    Mint minden jó apa, Isten is szereti meglepni a gyermekeit. Hat hónappal az után a döntő vasárnap után a férjem egy este kétnapos üzleti útról tért haza. A lelki pásztorunk benézett hozzánk, hogy beszéljen velem a gyülekezeti tagságról, ehelyett azonban egész este a férjemmel társalgott.
    Mialatt én némi harapnivalót készítettem a konyhában, a férjem feltárta utolsó megmaradt kételyeit a keresztény hittel kapcsolatban. „Nem tudtam elhinni, hogy ez lehetséges-gondoltam. Ha most bemegyek, talán mindent elrontok!” Amikor lehajtotta a fejét, és némán befogadta a szívébe Krisztust, a konyha sarkában hálaimát rebegtem Istenhez. Különös módon ez ugyanaz a sarok volt, amelybe oly gyakran menekültem, hogy „segélykérő imákat” küldjek az ég felé. Most örömének áradt belőlem.
    Azóta huszonnyolc év telt el. Évek, amelyek megtanítottak, hogy Isten útjain a szeretet az az erő, amely megváltoztatja a dolgokat. Ma csak csodálkozni tudok azon, milyen nagyszerű pap lett a férjemből. Közös örömünk abban áll, hogy más házaspárokat, családokat támogatunk kiscsoportok létrehozásával, bibliaórák, előadások és írott munkák segítségével.
    Idén ünnepeljük a 35. házassági évfordulónkat. Vajon a mi házasságunkban mindig minden simán ment? Természetesen nem, de rendkívül izgalmas volt, hogy kölcsönösen meg tanuljuk szeretni egymást, és együtt, egy csapatként haladjunk előre. Lesz-e valaha tökéletes házasság miénk? Kétlem, mivel az egyik házasfél én vagyok! De élvezet ezen munkálkodni. Milyen hálás is vagyok, hogy Isten adott nekem még egy esélyt, a szeretetre!
    Virelle Kidder író. Ez az írása először a Today’s Christian Woman-ben jelent meg.
     
  14. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Gyökössy Endre: Szó nélküli szeretet...

    "…megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy en­gem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani, csak csöndben vagyunk. És VAGYUNK. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

    A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról. Ez tudományosan hangzik, ma­gyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét. Amikor nem mondunk semmit, hanem két ember együtt van az Úr­ban, a lelki gondozó és lelki gondozottja, egy beteglátogató lelkipásztor és egy beteg em­ber. Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy en­gem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani, csak csöndben vagyunk. És VAGYUNK. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

    Nekem nem az egyetemen tanították meg a nonverbális ciononiát, hanem az új­pesti Károlyi kórházban. Amikor egyszer tényleg nagyon az életem peremén voltam, hol lesüllyedtem, hol felemelkedtem, belé­pett az ajtón a szobámba valaki, az arcát ma is látom, a nevét azóta sem tudom. Nem szólt egy szót sem, pillanatra letérdelt az ágyam mellé - mindenféle belém volt szur­kálva: infúzió, transzfúzió, amit csak akarok -, megfogta a kezemet, amelyik szabad volt, a homlokát a kezembe tette, éreztem a hom­loka melegét. Egy idő múlva felállt, valami nagy melegség költözött a szívembe, azután fölibém hajolt, azt hiszem, megcsókolta a homlokomat és szó nélkül kiment. Míg élek el nem felejtem.

    Bizony, énnekem nagyon sokba került, hogy ezt megtanultam. Nem könyvből. A ha­lálom peremén tanultam meg, micsoda hal­latlan sugárzó ereje van az ilyen lelki gondozásnak, amikor egy szó sem esik. Egyetlen szó sem. Valaki ott van az élet-halál pere­mén, a másik letérdel mellé, megfogja a ke­zét, öt percig sugározza a szeretetét, homlo­kon csókolja, és kimegy.

    Hiszen mit tudsz tenni valakivel, aki rá­kos és tudja, hogy te is tudod, hogy ő is tud­ja - hazudjunk? - Az ajtóban beigazítjuk az arcunkat, hogy mosolyogjunk? Nem. Többet ér a szó nélküli szerető együttlét.

    Látjátok, ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, élet és halál peremén. Amit a Sátán rosszra akart fordí­tani, azt Isten jóra fordította. Tanultam va­lamit, amit könyvből nem lehetett volna megtanulni. Azt hiszem, megtanítani sem nagyon, csak felhívni a fiatal generáció fi­gyelmét, hogy bármikor kerülhetnek ők is olyan helyzetbe, amikor átélik ezt. Legalább hadd tudják, hogy van ilyen. Amikor jobb egy szót sem ejteni, csak éppen a másik mel­lett lenni, szavak nélkül és szeretni.

