A kvantumfizika bizonyítja, hogy a halál csak egy illúzió!

Új, kvantumfizikán alapuló kutatások szerint van bizonyíték a halál utáni élet létezésére, és a halál csupán egy illúzió. Mindezt a kvantumfizika bizonyítja.

Ma a tudomány legnagyobb százaléka nonszensznek, puszta tévképzetnek tartja azt, hogy létezik a halál után is élet. Gyakran hivatkoznak arra, hogy abszolút nincs rá bizonyíték, és ellent mondana minden általunk ismert fizikai törvényszerűségnek.

Azonban egyes tudósok úgy vélik, hogy

egy új kutatás során bizonyítékot találtak a túlvilági élet létezésére.ó, méghozzá a kvantumfizika segítségével.
Robert Lanza professzor vezetésével egy kutatókból, tudósokból álló csoport vizsgálta rendkívül behatóan a kérdéskört, és úgy hiszik, hogy a

halál valójában nem is létezik, az nem más, mint a tudatunk által generált illúzió.


A biocentrimus szerint a halál illúzió. Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk, pontosabban a tudatunk az életet a testünkkel azonosítja, és a testünk meghal.

A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és az teremti meg a világegyetemet, vagyis az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét.

Párhuzamos világok között ugrálunk
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Ha egy ember ránéz a tengerre, onnan tudja, hogy kék a színe, mert így tanulta, de az agyában lévő sejteket meg lehet változtatni úgy, hogy a tengert vörösnek vagy zöldnek lássa.

A biocentrizmus szerint így a tér és az idő valójában nem úgy viselkednek, mint ahogy a tudatunk mondja, annak csak eszközei.



Ha az elméletnek ez az alapja, az meg azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli és időbeli határai.
Az elmélet szerint végtelen számú párhuzamos világ is létezik egymás mellett egyidejűleg. Lanza szerint minden, ami akár meg is történhet, meg is történik a multiverzumban, így a halál a hagyományos értelmében nem létezhet.



Valószínűleg halálunkkor átkerülünk egy másik párhuzamos világ síkjára, netán ott születünk újjá, mint a reinkarnációs elméletben, csak itt egy teljesen más világsíkon. Ily módon, a síkok között “ugrálva”

lelkünk, tudatunk soha nem szűnik meg létezni, csak más-más formát fog kapni, vagyis a halál csak az adott világ átmeneti illúziója lesz.
Egyre több szakember világít rá a különös teória kapcsán, hogy a kettős-rés kísérlet alátámasztja az elméletet. Az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően, hogy hogy észleli az emberi elme.

A kettős rés kísérlet is bizonyíthatja
Vagyis a saját megfigyelésünk képes kihatni arra, hogy hogyan viselkedjen a körülöttünk lévő világ, a minket körbevevő anyag.

Egy elektron elméletileg egy nagyon-nagyon parányi elemi részecske – az általunk ismert anyagok miniatűr építőköve. Kizárt dolog, hogy egyszerre két különböző helyen legyen – mint például a kétrés kísérlet nyílásai -, főleg ha azok a helyek milliószor távolabb vannak egymástól, mint az elektron mérete. Így az is kizárt dolog – gondolhatnánk – hogy mindkét résen egyszerre haladva át, önmagával interferáljon.

Nos, látszólag nem is ez történik, hanem valami még ennél is furcsább. Egy önálló elektron (és egy fény-foton is), a kétrés-kísérletben valójában mindig csak egyetlen, jól meghatározható (de előre ki nem számítható) helyen csapódik be a túloldalon lévő képernyőre. Nem hoz létre semmilyen mintázatot, csak egy pontot.

Az igazán elképesztő és klasszikus világképünkkel teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség akkor válik megfigyelhetővé, ha egymás után sokszor megismételjük ugyanezt

Tehát, hogy egy-egy önálló elektront, vagy fény-fotont lövünk át a kétrés-kísérletben. A sok száz, ezer vagy tízezer egyedi részecske végül – ha becsapódási pozícióikat összegezzük – kialakítják az interferenciaképet, vagyis azt a mintázatot, amihez elvben azonos és egyidejű forrású hullámok interferenciája szükséges.

Hogyan lehetséges ez? Eddigi világnézetünkkel – sehogy. Mégis megtörténik.
Lehet, hogy a halál egyfajta dimenziók, terek, világok és síkok közötti utazás kezdete. Tudatunk egy másik “járműbe” száll át, hogy aztán végigrobogjon a következő országúton, mely mag a létezés, az élet.


ioinme

kvantumfizika-terido.jpg
 
Az a baj, hogy nem bizonyított dolgokban képesek vagyunk hinni, matematikailag, fizikailag, kémiailag bizonyított dolgokról megmagyarázzuk, hogy azok nem igazak.
Ha nincs bizonyítva, csak hinni lehet benne!! :)

A matematikai bizonyítás meg... tudod, ha azok az axiómák nem lennének, amik bizonyítás nélkül szolgálnak alapul, akkor azt mondanám, rendben. De vannak. Mindig kísért a kisördög a matematikai bizonyításoknál, hogy a mániás depressziós fantazmagóriái is tökéletes logikával jutnak fals eredményre, mert fals a kiindulás.
 
