A lúgos orvost még el sem ítélte jogerősen a bíróság, de már kártérítést kapott

Továbbra sincs végleges döntés a lúgos orvos ügyét illetően, viszont a bíróság már tavaly megítélt neki egy több mint félmilliós kártérítést a rossz körülmények miatt. Tették mindezt úgy, hogy az áldozata nem kapott semmit, és a Bene Krisztiánnak megítélt összegnek is csak a töredékét ítélték meg neki.

Február közepén érkezett a hír, miszerint az Alkotmánybíróság döntése alapján újra a Kúria elé kerül a volt barátnőjét lúggal leöntő orvos büntetőügye. 2018 nyarán egyszer már jogerős ítéletet hirdettek:
az orvost 11 évre ítélték, és végleg eltiltották orvosi hivatásától.

20170310lugos-tamado-itelet-fovarosi-itelotabla21.jpg

A lúgos orvos ítélethirdetése a Fővárosi Ítélőtábla dísztermébenFotó: Hirling Bálint - Origo
Renner Erika és a volt kórházigazgató, Bene Krisztián együtt jártak egy darabig, de aztán a nő szakított a férfival, aki ezt nem tudta feldolgozni. Egy ideig még hívogatta, sms-eket küldözgetett neki, egyszerűen nem tudta elengedni volt barátnőjét.

2013. március 12-én reggel az akkor kórházigazgatóként dolgozó Bene Krisztián az arcát eltakaró biciklis sisakban volt szeretőjének lakására ment.

Nyakánál megragadta az áldozatát, hasra fektette, végtagjait megkötözte, altatót, nyugtatót adott be neki, majd levetkőztette és a fürdőkádban altestére öntötte a maró anyagot.

A lúg másod-harmad fokú égési sérüléseket, életveszélyt okozott, a sérülések több korrekciós műtét után is maradandóak.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 2016 tavaszán maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés miatt
négy év börtönre ítélte a vádlottat, mellékbüntetésként pedig öt évre eltiltotta orvosi hivatása gyakorlásától.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla már - a súlyosabban büntetendő - életveszélyt okozó testi sértésnek minősítette a történteket, továbbá magánlaksértés és kifosztás miatt is bűnösnek mondta ki a vádlottat. Ezért kilenc évre ítélte, és végleg eltiltotta foglalkozása gyakorlásától. Ezt követően az ügy harmadfokon folytatódott, ugyanis magánlaksértés és okirat-visszaélés miatt is bűnösnek találták az egykori kórházigazgatót. A Kúria megalapozatlannak találta a másodfokú bíróság ítéletét, szerinte több ellentmondásos bizonyítékot nem vizsgáltak meg, és nem folytattak le szükséges bizonyításokat, ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte.

Új eljárásra kötelezte az ítélőtáblát, ami megismételte az eljárást. Az ítélet nem változott, de például személyi szabadság megsértéséért is bűnösnek mondták ki a lúgos orvost. Mivel ennél az ítéletnél is fellebbezett mind a férfi ügyvédje, mind az ügyész, ismét a Kúriához került az ügy, az ítélet pedig 2018. július 12-én 11 év börtönbüntetés lett. Egy eljárásjogi vis maior miatt - a peres eljárás alatt megváltozott a törvény - az Alkotmánybíróság újra visszaküldte az ügyet a Kúriának.

Még nincs jogerős ítélet, de kártérítést már kapott

Bene Krisztián esetében tehát a mai napig nincsen jogerős ítélet, ennek ellenére az "alapvető emberi jogokat sértő elhelyezési körülmények", tehát a börtönbéli rossz körülmények miatt 591 100 forintot ítéltek meg neki tavaly májusban. Közben az áldozata már közel egy éve várt a neki különböző jogcímeken megítélt 739 ezer forintra, amit a 2018-as ítélettel együtt szabtak ki.

Az viszont még érdekesebb, hogy a lúgos orvosnak megítélt 591 ezer forintból maximum 250 ezer forintot lehetett átutalni az áldozatának, a Fővárosi Törvényszék szerint ugyanis ennél többet nem lehet levonni "ebben az esetben". Az a mai napig nem derült ki, hogy Renner Erika miért nem kapta meg a 739 ezer forintos összeget. A 250 ezer forinttal viszont csak ott tartunk, hogy a magyar bíróság magasabb összegű kártérítéshez juttatta a rossz körülmények miatt B. Krisztiánt, mint a lúggal megtámadott áldozatát, akinek sebei több műtét után is maradandóak.