    Pál apostol, így mondja: Akik az Istent sze­retik, minden a javukra van ( Róm 8,28 ) . Még egy kórházi ágy is a Károlyi kórházban. Így ér össze a fény és az árnyék, a szenvedés és a szavak nélküli szolgálat. Nagy iskolákat kell kijárni, de nem mindig az iskola padjai­ban. A legnagyobb leckét általában nem könyvből tanulja az ember, hanem az élet és a halál mezsgyéjén, meg a térdein."
     
  15. Csillag7

    Csillag7 Állandó Tag

    Dícséretek

    Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.Ef 5,19


    Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek a fenti írásokat, amik által táplálta Isten az én kis mustármag hitemet is! Az Úr áldjon és örizzen szüntelen Benneteket! Lilla :)
     
  16. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Mi is köszönjük, hogy olvashattuk ezeket a történeteket. Ha van még, szívesen olvassuk azt is.

    Ha az üzeneteidben letiltod a grimaszokat, vagy ha a szám és a zárójel közé beteszel egy szóközt, akkor nem jelennek meg ezek a zavaró sárga kis izék.
     
  17. berenike

    berenike Állandó Tag

    koszonom nektek az irasokat...hosszu az ut meg elottem de tudom hogy isten engem is megtalal segitsetek imatkozni hogy a helyes utra lepjek
     
  18. Asperrimus

    Asperrimus Állandó Tag

    Kedves Berenike!

    A Mi az Evangélium című négy oldalas írás azzal foglalkozik, hogy hogyan kell rálépni az útra.
     
  19. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Örömmel segítünk, berenike. Meggyőződésem, hogy Isten már megtalált téged, csak fogd meg a feléd nyújtott kezét!

    Ésa. 43.1, 4.
    Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
    Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek.


    [​IMG]
     
  20. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    A Biblia beszél

    A Biblia egy beszélő könyv.
    Számtalanszor tapasztaltam már, mennyire igaz ez a megállapítás.
    Isten sokszor és sokféle módon szól hozzám nap mint nap a bennem lakozó Szent Szelleme által, legtöbbször a Biblián keresztül, mivel a Biblia mindig kéznél van. És Istent minden problémával lehet "zaklatni". A leghétköznapibb dolgokban is lehet Istentől kérni és kapni iránymutatást. És mindig érdemes Neki engedelmeskedni.

    Most csak két példát mondanék erre az életemből.

    20 éve, amikor megtértem, sok helyretennivaló volt az életemben (ma is van, persze). Az egyik ilyen volt a testvéremmel való kapcsolatom. Már évekkel korábban összevesztem vele egy örökség miatt. Többen biztattak, hogy pereljem be a testvéremet, mivel szerintük méltánytalanul kiforgatott az örökségből. Erre készültem.
    Ám miután befogadtam Jézust a szívembe, és kezembe vettem a Bibliát egyszer csak az alábbi ige elevenedett meg előttem, és egyenesen a szívemhez szólt:

    1Kor. 6.6
    Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt.
    Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?
    Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek!

    Ha Isten emberi hangon mondta volna ezeket, akkor sem hallottam volna tisztábban. Azonnal letettem mindenféle pereskedésről.
    És a Biblia nem csak megszólal, de mindjárt formálja, alakítja is az ember szívét. Mert az embert megrendíti, amikor Isten szól hozzá. Hogy a világ Teremtője ilyen figyelemre méltatja, megszólítja, törődik a dolgaival, tanítja, neveli vezeti az embert; ezt a szeretetet nem lehet elbírni könnyek és térdre borulás nélkül.

    Nem csak lemondtam mindenféle pereskedésről, lemondtam az örökségről, hanem ki is békültem a testvéremmel, aki azóta szintén Jézusé lett, és a legcsodálatosabb testvéri kapcsolat van köztünk immár 20 éve. Isten pedig azóta sokszorosan adta nekem vissza azt, amiről az Ő indítására lemondtam. De a legnagyobb kincs mégis a testvérem szeretete, és az Istennel való békességem.

    Egy másik anyagiakkal kapcsolatos eset az életemből:
    Szomszédunk, egy idős úr, egyszer segített nekünk fuvarozni az autójával. Természetesen felajánlottuk, hogy a benzinköltséget fizetjük. De jóval többet kért annál, mint amennyibe a benzin kerülhetett. Nem éreztem jogosnak a kérését, nem akartam annyit fizetni. Tudtam, hogy ebből sértődés és harag lesz, de nem érdekelt. Nem akartam, hogy becsapjanak.
    Este aztán beszéltem az Úrral. És akkor Isten megszólalt ezen az igén keresztül:

    Mt. 5.40
    Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is.
    Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.


