A Bibliáról tisztán

„Az Úr Jézusnak a szeretete olyan különös. Azokhoz szólok, akik talán néha azt mondják, hogy engem már nem szerethet.
Jézus előre megmondta, hogy Péter meg fogja tagadni. Előre megmondta, tudja… és amikor Péter megesküszik a szolgák előtt, nyomorult szolgák előtt: „Esküszöm az élő Istenre, süllyedjek el, ha igaz… én nem ismerem azt az embert! Nem tudom, ki a Názáreti!”
Jézus megfordul… visszanéz az erkélyről. Össze van verve az arca; leköpdösték, ököllel verték, csupa kék és zöld folt. Ránéz Péterre.
Ha abban tekintetben lett volna ítélet, Péter meghal. Öngyilkos lesz.
Szánalom volt benne, és biztató szeretet:
„Péter állj talpra! Így is szeretlek, Péter! Most is szeretlek! Az enyém vagy most is!… Péter szeretlek, az enyém vagy! Ne essél kétségbe, Péter! Leszel te még apostol!”
Ez volt Jézus szemében. Ez mentette meg Pétert.
Ha ti odamentek Krisztus elé vereséggel telve, nem fog rátok ütni. A pásztornak nem azért van pásztorbotja, hogy üsse a bárányokat. Ott vannak a kutyák rá. Ő a bárányt felemeli, és a vállán viszi, ha már nem bír menni.
Egyetlen egy dolog az élet biztonsága: Krisztushoz jönni és megadni magamat. A többi az Ő dolga.
Ő megígérte… jaj de sokszor menekültem így meg, különösen, míg fiatalabb voltam;
Azt mondtam: Nem élek tovább, méltatlan vagyok! Így menjek Krisztushoz? Ezek után? Én a papnövendék?…
És akkor szólt hozzám: „Aki énhozzám jön semmiképpen el nem küldöm magamtól”…
és kinyitottam a Bibliát, rátettem a kezem a igehelyre: Uram, itt van!… Te mondtad! Nem küldhetsz el!… Még így se! Köteles vagy megbocsátani… és elfogadni! Megígérted!
És én is megígérem neked, hogy a tied leszek.
Így menekültem meg.”

(Zimányi József)

Ján. 6.37
"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;"

"India - Megtérési történetek
Indiából jöttem



(Sadhu Sundar Selvaraj 1992. szept. 12-én Budapesten, mintegy négyezer érdeklődő előtt elmondott tanúságtevésének alapján)

A nevem Sadhu Sundar Selvaraj. Nagyon örülök annak, hogy ebben a szép országban lehetek, és elmondhatom az üzenetemet!
Apám hindu pap volt, aki idejének nagyon jelentős részét azzal töltötte, hogy szolgáljon vallásunk különböző isteneinek. Amikor hazajött, hosszú órákat töltött el azzal, hogy gyöngyöket morzsolva imádkozott, és az előírt szertartásokat elvégezte. Egyszer az istenek azt mondták neki, hogy készüljön fel egy különleges eseményre. Negyven napig sanyargatta magát és meditált, aztán különféle finom ételeket készítettünk, és éjszaka kivittük a temetőbe, hogy felajánljuk az isteneknek.
Apámnak az istenség azt parancsolta, hogy vágja meg a kezét, de a kicsöpögő vér nem érte el a földet! Én ott voltam és láttam, hogy a szellemek fölfogták. Megértettük, hogy vérszövetség jött létre az istenséggel. Ez nagyon gyakori az indiai vallásban. Ezek az istenségek nagy terheket raktak ránk, sok nehéz dolgot követeltek tőlünk, de féltünk, hogy ha megtörjük a szövetséget, akkor végeznek velünk. Családomban én voltam a legidősebb fiú, ezért természetes volt, hogy engem is felkészítettek papnak, hogy szolgáljam a hindu isteneket. Apám megtanított minden szertartásra és minden tudományra. Gyakran megidéztük a szellemeket tárgyak segítségével, kértük őket, hogy menjenek be például homokba, vagy hamuba, amit aztán a vízbe szórtunk.

Ami a reinkarnációt illeti

1986-ban Tibetben jártam és elmentem a főváros egyik kolostorába. A kolostorban rengeteg kutya volt, ezért megkérdeztem az egyik lámát: "Láma, ez szent hely, miért van tehát itt mégis ez a sok kutya?" "Testvérem, ezek nem akármilyen kutyák - felelte, az elmúlt életükben ezek a kutyák lámák voltak. Nem jó lámák, hanem rosszak, így aztán a következő reinkarnációban kutyák lettek. De nagy becsben vannak nálunk, mert lehet, hogy legközelebb megint lámák lesznek." Ez a reinkarnáció. Abban az időben én is ebben hittem és rettegtem. A szívemet leuralta a félelem. Sanyargattam magam, böjtöltem, imádkoztam, hordtam az ételeket az isteneknek, szolgáltam őket, végeztem a ceremóniákat, tiszteletadásokat, köszöntéseket. Kértem az isteneket, hogy adjanak nekem békességet. De semmilyen válasz sem jött. Kelepcébe csaltak, eleinte minden jónak tűnt, de amikor már belekerültem, nem volt kivezető út! Az egyik isten után a másikhoz fordultam, kiáltoztam nekik: "Hűségesen szolgáltalak titeket nap nap után, miért nem válaszoltok nekem, miért nem adtok békességet nekem?" De erre sem jött válasz. Mély depresszióba estem, olyan voltam kívül, mint egy alvajáró, belül pedig tele voltam szorongással és félelemmel.

"Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!"

Egy napon a postaládámban egy meghívót találtam. Keresztények invitáltak egy istentiszteletre. Gondoltam elmegyek. A prédikátor Jézusról beszélt, hogy Ő az egyetlen Isten, Aki örök életet tud adni. Aztán megkérdezte, hogy van-e valaki, aki el akarja fogadni Jézust Istenének és Urának? Azt gondoltam magamban: "a mi vallásunkban közel 330 millió istenség van, minek nekem még egy?" Ekkor a bensőmben megszólalt egy hang: "Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!" Nem akartam engedelmeskedni, de a hang egyre csak ismételte: "Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!" Gondoltam magamban: "Na jó, majd eljövök a jövő héten is, és meglátom..." De a hang egyre erősebb lett bennem. "Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!" Végül magam se tudom hogyan, de kimentem és elmondtam életem első imáját a keresztények Istenéhez: "Jézus, légy az én Istenem, én elfogadlak Téged, mint az én Megváltómat. Kérlek, bocsáss meg minden bűnt, és költözz az életembe, a szívembe, én követni foglak téged!"
Abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, soha nem ismert békesség áradt rám. A félelem, a depresszió eltűnt. Tudtam, hogy Jézus Krisztus az egyetlen igaz Isten, az Egyedüli, aki képes valóságos békességet adni! Megértettem, hogy akiket eddig szolgáltam, közönséges démoni szellemek voltak, és azért nem tudtak nekem békességet adni, mert maguk is félelem és rettegés szolgái. Jézus Krisztus az egyetlen, aki képes megszabadítani ennek a világnak az elemeitől! Soha nem látott öröm és szeretet van azóta az életemben.

A keleti vallások belső szellemi tartalma

Feladatomat most abban látom, hogy az életem történetével tanúskodjam az emberek előtt. Átéltem és láttam azt, amit a keleti vallások az embereknek adni tudnak. Látom a nyomort, pusztulást, az iszonyatos szenvedéseket, a kegyetlen elnyomást, amit a keleti vallások eredményeznek Indiában és Tibetben. A nyugati emberek általában "magasabb rendűnek", képzettebbnek, műveltebbnek, civilizáltabbnak tartják magukat a keleti embereknél. De megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy ezek a civilizált nyugati emberek elkezdtek olyan ostobaságokban hinni, mint a reinkarnáció, a csillagjóslás, a meditáció, a jógázás. Beavatott hindu papként én ezekben mélyen benne voltam. Hazugság, csalás, szemfényvesztés. A szolgasághoz, szellemi kudarchoz, összetört élethez, a kárhozathoz vezető leggyorsabb és legbiztosabb út! Engedd meg, hogy óva intselek! Én végigcsináltam, tudom miről beszélek! Egy alkalommal az Egyesült Államokban a Dalai Láma tartott összejöveteleket. A világ minden tájáról közel hatezer ember vett rajta részt. Amikor a láma belépett a terembe, hirtelen légzúgás támadt, és mint egy szél, a démoni szellemek elözönlötték a termet. A láma a jógáról beszélt, majd együtt meditált a hallgatóságával. Hirtelen Jézus megnyitotta a szememet, és láttam, ahogy a gonosz démoni szellemek betöltik az egész termet. A láma ekkor felszólította az embereket, hogy hívják ezeket a démoni szellemeket az életükbe. És láttam, hogy ezek a művelt, civilizált nyugati emberek készek voltak arra, hogy a legádázabb ellenségeiknek kiszolgáltassák magukat! Ne legyetek esztelenek! Lássátok meg, hogy ezek az "istenségek" milyen pusztítást végeznek azokban a nemzetekben, ahol teret engedtek nekik! A guruk, a messze földről jött egzotikus idegenek nem tudnak nektek jó dolgokat hozni. Az ő békességük nem az élet békessége, hanem a halál békessége! Egyetlen Isten van, aki örök életet tud adni, aki meg tud szabadítani a bűneidből, aki valóságos belső békességet képes adni neked, az Ő neve: Jézus Krisztus!"
(Az idézet az indiai-kuldetes.extra.hu oldalról származik.)



Ez az élőszóban elhangzott üzenet szerkesztett változata. Ha igény van rá, ennek a hanganyaga is megvan.

A MOST Jézusa - János ev. 11.

"Jézus Krisztus szerette a nehéz sorsú embereket. Mindig együtt akart lenni a gondokkal küzdőkkel.
Ezért valahányszor Jeruzsálembe ment, bár napközben Jeruzsálem utcáit járta, ahol gazdag emberek, írástudók, politikai hatalommal bírók éltek, éjszakára sosem maradt ott. Este mindig eljött Jeruzsálemből, és Bethániába ment.
Bethánia egy kis falu volt, ahol szegény emberek laktak. Szenvedő, sok problémával küzdő emberek. És éjszakára Jézus mindig ezekkel a nehéz sorsú emberekkel volt együtt.
Szerette a szegény embereket. Szerette a beteg embereket. Szerette a fájdalommal küzdőket. Szerette a bűnösöket. Azt akarta, hogy vele legyenek. Ezért Jézus mindig Bethániában töltötte az éjszakát.
Volt egy szegény család Bethániában, akiknél Jézus rendszerint megszállt. Lázár, Jézus barátja, együtt élt két nővérével. Elvesztették a szüleiket, bár még fiatalok voltak. Nagyon szegényen éltek, Bethánia legszegényebbjei közé tartoztak.
És Jézus őket szerette a legjobban. Náluk szállt meg. A faluban mindenki tudta, hogy Jézus szereti őket.
Egy napon Jézus távol volt, a Jordánon túl. Lázár megbetegedett. A nővérei kétségbeestek. Hívták az orvosokat. Az orvosok próbálták meggyógyítani őt, de nem tudtak rajta segíteni. Lázár betegsége egyre súlyosbodott.
Ezért Márta és Mária üzenetet küldtek Jézusnak:
„Jézus, gyere hozzánk gyorsan! Akit szeretsz, haldoklik.”
Reménykedve vártak Jézus érkezésére.
De mielőtt Jézus megérkezett, Lázár meghalt.
Szörnyű tragédia volt ez a két nővér számára. Elvesztették a reményt. Mélységesen el voltak keseredve, és zokogtak. Nem tudtak enni. Nem tudtak aludni. Kétségbeesettek voltak.
Az emberek eljöttek, hogy eltemessék Lázárt. Betették Lázár testét egy barlangba, majd egy nagy követ hengerítettek a barlang bejáratára.
És eltelt egy nap. Jézus nem jött.
A második nap is eltelt. Jézus nem jött.
A harmadik nap telt el. Jézus nem jött.
Mert Jézus mindig Isten órája szerint cselekedett. Nem mozdult addig, míg az Atya nem mozdította.
A negyedik napon Mártának szóltak, hogy Jézus közeleg. Márta felkelt és kifutott Jézus elé.
Jézus még kívül volt a falun. Márta leborult Jézus elé, és keservesen sírt. Azt mondta Jézusnak:
„Uram! Ha itt lettél volna négy nappal ezelőtt, nem halt volna meg a fivérem.”
De Jézus nem mondott semmit.
Márta azt gondolta, Jézus majd ráteszi a kezét, és vigasztalni fogja őt. De úgy tűnt, mintha Jézus haragudna.
Márta megijedt. Felnézett Jézusra.
Jézus szomorúnak látszott. Ezért Márta megváltoztatta a megvallását:
„Ó, Jézus, ha bármit kérsz most Istentől, Isten megteszi Neked.”
És Jézus azonnal válaszolt:
„Igen, élni fog a te fivéred.”
De Márta nem tudta elfogadni ezeket a szavakat. Azt mondta:
„Igen, fel fog támadni a fivérem az utolsó napon, a feltámadás napján.”
És akkor Jézus Márta szemébe nézett, és azt mondta:
„Márta, én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed-e ezt?”
Márta azt felelte:
„Ó igen, hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, Akinek el kellett jönni erre a világra.”
Márta csak a négy nappal azelőtti Jézus visszatéréséért imádkozott.
Azt mondta Jézusnak:
„Ha itt lettél volna négy nappal ezelőtt, nem halt volna meg a testvérem.”
Márta a múlt Jézusának a visszatérését akarta. Jézus azonban a jelenben állt előtte. Azért jött, hogy megoldja a problémát. De Márta nem a MOST Jézusához folyamodott. Hanem azt mondta: „Meg tudtad volna tenni ezt a csodát négy nappal ezelőtt. De most nem tudod megtenni.”
Ezért döbbent meg Jézus. Ezért volt szomorú. Azt akarta, hogy Márta a MOST Jézusát vallja meg.
„Márta, fel fog támadni a testvéred, MOST!”
De Márta nem tudta ezt elfogadni, tehát áttette Jézust a jövőbe:
„Ó igen, fel fog támadni a testvérem a feltámadás napján, a jövőben.”
De Jézus azt mondta: „Márta, én MOST vagyok a feltámadás és az élet. MOST vagyok itt, hogy feltámasszam a testvéredet.”
De Márta nem tudta ezt elfogadni. Azt mondta: „Igen, te vagy a Krisztus, aki e világra jövendő volt.”
Ez a probléma ma is Jézus Krisztus egyházával.
Az emberek a kétezer évvel ezelőtti Jézushoz folyamodnak. Azt mondják: „Kétezer évvel ezelőtt Jézus megváltott. Kétezer évvel ezelőtt Jézus gyógyított. Kétezer évvel ezelőtt Jézus kiűzte az ördögöket. Kétezer évvel ezelőtt Jézus megetette az éhezőket. Igen, kétezer évvel ezelőtt Jézus lecsendesítette a vihart. De most nem tudjuk, mi történt Jézussal.”
Jézus nem tett csodát Mártán keresztül, mert Mártának helytelen hite volt.
Ezért Jézus azt mondta neki: „Márta, menj haza! Küldd ide Máriát! Máriának helyes hite lesz. Mária jó „bibliaiskolás” volt.”
Márta tehát hazament, és odaküldte Máriát:
„Mária, Jézus téged hív.”
Mária tehát felállt, és odament Jézushoz. Letérdelt Jézus elé. Jézus helyes megvallást várt tőle. Azt szerette volna hallani Máriától:
„Jézus, te MOST…” „Te MOST oldod meg a problémát. MOST tudod feltámasztani a testvérem. MOST tudsz segíteni.”
Jézus erre a megvallásra várt.
De Mária azt mondta:
„Ha itt lettél volna négy nappal ezelőtt, nem halt volna meg a testvérem.”
Ó, Jézus szenvedett a szívében. Mély bánatot érzett. Mert Mária tanulta, hogy a jelenben kell Jézushoz fordulnia. De ő is és a nővére is a négy nappal ezelőtti Jézushoz folyamodtak. Vagy a jövő Jézusához folyamodtak.
De Jézus MOST jött, hogy megoldja a problémát.
Tehát nem folyamodtak Jézushoz. Ezért Jézus nem tudott csodát tenni. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Jézus így szólt:
„Feltámasztom a testvéred, menjünk oda!”
Odavezették Jézust Lázár sírjához. Márta és Mária sírva álltak ott. A hitetlenségük elszomorította Jézust. Kesergett a szellemében. És könnyezett.
Jézus tudta, hogy Lázár fel fog támadni. Nem Lázár halála miatt sírt, hanem Márta és Mária hitetlensége miatt.
Azt hiszed, Jézus a mi hitetlenségünk miatt nem könnyezik? Mennyi ideig akarjuk még, hogy könnyezzen?
Jézus odament Lázár sírjához. Ránézett Mártára és Máriára.
„Hengerítsétek el a követ!”
De az emberek mind azt mondták: „Ne tegyétek ezt, Márta! Ez sírgyalázás. Már négy napja halott. Már szaga van. Nem tehetitek ezt.”
De Jézus így szólt: „Márta, toljátok el a követ!”
Márta Jézusra nézett:
„Jézus, már négy napja meghalt. Már oszlásnak indult. Szaga van.”
Jézus megharagudott. Beleremegett a lelke. Mártára nézett, és így kiáltott:
„Márta! Nem mondtam-e néked, hogy ha hiszel, meglátod Isten csodáját?”
Jézus megparancsolta Mártának, hogy higgyen.
Ma Jézus ugyanígy szól hozzád:
„Problémád van?”
„Szenvedsz?”
„Nehézségeid vannak?”
„Jöjj, és higgy Bennem! És én megmutatom neked Isten dicsőségét!”
Jézus azt mondja: „Legyen néked a te hited szerint.”
Ma is, ha hiszel Jézusban, meg fogod látni Isten csodáját. Ez a dicsőség meg fog jelenni az életedben.
A hitetlenek azt mondták Mártának:
„Márta, ne tedd ezt! Az emberek őrültnek fognak tartani. Gondolkodj ésszerűen! Ne hengerítsd el a követ!”
De Jézus így szólt: „Hengerítsd el a követ!”
Kire fog hallgatni?
Kire fogsz TE hallgatni?
A hitetlenekre?
Vagy Isten Igéjére?
Márta és Mária úgy döntöttek, hogy Isten Igéje szerint tesznek. Az emberek kinevették őket. Ők azonban odamentek a kőhöz. Megragadták. Megpróbálták elmozdítani. De a kő nehéz volt. Nem volt hozzá erejük. A hitetlenek pedig nem segítettek nekik.
És Jézus sem segített nekik.
Mert Jézus azt akarta, hogy Márta és Mária mutassák meg a hitüket. Jézus azt akarta, hogy tegyék meg, amit meg tudnak tenni. És amit nem tudnak megtenni, Jézus fogja megtenni értük.
Jézus azt akarja, hogy higgy.
Azt akarja, hogy keresd Őt.
Azt akarja, hogy imádkozz Hozzá.
Azt akarja, hogy tedd meg, amit meg tudsz tenni. Azután Jézus megteszi, ami Neked lehetetlen. Azután Jézus csodát tesz érted.
Tehát Márta és Mária próbálkozott. Megragadták erősen a követ és küszködtek vele. Végül a kő elmozdult, és elhengerítették onnan. A barlang megnyílt. Érezni lehetett a szagot.
Akkor Jézus félretolta Mártát és Máriát. Odaállt a nyitott sír elé.
Márta és Mária el tudták hengeríteni a követ, de sose tudták volna feltámasztani a halottat. Ez Jézus feladata volt.
Tehát Jézus odaállt a nyitott sír elé, és így kiáltott:
„Lázár, jöjj ki!”
És abban a pillanatban Lázár kijött. Be volt burkolva halotti lepelbe. De életre kelt, és kijött.
Jézus csodát tett, és ma is csodát tesz, ha hiszel. Ő ma is hitet parancsol; És a halál eltűnik. Élet fog támadni. Jézus az élet forrása. Jézus a csoda forrása. Jézus be akar jönni az életedbe. Jézus el akarja választani az életedet a haláltól. Jézus el akar venni minden halált. Jézus azt akarja, hogy tiéd legyen az élet és a feltámadás."


