A Bibliáról tisztán

Asperrimus

Állandó Tag
Állandó Tag

Én? :shock:Ezt nem én mondtam:

"Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban,
mert nincsen őbenne igazság.
Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól,
mert hazug és hazugság atyja."

Kedves SiriusB!

Teljesen önkényesen vonatkoztatod Jézus beidézett mondatát az Ószövetség Istenére. Olvasd végig a János evangéliuma nyolcadik fejezetét, és értelmezd! A beszélgetésből nyilvánvaló, hogy Jézus vitapartnerei Ábrahámot tartották az ő atyjuknak és Ábrahám Istenét. De Jézus nem azt mondta nekik, hogy Ábrahám Istene a hazugság atyja, akitől ti vagytok, hanem azt, hogy ha Ábrahám volna a ti atyátok, akkor követnétek az ő cselekedeteit is. Ha Ábrahám Istene volna a ti Istenetek, akkor szeretnétek engem - azaz Jézust - mert én Tőle jöttem. De ti nem vagytok Ábrahám Istenétől, hanem az Ördög Atyától vagytok - vagyis a Sátántól -, és azért akartok megölni engem, mivel a ti atyátok is embergyilkos kezdettől fogva, bennetek pedig az ő természete van. A bűn szolgái vagytok, amitől egyedül én - Jézus - tudnálak titeket megszabadítani, de ha nem hisztek Bennem, hogy én Vagyok - Vagyok, Aki Vagyok - akkor meg fogtok halni a bűneitekben. Jézus azt is mondta, hogy Őt az Atya dicsőíti meg, akiről ezek az emberek azt mondják, hogy az ő Istenük, de nem ismerik Őt. Vagyis az, hogy valaki megvallja Istent, az Atyát, vagy Jézus Krisztust, az még nem jelenti azt, hogy ismeri is Őt. Az ismeret ebben a vonatkozásban nem intellektuális információhalmazt jelent, hanem személyes kapcsolatot. Az is megrázó felismerés, hogy egyeseknek, akik azt gondolják magukról, hogy ők ismerik Jézust, azt fogja mondani, hogy "Távozzatok tőlem, sosem ismertelek titeket!" Pál sem azt mondta, hogy tudom, mit hittem, tudom, miben hittem, hanem ezt: " Tudom kinek hittem." Vagyis az ő hite sem egy eszmerendszeren vagy tanításon alapult, hanem személyes ismeretségen. De senki sem tud személyes ismeretségbe kerülni Jézussal, aki elutasítja a Beszédét. És senki sem képes megérteni a Bibliát, akiben nincs meg az a készség, hogy Isten akaratának megfelelően alakítsa az életét. "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?" ( Jn 7,17 ) Ha valaki nem akarja cselekedni Isten akaratát, annak nincs ígéret. Mint ahogy a világról is ezt mondja Jézus, hogy "Nem lát engem többé". Jézus meglátása, megismerése a tanítványoknak adott ígéret: "...de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok." Ahhoz, hogy megláthasd Jézust, a tanítványává kell válnod. Ennek pedig az újjászületés a kapuja, "mert aki újonnan nem születik, az nem láthatja az Isten országát." ( Jn 3,3 ) Mert az Isten országa nem szemmel látható módon jött el, ezért ha Te szemmel akarod látni, csalódni fogsz. Isten országa bennünk van, de nem mindenkiben, hanem abban, aki befogadja a szívébe Jézus Krisztust és a Szent Szellem zálogát kapta a szívébe. Ez a zálog egy Személy, a Szentháromság harmadik teljes jogú tagja. Ő annak a záloga, hogy amikor Jézus visszajön, akkor magához vesz minket. Akiben nincs meg ez a zálog, annak semmiféle bizonysága nincs erről, ahogy ígérete sincs Jézustól.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Júdásról

Júdásról...

Olvassuk el Isten Igéjét az új bibliafordítás szövege szerint a Márk evangélista által írott evangélium 14. fejezetéből, a 17. verstől:

"Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel, és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" Mire ő azt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mert az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

Júdás élete példa arra, hogy Isten annyiféle jósága, kegyelme, ajándéka ellenére nem történt meg a Júdás megtérése, meghódolása. Soha, soha nem szerette az Úr Jézust szívből. Ez a legszomorúbb emberi történet a Bibliában.
Nagyon sok gyereket kereszteltem ötvenegy évi szolgálatom alatt, de a Júdás nevet sohasem mondtam ki a kereszteléskor. Senki sem hozta el a gyermekét, a fiát, azzal a kéréssel, hogy tessék Júdásnak keresztelni. A világ maga is bizonyos undorral és borzalommal ejti ki ezt a nevet. A leghitetlenebb ember is mondja valakire, aki megvesztegethető, pénzen megvehető, vagy elárult egy ügyet, hogy "Júdás".

Tanulnunk kell ebből a történetből, annyira félelmetes. Az ember megretten, ha arra gondol, hogy Jézus közvetlen közelében lenni három éven át, szinte kézzel érinteni az ott lévő Istent - hisz Jézus mondta: "Aki engem lát, látja az Atyát... Az Atya bennem van" - együtt lenni vele a hétköznapok legegyszerűbb kis dolgaiban, (mert ott derül ki, hogy ki kicsoda, nem itt a szószéken, és nem ünnepélyes alkalmakkor, hanem a legegyszerűbb hétköznapi események között, ahogy leülünk, felállunk, mosogatunk, köszönünk, öltözünk, törülközünk, ezekben a kis dolgokban látszik meg, hogy ki kicsoda); Júdás látta éjjel-nappal ezt a csodálatos Mestert. Mindig azt kellett mondania, hogy isteni! Isteni, amit látok!

Júdás esetében is megismétlem, mekkora ajándékot kapott Istentől már azzal, hogy zsidónak született. És ti, testvéreim, ti se felejtsétek el soha megköszönni, hogy olyan földön éltek, ahol szabadon szól a harang, mindenki vehet Bibliát, akarjuk, nem akarjuk, hívő emberekkel találkozunk, kapunk hívogató üzeneteket, írásban, szóban. Isten kegyelmes szeretete ostromol mindnyájunkat állandóan. Ki tudná megmondani közületek, hogy hányadik istentiszteleten volt legutóbb, hogy milyen sokszor szólott az Úr és még fog szólni.