Jó kis elmélet.
Mivel nem lehet bizonyítani, cáfolni sem tudják….
Ráadásul figyelmen kívül hagyják az alapot (egy elektronnak vagy a helyzetét vagy a sebesség vektorát ismerjük.)

Valóban, ez a megismerésnek a - több évtizede ismert - fizikai korlátja. De nincs alap annak feltételezésére, hogy ez lenne az egyetlen korlát. Ez az elmélet pontosan egy második korlátot pedzeget. Na és hogy a VALÓSÁGBAN még hány korlát van, hááát ...

Descartes a kételkedést tette a megismerés sarokkövévé, ez azért nem dőlt meg. Ebben az elméletben is lehet kételkedni, nem is egészen alaptalanul :)
 
Ezt a párhuzamos világok közötti ugrálást nem is értem, sőt azt sem, hogy hogyan lenne "x az y-onon"-nyi párhuzamos világ?

Mert ha azt vesszük: a cikk 'aszondja, hogy ahány döntés, annyi párhuzamos világ jön létre. Oké, fogadjuk el hogy ez így van, vegyünk egy emberkét:
1. reggel csörög a mobilja, dönthet úgy, hogy felkel, és dönthet úgy hogy a falhoz b*ssza és nem megy be a munkahelyére (na akkor ez így kapásból + 1 párhuzamos világ létrehozása, ugye?)
2. az emberke dönthet úgy hogy autóval megy, vagy busszal. na ez is rögtön kapásból +1PV.
3. Tegyük fel, hogy dolgozik, majd a munkahelyén egy döntést kell meghozni, mert mittudonén belefut egy problémás ügyfélbe: dönthet jól és dönthet rosszul. Na akkor itt is +1PV.
4. Emberünk elmegy kajálni. Mondjuk van 3 választék: egy jól kinéző gusztusos tál, de drágább, a másik egy aszott hús, kis aszott körítéssel, olcsóbban, a harmadik meg főzelék amit ki nem állhat. És akkor itt most +3 PV születik???

És ez még csak egy emberke. Hányan is élnek a földön???? És ugye ezek egymással kölcsönhatásban vannak!

Fizika alapvető szabálya: az energia nem vész el, csak átalakul. De mégis ennyi PV létrehozásához honnan is lesz ennyi energia???


Az egész egy nagy hülyeség.

Fel kellene végre fogni, hogy mi csak egy tartályban lebegünk, duracell elemként, és ahol a robotok nyerik ki belőlünk a bioenergiát, mert a napot már felperzselték korábban az ember elleni harcokban. Az elhalt embertársaink elfolyósított szöveteivel pedig az új embertársainkat táplálják. Na vajon milyen mély még a nyúl ürege? Piros vagy a kék kapszulát kéritek? :rohog:
 
Érdekes, hogy olyanoktól, akik tényleg értik a mai ismeretek szintjén a kvantumfizikát, még nem láttam olyan cikket, ami a kvantumfizika eredményeivel igazolná a túlvilági életet. Az ilyen cikkeket azok írják, akik már beszéltek olyanokkal, akik hallottak harangozni az elemi részecskékről.
 
Igen, ez tiszta és érthető, de az a valaki akkor sem én leszek szerintem.
A férjem nagymamája két éve agylágyulást kapott, és láttam, ahogy elvesztek az emlékei, úgy halványult az öntudata. A halála előtt nem tudta hogy ki ő, csak volt. A motorikus dolgok mentek, tisztálkodás, evés, stb, hogy fél a békától, hogy szereti a komoly zenét, de nem tudta hol van, miért, hogy hívják, szóval semmi emlék. Nagyon remélem, hogy nem ez vár ránk a halál után, mert ennek semmi értelme. Én szeretek én lenni :)

Jó, akkor híven a nevemhez, hogy „ördög ügyvédje”, most a szórakozás kedvéért a másik oldalra állok. Ezalatt azt értem, hogy bár én alapvetően amolyan „ateista-féleség” vagyok, de most megpróbálom megvédeni a reinkarnációt! Tehát:

—A te példád épp a reinkarnációról általam korábban írtakat igazolja! Ugyanis, amiket felsoroltál hogy mi ÉPÜLT LE a nagymama esetében az agylágyulás miatt, na azok PONT AZOK az emlékek meg más mifenék, amik a halállal (is) elvesznek, s amikre NEM EMLÉKSZEL TE SE az előző életedből!

Ellenben, amiket leírtál hogy MEGMARADT a nagymama személyiségéből az agylágyulás ELLENÉRE, na azok épp azok a HAJLAMOK, a SZEMÉLYISÉGE, amikről én beszéltem, hogy az megmarad az újjászületés után is! Tehát a JELLEME. És nyilván amiatt van ez így, mert ami elvész, azt igenis az AGY tárolja, ami agylágyuláskor sérül, halálkor meg totál tönkremegy, s így ezen emlékek elvesznek. A jellem azonban valahol máshol tárolódik, ezért nem vész el!