(Elhangzott Paul Yonggi Cho Indiai Misszióján, Madras-ban)

Miben egyedülálló a Biblia a világon?

Az Biblia az egyetlen könyv, amely az isteni Kinyilatkoztatás erejével szól. Léteznek más "szent iratok" is a Biblián kívül. Ilyen például az iszlám szentírás a Korán. Vagy ilyen a hinduizmus Bavagatgítája és a teljes védikus irodalom. Azonban ezek a könyvek inkább vallásfilozófiai művek mint Kinyilatkoztatások. Egyedül a Biblia szól több ezerszer az olvasójához ekként: "Igy szól az Úr..."

A többi (imént felsorolt), iratok nem közelednek így az olvasóhoz, hanem inkább eseményeket és filozófia okfejtéseket tartalmaznak. Egyedül a Biblia veszi magának a bátorságot, hogy az "Így szól az Úr..." kinyilatkoztatásával közeledjen az emberhez. Talán mindez ateista szemmel semmit sem jelent. Ám, ha valaki annak a lehetőségével tekint ezekre az iratokra, hogy ezek közül az egyik esetleg Isten szava, akkor mindjárt az első kölönbség a Biblia és az összes többi un. szent irat között, hogy egyedül a Biblia meri így megszólítani az embert: "Így szól az Úr..."

A Biblia nagyon sok mindenben egyedülálló a világon. De egészen rövid és felületes szemlélés után is gyorsan kiderül az, hogy a Biblia egész hangvételében teljesen különbözik minden más irattól. Míg az összes többi ún. szent irat (Korán, Védikus irodalom) elfogadja Kinyilatkoztatásként a Bibliát is, és arról tanítanak, hogy valahol ezek az iratok mind ugyanarról szólnak, addig a Biblia egyedülállóan, kizárólagosságot hirdet. Vagyis azt mondja ki, hogy a többi ún. szent iratok hamisak, és ezekkel az iratokkal semmi közösséget nem vállal.

Következményként levonhatjuk:
- mivel a Biblia együdülállóan hirdeti magát Isten hiteles üzenetének,
- mivel egyedülálló a hangvétele, miszerint ekként közeledik az emberhez: "Így szól az Úr" - ezért, ha a Biblia mégsem Isten szava, akkor nem csak hogy alávaló hazugság az egész, de emellett a világ legnagyképűbb, legfelfuvalkodottabb írásgyüjteménye is. Emellett a legdisszonánsabb, legvisszásabb iromány, amelyet valaha írtak, mert igazságra buzdít, mialatt több ezerszer hazudik az olvasónak, amikor azt állítja magáról, hogy Isten szava. Szeretetre tanít, ugyanakkor számtalan állításában nyilvánul meg szeretetlenül, amikor becsapja olvasóját. Ám ha a Bibliának mégis igaza van, és a Szentírás mégis Isten szava, akkor sorsunkat egyedülállóan hitelesen bemutató írással van dolgunk, amely egyedül képes arra, hogy az embert igazzá tegye, megtanítsa szeretni, s valósághűen mutassa be múltját, jelenét és jövőjét. Akkor a Szentírás valamennyi jövendölései, igéretei, jövőképei annyira valóságosak, mintha már meg is történtek volna.

A Biblia tehát mind hangvételében, mind üzenetében, mind jövendöléseiben egyedülálló iratgyűjtemény. Hogy ez az egyedülállóság pontosan miben áll, erről fogok a következő beírásaimban szólni...

A Biblia, a természettudomány mérlegén

A Biblia nem természettudományos könyv. Azonban ha Isten szava (mint aminek mondja magát), ezen a területen is hitelesen kell hogy visszatükrözze a valóságot.

1. A történelemből jól ismeretes, hogy még a középkor derekán is a földet laposnak hitték. Sőt az ókorban azt hitték, hogy egy hatalmas tengeri teknős hátán álló négy elefánt hordozza a földet. Számtalan hasonló felfogás és mitológiai nézet uralkodott ebben az időben. Ez a felfogás mélyen átitatta az ókori ember hitét, világnézetét és kultúráját. A Biblia ugyanebben az időben íródott. Az, hogy ilyen tudománytalan hiedelmek nem keveredtek bele, már önmagában is figyelemre méltó. Egészen másként ír a felvetett kérdésről:

"[Isten] terjeszti ki északot, az üresség fölé függeszti fel a földet a semmiben" (Jób 26:7).

A Bibliának ez a 3000 éves kijelentése, miszerint a föld nincs látható módon rögzítve hanem az üresség fölött van, összhangban van a nehézségi erő és a mozgás sokkal később felismert törvényeiveI. A kérdést most abból az irányból tegyük fel, hogy ha a Biblia nem Isten szava, akkor a próféta, aki ezeket a szavakat leírta, honnan ismerte a valóságot?

A The Encyclopedia Americanca ezt írja a föld alakjáról:
"Az emberek legrégibb elképzelése szerint a föld a világegyetem középpontjában nyugvó, és lapos volt. .. Egészen a reneszánszig nem jutott érvényre az az elképzelés, hogy a föld gömbölyű... Egyes korabeli tengeri hajósok még féltek is attól, hogy túlhajóznak a lapos föld peremén. Később azonban az iránytű és egyéb újítások általánossá válása, valamint több más újítás bevezetése után nagyobb tengeri utazások is lehetővé váltak. Ezek a felfedező utazások bebizonyították, hogy az addigi elképzelésekkel szemben a föld nem lapos, hanem gömbalakú..."
Sokkal korábban még mielőtt ilyen utazásokra vállalkoztak volna, körülbelül 2700 évvel ezelőtt a Biblia egyik írója azt mondta Istenröl:
"Van valaki, aki a föld kereksége fölőtt lakik, amelynek lakói olyanok, mint a szöcskék" (Ésaiás 40:22).

A 'kerekség' szóval fordított héber chugh szó két jelentéssel bír. Az egyik jelentése a kerek, a másik a gömbölyű. Erről a Davidson-féle Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon így ír: "Más fordítások ezért ezt a bibliai kijelentést joggal fordítják a 'föld gömbjének', például a Douay Version...". A Biblia tehát nem tükrözi vissza a földet lapos korongnak, mint ahogyan a korabeli világnézetek elgondolták. Sőt, azt mondja ki, a föld gömbölyű. Ismét feltehetjük a kérdést: Ha a Biblia nem Isten szava, akkor honnét tudtak a próféták arról, hogy a föld a világűrben felfüggesztetlenül és gömbölyű formában létezik?

2. Emberemlékezet óta a folyók a tengerekbe és az óceánokba ömlenek, azoknak vízszintje mégsem emelkedik. Mielőtt rájöttek volna, hogy a föld gömbalakú, sokan azt hitték, hogy a felesleges víz a föld peremén túlfolyik. Később bebizonyosodott, hogy a nap minden másodpercben több millió köbméter vizet "szippant" fel a tengerből vízgáz formájában. Az így keletkezett felhőket a szél a szárazföld fölé sodorja, s a csapadék eső vagy hó formájában lehull. A víz a folyókba jut, majd vissza a tengerbe. Erről a körforgásról ókorban még mit sem tudtak. Nem így a Biblia:
"A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnét a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak" (Prédikátor 1:7)

(Folytatom...)

Az bibliai özönvíz bizonyítékai


A Biblia beszél arról, hogy Nóé napjaiban a legmagasabb hegyeket is elborító özönvíz volt a földön, amely a Nóé építette bárkán kívül az összes emberi életet elpusztította, és az állatok jó részét is. (1.Mózes 7:1-24).
Sokáig kétkedve olvasták ezt a feljegyzést. Ma már senki nem vonja kétségbe az egész földre kiterjedő vízözön tényét. Ezt bizonyítja számos lelet, és az a tény is, hogy a világ számos pontján több ezer méter magas hegyek tetején kagylók milliárdjait találták.
További bizonyítékok a föld minden részén, de főként az eljegesedett mocsarakban található nagyszámú kövület és állati tetem. A The Saturday Evening Post azt írta: "Sok állat teljesen friss, ép és sértetlen volt; egyesek még most is egyenes testtartásban álltak vagy ültek. . . Ez a kép korábbi gondolkodásmódunk számára szinte elképzelhetetlen. Hatalmas, jól táplált állatok óriási csordái, amelyek nem lettek volna képesek ilyen különlegesen hideg éghajlatot elviselni, békésen legeltek a napsütötte mezőkön . . .
S hirtelen, az erőszak minden látható jele nélkül, valamennyien elpusztultak, méghozzá oly hirtelen, hogy még a szájukban levő falatot sem érkeztek lenyelni, és olyan gyorsan jéggé fagytak, hogy testük minden sejtje tökéletesen ép állapotban megmaradt"




Ez megfelel egy globális özönvíz következményének. A Biblia arról számol be, hogy Isten eredetileg úgy teremtette meg a földet, hogy nem csak az ózon pajzs védelmezte a világűr káros sugárzásától, hanem egy vízpajzs is. A teremtésről szóló beszámolóban olvashatjuk, hogy Isten kettéválasztotta a vizeket, az égbolt alatti, földi részére (tavak, folyók, tengerek), és az égbolti, vagyis a légkör túloldali részére, ez volt az a bizonyos vízburok ami körülvette a földet. Így olvashatjuk mindezt:
"És mondá Isten: És legyen mennyezet a víz között, amely elválasztja a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lett" (Gen 1,6-7)

A vízözönről pedig így ír:
"Ezen a napon felfakadtak a nagy vízmélységek forrásai, és az egek zsilipei megnyíltak."
A leszakadó vizek "elhatalmasodtak a földön", és mindent elleptek. Jött a víz a föld mélyéről is, és az egekből is.

A vízözön előtt teljesen más éghajlat uralkodott. A földön sokkal kiegyensúlyozottabb volt a klíma. Az egész föld éghajlata hasonlított egy meleg, mediterrán égöv éghajlatához. Eső soha nem esett. Viharok, katasztrófák nem voltak. Eső helyett minden reggelre pára áztatta meg a földet.

Ebben az állandó, 28 fok körüli hőmérsékletben, ahol a vizek is állandó hőmérsékletűek voltak, az élet burjánzott a földön. A kedvező körülmények között a ma ismert élőlények közül sok óriási méretűre nőtt. A kövületekben hatalmas pálma és páfrányleveleket, óriás nyitvatermőket stb. találtak. Az állatok is óriásira nőttek. Pl. találtak olyan szitakötő kövületet, mely szárnyának 75 cm volt a fesztávolsága. Mostanában fedezték fel másfél méter magas pingvinek maradványait Peruban, 3 méter magas kengurut Ausztráliában, és akkora kígyó maradványait, mely könnyedén le tudna nyelni egy tehenet is.