Origo
 
Továbbra sincs végleges döntés a lúgos orvos ügyét illetően, viszont a bíróság már tavaly megítélt neki egy több mint félmilliós kártérítést a rossz körülmények miatt. Tették mindezt úgy, hogy az áldozata nem kapott semmit, és a Bene Krisztiánnak megítélt összegnek is csak a töredékét ítélték meg neki.

Február közepén érkezett a hír, miszerint az Alkotmánybíróság döntése alapján újra a Kúria elé kerül a volt barátnőjét lúggal leöntő orvos büntetőügye. 2018 nyarán egyszer már jogerős ítéletet hirdettek:
az orvost 11 évre ítélték, és végleg eltiltották orvosi hivatásától.

20170310lugos-tamado-itelet-fovarosi-itelotabla21.jpg

A lúgos orvos ítélethirdetése a Fővárosi Ítélőtábla dísztermébenFotó: Hirling Bálint - Origo
Renner Erika és a volt kórházigazgató, Bene Krisztián együtt jártak egy darabig, de aztán a nő szakított a férfival, aki ezt nem tudta feldolgozni. Egy ideig még hívogatta, sms-eket küldözgetett neki, egyszerűen nem tudta elengedni volt barátnőjét.

2013. március 12-én reggel az akkor kórházigazgatóként dolgozó Bene Krisztián az arcát eltakaró biciklis sisakban volt szeretőjének lakására ment.

Nyakánál megragadta az áldozatát, hasra fektette, végtagjait megkötözte, altatót, nyugtatót adott be neki, majd levetkőztette és a fürdőkádban altestére öntötte a maró anyagot.

A lúg másod-harmad fokú égési sérüléseket, életveszélyt okozott, a sérülések több korrekciós műtét után is maradandóak.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 2016 tavaszán maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés miatt
négy év börtönre ítélte a vádlottat, mellékbüntetésként pedig öt évre eltiltotta orvosi hivatása gyakorlásától.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla már - a súlyosabban büntetendő - életveszélyt okozó testi sértésnek minősítette a történteket, továbbá magánlaksértés és kifosztás miatt is bűnösnek mondta ki a vádlottat. Ezért kilenc évre ítélte, és végleg eltiltotta foglalkozása gyakorlásától. Ezt követően az ügy harmadfokon folytatódott, ugyanis magánlaksértés és okirat-visszaélés miatt is bűnösnek találták az egykori kórházigazgatót. A Kúria megalapozatlannak találta a másodfokú bíróság ítéletét, szerinte több ellentmondásos bizonyítékot nem vizsgáltak meg, és nem folytattak le szükséges bizonyításokat, ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte.

Új eljárásra kötelezte az ítélőtáblát, ami megismételte az eljárást. Az ítélet nem változott, de például személyi szabadság megsértéséért is bűnösnek mondták ki a lúgos orvost. Mivel ennél az ítéletnél is fellebbezett mind a férfi ügyvédje, mind az ügyész, ismét a Kúriához került az ügy, az ítélet pedig 2018. július 12-én 11 év börtönbüntetés lett. Egy eljárásjogi vis maior miatt - a peres eljárás alatt megváltozott a törvény - az Alkotmánybíróság újra visszaküldte az ügyet a Kúriának.

Még nincs jogerős ítélet, de kártérítést már kapott

Bene Krisztián esetében tehát a mai napig nincsen jogerős ítélet, ennek ellenére az "alapvető emberi jogokat sértő elhelyezési körülmények", tehát a börtönbéli rossz körülmények miatt 591 100 forintot ítéltek meg neki tavaly májusban. Közben az áldozata már közel egy éve várt a neki különböző jogcímeken megítélt 739 ezer forintra, amit a 2018-as ítélettel együtt szabtak ki.

