A legjobb konyvek

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Megvan a TOP100! - Elsők közt A gyűrűk ura és az Egri csillagok Előző hí*r Magyarország Következő hí*r
Szerkesztette: lyvian - 24 Apr 2005 - 15:53 0 hozzászólás



Lezárult A nagy könyv olvasásnépszerűsítő játék első fordulója; a Magyar Televízió szombat esti élő műsorában ismertették a top100-as listát, a magyar olvasók száz kedvenc könyvét.



A leadott szavazatok alapján az első három helyezett - sorrendben - Gárdonyi Géza Egri csillagok, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk és J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című regénye lett. A február végén kezdődött, kilenc hónapon át tartó játékos szavazási mozgalom végén kiderül, melyik Magyarország kedvenc könyve ebben az évben.

A top150-et - 75 világirodalmi és 75 magyar alkotás listáját - előző este hozták nyilvánosságra, közülük 50-50 jutott tovább a top100-as csoportba. A sorrenden az utolsó napon is, a műsor végéig módosítottak a telefonon, illetve sms-ben leadott szavazatok.

Az mtv és az m2 csatornán egyidejűleg sugárzott műsorban tíz meghívott irodalombarát "védnök" - közöttük Bozóki András kultuszminiszter, Bálint András színész, Katona Klári énekes, Lator László költő és Varnus Xavér orgonaművész - érvelt azon könyvek mellett, amelyeknek szerintük feltétlenül tovább kell jutniuk.

Lator László azt mondta, elsősorban Lev Tolsztoj Háború és békéjét szeretné bent tudni a legjobb százban, Bozóki András megállapította, az Édes Anna Kosztolányi Dezsőtől, amire ő is szavazott, szerepel a listán.

A műsorban elhangzott, hogy a magyar játék "megelőzte" a BBC mintául szolgáló The Big Read programját: jóval többen szavaztak az első fordulóban a 10 milliós Magyarországon, mint a 60 milliós Nagy-Britanniában.

Mint az MTI a műsor végén megtudta, Magyarországon az sms-voksokkal együtt összesen csaknem 400 ezer szavazat érkezett be, ami azt jelenti, hogy az ország minden 25. polgára szavazott (a brit játékban, ahol nem kettő, hanem csak egy regényre lehetett voksolni, 140 ezer szavazat gyűlt össze az első fordulóban).

A Nemzeti Kulturális Alapprogram kortárs irodalmi felolvasóláncot szervez vasárnap a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon; a műsorban nyilvánosságra hozzák annak a harminc magyar írónak a nevét, aki a legtöbb szavazatot kapta.

A Regények csatája címmel május 3-án új sorozat kezdődik A nagy könyv játék keretében. A hetente kétszer, kedden és csütörtökön jelentkező félórás műsorban az "irodalmi bíróságokon" két védő, Lévai Balázs újságíró és Réz András esztéta segítségével egy-egy kiválasztott regény kerül "esküdtszék" elé a top100-as listáról. A védők célja meggyőzni az esküdtszéket, a vendégeket és a nézőket, hogy az általuk ismertetett regény méltó a támogatásra.

A top100-as lista ismertté válása után új szavazási forduló kezdődik A nagy könyv mozgalomban; június 11-én derül ki a 12 kedvenc könyv címe és a műsorfolyam befejező adásában, december 17-én dől el, melyik regény nyeri el a Magyarország kedvenc regénye 2005-ben címet.

A legtöbb szavazatot kapott magyar művek


A fekete város (Mikszáth Kálmán)
A funtineli boszorkány (Wass Albert)
A gyertyák csonkig égnek (Márai Sándor)
A kőszívű ember fiai (Jókai Mór)
A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza)
A nap szerelmese (Dallos Sándor)
A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc)
A Pendragon legenda (Szerb Antal)
A tizennégy karátos autó (Rejtő Jenő)
A vörös oroszlán (Szepes Mária)
Ábel a rengetegben (Tamási Áron)
Abigél (Szabó Magda)
Adjátok vissza a hegyeimet! (Wass Albert)
Állítsátok meg Terézanyut! (Rácz Zsuzsa)
Apák könyve (Vámos Miklós)
Aranyecset (Dallos Sándor)
Aranykoporsó (Móra Ferenc)
Árvácska (Móricz Zsigmond)
Az ajtó (Szabó Magda)
Az arany ember (Jókai Mór)
Bezzeg az én időmben (Fehér Klára)
Bogáncs (Fekete István)
Édes Anna (Kosztolányi Dezső)
Egri csillagok (Gárdonyi Géza)
Egy magyar nábob (Jókai Mór)
Egy polgár vallomásai (Márai Sándor)
Für Elise (Szabó Magda)
Gergő és az álomfogók (Böszörményi Gyula)
Harmonia caelestis (Esterházy Péter)
Ida regénye (Gárdonyi Géza)
Indul a bakterház (Rideg Sándor)
Iskola a határon (Ottlik Géza)
Iszony (Németh László)
Jadviga párnája (Závada Pál)
Kard és kasza (Wass Albert)
Kincskereső kisködmön (Móra Ferenc)
Légy jó mindhalálig (Móricz Zsigmond)
Ne féljetek (Jókai Anna)
Pete Pite (Nógrádi Gábor)
Piszkos Fred, a kapitány (Rejtő Jenő)
Pokolbéli víg napjaim (Faludy György)
Régimódi történet (Szabó Magda)
Sorstalanság (Kertész Imre)
Szent Péter esernyője (Mikszáth Kálmán)
Téli berek (Fekete István)
Tóték (Örkény István)
Tüskevár (Fekete István)
Utas és holdvilág (Szerb Antal)
Utazás a koponyám körül (Karinthy Frigyes)
Vuk (Fekete István)


A legtöbb szavazatot kapott külföldi művek


1984 (Orwell, George)
A 22-es csapdája (Heller, Joseph)
A Da Vinci-kód (Brown, Dan)
A Diadalív árnyékában (Remarque, Erich Maria)
A Gyűrűk Ura (Tolkien, John Ronald Reuel)
A három testőr (Alexandre Dumas)
A Katedrális (Follett, Ken)
A két Lotti (Kästner, Erich)
A kis herceg (Saint-Exupéry, Antoine de)
A legyek ura (Golding, William)
A lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera, Milan)
A Mester és Margarita (Bulgakov, Mihail Afanaszjevics)
A neveletlen hercegnő naplója (Meg Cabot)
A nyomorultak (Hugo, Victor)
A rózsa neve (Eco, Umberto)
A varázshegy (Mann, Thomas)
Akiért a harang szól (Hemingway, Ernest)
Anna Karenina (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics)
Az alkimista (Coelho, Paulo)
Az öreg halász és a tenger (Hemingway, Ernest)
Búcsú a fegyverektől (Hemingway, Ernest)
Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics)
Büszkeség és balítélet (Austen, Jane)
Édentől keletre (Steinbeck, John)
Elfújta a szél (Mitchell, Margaret)
Galaxis útikalauz stopposoknak (Adams, Douglas)
Háború és béke (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics)
Harry Potter és a bölcsek köve (Rowling, Joanne Kathleen)
Harry Potter és a Főnix Rendje (Rowling, Joanne Kathleen)
Harry Potter és a Titkok Kamrája (Rowling, Joanne Kathleen)
Harry Potter és az azkabani fogoly (Rowling, Joanne Kathleen)
Jane Eyre (Brontë, Charlotte)
József és testvérei (Mann, Thomas)
Lassie hazatér (Knight, Eric)
Légy hű magadhoz (Knight, Eric)
Malevil (Merle, Robert)
Mesterségem a halál (Merle, Robert)
Micimackó (Milne, Alan Alexander)
Monte Cristo grófja (Dumas, Alexandre)
Oroszlánkölykök (Shaw, Irwin)
Quo vadis (Sienkiewicz, Henryk)
Robinson Crusoe (Defoe, Daniel)
vejk (Hašek, Jaroslav)
Száz év magány (García Márquez, Gabriel)
Szerelem a kolera idején (García Márquez, Gabriel)
Üvöltő szelek (Brontë, Emily)
Virágot Algernonnak (Keyes, Daniel)
Vörös és fekete (Stendhal)
Winnetou (May, Karl)
Zabhegyező (Salinger, Jerome David)

MTI
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
111 híres regény

111 híres regény, Móra, Bp., 1993 ISBN 963 11 7048 9

Ajtmatov, Csingiz: A versenyló halála
Áléchem, Sólem: Tóbiás, a tejesember
Andric, Ivo: Vihar a völgy felett
Andrzejewski, Jerzy: Hamu és gyémánt
Apuleius: Az aranyszamár
Beauvoir, Simone de: Mandarinok
Bellow, Saul: Herzog
Brontë, Emily: Üvöltő szelek
Bulgakov, Mihail Afanaszjevics: A Mester és Margarita
Buzzati, Dino: A tatárpuszta
Böll, Heinrich: Biliárd fél tízkor
Calvino, Italo: A famászó báró
Camus, Albert: A pestis
Camus, Albert: Közöny
Canetti, Elias: Káprázat
Cao Hszüe-csin: A vörös szoba álma
Capek, Karel: Harc a szalamandrákkal
Cervantes Saavedra, Miguel de: Don Quijote
Chamisso, Adalbert von: Peter Schlemihl különös története
Defoe, Daniel: Robinson Crusoe
Dickens, Charles: Copperfield Dávid
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: A Karamazov testvérek
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés
Döblin, Alfred: Berlin, Alexanderplatz
Faulkner, William: Szentély
Fielding, Henry: Tom Jones
Flaubert, Gustave: Bovaryné
Flaubert, Gustave: Érzelmek iskolája
France, Anatole: A pingvinek szigete
France, Anatole: Angyalok lázadása
Galsworthy, John: A Forsyte Saga
García Márguez, Gabriel: Száz év magány
Gard, Roger Martin du: A Thibault család
Gide, André: A Vatikán titka
Goethe, Johann Wolfgang: Vonzások és választások
Goethe, Johann Wolfgang: Werther
Gogol, Nyikolaj Vasziljevics: Holt lelkek
Goncsarov, Ivan Alekszandrovics: Oblomov
Gorkij, Makszim: Klim Szamgin élete
Grass, Günter: A bádogdob
Greene, Graham: A csendes amerikai
Grimmelshausen, Hans Jakob Christofhel von: A kalandos Simplicissimus
Hamsun, Knut: Éhség
Hasek, Jaroslav: Svejk
Hawthorne, Nathaniel: A skarlát betű
Heller, Joseph: A 22-es csapdája
Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
Hrabal, Bohumil: Sörgyári capriccio
Hugo, Victor: A nyomorultak
Huxley, Aldous: Szép új világ
James, Henry: Egy hölgy arcképe
Joyce, James: Ulysses
Kafka, Franz: A kastély
Kafka, Franz: A per
Kerouac, Jack: Úton
Kleist, Heinrich von: Kohlhaas Mihály
Laclos, Pierre Choderlos de : Veszedelmes viszonyok
Lagerlöf, Selma: Gösta Berling
Lampedusa, Giuseppe Tomasi di: A párduc
Lawrence, David Herbert: Lady Chatterley szeretője
Le Sage, Alain-René: Gil Blas de Santillana históriája
Lenz, Siegfried: Németóra
Lermontov, Mihail Jurjevics: Korunk hőse
Llosa, Mario Vargas: Négy óra a Catedralban
London, Jack: A vadon szava
Mailer, Norman: Meztelenek és holtak
Malamud, Bernard: A mesterember
Mann, Heinrich: Az alattvaló
Mann, Thomas: A Buddenbrook-ház
Mann, Thomas: A varázshegy
Manzoni, Alessandro: A jegyesek
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Maupassant, Guy de: A szépfiú
Mauriac, Francois: Viperafészek
Melville, Herman: Moby Dick vagy a fehér bálna
Moravia, Alberto: Egy asszony meg a lánya
Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember
Mérimée, Prosper: Szent Bertalan éjszakája
Okudzsava, Bulat: Szegény Avroszimov
Orwell, George: 1984
Pirandello, Luigi: Mattia Pascal két élete
Proust, Marcel: Az eltűnt idő nyomában
Rabelais, Francois: Gargantua és Pantagruel
Reymont, Wladyslaw Stanyslaw: Parasztok
Rousseau, Jean-Jacques: Julia vagy az új Héloise
Sade, Donatien-Alphonse-Francois marquis de: Justine, avagy az erény
meghurcoltatása
Salinger, Jerome David: Zabhegyező
Sand, George: Mauprat
Sartre, Jean-Paul: Egy vezér gyermekkora
Scott, Walter: Waverley
Semprun, Jorge: A nagy utazás
Sienkiewicz, Henryk: Quo vadis?
Solohov, Mihail Alekszandrovics: Csendes Don
Steinbeck, John: Érik a gyümölcs
Stendhal: A pármai kolostor
Stendhal: Vörös és fekete
Sterne, Laurence: Tristram Shandy úr élete és gondolatai
Strindberg, Johan August: A vörös szoba
Svevo, Italo: Zeno tudata
Swift, Jonathan: Gulliver utazásai
Szolzsenyicin, Alekszandr Iszajevics: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Thackeray, William Makepeace: Hiúság vására
Tolsztoj, Lev Nyikolajevics: Anna Karenina
Tolsztoj, Lev Nyikolajevics: Háború és béke
Trifonov, Jurij Valentyinovics: Hely és idő
Turgenyev, Ivan Szergejevics: Apák és fiúk
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Woolf, Virginia: Orlando
Zola, Émile: Nana
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
Cselényi László: A nélkülözhetetlen 100 könyv

Cselényi László: A nélkülözhetetlen 100 könyv
Az egyetemes irodalom remekei - Bevezetés a világirodalom tanulmányozásához

1 Biblia
2 Titkos tanítások Bhagavad-gítá - Buddha
3 Homérosz és a görög költészet
4 Platón és a görög "próza"
5 A görög színjáték
6 Vergilius és Róma költészete
7 A Gilgames-eposz
8 Konfuciusz és a régi Kína bölcseleti lírája
9 Szent Ágoston: Vallomások
10 A Talmud
11 Mohamed és a Korán
12 Az Edda-dalok és a Nibelung-ének
13 A Kalevala
14 Muraszaki: Gendzsi regénye
15 A Roland-ének
16 Firdauszí: Királyok könyve (Sáhnáme)
17 Dante: Isteni Színjáték
18 Petrarca és a reneszánsz líra
19 Boccaccio: Dekameron
20 Rabelais: Gargantua és Pantagruel
21 Ariosto: Őrjöngő Lóránd
22 Tasso: A megszabadított Jeruzsálem
23 Montaigne: Esszék
24 Balassi és a régi magyar líra
25 Shakespeare
26 Cervantes: Don Quijote
27 Camoes: A Lusiadák
28 Milton: Elveszett Paradicsom
29 Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
30 A francia tragédia - Corneille és Racine
31 Moliére
32 Pascal: Gondolatok
33 Spinoza: Etika
34 Leibniz: Válogatott filozófiai írások
35 Voltaire: Candide vagy az optimizmus
36 Vico: Új Tudomány
37 Swift: Gulliver utazásai
38 Rousseau: Vallomások
39 Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról
40 Goethe
41 Schiller: Versek és drámák
42 Csokonai és a magyar felvilágosodás
43 Az angol romantika költői
44 Hölderlin és a német romantika
45 Stendhal: Vörös és fekete
46 Balzac: Emberi színjáték
47 Vörösmarty és a magyar reformkor
48 Hegel: A szellem fenomenológiája
49 Kierkegaard: Vagy-vagy
50 Eötvös és Kemény
51 Dickens: Szép remények
52 Petőfi Minden Munkái
53 Madách: Az ember tragédiája
54 Arany János versei
55 A Jókai-kérdés
56 Walt Whitman: Fűszálak
57 Baudelaire: A romlás virágai
58 Flaubert: Bovaryné
59 Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
60 Ibsen: Drámák
61 Tolsztoj: Háború és béke
62 Nietzsche: Im-ígyen szála Zarathustra
63 Zola: A Rougon-Macquart család
64 Lautréamont: Maldoror dalai
65 Rimbaud: Egy évad a pokolban
66 Mallarmé: Kockadobás
67 Mikszáth: Tót atyafiak - A jó palócok
68 Freud: Esszék a pszichoanalízisről
69 Csehov: Drámák - Elbeszélések
70 Proust: Az elhint idő nyomában
71 Valéry versei
72 Rilke: Duinói elégiák
73 Thomas Mann: A varázshegy
74 Ady Összes versei
75 Krúdy: Szindbád
76 Móricz: Erdély - Elbeszélések
77 Apollinaire: Versek
78 Musil: A tulajdonságok nélküli ember
79 Joyce: Ulysses
80 Kafka: A per - A kastély
81 Babits: Halálfiai
82 Kosztolányi: Esti Kornél
83 Broch: Vergilius halála
84 Ezra Pound: Cantók
85 Pessoa: Versek
86 T. S. Eliot: Puszta ország
87 Kassák Lajos: Egy ember élete
88 Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
89 Faulkner: A hang és a téboly
90 Nabokov: Lolita
91 Borges: Esszék - Elbeszélések
92 Németh László: Sorskérdések
93 Illyés: A Különc s társai
94 Gombrowicz: Pornográfia
95 József Attila Minden Munkái
96 Beckett: Végjáték
97 Szentkuthy Miklós: Prae
98 Weöres Sándor Összes versei
99 Ottlik Géza: Iskola a határon
100 García Márquez: Száz év magány
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
7 x 7 híres mai magyar regény

7 x 7 híres mai magyar regény
(Móra, Bp., 1997)

Hamvas Béla: Karnevál
Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok
Méliusz József: Város a ködben
Határ Győző: Éjszaka minden megnő
Szabó Magda: Freskó
Mándy Iván: Fabulya feleségei
Mészöly Miklós: Az atléta halála
Karinthy Ferenc: Epepe
Fekete Gyula: Az orvos halála
Somogyi Tóth Sándor: Próféta voltál szívem
Fejes Endre: Rozsdatemető
Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Hernádi Gyula: Az erőd
Szász Imre: Ménesi út
Sütő András: Anyám könnyű álmot igér
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Deák Tamás: Egy agglegény emlékezései
Székely János: Soó Péter bánata
Kertész Imre: Sorstalanság
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Dobos László: Földönfutók
Gáll István: A ménesgazda
Bálint Tibor: Zokogó majom
Kertész Ákos: Makra
Jókai Anna: Tartozik és követel
Konrád György: A látogató
Moldova György: Negyven prédikátor
Csurka István: Moór és Paál
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Lázár Ervin: A fehér tigris
Fenákel Judit: Szégyen
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Lengyel Péter: Macskakő
Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában
Hajnóczi Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Balázs József: Magyarok
Kurucz Gyula: Kicsi nagyvilág
Dobai Péter: Csontmolnárok
Bereményi Géza: Legendárium
Spíró György: Az Ikszek
Grendel Lajos: Éleslövészet
Kornis Mihály: Napkönyv
Temesi Ferenc: Por
Vámos Miklós: Zenga zének
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Krasznahorkai László: Sátántangó
Marton László: Menedék
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz (1970-1990)

Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz (1970-1990)
(Intera Rt., 1995)
ISBN 963 8035 28 5

Lisa Alther: Eredendő bűnök (1981)
James Baldwin: Rámszakad a mindenség (1979)
John Barth: Kiméra (1972)
John Barth: Alkotószabadság (1982)
Donald Barthelme: A halott apa (1975)
Ann Beattie: Igazodó (1980)
Saul Bellow: Humboldt adománya (1975)
Saul Bellow: A dékán decembere (1982)
Saul Bellow: Késő bánat (1984)
Thomas Berger: Szomszédok (1980)
Richard Brautigan: A Hawkline-szörny (1974)
Richard Brautigan: Hogy el ne fújja mind a szél (1982)
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok (1980)
Raymond Carver: Amiről beszélünk, ha szerelemről beszélünk (1981)
John Cheever: A Falconer (1977)
Robert Coover: Boszorkányégetés (1977)
Robert Coover: Politikai fabula (1980)
Don DeLillo: Fehér zaj (1985)
Peter de Vries: Kolibridicsőség (1974)
Joan Didion: Imádságoskönyv (1977)
E. L. Doctorow: Ragtime (1975)
E. L. Doctorow: A költők élete (1984)
J. P. Donleavy: Darcy Dancer úr párkái (1977)
Stanley Elkin: George Mills (1982)
Raymond Federman: Mosolyregény (1985)
Williams Gaddins: Ácsgótika (1985)
John Gardner: Grendel (1971)
John Gardner: A Napfény-beszélgetések (1972)
John Gardner: Mickelsson kísértetei (1982)
William H. Gass: Willie Masters magányos asszonya (1971)
Gail Godwin: Az egyedülálló nő (1974)
Mary Gordon: Női társaság (1980)
John Hawkes: Travesztia (1976)
Joseph Heller: Valami történt (1974)
Joseph Heller: Gold a mennybe megy (1979)
John Irving: Garp szerint a világ (1978)
Ken Kesey: Démondoboz (1986)
Norman Mailer: A hóhér dala (1979)
Norman Mailer: Ókori esték (1983)
Bernard Malamud: Dubin megannyi élete (1979)
Bernard Malamud: Isteni kegyelem (1982)
Mary McCarthy: Kannibálok és misszionáriusok (1979)
Thomas McGuane: Harmincöt árnyékban (1973)
Toni Morrison: Salamon-ének (1977)
Joyce Carol Oates: Tégy velem, amit akarsz (1973)
Joyce Carol Oates: Childwold (1976)
Grace Paley: Később aznap (1985)
Walker Percy: Hurrikánok évszaka (1977)
James Purdy: A diadalút (1984)
Thomas Pynchon: A gravitáció szivárványa (1973)
Ishmael Reed: Louisiana Red végnapjai (1974)
Philip Roth: A szellem árnyékában (1979)
Philip Roth: A megszabadított Zuckerman (1981)
Isaac Bashevis Singer: Ellenségek - Love Story (1972)
Isaac Bashevis Singer: A gettó lánya (1978)
Robert Stone: A kelő nap lobogója (1981)
William Styron: Sophie választ (1979)
Ronald Sukenick: Kifelé (1973)
Paul Theroux: A Moszkitó-part (1982)
Anne Tyler: Vacsora az Otthon Étteremben (1982)
John Updike: A Nyúl-regények (1959, 1969, 1979, 1989)
John Updike: Sohanapján (1975)
John Updike: A puccs (1979)
John Updike: Az eastwicki boszorkányok (1984)
Kurt Vonnegut: Börleszk (1976)
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék (1979)
Kurt Vonnegut: Mesterlövész (1982)
Alice Walker: Kedves Jóisten (1982)
Eudora Welty: Egy optimista leánya (1972)
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
Popper Péter: Ők - én vagyok 33 legfontosabb könyvem

Popper Péter: Ők - én vagyok 33 legfontosabb könyvem

Márai Sándor: Béke Ithakában
Thomas Mann: A varázshegy
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Füst Milán: A feleségem története
Jaroslav Hasek: Svejk Egy derék katona kalandjai a világháborúban
John Steinbeck: Lement a hold
Illés Béla: Dr. Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásai
Graham Greene: Utazások nagynénémmel
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Jacob Wassermann: Christian Wahnschaffe
Saul Bellow: Henderson, az esőkirály
Thomas Mann: József és testvérei
Nikosz Kazantakisz: Zorbász, a görög
Max Frisch: Stiller
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Axel Munthe: San Michele regénye
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Willam Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
Salom Asch: A názáreti
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Szathmári Sándor: Kazohínia
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
Jerome David Salinger: Franny és Zooey
Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-Csi apát kolostorában (Közreadja: Sári
László)
Vas Gereben: A nemzet napszámosai
Alan Alexander Milne: Micimackó / Micimackó kuckója
Füst Milán: Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve
Karácsony Benő: Napos oldal / A megnyugvás ösvényein
Thomas Mann: A törvény
Franz Werfel: Halljátok az igét
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
Temesi Ferenc: Az igazán nagy könyvek

Temesi Ferenc: Az igazán nagy könyvek (Magyar Nemzet 2006-04-22)

MARTIN SYMOUR-SMITH: A 100 LEGBEFOLYÁSOSABB KÖNYV
(kivéve persze a magyarokat)

A tavaly lezajlott A Nagy Könyv műsor a tévében igazi siker volt, elsősorban az
irodalom olvasóinak, de néhány művelőjének is. Mert hát alaposan átgondolt és
megszerkesztett volt ez a lista. Másképp nem is Lehet, az olvasók csak
anarchiát okoznának a szépséges és jól fésült kánonban, amelyről nekik persze
fogalmuk sincsen. Akár így, akár úgy - hasznos volt a műsor. Ha csak egy ember
vett könyvet a kezébe, mát akkor is. Akkor is, ha ánglius a copyright.

Azért én más listákat is kerestem, s találtam is jó néhányat. Itt van például
Martin Seymour-Smith (1928-1988) címjegyzéke. Költőnek indult, kritikus lett -
mindennapos eset. Írói életrajzokat írt (természetesen angolokét). Aztán
megírta ezer oldalon a modern világirodalom-történet útmutatóját. Elfogultan
azokkal szemben, akiket nem állhatott, vagy alsóbbrendűnek tartott.

Félek én az ilyen listáktól, mert akit klasszikusnak, bevettnek tartanak, azt
nem olvassák: Csak tudják, hogy illik ismerni, és elolvassák a zanzásított
cselekményét. (A Por két vagy három ilyen "híres regények" kivonatolásban is
szerepel, hogy az a...) Ha van egy könyv, amelyet igazán szeretnél elolvasni,
de nem írták még meg - azt neked kell megírnod. Tudsz könyvet írni? Jó. De
tudod-e mozgatni a füledet? Körül, de inkább belül azt a száz könyvet kell
megtalálnunk, amelyet - úgy érezzük - nekünk írtak. De ehhez ezreket kell
elolvasnunk. Na, lássuk a jegyzéket:

1. Ji King (kínaiul I Tying): A változások könyve
2. Ótestamentum
3. Homérosz: Iliász és Odüsszeia
4. Upanisádok
5. Lao-ce: Az út és erény könyve
6. Aveszta
7. Konfuciusz beszélgetései és mondásai
8. Thuküdidész: A peloponnészoszi háború története
9. Hippokratész munkái
10. Arisztotelész művei
11. Hérodotosz: Történelem
12. Platón: Az állam
13. Eukleidész: Elemek
14. Dhammapada
15. Vergilius: Aeneis
16. Lucretíus Carus: A természetről
17. Philón Alexandrinusz: Az isteni törvények allegorikus magyarázatai
18. Újtestamentum
19. Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
20. Tacitus, Cornelius: Krónika az isteni Augustus halálától fogva
21. Valentinus (?): Az igazság evangéliuma
22. Marcus Aurelius: Elmélkedések
23. Sextus Empiricus (Empeirikosz): Pürrhóni vázlatok
24. Plótinosz: Énneadok
25. Szent Ágoston: Vallomások
26. Korán
27. Maimonidész: A tévelygők útmutatója
28. Kabbala
29. Aquinói (Szent) Tamás: Summa Theologicae 30. Dante: Isteni színjáték
31. Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
32. Niccolo Machiavelli: A fejedelem
33. Luther Márton: Az egyház babiloni fogságáról
34. Rabelais: Gargantua és Pantagruel
35. Kálvin János: A keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás
36. Kopernikusz: De revolutionibas orbium coelestium libri VI.
37. Montaigne: Esszék
38. Cervantes: Don Quiote, I-II. rész 39. Kepler: Harmonices Mundi
40. Fracis Bacon: Novum Organum 41. Shakespeare: Az első fólió
42. Galilei: Párbeszéd a két új fő világrendszerről
43. Descartes: Értekezés a módszerről
44. Hobbes: Leviathan
45. Leibniz: Művei
46. Pascal: Gondolatok
47. Spinoza: Etika
48. Bunyan: A zarándok útja
49. Newton: A természetfilozófia matematikai alapelvei
50. Locke: Értekezés az emberi értelemről
51. Berkeley: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről
52. Giambattista Vico: A nemzetek közös természetéről szóló új tudomány
alapelvei
53. Hume: Értekezés az emberei természetről
54. Diderot szerk.: Enciklopédia
55. Samuel Johnson: Az angol nyelv szótára
56. Voltaire: Candide
57. Thomas Paine: Józan ész
58. Adam Smith: A nemzetek gazdagsága
59. Edward Gibbon: A római birodalom hanyatlása és bukása
60. Kant: A tiszta ész kritikája
61. Jean-Jacques Rousseau: Vallomások
62. Edmund Burke: Megjegyzések a franciaországi forradalomról
63. Mary Wollstonecraft: A nők jogainak követelése
64. Godwin: Esszé a politikai igazságosságról s annak a boldogságra gyakorolt
hatásáról
65. Malthus: Tanulmány a népesedés törvényéről
66. Hegel: A szellem fenomenológiája
67. Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet
68. Comte: A pozitív filozófia kézikönyve
69. Von Clausewitz: A háborúról
70: Sören Kierkegaard: Vagy-vagy
71: Marx és Engels: A kommunista párt kiáltványa
72. Thoreau: A potgári engedetlenség iránti kötelességről
73. Darwin: A fajok eredete a természetes kiválasztódás alapján
74. John Stuart Mill: A szabadságról
75. Herbert Spencer: Elsődleges alapelvek (First Principles)
76: Mendel: Kísérletek keresztezett növényekkel
77. Lev Tolsztoj: Háború és béke
78. James Clark Maxwell: Tanulmány a fényről és a mágnesességről
79. Nietzsche: Imigyen szóla Zarathustra 80. Freud: Álomfejtések
81. William James: A pragmatizmus
82. Einstein: A különös és az általános relativitáselmélet
83. Vilfredo Pareto: Az ész és a társadalom
84. Jung: Pszichológiai típusok
85. Martin Buber: Én és Te
86. Kafka: A per
87. Karl Popper: A tudományos felfedezés logikája
88. Keynes: Az alkalmaztatás, a kamat és a pénz általános elmélete
89. Sartre: Lét és nemlét
90. Von Hayek: Út a szolgasághoz
91. Beauvoir: A második nem
92. Norbert Wiener: A kibernetika
93. Orwell: 1984
94. GI Gurdjieff: Belzebub elbeszélései unokájának
95. Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások
96. Chomsky: Szintaktikus struktúrák
97. T. S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
98. Betty Friedan: A női misztika
99. Mao Ce-tung: Kis vörös könyv
100. B. F. Skinner: Túl a szabadságon és méltóságon

Tizennégy alkotás sorolható a listáról az irodalom körébe. Ami nem is olyan
kevés. Csak egyet bánok:

Albert-László Barabási: Behálózva című könyvének 2003-as megjelenésekor
Seymour-Smith már nem élt. A csíkkarcfalvi székely férfiú a Hargitán írta meg a
hálózatokról szóló művét angolul, mert Amerikában tanít. Bebizonyította, hogy
igaza volt Karinthy Frigyesnek, aki először írta le, hogy két vadidegen ember
között öt ember van csupán. Amúgy a lista alapjaiban jó, még ha mindenki tudna
is 20-30-at hozzátenni.