Júdás Izrael földjén született, és az a nagy csoda történt vele, hogy Jézus beválasztotta őt a tizenkettő közé egy éjszakai imádkozás után. Jézus legközvetlenebb közelébe került, hogy állandóan vele legyen - mert az van az Igében: tizenkettőt kiválasztott, hogy mindig vele legyenek. Megadatott ez Júdásnak. Azonkívül Jézus még különösképpen megbecsülte őt, mert rábízta a közös perselyt. Akinek a kezébe adjuk a pénzünket, abban feltétlenül bíznunk kell.

Ezek voltak a külső jelek. A kegyelem külső jelei. De jöttek a belső jelek is. Az maga, hogy állandóan láthatta az Úr Jézust. És amikor Jézus kiküldte a tizenkettőt kettesével - nem tudom, ki volt a Júdás párja, de valakivel együtt ment a tizenkettő közül -, Jézus megmondta nekik: "Pénzt ne vigyetek az erszényetekben!". Júdásnak látnia kellett, hogy az Úr gondoskodik az anyagiakról, akkor is, ha nem lopunk. És visszajött Júdás is a társával meg a többiekkel együtt, és elmondták: "Halottak támadnak fel, betegek gyógyulnak meg, démonok menekülnek tőlünk!"
Ilyen hatalmat adott nekik az Úr, és Júdás ezt átélte. Ivott a mennyei örömök poharából. Különös kegyelem volt! Mit érezhetett, amikor a szavára egy halott megelevenedett? Hirdette az Isten országát, hirdette, hogy eljött a Názáreti Jézusban, ezt Júdás mondta sok embernek. Hallotta azt is, hogy ne ennek örüljetek, hanem hogy a nevetek fel van írva. Mennyi mindent látott és hallott ámulva, csodálkozva!

Kevés esetről tudunk, amikor megszólalt. Egyszer akkor szólalt meg, amikor Mária drága kenetet öntött Jézus fejére. Júdás megjegyezte: "Mire való ez a tékozlás?"
Ezután rögtön elment a papokhoz. Önként ment, nem hívták, nem keresték meg, ő maga ment. "Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adom?" – ajánlotta fel.
Aztán az utolsó vacsoránál ő is megszólalt: "Csak nem én vagyok...?" Ezek a mondatai vannak, amelyekről tudunk. Olyan félelmetes ez! Ennyire közel lenni az üdvösséghez, ennyire bebiztosítva lenni, és mégis elveszni!

Nem régen, Piliscsabán, eltöltöttem egy evangélikus, hitmélyítő hetet, és prédikáltam is. Volt ott egy kedves, idős bácsi, aki terhünkre volt egy kicsit, mert bár istenfélő ember volt, mégis eléggé balga. Tekintettel voltam a korára, a fehér haja szinte világított, vigyáztam, nehogy megsértsem. Állandóan azt bizonygatta, hogy Isten Júdáson is csak megkönyörült valami módon biztosan. Mindig felvetette ezt a nézetét. S akkor elmondtam neki: Vajon az Úr Jézus mondott volna ilyet, hogy "jobb lett volna, ha nem született volna"? Hiszen ha valamiképpen mégis üdvözült, (ahogy a bácsi gondolja) akkor hogyan lehetséges, hogy Jézus ilyet mondott? Hát ha végül mégis üdvözült, akkor jó, hogy megszületett. Erre nem tudott válaszolni, csak azt mondta: az Isten mindenkit szeret.

Júdás elveszett. És Jézus a főpapi imájában olyan fájdalmasan, külön kitért rá: "Atyám, megőriztem azokat, akiket nekem adtál, egy se veszett el, csak a veszedelem fia."
Ott lenni három évig Jézus közelében, csodákat élni át, Igét hirdetni, csodákat tenni, és elveszni! Meg tudja ezt valaki magyarázni? Az én számomra Júdás története érthetetlen.

És az nem igaz, hogy ki volt választva erre a feladatra, ez nem igaz. Ha így lett volna, akkor Jézus nem próbálta volna még a Gecsemáné kertjében is visszafordítani, mert megpróbálta. Erről majd beszélni fogok.

Vegyük most szemügyre Júdás lopásait, egy kis gyakorlati lecke kedvéért. Ha valakinek azt mondanám, hogy „Júdás vagy”, megsértődne. Pedig valahányszor abból a pénzből, amely Jézus rendelkezésére került a kezetekbe, magatoknak vettetek el, vagy bárkinek, és nem az Úr ügyének szenteltétek, az mindig lopás volt. Ez a Júdás mozdulata. Amikor többet költünk magunkra, mint amennyi Isten előtt meg van engedve, ez mind a Júdás mozdulata…

A Példabeszédek könyve 20. fejezetében ez az Ige áll: "Rossz, rossz, mondja a vevő, de amint elment, már dicsekszik." A régi fordításban úgy van, hogy "hitvány, hitvány". Ez az Ige egyszer engem nagyon megragadott, és elgondolkoztam rajta, mi akar ez lenni. Imádkoztam és megértettem. A vevő az Ördög. Megveszi a pénzünket, megveszi az időnket, megveszi az idegeinket, az akaratunkat, a szándékainkat. Amikor reggel felkeltek munkanapon, ezer dolog sürget. "Most üljek le csendes órát tartani?" Az ördög azt mondja: Ez egy hitvány idő. Ez nem alkalmas, hisz annyi mindent kell tenni, úgysem tudod nyugodtan megtartani. Majd délben.
Délben! Pláne ebéd után! Persze, hogy nem megy. Majd este! Este? Egész nap terhelve voltam, inkább majd holnap reggel. Így veszi meg az Ördög az időt. Mindig azt mondja: hitvány, hitvány, nem alkalmas. Az a kis pénz, amit oda akarsz adni, ugyan mit ér az? Adod, vagy nem adod, mit számít, van ott már, meg lesz is még ott. Mindig megveszi azt, amit meg akar venni, és a balga hívő ember odaadja. Ne kössetek üzletet vele!
Ha testem és lelkem az Úré, akkor az anyagi javaim miért nem?
Ha Júdás tudta volna, hogy testem, lelkem Jézusé, és az anyagi javak is, nem nyúlt volna bele a közös erszénybe.

Nem tudom, hogy Júdás mikor kezdte el a lopást…
Nagyon érdekes, hogy az Úr Jézus hagyta Júdást lopni. Milyen megdöbbentő volt, hogy, mint említettem, a latrokhoz nem szólt az Úr Jézus. Ahhoz szólt, aki őt már megszólította. A másiknak nem szólt semmit. Júdásnak egyszer sem szólt, hogy "mit csinálsz?".