Az viszont még érdekesebb, hogy a lúgos orvosnak megítélt 591 ezer forintból maximum 250 ezer forintot lehetett átutalni az áldozatának, a Fővárosi Törvényszék szerint ugyanis ennél többet nem lehet levonni "ebben az esetben". Az a mai napig nem derült ki, hogy Renner Erika miért nem kapta meg a 739 ezer forintos összeget. A 250 ezer forinttal viszont csak ott tartunk, hogy a magyar bíróság magasabb összegű kártérítéshez juttatta a rossz körülmények miatt B. Krisztiánt, mint a lúggal megtámadott áldozatát, akinek sebei több műtét után is maradandóak.

Origo
*
Magyarországon NINCS §, NINCS HITELES TÖRVÉNY, NINCS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. Ha ez a --féreg-- sajnos, másnak nem tudom titulálni, talán --véglénynek-- Amerikában követte volna ezt el, megkapta volna jogosan a 150- v. 200 éves letöltendő börtön büntetését is. Amit kiérdemelt volna. Előre megfontolt, gonosz, ártó, más emberen elkövetett erőszakos módon (megkötözés, bekábítózás) eljárás + a savazás! Hű, no ennek a féregnek kár volt megszületnie, de annak a bírónak is, aki így --kente-- el az igazságszolgáltatásnak csúfolt eljárást.
Itt a következő igazságtalan bírói döntés, mindösszesen 4 év letöltendő börtönbüntetést kapott a borsodnádasdi Csenge gyilkosa. Hol van az igazság?! Teljesen bekötötték a szemét?! Milyen bírók vannak?!:mad:
 
*
Magyarországon NINCS §, NINCS HITELES TÖRVÉNY, NINCS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. Ha ez a --féreg-- sajnos, másnak nem tudom titulálni, talán --véglénynek-- Amerikában követte volna ezt el, megkapta volna jogosan a 150- v. 200 éves letöltendő börtön büntetését is. Amit kiérdemelt volna. Előre megfontolt, gonosz, ártó, más emberen elkövetett erőszakos módon (megkötözés, bekábítózás) eljárás + a savazás! Hű, no ennek a féregnek kár volt megszületnie, de annak a bírónak is, aki így --kente-- el az igazságszolgáltatásnak csúfolt eljárást.
Itt a következő igazságtalan bírói döntés, mindösszesen 4 év letöltendő börtönbüntetést kapott a borsodnádasdi Csenge gyilkosa. Hol van az igazság?! Teljesen bekötötték a szemét?! Milyen bírók vannak?!:mad:




Miért vérlázító a vérlázítózás



Olvasom a közfelháborodást abban az ügyben, hogy egy borsodnádasdi nő meggyilkolásával vádolt férfi “csak” négy évet kapott gondatlan emberölés miatt. Kocsis Máté kormánypárti politikus egyenesen “vérlázítónak” nevezte az ítéletet egy facebook posztban. Én a magam részéről a vérlázítózást tartom vérlázítónak, mert biztos forrásból tudom, hogy Kocsis Máté ott és ugyanazt a büntetőjogot tanulta, amelyet számtalan praktizáló ügyvéd, ügyész, bíró. (felettem járt eggyel az egyetemen)
Az, hogy a Miskolcon született ítélet hibás-e, egy módon lehet megítélni: fogjuk a teljes nyomozási és bírósági iratanyagot, és végigolvassuk. Ezt már eddig is többen megtették. Megtette az ügyész, és kigyűjtötte belőle azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek szerinte az életfogytiglani szabadságvesztéssel is sújtható, minősített emberölést alátámasztják. Megtette ezt a védelem, és kigyűjtötte belőle, hogy melyek azok a tények, állítások, amelyek benne vannak a vádiratban, de nem kapcsolódik hozzájuk bizonyíték. És megtette a bíró, aki megmondta, hogy a vádirat egyes állításaival kapcsolatban a vádnak vagy a védelemnek van igaza. És most ez az egész, másik ügyésszel és másik bíróval még meg fog ismétlődni.
A “vérlázítóságot” alighanem arra értik, hogy bizonyos elemei a vádnak “nem lehetettek másképp” mégsem úgy kerültek be az ítéletbe. Mégis miért vetkőztették volna le azt a szerencsétlen nőt, és dobták volna a kútba, ha előzőleg nem sajátkezűleg ölték meg? Nem megyek nagyon bele a lehetséges más forgatókönyvekbe, mert van fontosabb dolog.
A bíró feladatát úgy képzeljük el, hogy van egy megáradt egy hegyi folyó, amelyiknek az egyik partján az ügyész és a vádirat, a másik partján a bíró és az ítélet van. A folyóból kiállnak kövek. Az ügyész feladata az, legalábbis a tankönyv szerint, hogy úgy vigye át a vádiratot a másik partra, hogy nem lesz vizes a lába. Az ügyvéd pedig igyekszik rámutatni arra, hogy egyik-másik kő (a bizonyítékok) ingatagok, és nem bírják el az ügyész és a vádirat súlyát, vissza kell fordulni és nem lehet eljutni a másik partra az ítéletig.
A magyar bírósági rendszerben hagyományosan óriási a nyomás a bírón, hogy ne vegye észre, hogy az átkelés közben az ügyész lába vizes lett. Nem is olyan nagyon régen még a kisebb ügyekben (az ügyek 70%-ban) nem volt jelen a járásbíróságon az ügyész. A bíró maga felolvasta a vádat, majd dolgozott vele. De amióta ez szerencsére megszűnt (és ma már a bírók jó része a “normális” három szereplős rendszerben kezdett dolgozni) azóta is nagy a nyomás. A felmentő ítélethez a magyar büntető igazságszolgáltatásban “bátorság” kell. Régebben kiszivárgott pár statisztika, hogy a felmentő vagy részben felmentő (mint ez a borsodnádasdi ítélet) ítéleteket sokkal nagyobb valószínűséggel meszeli el a másodfok, mint a “csont nélküli” elítéléseket.
Az “elmeszelt”, hatályon kívül helyezett, vagy nagyon durván megváltoztatott ítélet pedig szégyenfolt a bíró statisztikájában, meg a pletyka is szájára veszi. Aztán van olyan bíró, aki erre tud az ismert L-betűs tabletta bevételével reagálni, meg van olyan, aki igyekszik a jövőben az ilyen elmeszeléseket elkerülni.
Utóbbi esetben jön az, hogy a “nem lehetett másképp” valamilyen indokolást kap. “Kizárható, hogy más követte volna el a cselekményt” vagy épp “Az, hogy a cselekmény egy forgalmas és közterületen jól látható helyen történt, és egyetlen tanú sem látta, nem jelenti azt, hogy a sértett elmondása ne lehetne helytálló” és társai. (mindkettő konkrét ítéleti indokolás a praxisomból). Meg jönnek az olyan, eljárási szabálytalanságokat elnéző mondatok, hogy “a három tanúból kettőnek az elmondása valóban szó szerint megegyezik, de a harmadik vallomása is lényegében ugyanaz, ezért a bíróság ebből az aggálytalan tanúvallomásból meg tudta állapítani a tényállást” és társaik.