Ezen a meleg éghajlaton vidáman éltek az akkora hüllők is, mint a dinoszauruszok, akik a gazdag faunában bőséggel találtak táplálékot. Ilyen állatokat ma csak hatalmas terráriumban tarthatnánk.
A leletek arról tanúskodnak, hogy még a sarkkörökön is dús, zöld növényzet uralkodott. Leletek tanúskodnak arról, hogy az Antarktiszon is éltek pl. erszényesek.
(A linkeket sajnos a CH szabályzata miatt nem tehetem be.)

Amikor a vízözön bekövetkezett, a föld légköre körüli vízburok összeomlott, és az ezt alkotó temérdek víz leszakadt. Nem úgy esett mint ma egy eső. Talán úgy szemléltethetnénk, mintha egy hangyabolyra egy dézsa vizet rázúdítanánk.

A vízburok leszakadásával, eltűnésével, megszűnt a mediterrán hatást kiváltó tényező, és az áradás következtében megváltozott a föld domborzata is. Az irdatlan mennyiségű víztől óriási üregek keletkeztek, amiket a lezúduló víztömeg töltött ki. Ezek ma az óceánok. Óriási hegyek keletkeztek, mivel a föld alacsony és magas pontjai erős magasság különbözőséget mutattak.
És az éghajlat azonnal hihetetlen mértékben megváltozott. Megszűnt a kiegyensúlyozott mediterrán éghajlat uralma a földön. A pólusokon az eseményt jéghideg sarki szél kísérte. A hőmérséklet-változás ott lehetett a leggyorsabb és a legdrasztikusabb. Ennek következtében fagyos, iszapos sár borított be és tartósított különböző állatokat. Még Szibériában is ástak ki mamutokat, melyek szájában és gyomrában zöld növényeket találtak, és a húsuk, miután felengedtek, még élvezhető volt.
Ma már egyetlen magyarázatot találnak erre a gyors megfagyásra, a hőmérséklet és az éghajlat hihetetlen gyors megváltozását. Míg az egyik pillanatban mediterrán pálmalevelekkel táplálkozó állatok legelnek, addig a másik pillanatban még lenyelni sem érkeznek táplálékukat, mert megfagynak. Ilyen állattetemek milliárdjainak maradványait találták meg, amelyeket a lezúduló víz hordott egybe, és amiket egymás hegyén hátán temetett maga alá az iszap. Ezek mind a vízözön katasztrófáját alátámasztó tények.
Szerte a föld minden részén találunk ilyen "tömegsírokat" ahová mindenféle fajból milliónyi állattetemet sodort egy helyre az ár.

A földünkön található temérdek fosszília egy ilyen globális méretű katasztrófáról tanúskodik. Ha az élőlények tetemeit rögtön az elpusztulásuk után nem temette volna be az üledék, egyáltalán nem lennének fosszíliáink, hiszen a tetemek elbomlottak volna.

Egy globális özönvíz bizonyítékai pl, az ún. polisztratikus fosszíliák is, amelyek több méteren keresztül hatolnák át olyan talajrétegeken, melyek lerakódása között évmilliókat feltételeztek.



Megkövesedett fák milliói állnak így a talajban a föld számos pontján, egész erdők. A fák jellegzetessége, hogy nincs gyökerük. Nem ott nőttek, ahol állnak, még csak nem is ott honosak, és egymás fölött több rétegben is "lebegnek".



Sokáig nem találtak magyarázatot a geológusok ezekre a leletekre, mígnem 1980-ban kitört a St Helen's vulkán. A kitörés következtében a hegy oldalán lévő erdő tövestül kiszakadt, és belesodródott a hegy lábánál lévő Spirit tóba. A vízben a fatörzsek egy idő után függőleges pozíciót vettek fel, mivel az alsó részük vastagabb volt, mint a felső, tehát ily módon telítődtek meg vízzel, és így lebegtek, majd belesüppedtek a tó alján lévő üledékbe, amely fokozatosan eltemette őket. A Spirit tóban ma is több millió köbméter fa lebeg így, vagy már elsüllyedt függőlegesen a tó alján lévő üledékbe.



Ez a tapasztalat megválaszolta a kőzetekben függőlegesen "lebegő" gyökér nélküli fatörzsek rejtélyét. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy gigantikus áradat sodorta el a fákat eredeti élőhelyükről, egész erdőségeket tépve ki a földből, és azért állnak függőlegesen, mert vízben lebegtek, mígnem az üledék betemette őket, majd az üledékkel együtt megkövesedtek.
Egyes helyeken a fák tömegei egy irányba megdőlve állnak a talajban, ahogy sodrás megdöntötte őket.

Az a tény, hogy ezek a fa-fosszíliák 10-20, sőt 30 méteren keresztül hatolnak át függőlegesen a talajrétegeken, cáfolja azt az elméletet, mely szerint ezek a talajrétegek több millió év alatt rakódtak volna egymásra.

Itt csupán néhány bizonyítékról beszéltem, amelyek tökéletesen alátámasztják a Biblia beszámolóját az egész földet beborító, hatalmas özönvízről.

(Folytatom...)

A Biblia, az orvostudomány mérlegén.


1. A gyógyítás területén évszázadokon át nagy tudatlanság uralkodott. Sőt egy mai orvosi könyv megjegyzi: "Sokan még ma is hisznek a különböző babonás elképzelésekben, például: hogy a nadrágzsebbe dugott vadgesztenye megoltalmaz a reumától; hogy a varangyos béka szemölcsöt okoz; hogy a nyak köré tekert vörös fIanell viselése meggyógyítja a torokfájást. stb"
A könyv azonban megjegyzi: "A Bibliában nem találunk ilyen állításokat. Ez önmagában is figyelemre méltó."

Érdekes továbbá a múltban alkalmazott kockázatos gyógymódok összehasonlítása a Biblia tanácsaival. Az ún. Ebers-tekercs, az ókori Egyiptom orvosi dokumentuma, ürülék alkalmazását írja elő különböző állapotok kezelésére. Utasítást tartalmaz, hogy friss tejben elkavart emberi ürülékből rakjanak pakolást a var lehullása után nem gyógyuló sebre.
Szilánkok eltávolítására a következő módszert ajánlja: "Férgek vérét olajban főzd meg és nyomd szét; vakondokot öld meg, főzd meg és paszírozd szét olajban; szamártrágyát keverj el friss tejjel. Helyezd a nyílásra."
Ma már tudjuk, hogy az ilyen kezelési módszerek súlyos fertőzést idézhetnek elő.
Az ókori egyiptomi orvostudomány ilyen tehát szinten állott, és tudjuk, hogy Mózes, aki az Úr elhívására lett Isten prófétája, szintén Egyiptomban nevelkedett, ugyanebben a korban. Már az a tény, hogy sem a Mózes által írt bibliai könyvek, sem más szerzők által írt egyetlenegy bibliai könyv sem tartalmaz ilyen sötét orvoslást, önmagában is figyelemre méltó.

Ám a Biblia nem hogy ilyeneket nem mond, hanem ezeknek az ellenkezőjét mondja:
"Legyen valami helyed a táboron kívül, ahova félremehess. és legyen fegyvered mellett ásó, hogy amikor kint leülsz, gödröt áshass azzal, és azután betakarhasd azt, ami elment tőled" (5Mózes 23:13)
A Biblia utasításaitól távol áll az ürülék orvosi felhasználásnak ajánlása, ehelyett a széklet biztonságos eltávolítását írja elő.

Egészen évszázadunkig ismeretlen volt a legyek számára hozzáférhető ürülék veszélyessége. A legyek közvetítésével terjednek a veszélyes, sok-sok ember halálát okozó járványok. A Biblia azonban régtől fogva tartalmazza az egyszerű eljárás leírását, amit az izraeliták több mint 3000 éve már alkalmaztak. Ezzel szemben még a középkori Párizs utcáin is általános volt az emberi ürülék felhalmozása, melyet a vizelettel együtt az utcára kiöntögettek az emberek.

Ha Mózes tehát nem az Istentől kapta ezt a törvényt, ami megkímélte Izraelt a járványok kialakulásától, akkor hogyan pattanhatott ki fejéből ez a tudomány? Az egyiptomi Mózes, aki az egyiptomiaktól az ürülék gyógymódban felhasználhatóságát tanulta, miért ír merőben mást? Miért írja éppen az ellenkezőjét?

2. 1840-ben Bécs az orvostudomány fellegvára volt. Míg kint a városban Johann Strauss keringőinek hatása alá kerültek az emberek, addig benn a kórházakban minden hatodik gyermekágyas szülő anya meghalt!!! Ez az arányszám az egész világon általános volt! Az elhalt szülőanyákat és nőgyógyászati betegeket levitték a boncterembe. A boncolás után az orvosok kézmosás nélkül azonnal felmentek a szülőszobába és elkezdték megvizsgálni a terhes anyákat. Gumikesztyűt nem használtak.
1840-es évek végén egy magyar orvosra Semmelweis Ignácra bízták az egyik szülőosztály vezetését. Ő megfigyelte, hogy azok az nők haltak meg, akiket előzőleg a professzor urak a boncolás után közvetlenül megvizsgáltak. Elrendelte, hogy az orvosok és a medikusok, akik a boncolásból jönnek fel, mossák meg a kezüket. Ennek hatására megszűntek a halálozások. Később Semmelweiss-t kora orvosai elbocsátották és megvetették, mire elméje elborult. Végül a döblingi elmegyógyintézetben fejezte be életét.

Mielőtt Semmelweiss forradalmasította volna a kórházi gyakorlatot, Mózes a Bibliában több mint 3000 évvel ezelőtt leírta ugyanezt.
"És szól az Úr Mózeshez... Aki hozzáér holttesthez, az tisztátalan lesz hét napig. Az olyan tisztitsa meg magát vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz... Valaki holtat illet, bármely embert aki meghalt, és meg nem tisztítja magát, az megfertőzteti az Úrnak hajlékát, ... mivel hogy a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá... Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg: mindaz aki bemegy a sátorba és mindaz aki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig. Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. Mindaz aki érint fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig... és töltsenek arra (az emberre) folyó vizet edénybe,... ezután mossa meg ruháit, és mossa le magát vízzel (az az ember). Ez legyen nálatok örök rendtartásul".

Isten rendelése tehát a következő volt.
a. Meg kellett mosakodnia annak, aki halotthoz vagy annak tárgyához ért.
b. Ezután egész testét meg kellett mosnia.
c. Külön a ruháit is ki kellett mosnia.
d. Valamennyi tárgyat, edényt meg kellett tisztítani, ami a halott közelében volt.
e. Ezután még hét napig tisztátalannak számított a nemzeten beül, ez annyit jelentett, hogy nem mehetett közösségbe és nem érinthetett senkit. Tehát elkülönítették a többiektől.
(Ez nem kitaszítás volt, sem nem szeretetlenség, a környezete élete függött ezektől az intézkedésektől.)

Így együttesen ezek a szabályok tökéletes biztonságot nyújtottak a fertőzésekkel, a baktériumokkal és a kórokozókkal szemben...
Ha nem az Isten szólt Mózeshez, hanem pl. Mózes találta ki ezeket a feljegyzéseket, akkor honnét írt ilyen tökéletes biztonsági feltételeket már 3000 évvel Semmelweiss felfedezése előtt?
(S ha megint meggondoljuk azt, hogy Mózes Egyiptomból származott, ahol fentebb láthattuk, hogy milyen szinten állt az orvoslás, akkor még nyomatékosabb a kérdés...)


3. Az Ábrahámmal kötött szövetség jelével kapcsolatban Isten ezt mondta: "Nyolc napos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket "
Később ezt a követelményt ismételten előírták Izrael nemzete számára (1Mózes 17:12; 3Mózes 12:2, 3).
Akkor nem fűztek hozzá bővebb magyarázatot, miért a nyolcadik napon kellett ennek megtörténnie, de ma már ismerjük az okát.
Az orvosi kutatások fényt derítettek arra, hogy a véralvadás egyik faktora, a K-vitamin csak erre az időpontra ér el megfelelő szintet. A véralvadás másik fontos tényezője, a protrombin pedig a születés utáni nyolcadik napon éri el gyermek életében a legmagasabb értéket.
Erre a tényre támaszkodva Dr. S. I. McMillen így következtetett: "A nyolcadik nap a legalkalmasabb a körülmetélés elvégzésére."
Véletlen egybeesés csupán? Mert ha mondjuk a Biblia nem Isten szava, hanem egy hamisítvány, akkor honnan tudta Ábrahám, és később Mózes azt, hogy a csecsemőknél a 8. nap az, amikor a kicsi nem vérzik el ettől a beavatkozástól, sőt semmi károsodást nem szenved? Nem valószínű, hogy csecsemők tömegeit gyilkolták le azért, hogy ezt a 8. napot végre kikísérletezzék!

4. "Az egyik New Yorki kórházban végzett vizsgálatok során megállapították, hogy a zsidó nőknél viszonylag ritkán fordul elő méhrák. Meglepő eredmény! A kórházban egy olyan csoport volt éppen együtt, akiknél aránylag ritkábban fordult elő ez a félelmetes betegség...
Dr. Ira Kapian kollégáival együtt figyelemmel kísérte ezt a nyomot és egy másik New Yorki kórházban átnézte az összes zárójelentéseket. Az orvosok valósággal megrökönyödtek, mikor megállapították, hogy mily ritkán fordul elő méhrák a zsidó nők között!
Mi lehet az oka, illetve mire vezethető vissza ez a jelenség? A rákkutatók nyíltan bevallják, hogy ez a zsidó férfiak körülmetéltségére vezethető vissza arra a rendelkezésre, melyet Ábrahám Isten parancsára négyezer évvel ezelőtt honosított meg...
Egy amerikai nőgyógyászati szakfolyóirat cikkírója megállapítja, hogy úgy a zsidó, valamint a muzulmán asszonyok között alig fordul elő méhrák. A cikkíró végül azt tanácsolja, hogy - a méhrák elkerülése érdekében - 'metéljenek körül minden újszülött fiúcskát' Az orvostudomány nem zárkózhat el tartósan e nyilvánvaló tények általános elfogadása és realizálása elöl...
A népesség széles köreiben ma még nem veszik komolyan a körülmetélés szükségességének tényét, jóllehet a higiénia szempontjából döntő jelentőségű. A körülmetéletlen férfiaknál könnyebben megtelepednek a nemi szerven kórokozók, melyek nem csak a nő, hanem a férfi esetében is súlyos károsodást okozhatnak...
Az orvostudomány sokévi fáradságos, szorgos kutatás után egy olyan eszközre bukkan, mely elejét vehetné a nemi szervek elrákosodásának, holott Isten legalább négyezer éve kínálja az emberiségnek. A tudomány nem a laboratóriumi vizsgálatok eredményeként bukkant rá, hanem számtalan statisztikai adat segítette hozzá. Kiértékelésük azért vált lehetővé, mert a zsidók nemzedékről nemzedékre hűek maradtak Istennek Ábrahámmal kötött szövetségéhez." (Dr. Mc Millen : Elkerülhető betegségek. 19-22 o.)