És azt meg tudjátok magyarázni, hogyan lehetséges, hogy egy ember látja Jézust járni a vízen; hallja a parancsot, hogy "menj ki belőle!", és egy egész légiónyi démon kimegy valakiből; látja, hogy egy negyednapja bűzlő halottat, egy holttestet megszólít, és az kijön a sírból - "Lázár jöjj ki!" - és mégis elhitte, hogy Jézus nem látja a lopásait!

Mi minden csodát elhiszünk az Úr Jézusról. És milyen könnyen elkövetünk valamit, mintha nem látta volna, mintha nem tudná. Jézus mindent tud rólad, és mikor szelíd szeme megvizsgál, ha belenézel a tekintetébe, azonnal tükröződik onnan valami.

Júdás lopását, sikkasztásait csak akkor tudhatták meg, amikor eldobta a harminc ezüstöt a templomban. Sokan voltak ott és láthatták. Azután beszélték el, hogy az árulás díja ott gurult széjjel a templomban. Jézus nem árulta el Júdást. Mindig várt arra, hogy bűnvallást tegyen, hogy egyszer azt mondja: Uram, mosd meg a kezemet!
De nem történt meg... Nem történt meg.

Igen, Júdás hirdette Jézus nevében az Isten országát, csodákat tett, megízlelte a mennyei javakat, közben pedig lopta a közös pénztárt, meglopta az Urat, és Jézus még mindig várt.
Az utolsó vacsoránál az Úr Jézus megmosta Júdás lábát is, s azt mondta neki: "Amit cselekedni akarsz, hamar cselekedjed!". Ott se árulta el, hogy miért mondja ezt. Még amikor odaadta a falatot - "Akinek adom" - még akkor sem értették a többiek, hogy miről van szó.

Emlékeztek arra, hogy az Úrvacsora előkészítése hogyan történt? Az Úr Jézus elküldött két tanítványt. Nem azt mondta nekik, menjenek el abba az utcába, abba a házba, hanem azt, hogy megy majd előttük egy ember korsóval, azt kövessék. Így mondta, nehogy Júdás megtudja, hol lesz az Úrvacsora, mert odavitte volna a katonai csapatot. Nem lett volna utolsó vacsora, ha Jézus megmondja, hogy "hova". Hanem "menjetek egy ember után, aki korsót visz. Majd ott…". Így kellett elrejteni Júdás elől azt a helyet, ahol az utolsó vacsora volt.

Jézus ekkor is tudta, hogy mi a szándéka. S amikor azt mondta neki: "Amit cselekedni akarsz, hamar cselekedjed!", ez hatalmas, isteni, kegyelemes ajánlat volt. "A szívedben már megérlelődött az árulás, megígérték neked a pénzt, bele is egyeztél, te mentél a papokhoz, nem ők jöttek hozzád, de most döntsd el! Áruló leszel? Akkor cselekedd meg hamar! Ha itt maradsz mellettem, és nem árulsz el, akkor döntsd el, és maradj itt!"
Júdás pedig kiment - a régi fordításban így van: Vala pedig éjszaka. Akkor éjszaka volt. Sötétséggel teli szívében kiment az éjszakába, és soha abban a szívben fény nem gyulladt fel többé!

Milyen félelmetes ez! Majd rámutatok, hogy melyik volt az a pont, amikor Júdás előtt bezáródott a kegyelem, még életében. Igen, olyan megdöbbentő, hogy nem a papok mentek hozzá, hanem ő ment a papokhoz. És az Igében ezt olvassuk: Azt sugallta a Sátán Júdás szívébe... A falat elvételekor pedig belement a Sátán. Mikor azt mondta Jézus: "Akinek adom, az az...", nem lett volna szabad elfogadnia a falatot. Tiltakoznia kellett volna: "Nem Uram, nem fogom megtenni! Ez a kenyér nem engem illet!".
De elvette! S közben azt kérdezte: "Csak nem én?"
Az Úr Jézust nem lehet becsapni.

És most nézzük meg Júdást a Gecsemáné kertjében. Miért egyezett meg úgy a papokkal, hogy „akit megcsókolok, az lesz az”? Azért mert János apostol nagyon hasonlított az Úr Jézusra, és Júdás attól félt, hogy véletlenül Jánost fogják el. "Majd akit megcsókolok" - ajánlotta. A szeretet drága jelével jelölte meg az áldozatot.
Itt történt az a fordulat, amelyet magam is csak nem régen értettem meg. A Gecsemáné kertjében, a csók után, mikor Jézus megkérdezte Júdástól: "Barátom, hát ezért jöttél?", ebben a szóban, hogy "barátom", benne volt az utolsó isteni ajánlat. Az Úr Jézus nem volt olyan értelemben szónok, ahogy ma mondjuk: szónoki fogások (én is tanultam ilyen fogásokat), de az Úr Jézus nem ilyen módszer szerint beszélt. Mikor azt mondta, hogy "barátom", ezt ő szívből mondta.
Egy nappal előbb elmondta a tanítványoknak, hogy nem nevezi őket szolgáknak, hanem barátainak, mert a szolga nem tudja az ura akaratát, de ők tudják. Most Jézus felajánlotta Júdásnak a teljes barátságát! Ezután az árulás után is, a csók után is! "Barátom!..." Gondolom, hogy az angyalok milyen feszülten figyelhették, mi fog következni. És ekkor Júdás így szólt: "Ő az, fogjátok meg, vigyétek el erős kísérettel!"
Itt zárult be az ajtó.

Sokan nem értik, hogy elment bűnvallást tenni, eldobta a pénzt, megvallotta, hogy elárulta az ártatlan vért, mégis elveszett. Mert itt bezárult a kegyelem ajtaja; ennél a mondatnál: "Ő az, fogjátok meg, vigyétek el erős kísérettel!"

Én nagyon sok ember halálos ágyánál álltam. Nagyon sok ember előtt bezárul a kegyelem ajtaja még életében. Lehet, hogy évekkel a halála előtt. Ezt nekem mondanom kell, és mondom, mert tapasztalatból tudom.
Egyszer egy nagyon idős bácsihoz hívtak Úrvacsorát vinni. Nyár volt, de dunnákkal volt betakarva. Úszott az izzadságtól. Már haldoklott. Mondtam is a rokonoknak, nem biztos, hogy ki tudom szolgáltatni az Úrvacsorát, mert megfullad a kenyértől. Kértem a családtagokat, hogy maradjanak a konyhában, (kis falusi ház volt, apró ablakkal a konyhaajtón, ott leselkedtek befelé), hadd legyek egy kicsit négyszemközt a beteggel.