Na most azt értem én, téged ez zavar, úgy érzed ha elveszted a felsorolt micsodákat akkor megszűnsz TE MAGAD. Holott ez TÉVEDÉS. Figyeld meg kérlek, mindaz ami elvész, kivétel nélkül olyasmi, amire ráillik az a fogalom, hogy „lexikális információ”! Azaz, amolyan „könyvszagú tudákosság”. Ez mind csupa olyasmi, amit erőfeszítéssel bemagolsz, ha akarsz. Például egy matematikai megoldóképlet, vagy a lakcím, vagy a neved (ami végeredményben csak egy betűhalmaz, és tökugyanaz az ember lennél akkor is ha más lenne a neved. Tegyük fel menekülnöd kell, migráns leszel, és mondjuk Németországba kerülsz, és hogy jobban befogadjanak, nevet változtatsz ami németesen hangzik. De ettől még ugyanaz az ember maradsz, igaz?! Tehát a név NEM TE vagy! A lakcímed se! Semmi nem te vagy ami LEXIKÁLIS INFORMÁCIÓ!)

Na most gondolj bele kérlek, amiért szeretünk valakit, az sosem a fejében tárolt lexikális információk, hanem a JELLEME. A hajlamai. Például hogy hűséges-e, vagy megcsal téged fűvel-fával! Hogy számíthatsz-e rá a bajban! Hogy ő is otthonülő típus-e mint te! Netán hogy szeret-e barlangászni mint te! Hogy szavatartó-e! Hogy félénk-e vagy bátor, meg más ilyesmi!

Ha fejbevágnak valakit, vagy más okból amnéziás lesz, megintcsak az van, számos eset bizonyítja, hogy kivétel nélkül a lexikális információk vesznek csak el (ideiglenesen vagy végleg). A JELLEME, az megmarad, akkor is ha a saját nevére se emlékezik! Na most bocs, nem tudom nő vagy-e vagy férfi, de szóval tegyük fel ez megtörténik a házastársaddal. Abszolút mindent elfelejt. Téged is. De mert a te párod, ápolod őt, mered-e azt állítani hogy nem ugyanaz az ember?! Hiszen ugyanúgy kedveli (vagy utálja...) a csípős ételeket mint korábban, ugyanolyan típusú filmeket kedvel, ésatöbbi. Egyetlen korábbi barátjára se emlékszik személyesen ez igaz, de ugyanolyan karakterű emberekkel köt a jövőben is barátságot mint eddig tette, illetve aki korábban a barátja volt de elfelejtette, azzal megint képes jó bartátságban élni! És te is remekül kijössz vele a jövőben.

Ez igenis UGYANAZ AZ EMBER.

Számítógépes hasonlattal:

—A TEST, az maga a hardware, a számítógép kézzel fogható részei.
—Az AGY, az a számítógép memóriája.
—A JELLEM, az nem más mint a számítógépen futó program, hiszen a jellemedtől függ, miként reagálsz a téged érő eseményekre, ingerekre. (Például elfutsz vagy harcolsz; utálsz valakit vagy beleszerelmesedel, stb).
—A LEXIKÁLIS INFORMÁCIÓK, azok pedig azok a konkrét, aktuális adatok amiket a program egy adott futása során épp feldolgoz. Ez esetről esetre változhat, de a program maga (az utasítások) változatlanok.
—Egy konkrét ÉLET, na az épp a program egy konkrét lefuttatása, az aktuális adatokkal.

Persze minden hasonlat sántít, ez is, lehet kritizálni, de gyengeségei ellenére is rém találónak érzem.

És igen, mi programozók is, a programokat hajlamosak vagyunk jól elmenteni, tárolni, későbbi használatra, de az egyes futások konkrét adatai sokkal kevésbé érdekelnek bennünket. Rövid ideig kellenek csak, az aktuális feladathoz, azután törölhetőek. A program, az azonban jó ha megvan elmentve, mert később még sokszor kellhet...
 
Jó, akkor híven a nevemhez, hogy „ördög ügyvédje”, most a szórakozás kedvéért a másik oldalra állok. Ezalatt azt értem, hogy bár én alapvetően amolyan „ateista-féleség” vagyok, de most megpróbálom megvédeni a reinkarnációt! Tehát:

—A te példád épp a reinkarnációról általam korábban írtakat igazolja! Ugyanis, amiket felsoroltál hogy mi ÉPÜLT LE a nagymama esetében az agylágyulás miatt, na azok PONT AZOK az emlékek meg más mifenék, amik a halállal (is) elvesznek, s amikre NEM EMLÉKSZEL TE SE az előző életedből!