5. A modern tudomány újabb felfedezése, hogy egészségünk bizonyos fokban szellemi beállítottságunk és érzelmi életünk befolyása alatt áll.
Az egyik enciklopédia azt írja: "1940 óta egyre világosabban felismerték, hogy a szervek és szervrendszerek élettani működése és a pszichés állapot között szoros kölcsönhatás áll fenn, és az érintett szervben még szöveti elváltozások is létrejöhetnek."
A Biblia már régóta utalt a lelki állapot és a testi egészség közötti szoros összefüggésre. Például azt írja: "A nyugodt szív a test élete, a féltékenység viszont a csontok rothadása" (Példabeszédek 14:30; 17:22)

A Biblia tehát óv a helytelen érzelmektől. "Éljünk tisztességesen - hangzik a figyelmeztetés ... nem viszálykodva és irigykedve." Ezenkívül: "Minden rosszindulatú keserűséget, haragot, dühöt, üvöltözést és gyalázkodó beszédet vessetek ki magatokból minden rosszasággal együtt! Hanem legyetek egymáshoz kedvesek, gyengéden együttérzők"(Róma 13:13; Efézus 4:31, 32).

6. A Lancet c. angol orvosi hetilap megjegyezte: "A pszichiátria legjelentősebb felfedezése a szeretet ereje, amely megoltalmazza és regenerálja az értelmet ".
Dr. Selye János, az ismert stressz-specialista hasonlóképpen nyilatkozott: "Nem a gyűlölt személy, vagy a becsapott főnök kap gyomorfekélyt, magas vérnyomást vagy szívműködési zavarokat, hanem az, aki gyűlöletet táplál, vagy aki mások becsapásán mesterkedik. 'Szeresd felebarátodat', ez a valaha kimondott legjobb orvosi tanács, melyet a Bibliában találunk..."

A Biblia a bölcsesség terén valóban messze megelőzi a modern felfedezéseket. Dr. James T. Fysher azt írta:
"Ha a szellemi higiénia témájáról a legkiválóbb pszichológusok és pszichiáterek által írt minden fontos dolgot összevegyítenénk és összesűrítenénk, és minden felesleges mondatot kivágnánk, és mindennek csak a velejét hagynánk meg, s e tudományos ismeretek nyers halmazát a legkiválóbb élő költő tömör megfogalmazásában jelenítené meg, mindez legjobb esetben is csupán a Hegyi beszéd egy ügyetlen és hiányos összegzése lenne."

A Hegyi beszédet Jézus mondta el, 2000 éve, amikor nyilvánosan megkezdte szolgálatát.

A Biblia a régészet mérlegén

A Biblia nem történelem könyv, ám mégis számtalan történelmi beszámolót mutat be. Ha a Biblia nem hazudik, és pontosan az, mint aminek mondja magát, akkor ezen a területen is hitelesen kell bemutassa a valóságot.

Szeretném röviden felsorolni azokat a jelentős régészeti felfedezéseket, melyek a korábbi bibliakritika érveit cáfolják. Ahogy a régészet napjainkig egyre több feltárást végzett, a felfedezések és a leletek mindig csak megerősítették a bibliai beszámolókat, soha egyetlen egy feltárás sem mondott nekik ellent.
(Most a részletekbe nem megyek bele, de később áttekintek néhányat.)

a. A bibliakritikusok előszeretettel kérdőjelezték meg az ún. pátriárkák korát. Ez az idő a zsidó nép kiválasztása előtti korszak, a Biblia legelső fejezetei. Ezeket csak mendemondáknak tekintette a kritika. A helyzet gyökeresen megváltozott, Hamurabbi törvényoszlopának megtalálásakor, a mezopotámiai Ur és Nuzi városok feltárásakor.

b. A Bibliából tudjuk, hogy ebben az időben Palesztina területén emóreusok és khitteusok éltek. Ezt is kételkedve olvasta a kritika, míg nem Dél-Palesztinában egyiptomi agyagszobrokat találtak, melyek az említett népekről tettek tanúbizonyságot.

c. Azt is kétségbe vonták, hogy ebben az időben már használták volna a vasat, hiszen a Biblia ír erről. Míg nem a közelmúltban a negyedik dinasztia két piramisában vasszerszámokat találtak beágyazva. Ez a korszak megegyezik a Bibliai pátriárkák korával.

d. Kétségbe vonták a pátriárkák neveit is, mint pl. Táré, Nákhor, Ábrahám, Hárán, Jákób, Mózes. Aztán később egy mezopotámiai ékírásos táblán megtalálták ezeknek a bibliai személyeknek a neveit.

e. Azt sem hitték el, hogy zsidók özönlötték el Kánaánt és foglalták el Jerikót. Míg nem találtak egy domborművet az ókori Haremhauf király sírjából, mely kánaánita szemszögből mutatja be a zsidó honfoglalást.

f. A Biblia szerint Isten Ábrahámnak ígérte Kánaán földjét, de azt mondta neki, hogy még nem mehet be oda, mert ezen népek gonoszsága még nem telt be. Vagyis mielőtt Isten Ábrahámnak ígérte Kánaánt, még 420 évet adott a kánaánita népeknek, hogy elforduljanak gonoszságaiktól. Ám mivel azok nem fordultak el, Isten a lejárt 420 év kegyelmi idő után végrehajtatta az ítéletet ezen erkölcstelen népek fölött. Ez tehát nem népirtás volt, hanem ítélet. Itt a zsidók nem rabolhattak, nem fosztogathattak, nem erőszakolták meg a nőket, nem hajtották rabszolgaságba őket, mint más népek szokták, hanem hangtalan komor arccal végrehajtották az ítéletet.
A kritika sokáig kétségbe vonta azt, hogy a kánaánita népek erkölcstelenek lettek volna. 1929-es ugariti ásatások során kánaáni ékírásos agyagtáblákra bukkantak. Ezekből a táblákból világosan kitűnik, hogy pl. vallásos ceremóniáik során a kánaániták kecskét főztek meg az anyja tejében, általános volt a kígyóimádat, az emberáldozat, a templom oltárán nőket erőszakoltak meg Isteneiknek áldozatul. Istenük Baál volt, aki megerőszakolta húgát Anathont, aki a vérontásban és kegyetlenkedésben lelte legfőbb örömét. Erről szólnak ezek az agyagtáblák.

g., A bibliakritika a későbbi korokat is, mint pl. a biblai királyok korát is kétségbe vonta. Nagy bizonyság volt a Biblia hitelessége mellett, amikor Megiddóban kiásták Salamon lóistállóit és rézolvasztóit, melyek pontosan megegyeznek a bibliai leírással. Később egy másik bibliai király Akháb személyét is kétségbe vonták, mígnem kiásták Akháb elefántcsont házának romjait, valamint Akháb tárházából majdnem 100 feliratos cserép került elő, melyek a királyi kincstár olajra és borra vonatkozó adófeljegyzéseit tartalmazták.

h. Mivel annyira sok régészeti leletet ástak ki az elmúlt 150 év alatt melyek a Biblia hitelességét bizonyítják, ezért csak néhányat választottam ki. Ezen az alponton belül pedig csak felsorolok egy párat.
Ilyenek pl: a Samária elestéről szóló dokumentumok, emléktáblák Samária elhurcolt lakóiról, a British Múzeum ékírásos táblái, a zsidóság fogságba vitelének régészeti emlékei, huszonegy levél Júda utolsó napjairól, Adon arámi nyelven írott levele, Belsacár király létezését bizonyító leletek, a Beth-zurban talált pénzérme, a susáni palota feltárása, a Nippurban talált levéltár, Márdokeus neve egy ékírásos táblán, az Elephantinéban talált papíruszok, a Chester Beatty , és a Rylandsi papíruszok, a Holt-tengeri tekercsek, és még sorolhatnám...

A Biblia a régészet mérlegén (Néhány részlet)


Egyik vád ami, érte a Bibliát, hogy sok mítosz van benne. Például ide sorolták a Jerikó elestének történetét is. A Biblia így számol be a történtekről:

És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának. Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére; Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket. Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva. És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik őket üldözik vala. Ők pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ő hozzájok az asszony a házhéjára, És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek.Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból...... És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön! Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem, Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nőtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól. És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled. Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala). És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján. A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, a melylyel te megeskettél minket! Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba." (Józs2,1-1 )

Most lássuk magát a város elestének leírását:

"Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki. És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt. Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át. És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a (frigy)láda előtt, a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel. És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen. Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt. A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt. És úgy lőn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr előtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala. A fegyveresek pedig előttök mennek vala a kürtölő papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel. A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jőjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok. Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték. Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját. És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája előtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig előttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át. És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer. És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost! És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt... ... Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, és bevevék a várost. És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban...... A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki. Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül. A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé." (Józsué 6. fejezet)

Ezzel kapcsolatban nézzük a régészet feltárt bizonyítékait:

Jerikó eleste olyan esemény volt, mely nem csak a kortárs kánaániták tudatában hagyott nyomot hanem a város romjain is. Ezek a romok szolgáltatják a legerősebb bizonyítékokat a kivonulásról és Kánaán elfoglalásáról.
John Garstang professzor kiterjedt ásatásai 1930 és 1936 között feltárták a városfalakat, melyeket természetfölötti erők pusztítottak el Józsué idejében. Garstang arra az eredményre jutott, hogy a várost Józsué korában kettős fal vette körül, és mindkét fal leomlott annak a dombnak lejtőjére, melyen Jerikó épült. Garstang kizárta, hogy várost ostrommal vették volna be, mivel a fala nem befelé, hanem kifelé dőlt le. Az eseményt földrengésnek tulajdonította, ám a falnak ez a meglepő kidőlése földrengés esetében különös lett volna, nem is szólva arról, hogy ez az állítólagos földrengés az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta. A feltárások kimutatták, hogy a városfalnak egy csekély része állva maradt.

Ez a felfedezés tehát igazolta, hogy a várost Józsué korában nem rohammal vették be, és nem is földrengés, hanem isteni beavatkozás pusztította el. A kidőlt falon aztán az izraeliták könnyen fel tudtak mászni, és akár egy lépcsőn, úgy jutottak be a városba.

Garstang azt is megállapította, hogy a várost olyan sűrűn lakták, hogy falának tetején magánházak is álltak. Gerendákat fektettek le a két fal között, és ezekre építettek. Palesztina egyetlen más feltárt városában sem találták nyomát annak, hogy a városfal tetején házak épültek volna. Ráhábról, aki a kémeket háza ablakából eresztette le, említi a Biblia, hogy "az ő háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott" (Józsué 2:15).
Ez a tény a Biblia írójának számára is egészen rendkívüli volt, mert sohasem látott a város falán épített házakat, és ezért olvasóinak is elmagyarázta, akik egyébként nem érthették volna, hogyan bocsáthatta alá a kémeket Ráháb egy ablakon keresztül úgy, hogy azok ugyanakkor a városfalakon kívülre jutottak.

Garstang ásatásai azt is igazolták, hogy szándékosan, tervszerű előkészületek után gyújtották fel a várost, és a pusztító tűzet még táplálták is. ' 'A szokatlanul vastag hamuréteg és a roppant hőség nyomai azt a benyomást keltik, hogy a tüzet előkészítették és tüzelőanyaggal még jobban felszították. A hamu között elszenesedett nád és fa nyomait találtuk, és bár tény, hogy ugyanilyen anyagot használtak a helybeliek tetőfedésre, de itt az arra a célra szükséges mennyiség tízszeresét találtuk. Bőségesen találtunk ilyen nyomokat a házakon kívül és belül is.
Ugyanez a helyzet a városfalak közötti területen, ahol az elégett anyag magassága néhol a másfél métert is eléri. A fő fal belső oldalán a feltárás után évekig tisztán látszottak a tűzvész nyomai. A jelek szerint tehát Jerikót a megfelelő előkészületek után felégették.
A tények azt mutatják, hogy a várost tűzáldozatnak szánták, pontosan úgy, ahogy Józsué könyve megörökítette: 'A várost pedig megégették tűzzel, és mindazt, ami benne volt' (Józsué 6:24)

Jerikó lakosságát mindennapi tevékenységük közben érte a pusztulás. Ez világosan látszik a lerombolt házakban talált háztartási eszközök tömegéből, amelyekben elszenesedve ugyan, de minden tévedést kizáróan ott maradtak az utolsó étkezés nyomai. A család élelmiszerkészletét képező datolyát, árpát, zabot, olajbogyót, hagymát és borsot találtak a kenyéren kívül, és nagy mennyiségű kelt tésztát, amit a másnapi sütéshez készítettek elő. Mindez mutatja, milyen váratlanul érte a katasztrófa Jerikó lakosságát, és milyen hitelesen örökítette meg a város pusztulását a Biblia.

Ugyanakkor ez bizonyság arra is, hogy az Izraeliták valóban nem fosztották ki a várost, ahogy Isten ezt parancsolta nekik. A feltárások megmutatták, hogy a temérdek élelmiszer mellett, a hétköznapi tárgyak, eszközök a házakban a tűz martalékává lettek.

Mindez 3400 évvel ezelőtt történt.

(Siegfried Horn: "A bibliai régészet XX. század eleji feltárásai" c. könyve (Bp., 1991.) felhasználásával)

A Biblia a régészet mérlegén; egy cikk a közelmúltból:

A régészek feltárásai alátámasztják a Bibliát

2010. február 22., hétfő 18:48

Salamon király idejéből származnak és alátámasztják a Bibliában foglaltakat a Jeruzsálemben nemrégiben feltárt erődmaradványok izraeli régészek szerint.

Amennyiben a megtalált falak kormeghatározása helyes, a felfedezés bizonyítja, hogy Jeruzsálem egy erős központi hatalom fővárosa volt, olyan hatalomé, amely elegendő anyagi és emberi forrással rendelkezett egy masszív erődítmény megépítéséhez a Kr.e. X. században.

Ez megfelel a Biblia leírásának, amely szerint Dávid és Salamon uralkodott ebben a korszakban, és a királyi székhely Jeruzsálem volt. Míg sok archeológus, köztük Eilat Mazar ásatásvezető régész a történelemnek ezt az olvasatát támogatják, mások arra hajlanak, hogy Dávid királysága inkább a mítoszok világában létezett, s ebben a korban nem volt a zsidóknak erős kormányuk.

Eilat Mazar az ásatás helyszínén nyilatkozva az újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy az erődítmény a legszignifikánsabb lelet az első templom időszakából. "Azt jelenti, hogy abban az időben, a Kr.e. X. században Jeruzsálemben olyan kormányzat volt, amely ekkora vállalkozás kivitelezésére volt képes" - hangsúlyozta.

Az erődítmény korából és helyéből kiindulva, Eilat Mazar feltételezi, hogy Salamon, Dávid fia építtette, és a létesítményről említést tesz a Királyok Könyve.

Az erődítmény, beleértve a monumentális kaput és az ősi fal 70 méteres szakaszát a jeruzsálemi óváros jelenlegi falain kívül, a Templomhegy közvetlen közelében helyezkedik el. Az Ótestamentum szerint Salamon király építtette az első templomot, amelyet a babiloniak romboltak le. Később a szentélyt újjáépítették, majd Heródes 2000 évvel ezelőtt rendbe hozatta. A második templomot a rómaiak rombolták le Kr.u. 70-ben.