    Másnap elnézést kértem a szomszéd öregúrtól, és nem csak a kért összeget fizettem ki neki, de még tettem is hozzá. A jó szomszédi viszony megmaradt, sőt, attól kezdve a szomszédunk elhalmozott minket mindenféle ajándékokkal, és olyan kedves volt hozzánk mint soha azelőtt.
    Azóta meghalt, és tudom, hogy nem lett volna érdemes néhány forintért évekig haragban lenni vele, és neheztelni egymásra. Hálás vagyok Istennek a tanácsáért.
    Az anyagi dolgok nem könnyű terület. De könyvet lehetne írni Isten anyagi gondviseléséről, amit megtapasztaltam a 20 év alatt, és amit tapasztalok a mai napig, amióta az Úré vagyok. Folyamatosan átélem ennek az igének az igazságát:

    Zsolt. 34.11
    Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

    Mondanék még két példát lelkész barátom elbeszéléseiből is arra, hogyan szólal meg a Biblia:

    Egyszer a barátomat megkísértette az a gondolat, hogy elégtételt vegyen magáért, és azt az embert, aki feljelentésével őt az 50-es években a KGB kezére juttatta, ő is feljelentse. Megtudta, hogy az az ember, aki akkor már püspök volt, adót csalt, amit Ukrajnában a 60-as években szigorúan büntettek.
    De mielőtt elindult volna, hogy feljelentse, még kinyitotta a Bibliáját. Ez az ige szólt hozzá a Példabeszédek könyvéből:

    A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
    Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. (Péld. 24-9,;25.9 )

    Tudta, hogy ez neki lett megírva. Mélyen elszégyellte magát Isten szavaitól.
    Erre az intésre aztán megkereste a püspököt, és elmondta, hogy milyen szándékkal indult el, de Isten szeretetteljes, kemény keze visszatartotta. A püspök nagyon levert volt, de a barátom azt mondta neki: Nem fogja feljelenteni, mert Jézus lelkülete nem engedi.
    Később örült annak, hogy nem kellett hordoznia annak a terhét, hogy egyszer valakit feljelentett.

    És még egy igaz eset, amit ő mondott el.

    Egyszer egy asszony megkérdezte tőle, komolyan mondta-e azt, amit a prédikációjában mondott: hogy a Biblia beszél. Mert az asszony ezt nem tudta elhinni.
    Barátom azonban megerősítette: De igen, ez a könyv beszél. És biztatta az asszonyt, hogy próbálja ki.
    Az asszony azonban fejét csóválva, hitetlenkedve ment el.
    Néhány nap múltán a barátom abban az utcában járt, ahol ez az asszony lakott. Az asszony meglátta őt a háza ablakából. Kiszaladt az utcára, és izgatottan hívta be a házába: "Jöjjön lelkész úr, mondanom kell valamit!"
    És a következőt mondta el:
    "Emlékszik, amikor legutóbb beszéltünk, és maga azt mondta, hogy a Biblia beszél? Én ezt nem hittem el. De amikor hazajöttem, mégis csak kinyitottam. És ezt a sort olvastam benne:
    "Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." (Jer. 33.3)
    Kiejtettem a Bibliát a kezemből, lelkész úr! - folytatta az asszony. - Ez a könyv tényleg beszél!"

    Igen, a Biblia beszél. Még temérdek példát tudnék hozni a magam és mások életéből arra, hogyan szól hozzájuk Isten a Biblián keresztül. De azt, hogy milyen csodálatos, felemelő érzés meghallani belőle Isten szavát, azt nem tudom leírni. Azt meg kell tapasztalni.
    Ahogy tanácsol, ahogy fedd, ahogy buzdít, ahogy bátorít, ahogy gyógyít, ahogy vigasztal... mert senki sem tud csodálatosabban vigasztalni, mint Isten az Ő igéjén keresztül.
    Az Ő szavai egyenesen az ember szívébe hatolnak.
    Amikor lesújtott a gyász a maga fájdalmával, bánatával, kétségbeesésével együtt, Jézus szavai megelevenedve szóltak hozzám:

    "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Ján. 14.27)

    Az Ő szavai tényleg "lélek és élet".

    "A beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet."
    (Ján. 6.63)
     
    Asperrimus, Csillag7 és szászsára kedveli ezt.

Megosztás