Megpróbáltam a bácsit némileg megmozgatni, hogy valamennyire magához térjen. Ő felém fordult és megismert. Mondtam neki, hogy itt az utolsó alkalom komoly bűnvallásra. Nem kérem, hogy hangosan mondja, gondolatban, amit most Isten eszébe juttat bánja meg, kérjen bocsánatot, és az Úr Jézus fogja feloldozni, nem én. Erre az a majdnem meghalt ember felkönyökölt. Haraggal telve förmedt rám: "Ugye az az asszony megint mondott magának rólam valamit ott a konyhában, mert az mindig beszél rólam!"
Mit lehet adni ezután? Lehet Úrvacsorát adni? "Az az asszony, az mindig..." - nem a maga bűneit, a felesége bűneit sorolta.
Ott álltam leverve, megverve, tönkreverve, és nem tudtam, mit csináljak vele. Egy kis morzsát bemártottam a borba, és azt mondtam: "Amit most teszek, nem jól teszem, de nem akarok úgy elmenni, hogy megtagadtam az Úrvacsorát. Nem bélyegezem meg."
Lenyelte a kis a morzsát, befordult és nemsokára meghalt. "Az az asszony..." Nem én! Az az asszony! Hány ilyen esetet láttam! Ezelőtt az öregember előtt már régen bezárult a kegyelem. Lehet, hogy a konfirmációkor! Lehet, hogy az első Úrvacsoránál! Ki tudja mikor, én nem tudom. De annak az ágytámlának több értelme volt, mint neki.

Borzasztó így járni. Mert "aki nem enged a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. Ez az ember az Isten haragja alatt volt és a kegyelem már nem tudta áttörni. Hogy mikor vesztette el a kegyelmet, én nem tudom, de azért mondtam el, mert a szemem előtt folytak le ezek a dolgok.

Hadd olvassam el újra a Zsolt 109-ből azt a jövendölést, mely elsősorban Júdásra vonatkozik, de Saulra is ráillett. „Szerette az átkot, érje is utol, nem telt kedve az áldásban, maradjon is távol tőle. Magára vette az átkot, mint a ruhát, hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj, az legyen a ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel. Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr…!”
A Szent Lélek által mondta el ezt Dávid, és Júdáson betelt. Egy másik Zsoltárban azt mondja az Ige – nem csak azt, hogy püspökségét más vegye el, ahogyan az apostolok idézik, hanem „hogy az imádsága is bűnné legyen”. Elgondolkoztam azon, vajon mi lehetett Júdás utolsó imája. „Az imádsága is bűnné legyen”, így volt megjövendölve. Vajon mi volt az az utolsó ima?

Amikor a főpapok azt mondták, „te lássad”… Még hallotta a pénz csörgését, hallotta, ahogy gúnyosan a szemébe nevettek. Most ott maradt egyedül. Nem tudott az Úr Jézushoz odamenni. Ha Krisztushoz tudott volna menni, megmenekült volna, de ez már nem adatott meg neki. Amikor a „barátom” szó után azt mondta: „Ő az, vigyétek el erős kísérettel”, elvétetett tőle az út megtalálásának a lehetősége. Nem találta meg a megbánás helyét, ahogyan Ézsau sem találta meg, Júdás még kevésbé.

Ezt azért mondtam el, hogy akik már sok jót megízleltek, talán szolgálnak is Istennek, mennyei javakban részesültek, az Úr szinte becézgeti őket, sok jóban részesíti, tudjátok, hogy ez még nem biztonság! Könyörögnünk kell, hogy aki áll, el ne essék, és hogy mindvégig megtartassunk.
Talán emlékeztek, hogy beszéltem a kis ötéves unokám, Tímea imájáról, melyet a családi asztal mellett mondott el egyszer: „Úr Jézus, köszönöm Neked, hogy mindnyájunknak hitet adtál, de hiába adtad, ha nem őrzöl meg benne mindvégig. Őrizz meg mindvégig a hitben.” Ezt egy ötéves gyermek imádkozta. Megtelt akkor a szemem könnyel, és a feleségemé is. Mennyivel okosabb volt az a gyerek, mint én! Én csak megköszöntem Istennek a hitet, de nem kértem, hogy tartson meg benne. Imádkozzunk azért, ha megkaptuk, hogy őrizzen meg a hitben mindvégig. Nekünk is szól, hogy „álljatok meg a hitben!”.

Júdás életében nem történt meg, amit Isten akart, az történt, amit az Ördög akart. A ti életetekben már megtörtént, amit Isten akart. Lehet, hogy van köztetek olyan, akinél még nem. Azoknak én is, most Jézus szavával mondom, hogy „amit cselekedni akarsz, hamar cselekedjed!”. Döntse el, aki még nem döntötte el, hogy „én megmaradok hűségesen az én befogadott Jézusom mellett”.
És tápláljátok Őt az engedelmességetekkel! Jézus azt mondta a tanítványainak: "Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem."
Ő itt a földön, csak rajtunk keresztül tud munkálkodni. Ha az engedelmességünkkel hagyjuk Őt az Atya akaratát cselekedni, azzal tápláljuk Őt. Ne kelljen majd senkinek se azt mondania: "Éheztem, és nem adtatok ennem."

Őrizzen meg mindnyájunkat az Úr a Júdás útjától. Vigyázzatok arra, mikor jön a vevő, és mondja, hogy „hitvány, hitvány” bármire, ne adjátok el, ne kössetek üzletet vele. Testem és lelkem, és mindenem amim van, az Úr Jézus Krisztusé. Ez a mi biztos, erős, legyőzhetetlen alapállásunk. Ebben vagyunk boldogok, ebben vagyunk erősek, ezzel tudunk hódítani, ezzel vagyunk bebiztosítva, és így fénylünk mi az Isten előtt az Ő nagy örömében, a Krisztus iránti szerelmünkben. Adja meg nekünk ezt az Úr, és tartson meg benne!

(Zimányi József)


 

sirkan49

Kitiltott (BANned)
Kedves sirkan!

Már ne haragudj, de egy kulturált vita miért nem kívánatos?
Miért ne lehetne vitázni?
A nyílvános fórumnak pont az a lényege, hogy lehet értelmesen, érveket ütköztetve vitázni.
Ebben én nem látok semmi kivetnivalót.

De igenis haragszom,mert illene az elejétől elolvasni a topikot!!

