Teljesen abszurd a Kövér László és Kovács Ákos nőkről vallott nézeteiről szóló vita. Süketek szürreális párbeszéde. Én ugyanis egyetlen magát liberálisnak, konzervatívnak, kereszténynek, baloldalinak vagy jelző nélküli barátomnak nem olvatam és hallottam olyan gondolatát, amely megkérdőjelezné a fenti egyének szabad szóláshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát, amelyet a szemükre vetnek a kormánypártiak.
Tovább megyek: én lennék az első, aki tiltakoznék, adott esetben bírósághoz fordulnék, ha valakit - legyen az akár általam nem kedvelt ember - személyes, politikai, vagy jogi támadás érne a véleménye hangoztatása miatt (kivéve, ha törvénybe ütköző dolgot mond).
Pontosan ugyanilyen joga van bárkinek a másikétól eltérő véleményét hangoztatni, s egy magánvállalatnak azt szponzorálni, akit akar, olyan indokkal, amilyet jónak lát (feltéve, ha betartja a törvényeket). Mert lehet tökéletesen egyet nem értenünk egymással, hiszen a vita hasznos, a demokrácia alapja, amelynek legfontosabb feladata nem az árok ásása, hanem éppen annak betemetése. Mert a vita elsősorban híd: a kompromisszum hídját építi az ellentétes álláspontok között.
Sajnos ezt nem a Kövér László és Kovács Ákos szavait bírálók nem értik, hanem a megbíráltak barátai. Mert éppen ez utóbbiak keverik össze a még oly éles (és nyilván rájuk nézve kellemetlen) kritikát a szólás és véleménynyilvánítás szabadságához való alapjoggal. És nem véletlenül: öt éve ezeket a jogokat verik szét, és tesznek lehetetlenné minden vitát, így a kompromisszum lehetőségét is. Tipikus komcsi mentalitás: ha a véleményemet bírálod, a jogomat sérted, ha engem támadsz, a hazámra rontasz, mert a jog az én szavam, a haza ott van, ahol én mondom. Tulajdonképpen félnek, sőt rettegnek, mert tele vannak kisebbrendűségi érzéssel. Ez a gyengéjük. Gyengék!
Fokozzuk a bírálatokat barátaim, legyen élesebb a szavunk!
Kerék-Bárczy Szabolcs
Tovább megyek: én lennék az első, aki tiltakoznék, adott esetben bírósághoz fordulnék, ha valakit - legyen az akár általam nem kedvelt ember - személyes, politikai, vagy jogi támadás érne a véleménye hangoztatása miatt (kivéve, ha törvénybe ütköző dolgot mond).
Pontosan ugyanilyen joga van bárkinek a másikétól eltérő véleményét hangoztatni, s egy magánvállalatnak azt szponzorálni, akit akar, olyan indokkal, amilyet jónak lát (feltéve, ha betartja a törvényeket). Mert lehet tökéletesen egyet nem értenünk egymással, hiszen a vita hasznos, a demokrácia alapja, amelynek legfontosabb feladata nem az árok ásása, hanem éppen annak betemetése. Mert a vita elsősorban híd: a kompromisszum hídját építi az ellentétes álláspontok között.
Sajnos ezt nem a Kövér László és Kovács Ákos szavait bírálók nem értik, hanem a megbíráltak barátai. Mert éppen ez utóbbiak keverik össze a még oly éles (és nyilván rájuk nézve kellemetlen) kritikát a szólás és véleménynyilvánítás szabadságához való alapjoggal. És nem véletlenül: öt éve ezeket a jogokat verik szét, és tesznek lehetetlenné minden vitát, így a kompromisszum lehetőségét is. Tipikus komcsi mentalitás: ha a véleményemet bírálod, a jogomat sérted, ha engem támadsz, a hazámra rontasz, mert a jog az én szavam, a haza ott van, ahol én mondom. Tulajdonképpen félnek, sőt rettegnek, mert tele vannak kisebbrendűségi érzéssel. Ez a gyengéjük. Gyengék!
Fokozzuk a bírálatokat barátaim, legyen élesebb a szavunk!
Kerék-Bárczy Szabolcs