A bírón kívülről is nagy a nyomás, hogy ilyeneket leírjon, és a belső meggyőződés is tehet vele ilyet. Ha tényleg jól látható, hogy ezt a cselekményt bizony a vádlott követte el, és más nem lehetett, de olyan szegényes a bizonyítás, hogy nem lehet elítélni a vádlottat, akkor a bíró komoly erkölcsi dilemma elé kerül. Hadakozik benne az, hogy az ő feladata részben az, hogy a társadalomra veszélyes elemeket kivonja a forgalomból és az, hogy az ő feladata az is, hogy ügyeljen rá, hogy a börtönben csak olyan ember üljön, akit minden kétség nélkül, az utolsó kis részletig bizonyítva lehet elítélni.
Az ügyészség nálunk szokott dicsekedni azzal, hogy 98% körüli váderedményesség van. Ezzel két gond van. Az egyik, hogy ez egy kozmetikázott statisztika, ugyanis sikeres vádként sorolódik be minden, amiben ott van, hogy “bűnös”. Tehát pl. ez a borsodnádasdi ügy is sikeres vádként lesz besorolva. A másik viszont komolyabb gond. Ugyanis (és ez most vélemény, nem tudok hozzá pontos statisztikát) szerintem a valós váderedményességnek olyan 80% környékén kellene lennie.
A büntetőügyek nagy része ugyanis nem bonyolult. Még egy annyira kevés erőforrással dolgozó rendőrség is, mint a magyar, ezeket jól fel tudja deríteni, a vádat sem nehéz keresztülvinni a megáradt folyón. A maradék 20% az, ahol kevés a bizonyíték, szabálytalanul csináltak valamit a nyomozásban, és magától értetődőnek kellene lennie a legalább részbeni felmentésnek.
Ehhez képest botrány van, amikor egy bíró pontosan azt teszi, ami a dolga. Én vérlázító dolognak tartom, egy olyan jogásztól, aki ugyanúgy a nagy Békés Imre előadásain ülve tanulta a büntetőjogot, mint én, hogy vérlázítózik az ítélet kapcsán. Sem ott, sem a szintén mindkettőnket alkotmányjogra tanító Kilényi Gézánál, római jogra tanító Zlinszky Jánosnál nem tanultunk olyat, hogy egy jogot végzett ember, akármilyen politikusnak is választják meg, hangulatot kelthet a bizonyítékok és a saját bírói meggyőződése alapján ítéletet hozó bíró ellen.
Ez veszélyes dolog, mert két dologhoz vezethet. Az egyik, hogy a bírók majd engednek a nyomásnak, és elszaporodnak (még jobban) azok az ítéletek, ahol a bíró engedi az ügyészt nemhogy vizes lábbal, de csónakkal átkelni a folyón. A másik, hogy a jogban járatlan állampolgárok meg majd úgy veszik, hogy ha a nyakkendős pesti politikusnak szabad, akkor én miért ne mehetnék be és kérdezhetném fel a bírót, hogy helló bírókám, vérlázító amit csinálsz. Esetleg durr egy csicskalángos, hogy tanulja meg. Aztán majd nagyon fog csodálkozni, hogy miért ül hivatalos személy elleni erőszak miatt. De történhet (történik) az is, hogy emberek csoportjai fogják magukat és a “nem elég határozott” bíróságot átugorva maguk mennek el elégtételt venni szerintük bűnös embereken. Ezek mind olyan dolgok, amelyek itt-ott már ma is megtörténnek, és minden ilyen vérlázítózás adja alájuk a lovat.
Ha tényleg tenni akarnak azért, hogy senkit se verjenek agyon és dobják a kútba, inkább foglalkozzanak azzal, hogy miért nem akad fenn senki azon, hogy
valaki herbálos cigire iszik, hogy miért nem akad fenn senki azon, hogy egy háznál egy félig agyonvert nő segítség nélkül fekszik. Nagyon ritkán vernek agyon valakit előzmény nélkül. Ha vérlázító dolgokat keresünk, akkor például ilyen dolog, hogy az agyonverés előtti kb. öt fázisból álló és hónapokon át tartó folyamatot senki sem állította meg. Egyébként, ha ezekből az eljárásokból lennének adatok, még lehet, hogy lenne közöttük az elítéléshez vezető bizonyíték is, és nem kéne a bírót kutyázni, mert bizonyítékok (szerinte) hiányában volt mersze nem elítélni.

