A házasság világnapja

Házasság világnapja: egyre kevesebben állnak oltár elé
2007. február 11., vasárnap 13:25
Hiszünk a házasságban - ez volt annak az akciónak a jelmondata, amely 1981-ban indult az Egyesült Államokban és az első években nagyon sikeres volt. A mozgalom meghirdetői talán előre látták azt, ami mára bekövetkezett, nevezetesen, hogy az államokban már kevesebben élnek házasságban, mint élettársi kapcsolatban. Lehet, hogy az akció nélkül az arány ma még rosszabb lenne.
A csak együtt élő párok lassanként többen vannak az Egyesült Államokban, mint azok, akik hivatalosan is kimondták az igent. Ez a meglepő információ az amerikai népességszámláló hivataltól származik még tavaly nyárról, és a hivatal adatai szerint az amerikai történelemben most fordul elő először, hogy több az együtt élők száma, mint a házaspároké, akiknek 49,7 százalékra apadt az arányuk, holott ha valahol, akkor az Egyesült Államokban nagyon is erősek voltak a családi kötelékek a férj-feleség kapcsolat.

Nem véletlen, hogy a házasság világnapjának ötlete is itt fogant meg, éppen 26 évvel ezelőtt. 1981-ben a déli Louisiana állam fővárosában a polgármester és az állam kormányzója akciót hirdetett: hiszünk a házasságban - ez volt a címe. Az ötlet és nyomában a program, amely tulajdonképpen a boldog és tartós házasságok fontosságára hívta fel a figyelmet, rendkívül sikeresnek bizonyult. 1983-tól aztán a Házasság Világnapja nevet kapta, és terjedni kezdett a nagyvilágban is.

Minden február második vasárnapján a sikeres házasságot ünneplik, legalábbis Amerikában. Ilyenkor szokás megajándékozni a házastársat, de szokás kedveskedni az élettársnak is. Ráadásul vannak helyek, ahol a házasságok hetét tartják és ebben már benne van a Valentin nap, vagy ahogyan otthon hívjuk, a Bálint nap megünneplése is.


Magyarországon is egyre kisebb a házasságok száma

Itthon is egyre kevesebb házasságot kötnek, de az intézmény lényege nem változott.

Csuport Gabriella például harminc év alatt, mióta anyakönyvvezető, 17 ezer párt adott össze. Ez idő alatt szerinte a világ változott, az értékek, amikre a házasság épül, nem. A statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy tavaly is csökkent a házasodási kedv a korábbi évekhez képest. Egyre többen esküvő helyett inkább élettársakként élnek együtt.

Csuport Gabriella hozzátette, ezt az anyakönyvvezetők nem érzik, hiszen már szeptemberre is kötöttek le helyeket fiatal párok.

Boldog Valentinnapot házasoknak, élettársi viszonyban élőknek, szerelmeseknek és a szeretetben együttélőknek!

Külön is Boldog Valenti napot kívánok minden fórumozónak, tagnak és ide látogatónak.

007-02-14 10:55
<!-- eTarget ContextAd Start --> [FONT=Tahoma,Arial,Helvetica]Valentin napi felmérés: nálunk életcél a házasság[/FONT] Európában a magyarok tekintik leginkább egyik életcéljuknak a házasságot, és az egész világon Magyarországon értenek egyet a legtöbben azzal, hogy a kisgyerekes anyáknak nem kellene dolgozniuk - derül ki a Nielsen piackutató cég Valentin napi nemzetközi felméréséből. A közvélemény-kutatás 41 ország internethasználóinak körében készült.


<table align="left" border="0" cellpadding="0" cellspacing="4"> <tbody><tr> <td class="artimage"> </td> </tr> <tr> <td class="artimdesc" align="center">
</td> </tr> </tbody></table> Három magyar megkérdezett felnőtt közül ketten egyik életcéljuknak tekintik a házasságot, miközben az európai átlag 46 százalék - olvasható a felmérésben. "A házasság egész életre szól” - tartja a magyarok szintén kétharmada, megint csak az átlagnál nagyobb arányban.

Amíg Európában meglehetősen elterjedt az a felfogás, hogy a stabil, hosszú távú párkapcsolat egyenértékű egy házassággal, addig ez a legkevésbé jellemző Magyarországon. A megkérdezett európaiak 77 százaléka számára szinte mindegy, hogy párkapcsolatuk kerete házasság-e, itthon viszont kiugróan kevesen gondolkodnak így, mindössze 51 százalék - derül ki a kutatásból.