A régészek már az 1860-as években, majd az 1980-as években is végeztek feltárásokat az erődítményen, ám Eilat Mazar szerint a mostani az első komplex ásatás. Most első ízben sikerült az építmény koráról tanúskodó bizonyítékokat találni: nagy számban kerültek elő cserépedények, amelyek segítenek a régészeknek a leletek datálásában...

A Biblia a régészet mérlegén (további részletek)

[FONT=Verdana, Arial CE, Arial]Siegfried Horn: Dániel és Eszter könyvéről[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial CE, Arial]2003.06.12. 19:04[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial CE, Arial]Belsacár király "újrafelfedezése" a bibliai vonatkozású régészet újabb dicső fejezetét jelenti. Belsacár személye korábban csak Dániel könyve 5. fejezetéből volt ismert, sohasem említette sem görög szerző, sem más, időszámításunk előtti korból származó, Biblián kívüli forrás, kivéve Báruk könyvét, a Dániel könyvén alapuló apokrif iratot. Ezért aztán a Dániel könyvét védelmező magyarázók számára még száz évvel ezelőtt is nehéz feladat volt Belsacár király személyének történelmi azonosítása. Néhányan úgy gondolták, hogy ő volt Nabonidész, mások, hogy ez csak Evil-Merodáknak, Nabukodonozor fiának egy másik neve. Amikor ismertté váltak a babiloni birodalom utolsó éveiből származó ékírásos táblák, Babilon utolsó királyának koronahercegeként előbukkant a rég ismeretlenségbe veszett Belsacár név is. De hogy ki is volt ő valójában, csak akkor derült ki, amikor R. P. Dougharty összegyűjtötte az összes Belsacárt és Nabonidészt említő szöveget.

Dougharty könyve, melyet "Nabonidész és Belsacár" címen 1929-ben adtak ki, Dániel könyvét történelmi vonatkozásaiban alátámasztja. Kiderül belőle, hogy Nabonidész, uralkodása 3. évében fiát, Belsacárt tette királlyá, ő maga pedig az arábiai témába távozott, ahol több évet töltött. Ezalatt Belsacár uralkodott az egész babiloni birodalom fölött, egészen annak bukásáig. Dougharty arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó ékírásos táblák mellett Dániel könyve 5. fejezete a legpontosabb, leghitelesebb forrás Babilon utolsó napjairól.
P. H. Pfeiffer professzor, aki szerint Dániel könyvét nem az i. e. VI. században írták, hanem a makkabeusi korban, most zavarban van. Nem tudja megérteni, hogy lehetnek Dániel könyvének olyan pontos értesülései Belsacár személyéről, amikor az ókori világ teljesen elfelejtette ezt a királyt, annyira, hogy egyetlen görög szerző sem említi. Ezért a következő kijelentést teszi: "Valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, honnan tudta szerzőnk, hogy Belsacár, akit csak a babiloni feljegyzések, Dániel könyve és Báruk 1,11 említ (mely utóbbi Dániel könyvén alapszik), királyként uralkodott, amikor Círusz i. e. 538-ban elfoglalta Babilont."
Számunkra, akik hisszük, hogy Dániel könyvét az i. e. VI. században írták, ez nem probléma, de a tudós, aki nem akarja feladni kritikus gondolkodását, nem értheti, hogyan lehetett olyan jól értesült a 300 évvel korábbi történelmi eseményekről a makkabeusi kor embere, akinek már nem állt rendelkezésére megbízható forrásanyag arról a korról.

A történészekhez hasonlóan még mindig nem tudjuk kortárs feljegyzésekkel igazolni a méd Dáriusz (Dán 5,31; 6,1; 9,1; 11,1) létezését kideríteni, milyen szerepet játszott a Babilon elestét követő napokban. Azonban tekintettel arra, hogy az utóbbi időben Dániel könyvének oly sok homályos és látszólag történelmietlen részlete igazolódott, számomra nem kétséges, hogy teljesen megbízhatunk a könyv történelmi hűségében. A méd Dáriusz létezésének megoldatlan problémája legkevésbé sem zavar. Néhány évtizeddel ezelőtt hasonló nehézségek voltak Belsacárral kapcsolatban is, és mostanra megoldódtak. Dániel könyve még hátralevő problémáira bármikor fényt deríthet egy újabb felfedezés.

Nagyon kevés tudós volt hajlandó Eszter könyvének történelmi értéket tulajdonítani, hitelességét elfogadni. Még a fundamentalisták közül is sokan bizonytalanok voltak abban, hogy a könyvben a valóságban is megtörtént dolgokat jegyeztek le. Azt ugyan nem tudjuk bizonyítani, hogy Eszter története történelem, de tény, hogy Susa (a bibliai Susán) feltárása bizonyította: Eszter könyve írójának nagyon jól kellett ismernie magát a susáni palotát, csakúgy, mint a perzsa udvar szokásait és rendjét, mivel a könyvben leírt körülmények feltűnően megegyeznek a közelmúlt régészeti kutatásainak eredményeivel. Néhány tudósra nagyon mély benyomást tett ez a tény, és elismerik, hogy csak olyan valaki írhatta le ilyen korhűen a történetet, aki közvetlenül ismerte a királyi palotát.

A történetből ráadásul az is kitűnik, hogy az I. Xerxész (Ahasvérus) uralkodásának utolsó szakaszában élő zsidókat a perzsák kedvező bánásmódban részesítették. Ezt a következtetést, melyre Eszter könyve alapján juthatunk, az a kereskedelmi levéltár is alátámasztotta, melyet évekkel ezelőtt Nippur városában talált a Pennsylvániai Egyetem expedíciója. A nagy nippuri üzletház, a Murashu és Fiai, bankárok, ingatlanügynökök, alkuszok és kereskedők vállalkozása volt. Terjedelmes, több ezer dokumentumból álló irattáruk maradt ránk az I. Artaxerxész és II. Dáriusz uralkodása alatt folytatott tevékenységükről. Ezek az üzleti okmányok sz6ámos zsidó nevet tartalmaznak, olyan izraelitákét, akik kapcsolatban álltak ezzel a híres alsó-mezopotámiai üzletházzal. E feljegyzésekből kitűnik, hogy ezek a zsidók jelentős összegeket adtak kölcsön, nagy földbirtokok urai voltak, nagy értékű árucikkekkel kereskedtek, vámszedők és a kerületek kormányzói voltak. A dokumentumokból nyilvánvalóan látszik, hogy Artaxerxész uralkodását megelőzően a zsidók meggazdagodtak és elnyerték a perzsák jóindulatát, ami arra utal, hogy ezt megelőzően történnie kellett valaminek, ami aztán ilyen kedvező viszonyokat teremtett számukra száműzetésük országában. Ezek a körülmények ugyanakkor arra is magyarázatot adnak, hogy miért talált Ezsdrás olyan mérsékelt lelkesedésre a még Mezopotámiában élő zsidók körében, amikor hívta őket, hogy térjenek vissza igazi, de romokban heverő otthonukba. Ilyen módon - bár csak közvetve - igazoltnak tekinthetjük Eszter könyvét.

Eszter könyvének történelmi hűségét azonban legjobban egy, a Berlini Múzeumban nemrég felfedezett ékírásos tábla támasztja alá. A. Ungnad professzor a II. világháború idején ezeken a táblákon dolgozva egy szövegre bukkant, mely szerint egy Marduka nevű férfi - a Márdokeus név babiloni átirata - magas állami tisztséget töltött be Susánban Xerxész uralkodása alatt. Rangja - "sipir" - arra utal, hogy befolyásos tanácsadó volt. Albright professzor, aki 1948-ban felhívta a figyelmemet erre a felfedezésre, nem hitt Eszter könyvének történelmi hűségében, de ez a felfedezés meggyőzte arról, hogy a könyvben tárgyalt eseményeknek valós magja kell hogy legyen. Ha csupán kitalált történet lenne, hogy találhatnának egy befolyásos állásban lévő férfit, akinek ugyanaz a neve, mint a Bibliában, nevezetesen Márdokeus, Susán városában, ugyanott és pontosan abban az időszakban, melyben a Biblia szerint is élt.

Sem a Biblia feljegyzéséből, sem más forrásból nem áll rendelkezésünkre bizonyíték, ami arra mutatna, hogy Xerxész idejében (i. e. 486-465) az Eszter könyvében említetten kívül más Márdokeus nevű zsidó személy is közismert lett volna. Amikor ez az ember "naggyá lett" a perzsa birodalomban élő "zsidók között, kedvessé az ő atyjafiainak sokasága előtt" (Eszter 10,3), neve népszerűvé vált a zsidók körében, és sok szülő adta gyermekének a Márdokeus nevet. A Murashu és Fiai üzletház I. Artaxerxész idejéből (i. e. 465-424) származó feljegyzéseiben 61 zsidó személy nevével találkozunk. Különösen érdekes, hogy a 61 név 60 különböző személyre vonatkozik, és ezek közül 6 zsidó viselte a Márdokeus nevet. Szemmel láthatólag valamennyien röviddel az Eszter könyvében feljegyzett események után születtek. Egy kicsit később újra csökken a név népszerűsége, ami abból látszik, hogy a 46 zsidó név között, melyeket ugyanennek a cégnek a II. Dáriusz király (i. e. 424-405) idejéből származó feljegyzései említenek, már nem találunk Márdokeust.
Ezekből a kereskedelmi dokumentumokból sok más következtetést is levonhatunk, de a fenti néhány megfigyelés is elegendő annak bemutatására, milyen sok közvetett és közvetlen bizonyíték igazolja a Biblia egyik leghevesebben támadott könyvét.

Stramszki István fordítása​

[/FONT]

Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.

A Biblia a régészet mérlegén; további részletek:

Góliát, a filiszteus

A Biblia filiszteusoknak, az egyiptomi források „tengeri népek”-nek nevezték azokat a görög szigetvilágból érkező hajós népeket, akik ie.1200-1170 körül árasztották el a termékeny félhold területét. Feltehetően nagy éhínség miatt, több hullámban indultak útnak hazájukból, hogy élelmet és új otthont találjanak maguknak. Hajókon és szárazföldön át érkeztek és csak a nagy egyiptomi birodalom tudta megfékezni inváziójukat. III. Ramszesz fáraó Medínet-Habu-i tamplomának falán képregény-szerűen örökítette meg győzelmét. A peleszetek (filiszteusok) ezeken az ábrázolásokon sajátos fejdíszt és bojtos rövid szoknyát viselnek. Az egyiptomi kormányzat bölcsen járt el. A fogságba ejtett filiszteusokat letelepíttette Egyiptom előterében, a legfontosabb kereskedelmi út, a későbbi Via Maris mentén. Az egyiptomi birodalom meggyengülése után a filiszteusok önálló uralomra jutottak területükön és állandó harcban álltak a szomszédos, zsidó törzsekkel. Öt központi városuk ma is ismert: Askelón, Asdód, Gáza, Ekron és Gát. Mindegyiket feltárták és igazolódott róluk, hogy valóban a filiszteus törzsek központi városai voltak a bibliai időkben. A Biblia szerint Gát városából származott Góliát, az óriás termetű harcos. Az I. Sám.17. fejezetben Góliát szinte görögös fegyverzetének leírása teljesen megfelel a valóságnak. 2005-ben a Gát városában folytatott feltárások során előkerült egy ie. 900 körüli cserépfelirat Góliát nevével.

Bölcs Salamon építkezései ( I.Kir.9:15)

I.Kir. 9:15 szerint Salamon király erődvárosokat építtetett királysága területén: Meggidót, Háczórt és Gezert. A régészeti kutatás mai álláspontja szerint ugyan mindhárom települést jóval a zsidó honfoglalás előtt alapították, de éppen Salamon korára -ie.10. század közepére- keltezhetően, ugyanabban az időben, jelentősen átépítették. Yigael Yadin jeruzsálemi régész fedezte fel, hogy az említett városok védművei: a hat kamrás, két tornyos kapu és a hozzá kapcsolódó kazamata falrendszer (kettős fal, keresztfalakkal) szerkezete, alapanyaga, megmunkálása, sőt még a mérete is (!) közel ugyanaz. Ez a jelenség tudatos, összehangolt, központi tervezésre és kivitelezésre utal, amiről Királyok könyve - rendkívül pontosan - megemlékezett. Yadint éppen a bibliai feljegyzés indította arra, hogy háczóri ásatásának eredményeit összevesse a meggidói, majd a gezeri falmaradványokkal, illetve dokumentációkkal és legnagyobb megdöbbenésére egyezéseket talált.

Sisák hadjárata Júda ellen (I.Kir.14:21-31; II.Krón. 12 fej.)

A Biblia történeti leírása szerint Salamon halála után a fiatal zsidó királyság kettészakadt és Júdának hamarosan Sisak fáraó támadásával kellett szembenéznie. A Théba melletti karnaki templom falán olvasható Sisak, azaz I.Sesonk egyiptomi fáraó (ie. 945-924) egyetlen palesztinai hadjáratának megörökítése. A fáraó kihasználva a Salamon korában megerősödött zsidó királyság belső válságát és meggyengülését, kb. ie. 925 körül felvonult csapataival Roboám ellen. Jeroboám, akit ekkor választottak Izrael királyává, korábban az egyiptomi udvarban keresett menedéket Salamon elől, így a fáraó szövetségesének számított. Ettől függetlenül I. Sesonk palesztinai hadjárata Izrael országát sem kímélte, noha a támadás alapvetően Júda ellen irányult. A karnaki győzelmi felirat tételesen felsorolja azt a 150 zsidó várost (Júda és Izrael területéről egyaránt), amelyeket a fáraó seregei feldúltak. Bár az egyiptomi felirat azzal dicsekszik, hogy ezeket a településeket ismét a birodalom fennhatósága alá vonták, a történészek szerint inkább csak zsákmányszerző hadjáratról lehetett szó, amelyet nem követett területgyarapítás. I. Sesonk győzelmének emlékét őrzi egy nevével ellátott egyiptomi sztéle- maradvány is, amely Megiddó feltárásakor került elő.

Feliratok, pecsétek, városok a királyok korából

Megszámlálhatatlanul sok Biblián kívüli felirat és pecsét említi a Bibliából is ismert királyok nevét és a velük kapcsolatos eseményeket. (pld. Akháb, Jézabel, Jórám, Jéhu, II. Jeroboám, Ezékiás, Jójákin, Sedékiás stb.) A Biblia és a Biblián kívüli források közti kapcsolat cáfolhatatlan. A zsidó királyi udvarokban működő krónikások folyamatosan jegyezték fel az eseményeket. Ma már a Biblia által említett idegen uralkodók neveit és tetteit is pontosan ismerjük. ( pld. Sisák = I. Sesonk, Nékó egyiptomi fáraók; Tiglát-Piléser vagy Pul = III. Tukulti-apil-Ésarra, Szalmánasszár = V. Sulmánu-asarídu, Szalmánasszár= II. Sarrukin, Szancherib = Szín-ahhé-eriba asszír uralkodók stb.)
Nem beszélve a Biblia által emlegetett nagy ókori városokról, amelyeknek sokáig a létét is megkérdőjelezte a történettudomány: Ninive, Nimrúd, Babilon. A régészeti feltárások egymás után hozták felszínre azokat a nagy múltú, ókori városokat, amelyek létéről csak a Biblia tudósított.