DR. ÉSIK SÁNDOR ÜGYVÉD·
2020. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK
 
Utoljára módosítva:
Értem a felháborodást, de vegyétek már észre, hogy ez egy nagyobb probléma része. Magyarországon túlzsúfoltak a börtönök, rosszak a körülmények, nem európai országhoz méltók. Persze nem az a megoldás, hogy kártérítést fizetünk, hanem új, modern börtönöket kellene építeni, ezzel több munkahelyet teremtve és rehabilitációs programokkal kellene megakadályozni az ismételt bűnelkövetést. Ami most folyik Magyarországon, az egy propaganda. Ellenségként mutatják be a migránsokat, a cigányságot és persze a kártérítést kapott bűnözőket is, mert amíg rájuk haragszunk és tőlük rettegünk, nem lépünk fel a nyílt korrupció, a sajtó államosítása és más komoly problémák ellen. Folyamatosan dolgoznak azon, hogy rettegjünk. Ma végre sikerült összekötni a koronavírust a migránsokkkal a hírekben. Ettől már csak egy lépés az, hogy bizonyítékot találnak arra, hogy Soros György wuhani titkos laboratóriumából szándékosan terjesztették el a vírust.
 




Miért vérlázító a vérlázítózás



Olvasom a közfelháborodást abban az ügyben, hogy egy borsodnádasdi nő meggyilkolásával vádolt férfi “csak” négy évet kapott gondatlan emberölés miatt. Kocsis Máté kormánypárti politikus egyenesen “vérlázítónak” nevezte az ítéletet egy facebook posztban. Én a magam részéről a vérlázítózást tartom vérlázítónak, mert biztos forrásból tudom, hogy Kocsis Máté ott és ugyanazt a büntetőjogot tanulta, amelyet számtalan praktizáló ügyvéd, ügyész, bíró. (felettem járt eggyel az egyetemen)
Az, hogy a Miskolcon született ítélet hibás-e, egy módon lehet megítélni: fogjuk a teljes nyomozási és bírósági iratanyagot, és végigolvassuk. Ezt már eddig is többen megtették. Megtette az ügyész, és kigyűjtötte belőle azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek szerinte az életfogytiglani szabadságvesztéssel is sújtható, minősített emberölést alátámasztják. Megtette ezt a védelem, és kigyűjtötte belőle, hogy melyek azok a tények, állítások, amelyek benne vannak a vádiratban, de nem kapcsolódik hozzájuk bizonyíték. És megtette a bíró, aki megmondta, hogy a vádirat egyes állításaival kapcsolatban a vádnak vagy a védelemnek van igaza. És most ez az egész, másik ügyésszel és másik bíróval még meg fog ismétlődni.
A “vérlázítóságot” alighanem arra értik, hogy bizonyos elemei a vádnak “nem lehetettek másképp” mégsem úgy kerültek be az ítéletbe. Mégis miért vetkőztették volna le azt a szerencsétlen nőt, és dobták volna a kútba, ha előzőleg nem sajátkezűleg ölték meg? Nem megyek nagyon bele a lehetséges más forgatókönyvekbe, mert van fontosabb dolog.
A bíró feladatát úgy képzeljük el, hogy van egy megáradt egy hegyi folyó, amelyiknek az egyik partján az ügyész és a vádirat, a másik partján a bíró és az ítélet van. A folyóból kiállnak kövek. Az ügyész feladata az, legalábbis a tankönyv szerint, hogy úgy vigye át a vádiratot a másik partra, hogy nem lesz vizes a lába. Az ügyvéd pedig igyekszik rámutatni arra, hogy egyik-másik kő (a bizonyítékok) ingatagok, és nem bírják el az ügyész és a vádirat súlyát, vissza kell fordulni és nem lehet eljutni a másik partra az ítéletig.
A magyar bírósági rendszerben hagyományosan óriási a nyomás a bírón, hogy ne vegye észre, hogy az átkelés közben az ügyész lába vizes lett. Nem is olyan nagyon régen még a kisebb ügyekben (az ügyek 70%-ban) nem volt jelen a járásbíróságon az ügyész. A bíró maga felolvasta a vádat, majd dolgozott vele. De amióta ez szerencsére megszűnt (és ma már a bírók jó része a “normális” három szereplős rendszerben kezdett dolgozni) azóta is nagy a nyomás. A felmentő ítélethez a magyar büntető igazságszolgáltatásban “bátorság” kell. Régebben kiszivárgott pár statisztika, hogy a felmentő vagy részben felmentő (mint ez a borsodnádasdi ítélet) ítéleteket sokkal nagyobb valószínűséggel meszeli el a másodfok, mint a “csont nélküli” elítéléseket.
Az “elmeszelt”, hatályon kívül helyezett, vagy nagyon durván megváltoztatott ítélet pedig szégyenfolt a bíró statisztikájában, meg a pletyka is szájára veszi. Aztán van olyan bíró, aki erre tud az ismert L-betűs tabletta bevételével reagálni, meg van olyan, aki igyekszik a jövőben az ilyen elmeszeléseket elkerülni.