MINDEN IDŐK 100 LEGJELENTŐSEBB IRODALMI MŰVE

2002-ben a Norvég Könyvklubok szervezésében Oslóban ötvennégy országból való
száz ismert író szavazott "minden idők legjelentősebb irodalmi munkáira". A
szavazók között olyan nevek szerepeltek, mint Doris Lessing, Salman Rushdie;
Carlos Fuentes és Norman Mailer. Miguel de Cervantes regénye ötven százalékkal
több szavazatot kapott, mint bármely más irodalmi alkotás, elhomályosítva olyan
nagyságok műveit, mint Shakespeare, Homérosz és Tolsztoj.

Tíz szerző kapott egynél több szavazatot a listán. Cervantes után a második
Dosztojevszkij lett, négy, világszerte olvasott könyvével. Csak három
Shakespeare-dráma jutott a legjobbak közé. Utána Franz Kafka következik három
munkájával. Lev Tolsztojnak került még három műve a legjobbak közé. William
Faulkner, Virginia Woolf, Gabriel García Márquez, Homérosz szerepel két-két
művel. Végül is Beckett trilógiája is ide tartozik. A lista az ábécé rendjét
követi. Magyarokat itt sem találni. A mi titkos nyelvünk a legnagyobb kincsünk,
de legnagyobb terhünk is egyben.

1. Don Quijote, Miguel de Cervantes
2. Széthulló világ, Chinua Achebe
3. Tündérmesék és elbeszélések, Christian Andersen
4. Büszkeség és balítélet, Jane Austen
5. Goriot apó, Honoré de Balzac
6. Trilógia (Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen), Samuel Beckett
7. Dekameron, Giovanni Boccaccio
8. Összegyűjtött szépirodalmi művek, Jorge Luis Borges
9. Üvöltő szelek, Emily Brontë
10. Az idegen, Albert Camus
11. Versek, Paul Celan
12. Utazás az éjszaka mélyére, Lou Ferdinand Céline
13, Canterbury mesék, Geoffrey Chaucer
14. Nostromo, Joseph Conrad
15. Isteni színjáték, Dante Alighieri
16. Szép remények, Charles Dickens
17. Minden mindegy Jakab meg a gazdája, Denis Diderot
18. Berlin, Alexanderplatz, Alfred Doblin
19. Bűn és bűnhődés, Fjodor Mihájlovics Dosztojevszkij
20. A félkegyelmű, Fjodor Mihájlovics Dosziojevszkij
21. A Karamazov testvérek, Fjodor Mihájlovics Dosztojevszkij
22. Megszállottak, Fjodor Mihájlovícs Dosztjevszkij
23. Middlemarch, George Eliot
24. A láthatatlan ember, Ralph Ellison
25. Médea, Euripidész
26. Absalom! Absalom!, William Faulkner
27. A hang és a téboly, William Faulkner
28. Bovaryné, Gustave Flaubert
29. Érzelmek iskolája, Gustave Flaubert
30. Cigányballadák, Federico García Lorca
31. Száz év magány, Gabriel García Marquez
32. Szerelem a kolera idején, Gabriel García Marquez
33. Gilgames
34. Faust, Johann Wolfgang von Goethe
35. Holt lelkek, Nyikoláj Vasziljevics Gogol
36. A bádogdob, Günter Grass
37. Az ördög fizetsége az Isten háta mögött, Joao Guimaraes Rosa (Nincs
lefordítva, pedig ő kiadott egy magyar novellaantológiát saját fordításában.)
38. Éhség, Knut Hamsun
39. Az öreg halász és a tenger, Ernest Hemingway
40. Iliász, Homérosz
41. Odüsszeia, Homérosz
42. Babaház, Henrik Ibsen
43. Jób könyve, névtelen szerző
44. Ulysses, James Joyce
45. Összes novellák, Franz Kafka
46. A per, Franz Kaflta
47. A kastély, Franz Kafka
48. Sakuntala, Kálidásza
49. A hegy hangja, Kawabata Jaszunari
50. Zorba, a görög, Nikosz Kazantzakisz
51. Szülők és szeretők, D. H. Lawrence
52. Független emberek, Halldór K. Laxness
53. Összes versek, Giacomo Leopardi
54. Az arany jegyzetfüzet, Doris Lessing
55. Harisnyás Pippi, Astrid Lindgren
56. Egy őrült naplója és más történetek, Lu Xun
57. Mahabharata, névtelen szerző
58. Gebelawi gyermekei, Naguib Mahfouz
59. A Buddenbrook ház, Thomas Mann
60. A varázshegy, Thomas Mann
61. Moby Dick, Herman Melville
62. Esszék, Michel de Montaigne
63. A történelem, Elsa Morante
64. Akit szeretnek, Toni Morrison
65. Genji meséje, Sikibu Muraszaki
66. A tulajdonságok nélküli ember, Robert Musil
67. Lolita, Vladimír Nabokov
68. Njáls szagája, névtelen szerző
69. 1984, George Orwell
70. Átváltozások, Ovidius
71. A nyugtalanság könyve, Fernando Pessoa
72. Összes mesék, Edgar Allan Poe
73. Az eltűnt idő nyomában Tuáreei Proust
74. Gargantua és Pantagruel, Francois Rabelais
75. Pedro Páramo, Juan Rulfo
76. A rejtett tartalmat magyarázó masznaví, Dzsalál al-Dín Rúmí
77. Az éjfél gyermekei, Salman Rushdie
78. A kert, Sejk Szaadi Siraz
79. Az északra vándorlás ideje, Tájeb Szálih
80. Vakság, José Saramago
81. Hamlet, William Shakespeare
82. Lear király, William Shakespeare
83. Othello, William Shakespeare
84. Oidipusz király, Szophoklész
85. Vörös és fekete, Stendhal
86. Tristram Shandy, Laurence Sterne
87. Zeno tudata, Italo Svevo
88. Gulliver utazásai, Jonathan Swift
89. Háború és béke, Lev Nyikolájevics Tolsztoj
90. Anna Karenina, Lev Nyikolájevics Tolsztoj
9l. Iván Iljics halála és más törénetek, Lev Nyikolájevics Tolsztoj
92. Válogatott elbeszélések, Anton Pavlovics Csehov
93. Az ezeregy éjszaka meséi
94. Huckleberry Finn kalandjai, Mark Twain
95. Rámájana, Válmiki
96. Aeneis, Vergilius
97. Fűszálak, Walt Whitman
98. Mrs. Dalloway, Virginia Woolf
99. A világítótorony, Virginia Woolf
100. Hadrianus emlékezései, Marguerite Yourcenar

Persze most is eszünkbe jut egy csomó más szerző, más mű. De nem mi vettünk
részt ennek a listának az összeállításában, s ezt valamikor még a javunkra
fogják írni. Nem minden könyv olyan unalmas ám, mint némely olvasó. A régi
könyvek olvasása megnyugtat, hogy eredeti ötleteid egyáltalán nem újak. Ha jó a
könyv, a barátaid úgyis kölcsönveszik=ellopják. A könyvek, miközben az emberek
számára készülnek, azt kívánják, bárcsak valahol máshol lennének.

Az írók meg? Faulknert akkor kezdték valamire tartani hazájában, amikor
elnyerte a Nobel-díjat. Mert harmincezer dollár - akkor még - pénz volt, ezt
mindenki tudta. A visszajátszás is megvolt már a könyvekben, jóval a videomagnó
feltalálása előtt. Nem csak ilyen ragyogó listák vannak. A könyvek olyanok,
mint az emberek, akad köztük hitvány is. Ezért hát sose olvass végig egy
könyvet csak ezért, mert elkezdted. Van olyan könyv, amely egy nem is létezett
szakadékot tölt be.

Van olyan ember, aki egy könyvet akar elolvasni, s olyan is, aki olvasni akar
egy könyvet. A könyvgyűjtőket utálom: olyanok, mintha egy kábítószeres és egy
zsugori keverékei lennének.

Én úgy vagyok vele: nem is bizonyos könyveket kéne tanítani, hanem az olvasás
szeretetét.


Temesi Ferenc: Az igazán nagy könyvek (2.) (Magyar Nemzet 2006-05-13)

Philip Ward: Egy életre szóló olvasmány. A világ 500 legnagyobb könyve, Stein
and Day, New York, 1983.

Kapaszkodjatok meg, honjaim, ez tényleg egy életre szóló olvasmánylista. Philip
Ward (193:cool2: tudós könyvtáros, irodalmár, kiadó, aki maga is ötven könyv
szerzője, állította össze, amikor tizennyolc-húsz éves fiatalokat látott a
könyvtár gazdagsága láttán kétségbeesni. Ha valaki elkezdi a könyveket olvasni,
mondjuk húszévesen, hetvenéves korára be is fejezi. Bár a szerző szerint nem
kell az éves beosztást követni. "Segítséget csak akkor adunk, ha kérik",
jegyezte meg az auktor találóan. Minden címhez rövid leírást, magyarázatot is
fűz Ward, de mi csak tallózgatunk a nagy gyűjtemény címjegyzékéből. Mondjuk ki:
azért is választottuk ezt a könyvet, mert a nagy egyetemek, életszakaszok,
történelmi korszakok stb. listáin egy magyar nevet nem láttunk. Itt viszont a
30. év listáján szerepel Sandor Petöfi "Petöfi" című munkájával. Tehát van
angol fordítása Sándorunknak. Kínában kötelező olvasmány a Szabadság, szerelem.

Istenem, mennyire vágytam, hogy vége legyen az iskoláknak! Akkor csak azt
olvasok, gondoltam, amit én akarok. Az egyetemen úgyis csak azt lehet
megtanulni, mit hol talál az ember. És akkor tessék... Én már több mint egy
tucat könyvet megírtam (néhol egy regényben hármat, máshol ötöt-hatot is, de
legalább kettőt), ami nem is rossz teljesítmény olyan embertől, aki ötezernél
többet olvasott. Minden könyv a világ egy verziója. Ha nem tetszik, ki kell
találni egy másik verziót. Ha jó könyvet írsz, senki se árthat neked. Még az
agyonhallgatás se. Ha rosszat, senki se védhet meg. Az új könyvekben az a
rossz, hogy nem engedik végigolvasni a régieket. Vigyázat: a könyv veszélyes
kábítószer. Bár nincs két ember, aki ugyanazt a könyvet olvasta. Azokat a
könyveket szeretjük, amelyek tovább mertek menni egy-egy ösvényen, mint mi.
Könyv nélkül a történelem néma, az irodalom béna, a tudomány nyomorék. A mai
világban a közkönyvtáraknak ingyen kellene kiszolgálniok a maradék olvasót.
(Kivéve a cenzorokat, mondta Kennedy elnök.)

Lássuk a tudós válogatást.

Első év
Lewis Carroll (1832-1898) Összes művei
Platón (kb. Kr. e. 429-347) Apológia, Kritón, Phaidón
Ótestamentum
Václav Havel (1936-) Kerti ünnepély, A leirat
Gilgames-eposz
Tacitus (kb. Kr. u. 55-120) Évkönyvek, Korunk története
Óndra Lysohorsky (Ervin Gój) (1905-1989) Válogatott versek
Ernst Hans Gombrich (1909-) Művészettörténet
Versről versre: a világ modern költészete (angolul)
Pierre Abélard (1079-1143) és Héloise (1101-1164) Levelek, Abélard
szerencsétlenségeinek története

Második év
Újtestamentum
Suetonius (kb. Kr. u. 69-121 után) Caesarok élete
Sikibu Muraszaki (kb. 978-1030) Genji meséje
William Shakespeare (1564-1616) Tragédiák
Vincent van Gogh (1853-1890) Összes levelei
Maxim Gorkij (1868-1936) A mélység és más színművek
Samuel Taylor Coleridge (1772-1834) Válogatott versek
Lin Yutang (1895-1976) A bölcs mosoly
Aiszkhülosz (Kr. e. 525-456) Oreszteia

Harmadik év
Mark Twain (1835-1910) Tom Sawyer kalandjai, Huckleberry Finn kalandjai
Buddhista szent iratok
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) A Karamazov testvérek
Ramón Góntez de la Serna (1888-1963) Greguerías: Válogatott művek
William Trevor (192:cool2: A szerelem tanszék, Dynmouth gyermekei (angolul)
Santa Teresa de Jesús (1515-1582) Szent Teréz élete
Apuleius (kb. Kr. u. 125-180) Metamorphoses
Emily Dickinson (1830-1886) Összes versei
Arrianus Flavius, (kb. Kr. u. 100-180) Anabazisz Alexandru (Nagy Sándor
felvonulása)
Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) A Sherlock Holmes összes

Negyedik év
A Penguin Kiadó Francia versek válogatása
Talmud
Gustave Flaubert (1821-1880) Érzelmek iskolája
Sylvia Plath (1932-1963) Versek, Az üvegbura
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799) A sevillai borbély, Figaro
házassága
Ovidius (Kr. e. 43 - Kr. u. 17) Metamorphoses (Átváltozások)
Jean de la Fontaine (1621-1695) Válogatott állatmesék
Plutarkhosz (kb. 46-127) Párhuzamos életrajzok
Sir Cecil Maurice Bowra (1898-1971) Egyszerű dal (angolul)
Charles Dickens (1812-1870) A Pickwick Klub

Ötödik év
Gustave Flaubert (1821-1880) Bovaryné
Arisztophanész (kb. Kr. e. 448-388) Drámák
Albert Camus (1913-1960) Az idegen, A pestis, A bukás
Joseph Conrad (1857-1924) A titkos ügynök, Under Western Eyes (nincs
lefordítva)
Villon (1431-1462 után) Versek
Szima Tycsián (kb. Kr. e. 145-86) Kína nagy történészének följegyzései
Reiner Kunze (1933-) Versek, Történetek, A csodálatos évek
Moliere (1622-1673) Válogatott színművek
Borisz Paszternak (1890-1960) Doktor Zsivágó
Voltaire (1694-1778) Candide, Zadig
Plinius, az ifjabb (kb. Kr. u. 62-113) Levelek

Hatodik év
Max Frisch (1911-1991) Andorra, Stiller
Roland-ének
Friedrich Dürrenmatt (1921-1990) A látogatás, A fizikusok
Émile Zola (1840-1902) Therése Raguin, A csapszék, Germinal
Edgar Allan Poe (1809-1849) Összegyűjtött történetek és versek
Honoré de Balzac (1799-1850) Emberi színjáték
Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij (1823-1886) Vihar
Gilbert Keith Chesterton (1874-1936) Páter Brown történetei

Hetedik év
Latin versek a Penguin Könyvek kiadásában
Nagai Kafu (1879-1959) Kafu, a firkász: élete és írásai
Plautus (kb. Kr. e, 254-184) Komédiák
Juan Ruiz (kb. 1283-1350) A jó szeretet könyve
Cicero (Kr. e. 106-43) Válogatott művei
Charles Singer: Tudományos elméletek rövid története 1900-ig (angolul)
Emily Brontë (1818-1848) Üvöltő szelek
Vergilius (Kr. e. 70-19) Aeneis
Öt német tragédia
Edward Gibbon (1737-1794) A Római Birodalom fölemelkedése és bukása

Nyolcadik év
Benedetto Croce (1866-1952) A szellem filozófiája
Carlo Goldoni(1707-1793) Három komédia: A fogadósné (Mirandolina), Két úr
szolgája, A legyező
Modern arab költők, 1950-1975
Dino Buzzati (1906-1972) Tatárpuszta
Giorgio Vasari (1511-1574) A legkiemelkedőbb festők és szobrászok élete
Catullus (kb. Kr.e. 84-54) Versek
Luigi Pirandello (1867-1936) Mattia Pascal két élete, Hat szerep keres egy
szerzőt
Charles Darwin (1809-1882) A fajok eredete a természetes kiválasztódás alapján
Dante Alighieri (1265-1321) Új élet
Stendhal (1783-1842) Vörös és fekete

Kilencedik év
Dante Alighieri (1265-1321) Isteni színjáték
Vu Cseng-en (kb. 1510-1582) Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története
Benvenuto Cellini (1500-1571) Önéletrajza
William Shakespeare (1564-1616) Költemények
Italo Calvino (1923-1985) A kettészelt őrgróf, A fára mászó báró
Stendhal (1783-1842) A pármai kolostor
Giacomo Leopardi (1798-1837) Költemények
A háború utáni orosz költészet (persze angolul)

Tizedik év
Válogatás a középkor irodalmából Miguel de Cervantes (1547-1616) Don Quijote
William Shakespeare (1564-1616) Királydrámák
Pablo Neruda (1904-1973) Elemi ódák
Thomas Mann (1875-1955) A Buddenbrook-ház
Tirso de Molina (1583-1648) A sevillai gazfickó
Provanszi trubadúrok dalai
Camilo José Cela (1916-2002) Utazás Alcarriába
Pu Szung-ling (1640-1715) Különös történetek egy kínai műteremből (angolul)
Antonio Machado (1875-1939) Az Apokrif daloskönyvből: Juan de Mairena:
Epigrammák, aforizmák, emlékeztetők és emlékek (angolul)

Kicsit kezdem már unni, hogy szolgaian kövessem a mestert, bár kétségkívül
bölcs és okosan beosztó az ő ajánlása: csak lépcsőről-lépcsőre. Ezentúl azonban
csak szemezgetni fogunk belőle. Mert hát mi egy könyv? Írsz egy könyvet, mondja
Hemingway, amire már évek óta vágytál, és egyszerre úgy látod, olyan lett,
mintha apád korsó sörébe pisiltél volna. Minden könyv túlírt, mondta az
irodalom nagy szökevénye, Marshall McLuhan. Főleg a jól megírtak. Épp ezért én
csak a jobb oldalakat olvasom el. A bal oldalakat megpróbálom elképzelni. A
rosszul megírt könyvek minden szavát el kell olvasni, sajnos. Így van ez. A jó
és a rossz könyvekből gyerekkorunkban olyan hamis világot olvasunk össze Orwell
szerint, amelybe megöregedvén szívesen visszatérnénk. A rossz könyvek is
könyvek, Grass mester. Ezért szentek.

Most pedig térjünk vissza, de inkább csak szitálgatva az ötven évre szóló
penzumhoz.

Tizenegyedik év
Félix Lope de Vega Carpio (1562-1635) Öt színmű
Vang Csung (Kr. u. 27 - kb. 97) Filozófiai és vegyes esszék (Lun-Heng)
Juan de la Cruz (1542-1591) Összes versei
William Shakespeare (1564-1616) Komédiák
Gabriel García Márquez (192:cool2: Száz év magány
Hérodotosz (kb. Kr. e. 484-424) Történelem
Pancsatantra
Jorge Luis Borges (1899-1986) Prózák
Seneca (kb. Kr. e. 4 - Kr. u. 65) Egy sztoikus levelei

Tizenkettedik év
Gil Vicente (kb. 1465-1536) Négy színmű
Tanizaki Junicsiro (1886-1965) A Makioka nővérek
Luís Vaz de Camoes (1524 vagy 1525 körül-1580) Luziádák
Konsztantin Pausztovszkij (1892-1968) Életem regénye
José María Eta de Queiróz (1843-1900) Amaro atya bűne
Suryakant Tripathi Nirala (1898-1961) Egy évad a földön: Válogatott versek
António Alves Redol (1911-) A hétnevű ember
Klasszikus irodalomkritika (Arisztotelésztől Horatiuson át Longinusig)
Fernando Pessoa (1888-1935) Akármi! Vers, tanulmány, próza!
Francois Rabelais (kb. 1494-1553) Gargantua és Pantagruel

Tizenharmadik év
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) Faust
Harold Pinter (1930-) A gondnok, A szoba
Johann Jakob Christoffel von Grimmelshausen (kb. 1625-1676) Simplicius
Simplicissimus
Vang Vej (kb. 699-761) Versek
Bertolt Brecht (1898-1956) A szecsuáni jóasszony, Kaukázusi krétakör
Lucretius Carus (kb. Kr. e. 99-55) A természetről
Vidor Hugo (1802-1885) A párizsi Notre-Dame
Albert Schweitzer (1875-1965) Az őserdő szélén

Egy könyv befejezése olyan, mintha a gyereked lőnéd le, írta Truman Capote. A
lista majd folytatódik.


Temesi Ferenc: Az igazán nagy könyvek (3.) (Magyar Nemzet 2006-05-20)

Philip Ward: Egy életre szóló olvasmány. Folytatjuk a szemezgetést a mester
ötven évre kirótt válogatásából. Hasznos munka ez, elsősorban azoknak, akik
semmiféle bölcsészkarra nem jártak; avagy jártak, de a környékbeli kocsmák
itallapjait tudták csak betéve, a kötelező olvasmányokat nem. Különben Ward, a
tudós könyvtáros és író listája csupán nyomokban emlékeztet a nagy egyetemeken
tanítottakra, ami egyáltalán nem baj. A múltkor rosszul írtam Szima Tycsián
nevét (pinjin átírásban Sima Qaian). Bocs.

Ne feledjük, a könyvekben (még ha horrort is olvasunk) nem vér folyik, hanem
szavak. Az az igazi, ha kinyitunk egy könyvet, és üres. (Egyszer egy ilyet tett
le a kávéházi asztalomra Réz Pál, az egyik legnagyobb szerkesztő. A kiadók,
nyomdászok modellnek hívják a hasonlót.)

Hiába minden lista, még ez a mostani, kitűnő szemelvényekből álló is, ha az
ember mondjuk negyvennyolc évesen megáhít egy gyönyörű gyerekkorit. Bizony
félreteszi ezt a mégoly szép, ötvenéves olvasásra tervezett címjegyzéket is:

Az olvasási szenvedély hasonlít a keletiek teamániájához. Vagy az angolokéhoz.
Naponta ötször isszák. Miként Jack Kerouac írja: az első korty öröm, a második
boldogság, a harmadik a derűé, a békés megnyugvásé, a negyedik az őrületé, az
ötödik korty az eksztázisé. Mindezt egy könyvről írja ám!

A jó könyv dicséri magát. Sose ítélj meg a borítójáról egyet se. Bár a jó
borító plakát. Rád üvölt: nyiss ki! Hordj régi kabátot, vegyél új könyvet. A
könyvárusok a magányosok célpontjai. A magányosok többet olvasnak. Az igazán
magányosok írnak. Ha egy általad írott könyv elhagyja a kezedet, már Istené.
Azt tesz vele, amit akar. Ma már nem is égetnek könyveket (régen a szerzővel
együtt is akár), inkább kiadják. Pedig nem betűkből és papírból vannak, hanem
életből. A piszkos fantáziájú könyvek szórakoztatóbbak társaiknál, csak nem a
biróság előtt.

Na, folytassuk a válogatás válogatását.

Tizennegyedik év
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) Anna Karenina (szerintem a Háború és
béke jobb)
Paul Celan (1920-1970) Versek
A Szókratész előtti filozófusok gyűjteménye
Friedrich von Schiller (1759-1805) Don Carlos
Si Naj-an (1296-1370) A vízállás határa
Hugo von Hofmannsthal (1874-1929) Válogatott művek
Karl Marx (1818-1883) A tőke
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) Életemből. Költészet és valóság
Paul Klee (1879-1940) A gondolkodó szem, A természet természete

Tizenötödik év
Franz Kafka (1883-1924) Összegyűjtött írások
Szu Tung-po (1036-1101) Válogatások egy Szung-dinasztiabeli költő műveiből
Hermann Hesse (1877-1962) Narziss és Goldmund
Sigmund Freud (1856-1939) Álomfejtések
Fernando de Rojas (kb. 1465-1541) Celestina
Hans Magnus Enzensberger (1929-) Versek
Herman Melville (1819-1891) Moby Dick, a fehér bálna
Gerhart Hauptmann (1862-1946) Öt színmű
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) Versek
Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) Vallomások

Tizenhatodik év
Görög versek antológiája (angolul) Nagy szanszkrit színművek (angolul)
Pauszaniasz (kb. 120-180) Hellász leírása
Homérosz: Odüsszeia
D. H. Lawrence (1885-1930) Szülők és szeretők
Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Politika
Platón (Kr. e. 427-347) Az állam
Si-King (A dalok könyve)
Oszip Emiljevics Mandelstam (1891-1938) Válogatott versek

Tizenhetedik év
Xenophón (kb. Kr. e. 426-355) Cyropedia
Robert Burns (1759-1796) Költemények és dalok
Euripidész (kb. Kr. e. 480-406) Tragédiák
Leonardo da Vinci(1452-1519) Jegyzetfüzetek
Epikurosz (kb. Kr. e. 341-270) Legfontosabb tanításai
Heinrich von Kleist (1777-1811) Írásai
Homérosz: Iliász
Csikamacu Monzaemon (1653-1725) Főbb színművek
Szophoklész (kb. Kr. e. 496-406) Tragédiák

Tizennyolcadik év
Szomadeva Bhatta (11. század) Kathaszaricagara
Nazim Hikmet (1902-1963) Válogatott költemények
Musarrif ad-Din bin Muszli Szádi (kb.1208-1292) Gulisztán
Mehmet bin Szülejman Fuzuli (kb.1490-1556) Lejla és Mejnun
Evlija Cselebi (kb. 1611-1684) Utazások Európában, Ázsiában és Afrikában
Dzsálál ad-Din Rumi (1207-1273) Mathnavi
Oliver Goldsmith (1729-1774) A wakefieldi pap
Sadeq Hedayat(1903-1951) A vak bagoly
Yahya Kemal Bayatli (1884-1958) Válogatott költemények
Mohammed Samszuddin Hafiz (1327-1390) Diván

Tizenkilencedik év
Jean-PaulSartre(1905-1980) Undor
Terentius (kb. Kr. e. 195-159) Római vígjátékok, A hét óda
Sir Richard Francis Burton (1821-1890)
Személyes beszámoló a zarándokútról Mekkából Medinába
Procopius (kb. 498-560) Művei
Ali Ahmad Ibn Hazm (994-1064) A galamb gyűrűje: Tanulmány az arab szerelem
művészetéről és gyakorlatáról
Giuseppe Gioachino Belli (1791-1863) Római szonettek
Muhammad bin Abdullah Ibn Battuta (1304-1369) Utazások Ázsiában és Afrikában

Huszadik év
Arthur Rimbaud (1854-1891) Költemények
Az ezeregyéjszaka meséi
Pedro Calderón de la Barca (1600-1681) Az élet álom
Hadith (az iszlám hagyományból)
Daniel Defoe (kb. 1660-1731) Robinson Crusoe
Abd Ar-Rahman bin Muhammad Ibn Khaldun (1332-1406) Prolegomena (Muqaddimah)
Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844-1900) Imigyen szóla Zarathusztra
Abu Muhammad al-Qasim al-Hariri (1054-1122) Gyülekezetek
Takeda Izumo (kb. 1690-1749) Csusingura

Huszonegyedik év
Joseph von Eichendorff (1788-1857) Egy naplopó életéből
Al-Jahiz (kb. 780-868) Élete és munkái
Po Csü-ji (772-846) Versek
Abu Hamid Muhammad al-Ghazzali (1059-1111) A hibától megszabadító (angolul)
Szinuhe (kb. Kr. e. 2000) Szinuhe története
Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin (1884-1937) Mi
Henry Brooks Adams (1838-1918) Mont-Saint-Michel és Chartres
Chaim Nachman Bialik (1873-1934) Válogatott versek
Thomas Hardy (1840-1928) Lidércfény
Al-Mutanabbi (915-965) Költemények
Henry Elmer Barnes (1889-?) A történetírás története

Huszonkettedik év
Miguel Leon-Portilla, Michael Coe, Jacques Soustelle: Aztékok
William Blake (1757-1827) Összes művek
Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) Színművek
Patanjali (kb. 300 körül) Jógaszútra
Marco Polo (kb. 1254-1324) Utazások
Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812-1891) Oblomov
Kamo no Csomei (1153-1216) Beszámoló a kunyhómról

Huszonharmadik év
Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Nichomakhoszi etika
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) Bűn és bűnhődés
Charles Lamb (1775-1834) Elia esszéi, Elia utolsó esszéi
Iszaak Emmanuilovics Babel (1894-kb.1940) Összegyűjtött elbeszélések
Norbert Lynton: A modern művészet történéte
Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883) Apák és fiúk
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (191:cool2: Ivart Gyenyiszovics egy napja
Kukai (774-835) Kukai és fő művei
Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) Anyegin

Huszonnegyedik év
A kínai hagyományok forrásai (angol)
A kínai irodalom antológiája (angol)
Jane Austen (1775-1817) Büszkeség és balítélet
Li Po (701-762) Versek
Cao Hszüe-csin (kb. 1715-1763) A vörös szoba álma
Federico García Lorca (1898-1936) Három tragédia
Konfucius (kb. Kr. e. 551-479) Válogatott írások
Alekszandr Ivanovics Kuprin (1870-1938) A gránátköves karperec
Mao Ce-tung (1893-1976) Válogatott művek

Huszonötödik év
Meng-dze (Kr. e. 372-289) Művei
Federico García Lorca (1898-1936) Válogatott költemények és egy esszé: Teoría y
juego del duende
Taoista szövegek
John Keats (1795-1821) Költői munkái
Szép asszonyok egy gazdag házban (Csin, P'ing, Mej)
Moliere (1622-1673) Válogatott színművek
Tu Fu (712-770) Költemények
Vu Csing-dze(1701-1754) Írástudók
Arthur Schopenhauer (1788-1860) Esszék és aforizmák
Lu Hszün (1881-1936) Válogatott művek

Huszonhatodik év
Az indiai hagyomány forrásai - Bhagavad Gita
Cid-ének (Cantar de Mio Cid)
Szent Ágoston (354-430) Vallomások
Szanszkrit költemények
Prémcsand (1880-1936) Az áldozati tehén
Francesco Petrarca (1304-1374) Daloskönyv, Diadalok, Prózája, Petrarca (címzett
nélküli) levelei
Szaddharma-Pundarika Szútra (Az igaz törvény lótuszának szútrája)
William Faulkner (1897-1962) A hang és a téboly
Mohandász Karamcsand Gandhi (1869-1948) Önéletrajz: Kísérleteim az igazsággal