Ezékiás alagútja (II. Krón. 32:3-4)

A Biblia leírja, hogy Ezékiás júdabeli király idejében Szín-ahhé-eriba asszír király megtámadta Jeruzsálemet. Az asszír veszedelem idején Jeruzsálem uralkodója elhatározta, hogy a város vízellátását biztosító Gíhon-forrás vizét egy titkos alagúton keresztül bevezeti a városba. 1838-ban egy arab kisfiú fedezte fel az ezékiási vízakna bejáratát. A csatorna kb. 540 méter (!) hosszan kanyarog a föld alatt, magassága néhol a 4,5-6 métert is eléri. Építési felirata Ezékiás király korára (ie. 700 körül) keltezhető.

Ninive

Ninive sokáig csak egy tartalom nélküli bibliai névnek számított. A 19. század elejétől kezdve a Moszul környéki (Irak, Tigris és mellékfolyója a Hoszr találkozásánál) dombokból értékes antik tárgyak kerültek elő. A brit Henry Layard 1847-től kezdte meg a terület feltárását. A több mint 100 éven át meg-megújuló régészeti feltárások felszínre hozták az újasszír birodalom utolsó fővárosát. A város a nevét Nin istennőről kapta. Több ezer éves történetének legfényesebb időszaka Szin-ahhé eriba korától kezdődött, aki itt rendezte be uralkodói központját. A várost 12 km hosszú fal és vizesárok ölelte körül, amelyen 15 kapu nyílt. A Hoszr folyó kettészelte a települést. A folyó jobb partján állt Szin-ahhé-eriba palotája, „amelynek párja nincs” kb. 500 x 240 méteres területen, amelyhez hatalmas terasz és függőkertek kapcsolódtak. A palotában számos reliefet és feliratot találtak, amelyek az uralkodó tetteit, hadjáratait örökítik meg. (Pl. Lákis ostroma). A Hoszr folyó bal partján álló Jónás-dombon a hagyomány szerint Jónás próféta sírját őrzik.

Jeremiás próféta és a lákisi levelek

ie. 586-ban a zsidó királyság intézménye megszűnt. Mind a Biblia mind a történeti források egybehangzóan számolnak be arról, hogy Nabukodonozor király (= II. Nabú-kudurri-uszur) seregei bevették Júda utolsó erődjeit, Lákist, Azekát, majd Jeruzsálemet. Júda végnapjairól drámai élénkséggel tanúskodnak az ókori Lákis egyik kaputornyából előkerült cserépre írt levelek (osztraka). A levelekből kiderül, hogy Azeka, a szomszédos erőd elesett, az országban nagy a félelem és káosz, sokan a király környezetében is inkább a béke pártján állnak, valamint hogy hatékonyan tevékenykedik „a Próféta”, aki megadásra buzdító szavaival megerőtleníti a katonák kezeit, ezért félreállítását tervezik. A Bibliában az előkelő nemesek szinte szó szerint ismétlik meg ezt a vádat a kor egyik legkiemelkedőbb prófétájával, Jeremiással szemben:
„ És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.”( Jer. 38.4 )

Babilón

A Biblia által is említett Babilon városának megtalálása és feltárása sok ponton erősítette meg a Biblia korabeli történeti feljegyzéseinek hitelességét. A települést 1899-1917 között Robert Koldewey (1855-1925) német expedíciója (Berlini Múzeum) hozta felszínre. Babilon (ma Hillah falu az Eufrátesz középső folyása mentén = Irak) sok ezer éves város volt. Bár írott források nem említik a korai időkből, neve alapján feltételezhető, hogy mégis ősi város lehetett, mivel eredeti névformája: Babila, a Mezopotámiában legkorábban megtelepedett sumér nép nyelvéből eredt. Később akkádul Báb-ilinek, azaz Istenek kapujának nevezték. Babilon ennek a kifejezésnek görög formája. Héber nyelven a város neve a "bálál", összezavarodás szóval van kapcsolatban.

Csupán néhány részletet írtam le a fentiekben.
A teljes régészeti anyag letölthető innen:

www.sola.hu/files/download.php?f=Regeszet_es_Biblia.doc

Törppapa írta:

Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.

Kattints a kibontásához...

Nem, az ördög csak a konkolyt vetette bele:

Mát. 13.24-30
Más példázatot is adott (Jézus) eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe...

Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Mát. 13.36-43

Ezért olyan a világ, amilyen, de mint Jézus mondta, a konkoly nem lesz mindig benne.

A Biblia a régészet mérlegén

Sok bibliai színhelyet és építményt sikerült a régészetnek kiásni. Alább megemlítek néhányat a legérdekesebbek közül:

A Bábel torony alapja Babilonban, ahol összezavarodtak a nyelvek. (1Mózes 11,1-9)

A palota Jerikóban, ahol Éhúd meggyilkolta Eglónt, Móáb királyát. (Bírák 3,12-30)

Sikem keleti kapuja, ahol Gaal és Zebul figyelték, amit Abímelek erõi megközelítik a várost. (Bírák 9,34-3)

Baal-Berít temploma Sikemben, ahol megszerezték az anyagiakat Abímelek királyságának finanszírozásához és ahol Sikem lakói menedéket találtak, amikor Abímelek megtámadta a várost. (Bírák 9,4; 9,46-49)

A gibeoni tó, ahol Dávid és Ísbóset erõi összecsaptak Izrael királyi székéért. (2 Sámuel 2,12-32)

A hesbóni tavak, amit a Biblia Szulamit szemeihez hasonlít. (ÉnÉn 7,5)

A királyi palota Samáriában, ahol Izrael királyai éltek. (1 Királyok 20,43; 21,1-2; 22,39 · 2 Királyok 1,2; 15,25)

Samária tava, ahol halála után megmosták Aháb király harci kocsiját. (1 Királyok 22,29-3. )

Az Ezékiás király által Jeruzsálem alatt ásott vízvezeték, ami akkor is szolgáltatta a vizet, amikor az Asszírok körülzárták a várost. (2 Királyok 20,20 · 2 Krónika 32:30).

A királyi palota Babilonban, ahol Bélsaccar király a lakomát tartotta, amikor Dániel megfejtette a kézírást a falon. (Dániel 5)

A királyi palota Súsánban, ahol Eszter a Perzsa király, Ahasvérós felesége volt. (Eszter 1,2 · 2,3;5;9;16)

A királyi palota kapuja Súsánban, ahol Mordokaj, Eszter rokona, ült. (Eszter 2,19; 2,21; 3,2-3; 4,2; 5,9; 5,13; 6,10; 6,12)

A tér a királyi palota kapuja elõtt Súsánban, ahol Mordokaj találkozott Hatákkal, Ahasvérós háremõrével. (Eszter 4,6).

A zsinagóga alapja Kapernaumban, ahol Jézus meggyógyított egy tisztátalan lélektõl megszállt embert (Márk 1,21-2) és ahol elmondta az élet kernyerérõl szóló prédikációját (János 6,25-59).

Péter háza Kapernaumban, ahol Jézus meggyógyította Péter anyósát és másokat. (Máté 8,14-16)

Jákób forrása, ahol Jézus beszélt a samaritánus asszonnyal. (János 4)

A Betesda nevû medence Jeruzsálemben, ahol Jézus meggyógyított egy beteg embert. (János 5,1-14)

Siloám-tava Jeruzsálemben, ahol Jézus meggyógyította a vakot (János 9,1-7).

A törvényszék Korinthusban, ahol Pált törvény elé állították (ApCsel 18,12-17).

Herodes palotája Cézáreában, ahol Pált fogvatartották (ApCsel 23,33-35).

Az efézusi színház, ahol az ötvösök zavargása történt (ApCsel 19,29). - Lásd a képet


[SIZE=-1]A törökországi Efézus színháza.[/SIZE]

A holt-tengeri tekercsek jelentősége

A qumráni tekercsek története tulajdonképpen két, szinte párhuzamos felfedezéssel kezdődött. Először is 1947-ben, a Holt-tenger környékén, a Wadi Qumran kiszáradt folyómedre fölötti sziklabarlangokban ókori, héber és arám nyelvű irattekercseket találtak. A barlangok folyamatos feltárás mellett a közeli, a Holt-tenger partvidékén fekvő Khirbet Qumranban folytatott ásatások egy ugyancsak ókori település romjait tárták fel. Valószínűnek tartják, hogy Szekakáról van szó (Józs 15:61), amely talán már az i. e. 1. évezred elejétől lakott volt, de a júdeai királyság i. e. 586-os bukása után egészen az i. e. 2. század közepéig elhagyatott volt.
A barlangokban talált, cserépedényekbe rejtett iratokat és a (mai arab nevén) Qumranban feltárt közösség közötti kapcsolatot több tény és következtetés alapján egyértelműnek látják, mert az iratok tartalmából egy olyan vallási közösségre következtethetünk, amely könnyen azonosítható az i. sz. 1. századi forrásokban (Josephus Flavius, Philón) említett zsidó vallási közösséggel: az "esszénusokkal" az ókori források az "esszénusok" központját ezen a környéken helyezik el; a barlangok és a település közel is vannak egymáshoz.
A tekercsek elrejtésének oka egyfelől lehetett a rómaiak megjelenése, tehát a mentés. Másfelől azonban a közösség zárt jellege és iratai egy részének titkos volta is okot adhatott a rejtegetésre. Mivel a tekercsek rendszer szerint, és nem sebtiben, véletlenszerűen voltak elrejtve, feltételezhető, hogy a barlangokat eredetileg is könyvtárként használták, vagy használaton kívül helyezett iratok raktáraként (geníza).
Ami az iratok korát illeti, a radiokarbon-vizsgálat a legtöbbet az i. e. 2. és 1. századra teszi, bár akad néhány régebb irat is. Maguk az esszénusok ugyan megérték az i. sz. 1. század közepét, fennmaradt irataik mind Krisztus előttiek. Ami az iratok tartalmát illeti, igen sokfélék, ugyanakkor bizonyos iratok (nyilván a fontosabbak) több példányban is fennmaradtak.

Szinte mindenki egyetért azzal, hogy az évszázad egyik legnagyobb régészeti felfedezéséről van szó, amely az egész tudományos és vallási világot megmozgatta. A tekercseknek több szempontból is nagy jelentőségük van:
1. Rengeteget megtudhattunk az esszénusokról, akiket eddig csak történeti forrásokból ismertünk; a régészeti leletek a források hitelességét igazolták, és fontos adatokkal szolgálnak a zsidó történelem eddig kevéssé ismert szakaszáról, és annak egy sajátos szubkultúrájáról;
2. A héber Bibliának a felfedezések előtt ismert legrégebbi másolata az i. sz. 9. századból származott; az i. e. 2. században keletkezett qumráni bibliamásolatok egyfelől 1000 évvel visszatolták a birtokunkban levő legrégebbi héber másolat korát, másfelől a qumráni és az eddig ismert (maszoréta) szövegek összehasonlításával kiderült, milyen nagy pontossággal adták tovább a zsidó másolók a Biblia szövegét; mindez az Ószövetség szövegének hitelességét bizonyítja;

Napjainkig a Holt-tenger környékén 11 olyan barlangot találtak, amelyekből tekercsek kerültek elő.
Az eredetileg 900 tekercs mintegy 80 000 darabra tört szét. Többségük sérült és hiányos, csak 11 kézirat mondható majdnem teljesnek. A 200 bibliai tekercs mellett, zsidó irodalmi és vallási szövegek, közösségi szabályzatok, Szentírás-kommentárok kerültek elő. Eszter könyve kivételével az Ószövetség minden iratából származnak részletek, a legtöbb Ézsaiás könyvéből, Mózes könyveiből és a Zsoltárokból. A kéziratok többsége ie.2. szd.- isz.1. szd. körülre datálható. A legrégibb darab egy Sámuel-könyve részlet az ie. 4.szd.-ból.

4. A legjelentősebb tekercs Ézsaiás teljes könyvét tartalmazza. Ez a tekercs 1948 tavasza óta nagyon híressé vált, ugyanis majdnem tökéletes állapotban maradt meg, Ézsaiás könyve teljes szövegével, az első verstől az utolsóig. Fényképmásolat formájában adták ki, és modern héber betűkre átírva, használható formában kapták kézhez a bibliakutatók.

Egy másik tekercs Habakuk könyve első és második fejezetének kommentárját tartalmazza, szakaszonként idézve a prófétai könyvet, megjegyzéseket fűzve hozzá. Ennek a Bibliai könyvnek is kétharmada hozzáférhető, a Krisztus előtti kor szövegformájában. Ezek mellett - a többé-kevésbé jó állapotban ránk maradt - tekercsek mellett más könyvek töredékei is szép számban kerültek elő.

Példaképp hoznám Dániel könyvét, melynek néhány töredékét szintén megtalálták, köztük azokat a verseket, ahol a szöveg héberről arámira vált. A Dániel-töredékek azért is nagyon fontosak, mert a tudósok azt állították, hogy Dániel könyvét nem írhatták az i.e. II. század előtt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy túlságosan pontos és részletes próféciákat tartalmaz. Úgy vélték, ezeknek későbbi betoldásoknak kell lenniük, különös tekintettel az idői próféciára a Messiásra vonatkozóan. Most azonban egy olyan Dániel-tekercs maradványai állnak rendelkezésünkre, amelyik - mint azt a szakemberek is elismerik - éppen a i.e. II. század előtti az időszakból származik.

Mózes első, harmadik és ötödik könyvéből is találtak töredékeket, továbbá Bírák könyvéből. Mózes III. könyvének töredékei a legnagyobb jelentőségűek, mert ezeket a babiloni fogság előtt használatos héber írásjelekkel írták. Összehasonlítva a töredékek szövegét a ma használatos héber szöveggel, teljes azonosságot találunk!
"Viszonylag jelentéktelen kihagyások kivételével, az egész könyv (ti. Ézsaiás könyve) a birtokunkban van, és ez lényegében megegyezik a maszoretikus szöveggel. Észrevehető az alaktani és helyesírási eltérés, de a szöveg vonatkozásában feltűnő mértékű az egyezés. És ebben rejlik a fontossága, mivel alátámasztja a maszoretikus hagyomány hitelességét. Vannak kisebb kihagyások, de ezek össze sem hasonlíthatóak a Septuaginta némelyik könyvében található hiányosságokkal."
(Millar Burrows professzor)

Az Ésaiás-tekercs és más ókori szövegek tanulmányozása alapján jogos a következtetés, hogy az Ószövetség más könyvei, amelyeknek régi másolatai nincsenek birtokunkban, ugyanilyen tiszta és megbízható szöveggel maradtak ránk, mint azok, amelyek változatlanságát a régi másolataik igazolták.

A holt- tengeri tekercsek a többi kézirat esetében is az Ószövetség szöveghitelességét, azaz a masszoréta* hagyomány megbízhatóságát igazolták.

A fent említett példákat bőven lehetne még sorolni annak illusztrálására, hogy a Bibliában foglalt történetek, szereplők és helyszínek sok ponton megerősítést nyertek a legmodernebb felfedezések által. Terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé minden adat felsorolását.