Itt csakis a Bibliáról és semmi másról!! Ez volt a kérésük,amit illik betartani.

Ha pedig a Bibliával "kapcsolatos" dolgokról szeretne Jó Lajos,vagy akár más beszélgetni,az alábbi topikban megteheti.

http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2060237#post2060237
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Akinek Jézus nem felelt

Luk. 23.8-9
Heródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.


Miután Jézust elfogták, és Pilátus elé vitték, Pilátus szabadulni igyekezett az ítélet felelőssége alól. Kikérdezte hát Jézust, majd kijelentve, hogy nem találja bűnösnek, átvitette Őt Heródeshez, akivel pedig korábban haragban volt.

„Heródes hosszasan kérdezgette az Úr Jézust. Ez önmagában nem lett volna helytelen. Ti is minden kérdést Jézushoz vigyetek. És senki mást ne kérdezzetek meg addig, míg Őt nem kérdeztétek. És ha Őt megkérdeztétek és felelt nektek, akkor ahhoz tartsátok magatokat. Bárki bármit mond, mindig az Úr Jézus válaszára figyeljetek, és azon a nyomon kell menni, amit Ő mutat.
Heródes tehát hosszasan kérdezte Jézust. Ez lehetett egy bő félóra vagy még több. Ki tudja, mennyi kérdés. De mind gonosz és hiábavaló kérdés volt. Mert nem volt egy ilyen kérdés sem köztük, hogy: Mekkora az én bűnöm? Milyennek lát engem Isten? Hogyan szabadulhatok meg ebből a szörnyű állapotból? Van-e még nekem bocsánat? Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Ki vagy Te igazán? És ha elfogadlak Téged, ki leszel nekem?
Ilyen kérdéseket kellett volna feltenni. De ezekből egy sem volt a Heródes szívében.
És az Úr Jézus ennek az embernek, aki nagyon örült, hogy látja, aki sokat kérdezte, egyetlen szóval se felelt.

Nem sokkal ez előtt Jézus Pilátus előtt állt. Pilátussal Jézus beszélt. Neki válaszolt a kérdéseire, és elmondta: „Én azért születtem erre a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való hallgat az én szómra.” (Ján. 18,37.)
Igen, Pilátushoz, a pogány rómaihoz, aki semmit sem tudott az igazságról, Jézus beszélt.
De ahhoz az emberhez, Heródeshez, aki másfél éven át hallgatta Keresztelő Jánost, miközben börtönében tartotta, és - azt mondja az ige -:„igaz és szent embernek ismerte őt, és oltalmazta őt; és ráhallgatva sok dologban követi és örömest hallgatta őt.” (Márk 6,20.) Ám amikor eljött a döntés pillanata, mégis megölette Jánost. Örömmel hallgatta… megismerte az igazságot, sok dologban követte is, végül mégis lefejeztette.
Ehhez az emberhez Jézusnak már nem volt mondanivalója.

„Az Istennek a legnagyobb ítélete az emberen a földön az, ha nem szól hozzá. És ha vannak köztetek olyanok, vallásos emberek, akikhez még nem szólt az Úr, ez egy rettenetes állapot. Ez a kirekesztés állapota…
Félelmes dolog, hogy valaki úgy éli a vallásos életét, hogy Isten nem szól hozzá. A prédikációt hallja, csak Isten nem tud vele beszélni. Énekel, még imádkozik is… de Isten nem tud vele beszélni.
Magatokban feleljétek meg, hogy milyen a ti viszonyotok Istennel. Beszél veletek?
Isten beszél veled? Mert ha nem, akkor ott vagy, ahol Heródes. Vele se beszélt. És meg kell keresni az okát.
De elárulok egy titkot. Amint valaki szóra akarja bírni az Urat, ezt nagyon hamar elérheti. Egy mondattal meg lehet nyitni Isten szívét. Volt egy ember, a nevét nem tudom, Jeruzsálemben, térdre borulva imádkozott, és csak ennyit mondott: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” (Lk. 18.13)
Verte a mellét, nem tudott többet mondani. Isten pedig felelt neki. Feloldozta: Menj el békével! Jézus azt mondta: hazament megbékélve.
Indítsátok Istent beszédre, hogy szólaljon meg! Ne legyen senkinek egy néma Istene! Ez a Heródes sorsa; Nem felel az Úr.
És azt is tanácsolom mindenkinek, aki szokott imádkozni, hogy kérjetek Istentől bocsánatot minden balga kérdésért. Minden illetlen és neveletlen imádságért. Mert nagyon illetlenül is lehet beszélni az Úr Jézussal, úgy, ahogy Heródes beszélt…”

„Olvastam egy tanulságos könyvet a pókokról. Van egy pók, amelynek az a neve, hogy színészpók. Azért nevezték el így, mert a tudóst, aki vizsgálta, szinte nevetésre indította. Figyelte az életét. Amikor lesi ez a pók a zsákmányát, rettentő izgalomban van. Táncol.
Aztán megragadja a zsákmányt, maga előtt tartja, nehogy valahogyan visszaszúrjon, és elkezd vele futkosni. Mindig másik nyomvonalon, előre hátra fut a zsákmányával. Közben belevágja az ollóját, már engedi a mérget. Táncol a zsákmányával, miközben gyilkolja.
Amikor ezt elolvastam, azt gondoltam: ez az ördög képe. Amikor megfog valakit, akinek Biblia van a kezében, imádság van a szívében, de nem a Krisztusé, de védtelen, megfogja! Belevágja az ollóját, és engedi a mérgét, és úgy táncol az ördög. Öröm van a pokolban minden visszaesett hívő ember fölött. Ahogy öröm van a mennyben a megtérés felett, úgy öröm van a pokolban a bukás felett. Ne legyen senki a színészpóknak a zsákmánya. Ne vigyen senkit az ördög táncolva a pokolba…”

(Zimányi József nyomán)
 

Bözse

Állandó Tag
Állandó Tag
és az ördögöt ki Teremtette?...