Huszonhetedik év
Thuküdidész (kb. Kr. e. 471-400) A peloponnészoszi háború története
Edward Morgan Forster (1879-1970) Út Indiába
Dhammapada
Modern spanyol drámaantológia
Abe Kóbó (1925-1993) A homok asszonya
Faiz Ahmad Faiz (1911-1984) Költemények
Günter Grass (1927-) A bádogdob
Mallanaga Vatszjajana (kb. 3. század) Káma-szútra
Robert Lowell (1917-1977) Versek

Huszonnyolcadik év
Válmiki (kb. Kr. e. 3. század) Rámájana
Upanisádok (Kr. e. 1000-500) Jeremy Bentham (1748-1832)
Bevezetés a törvényhozás és az erkölcsök törvényeibe (angolul)
Kortárs indonéz költészet (angolul)
Pio Baroja y Nessi (1872-1956) Shanti Andía nyugtalansága
Chairil Anwar (1922-1949) Összes versei és prózái (Dübörgés és Por)
Középkori latin költészet
Kautilja (kb. Kr. e. késő 4. század) Artha-sásztra (A politika tankönyve)
Lady Sarashina (1008 - kb. 1065) Ahogy átmentem az álmok hídján (angolul)
Baidassare Castiglione (1478-1529) Udvari nemes ember

Huszonkilencedik év
A szikhek szentírásai (angolul)
Guy de Maupassant(1850-1893) Összes novellák
Kelta irodalmi egyveleg (angolul)
James Boswell (1740-1795) Samuel Johnson élete
Hung Seng (1646-1704) Az örök ifjúság palotája (angolul)
Francois duc de La Rochefoucauld (1613-1680) Maximák és erkölcsi szentenciák
Rainer Maria Rilke (1875-1926) Összes művei
Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin (1826-1889) A Galavjov család
Kabír (kb.1430-1518) Kabír (angolul)
Seneca (kb. Kr. e. 4 - Kr. u. 65) Erkölcsi levelek

Harmincadik év
Szingaléz irodalmi antológia 1815-ig (angolul)
Giuseppe Tomasi, Lampedusa hercege (1896-1957) A párduc
Baru Csandidász (15. század eleje) Csandidász szerelmes dalai (Srí-Krisna-
kírttan) (angolul)
Lukianosz (kb. 115 - kb. 180) Összes művei (Istenek-Halottak-Hetérák)
Milindapanha (angolra fordította T. W. Rhys, A Milinda kérdések)
Sandor Petöfi (1823-1849) Petöfi versei (rövid ö-vel, istenem, de van ékezet!)
Bibhutibhusan Banerji (1894-1950) Pater Panchali (Dal az útról) (angolul)
Francis Bacon (1561-1626) Új módszer (Novum Organum), Új Atlantisz, Esszék,
avagy tanácsok az okos és erkölcsös életre
Bilhana (kb. 1040-1095) Csaura-pancsásiká (Egy szerelmi tolvaj ötven strófája)
Ó-kagami (Nagy tükör), ismeretlen szerző (11. század)

Harmincegyedik év
Desiderius Erasmus (kb. 1469-1536) Colloquia, A balgaság dicsérete
Friedrich Hölderlin (1770-1843) Költemények és töredékek
Jakob Rosenberg: Rembrandt: Élete és művei
Blaise Pascal (1623-1662) Vidéki levelek, Gondolatok
A vietnami költészet ezer éve (angolul)
Baruch Spinoza (1634-1677) Etika
Emil M. Cioran (1911-1995) A bomlás kézikönyve, A lét kísértése, Lesüllyedés az
időbe, Történelem és utópia
Francisco Gómez de Quevedo y Villegas (1580-1645) Suenos (Álmok), Historia de
la Vida del Buscón (Don Pablos, a csaló élete és kalandjai) (spanyolul)
Hollandia költészete európai összefüggésben, 1170-1930 (angolul)
Kenko(1283-1350) Esszék a lustaságról (Curezuregusza) (angolul)

Harminckettedik év
Robert Edler von Musil (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember
Thomas Stearns Eliot (1888-1965) Összes versei, 1909-1962
Denis Diderot (1713-1784) Az apáca, Párbeszédek, Rameau unokaöccse, Minden
mindegy Jakab meg a gazdája
David Parrant Bland (kb. 1911-1970) A könyvillusztrációk története: az
iniciálékkal ellátott kézirattól a nvomtatott könyvig (angolul)
Madarak az alabástrommennyezeten át: Három abbaszida költő (angolra fordította
G. B. H. Wightman - A: Y. al-Udhari)
Aveszta (angolra fordította J. Darmesteter és L. H. Mills)
Michelangelo Buonarroti (1475-1564) Összes versek
Ernst Robert Curtius (1886-1956) Az európai irodalom és a latin középkor
(angolul)
Juvenalis (kb. 60-140) Szatírák
Mo-dze (kb. Kr. e. 470-391) Alapvető művei (A konfuciánusok elitélése stb.)

Harmincharmadik év
Kalevala
John Stuart Mill (1806-1873)
Az utilitarianizmus, A szabadságról, A képviselői kormányzat, Önéletrajz
Henrik Ibsen (1828-1906) A vadkacsa, Peer Gynt
Gunnar Ekelöf (1907-1968) Költészete
Michel de Montaigne (1533-1592) Esszék
Hjalmar Söderberg (1869-1941) Doktor Glas, Válogatott novellák
Propertius (kb. Kr. e. 50-16) Művei
Knut Hamsun (1859-1952) Éhség, Rejtelmek
John Donne (1572-1631) Költemények
Njáls Saga (Eimar Ölafur Sveinsson kiadásában)

Ha Az ifjú Werther szenvedéseit nem számítjuk, kevés ember lett öngyilkos egy
könyv olvasása közben. Tudok olyan írójelöltről, aki Szentkuthy Prae-je közben
dobta el életét. Írás közben annál inkább teszik ezt meg az emberek. Folytatni
kell a lista szemléjét.


Temesi Ferenc: A világ legnagyobb könyvei (4.) (Magyar Nemzet 2006-05-27)

Nem gondoltam volna, hogy a végére belefáradok, Philip Ward szemöldökére
esküszöm, de most már csináljuk végig.

Harmincnegyedik év
Henrik Ibsen (1828-1906) Babaház
Jean Cocteau (1889-1963) Rettenetes gyerekek
Henry Fielding (1707-1754) Tom Jones
August Strindberg (1849-1912) Drámák
Han Fei-dze (kb. Kr. e. 250-233) Összes művei
Tarjei Vesaas (1897-1970) A jégpalota
Soren Kierkegaard (1813-1855) Vagy-vagy

Harmincötödik év
A japán irodalom antológiája a 19. századig (angolul)
George Bemard Shaw (1856-1950) Szent Johanna
Csan és zen tanítások (kínai és japán buddhizmus)
Saint John Perse (1887-1975) Költemények
Geoffrey Chaucer (kb. 1340-1400) Canterbury mesék
Ueda Akinari (1734-1809) Eső és hold meséi (Ugecu Monogatari) Manjosu
Epiktétosz (kb. 55-135) Beszédei

Harminchatodik év
Japán versek a Penguin kiadásában
Thomas de Quincey (1785-1859) Egy angol ópiumevő vallomásai
Nó-drámák Középkori japán színjátékok (ford. Kemenczky Judit)
Isaac Bashevis Singer (1901-1991) A Moskat család
Hekigan Roku (A kék szikla feljegyzések - angolul)
Kawabata Jaszunari (1899-1972) Hóország
Mabinogion
Szei Sonagon (kb. 966-1008 után) Párnakönyv
Marcus Aurelius (121-180) Elmélkedések

Harminchetedik év
John Ruskin (1819-1900) Praeterita
Horatius (Kr. e. 65-8) Ódák
Oscar Wilde (1854-1900) Művei
James Joyce (1882-1941) Ulysses
Nyikolaj Szemionovics Leszkov (1831-1895) Válogatott mesék
Abulqasim Manszúr bin Haszan Firdauszi (kb. 940-1020) Sáhnámé (Királyok könyve)
Wallace Stevens (1870-1955) Összegyűjtött versek

Harmincnyolcadik év
Benito Pérez Galdós (1843-1920) Fortunata és Jacinta
Samuel Pepys (1633-1703) Napló
Gaius Petronius Arbiter (?-kb. 65 vagy 66) Satyricon
Eugene 0'Neill (1888-1953) Utazás az éjszakában
Josef Skvorecky (1924-) A gyávák, Az altszaxofon
Démoszthenész (kb. Kr. e. 384-322) Filippikák és kisebb beszédek
Marina lvanova Cvetajeva (1892-1941) Válogatott versek
George Eliot(1819-1880) Middlemarch

Harminckilencedik év
Latin-amerikai versek (Penguin kiadás - angolul)
Li Jü (1125-1210) Költemények
Modern cseh költészet
Henry David Thoreau (1817-1862) Walden, avagy élet az erdőben
William Butler Yeats (1865-1939) Összegyűjtött versek
Jaroslav Hasek (1883-1923) Svejk, a derék katona
Mint a víz, mint a tűz: a belorusz költészet antológiája
1828-tól máig (angolul)
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) A félkegyelmű

Negyvenedik év
Jonathan Swift (1667-1745) Gulliver utazásai
Lengyel háború utáni költészet (angolul)
Nacume Szószeki (1867-1916) Kokoro (Szív)
Fekete-afrikai költészet (angolul)
James Cook (1728-1779) Utazások a világ körül
Adam Bemard Mickiewicz (1798-1855) Pan Tadeusz
Richard Brinsley Siteridan (1751-1816) Színművek
Szaszuncsi Davit (Szasszoun sagája - angolul) SIawomir Mrozek (1930-) Tangó

Negyvenegyedik év
Anna Komnéné (1083-kb. 1153) Alexiasz
Moses ben Jacob ben Ezra (kb. 1055-1138) Válogatott versek
Giovanni Battista Vico (1668-1744) Giambattista Vico új tudománya
Samuel Beckett (1906-1989) Molloy, Malone meghal, Godot-ra várva
Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin (1870-1917 [sic!]) Válogatott művek, Állam és
forradalom, Mi a teendő?
Sota Rusztaveli (1200 körül) Tariel, a párducbőrös lovag
Miguel de Unamuno (1864-1936) A tragikus életérzés
Robert Graves (1895-1985) Egybegyűjtött versek
Theodor Fontane (1819-1898) Effi Briest
Modern magyar költészet (Na, nem csak Petőfit ismerik!)

Negyvenkettedik év
Giovanni Verga (1810-1922) A naspolyafa melletti ház, Kisregények Szicíliáról
Jacobus de Varagine (kb. 1227-1298) Az aranylegenda
Guillaume de Lorris (kb. 1212-1237) és Jean de Meung (kb. 1237-1305) A rózsa
regénye (Le roman de la rose) Laurence Sterne (1713-1768) Tristram Shandy• úr
élete és gondalatai
Magyar novellák és mesék (A regények és a drámák hiányoznak már csak!)
Vang Jang-ming (1472-1529) Útmutatások a gyakorlati élethez és más
újkonfuciánus írások (angolul)
Akutagava Rjúnoszuke (1892-1927) Raszomon és más történetek
Judah ha-Levi (kb. 1075-1941) Válogatott versek
James Joyce (1882-1941) Finnegan ébredése (angolul)
Ludovico Ariosto (1474-1533) Őrjöngő Lóránt (Orlando Furioso)

Negyvenharmadik év
Charlotte Brontë (1816-1855) Jane Eyre
Pindarosz (kb. Kr. e. 518-438) Ódák
René Descartes (1596-1650) Értekezés a módszerről
Bhartrhari (7. század) Költemények
Sean 0'Casey (1884-1964) Három színmű: Junó és a páva, Egy orvlövész árnyéka,
Az eke és a csillagok
Vladimír Nabokov (1899-1977) Ada vagy Ardor: egy családi krónika
Tao Csien (365-427) Tao Csien költészete
Ivy Compton-Burnett (1892-1969) Az Úr és az ő ajándékai
Gottfried von Strassburg (1210 körül) Trisztán és Izolda

Negyvennegyedik év
Ezra Pound (1885-1972) Cantók
Mariano Azuela (1873-1952) Lecsúszott emberek, Gyom A kiskirályok
Octavio Paz (1914-1998) A magány útvesztője, Alakzatok
Csu Hszi (1130-1200) Megjegyzések a kézenfekvő dolgókról: Újkonfuciánus
antológia (angolul), A kormányzásról (Cseng-lun) - magyarul
Pierre Corneille (1606-1684) Főbb színművei: Cid, Cinna, A mártír, A hazug
Alejo Carpentier (1904-1980) Elveszett léptek
Cesar Vallejo (1892-1938) Költeményei
Haszan ibn Ali Tuszi, Nizam al-Mulk (1018-1092) A kormányzás könyve: szabályok
királyoknak
Juan Jose Arreola (1918-2001) Confabulario és más találmányok

Negyvenötödik év
Henry Walter Bates (1825-1892) A természetimádók és a folyó amazonjai (angolul)
Joao Guimaraes Rosa (1908-1967) Sagarana, Az ördög fizetsége, Isten háta mögött
Thomas paine (1737-1809) Az ember jogai
Orlando and Claudio Villas Boas (1914-2002 és 1916-1998) Xingu: Az indiánok és
mítoszaik
Walt Whitman (1819-1892) Fűszálak
Gilberto Freyre (1900-1987) Gazdák és rabszolgák, Paloták és kunyhók
Tokutomi Kendzsiro (1868-1927) Lépések a hóban (angolul)
Theophrasztosz (kb. Kr. e. 372-287) Jellemek
Charles-Louis de Secondat, La Bréde és Montesquieu bárója (1689-1755) A
törvények szellemérői
Ovidius (Kr. e. 43 - Kr. u. 17) A szerelem művészete

Negyvenhatodik év
Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) A kapitány lánya és más történetek
Torquato Tasso (1544-1595) A megszabadított Jeruzsálem Herbert Read (1893-1968)
Önéletrajzok, A zöld gyerek
Vidjapati Thakur (1352-1448?) Szerelmi dalok
Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688-1763) A feltörekvő paraszt (nem a
szerző fejezte be!)
Luis Vélez de Guevara (1579-1644) A sánta ördög (spanyolul)
Maimonidész (1135-1204) A tévelygők útmutatója
Hermann Broch (1886-1951) Vergilius halála
Milarepa (1052-1135) Milarepa százezer dala
Apollonius Rhodius (kb. Kr. e. 220) Argonautika

Negyvenhetedik év
A koreai költészet antológiája a kezdetektől máig (angolul)
Italo Svevo (1861-1928) Zeno tudata
Csu-dze: Énekek délről
St. Thomas More (1477-1535) Utópia (Libellus... de Optimo Reipublicae Statu,
deque Nova Insula Utopia)
Farid ad-Din Attar (kb. 1136-1230) Ilahinama (Az isteni bölcsesség könyve -
angolul)
Christopher Marlowe (1564-1593) Összes drámája
Francois-René de Chateaubriand (1768-1848) Síron túli emlékiratok
Carlos Fuentes (192:cool2: Terra rostra
Ralph Waldo Emerson (1803-1882) Emerson-zsebkönyv
David Jones (1895-1974) Zárójelben, The Anathemata

Negyvennyolcadik év
Sir Walter Scott (1771-1832) Waverley
Francesco Guicciardini (1483-1540) Itália története
Gerald Manley Hopkins (1844-1889) Költemények
Henry James (1843-1916) Amerikai regények és történetek, Egy hölgy portréja
Li Ho (791-817) Li Ho költeményei
Amos Tutuola (1920-1997) A pálmaborivó és az ő halott pálmaborkocsmárosa a
holtak városában (angolul)
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930) Költemények
Ilango Adigal (2. század) Shilappadikaram (A bokalánc)
Bertrand Russell (1872-1970) A nyugati filozófia története
Simazaki Toszon (1872-1943) A megszegett parancs (angolul)

Negyvenkilencedik év
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) Válogatott írások
George Borrow (1803-1881) Lavengro, Cigányrozs (angolul)
Kuruntokai (A benső táj Szerelmi költemények egy klasszikus tamil
antológiából, angolul)
William Makepeace Thackeray (1811-1863) Hiúság vására
Sirat 'Antar (Antar kalandjai)
Ben Jonson (1572-1637) Színművek
Salvador Dalí (1904-1989) Salvador Dalí titkos élete
Marcel Proust (1871-1922) Az eltűnt idő nyomában (néhány kötet olvasható
magyarul is)
Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) Válogatott művek
Misima Jukio (1925-1970) A tenger termékenysége, tetralógia (Tavaszi hó,
Menekülő lovak, A hajnal temploma, Az angyal hanyatlása)

Ötvenedik év
Ludwig Wittgenstein (1889-1951) Logikai-filozófiai értekezés
Giovanni Boccaccio (1313-1374) Dekameron
Nur ad-Din 'Abd Ar-Rahman Dzsami (1414-1492) Baharisztán (angolul)
Plótinosz (kb. 205-270) Énneádok
Abu Bakr Muhammad bin 'Abdulmalik ibn Tufail (kb. 1105-1185) A lélek ébredése
(Hay ibn Yaqzan)
José Ortega y Gasset (1883-1955) Gerinctelen Spanyolország, A tömegek lázadása
Sír Rabindranáth Tagore (1861-1941) Összegyűjtött költemények és színművek
Jüan Mej (1716-1798) Költemények
John Milton (1608-1674) Areopagitica: Beszéd a nyomtatás szabadsága mellett,
Költemények
Immanuel Kant (1724-1804) A tiszta ész kritikája

Remélem, nem untattam halálra olvasóimat. Mindenesetre mindenki önvizsgálatot
tarthat. És ezek alapján fölépíthet egy jó könyvtárat.

VÉGE
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
SZET TOP 100: A 100 LEGFONTOSABB KÖNYV LISTÁJA
2009-09-18)

Mindig nagy vita folyt arról, hogy melyek az emberiség legfontosabb szövegei. A
véleményeket persze gyakran befolyásolta a vallás, a politika és az egyéni
ízlés. Mégis, Harold Bloom szerint egyetlen generáció sem engedheti meg
magának, hogy ne állítsa össze a legnagyobb könyvek gyűjteményét. Hiszen az
irodalmi kánonnak, a remekművek normatív listájának fontos szerepe van a
kultúra, a civilizáció fennmaradásában.

Ezek a könyvek ugyanis ott vannak a művelt ember polcán, meghatározzák
gondolkodásunkat, és minél többel találkozik közülük gyermekünk az iskolában,
annál nyugodtabbak lehetünk. A SZET most több tucat külföldi szakértői lista
alapján összeállította a legfontosabb 100 könyv listáját.

A kánon görög szó, eredetileg mérővesszőt, botot jelentett. Valószínűleg a
hasonló jelentésű héber „kaneh” szóval volt rokon eredetű, de „norma”,
„szabály” értelemben már az ókorban is használták. A képzőművészetben a kánon
azoknak a szabályoknak volt a gyűjteménye, amelyek betartásával elérhetőnek
tűnt a formák és arányok tökéletes harmóniája. Az első írott kánont 2400 éve a
görög szobrász, Polükleitosz készítette, de kánon volt az aranymetszés is.

Legyen szó politikáról, jogról, vallásról, vagy tudományról, az ember évezredek
óta szükségét érzi annak, hogy rendszerezze tudását, összefoglalja, listákba
rendezze az alapértékeket tartalmazó legfontosabb szövegeket. Ezek a listák a
történelem kezdete óta meghatározzák életünket. A zsidó-keresztény kultúra a
mózesi Tízparancsolatra épül, az Ószövetséget és az Újszövetséget éppúgy
kanonizálták, mint a Taót, a jogtörténet elképzelhetetlen a Corpus Iuris
nélkül, a felvilágosodás pedig a Diderot által szerkesztett 35 kötetes
Encyclopedia összeállításával kezdődött.

Aki igazán számít, ami igazán fontos, ezekről a listákról nem hiányozhat. Mert
aki, vagy ami a kánonból kimarad, az lehet, hogy örökre lemarad. Ma, amikor
évente több millió könyvet adnak ki, nem létezik „hivatalos” irodalmi kánon.
Szerencsére. Ehelyett sokféle műfaji és tematikus lista készült. Mégis, a
„klasszikusok” többsége alig változik.

A Szabad Európa Társaság válogatása közel negyven európai és amerikai lista
egyesítéséből jött létre. Volt, amit bizottságok alkottak, másokat elismert
írók, könyvklubok, kritikusok állítottak össze. Gyakran támaszkodtunk a száz
éves Harvard Classics-ra, az évtizedek során 60 kötetesre duzzadt Great Books
of the Western World antológiára, a brit kritikus, Martin Seymour-Smith,
illetve a Time Magazin szerkesztői által összeállított 100-as listára, valamint
a Guardian Top 100 Books of All Time című gyűjteményére is. Ez utóbbi például
100, 54 különböző országból származó kortárs író és kritikus szavazatai alapján
állt össze.

A mi listánk egyszerű logikát követ: általában azokat a műveket szerepeltetjük,
amelyek a legtöbb helyen szerepelnek. Egy könyv, egy szerző minél több listára
került fel, annál nagyobb eséllyel kapott helyett a miénken is.

Hogy miért készült a lista? Erre a kérdésre mi sem tudunk mást mondani, mint
amit Richard Lacayo írt a Time Magazine összeállításának publikálásakor: „Az
ilyen listáknak két célja van. Az egyik, hogy útba igazítson. A másik pedig
természetesen az, hogy felbőszítsen… Néha ugyanis tűz alatt formálódik egy
vélemény a legjobban.” Ez a lista tehát nem egy régi vita önkényes
berekesztése. Hanem – legalább is reményeink szerint – inkább valaminek, egy
közös gondolkodásnak a kezdete. Ehhez munícióként még csak annyit: sajnos, a
legtöbb általunk látott listán egyetlen magyar művet sem találtunk. Nem tudjuk,
hogy kiben van a hiba, bennünk, vagy a nagyvilágban. De a tény mindenesetre
elgondolkoztató.


TOP 100 - A 100 LEGFONTOSABB KÖNYV LISTÁJA
2009-09-18)

1. Biblia
2. Korán
3. Konfuciusz beszélgetései és mondásai
4. Lao-ce: Tao Te King - Az Út és Erény könyve
5. Homérosz: Iliász
6. Aiszkhülosz: Oreszteia
7. Szophoklész: Oidipusz király
8. Euripidész: Médeia
9. Arisztophanész: Madarak
10. Hérodotosz: A görög-perzsa háború
11. Thuküdidész: A peloponnészoszi háború
12. Platón: Dialógusok
13. Arisztotelész művei
14. Euklidész: Elemek
15. Lucretius: A természetről (De rerum natura)
16. Marcus Aurelius: Elmélkedések
17. Vergilius: Aeneis
18. Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
19. Muraszaki Shikibu: Gendzsi regénye
20. Az ezeregy éjszaka meséi
21. Szent Ágoston: Vallomások
22. Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata
23. Dante Alighieri: Az isteni színjáték
24. Boccaccio, Giovanni: Dekameron
25. Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék
26. Montaigne, Michel Eyquem de: Esszék
27. Rabelais, Francois: Gargantua és Pantagruel
28. Machiavelli, Niccoló di Bernardo dei: A fejedelem
29. William Shakespeare művei
30. Cervantes, Miguel de: Don Quijote
31. Moliere (Jean-Baptiste Poquelin): Tartuffe
32. Bacon, Sir Francis: Esszék
33. Descartes, René: Értekezés a módszerről
34. Spinoza, Baruch: Etika
35. Milton, John: Elveszett paradicsom
36. Pascal, Blaise: Gondolatok
37. Newton, Sir Isaac: A természetfilozófia matematikai alapelvei (Philosophiae
Naturalis Principia Mathematica)
38. Hume, David: Tanulmányok az emberi értelemről
39. Defoe, Daniel: Robinson Crusoe
40. Swift, Jonathan: Gulliver utazásai
41. Sterne, Laurence: Tristram Shandy úr élete és gondolatai
42. Voltaire (Francois-Marie Arouet): Candide
43. Rousseau, Jean Jaques: Társadalmi szerződés
44. Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája
45. Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: Előadások a filozófia történetéről
46. Nietzsche, Friedrich: Imígyen szóla Zarathustra
47. Goethe, Johann Wolfgang von: Faust
48. Brontë, Emily Jane: Üvöltő szelek
49. Poe, Edgar Allan: Rejtelmes történetek
50. Austen, Jane: Büszkeség és balítélet
51. Dickens, Charles John Huffam: Szép remények
52. Melville, Herman: Moby Dick
53. Twain, Mark: Huckleberry Finn kalandjai
54. Whitman, Walt: Fűszálak
55. Darwin, Charles Robert: A fajok eredete
56. Stendhal (Marie-Henri Beyle): Vörös és fekete
57. Balzac, Honoré de: Goriot apó
58. Flaubert, Gustave: Bovaryné
59. Hugo, Victor-Marie: A nyomorultak
60. Gogol, Nyikolaj Vasziljevics: Holt lelkek
61. Turgenyev, Iván Szergejevics: Apák és fiúk
62. Tolsztoj, Lev Nyilkoajevics: Háború és béke
63. Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés
64. Csehov, Anton Pavlovics: Három nővér
65. Ibsen, Henrik Johan: Nóra (A babaház)
66. Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe
67. Heidegger, Martin: Mi a metafizika?
68. Einstein, Albert: A speciális és általános relativitás elmélete
69. Proust, Valentin Louis Georges Eugene Marcel: Az eltűnt idő nyomában
(Swann)
70. Mann, Thomas: A varázshegy
71. Joyce, James Augustine Aloysius: Ulysses
72. Woolf, Virginia: A világítótorony
73. Hašek, Jaroslav: Svejk
74. Kafka, Franz: A per
75. Lawrence, David Herbert Richards: Szülők és szeretők
76. Faulkner, William. A hang és a téboly
77. Brecht, Bertold: Kurázsi mama
78. Hemingway, Ernest Miller: Az öreg halász és a tenger
79. Orwell, George: 1984
80. Golding, Sir William Gerald: A legyek ura
81. Tolkien, John Ronald Reuel: A gyűrűk ura
82. Beckett, Samuel Barclay: Godot-ra várva
83. Eliot, Thomas Stearns.: Átokföldje, versek
84. Bulgakov, Mihail Afanaszjevics: A Mester és Margarita
85. Mandelstam, Oszip Emiljevics: Versek
86. Anne Frank naplója
87. Camus, Albert: Közöny
88. Merle, Robert: Mesterségem a halál
89. Beauvoir, Simone de: A második nem
90. Achebe, Chinua: Széthulló világ
91. Kundera, Milan: A lét elviselhetetlen könnyűsége
92. Szolzsenyicin, Alekszandr Iszajevics: A Gulág szigetcsoport
93. Burgess, Anthony: Gépnarancs
94. Borges, Jorge Luis: Válogatott művei
95. Capote, Truman: Hidegvérrel
96. Nabokov, Vladimir: Lolita
97. Márquez, Gabriel Garcia: Száz év magány
98. Rushdie, Sir Ahmed Salman: Az éjfél gyermekei
99. Lessing, Doris: Az arany jegyzetfüzet
100. Morrison, Toni: A kedves
 

Smilla001

Állandó Tag
Állandó Tag
A Magyar Narancs egy regebbbi cikke:

