A férfiak még mindig szeretik eljátszani a lovagot, de csak az első pár alkalommal, utána már elvárják, hogy a nők is beszálljanak a cechbe, aki pedig nem teszi, azt dobják - hivatkozva az egyenjogúságra...
Mikor a nők élménybeszámolót tartanak barátnőiknek legújabb randevújukról, gyakran hangzik el a kérdés: „és ki fizetett?”. Na, igen, még mindig a férfiak állják a számlát a legtöbb esetben, de már nagyon szeretnék, ha nem így lenne – olvasható egy új kutatásban, amelyet az amerikai szociológusok éves találkozóján ismertettek New Yorkban.
A szakemberek szerint az, hogy a férfiak „hívják meg” a nőket, még azokra az időkre vezethető vissza, mikor az erősebbik nem képviselői birtokolták a vagyont, és a nők csak bizonyos szakmában helyezkedhettek el (nővér, tanító). Mindemellett, ez a csábítás részévé is vált, hiszen a férfi ezzel a biztos jövő képét lengette be a meghódítani vágyott nő lelki szemei előtt.
Úgy tűnik, ezek az idők mulandóban vannak, viszont az indoklás kicsit sántít. A szakemberek ugyanis azt mondják, hogy nincs különbség fizetés terén a férfiak és a nők között, sőt, a nők 28%-a többet is keres, miközben a háztartást közösen viszi mindkét nem. Elképzelhető, hogy az USA-ban már így van, de Magyarországon ezt még nem mondhatjuk el. Mindenesetre a tengerentúlon tapasztalt jelenség vezette oda a tudósokat, hogy megvizsgálják, a nemi kiegyenlítődés más téren is tapasztalható-e.
Tanulmányukhoz 17.607 nőtlen/hajadon, heteroszexuális férfit és nőt kérdeztek meg:
- a férfiak 84, a nők 58 százaléka állította, hogy a randiköltségek nagy részét a férfiak fizették
- a nők 39 százaléka remélte, hogy a férfiak nem kérnek hozzájárulást
- a nők 44 százalékát zavarta, ha a férfi „elvárta”, hogy ők is fizessenek
- a férfiak 44 százaléka kosarazna ki olyan nőt, aki sosem fizet egy randin
- a férfiak 64 százaléka gondolja úgy, hogy időnként a nők is fizethetnének, de 76 százalékuk ugyanakkor „bűnösnek” érezte magát emiatt
- 10-ből négy férfi és nő állította, hogy a randiköltségeket az első hónapon belül megosztották, míg közel háromnegyedük (74% férfi és 83% nő) nyilatkozott úgy, hogy a fél éves évforduló után kezdtek el egyenlő arányban fizetni
A felmérésből az is kiderült, hogy a fiatalabb és magasabb végzettségű megkérdezettek álláspontja már közelít egymáshoz, szerintük ugyanis meg kell osztani a randiköltségeket, kivéve, ha valami speciális esetről van szó (születésnap, munkahely elvesztése stb.).
A szakemberek felhívták a nők figyelmét arra, hogy a férfiak 44 százaléka azt mondta, szakít az olyan nővel, aki nem hajlandó beszállni a számlába, ami megmagyarázza, miért tűnnek el egyes kérők olyan hirtelen a radarról. Többen értettek egyet azzal, hogy az első néhány találkozáskor szívesen fizetnek, de ha már mindenhol 50-50%-ról van szó, akkor legyen meg ez az arány a pénzügyek terén is.
De nem ilyen egyszerű a dolog! Mindeközben a férfiak többsége mégis azt szeretné, ha életben maradna a lovagiasság intézménye, ezért hajlandóak egy kapcsolat elején mindent fizetni, és általában az együtt töltött idő költségének nagyobb részét bevállalni, hiszen a nemi szerepek eltérőek és néhány kiváltságot mindkét nem esetében érdemes sértetlenül hagyni.
Mikor a nők élménybeszámolót tartanak barátnőiknek legújabb randevújukról, gyakran hangzik el a kérdés: „és ki fizetett?”. Na, igen, még mindig a férfiak állják a számlát a legtöbb esetben, de már nagyon szeretnék, ha nem így lenne – olvasható egy új kutatásban, amelyet az amerikai szociológusok éves találkozóján ismertettek New Yorkban.
A szakemberek szerint az, hogy a férfiak „hívják meg” a nőket, még azokra az időkre vezethető vissza, mikor az erősebbik nem képviselői birtokolták a vagyont, és a nők csak bizonyos szakmában helyezkedhettek el (nővér, tanító). Mindemellett, ez a csábítás részévé is vált, hiszen a férfi ezzel a biztos jövő képét lengette be a meghódítani vágyott nő lelki szemei előtt.
Úgy tűnik, ezek az idők mulandóban vannak, viszont az indoklás kicsit sántít. A szakemberek ugyanis azt mondják, hogy nincs különbség fizetés terén a férfiak és a nők között, sőt, a nők 28%-a többet is keres, miközben a háztartást közösen viszi mindkét nem. Elképzelhető, hogy az USA-ban már így van, de Magyarországon ezt még nem mondhatjuk el. Mindenesetre a tengerentúlon tapasztalt jelenség vezette oda a tudósokat, hogy megvizsgálják, a nemi kiegyenlítődés más téren is tapasztalható-e.
Tanulmányukhoz 17.607 nőtlen/hajadon, heteroszexuális férfit és nőt kérdeztek meg:
- a férfiak 84, a nők 58 százaléka állította, hogy a randiköltségek nagy részét a férfiak fizették
- a nők 39 százaléka remélte, hogy a férfiak nem kérnek hozzájárulást
- a nők 44 százalékát zavarta, ha a férfi „elvárta”, hogy ők is fizessenek
- a férfiak 44 százaléka kosarazna ki olyan nőt, aki sosem fizet egy randin
- a férfiak 64 százaléka gondolja úgy, hogy időnként a nők is fizethetnének, de 76 százalékuk ugyanakkor „bűnösnek” érezte magát emiatt
- 10-ből négy férfi és nő állította, hogy a randiköltségeket az első hónapon belül megosztották, míg közel háromnegyedük (74% férfi és 83% nő) nyilatkozott úgy, hogy a fél éves évforduló után kezdtek el egyenlő arányban fizetni
A felmérésből az is kiderült, hogy a fiatalabb és magasabb végzettségű megkérdezettek álláspontja már közelít egymáshoz, szerintük ugyanis meg kell osztani a randiköltségeket, kivéve, ha valami speciális esetről van szó (születésnap, munkahely elvesztése stb.).
A szakemberek felhívták a nők figyelmét arra, hogy a férfiak 44 százaléka azt mondta, szakít az olyan nővel, aki nem hajlandó beszállni a számlába, ami megmagyarázza, miért tűnnek el egyes kérők olyan hirtelen a radarról. Többen értettek egyet azzal, hogy az első néhány találkozáskor szívesen fizetnek, de ha már mindenhol 50-50%-ról van szó, akkor legyen meg ez az arány a pénzügyek terén is.
De nem ilyen egyszerű a dolog! Mindeközben a férfiak többsége mégis azt szeretné, ha életben maradna a lovagiasság intézménye, ezért hajlandóak egy kapcsolat elején mindent fizetni, és általában az együtt töltött idő költségének nagyobb részét bevállalni, hiszen a nemi szerepek eltérőek és néhány kiváltságot mindkét nem esetében érdemes sértetlenül hagyni.