Ellenben, amiket leírtál hogy MEGMARADT a nagymama személyiségéből az agylágyulás ELLENÉRE, na azok épp azok a HAJLAMOK, a SZEMÉLYISÉGE, amikről én beszéltem, hogy az megmarad az újjászületés után is! Tehát a JELLEME. És nyilván amiatt van ez így, mert ami elvész, azt igenis az AGY tárolja, ami agylágyuláskor sérül, halálkor meg totál tönkremegy, s így ezen emlékek elvesznek. A jellem azonban valahol máshol tárolódik, ezért nem vész el!

Na most azt értem én, téged ez zavar, úgy érzed ha elveszted a felsorolt micsodákat akkor megszűnsz TE MAGAD. Holott ez TÉVEDÉS. Figyeld meg kérlek, mindaz ami elvész, kivétel nélkül olyasmi, amire ráillik az a fogalom, hogy „lexikális információ”! Azaz, amolyan „könyvszagú tudákosság”. Ez mind csupa olyasmi, amit erőfeszítéssel bemagolsz, ha akarsz. Például egy matematikai megoldóképlet, vagy a lakcím, vagy a neved (ami végeredményben csak egy betűhalmaz, és tökugyanaz az ember lennél akkor is ha más lenne a neved. Tegyük fel menekülnöd kell, migráns leszel, és mondjuk Németországba kerülsz, és hogy jobban befogadjanak, nevet változtatsz ami németesen hangzik. De ettől még ugyanaz az ember maradsz, igaz?! Tehát a név NEM TE vagy! A lakcímed se! Semmi nem te vagy ami LEXIKÁLIS INFORMÁCIÓ!)

Na most gondolj bele kérlek, amiért szeretünk valakit, az sosem a fejében tárolt lexikális információk, hanem a JELLEME. A hajlamai. Például hogy hűséges-e, vagy megcsal téged fűvel-fával! Hogy számíthatsz-e rá a bajban! Hogy ő is otthonülő típus-e mint te! Netán hogy szeret-e barlangászni mint te! Hogy szavatartó-e! Hogy félénk-e vagy bátor, meg más ilyesmi!

Ha fejbevágnak valakit, vagy más okból amnéziás lesz, megintcsak az van, számos eset bizonyítja, hogy kivétel nélkül a lexikális információk vesznek csak el (ideiglenesen vagy végleg). A JELLEME, az megmarad, akkor is ha a saját nevére se emlékezik! Na most bocs, nem tudom nő vagy-e vagy férfi, de szóval tegyük fel ez megtörténik a házastársaddal. Abszolút mindent elfelejt. Téged is. De mert a te párod, ápolod őt, mered-e azt állítani hogy nem ugyanaz az ember?! Hiszen ugyanúgy kedveli (vagy utálja...) a csípős ételeket mint korábban, ugyanolyan típusú filmeket kedvel, ésatöbbi. Egyetlen korábbi barátjára se emlékszik személyesen ez igaz, de ugyanolyan karakterű emberekkel köt a jövőben is barátságot mint eddig tette, illetve aki korábban a barátja volt de elfelejtette, azzal megint képes jó bartátságban élni! És te is remekül kijössz vele a jövőben.

Ez igenis UGYANAZ AZ EMBER.

Számítógépes hasonlattal:

—A TEST, az maga a hardware, a számítógép kézzel fogható részei.
—Az AGY, az a számítógép memóriája.
—A JELLEM, az nem más mint a számítógépen futó program, hiszen a jellemedtől függ, miként reagálsz a téged érő eseményekre, ingerekre. (Például elfutsz vagy harcolsz; utálsz valakit vagy beleszerelmesedel, stb).
—A LEXIKÁLIS INFORMÁCIÓK, azok pedig azok a konkrét, aktuális adatok amiket a program egy adott futása során épp feldolgoz. Ez esetről esetre változhat, de a program maga (az utasítások) változatlanok.
—Egy konkrét ÉLET, na az épp a program egy konkrét lefuttatása, az aktuális adatokkal.

Persze minden hasonlat sántít, ez is, lehet kritizálni, de gyengeségei ellenére is rém találónak érzem.

És igen, mi programozók is, a programokat hajlamosak vagyunk jól elmenteni, tárolni, későbbi használatra, de az egyes futások konkrét adatai sokkal kevésbé érdekelnek bennünket. Rövid ideig kellenek csak, az aktuális feladathoz, azután törölhetőek. A program, az azonban jó ha megvan elmentve, mert később még sokszor kellhet...

Azta!!! Ezt így még sohasem gondoltam végig. Meggyőztél. Érdemes néha más szemszögből is megvizsgálni a dolgokat. :) Ha tényleg így működik az "odaát" akkor van benne valami logika is. Na de majd meglátjuk :)
 
Ha nincs bizonyítva, csak hinni lehet benne!! :)
A matematikai bizonyítás meg... tudod, ha azok az axiómák nem lennének, amik bizonyítás nélkül szolgálnak alapul, akkor azt mondanám, rendben. De vannak. Mindig kísért a kisördög a matematikai bizonyításoknál, hogy a mániás depressziós fantazmagóriái is tökéletes logikával jutnak fals eredményre, mert fals a kiindulás.
Jujj! Úgy néz ki, hogy én kell megvédjem szegény matematika mundérját.... ;)
Nincs semmi baj az axiómákkal. Olyanok azok, mint a kockák: ezzel az öt kockával ezt játszod, amazokkal pedig azt.
Fals kiindulással akárhova ki lehet lyukadni (jóra is, meg roszra is), de helyesbõl csak jóra. Mert ez így logikus.
Ja és az, hogy minek van értelme és minek nincs, a matematika számára teljesen mellékes.