Igazat mondanak-e a bestsellerlisták?: Mint a vízfolyás
Der Spiegel 1961-ben jelentkezett előszőr könyvsikerlistával, amit 30 éve a Buchreport című szaklap készít el számára két kategóriában (szépirodalom, szakkönyv) heti rendszerességgel. Az elmúlt évtizedekben ennek a rangsornak volt a legnagyobb presztízse. 2001-ben a Focus saját listával jelentkezett, és vitatta a hamburgi versenytárs rangsorának megbízhatóságát. Pszichológiailag a legjobb pillanatban.
A szaklapok mellett egyre több periodika dicsekszik "saját" könyvsikerlistával, és lassan minden nagyobb könyvesbolt Best of piramist rendez be a legkelendőbbnek mondott kiadványaiból. Akkora a nyomulás, hogy azt hihetjük, megéri a vesződség, ami 10-15 könyv összeírásával jár.
"Nem hiszem, hogy a sikerlistáknak különösebb értelme lenne. Egyrészt a fele tuti kamu, másrészt aki kicsit ismeri a könyvkereskedelmet, tisztában van vele, hogy mennyire korrektek azok az értékesítési adatok, amiket alapul vesznek. Ezt úgy mondom, hogy nem kell hozzá ismernem a listák összeállításának mikéntjét. Még az is lehet, hogy csak a hasukra csapnak. De úgy gondolom, a vevőket sem érdekli, hogy melyik könyv áll előkelő helyen a listán. Akkor már hatékonyabb egy markáns recenzió vagy egy tévés interjú a szerzővel" - véli az úr, akinek a boltja kicsiny, de nagy forgalmat bonyolít Budapest egyik zsúfolt metróaluljárójában. Két megállóval odébb a hölgy már arról győzköd, hogy a rangsor igenis visszaköszön az üzletmenetben. Még a rendelésnél is számít. "Mindennap veszem az újságokat, olvasom a kritikákat, a vevőktől is visszahallom, ha valamit ajánl a tévé vagy a rádió. De hogy ezekről a kötetekről azért esik szó, mert már felkerültek a sikerlistára, vagy csak mert most szeretnék felfuttatni... - esete válogatja."
Reprezentálja vagy csinálja?
A könyvsikerlistával kapcsolatos legfőbb kérdés nem nevezhető szakmaspecifikusnak, korábban a zenei eladási listákat bolygatva tették fel, és a tyúk vs. tojás irányába görgeti a problematikát. Vagyis a listák reprezentálják vagy kreálják a piacot? Simon Frith brit rockkritikus az amerikai Billboard zenei magazin heti chartájáról írta, hogy olyan, mintha tényleges piackutatást tükrözne, hiszen objektív mérési módszereket és jelentős infrastruktúrát vetnek be, hogy megtudják, mennyi album fogyott, és milyen gyakran játszotta őket a rádió. Pedig igazából csak bizonyos lemezek és rádióadók összesített, hiteles adatait tükrözi, így a sikerlista tulajdonképpen nem fokmérője, hanem definíciója annak, hogy mi a populáris zene, és mi a követendő fogyasztói magatartás. Célja az ízlésében homogén közönség (Geschmacksgemeinschaft) kialakítása, amely aztán különböző eszközökkel fanatizálható - újabb vásárlásokra. Kérdés, hogy ezekből a megállapításokból mi vonatkozik a könyves listákra.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) megbízásából 2002. február-márciusban a Tárki felmérést készített a magyar könyvvásárlási és könyvolvasási szokásokról. A tanulmányban külön alfejezet foglalkozik "a könyv kiválasztásának mechanizmusai"-val. A kérdőív a sikerlistát nem említi sem a vásárlást motiváló, sem az orientálódást segítő tényezők között, így nem születhetett olyan adat sem, amely jelentőségét hitelt érdemlően alátámasztaná. (A tanulmány szerint minden negyedik embert befolyásol a döntésében, ha egy könyvről sokat beszélnek, minden ötödik pedig könyvreklámok és recenziók alapján választ - a sikerlista ugyebár mindkét kategóriával kapcsolatba hozható, de egyik sem utal rá egyértelműen.) Az átfedések ellenére fontos különbséget tenni a különböző folyóiratokban közzétett rangsor és a boltok dicsőségpolcai között. Noha például az Élet és Irodalom az Írók Boltja, a Magyar Nemzet a Helikon könyvesbolt sorrendjét közli rendszeresen, ezek legfeljebb azzal a speciális rétegközönséggel hozhatók összefüggésbe, amely a marketingálmokban optimális célcsoportként ködlik fel. Az utóbbi listával kapcsolatban illő megjegyezni, hogy saját kiadványokat nagyobb számban tartalmaz, és amikor például a polgári napilap olvasói Márai vallomásaiért a kiadó üzletébe zarándokolnak, az újság és a bolt közös célja teljesül. Mindamellett a plázákban, hipermarketekben tálalt rangsornak a tapasztalatok szerint nagyobb motiváló ereje van, mint a méretekben összevethető hagyományos könyvesboltokban. Az üzletek összesített listája nem válogat: legtöbbször az irodalmi bestseller és a szórakoztató irodalom
bizarr elegye
tölti ki a helyeket. A Mammut Könyváruházban állandóan sündörögnek a legkelendőbb könyvek piramisa körül, ami nem az adott kereskedés forgalmi adatait tükrözi, hanem központilag állítják össze, és az összes Libri boltra érvényes. Néhány üzletben állítólag finanszírozhatóak a ranglistás helyek, és akad kiadó, amely rendszeresen bevásárolja magát a top 10-be. Csak kis rizikóval mondható: a bolti listák a helyi fogyási mutatókról árulkodnak.
Elkülönítés
Alapvető módszertani probléma, hogy Gutenberg táguló univerzumát miképp lehet szakszerűen listakészre tagolni: Milyen kategóriákat állapítsanak meg, és mely kiadványokat zárják ki a versenyből. Az utóbbit a lista összeállítóinak tudatniuk illene az olvasókkal. A mértékadó szakfolyóiratnak számító Publisher´s Weekly (PW) a gyermek-, vallási és hangos könyveken kívül két fő típust különít el, épp csak magyarításuk problémás. A "kemény- és puhafedelűekről" (hardcover/paperback) van szó, ami már a formátumban is markánsan eltérő irodalmi minőséget, bizonyos színvonalat és árkategóriát jelöl. Ezen belül a fikciós és nem fikciós irodalom megkülönböztetése számunkra is közérthető, viszont a trade (tp), illetve a mass paperback (mp) definíciójával ismét csak az eltérő kiadói hagyományok miatt ütközünk nehézségekbe. (tp: szépirodalmi színvonalú könyveket adnak ki [újra] puha kötésben - ez az Ulpius-ház törekvéseiben érhető tetten, mp: modern ponyva olcsó egyenkötésben). A PW hét kategóriája egyébként amúgy is kezelhetetlen listabőséget eredményezne. (A Képes Extra könyves újságban közölt hat kategória ezért is elképzelhetelen más folyóiratban.) A Der Spiegel által megkülönböztetett két témakör (szépirodalom és szakkönyv) pedig túl kevés, ha arra gondolunk, hogy Harry Potter egy éven át az élen állt négy kötettel. A német hetilap mértékadó megkötéseket alkalmaz: csak "saját, eredeti alkotásokat" vesz számításba. Kimaradnak a szótárak, az adattárak, a sorozatok, a zsebkönyvek, a szponzorok által kibocsátott kötetek és a különkiadások. Kizár olyan hagyományos bestsellereket, mint a Duden, a tankönyvek, a Hogyan szokjunk le a dohányzásról? vagy a Terhestorna túlsúlyosaknak típusú tanácsadók. Nálunk a Líra és Lant Rt. (pl. Fókusz Könyváruház) listáján sem szerepelnek iskolai kötelező olvasmányok, tankönyv jellegű könyvek (szótárak, helyesírási szabályzat, nyelvkönyvek stb.), a felvételi tájékoztató és kapcsolódó dokumentumai. Mindez az iskolai terjesztésű tankönyvek piacához kötődik, csak ezek a hagyományos kereskedelmi forgalomban jutnak el a vásárlóhoz. A tankönyvek az összkönyvforgalomnak (2001-ben 45,7 Mrd Ft) máig meghatározó, nagyjából állandó szeletét adják (28 százalék). Ugyancsak kiesnek a listakészítők látóköréből a direkt marketinget folytató Reader´s Digest tízezer darab felett nyomott kötetei (az R. D. a Tárki-felmérés szerint a második legismertebb könyvkiadó) vagy az iXmédia Könyv- és Lapkiadó Kft. elsősorban benzinkutaknál, hipermarketekben és postai utánvéttel kapható erotikus regénysorozata, amely húszezres kezdő példányszámban lát napvilágot. A probléma az, hogy a hozzáférhető hazai listák nem deklarálják pontosan, érvényességük mire terjed ki - gyaníthatólag marketingcélból.
Négyek bandája
Magyarországon négy nagy, országos terjesztői és saját könyvesbolti hálózatot fenntartó cég működik a könyvpiacon (Libri, Líra és Lant, Magyar Könyvklub, Pécsi Direkt), egy kivételével az összes foglalkozik könyvkiadással (Líra és Lant: Magvető, Corvina, Athenaeum; Pécsi Direkt: Alexandra), illetve birtokolnak kizárólagos terjesztői jogokat is (a Pécsi Direkt 15 kiadó - Szukics, Noran stb. - kizárólagos forgalmazója). Rendszeresen nyilvánosságra hozzák toplistájukat, elvben a legobjektívebbnek az egyesített sikerlistát kell tekintenünk, ami kéthetente a Népszabadság és a tízezres példányszámban megjelenő Képes Extra révén az egész országba eljut. A lista ötlete Kolosi Tamástól, a Líra és Lant Rt. igazgatójától származik, ennél a társaságnál futnak össze az eredmények is. A módszer pofonegyszerű: minden cég azonos súllyal esik a latba, nem súlyoznak a terjesztői hálózat összetétele, mérete, a figyelembe vett bolti forgalom alapján. Az eladási adatok alapján a cégek három kategóriában (szépirodalom, ismertterjesztő irodalom, gyermek- és ifjúsági irodalom) állítanak fel 25-25, illetve gyerekkönyvek esetében 15 címből álló rangsort. A helyezések függvényében pontokat osztanak (A legelőkelőbb helyen álló 25 [illetve 15] pontot kap, a második 24 [14]-et stb.) Ezekből a Líra és Lant Rt.-nél készül el a 15 (10) címből álló összesített sikerlista. Csak a 900-1000 Ft fölötti áron kínált kiadványokat veszik figyelembe, a nagyon drága albumokat vagy az árleszállításos darabokat nem. A négy cég együttesen kb. 150 különböző méretű és presztízsű könyvesboltot működtet az ország egész területén, a Narancs információi szerint ennek legfeljebb háromnegyed része szolgáltat adatokat az összesített listához. (A Líra és Lant franchise rendszerben üzemeltetett 24 boltja vagy a terjesztők orvosi, mezőgazdasági, jogi, zenei stb. szakboltjai nem járulnak hozzá az eredményhez, ahogy az egyes nagyáruházakban üzemeltetett üzletek sem. A boltok számát tekintve a Magyar Könyvklub a legnagyobb adatszolgáltató, a Pécsi Direkt 21 boltja viszont csupa egylégterű óriás 400-1500 négyzetméteres alapterülettel.) A kérdés ezek után kézenfekvő: a hétszáznál több hazai könyvesbolt forgalmát tekintve mennyire támaszkodhatunk a száznál valamivel több boltból álló mintára?
Plázaláz
Matyi Dezső, a Pécsi Direkt Kft. igazgatójának becslése szerint a négy nagy terjesztő mintegy hatvanszázalékos részesedéssel bírhat az összesített kiskereskedelmi forgalom arányában, amennyiben a közvetlen érdekeltségi körbe tartozó áruházi könyvesboltok adatait is beleértjük. Nagykereskedői és kiadói szerepvállalásuk révén a társaságok befolyása valójában jóval nagyobb. Mivel az egyesített sikerlista nem mér(het)i az egész piacot, fontos megnézni, hogy menynyire tükrözi a könyvvásárlói szokásokat. És ezen a ponton - az adatvétel megbízhatóságától függetlenül - már torzul a piackutatás. A Tárki-felmérés szerint az elmúlt években jelentős eltérések mutatkoztak abban, hogy az emberek hol szerzik be az olvasnivalót. Noha a legtöbben még mindig a hagyományos könyvesboltokat jelölik meg a vásárlás színhelyéül, a válaszadók negyven százaléka olcsó könyvesnél vagy utcai árusnál, harminc százaléka bevásárlóközpontokban, negyede pedig postai megrendelésre is vásárol. A könyvpiacot a plázaláz doppingolta, a bevásárlóközpontok könyváruházai a Pécsi Direktnek primer, a másik három nagy terjesztőnek is egyre jelentősebb vadászterületei. Ugyanakkor a versenyben más terjesztők, illetve a hipermarketek könyves részlegei is részt vesznek, akik a bolt profilját különböző módon alakítják, és eladásaik nem mutatkoznak meg a publikált sikerlistákon. A plázák könyvesházai igazi bestsellerkovácsok: jóval szűkebb kínálattal dolgoznak, viszont a divatos könyvek forgalmát alaposan megdobják. Sajátos vásárlói kör jellemzi őket: sok az ad hoc pénzes vevő, aki önmagának vagy üzletfeleinek szívesen markol fel repiajándéknak drágább albumokat is. A tévéreklámokból ismert háziasszonyok a külvárosi plázákban faragtak bestsellert a Jimmy-nekrológokból. A sikerlisták számára vakfoltot jelent a benzinkutaknál, utcai árusoknál, kis könyvesboltokban, 2-3 üzletből álló bolthálózatokban és a diszkont könyveseknél folyó könyvkereskedelem.
Kishalak
Egy Hollán Ernő utcai kiskereskedés másnaposan is készséges eladója szerint a "kicsik" gyakorlatilag a törzsvevőkből élnek, spéci igényeket elégítenek ki. A könyvsikerekről általában a sajtóból értesülnek, mert hiába küldik el a rendelést időben, a kereskedelmi tételek eleve csak a láncok boltjaiba jutnak el. A boltos az aluljáróból erre azt mondta, hogy a nagykereskedőnek legyen jó szimata, vagy ismerni kell Zsuzsát, aki jóban van az egyik raktárossal attól a kiadótól, és akkor kaphat pár darabot a topfavoritokból. De az is előfordul, hogy ami máshol orbitális siker, az a kis boltban beragad. Újlipótvárosi környezetben több könyvsiker is beégett: egyáltalán nem ment "Kurvajó!"-l Kárpáti Andor könyve, Sáringer Károly macsóparódiája (amiből 3 hét alatt állítólag 25 ezer példány fogyott!), és a tévésztárok papírra vetett gondolatai sem fogytak. Nem véletlen, hogy a sikerlistát több könyvkiskereskedő brutális átvágásnak minősíti, ami tele van "döglött", agyonmarketingelt és készletben ragadt címekkel. A hitelesség látszatát szerintük 4-6 kikerülhetetlen könyvsiker adja. Ellenvetéseiket nehéz cáfolni vagy megerősíteni, hiszen az ideális lista elkészítéséhez hiányzik a megfelelő infrastrukturális háttér (pl. szkenneres könyvleolvasóval támogatott pénztárgép), egy szakszerűen összeállított, a piaci szereplőket és a vásárlás helyszíneit reprezentáló boltkatalógus-minta és - vélelmezik sokan - a terjesztői akarat. "Miért működne a könyvkereskedelemben bármi másként, mint a kereskedelem egyéb területén?" - kérdezi egy könyves, és még jó, hogy nem csapja az asztalra két, használatban lévő számlatömbjét. Az MKKE igazgatója, Zentai P. László a szürkegazdaságot a könyvkereskedelmen belül legfeljebb ötszázalékosra saccolja (2,3 Mrd Ft/év), ami elmondása alapján a diszkontkönyvesek, utcai árusok féllegális kereskedői tevékenységével azonosítható. Az utcai standok forgalmáról nincsenek mértékadó források: a könyvek egy része spéci irodalom, valamint előfordulnak lopott, túlnyomott, papíron nem létező feketekönyvek. (A nyomdai túlnyomásból származó könyvfelesleg értékesítéséről sokat lehet hallani, de megbecsülni lehetetlen.) Külföldi minták azt igazolják, hogy objektív és aktuális sikerlista elkészítéséhez nem árt bevonni egy független piackutató céget (lásd keretes írásunkat: Német alaposság). Bár szakmai érv nem támasztja alá, de valamennyire mégis összeférhetetlennek tűnik, hogy az idézett Tárki-kutatás vezetője egyébként a Líra és Lant Rt. igazgatója. Mindenképp abszolút eladási adatokkal kellene dolgozni, és a kijelölt értékesítési pontokat zárt rendszerben, elektronikus úton kellene lekérdezni - a boltok üzleti adatainak maximális védelme mellett. Az ilyesmi pillanatnyilag - főleg infrastrukturális okokból - nem tekinthető valós alternatívának.
Visszakanyarodva a slágerlistákhoz, az a benyomásunk, hogy ízléscsendőrnek az egyesített könyvlista jóval vérszegényebb, mint B. Tóth László Poptaritopja volt. De a könyvkiadásban hiányzik a független kiadó fogalma, amely esztétikai áthallásokkal telítődik.
Bogár Zsolt
Német alaposságHarry Potter már hosszú hetek óta a Spiegel Top 15 élén állt. A konkurens hetilap élesen kritizálta - joggal - az elavult adatgyűjtési módszert: a könyvkereskedők előre összeállított címlistából választhatták ki a legkelendőbbeket, és postán küldték vissza az eredményt. A kereskedők természetesen előszeretettel jelöltek meg reménytelenül készletükben ragadt könyveket. A Der Spiegel a támadások hatására váltott: a Buchreport átállt számítógépes adatfeldolgozásra, és 250 boltból álló reprezentatív panelt állított fel, amely reprezentálja a könyvkereskedelemben zajló eladásokat. Az üzletek elektronikus lekérdezésére minden hét végén zárás után kerül sor: az összes adat automatikusan egy adatbankba kerül, a központi számítógép az eladási mutatókat a lehetséges címek mellé rendeli. Az összesített eladási mutatók alapján gombnyomásra kész a heti sikerlista. Ehhez szükség van az üzletek megfelelő infrastrukturális hátterére és arra, hogy a szoftver kb. 12-féle raktár- és pénztárprogrammal kompatibilis legyen. A Focus erre is rátett egy lapáttal: a Media Control piackutatóval együttműködve szélesítette adatbázisát, amely idén már 748 elárusítóhely forgalmát figyeli. Januárban a szakma könyves újsága, a Börsen-blatt für den Deutschen Buchhandel is mellette tette le a voksát, és minden héten azt a rangsort közli, ami pár nappal később a Focusban is megjelenik. A hagyományos könyvesbolti hálózaton kívül a lista a pályaudvari könyvesboltok, a hipermarketek, a nagyáruházak és az online kereskedések forgalmi adataira támaszkodik, és a Der Spiegellel szemben nincsenek olyan elvek, melyek a könyvek egy részét előzetesen kizárnák a versenyből. A sikerlisták közötti háború ezzel még nem ért véget. Februárban a Stern magazin is útjára indította a sajátját hat kategóriában (szépirodalom, ismeretterjesztő, zsebkönyv, gyermek- és ifjúsági irodalom, video- és számítógépes játékok). A szerkesztést és piackutatást az a cég (GfK Marketing) végzi, amely korábban tárgyalásban állt a Börsenblatt-tal is. A beharangozó szerint náluk készül a legmegbízhatóbb rangsor, hiszen ezernél több üzlet van a látókörükben, köztük könyvklubok és internetes kereskedések, melyek forgalmát a többi ranglista nem veszi figyelembe. Ennek alátámasztására az első héten Paulina Simmons könyve, a Leningrád szerelmesei került az élre, ami se előtte, se máshol, se azután nem jutott az elitbe: a Bertelsmann Könyvklub ezt a kötetet szállíttatta ki azoknak, akik abban a negyedévben még nem éltek könyvvásárlási kötelezettségükkel. A Frankfurter Allgemeine Zeitung rögtön élt a gyanúperrel, hogy ez a sikerlista sem elég objektív, hiszen a Bertelsmann a Stern kiadójának a tulajdonosa, így negyedévente kapóra jön egy kis ingyenreklám.
 

Smilla001

Állandó Tag
Állandó Tag
100 LEGJOBB KÖNYV A NAGYKÖNYV SZAVAZÁS SZERINT

1. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
2. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
3. Szabó Magda: Abigél
4. George Orwell: 1984
5. Jókai Mór: Az arany ember
6. A. A. Milne: Micimackó
7. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
8. J. R. R.Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.
9. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
10. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

11. Fekete István: Tüskevár
12. Gabriel García Márquez: Száz év magány
13. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
14. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
15. Rideg Sándor: Indul a bakterház
16. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
17. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
18. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
19. Fekete István: Vuk
20. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

21. Erich Kästner: A két Lotti
22. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
23. Victor Hugo: A nyomorultak
24. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
25. Wass Albert: A funtineli boszorkány
26. J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
27. Kertész Imre: Sorstalanság
28. Alexandre Dumas: A három testőr
29. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
30. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis

31. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
32. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
33. Móricz Zsigmond: Árvácska
34. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
35. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
36. Charlotte Brontë: Jane Eyre
37. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
38. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
39. Emily Brontë: Üvöltő szelek
40. Dallos Sándor: A nap szerelmese

41. Stendhal: Vörös és fekete
42. J.D. Salinger: Zabhegyező
43. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
44. Joseph Heller: A 22-es csapdája
45. Fekete István: Bogáncs
46. William Golding: A legyek ura
47. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
48. Dallos Sándor: Aranyecset
49. Eric Knight: Lassie hazatér
50. Karl May: Winnetou

51. Fekete István: Téli berek
52. Lev Tolsztoj: Háború és béke
53. Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
54. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
55. Móra Ferenc: Aranykoporsó
56. Mikszáth Kálmán: A fekete város
57. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója
58. Örkény István: Tóték
59. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
60. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

61. Umberto Eco: A rózsa neve
62. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
63. Robert Merle: Mesterségem a halál
64. Dan Brown: A Da Vinci-kód
65. John Steinbeck: Édentől keletre
66. Jaroslav Haąek: Svejk
67. Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
68. Wass Albert: Kard és kasza
69. Ken Follett: A katedrális
70. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

71. Ottlik Géza: Iskola a határon
72. Jókai Mór: Egy magyar nábob
73. Eric Knight: Légy hű magadhoz
74. Németh László: Iszony
75. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
76. Lev Tolsztoj: Anna Karenina
77. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
78. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
79. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
80. Vámos Miklós: Apák könyve

81. Szerb Antal: A Pendragon legenda
82. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
83. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
84. Robert Merle: Malevil
85. Paulo Coelho: Az alkimista
86. Szabó Magda: Für Elise
87. Szerb Antal: Utas és holdvilág
88. Závada Pál: Jadviga párnája
89. Gárdonyi Géza: Ida regénye
90. Thomas Mann: A varázshegy

91. Szabó Magda: Régimódi történet
92. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
93. Szabó Magda: Az ajtó
94. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
95. Szepes Mária: A vörös oroszlán
96. Thomas Mann: József és testvérei
97. Jókai Anna: Ne féljetek
98. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
99. Nógrádi Gábor: PetePite
100. Esterházy Péter: Harmonia caelestis
 

Smilla001

Állandó Tag
Állandó Tag
Az évtized legjobb könyvei
Klasszikusok és friss művek is szerepelnek az évtized legjobb könyveinek kiválasztására indított Aranykönyv szavazás nyertesei között.

[SIZE=+0]MTI[/SIZE] | [SIZE=+0]2010. május 27.[/SIZE]
| |



Öt kategóriában összesen egymillió szavazat érkezett az évtized legjobb könyveit kereső versenyre. A közönség a gasztronómia, gyermek- és ifjúsági irodalom, a szépirodalom, az ismeretterjesztés és a szórakoztató irodalom kategóriákban jelölhetett és szavazhatott az évtized kedvenc könyveire. A voksolás május 9-én zárult le.
„A szavazás eredménye teljes mértékben a közönség döntését tükrözi. A versenyt kiíró cég csak a kategóriákat alakította ki előre, azok megtöltéséről már a közönség gondoskodott. Így fordulhatott elő, hogy néhány könyvet a közönség több kategóriában is jelölt” – olvasható a szavazást lebonyolító Libri közleményében.
A szépirodalmi kategóriában a hazai szerzők között Szabó Magda Abigél című könyve nyert. A közönség szavazatai alapján második lett Örkény István Egyperces novellák című kötete, míg a harmadik helyre Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve futott be.
A külföldi szépirodalom kategóriában a legnépszerűbb Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye lett, második Gabriel García Márquez Száz év magány című műve, harmadik pedig George Orwell 1984 című munkája.
A szórakoztató művek között a magyar szerzők kategóriájában Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! című regényére szavaztak a legtöbben, a második legnépszerűbb Müller Péter Szeretetkönyve, a harmadik pedig Vavyan Fable Mesemaratonja.
A külföldi szórakoztató olvasmányok között Tolkien Gyűrűk ura-trilógiája lett a nyertes Stephenie Meyer Twilight - Alkonyat című vámpírregénye és Dan Brown A da Vinci-kód című regénye előtt.
Az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában a magyar szerzők közül Szerb Antal munkája, A világirodalom története kapta a legtöbb szavazatot, második Popper Péter A belső utak könyve című munkája, a harmadik pedig Ranschburg Jenő Szülők könyve - A fogantatástól az iskolakezdésig című kötete lett.
A külföldi ismeretterjesztő könyvek közül az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz (Steven Ray Schneider) című kötet győzött Charles Darwin A fajok eredete - Természetes kiválasztás útján című munkája és Allan Pease Testbeszéd - Gondolatolvasás gesztusokból című kötete előtt.
A magyar gyermekkönyvek között Fekete István Vukjára érkezett a legtöbb szavazat, második helyre került Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk, míg a harmadik legnépszerűbb Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című meséje lett.
A külföldi gyermekkönyvek között a Harry Potter és a bölcsek köve, J. K. Rowling varázslómeséje bizonyult a legnépszerűbbnek Saint-Exupéry klasszikusa, A Kis herceg és a Twilight - Alkonyat előtt.
A magyar gasztronómiai kiadványok kategóriájában Frank Júlia 4000 ezer receptet tartalmazó Óriás szakácskönyve győzött Horváth Ilona Szakácskönyve és Stahl Judit Gyorsan, valami finomat című könyve előtt.
A külföldi szakácskönyvek között Jamie Oliver kötete, a Jamie természetesen - 100 recept a kertemből című munkája a legnépszerűbb Christine France Nagy csokoládé enciklopédiája és Gordon Ramsay Ízek bűvöletében című könyve előtt.
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
A Nagy Szar (http://www.index.hu 2005-06-23)

Az ország egy része a Nagy Könyvet keresi, és ez jól van így. Lassan és bakikkal terhelten, de terjed az "olvasni jó" kezdetű tanítás, felemeli fejét a művelt nép, és kemény versenyben mérjük össze Harry Pottert Baradlay Eugénnal.

Mi viszont gyanakodva tekintünk a kategorikus kinyilatkoztatásokra, ezért most szelíden hozzátesszük: olvasni sem mindig jó. Van, hogy olvasni egyenesen rossz, és ezt az élményt a rossz könyvek váltják ki. Mi tehát a legrosszabb könyvet keressük, azt a könyvet, amelyet Magyarország legjobban utál.

Vannak eleve rossznak megírt könyvek, amelyek borítóját már újkorukban is rejtegeti az ember a metrón, egyszerre szégyellve a szerzőt, a címet és azt, hogy a dombornyomott cím alatt egy félmeztelen ork lány látható Boris Vallejo stílusában. Vannak aztán könyvek, amelyek nem számítottak mindig rossznak, például mert amikor születtek, még viszonylag kevesen tudtak írni, pláne ilyen hosszút, ezért automatikusan nemzeti kincs lett belőlük, mostanra viszont, relevanciájukat vesztve, szívből gyűlöli őket a tanulóifjúság, és ha nagyon muszáj, akkor a kétoldalas zanzát olvassa el maximum, és azt is igyekszik elfelejteni mielőbb.

Az első fordulóhoz összeválogattunk harmincat azok közül, amelyek szerintünk jó eséllyel pályáznak arra, hogy Magyarország leggyűlöltebb irodalmi alkotásai legyenek. A második fordulóban pedig újabb harminc könyvet állítunk majd pellengérre. Könnyen lehet azonban, hogy legendás figyelmességünk cserbenhagyott minket, és kimaradtak olyan művek, amelyeket pedig öklendezve utál az egész nemzet. Ha tehát nem találja élete legkellemetlenebb könyvélményét, írjon nyugodtan egy levelet {ide ni}, és helyesbítsen. Mi engedünk a közfelháborodásnak.

Egyvalamiből nem engedünk. A Szar Könyv csak azok közül kerülhet ki, amiket általában a Szépirodalom feliratú polcon találunk. Kérjük, hogy ne is jelöljék Árpa Attilát, Bayer Zsoltot, Németh Sándort vagy Havas Henriket - ők már az előzetes vizeletvizsgálaton megbuktak, úgyhogy eredményük, bármily impozáns is, nem vethető össze Kertész Imrével vagy Wass Alberttel.

Coelho, Paulo: Az alkimista
Összetettnek álcázott történet egyszerű olvasóknak, hogy mindenki boldog lehessen a végén, aha, érti, ez a Santiago végigjárta az Élet rögös útját, melynek végén megtalálta önmagát. Van benne misztikum, meg transzcendencia, ahogy kell, sőt, remekül forgatható közhelyszótárként is, csak kár, hogy tele van fölösleges kötőszavakkal. Pár hetes nyelvtudással melegen ajánlható portugálul, sőt meg lehet próbálni nyelvtudás nélkül is, talán úgy izgalmasabb.

Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés
Ez a könyv már csak azért is megérdemli a szörnyű véget, mert kötelező olvasmány. Amiért azonban a nagy máglya legtetejére kerül, az a tipikus 19. századi szórakozásellenes attitűd, amit Fjodor az oldalak százain keresztül áramló belső monológok elhelyezésével ért el. Mindezt úgy, hogy bár kriminek készült, a mű egyetlen akciójelenetében egy öregasszonyt vernek agyon. Halkan, szerényen jegyezzük meg, ezek a heti háromszor előforduló történetek az Indexnél egy-egy bekezdésbe összefoglalva kerülnek a bulvárrovatba.

Eco, Umberto: A Foucault-inga
Ha Réz András génjeit György Péterével kevernék egy olasz klónprogram keretében, Umberto Ecót kapnánk végeredményül. Az olasz professzor zseniális, A rózsa neve című keresztény krimije után ismét megkísérli keverni a detektívtörténetet a magvas kultúrtörténettel. A magvas kultúrtörténet azonban a negyedik oldalon fennhéjázó intellektuális maszturbációba csap át, így a zsidó számmisztika, a templomos lovagrend története, a vudu és a követhetetlen álvendégszövegek agyonnyomják a történetet. A sztori a felszínen egyébként egy intelligens, sármos, ifjú nőkkel hetyegő könyvkiadóról szól, a felszín alatt pedig nyilván arról, hogy valójában milyen szeretne lenni Umberto Eco. Ezt a könyvet írta volna a Da Vinci-kódos Dan Brown, ha kétszer annyira művelt, de csak fele annyit akart volna keresni.

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Sommás igazságok, nagyotmondások, nagy sommák, hazudni csak mindig lehet, de az meg kutyanehéz. Apák mindenhol, sok bő lére eresztett apa, aki csak egy, de mégis más. Királyok, hercegek, grófok, da capo al fine, mert ha valaki belezavarodik a jegyzeteibe és túlkonstruálja magát, a végén elvész a cetlik között és ráomlik a saját egének a harmóniája. A pokorniszagú Javított kiadás nem javít a helyzeten. Ront. Ha érettségire feladják, kitesszük előre a netre.

Fielding, Helen: Mindjárt megőrülök
Önmagában iszonyú, hogy az ihletésére megszületett a Terézanyu, de még ott van az is, hogy kitalálták miatta a szingliregény szót. Helen Fielding attól lett író, hogy azt állította, ha valaki egyedül van, akkor teljesen hülye. Nyúlnak öltözik, óriás seggű bugyit vesz fel a randira, és kétszer is abba a hibába esik, hogy olyan pasit választ, akinek a farka okosabb mint a feje. Tisztelettel kérjük, hogy a szinglik és a nem szinglik egyaránt háborodjanak fel.

Flaubert, Gustave: Bovaryné
Közismert dolog, hogyha annak idején nem indul eljárás az író ellen, amiért könyvével megsértette a jó erkölcsöket és a közszemérmet, sosem válik híressé Bovaryné története. Az egyirányú, dekadens, sivár történetet ugyan megmenthetné egy-két Cathrine Deneuve-re kalibrált, ügyesen részletezett szexjelenet, de erre a közismerten kegyetlen Flaubert nem vállalkozott: így Bovarynét nemcsak a körülötte lévő férfiak, de az olvasók is frigid picsának nézik, akinek tépelődéseitől kifordul kezükből a könyv.

