A doktor

saca

Új tag
A doktor


- Nem bírja abbahagyni!
- Nem.
- Ha itt volna a puskám, abbahagyná, fogadok.
- Messze van, nem találnád el.
Két férfi guggolt a fűben, a tábori vaságy előtt. Mindkettőn szürke overál. Néhány lépésnyire, bumfordi, lehántolt rönkön ült a doktor, kezében ruhaszárító kötél.
- Maga lebírna lőni egy kutyát? – Fordult oda az egyik overálos.
A doktor nem felelt. Szívta a pipát, és úgy érezte, mindjárt elmerül a hőségben.
- Persze, maga nem lő kutyákra.
A kutya már vagy egy fél órája vonyított. A hátsóudvarban volt kikötve. Felágaskodott a drótkerítésre, és vonyított.
- Szétlövöm!
- Gyerünk akkor – mondta a doktor.
- Itt a puskája?
- Nekem nincs puskám.
- Biztosan fél az ilyesmitől.
- Nem félek – mondta a doktor. - Voltam katona.
A nyitott kapun furgon farolt be. A két overálos felállt, kinyitották a furgon hátsó ajtaját, és a fűben heverő vaságyról becsúsztatták a rakodótérbe a pokrócba csavart testet. A százados nem szállt ki, csak a sofőr. Papírt vitt a doktorhoz, a doktor aláírta.
- Mióta halott?
- Nem tudom - felelte a doktor. - Talán két órája. A padláson kötötte fel magát.
A sofőr elnézett a távolba, a ház mögötti földek felé, mintha volna ott egy padlás, ahol az emberek néha felkötik magukat.
- És ezek?
A két overálos éppen a századossal beszélt, a lehúzott ablak mögül cigarettafüst szállt felfelé.
- Ők találtak rá. Azt hiszem, vízművesek.
Amikor egyedül maradt, a doktor bement a házba. Állt a sötét konyhában, pipázott. Azelőtt, ha az apja horgászni vitte, messze, a holtágon túlra, szeretett ide hazatérni. Leültek a padra, pucolták a halat, és az apja azt mondta: „azért jól megvagyunk”. Ő meg nézte ezt a hatalmas embert, kit a jó ég tudja, mi hozott ide a folyóhoz; nézte csontos, kiugró állát, durva kezét, és csak nagyon lassan dolgozott a késsel, hogy minél tovább üljenek így a félhomályban.
Hűvös lett. A doktor behúzta a vaságyat az eresz alá, kiengedte a kutyát a hátsókertből. Azóta vonyított, hogy az öreget pokrócba tekerték. Visszament a házba, még egyszer végignézett mindenen. A gerendákkal nincs baj, gondolta, de a padló korhad, a fal penészes, potyog róla a festék, az ablakok itt-ott repedeznek. Hány éve nem járt ebben a házban!
Leült a padra a konyhában, elővette a pipát. Ezt is az apjától tanulta, ő pipázott mindig, mint egy megfáradt kapitány.
Vad ugatás zökkentette ki az emlékezésből. Magára kapta a mellényét, kiment a sötétbe. Csak egy tompa puffanás: a kutya összerogyott a fűben. A doktor még látta a két alakot elrohanni, a villanyoszlop alatt megvillant a szürke overál. A főutcán újra csend lett, elhallgattak a lármától megriadt kóbórkutyák.
 
Oldal tetejére