Sokkal érdekesebb azonban az, hogy dolgok léteznek az anyagon/energián kivül is - mint például a matematika.
Mert ugyebár 2x2=4 függetlenül attól hogy mi létezünk vagy sem, értjük ezt vagy sem, van világegyetem avagy kozmikus zsongás az egész.
 
Utoljára módosítva:
Jujj! Úgy néz ki, hogy én kell megvédjem szegény matematika mundérját.... ;)
Nincs semmi baj az axiómákkal. Olyanok azok, mint a kockák: ezzel az öt kockával ezt játszod, amazokkal pedig azt.
Fals kiindulással akárhova ki lehet lyukadni (jóra is, meg roszra is), de helyesbõl csak jóra. Mert ez így logikus.
Ja és az, hogy minek van értelme és minek nincs, a matematika számára teljesen mellékes.

Sokkal érdekesebb azonban az, hogy dolgok léteznek az anyagon/energián kivül is - mint például a matematika.
Mert ugyebár 2x2=4 függetlenül attól hogy mi létezünk vagy sem, értjük ezt vagy sem, van világegyetem avagy kozmikus zsongás az egész.
Tulajdonképen nem volt szándékomban a mundért bántani. De tény, ami tény, ha a matematika axiómáit megváltoztatjuk, egy feladat megoldása során egészen más eredményre jutunk.
A felvetés a hit és a tudományos bizonyosság kérdése kapcsán merült fel, amikor a tudomány abszolút voltával kapcsolatban támadtak kételyeim. A legegzaktabb tudományról állítottam, hogy a kiindulása konvención (hiten) alapul. Az összes többi bizonyossága és bizonyítottsága ennek megfelelő.
 
Semmi jel nem mutat arra, hogy az ember két komponensböl állna, egy "járgánybol" amit testnek nevezünk és egy "lelekböl" ami ezt mind egy eszközt használná.

Az öntudatunk abbol adodik, hogy a testünk állando kölcsönhatásban van a rajtunk kivüli világgal, különbözö érzékszerveken, végtagokon, szerveken keresztül. Egy uborkasüvegbe zàrt agy nem rendelkezne tudattal...

A testünk szétesésével eltünik az a rendszer ami a világgal a fenti komplex modon tudatot lenne kepes produkàlni, tehát a lényünk személyiségünk megszünik létezni.

Nem tudom mit nem lehet ezen felfogni? Sok rejtély van a világban de az elmulás az egy megfigyelhetö, megbizhatoan leellenörizhetö, igazolhato folyamat.
 
Semmi jel nem mutat arra, hogy az ember két komponensböl állna, egy "járgánybol" amit testnek nevezünk és egy "lelekböl" ami ezt mind egy eszközt használná.

Az öntudatunk abbol adodik, hogy a testünk állando kölcsönhatásban van a rajtunk kivüli világgal, különbözö érzékszerveken, végtagokon, szerveken keresztül. Egy uborkasüvegbe zàrt agy nem rendelkezne tudattal...

A testünk szétesésével eltünik az a rendszer ami a világgal a fenti komplex modon tudatot lenne kepes produkàlni, tehát a lényünk személyiségünk megszünik létezni.

Nem tudom mit nem lehet ezen felfogni? Sok rejtély van a világban de az elmulás az egy megfigyelhetö, megbizhatoan leellenörizhetö, igazolhato folyamat.

Hehe, megint nem érted... Mintha - úgy tűnik nekem - kissé beijedtél volna hogy ilyen alaposan megvédtem a reinkarnációt, és ÉPP ÉN!

Megnyugtatlak: alapvetően nem hiszek benne. De ha valaki komoly tudósnak tartja magát - még ha nincs is professzori címe - illik hogy alaposan megvizsgáljon olyan elméleteket, sőt, hipotéziseket is néha, amikben ő alapvetően nem hisz! Mert ő maga is tévedhet...

Na most én fentebb épp ezt tettem. Erre te jössz azzal, hogy „semmi jel nem mutat arra...”

Nos, IGAZAD VAN. Én is ezt mondom, egyetértek veled: SEMMI JEL NEM MUTAT ARRA, valóban, hogy ez így igaz volna!

Lásd be azonban kérlek, az hogy valaminek a létére nem mutatnak jelek, még nem azonos annak konkrét bebizonyításával, hogy az a valami tényleg egyáltalán nem is létezik!