Goethe, Johann W.: Werther szerelme és halála
Ez annyira ciki, hogy Goethe később verset írt arról, mennyire az. A könyv arról szól, hogy Charlotte-ért érdemes megöngyilkolódni, sőt az az egyetlen logikus megoldás. A szerző ekkor még fiatal volt, ezért olyan a Werther, mint valami szaros romantikus füzetregény, de így is elérte, hogy német ifjak százai öljék le magukat hatására. Igaz, ők meg is érdemelték.

Hemingway, Ernest: Az öreg halász és a tenger
Ernest papa vészterhesen egyszerű, de legalább rövid allegóriáját azon együgyűek figyelmébe ajánlanám, akik egy napsütötte kertben eltöltött olvasódélután során szeretnének egy jó kis levertséget szerezni. Valami azt sugallja, hogy a művész szerint az értelmetlen küszködés felemelő dolog, ezzel aztán mintha megpróbálná megmenteni ezt a patetikus darabot. Állítólag Az öreg halász és a tenger 2 jobban sikerült: ebben az idős Santiagót egy gyanús amerikai azzal bízza meg, hogy halásszon ki egy irodalmi Nobelt a szarból.

Homérosz: Iliász
Jellegzetes példája annak, amikor egy írás azért lesz naggyá, mert a szerző korában kevesen tudtak egyáltalán írni. Igaz, Homérosz hexameterbe is szedte Trója ostromának történetét, de ezzel csak el akarta terelni a figyelmet arról, hogy oldalakon keresztül nem mond semmit se, amikor mégis, abban pedig se szörny, se űrhajó, se egyetlen normális ember. Különben miatta hiszik azt egyesek, hogy háborúkat holmi nőcskék miatt szoktak indítani.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór valószínűleg az iskolai irodalomanyag leggyűlöltebb figurái közé tartozik, és ezért meg is tett mindent. Buta hőskultusza, baltával faragott figurái és dagályos elbeszélésmódja joggal háborítja fel korunk ifjúságát. Jókai, illetve azok, akik kötelezővé tették műveit, komoly felelősséggel tartoznak azért, hogy egyre többen vannak a funkcionális analfabéták, akik menekülnek a könyvektől.

Kafka, Franz: A per
Ha nyomorúságos kis kelet-európai féregnek érzi magát, akit maga alá gyűrt a megismerhetetlen világ személytelen gépezete, akkor tudnia kell, hogy erről az érzésről egyetlen ember tehet: Franz Kafka. Szavazzon tehát terápiás céllal! Kafka ráadásul még egy rendes nevet sem bírt kitalálni főhősének, ezt az irodalomtörténet azóta is próbálja mentegetni.

Kalevala
Na, az se volt eszénél, aki ezt az ősemberhablatyot bevitte az iskolákba. Vejnemöjnen figurája is csak a neve miatt ismerős, mert csak pengeti azt a kurva lantot, és közben megtudjuk, hogy a finnugrok szerint egy kacsa tojta a világot. Haha, hülye finnugrok. Még jó, hogy mi sumérok vagyunk.

Katona József: Bánk Bán
A magyar irodalmi kánonnak kikezdhetetlenül részét képező nemzeti dráma egyébként minden szempontból kikezdhető. De csak a leghaladóbb szellemű irodalomtanárok merik állatorvosi lóként bemutatni rajta, milyen hibái lehetnek egy drámának. A Bánk Bánt sokkal inkább Katona kortársainak szóló politikai üzenete, majd bemutatásának körülményei tették naggyá, szimbólummá. És ha az adott politikai helyzet nem szabadságharc vagy hasonló, akkor kurzusdarabnak hívjuk az ilyesmit.

Kerouac, Jack: Úton
"Ez nem írás, hanem gépelés" - vélekedett a regényről Truman Capote. A kritikus megjegyzés érdekességét árnyalja, hogy Kerouac több tekercs összeragasztott budipapírra írta körülbelül 36 méter hosszú főművét, mintegy három hét - és az akkoriban benzedrin néven közértben beszerezhető pilóta-amfetamin hatása - alatt. A regény záró fél méteres darabját állítólag Allen Ginsberg kutyája ette meg. A hippi gyökérmű felejthetetlen, gyakorlatilag teljesen és elviselhetetlenül üres. Viszont egy budipapírra írott regénynél mi pályázhatna nagyobb eséllyel a rettentetes Szarkönyv címre?

Kertész Imre: Sorstalanság
Az ember, aki úgy élte meg a holocaustot, hogy nem élte meg, és erre kapott egy Nobelt. Mi addig hanyagoltuk, amíg a svédeknek be nem jött. Pedig Kertész nem tud írni, csak ez svédül nem derül ki, egy Nobel után meg magyarul se píszí kimondani. Mondjuk ki. Attól, hogy szenvedett, vagy éppen nem, még lehet szar. De legalább Koltai Sutyinak is lett egy jó köre. Meg Morriconénak. Yuck.

Knight, Eric: Lassie hazatér
Eric Knight, ez a különben tehetséges író a Lassie-vel elérte, hogy az ütyülü-pütyülü kisállatirodalomból ismerhessük meg a nevét, és minden egyéb könyvében azt várjuk, mikor bukkan már fel a kedves, hűséges blöki. Jól elbánt magával Eric Knight, hogy megírta ezt a nyálas bambisztorit.

Mann, Thomas: A varázshegy
Onnan lehet tudni, hogy valaki nem olvasta ezt a könyvet, hogy társaságban szóba hozza, ebben hasonlít például az Ulysseshez. Úgy tűnik, Thomas Mann nem ismerte az ökölszabályt: ha már mindenképpen különböző ideológiákat szeretnénk szereplőink szájába adni, legalább érdekes történetet kerítsünk köré. Mert az, hogy egy önálló személyiséggel csak nyomokban rendelkező német kispolgár évekre fennragad egy hegyen, ahol nem történik semmi, a legjobb indulattal sem nevezhető érdekesnek, az eredmény inkább a világ egyik legidegőrlőbb nyolcszáz oldala. Thomas Mann a bevezetőben azt ajánlja, hogy legalább kétszer olvassuk el a könyvet. Na persze. Inkább szavazzunk.

Marquez, Gabriel Garcia: Száz év magány
A Száz év magánynak helye van itt, mert azt nem hagyhatjuk szó nélkül, ha egy úthengerregény minden szereplőjét ugyanúgy hívják. Másrészt viszont azóta se írta le senki ilyen pontosan, hogy koszos dél-amerikai faluban rohadni egy életen át nem más, mint ingyen drog, amitől szanaszét folyik minden.

May, Karl: Winnetou
A Winnetou azért született meg, mert akkoriban még nem voltak kvarcjátékok. Ha lettek volna, akkor Karl May a Super Mariót találja fel helyette. A Nagy indiánkönyv mellett a másik felelőse annak, hogy a magyar gyerekek rákaptak a tájidegen indiánosdira, aminek aztán egyenes következménye lett a nindzsázás aluménum dobócsillaggal.

Melville, Herman: Moby Dick
Az elvakult Ahab kapitány és az óriási ámbráscet heroikus küzdelménél análisabbat valószínűleg lehetetlen találni. Az erősen közepes kalandregényt szobatisztaság felé igyekvő gyermekek közelében élő olvasóknak ajánljuk, de egyébként nem.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Klasszikus ifjúsági történetről szóló, klasszikus ifjúsági regény, amelynek fő tanulsága, hogy szegény kis Nemecsek megszívja az önfeledt baromkodást, ezért lehetőleg nem olyannak kell lenni mint ő. Többszörösen megfilmesítették, ezért felesleges elolvasni. Napjaink grundja a virtuális kibertér, ezt tessenek megérteni. Legalább ott nincs undorító gittrágás.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Bicebóca, nemecsek ernő és Árvácska méltó társa Nyilas Lúzer Mihály, akit a többi lúzerrel együtt példaként állít a nyomorult alsósok elé az irodalomtanár-maffia. Mert mit üzennek nekünk U-16-os nemzeti válogatott lúzereink? Sántítsál, töketlenkedjél, rágjál gittet, vegyék el a golyóidat, aztán dögölj meg, zabálják föl a pakkodat cipőpasztástul, olvassál föl vén pedofiloknak, hibbanj bele saját lúzerségedbe, nyugi, majd az utókor. Légy jó? Nekünk Áts Ferik kellenek, gonosz, parazsas apák meg barbárok. Nem holmi Mohács.

Móricz Zsigmond: Sárarany
Ez a korai Móricz-regény ihlette Karinthyt frenetikus Turi Dani-paródiájára. Az eredetin még többet lehet röhögni, különösen azon a részen, ahol Dani egyenesen beleköp valami parasztlány becses közepibe. "Beleköpött, leköpte." És mivel Móricz ezt nem paródiának szánta, az Uhrin Benedekről elnevezett irodalmi díj máris az övé.

Puskin, Alekszandr Szergejevics: Anyegin
Három szónak elégnek kell lennie. Tatjána. Levele. Anyeginhez. Ha mégsem elég, gondoljunk arra, hogy ír-e normális ember versben regényt, mert ugye, hogy nem? A címszereplő töketlenkedése (bár legalább párbajozik egyet, az jó) és a folyamatos, idegesítő irodalmi utalgatások, melyekkel a szerző azt kívánja beadni nekünk, hogy a 19. század elején minden vidéki földtulajdonos és b. családja világirodalmat olvasott, érdemessé teszik a könyvet egy erőteljes kattintásra.

Rejtő Jenő: Csontbrigád
A Csontbrigád akkor kerül szóba, amikor be kéne bizonyítani, hogy Rejtő Jenő néha túlteljesítette az olcsó kabaréponyva normáit. Ez annyit jelent, hogy a Csontbrigád még annyira sem élvezhető, mint a többi tucatkaland, viszont elviselhetetlenül pátoszos, és látványosan elárulja szerzője nyelvi inkompetenciáját. Lássuk be végre, Rejtő és a képregényműfaj tragikusan elkerülték egymást.

Saint-Exupéry, Antoine De: A kis herceg
Nem volt gyerekszobám, ezért kínos feszengéssel töltök minden éjfél utáni beszélgetést, ahol szóba kerül A kis herceg. Soha nem mertem megmondani senkinek, hogy egy balesetet szenvedett repülőgéppilóta csak akkor képes találkozni a Szaharában egy butácska homoszexuális, bárányfetisiszta kisfiúval, ha előzőleg jól bevásárolt Marokkóban. Hasis + 40 fok árnyékban - víz = A kis herceg. Úgyhogy soha többet ne jöjjön nekem senki azzal, hogy "jól csak a szívével lát az ember".

Stendhal, Henri Beyle: Vörös és fekete
Tizenéves korában leszarják az embert, ezért borzalmas romantikus regényeket dobnak neki, hogy kussoljon és ne legyen sehol. Ez ugye a dianás kockacukor paradigmába illeszkedő leszerelési technika, annyi ráadással, hogy állítják, hogy egy ilyen böhöm, romantikus regényújság színvonalú szarból meg lehet tudni valamiről valamit. Ez sajnos nincs így. Kérem süllyessze el Julien Sorel ellenszenves kalandjait!

Vámos Miklós: New York - Budapest Metró
"Ez irodalom, nem az élet" - hangoztatja Vámos Miklós rendszeresen családjának, amikor átadja nekik új könyvét. Nővére azért is értheti ezt meg nehezebben, mert a Vámos-művekben olykor szellemi fogyatékos szerepet kap. A New York - Budapest Metróban Vámos tényleg elszakad a valóságtól, mert saját magáról - Leslie L. Lawrence nyomdokain haladva - úgy ír, mintha jó pasi lenne. Ráadásul amerikai útját ecseteli, ami a "fucking manhattani kalandtól" eltekintve egyszerűen csak semmilyen.

Vergilius: Aeneis
Csak a mindenféle díványokon szerteszét heverő rómaiak, különösen ez a Maecenas meg az Augustus nevű lehettek annyira hülyék, hogy pénzeljenek egy olyan embert, aki a főművét gond nélkül lenyúlta Homérosztól, álságos módon hivatkozva a görög nagyság és az eposz mestere előtti tisztelgésre. Ma az ilyet beperelnék. Őt senki sem perelte be, mi több, ma is tanítják az iskolában, engedje tehát kiteljesedni felhorgadó igazságérzetét! Az Artisjus ajánlásával.

Vörösmarty Mihály: Zalán futása
Van a vén cigánynak ennél húzósabb műve is, de mégiscsak ezt nyomogatták le legtöbbet az emberek torkán az eposzok közül. Az Iliászt kenterbe verő csatajelenet-leírások valószínűleg nehezebben olvashatók, mint A gyűrűk ura film számítógépes animációinak díszkötésű forráskódja, amire már 1830-ban sem buktak az olvasók.

Wass Albert: Elvásik a veres csillag
A Tizenhárom almafa folytatása különös módon érdekesebbre sikerült az első résznél; Albertünknek ugyanis ekkorra elborult az elméje, és odahagyott immár mindenféle dramaturgiát és stílust a vérgőzös románozásért. De nem kíméli a többi vérszívót se. Az meg mindig izgalmas, amikor az erdélyi arisztokrata tudatmódosító cukorkához jut. Mint könyv pedig nagy esélyes.


A Nagy Szar - második forduló (http://www.index.hu 2005-06-23)

Újabb rakás könyv fölött tekereg fenyegetően a szippantókocsi gumikobrája: folytatjuk a kutatást, keressük azt a könyvet, amelyet leginkább utál Magyarország. Bekerültek a tisztelt olvasók javaslatai is, így olyan nagyágyúk versengenek a közutálat legfelsőbb fokáért, mint a Szigeti veszedelem, amelyet állítólag egyes irodalomtanárok nem is hajlandók tanítani, vagy az Arany virágcserép, amelynek rengeteg jelölése arra utal, hogy Magyarországon túl kevesen használnak hallucinogén drogokat. De itt feszeng Damoklész kakabárdja alatt Micimackó, Camus, és persze James Joyce az általa is olvasatlan Ulyssest gyűrögetve. Godot még mindig nem jött el, de távollétében is elítélhetjük.

Sajnos nem engedhetünk azonban annak a néhány száz olvasónak, akik a Bibliát hiányolták a listáról. Ennek lelkiismereti okai vannak, no meg az, hogy a Biblia nem szépirodalom, hanem politikai pamflet, így aztán Mao vörös könyvével együtt kimarad ebből a megmérettetésből.

A felháborodás viharában néhányan felvetették a kérdést, hogy komolyan gondoljuk-e ezt, vagyis hogy egyszerűen szarnak nevezünk - sőt neveztetünk magával az olvasóval - olyan műveket, amelyekről pedig meg van mondva, hogy jók és nem szarok. Nos, természetesen halálkomolyan gondoljuk, összeszorított szájjal hordjuk a marmonkannákat a Nagy Máglyához, és különben sem olvastunk mi se semmit, csak megpróbáltuk a borító alapján kitalálni, miről szólhat a könyv. Ha pedig esetleg mégsem rakunk tüzet, mert a nagy röhögésben elkeveredik a gyufa, akkor csak annyit üzenünk komolyan, hogy tessék olvasni, mert csak úgy derül ki, miből, hol és minek van a szar.

Beckett, Samuel: Godot-ra várva
"Átlagon felüli hosszúságú string", ahogy egy olvasó fogalmazott. Az abszurd dráma egyik díszpéldánya, ami eleve garantálja a népszerűtlenségét, mivel az emberek többsége abszurd drámában él ugyan, de a színpadon jobban szereti a lekerekített formákat és az egyértelmű üzenetet. Igaz, hogy Rómeó színhülye, de legalább kellő svunggal pusztul el, Vladimir és Estragon meg csak szétrohad, aminek van ugyan tanulsága - változtasd meg élted! -, de rendkívül kellemetlen kivárni, míg lezajlik a rohadás.

Beecher-Stowe, Harriet: Tamás bátya kunyhója
A világméretű PC-járvány egyik gyökere. Az amerikai rabszolga-felszabadítási mozgalom emblematikus alapművében kizárólag jóravaló, okos, erkölcsös négerek szerepelnek, akiket viszont tényleg négernek hív az írónő, vagyis a PC túlnőtt Tamás bátyán. De afroamerikaiakkal még sokkal rosszabb lenne. A könyv egyébként igen alaposan mutatja be a déli birtokok konyhájának életét, tehát a jogvédők és a Fekete Párducok mellett a gasztrotörténészek is örömmel forgathatják.

Brontë, Emily: Üvöltő szelek
Ki tudja, mit csinált a yorkshire-i lápvidéken az a nagynéni, aki kinevelte nekünk a három Brontë-lányt, Anne-t, Charlotte-ot és Emilyt, de az biztos, hogy nagyon csúnya dolgokat. A legrosszabbul Emily járt, aki harmincévesen meghalt, ám halála előtt egy évvel megírta A Világ Legnyomasztóbb Szerelmi Regénye díjra méltón pályázó művét. De ha Önnek tetszett Heathcliff és Cathy kínzó vágyódása, a ködbe burkolt félelem és a mesteri, ám vontatott bosszú, forduljon kezelőorvosához, és nyomjon egy nullást.

Brown, Dan: A Da Vinci-kód
Lehet-e jó melle Michelle Wildnak? Lehet-e letehetetlenül izgalmas egy pofátlanul ellopott anyagból igénytelenül megírt áltudományos krimi? Igen, ráadásul Brown hamisítványt lopott, hogy ismeretterjesztési pornót csináljon belőle. A JK eredeti tanai ellen kétezer éve folyamatosan összeesküvő anyaszentegyház ellen összeesküvő rend ellen összeesküvők fordulatos története már akkor is kamu volt, amikor évtizedekkel ezelőtt nonfiksönként írta meg egy szerzőhármas. Letenni nem fogjuk, de többször földhözvágjuk, annyi bosszantó tudományos hiba, az amerikai tömegkultúrán IQ-nullázott olvasó szintjéhez hülyített "rejtély" akasztja meg a műélvezetet.

Burgess, Anthony: Gépnarancs
Kiválóan megírt könyv, amelynek üzenete azonban egyrészt totálisan elfogadhatatlan, másrészt fölösleges. A főhőst, Alexet tudniillik már az első tíz oldalon nyugodtan lelőhetné bármely rendőr vagy öntudatos polgár, és akkor nem kellene azon filózni a továbbiakban, hogy helyénvaló-e átprogramozni Alex agyát. Az agymosás célja ugyanis az lenne, hogy ugyan ne gyilkoljon, raboljon és garázdálkodjon annyit szegény fiú, a tanulság pedig, hogy ehhez nem átmosni kell az agyát, hanem szétloccsantani. Akkor esetleg egy pillanatig még együtt is éreznénk vele, de így, hogy életben marad a kártékony férge, a Gépnarancs kifejezetten idegesítő.

Camus, Albert: Közöny
Annál könnyebb nincs is, mint egzisztencialista regényt írni. Veszettül essen az eső, süssön a nap, a főhős meg talányosan merev arccal állja a sors közelebbről nem részletezett csapásait, gondolkodjon és beszéljen tőmondatokban és rendszeresen találkozzon nyomorult sorsú mellékszereplőkkel, akiknek éppen megdöglött a kutyájuk/kiirtották a családjukat/Toller László arcát tetoválták a homlokára. A főhős kihűlt ólomcseppre emlékeztető tekintetét rövid ideig nyugtassa a soros szerencsétlenen, aztán minden kommentár nélkül keressen még egy pechvogelt. A sekélyes műfaj legolcsóbb trükkje a motiváció nélkül elkövetett váratlan gyilkosság. Na, Camus a Közönyben minden egzisztencialista patront felrobbant, mi meg lassan elalszunk a méla, unalmas szenvedésben. Mennyire más lenne, ha Meursault kuplerájt gründolna a kikötőben, aztán megszöktetné az arra turnézó svéd mozgásszínház díváját, hogy a végén mindketten főmunkatársi státuszt szerezzenek a Maksa-híradóban.

Eötvös József: A falu jegyzője
Latin-magyar közigazgatási szójegyzék nélkül a Falu jegyzőjét ki se nyissuk, inkább rehabilitáljuk Jókait, aki ilyen faragott bikkfastílussal közel egyidőben képes volt élvezhető mondatokat leírni. Eötvös regényének nyelvezetétől eltekintve a témája is elképesztő: egy városi jegyző szövevényes kalandjai. Hogy ez nyerte meg majdnem a Nagy Könyv polgármesteri szavazását? Lehet, de akkor csak alsófokú közigazgatás-történet kutatókat kérdeztek.

Fekete István: Téli berek
Tüskevár strikes back. A második eresztés a Ghostbustersből is gyenge volt. A józan parasztot és az izomból idillizált vidéki életet népszerűsítő Tüskevár továbbragozásából se sült ki semmi jó, ami azért is szomorú, mert egy ilyen húzással Fekete István ma milliókat keresne, és tenyerén hordozná a belföldi turizmusért éppen felelős állami szerv.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
"Undorító, nehézkes, vastag kötésű, igazi magyar Szar Könyv!", írja az Olvasó, akinek nem kell olyan finomnak lennie, mint nekünk. Igaz, hogy a kisgyerekeket várostromra és iszlámgyűlöletre szocializáló "történelmi" (értsd: történelemhamisító) regény a Nagy Könyv egyik éllovasa, de nem kell aggódni: ez csak azért van, mert a magyarok zöme ezt olvasta utoljára. Általános iskolában.

Hamvas Béla: A bor filozófiája
Van olyan író, aki azért ír könyveket, hogy azokat az olvasók elolvassák, aztán (közben, évek múlva) meghatódjanak/nagyokat nevessenek/elgondolkozzanak az élet értelmén/lehúzzák a cipzárjukat. Ők jóravaló emberek, legfeljebb szar könyvet írnak, de ennél szinte csak csúnyább dolgok léteznek a világon. A másik fajta az úgynevezett guru típusú író, aki előbb jól rápirít az olvasóra, hogy értéktelen, rongy életet él, aztán megmondja a frankót, hogy hogy is kéne. Na, ennek az kioktatós-megmondóemberes klikknek az egyik legtenyérbemászóbb képviselője Hamvas Béla (a másik Carlos Castaneda), a Bor filozófiája meg az a könyv, ami után a legfinomabb pohár Heimann Pinot Noir 2003 is olyan, mintha beleesett volna egy súlyos jelentésekkel terhelt mutatóujj. Aki nem érzi magát rongy embernek, tegyen ide egy ikszet!

Hermann Hesse: Üveggyöngyjáték
A Nobel-díjjal is kitüntetett könyv lényege, hogy mára a kultúra csak önmaga árnyéka, bezzeg régen még minden szilánk egy nagy egész része volt, és senki nem beszélt csúnyán. A Nobel-díj bizottságát vélhetően az aprólékosan kidolgozott történet vette le a lábáról, hiszen a világtól elzárt elitintézet falai közt folyó öncélú vetélkedés, az európai klasszikus kultúra értékeinek ismeretére felépített Üveggyöngyjáték összegzi mindazt, amit fontosnak tekintett a nyugati világ. Ugyanakkor az Üveggyöngyjáték maníros, finomkodó nyelvezettel megírt, kitekintésre képtelen munkává szürkült, ami legfeljebb azt bizonyítja: az ember, bármelyik korban is éljen, meg van győződve az értékek pusztulásáról, és arról, hogy ezelőtt viszont minden rendben volt.

Hoffmann, E. T. A.: Az arany virágcserép
Aki átküzdötte magát a német polihisztor művén, tudhatja, hogy nemcsak druszája esett le az anyarozstól a bicikliről, hanem bizony Ernst Theodor is. Az arany virágcserép főhőse, Anselmus íródiák "érzéseiből és gondolataiból teljesen eltűnt szegényes életkörülményeinek minden kicsinyes gondja, baja, és az új életben, amely mintegy ragyogó napfényben nyílt meg előtte, megértette egy magasabb rendű világnak minden csodáját". Nem csodálkozhatunk, ha ezek után Lindhorst levéltáros keselyűvé, Anselmus szerelme aranyos-zöld kígyóvá változik, ő maga pedig olyan hűen másolja az atlantiszi badarságokat, mint az egyszeri lány a prostivá változtatott szamarat. Hoffmann bűneinek Az arany virágcseréppel azonban korántsincs vége, nem elég, hogy Mozart-buziként felvette az Amadeus nevet, de neki köszönhetjük Csajkovszkij Diótörőjét is.

Hugo, Victor: A párizsi Notre-Dame
Ez a romantikus regény a legszebb példája annak, hogy milyen szomorú volt az élet Daguerre előtt. Szegény Victor azzal vívja ki a tizenéves olvasók gyűlöletét, hogy alig csap bele a történetbe, máris kénytelen ötven oldalon keresztül leírni cselekménye helyszínét, a gótikus építészet impozáns példányát, a Notre-Dame-ot. Micsoda pech, hogy regénye csak hét évvel előzte meg az első fénykép megszületését. Victor Hugót egyébként szeretjük, nemcsak azért, mert megalkotta Esmeralda, a szűzkurva alakját és Quasimodót, Shrek előképét, hanem azért is, mert öreg korában önként elmebetegnek állt. Törjön lándzsát a liberális gondolkodó felett, és ne bocsássa meg neki a Nyomorultakat sem!

Joyce, James: Ulysses
Hiába bálványozzuk a felszínességet, azt még mi sem mernénk állítani, hogy egy könyv minőségét az olvasottságán lehetne lemérni. De egy csöppet mégis elgondolkodtató, ha egy nagyon híres regényt még senki sem olvasott a világon. Az Ulyssest talán a terjedelme miatt? Túrót, a Gyűrűk Ura például sokkal hosszabb. Vagy azért, mert összetett? Ez sem áll meg, az Ulyssesnél mondjuk még az Eltűnt idő nyomábant is többen, pedig. Talán ezzel a túlzásba vitt belső monológgal van a baj. Oké, hogy nyomorult Leopold Bloom össze-vissza tekereg Dublinban, de ilyen mélységben talán még Paris Hilton belső ügyeire sem kíváncsi az ember, nemhogy egy rég halott hirdetési ügynökéire.

Kármán József: Fanni hagyományai
Noha Kármán József volt a felvilágosodáskori németül beszélő magyar értelmiség egyik legeredetibb alakja, amiért saját újságja volt és fiatalon meghalt, nos, szóval mindez jó, csak a Fanni hagyományai gyenge próbálkozás. Ezen az sem változtat, hogy a mű hendikepes, mert az első magyar regény-, naplóregény-kezdemény, vagyis irodalomtörténeti örömszerzésre kifejezetten alkalmas. A józan magyar parasztok viszont úgy tekintenek a málnahabos produkcióra, mint tévériporter a gaboni jégtáncos páros első olimpiai szereplésére. A könyv egyetlen mentsége, hogy igen rövid.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
"Briliáns pszichothriller! - Stephen King" - állna az Édes Anna puhafedeles borítóján, majd alatta sokkal kisebb betűkkel, hogy "legjobb tanítványa". Kosztolányi Dezső gimnáziumi tananyaggá vált műve mégis a harcos, és érzékenysége ellenére is hazug proletárhangokért érdemli meg, hogy jól lehúzzák. Így képzeli az elnyomottak tragédiáját egy polgár, aki a délutáni szunyókálás után ír pár verset, majd szól a cselédnek, hogy szervírozhatja a feketét.

Madách Imre: Az ember tragédiája
Hány megyéje van Magyarországnak? Hány versszakból áll a Himnusz? Aradi vértanúk neve visszafelé? És Az ember tragédiájának hányadik színében lesz a teremtés koronájából kiégett családapa? Így történhetett, hogy az ember néha nagyobb szeretettel gondol vissza a periódusos rendszerre, mint a kalandos életű, hirtelenbajszú Madách Imrére. Különben is, a 19. századi magyar irodalom egy szövevényes családi vállalkozás volt valójában, amitől egyből gyanússá válik az a rengeteg remekmű, ami akkoriban született.

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Márai Sándor egyike azoknak a figuráknak, akikre azt mondjuk, talpig úriemberek, de valami mégiscsak gyanús körülöttük. A gyanú kulcsa ez a regény, amelyben az író gyakorlatilag beismeri, hogy eszméinek és zsinórmértékeinek nincsen már semmi értelme, de azért megejtő konoksággal ragaszkodik hozzájuk, mert őt úgy nevelték, és különben is egyszerűbb, mint körülnézni, és felfogni, hogy mi van.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
A Szent Péter esernyője az egyik olyan könyv, ami gyerekek tízezreinek olvasásról való leszoktatásában töltött be szerepet. Mikszáth magyartanárok által sztárolt kisregényében megvan ugyanis minden, ami egy fiatalkorú számára érdektelen vagy riasztó: már sehol sem használt latin és népi kifejezések, Orbán Viktort is megriasztó ízes szavak, és agyoncizellált képek. Az író ráadásul olyan körülményesen tér rá a sztorira, hogy a könyv felénél még nem tudni, miről is szól ez az egész.
E kritika íróját évtizedekkel ezelőtt kötelező olvasmány formájában kergették tehetetlen dühbe a szószátyár mondatok és az elfolyó párbeszédek, olvasási szenvedélyét pedig csak úgy tudta megtartani, hogy az olvasónaplót egy azóta elzüllött, életét ma bulvárműsor-vezetőként tengető osztálytársáról másolta le.

Milne, A. A.: Micimackó
Egy enyhén autista medvebocs, egy nemi identitászavarral küszködő malac és egy hiperaktív tigris Walt Disney-kalandjai abból a korból, amikor még nem is létezett a Walt Disney-féle szirupos mesevilág. Itt az ideje, hogy bosszút álljon, amiért gyerekkorában végig hülyének nézték, és azt hitték, hogy idióta mesehősök szánalmas szerencsétlenkedésén szórakozna a legjobban!

Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
Az amerikai polgárháborús történet és Scarlett O'Hara bonyodalmas életének egybefűzése bizonyítja, hogy Margaret Mitchell remekül értett a plágiumhoz, és hogy a könyvespolcán olyan nagy elődök is szerepeltek, mint a Háború és béke és a Hiúság vására. De nemcsak átültette ezeket a XIX. századi Amerikára, hanem rászuszakolta szélsőségesen konzervatív történelemszemléletét és vénlányos romantikus stílusát is. A könyv egyéni rekordjairól se feledkezzünk meg, ebben szerepel a legapróbb lábú főgonosz és a leghosszabb lépcsős jelenet is.

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Akad édesanya, aki kisgyermekével együtt jelölte a legnyomasztóbb ifjúsági regények egyikét. Szó mi szó, nem könnyű a helyes úton tartani a nyiladozó buksikat, ha azt olvassák, hogy ez nyomorhoz és a pusztuláshoz vezet. Ha egyáltalán felfogják, mi az ábra a körtemuzsikával meg a kisködmönnel. Ennél bármelyik Pókember hasznosabb. Külön merénylet, hogy ez a legelső kötelező olvasmány a magyar iskolák többségében, és ráadásul még olvasónaplóban is le kell írni ugyanezt.