Nagyon sokszor felmerül ez a kérdés: Ha Isten szeretet, miért teremtette az ördögöt.. Tudjuk hogy mindent Isten teremtett.
A Biblia feltárja, hogy Isten igen sok magához hasonló szellemszemélyt teremtett. A Biblia ezeket a szellemeket, angyaloknak, vagy 'Isten fiainak' nevezi. (Jób 38:7, Zsoltárok 104:4) Isten mindegyiküket tökéletesnek teremtette. Egyikük sem volt Sátán, vagy Ördög, mert az "ördög" szó rágalmazót, a "sátán" szó pedig ellenkezőt, ellenfelet jelent.
De eljött az idő, amikor Isten ezen szellemfiainak egyike Ördöggé változtatta át magát, azaz olyan gyűlölködő hazuggá, aki másokról rosszat beszél. Ezenkivül Sátánná, azaz Isten ellenfelévé is tette magát. Nem Isten teremtette úgy, maga vált később azzá. Egy tolvaj sem születik tolvajnak. Jó családból származhat, becsületes szülei és törvénytisztelő testvérei lehetnek. De saját mohó vágya, pénzen megvásárolható javak után tolvajjá teheti őt.
Az az angyal, amelyik késöbb ördöggé lett, jelen volt akkor, amikor Isten megteremtette a földet, majd később az emberpárt, Ádámot és Évát. (Jób38:4,7) Így hallhatta, amikor Isten azt mondta nekik, hogy legyenek gyermekeik. (1Mózes 1:27,28) Tudta, hogy idővel az egész föld betelhet Istent imádó, igazságos emberekkel. Ez volt Isten szándéka. Ez az angyal azonban túl sokat foglalkozott saját szépségével és intelligenciájával, beképzelt lett és magának kívánta az Istennek járó imádatot. (Ezékiel 28:13-15, Máté 4:10) Arra az elhatározásra jutott végül, hogy megszerzi az óhajtott tiszteletet és elismerést.
A lázadó angyal egy kigyót használt fel, hogy megszólítsa az első asszonyt, Évát. Úgy járt el, mint egy ügyes művész, egy hasbeszélő, aki azt a látszetot tudja kelteni, mintha egy állat beszélne. Valójában azonban az a lázadó angyal beszélt Évához, akit a Biblia "Őskígyónak" nevez (Jelenések 12:9) Azt állította, hogy Isten nem mondott neki igazat és visszatartotta tőle az őt megillető tudást. (1 Mózes 3:1-5) Ez gyűlöletes hazugság volt, és ezzel vált Ördöggé. Egyben Istennel szembeszegülővé, azaz Sátánná is lett.
Ebből is láthatjuk, hogy helytelen az Ördögöt szarvakkal és vasvillával ábrázolni, mint aki a gyötrelem valamiféle földalatti helyére felügyel.
Valójában ő egy hatalmas, de gonosz angyal.
 

Bözse

Állandó Tag
Állandó Tag
Megkérek Mindenkit tartsa tiszteletben a topikindító szándékát. Ha vitázni kiván menjen ide: http://canadahun.com/forum/showthrea...37#post2060237
Kedves Elke. Tegnap fedeztem fel ezt a topicot, egy kérdésre válaszolva néztem vagy olvastam el elejétől az egész eddigi témát.
Reggel lett mire a végére értem, nem tudtam lefeküdni addig amíg minden szavát (kötekedőkkel, kételkedőkkel együtt) megértettem.
Nagyon fontos ismeretséggel rendelkezik a topik indító.
Szerintem ide azok tévednek be akiket érdekel a "Tiszta Biblia" Nem szeretnék senki felett pálcát törni. A tisztaságot melyre minden ember nagyon vágyik, nem elitélendő cselekedet. Akkor sem ha egyenlőre nem látnak tisztán. Azért vannak itt a vitatkozók, hogy meggyőződhessenek a tisztaságról.
Nem könnyű dolog kinyitni az emberek szemét, főleg akikét már más fajta ismeret is foglalkoztatja.
A világosságot, melyet megszerezte néhány ember, nem lenne szabad véka alá rejteni.
A mai vitatkozókból lehet a legjobb hívő később.
Türelmesen, szeretettel ahogy Jézus is tette, bizony kötelességünk utat mutatni azoknak akik jelenleg a sötétségben eltévedtek.
Szeretettel üdvözöllek és szép napot kívánok.
 

kutucs

Állandó Tag
Állandó Tag
Biblia

A napokban olvasgattam a Bibliából. Óriási veszteségnek érzem, hogy úgy múlt el a gyerekkorom, hogy nem volt itthon egy Biblia. Hittanra jártam és templomba, de egészen más lett volna, ha itthon is találkozom a Szentírással.
Jób történetét olvastam újra és jártam körbe kicsit alaposabban. Nagyon megragadott az a rész, amikor Jób beszél Istenhez és próbálja mérlegre tenni a cselekedeteit.
Aztán később az Utolsó vacsora leírásánál azt a részt próbáltam megfejteni, amikor az apostolok érdeklődnek Jézustól, hogy ki és hogyan fogja őt elárulni.
Aranynak, az Örök zsidó című verse kapcsán jutottam el egyébként az Utolsó vacsorához.

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább! Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott...
Tovább! tovább!
Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!
Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
(1860.)
 

zamat

Állandó Tag
Állandó Tag
kövezzetek meg ha akartok...
Gál Péter: New Age - keresztény szemmel c. (interneten is megtalálható) könyvében arról ír, hogy ma mennyire hajlamosak vagyunk elkenni a biblia szüvegét. Idéznek belőle minden féle könyvben és mindenféle irányzatokban (pl agykontroll, cientológia, antropozófia hogy csak néhányat említsek) . Ilyen háttér mellett honnan tudhatom, hogy "tisztán" mi van a bibliában? Kézenfekvő lenne az, hogy olvassam a bibliát. Csakhogy én azt nem értem... És ha már magyarázzák akkor máris nem tiszta. Ha csak szemelvényeket olvasok akkor kimarad az összefüggés és máris nem tiszta...
Van jó tanácsotok? Hol kezdjem? Melyik könyvvel? Esetleg milyen sorrendben? Mik a könnyebb könyvek? Ha lehet ilyent kérdezni tőletek...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
kövezzetek meg ha akartok...
Gál Péter: New Age - keresztény szemmel c. (interneten is megtalálható) könyvében arról ír, hogy ma mennyire hajlamosak vagyunk elkenni a biblia szüvegét. Idéznek belőle minden féle könyvben és mindenféle irányzatokban (pl agykontroll, cientológia, antropozófia hogy csak néhányat említsek) . Ilyen háttér mellett honnan tudhatom, hogy "tisztán" mi van a bibliában? Kézenfekvő lenne az, hogy olvassam a bibliát. Csakhogy én azt nem értem... És ha már magyarázzák akkor máris nem tiszta. Ha csak szemelvényeket olvasok akkor kimarad az összefüggés és máris nem tiszta...
Van jó tanácsotok? Hol kezdjem? Melyik könyvvel? Esetleg milyen sorrendben? Mik a könnyebb könyvek? Ha lehet ilyent kérdezni tőletek...