Álljon itt zárszóként a bibliai régészettel is foglalkozó J. Elder összegzése: „Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a régészet tudományának fejlődése döntötte le a történészek és a konzervatív keresztények között emelkedő falat. A régészeti kutatások nyomán egyik város a másik után, egyik civilizáció a másik után, egyik kultúra a másik után, melyekről csak a Biblia tudósít, visszakapta az őt megillető rangot az ókori történelemben...A Biblia történelmi hitelességét egyetlen régészeti felfedezés sem cáfolta meg.”
( J. Elder: Prophets, Idols, and Diggers, Bobbs Merill, New York, 1960. 16.p.) [/SIZE]

(* maszoréta: A maszoréta szöveg elnevezése a héber massorah = hagyomány szóból ered, és áthagyományozottat jelent. Maszoréta tudósoknak hívják azokat a zsidó írástudókat, akik az V-X. században magánhangzójelöléssel (pontozás) látták el az addig mássalhangzóírással írt szöveget, kialakították a biztos mintaszöveget. Kritikai megjegyzéseiket a szent szöveg köré írták. Igen gondos munkát végeztek. Megállapították a másolás szigorú szabályait: meghatározták a használható írásanyagot és tintát, megszámolták a sorokat és betűket, amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél kiderült, az egészet meg kellett semmisíteni!)
A következtetés:
A Biblai azt állítja magáról, hogy Isten szava. Több mint 20 írója volt. Próféták és apostolok. Mivel a Biblia történelmileg annyira hiteles, ezért ha megsem Isten szava, akkor 1600 éven keresztül amíg írták, folyamatosan kellett hamisítani, hogy minden történelmi eseményt és fordulatot hűen mutasson be. Mert pl. ha a Bíbliát 500 éve hamisították volna, akkor a régészet nyilvánvalóan leleplezte volna, mert hogyan hamisíthattak volna visszamenőleg 2000-3000 évre hiteles dolgokat? Ezért csak két variáció lehetséges. Vagy folyamatosan másfél ezer éven keresztül korhűen hamisították a Bibliát, vagy valóban igazat beszél, és az, aminek mondja magát, vagyis Isten szava.

A Biblia harca a fennmaradásért.

Napjainkra a Biblia a legelterjedtebb könyv a világon, s a legtöbb nemzeti nyelvre lefordított iratgyűjtemény. Azonban nem volt mindig így!
Többször próbálták megsemmisíteni valamennyit, és a Biblia íróit úgyszintén. Már maga a kezdet is ilyen volt. Izrael Egyiptomban tartózkodott, amikor a fáraó elrendelte, hogy minden izraelita fiút meg kell ölni. Ha ez megvalósult volna, akkor a zsidóság kihalt volna, és a Biblia írása el sem kezdődött volna.

Később amikor az Izrael királyai imádták a bálványokat, akkor pedig Isten prófétáit üldözték és gyilkolták. Aztán amikor az Újszövetség elindult, akkor maguk a zsidók irtották a keresztényeket. Velük párhuzamosan Róma császárai irtották az apostolokat, a Biblia akkori íróit. A 12 apostolból 11 mártírhalált halt, és az utoljára életben maradt János apostolt is olajban megfőzték, de túlélte és száműzték.

Később Róma császárai többször is meg akarták semmisíteni az összes Bibliát. Szinte valamennyi példányt elégették.
Aztán a középkorban maga a hitehagyott egyház is üldözte azokat, akik a Bibliát nemzetük nyelvére lefordították. Nem akarták, hogy az egyszerű emberek olvassák. Sőt évszázadokig a Biblia terjesztőire és olvasóira máglyahalál várt!

Talán egyetlen könyv fennmaradásáért sem áldozta ennyi ember az életét. Ezért, ha a Biblia nem Isten szava, hanem pl. ezeknek a mártíroknak a hamisítványai, akkor ezek az emberek a világ legértelmetlenebb és legostobább dolgát cselekedték, mert olyan irományért adták életüket, amelyet ők, vagy elődjeik hamisítottak. Ha viszont a Biblia mégis Isten szava, akkor viszont a ma élő emberre nézve milyen szomorú, hogy nem ismeri sorait, Isten akaratát. Pedig a lehetőség ma már mindenki számára adott. Fillérekért be lehet szerezni, bárki hozzájuthat. Amiért egykor százezrek adták életüket, ma nem kell senkinek, vagy csak egészen keveseknek... Akiknek mégis meg van, legtöbbjüknek ott áll a polcon...

Az előzőekben több szempont szerint is mérlegre tettem a Szentírást. Látható, milyen lehetőség van abban, ha a Biblia mégis az aminek mondja magát. Vizsgáltuk a természettudomány, az orvostudomány, a történelem a régészet mérlegén. Röviden áttekintettük fennmaradásának körülményeit...

Egy biztos, a Biblia a "vagy-vagy" könyve. Mert vagy az Isten szava, vagy hamisítvány. Nem lehet mindkettő egyszerre. Ha azonban nem hamisítvány, hanem valóban Isten üzenete az emberhez, akkor lényegünk, sorsunk és jövőnk az, ami abban benne foglaltatik...

Talán egyeseknek túl erős megfogalmazás a "hamisítvány" jelző, és így gondolkoznak: "A Biblia nem Isten szava, hanem embereké. Ez azonban nem jelent hamisítványt, mert a több évszázad alatt felgyülemlett bölcsességet jegyezték le benne vallásos színezettel."
Én azonban tudatosan használtam a "hamisítvány" szót. Mert a Biblia azt állítja magáról, hogy nem egyszerűen az emberi bölcsesség gyűjteménye, hanem Isten szava. Mindvégig erről beszél, ez legfőbb mondanivalója!
Ha azonban ez nem igaz, hanem csak emberek találták ki azt, hogy Isten szólt rajtuk keresztül, akkor ez az imént említett legfőbb mondanivaló ( hogy a Biblia Isten szava), hazugság! És minden sora a Bibliának hamisítvány, hiszen minden sora Isten szavának mondatik benne!!
Ezért lehet csak az egyik - hamisítvány -, vagy csak a másik - Isten szava. Ha azonban hamisítvány, és emberi kitaláció, akkor elég sok megmagyarázhatatlan dologgal kell szembe néznünk, amiket itt csak megemlítettem az orvostudományról, a természettudományról, a történelemről és a régészetről szóló beírásaimban...

(A következőkben a Biblia próféciáiról fogok írni.)

Bibliai próféciák

Sok bibliai prófécia olyan pontosan beteljesült, hogy a kritikusok azt állítják, beteljesülésük után írták le azokat. De az ilyen állítások valótlanok. Előző beírásaimban említettem, hogy a Biblia minden szempontból megbízható. Tehát annak az állításának is hihetünk, hogy Isten mindenható, és rendelkezik a jövendölés képességével (Ésaiás 41:21-26; 42:8, 9; 46:8-10).

A bibliai próféciák, amelyek igaznak bizonyultak, nem az utólagos szerzőség, hanem az isteni ihletés bizonyítékai.
A következőkben néhány ilyen beteljesedett próféciáról fogok írni, majd pedig számba veszek néhányat azok közül is, amelyek korunkra, és a jövőnkre vonatkoznak. (Javaslom annak, akit érdekel, hogy a Bibliájában kövesse nyomon a szóban forgó igerészeket.)

A babiloni fogság

Ezékiás mintegy 30 évig volt Jeruzsálem királya, időszámításunk előtt 740-ben tanúja volt annak, hogy északi szomszédját, Izraelt Asszíria elpusztította. Időszámításunk előtt 732-ben tapasztalta Isten segítő erejét, amikor az asszíroknak az a próbálkozása, hogy Jeruzsálemet meghódítsák kudarccal járt (Ésaiás 37:33-38).
Ezékiás követeket fogadott Merodak-Baladántól, Babilon királyától. A követek látszólag azért jöttek, hogy gratuláljanak Ezékiásnak súlyos betegségéből való felépüléséhez. Valószínű azonban, hogy Merodak-Baladón egy lehetséges szövetségest látott Ezékiásban Asszíria világhatalma ellen.

Ezékiás semmit sem tesz azért, hogy eloszlasson egy ilyen feltevést, mert megmutatja a babiloni látogatóknak háza és birodalma minden vagyonát. Talán ő is szeretne szövetségest arra az esetre, ha az asszírok visszatérnek (Ésaiás 39:1, 2).
Ésaiás, aki annak az időnek kiemelkedő prófétája, azonnal felismeri, hogy Ezékiás meggondolatlanul cselekedett. Tudja, hogy nem Babilon, hanem Isten Ezékiás legbiztosabb védelme, és elmondja a királynak: az, hogy gazdagságát megmutogatta a babiloniaknak, tragédiához fog vezetni.

Íme, jönnek napok - mondja Ésaiás -, és mindazt, ami saját házadban van, és amit ősatyáid a mai napig felhalmoztak, Babilonba hurcolják.Isten határozott: Semmit sem hagynak meg(Ésaiás 39:5, 6).

Az i. e. VIII. században valószínűtlennek tűnt ennek a próféciának a beteljesedése. Száz évvel később azonban megváltozott a helyzet. Asszíriát Babilon váltotta fel uralkodó világhatalomként, Júda pedig vallási szempontból annyira elkorcsosult, hogy Isten megvonta tőle áldását. Egy másik prófétát, Jeremiást Isten arra ihletett, hogy ismételje meg Ésaiás figyelmeztetését. Jeremiás kijelentette, hogy Isten így szólt:

Felhozom [a babiloniakat] e föld ellen és annak lakosai ellen ... és az egész föld pusztasággá lesz, döbbenet tárgyává, és ezek a nemzetek Babilon királyának szolgálnak hetven esztendeig (Jeremiás 25:9, 11).

Körülbelül négy évvel azután, hogy Jeremiás ezt a próféciát kijelentette, a babiloniak Júdát birodalmuk részévé tették. Három évvel később néhány zsidó foglyot a jeruzsálemi templom vagyonának egy részével együtt Babilonba vittek. Nyolc évvel ezután Júda fellázadt, és a babiloni király, Nebukadnezár (vagy Nabukodonozor) ismét rohamot indított ellene. Ez alkalommal lerombolták a várost és a templomot. Az összes kincset és magukat a zsidókat is a távoli Babilonba hurcolták; pontosan úgy, ahogy azt Ésaiás és Jeremiás megjövendölte (2Krónika 36:6, 7, 12, 13, 17-21).

A babiloniak támadása után, amint a The Archaeological Encyclopedia of the Holy Land írja, a város [Jeruzsálem] pusztulása teljes volt.W. F. Albright archeológus ezt állítja:
A Júdában végzett ásatások és a felszíni feltárások bebizonyították, hogy Júda városai a káldeaiak két támadása következtében nemcsak hogy teljesen elpusztultak, de generációkon keresztül lakatlanul is maradtak - sok esetben örökre.

Így az archeológia megerősíti ennek a próféciának a megrázó beteljesedését.

Petra

Petra a mai Jordánia területén helyezkedik el. Ma vendégcsalogató látványosság. Az idelátogató turisták közül kevesen tudják, hogy Tírusz és Damaszkusz mellett a "Király Útjának" legjelentőségteljesebb kereskedelmet lebonyolító városállama volt, virágkorában 30 000 lakossal. Őslakosai a nabateusok voltak.



A nabateusok története visszanyúlik a Biblia legősibb korába, Jákob és Ézsau küzdelméhez. Mint a Bibliából tudjuk, ők ketten ikertestvérek voltak. Kettőjük között az örökösödés problémája nem volt megoldott, így halálos ellenségekké váltak. Végül "kibékültek". Jákob, aki héber nevének jelentése ’csaló, gáncsoló’ Istentől az Izrael nevet kapta. Ézsau azonban úgy döntött, hogy az edomiták népével köt barátságot. Miután Ézsau az edomitákkal kötött házasságot, a két nép gyűlöletes ellenség lett. Erről szól egy bibliai prófécia is:
A "Király Útján" áthaladó nép, Izrael, szállást kér az ott lakó edomitáktól:

Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden. Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.
4Móz. 20.17 - 18

Sajnos a testvérharc tovább folytatódott, s Edóm be is töltötte ígéretét; megtámadta a testvérnépet, Izraelt. Ezért Istennél "betelt a pohár", s Jeremiás próféta által küldött egy üzenetet az edómiaknak:

A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.
Jer. 49.16.

Beteljesedett-e a prófécia? Ebben az időben a jelek szerint a város virágkorát élte, gazdaságilag a csúcson volt, kiválóan megélt abból, hogy ivóvizet árusítson a karavánoknak, illetve élelmet, szállást biztosítson egy hosszú sivatagi út felénél, ami Damaszkuszba, majd Tíruszba tartott. S ahogyan az lenni szokott, egy sikertörténetben benne rejlik a bukás lehetősége is, a prófécia beteljesedése a gazdasági válság volt.

Néhány száz évvel később a "Király Útját" áthelyezték úgy, hogy Petra elkerülésével Palmyrát érintve lehessen eljutni Damszkuszba, majd Tíruszba. Miért helyeztek át egy útvonalat úgy, hogy a sivatag kellős közepén érintsen egy olyan várost, aminek korábban semmilyen komolyabb jelentősége nem volt? A válasz egyszerű: Isten megsokallta az edomiták bűneit, a kizsákmányolást és az emberáldozatokat követelő vallást. Ahogyan aztán az idő telt, Petra lassan a feledés tengerébe merült...
évszázadokig a város csak a legendák szintjén létezett egészen addig, míg 1812-ben Johann Ludwig Burchard életének kockáztatásával az Ibrahim Ibn Abdullah álnevet felvéve bejutott a városba és lerajzolta azt. 1964-ben a jordán kormány úgy döntött, hogy a még ott lakó őslakosokat kitelepíti a közelben lévő Wádi-Múza nevű faluba. Ekkor nyitották meg a várost, ami egy 1 km hosszú szűk kanyon végén helyezkedik el. A lexikonok ma csak a "Sírok Városának" nevezik, mivel több temető van a város mai területén, mint ahány lakóhely. Így a jeremiási prófécia lassan beteljesedett.

Lehet-e vajon ennek az okait vizsgálni? Ennek két módja van: ha találunk még egy precedens értékű ilyen esetet a történelemben és egy olyat is, ami azt bizonyítja, hogy ez az esemény megismétlődött, tehát az okokat vizsgálva megállapítható, hogy egy másik város ugyanazért pusztult el, mint Petra. Ezt a két bizonyítékot találhatjuk meg Tírusz és Palmyra történetében.

Tírusz

Tírusz gazdag kikötőváros lett, kereskedelme miatt büszke és erkölcstelen. Ezért Petrához hasonló módon Isten felemelte a szavát Tírusz ellen is Ezékiel próféta által.
Ezékiel szintén bibliaíró volt, aki az ősi időkben isteni ihletésű próféciákat jegyzett fel. Az i. e. VII. század vége táján és a VI. században prófétált - azaz a Jeruzsálem pusztulását megelőző években, majd a zsidók babiloni fogságának első tíz éve alatt. Még néhány mai kritikus is elfogadja, hogy a könyv hozzávetőleg ebben az időszakban íródott.



Ezékiel hatásos próféciát jegyzett fel Izrael északi szomszédjának, Tírusznak pusztulásáról, amely baráti kapcsolatban volt Isten népével, később azonban ellenségévé vált (1Királyok 5:1-9; Zsoltárok 83:3-9 ). Ezt írta:

Ezért így szól a Úr: 'Íme, ellened fordulok, ó Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger hozza hullámait. Biztosan lerombolják Tírusz falait és ledöntik tornyait és lesöpröm róla még a porát is, és fénylő, csupasz sziklává teszem . . . Kőzeteidet, gerendáidat és még a porodat is a víz közepébe hányják. Hálók száíróhelye lesz a tenger közepén. (Ezékiel 26:3, 4, 12).