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Az írástudatlan szőke nő szerencsésen megtalálta a témáját - önmagát -, de csak miután Bridget Jones megmutatta az utat a női vécébe. A magyar kópia lényegesen humortalanabb az eredetinél, mivel Rácz Zsuzsa rohadt komolyan veszi magát, és feltétlen meg akar menteni egy drogos öcsit is mellékjótettként. Igaz, ez így együtt mégiscsak vicces.

Voltaire: Candide
De tényleg kit érdekelnek még két világháborún és a posztmodernen túl egy báróné jámbor fattyának unalmas, vontatott utazásai, ha az egész oda fut ki, hogy a világ mégsem minden világok legjobbika, ahogy azt Leibnitz, a mára méltán elfeledett filozófus állította? És akkor még nem is beszéltünk a humánerőforrás menedzserek és agrármérnökök által naponta emlegetett végső tanulságról, miszerint "vár ám a munka a kertben". Ha a túlhaladott, közhelyes gondolatokat mégis megbocsátaná a történelmi távlatokra hivatkozva, hát szavazza le a könyvet a minden oldalról áradó filozófushumor miatt, ami csupán annyira vicces, mint a Descartes-összes filológiai jegyzetekkel ellátott kiadása.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Az Index olvasói alighanem egyetértenek a kamarilla Vadkan-hadműveletével, már ami a kiváló katona irodalmi munkásságát illeti. A szigetvári csata története rendkívüli mennyiségű jelölést kapott, feltételezhetően azért, mert mára olvashatatlanná vált, és az akkori háborúk érdektelen iszapbirkózások a modern vívmányokhoz képest. A magyar barokk remeke különben szervesen illeszkedik abba az évezredes divatba, hogy bukott háborúk csatáiból próbálunk borzalmas nemzeti eposzt csinálni, és így sebnyalogatással helyettesítjük a geopolitikát.


A Nagy Szar: Terézanyu (http://www.index.hu 2005-06-30)

Melyik könyvet utálják a legjobban? - tettük fel a kérdést az Index olvasóinak két hete, feltételezve, hogy ahol fény van, ott árnyéknak is kell lennie, továbbá nincsen rózsa tövis nélkül. Nem csalódtunk: ismét az antiszemiták és a nácivadászok bizonyultak a legaktívabbnak. Kertész, Wass, Zrínyi és Goethe a fajansz peremén.

Az Index olvasói szerint a kínálat leggyalázatosabb darabja Rácz Zsuzsa Terézanyuja, és hogy teljes legyen a kép, második helyre került Helen Fielding Bridget Jones-sagájának második kötete. Nőgyűlölet? Vagy talán jobban esik élő embereket rugdosni, mint rég halott szerzőket? Vagy esetleg a klasszikusok patinája homályosította el a könnyű nyári semmiségek világ-, illetve országos sikerét? Vagy csak rajtuk csattant az ostor, mert a többiről csak halkabban merték kimondani, hogy szar? És ki olvassa ezeket a könyveket raklapszámra, ha ennyire rosszak? És ki az az önsorsrontó, aki már a Bridget Jonestól is hányt, aztán ennek ellenére még a Terézanyut is átrágta? Ideje van az önvizsgálatnak.

Az Elfújta a szél harmadik helyezése zavarbaejtő, bár ha az előző feladványnál a nőgyűlöletet gyanúsítottuk, akkor itt fojtott generációs szembenállás lehet a háttérben, ezt a könyvet és filmet ugyanis mindenkinek csak az anyukája szereti. Igaz, ettől még nem kell egyenesen utálni, de úgy látszik, lehet.

Az igazán szép az, hogy negyedik helyen végzett a Sorstalanság. Erre szavaztak a legtöbben, tehát egyesek csak azért nyitották ki az Indexet, talán vissza-visszatérve, hogy jól odaikszeljenek az idegenszívű, csúnya Kertész Imrének, a Nobel-díjasnak, aki nem ad nekünk abból a sok pénzből. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, a tisztelt szavazók zöme ezúttal se tudta, miről is szavaz. De legalább ismét kiderült, jól működik az online antiszemita community, megy az ímél a turánkukacra, irodalomkedvelő magyar felpislant a pálinkából, bajuszt pödör, és jól odapöttyint a fukar zsidónak, és vele együtt az IMF-nek meg a komenistáknak is. Elolvasni meg sose fogja, de nem is neki való.

1. -3,71 Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
2. -3,28 Fielding, Helen: Mindjárt megőrülök
3. -3,14 Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
4. -3,06 Kertész Imre: Sorstalanság
5. -3,03 Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
6. -3,02 Brown, Dan: A Da Vinci-kód
7. -3,01 Wass Albert: Elvásik a veres csillag
8. -3,00 Kármán József: Fanni hagyományai
9. -2,94 Hoffmann, E. T. A.: Az arany virágcserép
10. -2,93 Goethe, Johann W.: Werther szerelme és halála

Ugrunk egyet a listán, mert ide tartozik Wass Albert hetedik helyezése is; bár lényegesen kevesebben mondtak róla bármilyen véleményt, de megint csak okunk van feltenni, hogy ők sem olvasták az inkriminált művet. Ez a jó Kertész Imrében és Wass Albertben, hogy nem is kell őket olvasni, anélkül is meg van mondva róluk, hogy a) szemét zsidó; b) rohatt náci.

Az ötödik helyre került az a könyv, amelynek jelöléséért olvasók százai írtak levelet, színpompás szóképekben festve le, mennyire olcsón úszta meg Zrínyi azzal a vadkannal. A Szigeti veszedelemmel ugye pont az a baj - a fentiekkel ellentétben -, hogy azt viszont muszáj elolvasni, legalább a rövidített kiadást, merthogy kötelező olvasmány. Zrínyi Miklós se nem zsidó, se nem borult agyú székely, de még csak nem is szingli nő, úgyhogy itt végre vegytisztán arról van szó, hogy a könyvét nem bírták elviselni az olvasók.

Dan Brown modern babonagyűjteménye, lám, még itt is csak egy gyönge hatodik helyet kapott, pedig már tekintélyes irodalma van annak, milyen ócska fércmű. Kármán József tákolmánya, a Fanni hagyományai azonban a befektetett munkához képest előkelő nyolcadik helyezést ért el - persze ehhez is az kellett, hogy feladják kötelező olvasmánynak.

Kilencedik, utolsó előtti Hoffmann Arany virágcserepe, holott a jelölések arra utaltak, akár első is lehet. Érdekes, hogy ez a könnyed LSD-látomás ilyen felháborodást csalt ki a nagyközönségből, de hát a magyar hordák nyilván a Bika jegyében rohanták le a Kárpát-medencét, ezért nem vevők a szabad asszociációkra és a szárnyaló hallucinációra. A tizedik helyen végül, talán hasonló okokból, Goethe Werthere sírdogál, ami arra még éppen elegendő, hogy ismét felhívjuk a figyelmet erre az idegesítően torz romantikus nyálcsomóra, valamint arra, hogy Goethe ennél csak sokkal jobbakat írt, és azokat melegen ajánljuk.

Amit pedig egyszerűen nem lehet, vagy legalábbis nem ajánlatos utálni ebben az országban, az a Micimackó. Tény, hogy a könyvben Micimackó egyszer sem szart.

Ami ezen kívül nem ajánlatos: könyveket versenyeztetni egymással, ennek örvendezni, aztán meg felháborodni azon, hogy ha a legjobb könyvet keressük, akkor logikusan megtaláljuk a nem annyira jót is. Aztán a viszonylag gyöngét, majd az elég ócskát, és végül íme: A Nagy Szar.

[Vége]
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
A piszkos tizenkettő
(http://www.origo.hu/programajanlo/20050629nagykonyv.html 2005-06-29)

A Nagy Könyv tizenkét döntősén morfondírozva egy sor következtetést vonhatunk le, mindenképpen figyelemre méltó például, hogy a tucatból kilenc könyv ifjúsági vagy meseregény, de legalábbis még az általános iskolában kötelező nyári olvasmány. Ahelyett azonban, hogy egy szavazás nyomán újraértékelnénk az ország kulturális jövőképét (csak a gyermekek olvasnak; csak a gyermekek szavaznak; gyermeklélek a magyar...), olyat teszünk, amire eddig még senki sem gondolt: a Bookline jóvoltából odaadjuk az egészet ajándékba. Játsszon velünk, és nyerje meg Magyarország tizenkét legkedvesebbnek választott könyvét - egyben.

Kegyetlen antiutópia, újkori mitológia, koravén kisgyerek

George Orwell: 1984

Orwell utolsó, közvetlenül a második világháború után - és hatása alatt - írt regényét megnyugvás lenne antiutópiaként olvasni. Az igazság azonban az, hogy a történelem meghamisítása, a hároméves tervek kényszerítő ereje, az ellentmondások kötelező érvényű elfogadása (a háború: béke; a szabadság: szolgaság; a tudatlanság: erő), vagy akár a propaganda intézménye és a Nagy Testvér intenzív jelenléte messze nem Orwell fejéből kipattant gondolat, mindre találunk megvalósult példát a huszadik század történelméből. Mindez persze már a múlt, nyugalomra azonban semmi ok, hiszen míg az 1984 keletkezésekor a sztálinista totalitárius rendszer és a hitleri diktatúra közeli emlékére adott válasz volt, addig egy mai olvasatban egyértelműen a fogyasztói társadalom sajátosságaira ismerünk benne. Másképpen: egy felülről irányított diktatúra és az alulról feltörő konzumfilozófia meglepően hasonló társadalmi tüneteket képes produkálni. És jó, ha erre a tévét bambulva is emlékezünk néha.

John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura

Persze mondhatnánk, hogy a regény - mert A Gyűrűk Ura egy regény, és nem trilógia, ezt maga a szerző is számtalanszor hangsúlyozza - hallatlan népszerűségét a Peter Jackson rendezte filmváltozatnak köszönheti, s ekképp került be a legjobb tizenkettő közé. A könyv történetét nézve azonban kiderül, hogy szinte első megjelenése óta korunk egyik legkedveltebb irodalmi műve - brit és amerikai közvélemény-kutatásokon rendszerint csak a Biblia előzi meg népszerűség tekintetében, és a Nagy Könyv angliai eredetijén, a Big Read-en is A Gyűrűk Urá-t hozták ki elsőnek. A regényben szinte minden generáció és társadalmi réteg megtalálta saját értékeit: többek között a hatvanas évek polgárjogi aktivistái, a zöldek, a hippik, a New Age hívei, de még a brit munkáspárt támogatói is saját eszmerendszerük megerősítését olvasták ki a műből, ekképpen szembehelyezkedve Tolkien eredeti szándékával, aki a mai napig tagadja, hogy a regény bármire is allegória lenne. Az egykori oxfordi nyelvészprofesszor csak egy legújabb kori mitológiát szeretett volna alkotni, a hozzá tartozó nyelvekkel, vallásokkal, panteonnal, miegymással. A nagy igényű vállalkozás persze nem mentes az áthallásoktól (többek között a kelta, skandináv és germán néphagyományok is visszaköszönnek a regényfolyamban), de a gyűrűben az atombomba szimbólumát látni azért talán mégiscsak túlzás.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A koravén gyermekek mindig szomorúak és magányosak, viszont legalább szórakoztatóak - egy a szórakoztatóipar számtalan farkastörvénye közül. Saint-Exupéry kegyetlen meséje a mellőzöttségről, a meg nem értettségről, a moralizáló és etikusan cselekvő egyén egyedüllétéről szintén erre a tételre, a bennünk lakozó gyermekre épít. A kis herceget mégsem lehet leírni egyszerű hatásvadász fabulaként, s ez éppen a benne fellelhető egyszerűsítések, sarkítások miatt van így.

A katekizmus módszertanát kölcsönző kérdés-válasz mintának, illetve a keleti bölcseleti gondolkodásban oly népszerű tanmese formának köszönhetően A kis herceg olyan problémafelvetésekről szól közérthető módon, melyekre sokszor még az egzisztencialisták is csak több száz oldalban tudtak válaszolni. Persze a sokadik bolygó után a történet egyre inkább egy szirupos közhelyfolyamra kezd hasonlítani, főleg, ha igazán komolyan vesszük az emlékkönyvbe illő szellemi útravalót. Tartsuk hát észben: A kis herceg csak egy ártatlan mese, s mint ilyen, akár szép is lehet.

A Sátán Moszkvában, belépő az irodalomba, romantikus lányregény

Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita

A Sátán Moszkvában, ma talán hasonló címmel jelenne meg Bulgakov legnagyszerűbb regénye, mely tizenkettes listánk túlzás nélkül legirodalmibb darabja, egyben a Száz év magány és az 1984 mellett a kevés "felnőttregény" egyike. Társai kivétel nélkül ifjúsági vagy gyermekkönyvek, többnyire az iskolában kötelező irodalom vonzásköréből. A második világháború előestéjén íródott A Mester és Margarita csak a sztálini diktatúra nyílt bírálatával párhuzamosan válhatott hivatalosan is ünnepelt, katekizált kötetté, mely pillanatok alatt emelkedett a világirodalom legnagyobbjai közé. Addig semmilyen formában nem jelenhetett meg ez a bürokrácia abszurditását, az irodalmi élet - vagyis inkább annak tagjainak - silányságán keresztül a társadalom sírnivalóan nevetséges állapotait is szemléltető könyv, melynek központjában véletlenül sem a társadalomkritika áll. Hogy mi is áll a középpontban, hogy is kellene-lehetne értelmezni ezt a zseniálisan egyedi regényt, azon öldöklő viták folytak már megjelenése után közvetlenül - legközelebb talán mégis akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: nincs ilyen. Az olvasók legnagyobb megelégedésére nincs egyszerűen leleplezhető központi cselekménysora sem: egyszerre játszódik a Sátán által egyre kiszámíthatatlanabbul gonosszá tett Moszkvában, a történelmi Izrael földjén és egy teljesen szimbolikus térben. Szépsége, mélységes embersége, tökéletesre csiszolt nyelvezete, időn túli, örök témái méltán emelnék a lista élére is akár.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Megkerülhetetlen általános iskolai klasszikus, az a fajta, melyet az ember zsongó fejjel a pad alatt olvas. Mondhatni, A Pál utcai fiúk a tökéletes választás, ha megfelelő belépőt keresünk gyermekünknek az irodalom világába: van benne bajtársiasság, összetartás, árulás, hősiesség, háború, csupa olyan eszme, melyek a legnagyobb modern regényeket hívták életre. Mindezt persze megfelelően gyermeki világ öleli körül, a grund védelmezése, az összetartozás élménye amúgy is olyan kaland, melyre a legtöbb gyermek vágyik. A regény ugyanakkor van annyira veretes, hogy a képeskönyvek után az első nagy vállalkozás lehessen egy kezdő olvasó számára, az első olyan kihívás, mely meghozza az utolsó oldal diadalát, azt a sikerélményt, melyet egy történet lezárultával érzünk általában. Valljuk be: ha kora kamasz éveinkig nem olvastuk A Pál utcai fiúk -at, utána már nem is fogjuk. Persze a rengeteg adaptációnak, színházi feldolgozásnak és filmváltozatnak köszönhetően mindenki ismeri Nemecsek és a többiek történetét, de maga a regény csak egy bizonyos - meglehetősen korai - életszakaszunkban működik igazán. Az einstand miatt rettegni, Csónakos maflaságáért lelkesedni vagy Bokára felnézni felnőtt fejjel már nem lehet.

Szabó Magda: Abigél

Ha lehet egy tippünk, Szabó Magda bizonyára nem ezt a kötetét választotta volna az indulók közé. Az ajtó vagy a Für Elise bekerülése minden bizonnyal olyasfajta elismerés lett volna, melynek legtöbbet fordított írónőnk is jobban örült volna. Ha lehet egy másik tippünk: az Abigél valódi népszerűségét nem a könyv, hanem a Zsurzs Éva rendezte fekete-fehér film hozta el. A főszereplő diáklányt alakító Szerencsi Évába generációk voltak szerelmesek, de a szereposztás amúgy is pazar volt: Garas Dezső, Ruttkai Éva, Básti Lajos, hogy csak néhányat említsünk.

A film is, könyv is decens ifjúsági darab. A második világháború zűrzavara elől a magas rangú tábornok lányát a távoli zárdába menekíti - a világi élethez szokott Georgina persze nehezen illeszkedik be a zárt világba. Az értelmetlenül kemény iskolavezetés okozta viszontagságok mellett persze beszivárog a külvilág is, akadnak váratlan segítők a tanárok között, ellenlábasok a diákok és gonosz csábítók a megváltóknak véltek között is. A történet nagy misztikuma az iskola kertjében álló szobor: Abigél, akinek korsójába a növendékek gyakorta csempészik kívánságaikat, híve annak erejében. Abigél valóban segít is, s a segítség gyakorta váratlan formában érkezik.

Kosztümregény, Dobó megmentése, könyveket a gyerekszobába

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai Az arany embere a kötelező irodalom egyik mintapéldánya, az a klasszikus romantikus történelmi regény, amit szinte minden maturált elolvasott. A történet, mint a szerző szinte minden regénye, egy különleges adottságokkal rendelkező, korabeli társadalmi szuperhős köré épül, kinek minden vállalkozását siker kíséri, folyamatosan emelkedik a társadalmi ranglétrán, és vagyona is egyre csak gyarapszik. Hiba csak, hogy mindehhez a kezdőtőkét tisztességtelenül szerezte, s hogy a teljes élethez mindezen siker kevésnek bizonyul. Tímár Mihálynak rá kell találnia boldogságának szigetére, hogy valahol otthon is lehessen az őt ünneplő világban. Ott, elfogadva azt, hogy ő sem több, mint ember, találhat csak megnyugvásra egy egyszerű, de szerető lány oldalán. Mai szemmel olvasva Az arany ember meglehetősen egyszerűcske jellemábrázolása már eleve kosztümös darabbá merevíti azt. Mint ahogy az egy romantikus regénytől nem is olyan szokatlan, a szerepek egyszerűek, mint a mesékben. A gonosz a végletekig gonosz, a szép egyszerű és tiszta, a kereskedők bármilyen aljasságra képesek, az egyetlen cizelláltabb jellem a főhős Tímár Mihály. A könyv népszerűségéhez nyilván hozzájárult a belőle készült film, melyet a magyar film hőskorában forgattak többek között Gobbi Hilda, Latinovits, Csorba András és Komlós Juci szereplésével.

Gárdonyi Géza: Az egri csillagok

Szintén egy nyári kötelező olvasmány, melyre azért nyugodt szívvel nem aggatnánk a történelmi regény jelzőt: Az egri csillagokban feldolgozott tagadhatatlan történelmi tények mellett jelentős szerephez jut az a fiktív cselekményszál, mely Bornemissza Gergely életét mutatja be. A regény népszerűségét minden bizonnyal éppen a valóság és képzelet megfelelő keveredése magyarázza, nem véletlen, hogy a szerző A láthatatlan ember-t kivéve - mely hasonló tematikára épül - nem tudta felülmúlni a mű sikerét. Ettől azonban még Az egri csillagok vitán felül az az ifjúsági regény, melyet minden hazánkfia ismer - legalább hallomásból -, Dobó István és várvédői olyannyira mélyen élnek a magyar lélekben, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: a diadalmas 1552-es ostrom után bő negyven évvel, 1596-ban a török szinte elenyésző erőfeszítéssel elfoglalta a várat, és ki sem mozdult onnan 1687-ig, amikor is a Habsburgok vették át az irányítást az erőd felett. Mint ahogy az sem széles körben tudott tény, hogy 1569-ben Miksa császár felségárulás gyanújával letartóztatta Dobó Istvánt, akit csak egy hűségnyilatkozat ellenében engedtek ki a tömlöcből. Egyszóval Gárdonyinak nem kevesebbet köszönhetünk, mint hogy a regényen keresztül Dobó után nyúlt, és visszarángatta a kapitányt az őt megillető helyre, a magyar vitézek arcképcsarnokába. Persze hazánk amúgy sem szűkölködik a mitikus erejű népi hősökben, de legendát teremteni a huszadik században - a regény 1901-ben jelent meg - mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény.

Joanne Kathleen Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

A hetekben jelenik meg a Harry Potter-sorozat hetedik része, akárhogy is számoljuk, a hisztéria lassan hatodik éve töretlenül tombol. Szakértő általános iskolások szerint a második rész, a Harry Potter és a Titkok Kamrája sokkal izgalmasabb, olvasmányosabb, sőt, irodalmi értékekben is jóval gazdagabb, mint a sorozatindító kötet vagy bármelyik további folytatás, de hát a Potter-univerzumnak mégiscsak az első rész a letéteményese, a francia és klasszika filológia szakon végzett írónő itt üti meg azt az alaphangot, mely, mondjuk ki nyugodtan, új zsánert indított útjára. Hiába tiltakoznak a megrögzött fantasy-rajongók, hogy Roxfort bestiáriumában egyetlen új lényt nem találni, hogy a varázslótanoncok világában semmi olyan nincs, ami ne szerepelt volna a tucatjával megjelenő - és a maguk szűkebb olvasóközönségében szintén kultikus státust élvező - fantasyregényekben, az igazság az, hogy J. K. Rowling egy zseniális újítást azért mégis eszközölt.

Felfedezte, hogy ha az évtizedes múltra visszatekintő fantasy- és a még régebbi hagyományokkal rendelkező kalandregények eszköztárából eltávolítja az erőszakot - ami azért valljuk be, fontos része a szerepjátékok fikciós birodalmának -, akkor a regényfolyamot szabadon beviheti a gyerekszobába, azaz már az alsótagozatosokat elbűvölheti egy olyan képzeletvilággal, melybe eddig rendszerint csak kamaszként lépett be az olvasni vágyó fiatalság. Ez a fogás pedig mindenképpen figyelemre méltó egy olyan korban, amelyben többnyire a kulturális cikkek is csak erőszakkal telítve adhatóak el - bár állítólag a főhős az utolsó részben maga is életét veszti. Mielőtt azonban ítéletet mondanánk, várjuk ki, hogy Harry Potter feláldozása dramaturgiai vagy kereskedelmi fogásnak bizonyul-e.

A taoista medve, spirális regényforma, vissza a természetbe!

Alan Alexander Milne: Micimackó

Mi lehet az oka annak, hogy a nyugati bölcselet még az átlagnál egy picivel filozofikusabb játékmackóból is képes taoista mestert kerekíteni? Miért van az, hogy kétségkívül beteg társadalmunk közgondolkodásában a szerencsétlen Malacka az etnikai, vallási és szociális kisebbségek, az elnyomottak védőszentje lesz, a kedélybeteg Füles pedig a depressziósok, kábítószerfüggők, alkoholisták örök vesszőparipája arra, hogy tessék, bizony az ő nyavalyájuk is legitim. A Micimackó nem egy bonyolult könyv, mégis mintha folyton elmennénk a lényeg mellett. Először is szeressük Karinthy Frigyes remek fordításáért - mely nem is kevesek szerint egy csapásra hungarikummá teszi a Micimackó-t, lévén, hogy a könyv csak magyarul élvezhető a maga teljességében -, aztán ne feledjük Ernest H. Shepard kedves illusztrációit a Disney-birodalom ellenében, és végül tartsuk észben, hogy Milne eredetileg azért írta a lusta-buta mackó meséjét, hogy segítsen felnyitni szokatlanul zárkózott gyermeke szemét bizonyos dolgokra. Ezek lehetnek olyan fogalmak, mint a világgal történő kibékülés, alapvető derűlátás, esetleg a barátságért hozott áldozatok, a könyvet azonban nem véletlenül úgy írták meg, hogy egy hatéves gyermek is megértse. Másképpen: ha esetleg újraolvasnánk, a freudi lélekanalízissel szemben inkább Micimackó tagadhatatlan humorát részesítsük előnyben.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Kérdés nélkül a világirodalom legegyetemesebb családregénye, pedig ebben a műfajban azért kipróbálta már magát egy-két óriás: Thomas Mann és Salman Rushdie mellett Nádas Péter és Esterházy Péter jut eszünkbe hirtelen. Amellett, hogy különösebb képzelőerő nélkül is magunkénak érezhetjük egy nevenincs dél-amerikai falu, Macondo lakosainak sorsát és problémáit, mindezt ráadásul öt generáción keresztül, roppant fontos újításokat köszönhetünk a Száz év magánynak. Soha nem látott teljességében mutatkozik meg a spirális regényforma - a történések folyamatosan önmagukba fordulnak vissza, egy kicsit eltérés azonban mindig akad, ez pedig lehetővé teszi, hogy az önismétlés mellett beszélhessünk kezdetről és végről is. Vélhetően a szélesebb olvasóközönség kimutatható része a regény kapcsán hallott először az obskúrusnak tetsző mágikus realizmus irányzatáról, vagy hogy egy tágabb kategóriát vegyünk, magáról az irodalmi posztmodernről. Mindenekfelett azonban ott van a magány, mely a huszadik század talán legihletettebb témája, s melyet Musil, Sartre, Proust és Kafka már olyan mértékben szedett ízeire, hogy nem gondoltuk volna: létezik egy kevésbé direkt, egy kevésbé befelé forduló, egy kevésbé önmarcangoló magányábrázolás is. Mindennek ellenére Márquez fogalmazza meg a legegyértelműbben, hogy a magány nem lelkiállapot, még csak nem is a létünket befolyásoló sorsfordulat, hanem egész egyszerűen választás, a modernen túli ember talán egyetlen fontos választása.

Fekete István: Tüskevár

Újabb feledhetetlen nyári olvasmányélmény, ezúttal Rousseau Emil, vagy a nevelésről című alapművének szellemében. Persze vélhetően Fekete István nem a francia felvilágosodásra kívánt kései választ intézni a regénnyel, de tagadhatatlan, hogy Matula bácsi személyében a vissza a természethez jóra nevelő didaktikussága is testet ölt. Bütyök és Tutajos fejlődésregénye végigkíséri, hogyan lesz a két nagyvárosi fölényeskedőből alázatos természetjáró, de az öreg pákász egy sor olyan dologra is megtanítja a vakációzó fiatalokat, melyek otthon, a városban is hasznukra válnak majd.

Az öreg megmutatja, hogy kell leküzdeni a nehézségeket, hogyan kell észrevenni a szépet, hogyan kell komoly felnőtté érni úgy, hogy közben mégis kivonjuk magunkat a társadalom visszásságai alól. Egy sor olyan üzenet, melyet még ma is érdemes megszívlelni, s ha ahhoz nem kapunk is kedvet, hogy a berek sokszor embertelennek tűnő körülményei között verjük el a nyári szünetet, nagy lelkesültségünkben még mindig hátraszaladhatunk a kertbe, hogy hallgassuk, hogyan nő a fű. Kipróbáltan boldog elfoglaltság.


Negyven év börtön
http://boruljunknagyot.blog.hu/2008/01/24/negyven_ev_borton
2008-01-24

És akkor fogta magát egy csomó okos ember, irodalmárok, kritikusok meg hasonló paraziták, oszt' összedugták a buksijukat. Mert mégsem járja az, hogy míg ők mindenféle ösztöndíjakból meg pályázati pénzekből kénytelenek tengődni, a zírók, akik tulajdonképpen az ő segédmunkásaik – lévén, hogy mást sem csinálnak, csak alapanyagot szállítanak nekik – betegre keresik magukat a firkálmányaikkal. Összehoztak hát ők is egy könyvet, jó vastagot, amiben ez a sok okos ember elmagyarázza a sok buta embernek, hogy melyik az az 1001 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, mielőtt beadja a kulcsot.

Tudom én, hogy egy ilyen listát nem lehet teljesen objektív alapokon létrehozni, de ha már a világirodalomról beszélünk, hol van a Micimackó, bazmeg?! Hol van Boris Vian, Mika Waltari, Eric Knight és még sokan mások? Miért kell erőltetni az Ulysses-t, ha borzalmasan rossz, és Kafka regényeit, amikor azokat durva személyiségzavarok nélkül lehetetlen befogadni? Miért kell felsorolni Douglas Adams egyéb műveit, amikor világosan látszik, hogy nem tudott túllépni a Galaxison, és önmagát másolta? Hagy ne olvassam végig a Sorstalanságot, jó? Hiába kapott Nobel-díjat, nálam tíz oldal után kiköltözött a vécébe (bukásra esélyes könyveket kizárólag szarás közben olvasok), és az öreg pedofil halászra sem vagyok kíváncsi, hiába kötelező olvasmány! A listán szerepelnek olyan könyvek, amiket csak néhány éve adtak ki. Ez viszont már konkrét üzleti csalafintaság (reklám), mert idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, mi az irodalom, mi nem.

Havi két könyvvel számolva a futamidő cirka negyven év. Inkább a halál, de tényleg.

Azt elismerem, hogy a lista jó része teljesen korrekt, de ez valami általános műveltségi maszlag, az élet pedig nem egy hatalmas gimnázium. Tessék csak halál ismeretlen írókat olvasni, olyan könyvet, aminek nagyon szép, netán szörnyű ronda a borítója, vagy akár a kuka mellett talált rongyos füzetecskét. Ezek azok, amik nagy meglepetést okozhatnak a Kedves Olvasónak.

Lotterfeld Boholy


Itt a legjobban utált klasszikusok listája
http://konyves.blog.hu/2008/06/25/itt_a_legjobban_utalt_klasszikusok_listaja
2008-06-25

A Times Magazin kritikusai érdekes kezdeményezésbe fogtak: a megszokott listák helyett, amelyekben általában szép sorjában összegyűjtik a folyóiratok, hogy mik a kedvenc regényeik, vagy mely könyveket ajánlják az olvasók figyelmébe most azokat a könyveket gyűjtötték össze, amelyeket a leginkább utálnak.

Első körben azokat a klasszikusokat sorolták fel, amelyeket mindenki fontosnak tart, és sznob társaságokban hosszas elemzésbe lehet róluk bocsátkozni, ám valójában az olvasóknak nemhogy kellemes vagy legalább tanulságos olvasási élményt jelentenek, hanem az ember egyre idegesebb lesz az olvasásuktól.