Kedves Zamat!

Én azt tanácsolnám, hogy az evangéliumokkal kezdd. Lassan, figyelmesen olvass, keresd ki a keresztutalásokat, és ha valamit nem értesz, állj meg, és kérd az Urat, hogy magyarázza meg. Addig ne menj tovább, míg meg nem kaptad a magyarázatot. Meg fogod kapni. És nem muszáj támaszkodnod senki emberfia bibliamagyarázatára.
 

Bedzsi

Állandó Tag
Állandó Tag
A Biblia - könyvek, Országok, értelmezések, vagy fordítások?

01Mát. 10.34
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
34Не думайте, что Я пришел принести мир на землю; не мир пришел Я принести, но меч, 35ибо Я пришел разделить человека с отцом его, и дочь с матерью ее, и невестку со свекровью ее.
Ne gondolják, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre; nem a békét elhozni jöttem, hanem kardot, hiszen azért jöttem, hogy elválasszam a gyereket az apjától, és a lányt az anyjától, és a menyasszonyt az anyósától
01Mát. 18.11
Mert az embernek Fia * azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
11Ибо Сын Человеческий пришел взыскать и спасти погибшее.
Emberi fiú jutalmazni jött, és üdvösségre juttatni az elveszetteket.
01Mát. 20.25-28
Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei * uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy * akar lenni, legyen a ti szolgátok; És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a * ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő * szolgáljon, és adja az ő életét + váltságul sokakért.
25Иисус же, подозвав их, сказал: вы знаете, что князья народов господствуют над ними, и вельможи властвуют ими; 26но между вами да не будет так: а кто хочет между вами быть бо'льшим, да будет вам слугою; 27и кто хочет между вами быть первым, да будет вам рабом; 28так как Сын Человеческий не для того пришел, чтобы Ему служили, но чтобы послужить и отдать душу Свою для искупления многих.
Jézus odahívta őket és mondta: ti tudjátok, hogy a fejedelmek a népek felett uralkodnak, a főrangúak kormányozzák őket, de közöttetek ne így legyen. Aki közöttetek a nagy akar lenni, legyen a ti szolgálótok, és aki közületek az első akar lenni, legyen a ti rabbotok; mint ahogy az emberi fiú nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem szolgáljon, és odaadja a saját lelkét sokak megmentéséért.
02Márk. 2.17
És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy * bűnösöket hívjak megtérésre.
17Услышав сие, Иисус говорит им: не здоровые имеют нужду во враче, но больные; Я пришел призвать не праведников, но грешников к покаянию.
… azért jöttem, hogy hívjak nem az igazakat, hanem a bűnösöket megvallásra.
03Luk. 12.49
Azért jöttem, hogy * e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
49Огонь пришел Я низвести на землю, и как желал бы, чтобы он уже возгорелся!
Világosságot jöttem én lehozni a Földre, és milyen jó volna, ha az fellángolna!
03Luk. 12.50
De keresztséggel kell * nékem megkereszteltetnem; és + mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
50Крещением должен Я креститься; и как Я томлюсь, пока сие совершится!
Vízkeresztséggel kell megkeresztelkednem, és én lankadok - alélok, míg ez bekövetkezik.
03Luk. 5.32
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
04Ján. 10.10
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
04Ján. 12.47
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hiszi, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
47И если кто услышит Мои слова и не поверит, Я не сужу его, ибо Я пришел не судить мир, но спасти мир.
És ha valaki meghallja az én beszédeimet és nem hiszi el, én nem ítélem őt, mert nem elítélni jöttem a világot, hanem megmenteni.
04Ján. 18.37
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
37Пилат сказал Ему: итак Ты Царь? Иисус отвечал: ты говоришь, что Я Царь. Я на то родился и на то пришел в мир, чтобы свидетельствовать о истине; всякий, кто от истины, слушает гласа Моего.
Pilátus mondta neki: ezek szerint te császár /hatalmasság/ vagy? Jézus felelte: te mondod, hogy én császár vagyok. Én azért születtem, és jöttem a világba, hogy az igazságról tanúskodjak; minden ember, aki igazságtól való meghallja az én hangomat.
01Mát. 23.11-13
Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen * a ti szolgátok. Mert a ki magát * felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a * kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
11Больший из вас да будет вам слуга: ибо, кто возвышает себя, тот унижен будет, а кто унижает себя, тот возвысится. Горе вам, книжники и фарисеи, лицемеры, что затворяете Царство Небесное человекам, ибо сами не вхо'дите и хотящих войти не допускаете.
Közületek a nagy legyena szolgálótok; különben aki előlépteti magát, lefokozott lesz, aki pedig lealacsonyítja magát, az felemeltetik. Jaj nektek írástudók és farizeusok, képmutatók, mert a mennyek országát elzárjátok az emberek elől, mivel magatok nem juttok be, akik be akarnak jutni nem engeditek.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem hinném, hogy bárki számára is meglepő, hogy a különböző nyelvű bibliafordítások nem mindenhol szó szerint megegyezőek. Van legalább egy tucatnyi magyar nyelvű fordítás, még azok sem egyeznek meg teljesen szó szerint. Melyik mű fordítása egyezik szó szerint minden nyelven?
A mondanivaló lényege, de különösen ami a Biblia központi üzenetét, a megváltást és az üdvösséget illeti, minden nyelvű fordításban ugyanaz.
 

panpeti

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyébként a hetek.hu Hit és értékek szakkörében rengeteg érdekes, hasznos és tanulságos tanulmány, cikk van ebben a Szentírásról.
Egyébként szerintem a Biblia tényleg a Könyvek Könyve, nemcsak jelentésében, hanem abban az értelemben, hogy egyetlen könyv sem olyan sokoldalú. A legnagyobb irodalmi alkotás.
 