Gyereket esküvő után a többség minden országban akar - Magyarországon is, ahol a megkérdezettek 81 százaléka válaszolt így. Azzal az állítással, hogy a házasságban élő szülők gyermekei boldogabban és nagyobb biztonságban nőnek fel, mint az elváltaké, a magyarok 65 százaléka ért egyet, ami megfelel az európai átlagnak. Itt a lengyelek a listavezetők 88 százalékkal, míg a finneknél és a spanyoloknál csak 54 százalék osztja ezt a felfogást.

Közép-Kelet-Európában a legelterjedtebb az a felfogás, hogy a kisgyermekes anyák ne dolgozzanak. A megkérdezett európaiak 30 százaléka, míg a magyarok 61 százaléka gondolkodik így. Ezzel a mutatóval egyébként világelső Magyarország - derül ki a Nielsen közleményéből. A másik véglet: a négy skandináv országban a válaszadók 79-88 százaléka szerint nyugodtan dolgozhatnak a családanyák.

Gyerekvállalási szándékban a görögök, baltiak, lengyelek, norvégok, törökök, olaszok és franciák állnak az élen 86-94 százalék közötti arányokkal, a magyarok kissé elmaradnak a 81 százalékukkal - olvasható a Nielsen felmérésében.

Független Hírügynökség

Az idok valtoznak sokak szamara egy papir nem valtoztat.

Én jó dolognak tartom a házasság intézményét!Persze gyerekek nélkül az sem ér sokat!

Miért ne érne? A gyerek az csak afféle plusz kötelék.

Legalább is szerintem....

Mert még nincs gyermeked?
Mert nekem kettő is van, és úgy érzem, üres lenne az élet nélkülük.

házasságról csak anyit én 26-éves asszony vagyok.
A papir nem köt össze senkit.
Fiamnak élettársi kapcsolata van,
drága az esküvő és még drágább a válás.

yulianna írta:

drága az esküvő

Kattints a kibontásához...

Az eskuvo nem draga, csak a lakodalom kerul sok penzbe.

és még drágább a válás.

Kattints a kibontásához...

Ha ugy alsz neki, hogy valni fogsz akkor minek is elkezdeni az egeszet?

Kulonben az "elettarsi kapcsolat" is ugymond hazaselet a hatosagok szerint es ennek a megszakitasi is eppen anyi penzbe kerulhet mind a "legalis" hazasag megszakitasa.

Nem tudom igazából ki hogy van vele, de szerintem még minidg van létjogultsága a házasság intézményének. 22 leszek, az osztállyal amelyikkel érettségiztem (lány osztály) a 90 % már férjnél van (a maradék 10% vagyok én), a legtöbbnek már gyereke is van. Kb. 1 hónappal ezelőttig nekem is volt egy hasonló tervem: legkésőbb 22 évesen férjhez menni (ez legkésőbbi időpontban 2008 augusztusát jelenti) és 25 évesen gyerek. Ez a terv dőlt meg
ember tervez én meg már megint lemondhatok egy nagy álmomról.
Nem is tudom, de hiába él az ember lassan 4 éve boldog párkapcsolatban, de ez a házasság dolog akkor is hiányzik. Sokan mondják, hogy csak egy papír meg stb. De megkérdeztem a barátikörömből azokat akik férjnél vannak, és mind azt mondják, hogy sokkal jobb érzés, mintha nem lenne ez a bizonyos papír.
Tudom, hogy a Párom szeret, de igazából ez mégis nagyon boldoggá tenne.
Az meg hülyeség, hogy azért mert nagyon drága, 500 ezerből is lehet szépesküvőt csinálni, nem kell több millió hozzá. Ráadásul, elég ha a család van ott, meg a szűk barátikör (1-2 legjobb barát) és ennyi. Az esküvőnek nem a vendégekről kell szólnia, hanem az ifjú párról...

házasság párti vagyok,ha a felek jól választottak,de szerencse kell hozzá, ami elég ritka.Én elvált vagyok és már 17 éve van egy társam akivel jól megértjük egymást. Lehet,hogy házasokként nem menne ilyen hosszú kapcsolat,mert ott kötelező elvárások alakulnak ki.