Én ebben, ismétlem, NEM HISZEK, épp amiatt, mert nem mutat semmi konkrétum se a létére. Én csak azt mondtam fentebb, HA NETÁN mégis létezik, akkor ennek ÍGY KELL működnie, egyszerűen amiatt, mert másképp nem lehet elképzelni úgy, hogy ellentétbe ne kerüljön a tudománnyal, és a tapasztalatainkkal!

Nyugodj meg azonban kérlek: Eszembe sincs olyasmit állítani, hogy a fentebbi eszmefuttatásommal BEBIZONYÍTOTTAM VOLNA a reinkarnáció létét! Persze hogy nem tettem ilyesmit. Én magam tiltakoznék a leghangosabban, ha valaki ezt állítaná! Egyszerűen, híven ahhoz hogy író vagyok akinek a fantaziálgatás a munkaköri kötelessége, elkezdtem elmélkedni róla, miként lehetne a reinkarnáció kétségkívül vonzó ötletét összebékíteni a tudománnyal, s a tapasztalati tényekkel. Ez jött ki belőle.

És igen, írtam is már nem is egy regényt amiben központi szerepet kapott a reinkarnáció. Ez nem muszáj hogy azt jelentse hogy hinnék benne. Az író dolga az álmodozás. Varázslókról is írtam már, holott nem vagyok varázsló, s hidd el, ezt én magam sajnálom a legjobban!

Hasznosnak tartom azonban a fenti gondolatmenetemet amiatt, mert ha valaki már mindenképpen vágyik hinni a reinkarnációban, akkor ILYEN MÓDON higgyen benne vagy valami ehhez hasonlatos módon, mert ez azért sokkal logikusabban van kitalálva mint a mindenféle más korábbi „elméletek”, amik annyira bugyuták hogy szót se érdemes vesztegetni rájuk. Ha valaki vallásos, hát legalább művelt és kifinomult módon legyen az, intelligensen!

Megjegyezném különben, ellentétben azzal amit állítottál fentebb, ehhez még csak nem is szükséges az, hogy az ember holmi „két részből” álljon! Megoldható némi rafinériával úgy is a reinkarnáció, hogy tényleg nincs semmi külön „lélek” nevű szubsztanciánk ami különbözne a testtől! De hogy hogyan, abba most nem óhajtok belemenni, mert az már azt jelentené hogy az általam kitalált két vallás közül az egyiket elkezdem részletesen ismertetni, az ugyanis épp erre a trükkre épül. De nekem nem célom hogy vallásalapító legyek. Vallásaim csak intellektuális játékok, önmagamnak, vagy talán valami későbbi regény alapjának. A fenti eszmefuttatásom is ilyesmi, s fényesen megmutatja, miként lehet kis jóakarattal összebékíteni egy vallást a tudománnyal. De ismétlem, az akkor is csak olyasmi lesz ami bár nem cáfolható, de ez még nem jelenti azt hogy bizonyítva is lenne!
 
Semmi okunk azt àllitani, hogy ha szétesik a testünk akkor a személyiségünk (az énünk, a tudatunk, az emlékeink, a cselekvöképességünk ... definiáljuk magunkat ahogy akarjuk) tovább létezne.

Természetes, hogy nem tudhatunk mindent de ebböl nem következik, hogy minden lehetséges.

Probáljátok ki! :)
 
Új, kvantumfizikán alapuló kutatások szerint van bizonyíték a halál utáni élet létezésére, és a halál csupán egy illúzió. Mindezt a kvantumfizika bizonyítja.

Ma a tudomány legnagyobb százaléka nonszensznek, puszta tévképzetnek tartja azt, hogy létezik a halál után is élet. Gyakran hivatkoznak arra, hogy abszolút nincs rá bizonyíték, és ellent mondana minden általunk ismert fizikai törvényszerűségnek.

Azonban egyes tudósok úgy vélik, hogy

egy új kutatás során bizonyítékot találtak a túlvilági élet létezésére.ó, méghozzá a kvantumfizika segítségével.
Robert Lanza professzor vezetésével egy kutatókból, tudósokból álló csoport vizsgálta rendkívül behatóan a kérdéskört, és úgy hiszik, hogy a

halál valójában nem is létezik, az nem más, mint a tudatunk által generált illúzió.


A biocentrimus szerint a halál illúzió. Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk, pontosabban a tudatunk az életet a testünkkel azonosítja, és a testünk meghal.

A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és az teremti meg a világegyetemet, vagyis az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét.

Párhuzamos világok között ugrálunk
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Ha egy ember ránéz a tengerre, onnan tudja, hogy kék a színe, mert így tanulta, de az agyában lévő sejteket meg lehet változtatni úgy, hogy a tengert vörösnek vagy zöldnek lássa.

A biocentrizmus szerint így a tér és az idő valójában nem úgy viselkednek, mint ahogy a tudatunk mondja, annak csak eszközei.



Ha az elméletnek ez az alapja, az meg azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli és időbeli határai.
Az elmélet szerint végtelen számú párhuzamos világ is létezik egymás mellett egyidejűleg. Lanza szerint minden, ami akár meg is történhet, meg is történik a multiverzumban, így a halál a hagyományos értelmében nem létezhet.