A Times cikkének címe is tanulságos, hiszen szerintük ezeknek a könyveknek a legjobb, az lenne ha szépen elégnek, másra úgysem érdemesek. A Times kritikusa, Rod Liddle szerint már akkor tudta, hogy sosem fogja Anthony Powell könyveit olvasni, amikor először meghallotta, hogyan ejti a szerző a saját nevét. Emellett szinte fizikai fájdalmat okoznak neki az angol marxista irodalom darabjai, amelyeken húszas éveiben rágta át magát. Sokaknak Robert Pirsig klasszikusa, a Zen és a motorkerékpár-ápolás művészete jelentett hasonló szenvedéseket, de John Fowles, Rushdie, Hesse, Robbe-Grillet, Sartre és Cervantes is előkelő helyen végeztek a valaha írt legrosszabb regények listáján.

Második körben a Times saját kritikusait és írókat kért meg, hogy sorolják fel legutáltabb könyveiket. Peter Kemp, a Sunday Times irodalmi szerkesztője bevallotta, hogy Dosztojevszkij egyenesen rémálmokat okozott számára, és nem azért, mert annyira hatott rá az író művészete. Kollégája, Andrew Holgate számára Martin Amis művészete a befogadhatatlan, nemcsak hogy ki nem állhatja, ahogyan bemutatja a viktoriánus Angliát, hanem minden sorából érződik az apjának, Kingsley Amisnak való való görcsös megfelelni akarás is. A szerkesztők rémálma még Ian McEwan Vágy és vezeklése és Doris Lessing Az arany jegyzetfüzet című könyve, az előbbi azért mert háromszáz oldal után az olvasó rájön a könyvnek kétféle befejezése lehet, ez pedig a szerkesztőt már John Fowles A francia hadnagy szeretője című könyvénél is mindennél jobban idegesítette. Doris Lessing regénye, amelyet máig szinte legfontosabb művének tartanak, azzal verte ki a biztosítékot a Times szerkesztőnőjénél, Susannah Herbertnél, hogy szimplán olvashatatlannak tartja a hatszáz oldalas szövegfolyamot. Virginia Woolf két könyvével is felkerült az utált regények listájára, a Hullámokat azért nem kedvelik, mert megtestesíti mindazt, amilyennek egy regénynek nem szabadna lennie, és az olvasása után úgy érezhetjük magunkat, mintha hosszú órákat töltöttünk volna el egy nagyhangú, szószátyár öregasszony mellett egy Ausztráliába tartó repülőn, John Carey, a Sunday Times vezető kritikusa pedig az Orlandóról jelentette ki, hogy nem más mint a angol irodalom önimádó kiszipolyozása a Bloomsbury-csoport által, amelyet szerencsétlen módon ráadásul Woolf átmenetileg "megzápult" agyán szűrtek át. Szerinte hányászacskó kíséretében kellene árusítani a regényt. Természetesen maguk a kritikusok sem értettek egyet mindenben, hiszen például Woolf esetében voltak, akik pont az Orlandót dicsőítették.


Holló a hollónak
http://hvg.hu/panorama/20080626_time_a_legrosszabb_konyvek_coelho.aspx
2008-06-26

A világ legrosszabb könyvei

A Times kíváncsi volt, melyik könyveket utálják a legjobban az olvasók, megkérdezett hát néhány szakértőt. Könyvekről persze nehéz „objektíven” beszélni. Sokszor maga a mű témája, a történet katasztrofális, miközben a regény jól van megírva. Rushdie, Coelho, Doris Lessing vagy Virginia Woolf se tetszhet mindenkinek. És nem is tetszik.

A felkért ítészek (szerzők, szerkesztők) szerencsére tudják, hogy az olvasó leginkább szórakozni akar, és a kérdésre elsősorban nem szakértőként válaszoltak.

Ian Rankin író, akinek magyarul is több könyve jelent már meg (a legfrissebb például a Sötét jelen), egy nemzetközileg csodált szerző könyvét nem bírja: a lovaggá is ütött Salman Rushdie Az éjfél gyermekei című könyvét tízszer is elkezdte, de nem volt képes túlvergődni az első tíz oldalon. Nem emlékszik pontosan, mi volt az ok, de érdekes módon a Times olvasóinak jelentős része egyetértett Rankin véleményével. Rankin szerint A Gyűrűk ura sem egy nagy durranás, felnőtt fejjel nem sok örömöt talált benne, letette az első harminc oldal után. A brit író bátran ajánlja másoknak is ezt a megoldást, meggyőződése, hogy nem muszáj befejezni egy könyvet, ha nem tetszik – és milyen igaza van.

A klasszikusok mellett a sikerkönyvek is megkapták a magukét: Aminatta Forna írónő az Afrikai szeretők című darabot húzta le jó alaposan. „Jobb lenne, ha átneveznék Egy szexturista vallomásaira, mivel egy német turista rémes és tanulság nélküli megszállottságát mutatja be, amit egy afrikai harcos iránt érzett. (...) Szépen eljátszik a nemzeti sztereotípiák garmadával, és persze vonzó lehet bizonyos nyugati nők szexuális fantáziája számára, ahogy azt gyakran látjuk megvalósulni Gambia vagy Jamaica tengerpartjain” – kelt ki Corinne Hofmann könyve ellen Forna. Ezzel együtt még filmet is csináltak a regényből.

India Knight írónő, akinek a neve szintén ismerősnek csenghet a magyar olvasóknak (Szex, pasik, gyötrelmek; Miért nem tudok bepasizni?), egy díjnyertes könyvet pécézett ki magának. Ben Okri megkapta a neves Booker-díjat The Famished Road című alkotásáért, de Knight kétségbe vonta, hogy valaha valaki is végigolvasta volna a könyvet. A csípős nyelvű írónő szerint, ha a 12 éves fia ilyesmiket produkálna, lenne egy szava a gyerek irodalomtanárához.

Egy másik tömjénezett könyv is felkerült a legrosszabbak listájára: Ian McEwan Vágy és vezeklés című szerelmes regényét sokan remekműnek tartják, de Helen Hawkins szerkesztő szerint erről szó sincs, éppen az ellenkezője az igaz. A kritika summáját illetően egyetértünk az ítésszel, érveink mégis különböznek Hawkins-éitól. Ő ugyanis velünk ellentétben képes volt átrágni magát a mániákus aprólékossággal megírt leírásokon, a szereplők idiotizmussal határos viselkedése sem dühítette fel, csak a meglehetősen alternatívra sikerült befejezésnél érezte magát elárulva, és az író felelősségét meg hasonló magasztos dolgokat emlegetett. Szerintünk még a vége volt a legjobb a könyvben, de hát ízlések és pofonok, tudják.

A felsoroltakon kívül megkapta még a magáért Virginia Woolf, D. H. Lawrence, mindkettő többszörösen is, de Dosztojevszkijt és Henry James-t sem kímélték. Doris Lessing friss Nobel-díjas egyik könyvét is lehúzták, de nem kell aggódnia, mert a nagy klasszikus, Dickens sem mindenki számára óriás. És persze Paulo Coelho sem maradhatott le a listáról. Nem ez az első alkalom, hogy egy kritikus kétségeket fogalmaz meg a közönség kedvencével kapcsolatban; nem mintha ez megingatná Coelho vezető státuszát a könyvpiacon.
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
VITA AZ INTERNETEN A VALAHA VOLT LEGJOBB KÖNYVRŐL
http://eleverege.blog.hu/2016/06/04/top10konyvesen
2016-06-04

Vérre menő vita indult arról, hogy melyik a valaha volt legjobb könyv.

"Vannak, akik középszerűnek születnek, vannak, akik elérik a középszerűséget, és vannak, akik nyögnek a középszerűség lármájában." - A 22-es csapdája.

A Reddit.com vitát indított. Szokott ilyet. Valamiért nekem az ilyen "valaha volt" és szubjektív kérdésekről az előbbi idézet jutott eszembe. A mostani apropója a walesi Hay Festival.

A jelenlegi állás szerint a következő 10 mű van versenyben. Lehet, hogy inkább az alábbi top10-es listáról jutott eszembe a 22-es csapdája? Lássuk mi van még:

1. Norton Juster: The Phantom Tollbooth (1961)
2. Patrick Rothfuss: A szél neve (2007)
3. George Orwell: 1984 (1949)
4. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (1979)
5. Joseph Heller: A 22-es csapdája (1961)
6. John Steinbeck: Édentől keletre (1952)
7. Markus Zusak: A könyvtolvaj (2005)
8. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (1960)
9. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak (1966)
10. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969)

Az első helyen álló The Phantom Tollbooth-nak még nincs magyar kiadása. A történet egy Milo nevű fiú történetét meséli el, ami főleg az Alice Csodaországbanhoz és az Oz, a nagy varázslóhoz fogható. A másik kilenc mű megjelent magyarul is. A lista teljesen vegyes. Minden olvasóközönség igényét tükrözi, de azt kijelenteni egy tíz könyvet tartalmazó listáról, hogy a világ legjobbjainak gyűjteménye, nyilván relatív.

Írta: sajtosstangli
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
MINDEN IDŐK LEGTÖBB NYELVRE LEFORDÍTOTT KÖNYVEI
http://konyvtacsko.blog.hu/2016/10/28/nemzetkozive_lett_az_irodalom
2016-10-28

Íme, a Wikipédia - politikai és vallási röpiratok nélküli - listája:

Szerző Kötet Fordítások száma

Carlo Collodi: Pinocchio >260

Antoine de Saint Exupéry: The Little Prince 253

Lewis Carroll: Alice's Adventures in Wonderland 174

Hans Christian Andersen: Andersen's Fairy Tales 153

Jules Verne: Twenty Thousand Leagues Under the Sea 148

René Goscinny & Albert Uderzo: The Adventures of Asterix 112

Watch Tower Society: The Greatest Man Who Ever Lived 111

Philipp Winterberg: Am I small? 110

Hergé: The Adventures of Tintin 96

Thomas a Kempis: The Imitation of Christ 95

L. Ron Hubbard: The Way to Happiness >70

Thor Heyerdahl: The Kon-Tiki Expedition: By Raft Across the South Seas >70

Astrid Lindgren: Pippi Longstocking 70

J. K. Rowling: Harry Potter 68

Paulo Coelho: The Alchemist 67

Mark Twain: The Adventures of Huckleberry Finn 65

George Orwell: Nineteen Eighty-Four 65

Elias Lönnrot: Kalevala 61

Anne Frank: The Diary of a Young Girl 60

Orhan Pamuk: My Name Is Red 60

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes 60

Jostein Gaarder: Sophie's World 59

Jaroslav Hašek: The Good Soldier Švejk 58

Jaerock Lee: The Message of the Cross 57

Henrik Ibsen: A Doll's House 56

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis >50

Johanna Spyri: Heidi 50

Per Petterson: Out Stealing Horses 50

Rick Warren: The Purpose Driven Life 50

Chinua Achebe: Things Fall Apart 50

Miguel de Cervantes Saavedra: El Ingenioso Hidalgo Don Quijote de la Mancha 48

Ivo Andrić: The Bridge on the Drina 47

Axel Munthe: The Story of San Michele >45

Albert Camus: The Stranger 45

Eric Carle: The Very Hungry Caterpillar 45

Dan Brown: The Da Vinci Code 44

Tove Jansson: The Moomins 43

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby 42

Khaled Hosseini: The Kite Runner 42

J. R. R. Tolkien: The Hobbit 40

Dick Bruna: Miffy 40

Michael Bond: Paddington Bear 40

Imre Madách: The Tragedy of Man 40

Camilo José Cela: The Family of Pascual Duarte 39

George R.R. Martin: A Song of Ice and Fire 39

Asne Seierstad: The Bookseller of Kabul 38

E.O. Chirovici: The Book of Mirrors 38

Albert Sánchez Pinol: Cold Skin 37

Ismail Kadare: The General of the Dead Army 37

Patrick Süskind: Perfume 37

Thiruvalluvar: Tirukkural 37

Milorad Pavić: Dictionary of the Khazars 37

Lucy Maud Montgomery: Anne of Green Gables 36

Haruki Murakami: Norwegian Wood 36

Gabriel García Márquez: Cien Anos de Soledad > 35

Charlaine Harris: Dead Until Dark 35

Jaerock Lee: My Life, My Faith 35

Helen Beatrix Potter: The Tale of Peter Rabbit 35

Tetsuko Kuroyanagi: Totto-chan, the Little Girl at the Window 35

Tim LaHaye and Jerry B. Jenkins: Left Behind 34

Merce Rodoreda: The Time of the Doves 34

Eckhart Tolle: The Power of Now >33

Orson Scott Card: Ender's Game 33

Valerio Massimo Manfredi: Alexander Trilogy 32

Margaret Mitchell: Gone With the Wind 32

R. L. Stine: Goosebumps 32

Thomas Mann: Buddenbrooks 30

Blue Balliett: Chasing Vermeer 30

Stieg Larsson: Millennium Trilogy 30
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
HOGYAN BESZÉLJ OLYAN KÖNYVEKRŐL, AMIKET NEM OLVASTÁL
http://konyves.blog.hu/2012/08/03/hogyan_beszelj_olyan_konyvekrol_amiket_nem_olvastal
2012-08-03

Kerültél már kínos helyzetbe olyan könyv miatt, amit nem olvastál? Adunk pár tippet, hogy ez többé ne fordulhasson elő! Irodalmi kiskáténk kezdő bölcsészeknek.

Vannak könyvek, amiket már ezerszer tartottunk a kezünkben, bőszen esküdözve, hogy ez lesz a következő. Ígéretünk akkor jut legközelebb eszünkbe, amikor az a bizonyos következő könyv szóba kerül. Ilyenkor jobb híján hallgatunk lehajtott fejjel, és azt kívánjuk, bárcsak hozzá tudnánk szólni a témához. Most kiborítjuk az irodalmi csontvázakat a szekrényből, és úgy teszünk, mintha. Íme tíz könyv, amiről mindenki beszél, de kulturális jelentősége nagyobb, mint olvasótábora. Elmondjuk, mit kell tudnod, hogy túléld a kellemetlen perceket. A lelkiismereted megnyugtatására azonban jobb, ha elolvasod őket!

A témáról Peter Bayard, a Sorbonne irodalom professzora írt könyvet, Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? címmel.

James Joyce: Ulysses


Bólogattál már szorgalmasan, amikor valaki az Ulyssest hozta fel egy társaságban? Akkor most adunk hozzá egy kis puskát. 1998-ban első helyre került a Modern Library listáján, ami a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regényét rangsorolta. Cselekménye párhuzamot mutat Homérosz Odüsszeiájával, bár a trójai háború hősének utazása helyett egy átlagos zsidó férfi átlagos dublini napját meséli el. Stephen Dedalus, Joyce korábbi művének az Ifjúkori önarcképnek főszereplője szintén fontos karakter a könyvben. Ha Bloom Odüsszeusz, akkor Dedalust Télemakhosz, bár ezzel nem járt túl jól szegény. Joyce az Ulyssesben megcáfolta az összes olyan romantikus ábrándot, amit korábban az Ifjúkori önarcképben felépített köré.

Herman Mellevill: Moby Dick

Egy Ishmael nevű tengerész mesél Ahab kapitányról, akinek egyetlen célja van. Megtalálni és elpusztítani a befoghatatlan ámbráscetet, Moby-Dicket. A regény bővelkedik szexuális poénokban és fallikus utalásokban, ezért a tudósok már évek óta vitatkoznak, hogyan lehetne legjobban definiálni Ishmael és Queequeg barátságát. Ha megemlíted, hogy Ishmael mit evett az első fejezetben, akkor te leszel az ügyeletes irodalmi zseni a csapatban. A válasz pedig amerikai típusú kagylós halászlét.

Miguel de Cervantes: Don Quijote

A búsképű lovagról csak a szélmalmok jutnak eszedbe? Pedig az 1600-as évek elején írt könyv a spanyol irodalom legnagyobb hatású műve. A regény főhőse, Don Quijote úgy dönt, feltámasztja a lovagi mozgalmat. Ez be is jött neki, még ha nem is úgy, ahogy szerette volna. A könyv hatására jó néhány fényes páncélú lovag bukkant fel a popkultúrába, sőt nevét ódákba is zengték. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Quimby vagy Neoton Família.

Lev Tolsztoj: Háború és béke

Tolsztoj nagyszabású műve Napóleon Oroszország elleni hadjáratának, és a korabeli orosz nemességnek több mint két Harry Potter kötetnyi (a hetedik, nem az első!) krónikája. Tolsztoj mindent megtesz, hogy hangsúlyozza, nem csak a nagy emberek alakítják a történelmet, a látszólag jelentéktelen karaktereknek is lehet beleszólása. A legtöbb orosz klasszikushoz hasonlóan ez a regény is az olyan egyetemes emberi témákat állítja középpontba, mint a szerelem, az élet értelme vagy a halál. Ha percekig tudsz ezekről összefüggően beszélni, akkor máris magadévá tetted az orosz realizmus kvintesszenciáját.

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában

Proust 3500 oldalas, hét kötetes, félig önéletrajzi ihletésű művében a narrátor mesél szerelemről, művészetről, és társadalomról. A regény fő témája az akaratlan emlékezés, vagyis amikor egy hétköznapi helyzet idézi fel a múltat, különösebb erőfeszítés nélkül. Ha megjegyzed, hogy a narrátorban a teába mártogatott madeleine (mandula alakú teasütemény) ízét idézi fel a nosztalgiázás, akkor tényleg elhiszik majd, hogy tudod, miről beszélsz.

Esterházy Péter – Bevezetés a szépirodalomba

Huszonegy novellás összegzés a posztmodern prózáról 1986-ból, amibe olyan korábbról ismert alfejezetek kerültek, mint a Kis magyar pornográfia, a Fuharosok vagy a Szív segédigéi. A REGÉNY (így, csupa nagybetűvel) június 16-án íródik, utalva Nagy Imre kivégzésére, és a Bloomsdayre (James Joyce főhősének átlagos napjára). Kifordított zárójelekben foglalt eye candy tipográfusoknak és nyomdász tanoncoknak. Nincs ennél posztmodernebb magyar posztmodern, talán csak Tandori Dezső Egy talált tárgy megtisztítása című verseskötete.

Nádas Péter: Párhuzamos történetek

Nádas 18 évig írta több mint 1500 oldalas művét, amiből például az is kiderül, hogyan kell vegykezelni az uszadékfát. Ha ezt leguglizod, máris egy lépéssel közelebb vagy, hogy elhitesd, olvastad a könyvet. A főszereplők annyira sokan vannak, hogy a cselekményről csak egy irodalomtudós tudna áttekinthető képet adni. Ne lepődj meg, ha szóba kerül a kendőzetlen testiség, a homoszexuális koncentrációs tábor foglyok kivégzése és rengeteg fedetlen fallosz, mert akkor biztosan lebuksz majd. Három kötetének címe Az Éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete és A néma tartomány.

Temesi Ferenc: Por

Lexikonszerű szócikkekből áll össze a kétkötetes család-, sőt szótárregény, amik ráadásul abc-sorrendben követik egymást. Temesi a kötet főszereplőjét Szótáríróként emlegeti, a kötet kézbentartóját pedig Szótárforgatóként aposztrofálja. A Szótáríró gyermek- és ifjú felnőttkorát követhetjük nyomon Porlód városában, na meg négy generáció történetét. Nyugodtan kijelentheted, hogy ez az első magyar tudatosan posztmodern regény, hiszen a szerző ezt le is írta a könyvben.

Szentkuthy Mikós: Prae

Szentkuthy 20 és 24 éves kora között írta a Prae-t, amit ezért kamasz-könyvként emleget. Épp hetven éve készült el, és először a szerző magánkiadásában jelent meg 1934-ben. A meredek filozófiai gondolatkísérletekkel gazdagon díszített regény a mindenséget foglalja össze, közben a magányos értelmiség küzdelmén is ironizál egy kicsit. Ebben a könyvben minden benne van - nyilatkozta a szerző a Magyar Hírlap Irodalmi élet című rovatának 1934-ben. Ezzel az információval a tarsolyodban nem kell majd keresztkérdésektől tartanod.

Krasznahorkai László: Sátántangó

Ennél a könyvnél még azzal sem nagyon tudsz alibizni, hogy legalább a belőle készült filmet láttad. A Sátántangó 1985-ben jelent meg, ez volt Krasznahorkai első regénye. Tartalomjegyzéke nincs, van viszont táncrendje. Mottója A kastély című Kafka műből való, akkor inkább úgy vétem el, hogy várom. Helyszíne a telep, a helyi szabadidőközpont a kocsma, ahová a közveszélyes munkakerülőből besúgóvá vált Irimiás és Petrina visszalátogat. Ha egy mondattal kellene összefoglalni a tartalmát, akkor azt mondhatnád; miközben a telep lakói lerészegednek, a háttérben csendben pusztul a világ. Kafkán kívül dobálózz még Beckett és Bulgakov nevével, és nyert ügyed van.
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
A nagy könyvajánló, avagy ezeket olvastam idén
http://newdeal.blog.hu/2016/12/13/a_nagy_konyvajanlo_avagy_ezt_olvastam_iden
2016-12-13

írta: _Maverick

„Az életben nincs semmi, amitől félni kell, csak megérteni. Most van itt az ideje, hogy még többet értsünk azért, hogy még kevesebbet félhessünk.”

“Nothing in life is to be feared, it is only to be understood. Now is the time to understand more, so that we may fear less.”

- Marie Curie -

A napokban rengeteg szó esik álhírekről, az interneten terjedő szóbeszédek megbízhatatlanságáról, az „igazság” fogalmának erodálódásáról. Ennek ellenére ha nyitott szemmel és megfelelő szkepticizmussal felvértezve tapossuk az információs szupersztráda kilométereit, akkor soha nem látott módon gyarapíthatjuk ismereteinket. Véleményem szerint az internet egyik legnagyszerűbb hozadéka, hogy segítségével olyan könyvekre bukkanhatunk, amelyeknek létezéséről egyébként nem is tudnánk. Sőt, mindössze néhány kattintás és legfeljebb pár nap várakozás szükségeltetik ahhoz, hogy a küszöbünkön/adathordozónkon landoljon a legújabb olvasmány.

Egyesek szemében a könyv valamiféle ódivatú dolog... A 140 karakteres tweetek világában nemhogy egy könyv, de egyenesen egy hosszabb blogbejegyzés is a „túl hosszú, nem olvastam el” kategóriába kerül. Mindez sajnálatos, mert még a legalaposabb cikk sem tud olyan betekintést adni egy témába, amilyet egy jól megírt könyv. Végiggondolva az elmúlt éveimet és többek közt az ezen blog elindításához vezető utat arra jutottam, hogy noha az érdekes tartalmakat, témákat és könyveket az interneten találom, az ismereteim döntő többsége utána az adott témáról születő összefoglaló művekből származik.

Ez a felismerés – és az egyre hosszabbra hízó „olvasnivalók” listám – folyton arra ösztökél, hogy minden általam olvasott és nekem tetsző könyvről írjak egy bejegyzést: egy összefoglalót, egy ajánlót. Erre azonban valahogy soha nem kerül sor. Néha ajánlok valamit egy hozzászólásban, vagy szinte elrejtek egy-egy címet a cikkek alatt megbújó „Források” részben, de azok a bizonyos összefoglalók nem születnek meg. Ennek több oka van. Az első, hogy amint leteszem az egyik könyvet, már jön is a következő... A második, hogy a legtöbb általam olvasott írás olyan összefoglaló jellegű mű, hogy azt pár oldalban összesűrítve visszaadni szinte lehetetlen, illetve nem érezném méltónak sem. Így azonban oda jutok, hogy mesélek ezekről a dolgokról, az általam elfogyasztott tartalmak töredékéről írok is, de nem terjesztem igazán magukat az eredeti műveket... Így jutottam el ehhez a bejegyzéshez.

Karácsonyhoz közeledve, ráfordulva az év számvetésekről szóló utolsó szakaszára elérkezettnek láttam az időt arra, hogy igen minimalista módon megosszam veletek azon könyvek listáját, amelyeket idén olvastam néhány sornyi ajánló, helyenként pedig egy-egy podcast/videó kíséretében. Hátha találtok benne kedvetekre való újdonságot!

A lista válogatás nélkül született: minden rajta van, ami idén a kezembe került. Van, ami jobban tetszett, van, ami kevésbé, de ennek ellenére maradok a teljes leltárnál, mert mindegyikből lehet tanulni valamit, és bizonyára vannak olyanok, akik éppen az általam kevésbé érdekesnek talált kötetek iránt lesznek oda. A blog rendszeres olvasóit aligha sokkolja majd a tény, hogy egyetlen kivétellel ismeretterjesztő alkotásokról lesz majd szó... Büszkén vállalom nerd státuszom! :) Időről-időre szívesen elolvasnék egy regényt mint évekkel ezelőtt (kedvenc könyvem a mai napig a Csendes Don), de aztán rátéved a szemem az említett „olvasnivalók” listára, meghallgatok egy interjút vezetés közben, és már nyúlok is a következő téma után. Jöjjön tehát időrendben azon 19 cím, ami idén sorra került!

(A könyvek egy része magyarul sajnos (még) nem érhető el. Ha mégis, akkor igyekszem linkelni az elérhetőséget, és megadni a magyar címet is.)

Gene Kranz - Failure is Not an Option: Mission Control From Mercury to Apollo 13 and Beyond

Egy magára valamit is adó űrhajózás-rajongó könyvtárából nem hiányozhat az Apollo 13 moziban Ed Harris által szenzációsan megformált küldetésigazgató memoárja az űrkorszakról. Igazából érthetetlen, hogy miért csak most sikerült elolvasnom ezt a lebilincselő alkotást, amikor már 11 évesen elvarázsolt az a bizonyos jelenetsor az említett moziból:



John Gribbin - Schrödinger macskája

Gribbin a kvantumfizikához vezető útról, valamint a kvantumfizika megszületéséről, fejlődéséről és jelentőségéről beszél ebben a könyvben közérthető formában. Elolvasása nem igényel komoly fizikai ismereteket, de az írás nagyszerűségét az adja, hogy még azok birtokában is élményt ad, mert néhány mondattal nagyszerűen tudja megadni az egyes felismerések kontextusát és azt, hogy - Newton szavaival élve – hogyan másztak fel egymás vállaira a fizika óriásai. Sokszor éppen ez hiányzik az iskolai oktatásból: a tények ugyan szerepelnek az anyagban, de ha a tanár nem helyez erre külön hangsúlyt, akkor könnyű átsiklani azon, hogy miként merültek fel bizonyos kérdések, milyen hiányossággal küzdött egy-egy elmélet, hogyan vezetett el egy részleges válasz egy újabb kérdéshez, miként gördült folyton tovább a tudomány kereke. Ez az, ami igazán el tudja vetni a tudományos gondolkodásmód magvait, és Gribbin ezen a területen – hasonlóan több listán szereplő könyv szerzőjéhez – kiváló munkát végzett!

Siddharta Mukherjee - Betegségek betegsége: Mindent a rákról

2015 őszén nagy port kavart az az eredmény, miszerint a feldolgozott hús túlzott mértékű fogyasztása 18%-kal növeli a vastagbélrák kockázatát. Az eredményt vaskos főcímek interpretálták félre, csak úgy dőltek a klikkek. A Voyager Blogra kikerült posztban a számok mögé néztünk, majd ez vezetett el a következő kérdéshez: tulajdonképpen mit adtak nekünk a rákkutatók? Mennyit javult a helyzet az évtizedek során? Fájóan sokszor szembesülhetünk olyan véleménnyel, hogy „nem tudnak ezek semmit”, „50 éve is ez volt”, „kókler az összes orvos”, „mire megy el az a sok kutatásra szánt pénz, amikor xy is meghalt”, stb. Viszont be kellett látnom a két blogbejegyzés írása közben, hogy igen felületesek az ismereteim erről a sajnos majd mindenkit érintő tudományterületről. Némi nyomozás után eljutottam Mukherjee briliáns könyvéhez, amely az ókortól napjainkig kíséri végig a rák történetét, miközben az olvasó egyik fejezetről a másikra esik ámulatba – néhány középkori módszer taglalása közben pedig majdnem a székről a padlóra! A szerző maga is gyakorló orvos az adott területen, és meggyőződésem, hogy orvosok számára is élmény lehet a könyv, amelynek segítségével talán saját munkájukat is jobban kontextusba tudják helyezni. A remekül megírt áttekintésből megérhetjük azt is, hogy miért hiba egy kalap alá venni minden rákos megbetegedést, és miért nem lehet elméletileg sem a „rák univerzális ellenszeréről” beszélni.



Alex Soojung-Kim Pang - The Distraction Addiction

Időről-időre elfog az érzés egy értelmetlen klikkelgetéssel eltöltött óra és egy huszadjára is megszakított munkamenet után, hogy ez így nem mehet tovább, mert szépen lassan teljesen lerombolom a szellemi képességeim a villódzó ablakok közti ugrálással. Ilyenkor próbálok olvasni valamit a témáról, vagy végiggondolni a korábban szerzett ismereteimet, hogy tudatosítsam magamban mennyire káros is az, amit csinálok, és ezzel magamra ijesztve remélem a jobb szokások felé való elmozdulást. Tiszta függőség...

Egy ilyen válságos időszakban olvastam el ezt a könyvet, amely nem egy klasszikus önsegítő kötet. Egy része nyilvánvaló dolgokról szólt, de ezek mellett is jó összefoglaló a témáról, és szerepelnek benne hasznos tippek, amelyekkel azóta is élek. Például ha egy hosszabb cikket olvasok, akkor kiteszem teljes képernyőre, hogy a szemem ne scannelje akaratlanul a többi megnyitott oldal fülét: vajon jött egy újabb email, hír, FB értesítés? Illetve nem sokkal ezután tiltottam le az FB üzenőfalam, valamint rászoktam a blogbejegyzések papíron írására vagy legalább teljes képernyőn való gépelésére is.

Robert M. Sapolsky - Why Zebras Don't Get Ulcers

zebras.jpg


Az egyik legjobb tudományos ismeretterjesztő könyv, amit valaha olvastam! Nem csak informatív és minden részletre kiterjedő, de emellett szórakoztató is. Robert Sapolsky korunk egyik legjobb tudomány-kommunikátora. Maga a kötet a stressz biológiai hátteréről és következményeiről szól. Megérthetjük belőle, hogy miért leszünk stresszes időszakban könnyebben betegek, hogyan hat ki a magzatra az anya kedélyállapota (mi teremti meg a biológiai kapcsolatot), miért fontos a koraszülötteket az inkubátorban is megérinteni néha, miért növekednek lassabban az árvaházban élő gyermekek, hogyan alakul ki a magas vérnyomás stressz hatására, miért nem a koleszterinszint a legjobb stresszindikátor és még megannyi érdekes dolgot! Az olvasó ezután a könyv után akaratlanul is elgondolkozik saját életviteléről és a mindennapok nehézségeire adott reakcióiról. Azon könyvek egyike ez, amelyek elolvasása után másként néz az ember a világra! Érthetetlen, hogy magyarul miért nem érhető el, saját lelkivilágát nyomorgató nemzetünkben ennek kötelező tananyagnak kéne lennie!