A világ fejlodik, de a házasság mint intézmény nem érkezik ezzel a tempóval változni. Szerintem ma már mások az elvárások és kovetelmények is (sot még a gyereknevelés is) egy házasságban. Az eredeti szerepkorosztásról nem is beszélve. A párok 45 % elválik - ebbol az jon le hogy mint intézmény nem jól mukodik. Az érdekes az, hogy miután az emberek elválnak, ismét házasságot kotnek - minek?... Valahol mindenki a szeretetet keresi.

szity írta:

A világ fejlodik, de a házasság mint intézmény nem érkezik ezzel a tempóval változni. Szerintem ma már mások az elvárások és kovetelmények is (sot még a gyereknevelés is) egy házasságban. Az eredeti szerepkorosztásról nem is beszélve. A párok 45 % elválik - ebbol az jon le hogy mint intézmény nem jól mukodik. Az érdekes az, hogy miután az emberek elválnak, ismét házasságot kotnek - minek?... Valahol mindenki a szeretetet keresi.

Kattints a kibontásához...

Ez szerintem abszolút attól függ, hogy mit lát az ember gyerekkorában. Én személy szerint azt láttam, hogy a szüleim, nagyszüleim jóban - rosszban együtt vannak, és ez követendő példa számomra, sőt ugyanez a helyzet a Párom szüleinél, nagyszüleinél. Egyikünk családjában nem volt még vállás.
Különben is, azt szoktam erre mondani, hogy ha már tudjuk hogy szét fogunk szakadni akkor szakadjunk szét a legeslegelején (1 hónap után), mert akkor nagyon nem kell erőltetni a dolgokat.
Én hiszem, hogy minden gond ellenére boldog házasságom lesz majd a Párommal egyszer, ha már Ő is rászánja magát a dologra ( ez csak anyagiak kérdése nálunk ), mert mindkettőnknek jó példák voltak a szemünk előtt.
Van egy barátnőm, ő egy úgynevezett keresztény gyülekezetbe jár, sok mindenben nem értek egyet az elveikkel, szokásaikkal, de volt egyszer egy mondata a barátnőmnek, amit ott hallott, és ez nagyon megfogott: Ha a gyerek szülei elvállnak, akkor átok kerül a családra és több nemzedéken keresztül el fognak vállni a szülők, de ha együtt maradnak (jóban rosszban amíg a halál el nem választ), akkor viszont nem lesz ilyen átok, és a gyerek is együtt fog maradni jövendőbelijével. (nagyjából ez a lényege)
Mindezt arra vezetem vissza, amit az előbb is mondtam, ugyan semmi köze hozzá semmilyen átoknak, de amit a gyerek lát a szüleitől, azt fogja követni életében.

házasságnap

Egyetértek veled, én 22 éve élek házasságban párommal - pontosítok egyutt élunk a házasságban és én ma sem választanék másképpen, remélem o sem. De ettol fuggetlenul a statisztika az a statisztika.

Mi már 33 éve boldogítjuk egymást párommal, akit most is nagyon szeretek.
Elsők voltunk egymásnak, ért sok csábítás is, de kitartottam, kitartottunk egymás mellett. Ő valóban életem párja, még most sem tudnám mással elképzelni az életemet ...
Három fiúnk közül a legnagyobb már nem velünk él, 27 éves önálló férfi lett, barátnőjével (aki egyetemista) még csak tervezgetnek. Középső fiúnk 23 éves, még keresgél. Liegkisebb gyermekünk pedig a 15. évében jár, még tanul.

Mélységes meggyőződésem, hogy aki nem hű a párjához, az a következő kapcsolatából is ki fog lépni, ha egy fikarcnyival is jobbat vár valaki mástól, egy újabbtól.

Sok olyan állam van a Földön, ahol a házasságot nem tekintik szentségnek. Én annak tekintem, meg is esküdtem, nem csak hűséget fogadtam.

Vannak helyek e világon, ahol az egyneműek együttélését elítélik és vannak olyan helyek, ahol ez teljesen elfogadott. Nos én magam nem török felettük pálcát, ehhez nincs semmi jogom, de én egy férfi és egy nő állandó kapcsolatának gondolom a házasság fogalmát.

A HÁZASSÁG VILÁGNAPJA - 1981-ben indult útjára Amerikából, amikor Bálint-napon Baton Rouge város polgármestere, az állam kormányzója és a katolikus egyház meghirdette a Hiszünk a házasságban elnevezésű akciót. A program elnevezése 1983 óta A Házasság Világnapja, megünneplésére február második vasárnapját jelölték ki. E napon a társadalom figyelmét arra a tényre próbálják felhívni, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére léteznek jó, boldog és tartós házasságok, továbbá hogy a csak együttélésre alapozott (és egyre népszerűbb) kapcsolat nem olyan tartós, mint a házasság. A Házasság Világnapját a nagycsaládos egyesületek kezdeményezésére kezdték el úgy tudom Magyarországon is ünnepelni az elmúlt években.