Valószínűleg halálunkkor átkerülünk egy másik párhuzamos világ síkjára, netán ott születünk újjá, mint a reinkarnációs elméletben, csak itt egy teljesen más világsíkon. Ily módon, a síkok között “ugrálva”

lelkünk, tudatunk soha nem szűnik meg létezni, csak más-más formát fog kapni, vagyis a halál csak az adott világ átmeneti illúziója lesz.
Egyre több szakember világít rá a különös teória kapcsán, hogy a kettős-rés kísérlet alátámasztja az elméletet. Az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően, hogy hogy észleli az emberi elme.

A kettős rés kísérlet is bizonyíthatja
Vagyis a saját megfigyelésünk képes kihatni arra, hogy hogyan viselkedjen a körülöttünk lévő világ, a minket körbevevő anyag.

Egy elektron elméletileg egy nagyon-nagyon parányi elemi részecske – az általunk ismert anyagok miniatűr építőköve. Kizárt dolog, hogy egyszerre két különböző helyen legyen – mint például a kétrés kísérlet nyílásai -, főleg ha azok a helyek milliószor távolabb vannak egymástól, mint az elektron mérete. Így az is kizárt dolog – gondolhatnánk – hogy mindkét résen egyszerre haladva át, önmagával interferáljon.

Nos, látszólag nem is ez történik, hanem valami még ennél is furcsább. Egy önálló elektron (és egy fény-foton is), a kétrés-kísérletben valójában mindig csak egyetlen, jól meghatározható (de előre ki nem számítható) helyen csapódik be a túloldalon lévő képernyőre. Nem hoz létre semmilyen mintázatot, csak egy pontot.

Az igazán elképesztő és klasszikus világképünkkel teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség akkor válik megfigyelhetővé, ha egymás után sokszor megismételjük ugyanezt

Tehát, hogy egy-egy önálló elektront, vagy fény-fotont lövünk át a kétrés-kísérletben. A sok száz, ezer vagy tízezer egyedi részecske végül – ha becsapódási pozícióikat összegezzük – kialakítják az interferenciaképet, vagyis azt a mintázatot, amihez elvben azonos és egyidejű forrású hullámok interferenciája szükséges.

Hogyan lehetséges ez? Eddigi világnézetünkkel – sehogy. Mégis megtörténik.
Lehet, hogy a halál egyfajta dimenziók, terek, világok és síkok közötti utazás kezdete. Tudatunk egy másik “járműbe” száll át, hogy aztán végigrobogjon a következő országúton, mely mag a létezés, az élet.


ioinme

Csatolás megtekintése 1480306
*
A cikk mindenképpen érdekes és figyelemre méltó. Nem is tudom, hogyan is írjam le, de két, általam végtelenül szeretett ember a karjaim között halt meg. Közvetlen tapasztaltam meg azt, hogy amikor a Lélek kiszáll a testből, a test, mint egy elhagyott "porhüvelyként" működik. Egy levetett ruha, ami a Lélek nélkül egy élettelen valami.
Nem akarok itt párhuzamot vonni, semmiképpen, de így és ezt tapasztaltam meg szeretett kutyáim eltávozásakor is. Ami a testet mozgatja, az a Lélek. A Lélek az, ami elszáll, de ugyanakkor bízom, érzem, megtapasztaltam, hogy az megmarad. A Lélek halhatatlan. A test porlandó. Itt most nem akarnék személyes megtapasztalásokat leírni, mert nem akarnám fejemre zúdítani, sőt saját magamnak sem, ezzel fájdalmakat okozni a véleményemmel - de azt mindenképpen megerősítem - hogy ami a fontos, az a Lélek. Az pedig velünk marad, sőt ha hiszünk a reinkarnációban, talán újjá is születik. De az tény, hogy a Lélek egy energia - ami nem vész el. A halál pedig olyan, mint egy álom, tulajdonképpen mindenkor, amikor elalszunk, kicsit meghalunk. Olyankor a test szervei megújulnak, átmossák a napi mérgektől a testünket. Amikor álmodunk, a Lelkünk szinte elhagyja a testet, s röpül, száll akár világrészeken, emlékeinken át, talán egy másik dimenzióba is.
Tény, amikor szeretnék valakivel "találkozni" odaátról, gyertyát gyújtok és megkérem, jöjjön el álmomban. Még soha nem fordult az elő, hogy ez nem történt volna meg. Meg lehet magyarázni azzal, hogy elalvásom előtt ezzel a gondolattal feküdtem, az agyam úgy működött, hogy azokat az emlékeket hozta elő - álmomban - hangsúlyozom, mindenre van pro és kontra magyarázat.
De hinni is kell. S, aki hisz, bármiben, az abból a hitéből erőt merít, melyre sokszor, élete/életünk során szükségünk van, azok az emberek erősebbek. Jobban viselik és tűrik el az élet megpróbáltatásait. Úgy érzik, szerettük, szeretteik velük maradnak és vannak.
Nekem arra van szükségem, hogy időnként - álmomban - találkozzak a szeretteimmel.
S, ezt soha, senkinek nem engedem, hogy "kiverje" a fejemből, mert nincs az az erő, mely elvenné az ebben begyökeresedett hitemet és az ebből így nyert erőmet. A mindennapi történéseim megéléséhez.
Szükségem van az erősítésre, szükségem van arra, hogy még onnan, abból a másik világból - eljöjjenek és ha álmomban is, vagy akár gondolatban - de beszéljek velük, megöleljenek.
Lehúzós,gonoszkodó, negatív kommentektől kíméljetek. Köszönném!
 