Valóban ez történt? Igen, néhány évvel azután, hogy Ezékiel kijelentette ezt a próféciát, Babilon királya, Nebukadnezár megostromolta Tíruszt (Ezékiel 29:17, 18). Ez azonban nem volt könnyű ostrom. Tírusz részben a szárazföldön feküdt (ezt hívták Ó-Tírusznak), részben pedig egy szigeten, körülbelül 800 méterre a parttól. Nebukadnezár, mielőtt végleg behódoltatta volna, 13 évig ostromolta a szigetet.

Ezékiel próféciája végül i. e. 332-ben teljesedett be minden részletében.
Éppen az a Nagy Sándor teljesítette be, aki Petrát szerette volna gazdaságilag felvirágoztatni. Tírusz egy sziget volt. Köztudott, hogy Nagy Sándor gyenge volt tengeren. Ezért szárazföldi stratégiával győzte le a várost. Embereivel építtetett egy földnyelvet, hogy a szigetből félsziget legyen. A The Encyclopedia Americana beszámol erről:
A város szárazföldi részének, amelyet lerombolt, törmelékéből épített egy óriási mólót 332-ben, hogy a szigetet összekapcsolja a szárazfölddel.



Ezután az asszíroktól tanult haditechnikával ostromgépet építtetett, ami valamivel magasabb volt, mint a város fala. Ezt a gépet emberei kerekek segítségével betolták a félszigetre, a legjobb nyilasok támadtak az ostromgép tetejéről, így sikerült bejutnia a városba és elfoglalni azt.

Nagyon érdekes, hogy ezek után Nagy Sándor olyat tett, ami nem volt rá jellemző: mintha ismerte volna a bibliai próféciát, szó szerint véghezvitte azt, amit Ezékiel könyvében olvashatunk, s amit a próféta 300 évvel korábban mondott: A várost leromboltatta, a törmelékeket szétszóratta a tengerbe, még a város porát is lesöpörtette a földről. Ma sem épült azon a helyen város. Mindössze egy kis halászfalut találhatunk ott, ahol a halászok hálóikat szárítgatják, éppen úgy ahogyan a próféta megjövendölte.

Tehát egy viszonylag rövid ostrom után a szigetvárost lerombolták. Ezzel Ezékiel próféciája minden részletében beteljesedett. Még az Ó-Tírusz 'kőzeteit és gerendáit is a víz közepébe hányták'.

Egy XIX. századi utazó beszámolt arról, mi maradt fenn az ősi Tíruszból az ő koráig:
Annak az ősi Tírusznak, amelyet Salamon, valamint Izrael prófétái ismertek, a hegyoldalakon kőbe vésett síremlékeken és a falak alapján kívül, semmi nyoma nem maradt ... Még az a sziget, amelyet Nagy Sándor a város ostromakor félszigetté alakított, töltést építve közte és a szárazföld között, sem rejt meghatározható emlékeket a keresztes hadjáratoknál korábbi időszakból. A modern város, amely egészében viszonylag új, az egykori sziget északi felét foglalja el, a fennmaradó területet pedig meghatározhatatlan romok borítják.

Amikor Babilon következett

Egykor, az i. e. VIII. században Ésaiás próféta, aki figyelmeztette a zsidókat arra, hogy a babiloniak a közeljövőben leigázzák majd őket, meglepő módon valami mást is megjövendölt: magának Babilonnak a teljes pusztulását. Előre megmondta szemléletesen és igen részletesen:

Felkeltem ellenük a médeket ... És Babilon, a királyságok dísze, a káldeusok büszkeségének szépsége olyanná lesz, mint Szodoma és Gomora, miután Isten felforgatta. Nem lesz lakott többé, ő sem lakozik ott nemzedékről nemzedékre (Ésaiás 13:17-20).

Jeremiás próféta szintén előre megmondta Babilon elestét, ami sok évvel később következett be. Ő egy érdekes részletet is említett:

Pusztulás jön vizeire és azok kiszáradnak ... Babilon erős férfiai felhagytak a harccal. Erődítményeikben ülnek. Erejük elapadt (Jeremiás 50:38; 51:30).

Babilonnak mint kiemelkedő világhatalomnak az uralkodási ideje i. e. 539-ben ért véget, amikor a tetterős perzsa uralkodó, Cirusz a méd seregek támogatásával a város ellen vonult. Félelmetes volt azonban, ami Ciruszt fogadta. Babilont hatalmas, bevehetetlennek tűnő falak vették körül. A nagy Eufrátesz folyó is keresztülfolyt a városon, jelentősen hozzájárulva annak védelméhez.
Hérodotosz görög történész leírja, hogyan oldotta meg Cirusz a problémát:
Seregének egy részét ott állította fel, ahol a folyó belép a városba, másik részét pedig ott, ahol elhagyja azt, azzal a paranccsal, hogy amint a víz elég sekéllyé válik, a folyó medrén át vonuljanak be a városba ... Az Eufráteszt egy csatornán keresztül egy medencébe irányította [a mesterséges tavat Babilon egyik előző uralkodója ásatta], ami akkor egy mocsár volt; ezáltal a folyó vízszintje annyira lesüllyedt, hogy természetes medre átgázolhatóvá vált. Ezután a perzsák, akik erre vártak az Eufrátesz partján, beléptek a folyóba, amely most annyira leapadt, hogy körülbelül egy ember combjának közepéig ért, és így bejutottak a városba.

Így esett el a város, amint azt Jeremiás és Ésaiás előre megmondta. De figyeljük meg a prófécia beteljesedését részleteiben. Szó szerint 'pusztulás jött vizére és azok kiszáradtak'. Ez az Eufrátesz vízszintjének lesüllyesztése volt, amely lehetővé tette Cirusznak, hogy behatoljon a városba. 'Babilon erős férfiai felhagytak a harccal', amint arra Jeremiás figyelmeztetett? A Biblia feljegyzi - épp úgy, mint a görög történészek, Hérodotosz és Xenophon -,hogy a babiloniak éppen egy lakomán vettek részt, amikor a perzsák megtámadták őket.

A Nabonidus krónikában, egy hiteles ékírásos dokumentumban, az áll, hogy Cirusz seregei csata nélkül vonultak be Babilonba, ami valószínűleg azt jelenti, hogy jelentősebb szabályos ütközet nélkül. Nyilvánvalóan Babilon erős férfiai nem sokat tettek a város védelméért.

Mi a helyzet azzal a jövendöléssel, hogy Babilon nem lesz lakott többé újra? Ez nem teljesedett be közvetlenül i. e. 539-ben. De a prófécia hiánytalanul beigazolódott. Eleste után Babilon számos vallás kiindulópontja volt, egészen i. e. 478-ig, amikor is Xerxes elpusztította.

A IV. század végén Nagy Sándor tervezte újjáépítését, de meghalt, mielőtt még a munka jelentősen előrehaladt volna. Attól fogva a város csak hanyatlott. Bár az i. sz. I. századában még éltek ott emberek, mégis, mára az ősi Babilonból nem maradt más, mint egy halom rom Irakban. Még ha Babilon romjait részben újjá is építenék, akkor is csupán a turisták számára szolgáló látványosság lenne, nem pedig élő, vibráló város. Az elhagyatott hely a Babilonról szóló próféciák végleges beteljesedéséről tanúskodik.



(Folytatom...)

Asperrimus írta:

Ennyire azért nem rossz a felvétel minősége. Megpróbálom egy másik internet kapcsolattal feltölteni, de ennek lesz egy kis átfutási ideje. ( Csütörtök délután )

Kattints a kibontásához...

Az egykori bandavezér Nicky Cruz ma a világ számos országában ezrek előtt beszél arról a személyről, aki megváltoztatta az életét.


Okkult családban nevelkedtem. Szüleim sátáni erők befolyása alatt álltak, és senki sem tudta elképzelni, hogy Jézusnak valaha is helye lehetne ebben a családban. A szeretet annyira hiányzott otthonunkból, hogy anyám ellökött magától, kitagadott, én pedig teljesen összetörtem lelkileg.

Elhagytam Puerto Ricot, és New Yorkba menekültem, ahol egy helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat magányosságban, bizonytalanságban és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult. Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel. Annyira mélyre süllyedtem, hogy semmilyen terápia sem tudott segítséget nyújtani.

Pszichiáterem is lemondott rólam, mondván :

- "Nicky, számodra nincs remény, az elektromosszék felé vezető úton haladsz, onnan pedig a pokolba. Szívedben teljes gyűlölet uralkodik azokkal szemben is, akik szeretetet tanúsítanak irántad."

Igen, igaza volt ! 8 éves koromtól, attól kezdve, hogy anyám megtagadott, minden embert elutasítottam, aki szeretettel közeledett felém. Anyámnak nem kellettem, mástól sem vártam el, hogy szeressen. Ezért lettem ilyen rettenetes.

De Isten mégsem mondott le rólam. David Wilkerson New York utcáit járva beszélt Isten szeretetéről. A rendőrök figyelmeztetése ellenére sem ijedt meg attól, hogy felkeresse a gettókat. David jól tudta, hogy élete veszélyben forog, mégsem hátrált meg. Mikor Istenről kezdett beszélni, közbevágtam :

- "Hagyd abba ! Én isten vagyok ! Itt az emberi erő, a bandaerő uralkodik ! Istennek semmi köze hozzánk, mi sem akarunk tőle semmit. Azonnal tűnj el !"

A srácoknak pedig ezt mondtam :

- "Élvezetet akartok ? Annyit adok nektek, amennyit csak szeretnétek. Lemegyünk a pincébe, bagózunk, piálunk, jöhetnek a tabletták, na és a csajok. Ezt a fanatikust pedig szépen elfelejtjük."

Így is tettünk. Csak egy valamire nem számítottam: David, ez a nyurga prédikátor, 20 perc múlva megjelent az ajtóban, és mosolyogva utánam kérdezősködött. A barátnőmet félrelökve kiáltottam rá :

- "Itt vagyok ! Mit akarsz tőlem ?"

A válasz meghökkentő volt :

- "A barátod szeretnék lenni."

- "De én nem !"

És, mint egy dühöngő vad nekiestem, ütöttem, míg az orrából el nem kezdett folyni a vér. A hajánál fogva a falhoz rángattam, és fejét a kemény téglának vertem. Csak a bandatagok tudtak megállítani, lefogtak, és a lelkész védelmére kelve azt mondták, mégis egy ártatlan emberrel van dolgunk. Ez a tény engem persze teljesen hidegen hagyott. Amikor végre távozni készültem, David utánam kiáltott :

- "Nicky, mielőtt elmész, szeretném elmondani neked, hogy Jézus szeret téged."

Szavai mélyen érintettek. Olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém. Újra és újra visszhangzott bennem :

"JÉZUS SZERET TÉGED ! JÉZUS SZERET TéGED !

Sokat gondoltam David Wilkersonra, álom sem jött a szememre. Ennek a prédikátornak volt bátorsága, és ez tetszett nekem.

Így mentem el életemben először egy keresztény összejövetelre, hogy Davidet meghallgassam. 75 srácot vittem magammal, mindegyikünknél töltött pisztolyok lapultak. A nagy tömeg ellenére - kb. kétezren voltak jelen - kelletlen módon vonultunk be az istentisztelet helyszínére, Davidet mégsem hoztuk zavarba. Jézus szeretetéről kezdett beszélni. Egyáltalán nem tudtam ki az a Jézus, de az igehirdető nagyszerűen bemutatta őt. Elmondta, hogy Krisztus isteni, ugyanakkor emberi személy is volt, ő is elfáradt, mint mi, barátai elhagyták, és ellenségei keresztre feszítették. Ekkor anyám hangját hallottam, amint azt kiáltja: "Nem vagy a fiam! Nem szeretlek! Te a Sátán fia vagy!" Ebben a pillanatban értettem meg, Jézus is olyan megvetett volt, mint én. Igen, tudtam milyen érzések kínozhatták Jézust, mégsem voltam olyan, mint ő. Ő sohasem vétkezett. Szíve az emberekért dobogott. Mennyire más Nicky Cruz! Én bűnöző voltam, és haragosaim érthető módon akartak eltávolítani az útból. Ha megöltek volna, többé nem jelentettem volna gondot nekik.

De Jézusnak egészen más terve volt velem : új szívet akart nekem adni, meg akart változtatni.

New York több millió dollárt fordít az elfajult bandák megfékezésére, tagjai segítésére. Miért nem ad mégsem hatékony megoldást a város anyagi támogatása ? Mert egy szép klubhelyiség, vagy egy új lakás nem tudja a szív fájdalmát megszüntetni, nem képes a gyötrő gondolatokat messzire űzni.

Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben, minden gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak. David Wilkerson hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett:

"Nicky ! Adj Jézusnak egyetlen alkalmat az életedben ! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De ez a Názáretből való Jézus a te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere ide, szeretnék érted imádkozni !"

Roppant büszke lévén fejemet rázva jeleztem, hogy nem engedek kérésének.

Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt, és megszólalt :

- "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom !"

Azt hittem megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is :

- "Gyere Nicky ! Igaza van a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb !"

Minden bátorságomat összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni. Ideges lettem. Csak egy egyszerű, mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen megérintett. Ez valódi volt ! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt a szeretetet, ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe előtt láttam magamat, és ő a szívemet elémtárva megmutatta:

- "Ez vagy te Nicky ! De ha a szívedet nekem adod, bevonulok abba. Én szeretlek téged, és meg akarom változtatni a szívedet."

Az én könnyeim is el kezdtek patakzani, percekig mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak. Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg. A bandatagok szeme láttára térdeltem és hangosan zokogtam. Így kiáltottam :

- "Ó Isten-! Szeretlek téged ! Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem ? Kérlek, segíts, segítségre van szükségem !

Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat. Egyszerre három természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos meggyógyulásánál is nagyobb csodák.

SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével valósággá vált. Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.

BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelet. Ismét tudtam kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szivembe, JÉzus békessége.

ÖRÖM: Tudtam anélkül örülni, hogy ittam volna, mert a Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre. Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni: szeretet, béke és öröm.

Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a bandából egymás után jöttek Krisztushoz.

Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam :

"KÖSZÖNÖM, JÉZUS !"

berenike
"koszonom nektek az irasokat...hosszu az ut meg elottem de tudom hogy isten engem is megtalal segitsetek imatkozni hogy a helyes utra lepjek"

Jaszladany írta:

Örömmel segítünk, berenike. Meggyőződésem, hogy Isten már megtalált téged, csak fogd meg a feléd nyújtott kezét!

Kattints a kibontásához...

Kedves Jászladány !

Kérlek, ne vedd tolakodásnak, hogy ismételten megszólitalak, de mint előző hozzád irt hsz-emben irtam, érdeklődve olvasom írásaidat. /: Talán most válaszra fogsz méltatni. :/

Biztosan felületes ismereteim teszik, de sokszor nehezen értem meg egy-egy hozzáértő vallásos "szakember" megfogalmazását.

Szeretném, ha én is el tudnék valamelyest igazodni a félig-meddig vallási nyelvre forditott szesztenciákon.

Most csak egy rövid kérdésem lenne: Mit jelent az, és honnan lehet megállapitani, hogy "....Meggyőződésem, hogy Isten már megtalált téged, csak fogd meg a feléd nyújtott kezét!...."

Őszinte tisztelettel várom válaszodat.