Utóbbi esetben jön az, hogy a “nem lehetett másképp” valamilyen indokolást kap. “Kizárható, hogy más követte volna el a cselekményt” vagy épp “Az, hogy a cselekmény egy forgalmas és közterületen jól látható helyen történt, és egyetlen tanú sem látta, nem jelenti azt, hogy a sértett elmondása ne lehetne helytálló” és társai. (mindkettő konkrét ítéleti indokolás a praxisomból). Meg jönnek az olyan, eljárási szabálytalanságokat elnéző mondatok, hogy “a három tanúból kettőnek az elmondása valóban szó szerint megegyezik, de a harmadik vallomása is lényegében ugyanaz, ezért a bíróság ebből az aggálytalan tanúvallomásból meg tudta állapítani a tényállást” és társaik.
A bírón kívülről is nagy a nyomás, hogy ilyeneket leírjon, és a belső meggyőződés is tehet vele ilyet. Ha tényleg jól látható, hogy ezt a cselekményt bizony a vádlott követte el, és más nem lehetett, de olyan szegényes a bizonyítás, hogy nem lehet elítélni a vádlottat, akkor a bíró komoly erkölcsi dilemma elé kerül. Hadakozik benne az, hogy az ő feladata részben az, hogy a társadalomra veszélyes elemeket kivonja a forgalomból és az, hogy az ő feladata az is, hogy ügyeljen rá, hogy a börtönben csak olyan ember üljön, akit minden kétség nélkül, az utolsó kis részletig bizonyítva lehet elítélni.
Az ügyészség nálunk szokott dicsekedni azzal, hogy 98% körüli váderedményesség van. Ezzel két gond van. Az egyik, hogy ez egy kozmetikázott statisztika, ugyanis sikeres vádként sorolódik be minden, amiben ott van, hogy “bűnös”. Tehát pl. ez a borsodnádasdi ügy is sikeres vádként lesz besorolva. A másik viszont komolyabb gond. Ugyanis (és ez most vélemény, nem tudok hozzá pontos statisztikát) szerintem a valós váderedményességnek olyan 80% környékén kellene lennie.
A büntetőügyek nagy része ugyanis nem bonyolult. Még egy annyira kevés erőforrással dolgozó rendőrség is, mint a magyar, ezeket jól fel tudja deríteni, a vádat sem nehéz keresztülvinni a megáradt folyón. A maradék 20% az, ahol kevés a bizonyíték, szabálytalanul csináltak valamit a nyomozásban, és magától értetődőnek kellene lennie a legalább részbeni felmentésnek.
Ehhez képest botrány van, amikor egy bíró pontosan azt teszi, ami a dolga. Én vérlázító dolognak tartom, egy olyan jogásztól, aki ugyanúgy a nagy Békés Imre előadásain ülve tanulta a büntetőjogot, mint én, hogy vérlázítózik az ítélet kapcsán. Sem ott, sem a szintén mindkettőnket alkotmányjogra tanító Kilényi Gézánál, római jogra tanító Zlinszky Jánosnál nem tanultunk olyat, hogy egy jogot végzett ember, akármilyen politikusnak is választják meg, hangulatot kelthet a bizonyítékok és a saját bírói meggyőződése alapján ítéletet hozó bíró ellen.
Ez veszélyes dolog, mert két dologhoz vezethet. Az egyik, hogy a bírók majd engednek a nyomásnak, és elszaporodnak (még jobban) azok az ítéletek, ahol a bíró engedi az ügyészt nemhogy vizes lábbal, de csónakkal átkelni a folyón. A másik, hogy a jogban járatlan állampolgárok meg majd úgy veszik, hogy ha a nyakkendős pesti politikusnak szabad, akkor én miért ne mehetnék be és kérdezhetném fel a bírót, hogy helló bírókám, vérlázító amit csinálsz. Esetleg durr egy csicskalángos, hogy tanulja meg. Aztán majd nagyon fog csodálkozni, hogy miért ül hivatalos személy elleni erőszak miatt. De történhet (történik) az is, hogy emberek csoportjai fogják magukat és a “nem elég határozott” bíróságot átugorva maguk mennek el elégtételt venni szerintük bűnös embereken. Ezek mind olyan dolgok, amelyek itt-ott már ma is megtörténnek, és minden ilyen vérlázítózás adja alájuk a lovat.
Ha tényleg tenni akarnak azért, hogy senkit se verjenek agyon és dobják a kútba, inkább foglalkozzanak azzal, hogy miért nem akad fenn senki azon, hogy
valaki herbálos cigire iszik, hogy miért nem akad fenn senki azon, hogy egy háznál egy félig agyonvert nő segítség nélkül fekszik. Nagyon ritkán vernek agyon valakit előzmény nélkül. Ha vérlázító dolgokat keresünk, akkor például ilyen dolog, hogy az agyonverés előtti kb. öt fázisból álló és hónapokon át tartó folyamatot senki sem állította meg. Egyébként, ha ezekből az eljárásokból lennének adatok, még lehet, hogy lenne közöttük az elítéléshez vezető bizonyíték is, és nem kéne a bírót kutyázni, mert bizonyítékok (szerinte) hiányában volt mersze nem elítélni.