Sziasztok. Mi annak idején /már 7 éve/ csak a hiteligénylés miatt tartottuk meg az esküvőt. 13 éve vagyunk már együtt és nem tartottuk fontosnak a papírt. De azért attól a naptól fogva valami mégis csak egy kicsit más.

Ha nem is közvetlenül, de közvetve kapcsolódik! Házasok vagy sem!

"Felfoghatatlan visszalépés"
Miért mondott le a hajléktalanok ellátásáért felelős Vecsei Miklós miniszteri biztos?
Népszabadság • Czene Gábor • 2007. október 20.



Vecsei Miklós
Kép: Szabó Bernadett
Néhány hete még nagyszabású tervekről, milliárdos programokról számolt be Vecsei Miklós, a szociális tárca hajléktalanügyi miniszteri megbízottja. Ma már nincs a posztján. Váratlan lemondásának okairól kérdeztük.






- Végleges?

- Igen. Először telefonon beszéltem Lamperth Mónika szociális miniszterrel, aztán írásban is benyújtottam a lemondásomat. Ő pedig elfogadta.

- Nem marasztalta?

- De. Nem csak ő, mások is. Mire én azt mondtam, hogy tartom magam az elhatározásomhoz.

- A kiváltó ok: két MSZP-s képviselő javaslatára a parlament lehetővé tette, hogy hajléktalanokat sátorban is elszállásolhassanak. Mi ezzel a gond?

- A szociális törvénybe csak a "bázisszálló" kifejezés került be, az indoklásból derül ki, miről is van szó. Felfoghatatlan visszalépés, teljesen szembemegy a szakmával. A gond nem a sátorral van, súlyos krízishelyzetben a szociális munkás minden eszközt felhasznál - adott esetben a sátrat is -, hogy életet mentsen. Ez egészen más szituáció, mint az, ha a sátrat törvényben rögzített, támogatandó lakhatási megoldásként kínáljuk a hajléktalanoknak.

- Próbált valamit tenni a javaslat elfogadása ellen?

- Több csatornán keresztül is próbáltam, és egészen a közelmúltig abban a hiszemben voltam, hogy a javaslat lekerült a napirendről. Hisz készül az új hajléktalanügyi stratégia, ami homlokegyenest más koncepción alapul.

- A pletykák szerint a szocialista frakció egyszerűen csak az erejét fitogtatta, meg akarta mutatni a kormánynak, hogy van önálló akarata, és azt szavaz meg, amit akar. Épp a szociális törvény jött szembe...

- Hallottam én is, hogy a frakció csak "be akart tartani" a kormánynak. Nem tudom, ehhez naiv vagyok. Mindig is azt szerettem volna elérni, hogy a politika ne használja térként a hajléktalanügyet.

- Mióta dolgozik állami szolgálatban?

- Novemberben lenne öt éve.

- Soha nem történt semmi, ami ellenére volt?

- Sok kompromisszumot kellett kötnöm, elsősorban a pénzhiány miatt, de az irányokat, a stratégiát tekintve eddig még egyik párt se torpedózott meg.

- Milyen következményei lesznek a "sátoros" törvénymódosításnak?

- Kiszámíthatatlan. Nem akarok ötleteket adni ahhoz, hogyan lehet élni, vagyis viszszaélni ezzel a lehetőséggel.

- Mit gondol, a lemondásával jót tett a hajléktalanoknak?

- Nagyobb rosszat tettem volna, ha maradok. Szerintem a parlament olyan súlyú döntést hozott, amire csakis a lemondásom lehetett a megfelelő válasz. Tiszta lelkiismerettel távozom: felkészültünk a télre.

Sziasztok!
Nekem az a véleményem erről,hogy mindenkinek az a jó amiben éppen él! Ha házasságban akkor az,ha nem, akkor az!De azért azt ne felejtsük el,hogy régi hagyományokhoz híven...a házasság az igazi párkapcsolat.!És nem azért mert én is immár 37.éve vagyok házas,hanem mert hiába mondják,hogy a papír nem minden...Dehogynem!!!
Minden nő arról álmodik ,hogy 1x az életében hófehér ruhában vezessék az anyakönyvvezető elé....és ez nem véletlen!