Falstaff

Állandó Tag
Állandó Tag
Számomra az Evangélium pedig Jézus testamentumát jelenti elsősorban, amelyet nagycsütörtökön hagyott ránk és pedig a szeretet főparancsát:
"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13.34-35
Én azt tapasztalom, hogy felekezetektől függetlenül, ezt a parancsot valahogyan elfeledjük, pontosabban azt felejtjük el, hogy Jézus számára ez a legfontosabb dolog.
Jézus nem a "szeressük egymást gyerekek" akciókat akarja tőlünk, (ezeket az "akciókat" leginkább karácsony tájékán tapasztalhatjuk, amikor dúl a nagy szeretet, pláne a bevásárló központokban, de minden médiumból is ez csöpög), hanem az önfeláldozást. Na ez az, amit saját erőnkből csak karácsony környéki csöpögésig tudunk megvalósítani. Ehhez kell az Úr kegyelme, ezért kell imádkoznunk, hogy kapjuk meg azt az erőt, amellyel úgy tudjuk egymást szeretni, ahogyan Jézus szeretett bennünket. Akkor nem lennének pl. házasságtörések, mert bármennyire is csábító lenne egy házasságon kívüli kapcsolat, fel tudnánk áldozni a szeretet feleség, vagy férj kedvéért, nem lennének válások, mert bármennyire is "indokoltnak" éreznénk a válást, inkább feláldoznánk ezeket az indokokat a családunkért, nem lenne abortusz, azon a címen, hogy "nem ronthatom el az életem egy nem kívánt terhességgel" (amit sajnos rengeteg keresztény is szajkóz), vagy akármilyen más indoklásból, mert magától értetődő lenne az, hogy "inkább én áldozom fel magam, mint hogy gyilkoljak" és ezek az önfeláldozások még mindig a szeretteinkről szólnak, hol van még az ellenségekért vállalt önfeláldozás...
Én úgy érzem, hogy elsősorban erre kell kérnünk a Szent Szellemet, hogy a jézusi szeretet adományát adja nekünk, mert "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok." 1Kor. 13.1-2
 

Gameboo

Állandó Tag
Állandó Tag
Számomra az Evangélium pedig Jézus testamentumát jelenti elsősorban, amelyet nagycsütörtökön hagyott ránk és pedig a szeretet főparancsát:
"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13.34-35
Én azt tapasztalom, hogy felekezetektől függetlenül, ezt a parancsot valahogyan elfeledjük, pontosabban azt felejtjük el, hogy Jézus számára ez a legfontosabb dolog.
Jézus nem a "szeressük egymást gyerekek" akciókat akarja tőlünk, (ezeket az "akciókat" leginkább karácsony tájékán tapasztalhatjuk, amikor dúl a nagy szeretet, pláne a bevásárló központokban, de minden médiumból is ez csöpög), hanem az önfeláldozást. Na ez az, amit saját erőnkből csak karácsony környéki csöpögésig tudunk megvalósítani. Ehhez kell az Úr kegyelme, ezért kell imádkoznunk, hogy kapjuk meg azt az erőt, amellyel úgy tudjuk egymást szeretni, ahogyan Jézus szeretett bennünket. Akkor nem lennének pl. házasságtörések, mert bármennyire is csábító lenne egy házasságon kívüli kapcsolat, fel tudnánk áldozni a szeretet feleség, vagy férj kedvéért, nem lennének válások, mert bármennyire is "indokoltnak" éreznénk a válást, inkább feláldoznánk ezeket az indokokat a családunkért, nem lenne abortusz, azon a címen, hogy "nem ronthatom el az életem egy nem kívánt terhességgel" (amit sajnos rengeteg keresztény is szajkóz), vagy akármilyen más indoklásból, mert magától értetődő lenne az, hogy "inkább én áldozom fel magam, mint hogy gyilkoljak" és ezek az önfeláldozások még mindig a szeretteinkről szólnak, hol van még az ellenségekért vállalt önfeláldozás...
Én úgy érzem, hogy elsősorban erre kell kérnünk a Szent Szellemet, hogy a jézusi szeretet adományát adja nekünk, mert "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok." 1Kor. 13.1-2


Életfilozófia

Nem is kell mást tenni,
csak szimplán szeretni.

Szeretni az életet,
mindegy - bármit rejteget.

2010-05-07
 

Falstaff

Állandó Tag
Állandó Tag
Életfilozófia

Nem is kell mást tenni,
csak szimplán szeretni.

Szeretni az életet,
mindegy - bármit rejteget.

2010-05-07

Jn 12.25
"Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre."
Talán kissé megbotránkoztató ez, de a kereszténység néha megbotránkoztató...
Nem is arról van szó itt, hogy gyűlölni kell az életünket, hanem arról, hogy még az életünknél is jobban szeressük Urunkat, aki minden embertársunkban jelen van;
tehát úgy szeressük egymást, mint az Urat.
Az helyén van, hogy szeretjük az életet, mert hát nem véletlen, hogy sok örömöt adott nekünk az Úristen, dehogy akarja Ő, hogy aszkéta módon éljünk, hogy mindent megtagadjunk magunktól, de van ebben egy nagy veszély, pontosan úgy, mint a gazdagsággal, megtörténhet, hogy egyszer csak elkezdjük annyira szeretni azt a sok jót amivel elhalmozott az Úr, hogy elfeledkezünk, mi célból is vagyunk e földön...
 

Gameboo

Állandó Tag
Állandó Tag
Jn 12.25
"Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre."
Talán kissé megbotránkoztató ez, de a kereszténység néha megbotránkoztató...
Nem is arról van szó itt, hogy gyűlölni kell az életünket, hanem arról, hogy még az életünknél is jobban szeressük Urunkat, aki minden embertársunkban jelen van;
tehát úgy szeressük egymást, mint az Urat.
Az helyén van, hogy szeretjük az életet, mert hát nem véletlen, hogy sok örömöt adott nekünk az Úristen, dehogy akarja Ő, hogy aszkéta módon éljünk, hogy mindent megtagadjunk magunktól, de van ebben egy nagy veszély, pontosan úgy, mint a gazdagsággal, megtörténhet, hogy egyszer csak elkezdjük annyira szeretni azt a sok jót amivel elhalmozott az Úr, hogy elfeledkezünk, mi célból is vagyunk e földön...

Az élet szeretete szerinted azonos az önszeretettel?
 

Falstaff

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet szeretete szerinted azonos az önszeretettel?
Nem, nem, csak felhívtam a figyelmet arra, hogy az élet szeretetét alá kellene rendelnünk Krisztus szeretetének. Ezt elsősorban magamnál szeretném elérni, nem is olyan könnyű, mint amilyen könnyű itt nagy-okoskodnom.
Az élet az Úrtól van, örülnünk kell érte, mint minden ajándékért, amivel az Úr elkényeztet bennünket. Hiszen Ő adta nekünk az élet minden örömét.
 
Oldal tetejére