DR. ÉSIK SÁNDOR ÜGYVÉD·
2020. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK

Azért azt szögezzük le: ha valaki egy eszméletlen embert vízzel telt kútba dob, az nem gondatlanság! PONT.
 
a jogban járatlan állampolgárok meg majd úgy veszik, hogy ha a nyakkendős pesti politikusnak szabad, akkor én miért ne mehetnék be és kérdezhetném fel a bírót, hogy helló bírókám, vérlázító amit csinálsz. Esetleg durr egy csicskalángos, hogy tanulja meg.
Már most is ez van.
A jelenlegi politikai vezetők erősítik is ezt az érzetet a polgárok felé.
Csak ahogy az írásban van majd lesz meglepetés amikor kapnak a derék polgárok a hatalomtól egy nagy csicska lángost nem értik miért is?? Mert ahogy a klasszikus mondás van amit lehet jupiternek...
 
Dr. Ézsik Sándor okfejtésével értek egyet. Tökéletesen írja le a különbséget a vérlázítás hagyománya és a tényállás bizonyítása között.
Sok alkalommal fordult elő már az, hogy a bíróságon a tanú -akár rendőri-, vagy az ügyész, de akár a védő olyan hivatkozására, hogy "meggyőződésem", "másképpen nem történhetett", "sok órát töltöttünk el a nyomozással és higgye el, hogy...", és a többi feltételes módú kijelentések során enyhe, vagy felmentő ítélet született.
Ennek oka, hogy a bíró csak a megdönthetetlen bizonyítékot veheti figyelembe az ítélet meghozatala során.
A bíró pedig abból a hozott anyagból tud ítélkezni amit a rendőrség/ügyészség vádemelési indítvány formájában prezentál feléje és amit a védő vagy meg képes ingatni, vagy sem.
Egészen más az emberek berzenkedő igazságérzete és más a törvényi tényállás négy alapelem közötti különbség. A "politikus" azonban a voksokra hajt, ami a választó érzelmei alapján jönnek, vagy nem jönnek.

És még egy dolog a "lúgos" ügyhöz.
Jelenleg Magyarországon nincs olyan törvény, amely azt tenné lehetővé bármelyik bíró számára, hogy a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény végrehajtási körülménye között szerepelhet a "várfogság kenyéren és vízen, talpig nehéz vasban, szalma fekhelyen a cella terméskő padlózatán".
Az pedig nem a bíróság szégyene, hogy vannak (elég sokan) akik rosszabb körülmények között kénytelen élni, mint az elítéltek.
 
a vérlázítózást tartom vérlázítónak, mert biztos forrásból tudom, hogy Kocsis Máté ott és ugyanazt a büntetőjogot tanulta
nem gondolom, hogy mindig vérlázító a vérlázítózás.
Úgy abban a formában.
Nem általánosan beszél a vérlázításról: Hanem Kocsis Máté szerintem politikától nem mentes facebook írását véleményezi.
Ebben az esetben valóban a népszerűség oltárára áldozza a
tanult tudását.
És így azonosulok az ügyvéd mondatával:Kocsis Máté "vérlázító" politikai kijelentése felháborító ha nem is vérlázító. (Van szó elég). Politikai népszerűség keresés, feláldozva a szakszerűséget.És ez hiba.
---------------------------
A bíróság nem kívánság műsor: ezt kérem neki, ez lenne elég, fellógatnám kimetszeném stb
Még, csak nem is Nemzeti konzultációs kérdőív.
 
Utoljára módosítva:
A Magyar Országgyűlés szélsőjobboldali többsége úgy döntött, hogy a nőkkel szembeni erőszakot (illegitim kényszert) tilalmazó, a magyar kormány által egyébként már aláírt Isztambuli Egyezményt nem szabad ratifikálni, azaz nem szabad a honi jogrendbe illeszteni.

A szélsőjobboldali kormánytöbbségnek két döntő kifogása van az Isztambuli Egyezmény szövegével szemben.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,670
Tagok
615,329
Legújabb tagunk
Amberer
Oldal tetejére