Utoljára módosítva:
az utolsó percig élni fogunk! ,sőt az utolsó utolsó másodpercéig , ami a meghalást illeti szerintem hagyjuk a végére
 
*
A cikk mindenképpen érdekes és figyelemre méltó. Nem is tudom, hogyan is írjam le, de két, általam végtelenül szeretett ember a karjaim között halt meg. Közvetlen tapasztaltam meg azt, hogy amikor a Lélek kiszáll a testből, a test, mint egy elhagyott "porhüvelyként" működik. Egy levetett ruha, ami a Lélek nélkül egy élettelen valami.
Nem akarok itt párhuzamot vonni, semmiképpen, de így és ezt tapasztaltam meg szeretett kutyáim eltávozásakor is. Ami a testet mozgatja, az a Lélek. A Lélek az, ami elszáll, de ugyanakkor bízom, érzem, megtapasztaltam, hogy az megmarad. A Lélek halhatatlan. A test porlandó. Itt most nem akarnék személyes megtapasztalásokat leírni, mert nem akarnám fejemre zúdítani, sőt saját magamnak sem, ezzel fájdalmakat okozni a véleményemmel - de azt mindenképpen megerősítem - hogy ami a fontos, az a Lélek. Az pedig velünk marad, sőt ha hiszünk a reinkarnációban, talán újjá is születik. De az tény, hogy a Lélek egy energia - ami nem vész el. A halál pedig olyan, mint egy álom, tulajdonképpen mindenkor, amikor elalszunk, kicsit meghalunk. Olyankor a test szervei megújul, átmossák a napi mérgektől a testünket. Amikor álmodunk, a Lelkünk szinte elhagyja a testet, s röpül, száll akár világrészeken, emlékeinken át, talán egy másik dimenzióba is.
Tény, amikor szeretnék valakivel "találkozni" odaátról, gyertyát gyújtok és megkérem, jöjjön el álmomban. Még soha nem fordult az elő, hogy ez nem történt volna meg. Meg lehet magyarázni azzal, hogy elalvásom előtt ezzel a gondolattal feküdtem, az agyam úgy működött, hogy azokat az emlékeket hozta elő - álmomban - hangsúlyozom, mindenre van pro és kontra magyarázat.
De hinni is kell. S, aki hisz, bármiben, az abból a hitéből erőt merít, melyre sokszor, élete/életünk során szükségünk van.
Nekem arra van szükségem, hogy időnként - álmomban - találkozzak a szeretteimmel.
S, ezt soha, senkinek nem engedem, hogy "kiverje" a fejemből, mert nincs az az erő, mely elvenné az ebben begyökeresedett hitemet és az ebből így nyert erőmet. A mindennapi történéseim megéléséhez.
Szükségem van az erősítésre, szükségem van arra, hogy még onnan, abból a másik világból - eljöjjenek és ha álmomban, - de beszéljek velük, megöleljenek.
Lehúzós,gonoszkodó, negatív kommentektől kíméljetek. Köszönném!
G.B.

Abban igazad van, hogy az életünk egy kilégzéssel fejezödik be de én nem redukálnám senkinek a személyét egy sohajra.

A halál valoban akkor áll be ha megáll a motor, ha a testünk nem kap elég energiát a thermodinamika szük határán fenttartani az egyensulyt.

Szerintem egy egészséges ember elég erös ahoz, hogy elviselje a realitást, nincs szükségünk önámitásra: minden elmulik egyszer, ezêrt fontos, hogy megbecsüljük egymást, megörizzük az értékeket amit a másiktol kaptunk.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Másik kis kedvencem !
Dittike2009 wrote on Árcs206's profile.
Szia!

Eltudnád nekünk küldeni a full blast 3 testjeit?

kÖSZÖNÖM
László Ferenc wrote on midi nyalánkság's profile.
2020 topik 160 oldal
Mészáros B. Tamás wrote on Ivan Szorokov's profile.
Szia
Valóban kihagytam a listából. Majd javítom.
Ha be tudod szkennelni a hiányzó novellát, akkor megcsinálom.
Köszönöm.
Sziasztok! Tudnátok segíteni? 7.osztály Gondolkodni jó tankönyv megoldások keresem Köszönöm előre is a segítséget. Felmérő megoldásokat találtam, tlk kellene

Statisztikák

Témák
36,992
Üzenet
4,515,020
Tagok
597,641
Legújabb tagunk
Csitki
Oldal tetejére