Az anyagból készült előadások letölthetőek innen angol nyelven.

Joseph E. Stiglitz - Creating a Learning Society

Ez az a könyv, amelyen egy szerkesztő még sokat tudott volna segíteni. Be kell ismerjem: néhány fejezetet átlapoztam. Nem teljesen világos, hogy ki volt a célközönség. Két matematikába is belemenő, közgazdasági modelleket taglaló fejezet között a laikus számára is érthető, remek példákkal illusztrált gondolatok bújnak meg arról, hogy a jelenlegi gazdasági mérőszámok és az uralkodó szemlélet miként hagy figyelmen kívül bizonyos igen fontos járulékos hatásokat, például a tanulás jelenségét. Tanulás alatt itt azt kell érteni, amikor egy nagyobb tudást igénylő iparág megtelepedése elkezdi felfelé húzni a munkaerő átlagos szintjét azáltal, hogy a dolgozók idővel munkahelyet váltanak, más cégekhez kerülnek, ezáltal a tudás „túlcsordul”. A szerző azt vizsgálja, hogy ez a túlcsordulás milyen következményekkel jár, miként serkenthető, ennek fényében miként értékelhetjük át a protekcionista gazdaságpolitika hatásait vagy éppen a szabadalmak jelenlegi rendszerét. Helyenként szárazra, helyenként túl technikaira sikerült a könyv, de emellett is fontos tanulságokkal szolgál a teljesen szabadjára engedett kapitalizmussal kapcsolatban.



Michael Lewis - Villámfiúk (Flash Boys)

Ha valaki a 2008-as válság után még nem vesztette el esetleg a tőzsdékbe és a „piac majd megoldja” szemléletbe vetett bizalmát, akkor ez a könyv viheti be a következő ütést. Mielőtt még valaki görgetne is tovább valamiféle balos-anarchista maszlagot szagolva: a könyv nem egy konteót taglal, hanem bevezeti az olvasót a nagyon is létező magasfrekenciás kereskedés világába, ahol algoritmus algoritmusnak farkasa, és ahol mikroszekundumokon múlik, hogy ki üthet nyélbe egy üzletet. Egy olyan világba, ahol a vevő és eladó közt az adott csomag észrevétlenül gazdát cserél még párszor, ezalatt centekkel gyarapítva a rohanó algoritmusok gazdáit. A „pénzt csinálni a semmiből” mondás soha nem öltött még testet ilyen kézzelfogható módon. Lewis többek között a nagy sikert arató „A Nagy Dobás” szerzőjeként vált világhírűvé. Ez a könyve valósággal letehetetlen: olvasod és nem akarod elhinni. Izgalmasabb egy detektívregénynél, és ámulatba ejtőbb a Wall Streetről születő fiktív sztoriknál is. Pedig ez a valóság.

A témáról született már évekkel ezelőtt egy TED előadás, amibe érdemes belepillantani:



K. Anders Ericsson - Peak: Secrets from the New Science of Expertise

Ez is egy olyan könyv, amit legalább 60 perc erejéig – vagy kötelező olvasmányként – beemelnék a tananyagba. Egy olyan korban, amikor mindent most és azonnal akarunk; amikor abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy a tudás mindenkitől csak egy klikkelésre van, Ericsson szavai kijózanítóan hatnak. Ericsson a „szakértés szakértője”. Azt vizsgálja, hogy miként válik valaki saját területe mesterévé, mi különbözteti meg a legjobbakat a többiektől. A válasz nem túl meglepő, noha hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni a mindennapok során: a rengeteg gyakorlás. De nem akármilyen gyakorlásról van szó, hanem arról a célzott gyakorlásról, amelynek fontos eleme a kitűzött célok folytonos emelése és a külső visszajelzések megléte is. Senki nem lesz Messi szintű focista attól, hogy a haverokkal kint rúgja a bőrt minden délután. Ezt alighanem többen megtapasztalták saját maguk is... A „célzott gyakorlás” fogalmának kibontása közben Ericsson leszámol több példán keresztül az ösztönös zseni mítoszával is, aki a legendák szerint minden extra erőfeszítés nélkül válik valamiben a világ legjobbjává, valósággal arra születve... Ez nincs így, csak esetleg rejtve marad a több ezer órányi munka. Különösen élvezetes az egy húron játszó Paganini példája, amelyet most nem részleteznék, mert még jól jön majd egy másik írásban. :)

Egy riport a szerzővel itt hallgatható meg.

Fred Kaplan - Dark Territory: The Secret History of Cyber War

Ebben az esztendőben végleg beszivárogtak a fő hírek közé a hackelésekről és a kiberbiztonságról szóló tudósítások. Az érdeklődők ugyan már egy ideje olvashattak hajmeresztő dolgokat ebben a témakörben, de azok valahogy jóval kisebb figyelmet kaptak a valós jelentőségüknél. Kaplan könyve végigmegy az „ágazat” történetén, és bemutatja annak fő mérföldköveit, továbbá rávilágít arra is, hogy még a világ legmodernebbnek hitt hadseregét is milyen felkészületlenül érték a kiberbiztonság kihívásai. A fő üzenet egy mondatban összefoglalható: „idővel minden ezen a területen dolgozóra rátör a kellemetlen felismerés: amit mi megtehetünk velük, azt ők is megtehetik velünk...”.

Yanis Varoufakis - The Global Minotaur

Yanis Varoufakis - And The Week Suffer What They Must?

Az egykori görög pénzügyminiszter két könyvének elolvasása után kicsit mindenki másként tekinthet a világgazdaság működésére. Yanis ugyan már-már a „Bazi nagy görög lagzit” megidéző módon tud mindig találni egy görög mitológiai hasonlatot, mégsem saját országáról beszél, és semmiképpen sem az a fő célja, hogy kimosdassa a görög politikusokat. A könyvek a világgazdaság működését és a fő szereplők egymásrautaltságát magyarázzák. Bemutatják, hogy miként változott meg a világ a 80-as években, és miként vált az USA az egész világot elárasztó termelőből az egész világ termelését elnyelő fogyasztóvá, valamint ennek az átalakulásnak hatásait. Rávilágít arra, hogy egy újraelosztási mechanizmus nélkül (legyen az a Marshall-segély és Japán felpumpálása vagy a Wall Streetre visszaáramló pénz) nem tartható fenn a rend, hiszen – felületesen megfogalmazva – ennek hiányában a pénz folyton az egyik, míg a termékek a másik irányba áramlanának. 2008 után a 80-as években kialakult új rend végleg megrogyott, ennek következményeit nyögjük a mai napig. De át is adnám a szót a szerzőnek kedvcsinálóként:

Ha valakinek netalántán valamiféle prekoncepciója is lenne a szerző személyét illetően, akkor is érdemes belevágnia legalább a második kötetbe. Varoufakis olyan, amilyen, de szakmai körökben elismert ember, akit oly könnyű volt kirívó viselkedése és megjelenése miatt vállalhatatlan figurának beállítani. Jobban elmélyedve írásaiban és előadásaiban rendesen elszégyelltem magam azért, ahogy először rálegyintettem a híradókban csak percekre felbukkanó bőrdzsekis motorosra a brüsszeli öltönyösök közt... Vele is úgy vagyok, mint Bernie Sanders-szel: lehet vele egyet nem érteni és vitatkozni, de legalább egy őszinte emberrel állunk szemben, akinek vannak elvei, és nem szerepet játszik.

Matthew Desmond - Evicted

Nagyon nehéz lenne sorrendbe állítanom a listán szereplő könyveket, de talán ezt tenném az első helyre. Az amerikai városok szegényeinek mindennapjait uraló kilakoltatásokról szóló beszámoló annyira megdöbbentő és annyira személyes, hogy az utolsó sorok után az ember csak néz maga elé mint egy David Simon sorozat végén. Desmond rengeteg időt és energiát ölt ebbe a könyvbe. Több mint egy évet töltött el Milwaukee legszegényebb körzeteiben: ott bérelt lakást, ott ismerkedett meg a könyv szereplőivel, ott élte mindennapjait. Egy dzsungelben élő törzset felfedező etnográfust megidéző módon tárja fel a városi szegénység életét és problémáit személyes történeteken keresztül. Olyan nehézségekre világít rá, amelyek egy részéről legtöbbünknek szerencsére fogalma sem lehet. Európaiként főleg nem, mert a problémák egy része az amerikai jogrendszer és a bérlők jogainak (vagy inkább azok hiányának) sajátosságai miatt csak a tengerentúlon értelmezhetőek. Ezzel együtt rengeteg tanulsággal szolgál a könyv a világ más tájain élők számára is. Kicsit minden olvasó elgondolkodhat arról, hogy mennyire és milyen mértékig hibáztatható valaki a saját szegénységéért, illetve hogy milyen kilátástalanná is válhat a felemelkedés akkor, ha a rendszer és az abból profitálók sok esetben gyakorlatilag aktívan akadályozzák még a legszorgalmasabbakat is ebben.

Végezetül még annyit fűznék hozzá: ne higgyük, hogy valamilyen fekete gettókat felmentő – most trendi leszek - PC-skedésről van szó... A történetben éppen úgy helyet kapnak a fekete negyedek mint a fehérek lakta, heroinnal átitatott lakókocsiparkok. Az etnikum teljesen másodlagos. Szerepel benne betegsége miatt lecsúszó anya, drogok miatt megtévedő ápoló, a bérlőit gátlások nélkül kilakoltató fekete főbérlő, stb. Éppen ez a sokrétűség és alaposság teszi kivételessé az írást. Sok ilyen megírására és elolvasására lenne szükség ahhoz, hogy kicsit megértőbbek legyünk embertársainkkal és jobban átlássuk a társadalmat feszítő problémákat.

Thomas Sugrue - The Origins of the Urban Crisis: Race and Inequality in Postwar Detroit

Desmond könyve felkeltette érdeklődésem, így rögvest belevágtam a téma eme elismert darabjába, amely sokkal szárazabbra és személytelenebbre sikerült. Az írás tele van történelmi események taglalásával és különböző statisztikákkal, egy-egy elem kifejtése pedig túl hosszan húzódik talán. Néha vártam már egy-egy fejezet végét, de ennek ellenére nem bánom a rászánt időt, mert a könyv nagyszerűen mutatja be, hogy miként juthatott el Detroit oda, ahol most van. Rávilágít arra, hogy egy gettó nem valamiféle egyszer csak megjelenő természeti képződmény, hanem bizonyos döntések és nézetek eredményeként évtizedek alatt létrejövő jelenség. Szó esik a szakszervezetek tevékenységéről, a városban érkező kelet-európai bevándorlók beilleszkedéséről, a délről elmenekülő feketék szegregálódásáról, a külvárosokba költöző jobb módú afroamerikai családok házai elleni támadásokról és még megannyi fejezetről Detroit történelméből. A tanulságok sora meglehetősen hosszúra nyúlik... Helyenként hihetetlen, hogy a leírt események akkor történtek meg, amikor alig pár ezer kilométerre onnan emberek indultak a Holdra. Oly közel, mégis oly távol.

Ed Yong: I Contain Multitudes - The Microbes Within Us and a Grander View of Life

Ed Yong könyve a baktériumok világába vezet el minket. Azon baktériumokéba, amelyeket általában csak kórokozóként és veszélyforrásként tartunk számon, pedig nélkülük nem is létezhetnénk. Minden sejtünkre legalább egy baktérium jut, amely velünk, bennünk él, így magunk is egy ökoszisztéma vagyunk! Immunrendszerünkre is helyesebb úgy gondolni, mint egy nemzeti park vadőreire, akik az egyensúly fenntartására törekednek, nem pedig minden jövevény elpusztítására. A lebilincselő összefoglalóból többek között megtudhatjuk, hogy milyenek a baktériummentes környezetben felnövő egerek; hogy az anyatej egy része a csecsemő számára fogyaszthatatlan, de ez nem is baj: a gyomorban megtelepedő baktériumoknak készül a tápanyag ezen hányada; hogy miként befolyásolhatják a velünk élő baktériumok nem csak egészségünket, de kedélyállapotunkat is; hogy mit várhatunk a probiotikumként reklámozott kiegészítőktől. Egy új világ tárul fel az olvasók előtt!



Jeremiah P. Ostriker, Simon Mitton - Sötét hatalom: Kutatás a láthatatlan univerzum titkai után

Mindig érdekeltek az univerzum titkai: az ősrobbanás, a világegyetem fejlődése, a galaxisok keletkezése, a sötét anyag és a misztikus sötét energia? Akkor ez a te könyved! Egy kiváló és logikusan felépített, előismeretek nélkül is nagyszerűen követhető összefoglaló mindarról, amit az univerzum kialakulásáról tudunk illetve még nem tudunk: mióta, miért és honnan tudjuk ezeket a dolgokat, és mi vár még megválaszolásra?

Cal Newport - Deep Work: Rules for Focused Success in a Distracted World

Igen, az év későbbi szakaszában megint előjött egy „olyan” pillanat mint amit a Distraction Addiction kapcsán már említettem a cikk elején. Ez a könyv azonban az előzőnél komolyabb gondolatokat tartalmaz, és sokkal közelebb áll egy ismeretterjesztő íráshoz mint egy önsegítő anyaghoz.

Modern, technológia központú világunkban két dolog elengedhetetlen a sikerhez: az új és komplex dolgok gyors elsajátításának képessége illetve az elit szinten való teljesítés képessége mind minőség, mind sebesség terén. Ehhez időre, célzott gyakorlásra (lásd Ericsson könyvét) és koncentrációra van szükség. Paradox módon azonban éppen ezek a feltételek állnak egyre korlátozottabb módon rendelkezésünkre a 21. századi környezetünkben. Aki a figyelmünkért versengő milliónyi impulzus közepette azonban mégis képes a koncentrált, „mély” munkavégzésre, az emiatt jelentős előnyre tehet szert. Ezzel kapcsolatban ad tippeket a szerző konkrét személyek példáin keresztül; rávilágítva a jelenségek neurológiai, pszichológiai hátterére; és rádöbbentve az olvasót nem egy káros szokására. Érdemes rászánni azt a pár órát...

Nick Lane - The Vital Question: Energy, Evolution, and the Origins of Complex Life

lane.jpg


Eme kötetnek is ott lenne a helye a Top3-ban nálam.
Arra a pofonegyszerű kérdésre keresi a választ Nick Lane, hogy miként jött létre az élet... Valamiféle hozzávetőleges képünk van a dologról: molekulák az ősóceánban, meleg, villámok, stb. és hopp, a bojtosúszós hal ott caplatott egy pocsolya partján. Lane professzor amellett érvel, hogy az „ősleves” közkeletű képe helytelen, és valójában nem magyarázható vele minden. Volt ugyanis egy pillanat... egyetlen pillanat, amikor valami nagyon megváltozott: amikor az egysejtű lények átléptek egy határt, és hirtelen megjelentek a komplexebb sejtek, amelyektől már egyenes volt az út a mai összetett létformákig. Mi volt ez a határ? Hogyan sikerült átlendülni rajta azok után, hogy 2,5 milliárd évig „egy helyben topogtak” a baktériumok? Miként magyarázható, hogy az egysejtűek világában a baktériumok és az archeák bizonyos elemei teljesen hasonlóak, mások viszont abszolút különbözőek? A könyv helyenként technikai részletekben is belemegy – protonok átpumpálása a sejtmembránon –, de ez nem teszi kevésbé érdekessé. Észbontó utazás mind időben, mind térben az élet hajnaláig, az óceánok mélyére, a molekulák szintjére. Sőt, még arra is kitér a szerző, hogy milyen következtetéseket vonahtunk le ebből a világegyetem más pontjain esetlegesen kialakuló élet jellegét illetően.

A Radiolab vonatkozó adása erősen ajánlott:



Ted Chiang – Életed története

Chiang novelláját az Arrival című film tette világhírűvé, pedig a film maga csak az alapötletet használta fel: csavart egyet a mondanivalón, lehántott róla némi tudományt, hozzátett egy kis aktuálpolitikát. Emiatt a novella tartalmasabb és tudományosabb, de véleményem szerint a filmmel együtt is értelmezhető, lehetne amellett is érvelni, hogy a kettő kiegészíti egymást. Akárhogy is: érdemes rászánni azt a maximum 90 percet erre a műre, mert fontos kérdéseken gondolkodtat el.


Siddharta Mukherjee – The Gene

Mukherjee a rákkutatás után a genetika történetét vette górcső alá, és az eredmény hasonlóan emlékezetesre sikerült! A történeti áttekintés már önmagában értékes lenne, de a könyv logikai felépítése még élvezetesebbé teszi mindezt. Nem csak a felfedezőkről és magukról a felfedezésekről szól a szerző, de ragyogóan mutatja be azt is, hogy miként épültek egymásra az eredmények, hogy követték egymást a kérdések. Egy újabb remek illusztrációja ez a tudományos módszer és a természettudományos gondolkodás működésének.

--------------------------------------------------

Ezzel a felsorolás végére értünk. Remélem sikerült valami iránt felkelteni az érdeklődést, vagy legalább a belinkelt anyagok meghallgatása révén némi betekintést engedni ezen könyvek tartalmába. Sajnos Magyarországon egyelőre a legtöbb kötet nem kapható magyar nyelven, de idővel némelyik bizonyára eljut a hazai könyvespolcokra is. Addig is meg lehet rendelni őket külföldről, esetleg ebook formájában, illetve fel lehet lelni őket többnyire az internet kevésbé legális zugaiban is (például a Library Genesis címszóra rákeresve...). Jómagam – egy disszertáció szenvedései után - úgy vélem, hogy könyvet letölteni „nem szép dolog”, mert elképesztő munka van ezekben az anyagokban, és ha mindenki így tenne, akkor alighanem egy idő után nem születnének hasonló ismeretterjesztő írások... Ugyanakkor az is érthető, ha Magyarországon valaki nem engedheti meg magának az egyre dráguló anyagok megvásárlását, és ismeretei bővítése érdekében áttéved az internet homályosabb zónáiba. A lényeg: szánjuk rá az időt a minket érdeklő témákra és az azokat feldolgozó hiteles forrásokra! Megéri! Nem kicsit, nagyon!
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag


Foied vinom pipafo cra carefo
commentje az előző cikkhez:
http://newdeal.blog.hu/2016/12/13/a_nagy_konyvajanlo_avagy_ezt_olvastam_iden
2016-12-13

Annyira megihletett a poszt, hogy tényleg elgondolkodtam a saját listámon. Volt régen egy blogom ( pontilyen.blog.hu ), ahová az ilyesmit megírtam volna, de sajnos inaktívvá vált, nincs időm, energiám vezetni, pedig nagyon szerettem, főleg hogy elképesztően jó arcok kommenteltek, és sokszor rendkívül elgondolkodtató eszmecserék alakultak ki. Gondoltam rá, hogy újrakezdem a blogolást; ha ez megtörténik, akkor itt majd mindenképp beharangozom, mert innen tényleg mindenkit szívesen látok kommentelőnek. :)

Hanem így blog híján csak úgy magamnak összeszedtem, hogy miféléket olvastam idén, hátha valakit ez is megihlet. Az én listám biztosan nem teljes, sőt lehet hogy pont egy lényeges könyv maradt ki, plusz ugye azt se tudom, mi az, amit idén olvastam, és mi az, amit tavaly, de az alábbiakra elég határozottan emlékszem, ami aligha véletlen.

1. John Lukács: Budapest 1900-ban. Hihetetlenül izgalmas időutazás, rengeteg a hasonlóság a mai korral, kötelező mindenkinek, aki imádja ezt a várost.

2. Stefan Zweig: A tegnap világa. Ugyanarról a korról, de egészen 1940-ig, a hitlerizmusig, nagyon sok mindent megtudunk belőle róla, hogy mégis hogyan történhetett az a borzalom, ami megtörtént.

3. Stefan Zweig: Érzések zűrzavara. Ezt csak újraolvastam, mint sok olyan könyvet, ami végigkíséri az életemet. Elbeszélések között nálam biztosan top10-es mű.

4. Márai Sándor: Napló. Ezúttal csak az utolsó kötet. Elképesztő. Egy nyolcvan fölötti ember folyamatosan esik szét testileg, de a szelleme és stílusa ragyogó. Bölcs. A Kádár-rendszer és a rendszerváltás jobb megértéséhez is csak ajánlani lehet, de nekem leginkább arról szólt, hogy hogyan lehet integrálni egy személyiséget még akkor is, amikor az tényleg mindent elveszít, amije volt.

5. Krasznahorkai László: Sátántangó. Régi adósság, de nem igazán tetszett, nagyon nehéz (és kellemetlen) olvasni, ráadásul szerintem nem ás elég mélyre. A magyar társadalom (főleg kádár-kori, de máig aktuális) mélyleltára.

6. Bodor Ádám: Az érsek látogatása. Ez is társadalomtükör, de inkább össz-posztkommunista, vélhetően Romániában játszódik. Jobb, mint a Krasznahorkai-könyv, valami egészen abszurd humor szövi át. Persze a korrupcióról, a reménytelenségről, mindennek abszurditásáról.

7. Murakami Haruki: Kafka a tengerparton. Amikor olvastam, azt jegyeztem föl magamnak: én így írnék regényt, ha tudnék regényt írni. Lágy, tiszta, olykor megejtően szép mondatok, finom humor, és egy felejthetetlen karakter, Nakata, akinek mondatai máig a fülembe kattognak. Van a könyvvel problémám, de összességében csak ajánlani tudom. Emlékezetes képek, tájak, színek.

8. Umberto Eco: A rózsa neve. Ez abszolút régi adósság volt. Feltétlenül megérdemli a rangot, amit kivívott magának, bár nem az én könyvem. Mélyfilozófia keverése a krimivel, könnyed, társalkodó nyelven. Természetesen, mint minden hasonló regény, mindig aktuális. (Mi az ember létezésének célja? Ki határozza meg, hogy melyik ismeret hasznos? Stb.)

9. Blaise Pascal: Gondolatok. Nietzsche a világirodalom egyik csúcspontjának tartotta. Az első része lenyűgözött, a második nekem nagyon vallásos volt, már-már dogmatikus. Csak olyanoknak ajánlanám, akiknek van affinitásuk a katolicizmushoz.

10. Szathmári Sándor: Kazohinia. Régen volt már rám könyv ilyen hatással. Az alapeszme az, hogy ha kivennénk a világból minden irracionalitást, békésen, nyugodtan, boldogan élhetne az emberiség a földön. És ez tényleg ilyen egyszerű. Csak épp kiderül (pl. számomra is), hogy mi, emberek ezt nem is akarjuk. Mi nem akarunk boldogok lenni, nekünk több kell. :) Nagyon izgalmas könyv, alapmű.

11. Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije. Ezt még az NST-s srácok ajánlották. Okkal. Az elején kicsit idegesített, aztán legyőzött. Hogy mennyire hatott ez az írásművészet a korra, amelyikben élünk, azt ki sem lehet fejezni. (Kicsit mintha maga lenne a posztmodern.)

12. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd. Akkor már belelkesülve olvassuk el a "főművet" is. Drezdát tök fölöslegesen lebombázzák, elpusztul a világ legszebb városa, plusz pár százezer ember. Így megy ez.

13. Erich Fromm: A szeretet művészete. Íme egy feladat -- mindenkinek. Ha más célunk nincs, ez mindig megmarad: hogyan szeressünk? Hogyan alakítsuk ki magunkban a képességet, hogyan fejlesszük ki magunkban a tudást, hogy szeretni tudjunk? Nem receptkönyv, hanem filozófia. Nagyon is mély filozófia.

14. Stendhal: A pármai kolostor. A Vörös és fekete annyira tetszett még anno, kíváncsi voltam a szerző második számú művére. Hatalmas csalódás. Egysíkú kalandregény, eszmeileg elavult. Egy-két karakterért, illetve korrajznak azért nem mondom, hogy nem érte meg elolvasni, de nagyon sok jobb könyv van.

15. Sigmund Freud: Esszék, önéletírások stb. Sok mindent olvastam idén Freudtól. Lenyűgöző gondolkodó volt, a hatása pedig kb. felbecsülhetetlen. Mindenkinek ajánlom, hogy mélyedjen bele, azoknak is pl., akiket érdekel a tudományos forradalmak szerkezete.

16. Carl Gustav Jung: Írások. Nem is tudom már, miket, de tőle is sok mindent olvastam idén. Nem éri el Freud szellemi erejét, de okos ember volt ő is. Sokszor sötétben tapogatózik, és tévutakra jut. Nem is a következtetései igazán érdekesek, hanem spekulatív gondolkodásának ugrásai. Fejleszti az ember képességeit, ajánlom.

17. Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella. Ezt a lány osztálytársaim még gimiben olvasták. Nekem most az volt érdekes, hogy íme, ilyen egy profi író, aki mindent tud a "szakmáról": De személyesen a szövegek többsége nem hatolt belém. A szakmai tudását bámultam. Azoknak ajánlom, akik szeretnék megtudni, hogyan ír egy profi író.

Ezeken kívül emlékeim szerint főleg építészetről olvastam (illetve lapozgattam) könyveket. Nagyon érdekelnek az épületek, a legvarázslatosabb művészet létrehozni egy teret. Meg művészettörténeti összefoglalókat olvastam, a szecesszióról, az avantgárdról. Izgalmas megtudni, hogy hogyan mondják emberek egyszercsak valamire azt, hogy "figyelj, ez így nem szép, nem jó, máshogy kell". És az egész ízlésünket megváltoztatják, megmutatva, hogy mennyire, de mennyire relatív minden.
 

Inimma

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit olvasnak a milliárdosok?
http://businessandcafe.blog.hu/2018/01/07/mit_olvasnak_a_milliardosok


A könyvek az első szerzőjük vezetékneve szerinti ABC-sorrendben vannak. A sorrend persze tetszőleges, de rend a lelke mindennek.

  1. Anderson, Chris: Hosszú farok
  2. Anderson, Chris: Ingyen! - A radikális árképzés jövője -
  3. Blanchard Kenneth - Donald Carew, Eunice Parisi-Carew: Az egyperces menedzser csapatot épít
  4. Blanchard, Kenneth és Mark Miller A titok - amit a nagy vezetők tudnak és tesznek
  5. Blanchard, Kenneth - Patricia Zigarmi Helyzetfüggő vezetés
  6. Blanchard, Kenneth és Robert Lorber: Egyperces menedzser a gyakorlatban
  7. Brown Steven W.: 13 végzetes hiba, amit menedzserek elkövetnek és hogyan kerülhetjük el őket
  8. Burg, Bob és John David Mann: Adakozó - ez nem rólad szól! Kulcs a legendás vezetéshez
  9. Canfield, Jack és Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek
  10. Carnegie, Dale: Siker kalauz 1
  11. Clason, George S.: Babilon leggazdagabb embere
  12. Cohen, Herb: Bármit meg tud tárgyalni
  13. Covey, Stephen R. - Roger A. Merrill - Rebecca R. Merrill: Először a fontosat!
  14. Covey, Stephen R. és Bob Whitman: Nyerő csapat – kiszámítató eredmények kiszámíthatatlan időkben
  15. Covey, Stephen R.: A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása - az önfejlesztés kézikönyve
  16. DeMarco, Mj: Gyorsítósáv a milliókhoz
  17. Fisher-William, Roger és Ury-Bruce Patton: A sikeres tárgyalás alapjai
  18. Gerber, Michael E.: A V mítosz - miért sikertelen a legtöbb induló vállalkozás, és mit kell tennünk saját üzletünk érdekében?
  19. Girard, Joe: Hogyan adjuk el magunkat?
  20. Hill, Napoleon: Gondolkodj és gazdagodj
  21. Hill, Napoleon: Út a sikerhez
  22. Holland, Ron: Beszélj és gazdagodj
  23. Iacocca, Lee: Egy menedzser élete
  24. Ichblach, Daniel: Bill Gates és a Microsoft regénye - hogyan lett egy informatikai zseniből a világ leggazdagabb embere? -
  25. Isaacson, Walter: Steve Jobs
  26. Johnson, Spencer – Larry Wilson Egyperces üzletkötő iskola
  27. Kiyosaki, Robert T. és Sharon L. Lechter: Gazdag papa, Szegény papa
  28. Kostolany, André: Tőzsdepszichológia
  29. Lieberman, Dr. David J.: Olvass az emberekben
  30. Mackay, Harvey: Cápák közt sértetlen - avagy a kapitalizmus iskolája
  31. McCormac, Mark H.: Amit a Harvardon sem tanítanak - avagy a józan ész iskolája -
  32. Nierenberg, Gerard és Henry H. Calero: Testbeszéd kalauz - avagy mit üzennek a gesztusok?
  33. Proctor, Bob: Nem a pénz boldogít - Avagy hogyan gondolkodnak az igazi milliomosok?
  34. Rath, Tom és Donald O. Clifton: Töltődj fel energiával! Pozitív stratégiák a munkához és az élethez
  35. Ries, Al és Jack Trout: A marketing 22 vastörvénye
  36. Ries, Al és Jack Trout: Marketing Háború
  37. Ries, Al és Jack Trout: Pozicionálás - Harc a vevők fejében elfoglalt helyért
  38. Schwarzenegger, Arnold: Emlékmás
  39. Scott, Bill és Steven Söderberg: Menedzselés mesterfokon
  40. Smith, Hyrum: A sikeres időgazdálkodás és életvitel 10 természettörvénye
  41. Strelecky, John: Az élet nagy ötöse
  42. Sweetland, Ben: Alapkönyv a sikerről
  43. Szun-ce: A háború művészete
  44. Templar, Richard: A meggazdagodás 100 szabálya
  45. Tracy, Brian: A siker kézikönyve
  46. Tracy, Brian: Maximális teljesítmény
  47. Tracy, Brian: Milliókat érő szokások
  48. Ury, William: Tárgyalás nehéz emberekkel
  49. Waitley, Denis: A kiválóság 10 titka
  50. Warrillow, John: Az önjáró vállalkozás
  51. Woodcock, Mike és Dave Francis: A felszabadult menedzser
  52. Yazbeck, Joe: Ne félj beszélni
 
Oldal tetejére