A magyarság mitológiája, ősi küldetése

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem akartalak megbántani, de vagy 200 évvel ezelőtt voltak ilyen próbálkozások, hogy a magyar volt minden nyelvek őse. Nehézkesen magyarázták. Néhányra emlékszem: Paradicsom = Már-a-dics-ám. Néha fordítva is értelmezték: csillag (tsillag)= Ég-alj-szüli-este. Nem mondanám, hogy túl egyértelmű.Ugyanez ment a külföldi szavakkal is.
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Ó-lompos ez a hosszú szöveg...az is marad. Ilyen belemagyarázások tömege fordult elő a XIX. században...1% igazságtartalommal. Ma is előfurdul a ko-lompos helyzet..az idősík D3-as cellájában. Ha nincs meg a cella akkor persze nem igaz az egész. Ócsára (Ó-csa) - a magyarázatára- emlékszem, mely kiütött az idősíkommal együtt. Most lábadozom.
További szép kolompszót a lomposon!!
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Arvisura sem különb ettől a szó-tag-olá-soktól, hisz emberi kitaláció az egész hóbelevanc tudod ezt te is Bihar, de valamely oknál fogva ez ragadott meg téged, és hiszel benne, számomra értelmezhetetlen a szótagolások alkalmazása, mire jó játéknak igen de másra használhatatlan lenne?:!:
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Ó-lompos ez a hosszú szöveg...az is marad. Ilyen belemagyarázások tömege fordult elő a XIX. században...1% igazságtartalommal. Ma is előfurdul a ko-lompos helyzet..az idősík D3-as cellájában. Ha nincs meg a cella akkor persze nem igaz az egész. Ócsára (Ó-csa) - a magyarázatára- emlékszem, mely kiütött az idősíkommal együtt. Most lábadozom.
További szép kolompszót a lomposon!!

Ó-csa japánul: tiszteletre méltó tea. Japánban minden "ó" , és mindenki "szan" (úr, úrnő) (Csocso-szan). Még a koldus is.
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Egen Y-Etike, de itt a "megfejtő" azt írta Ócsáról, hogy Ó-csa öreg templomot jelent(?). Hasonló ökörségeket a László Gyula által írt "kettős honfoglalás" c puhafedelű könyvben bőven lehet találni..a kettős mifene végétől kezdve. L. Gy. kollégai írták ezt a pár záró oldalt, gúnyolódásnak szánva...P.Z.-re vonatkoztatva pedig úgyemlékszem László Gy. tér ki...látszik is a teljes ismerethiánya...Ekkor ugyanis még nem is jelent meg a P.Z. könyv, csak néhány gépelt oldal...ez alapján már ítélkezett is László Gy. prof úr.
Szerinte ez a kettős micsoda pedig annyi, hogy a magyar előtt volt egy avar honfoglalás is..a többiről pedig nem tud. Nem baj, a zöldségtermelésre szükség van.
Köszönöm a teát.
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Dr. Aczél József 1927-ben megjelent, de figyelemre sem méltatott, vagy talán inkább agyonhallgatott „Szittya-görög eredetünk” címő történelmi és nyelvészeti tanulmányából bárki, aki azt elfogultság nélkül veszi Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülőföldje Lapszám: 111. (120) a kezébe és elolvassa, meggyőződhet nyelvünk ősgörög származásáról, amely ősgörögnek a hellének is csak egy távoli ágát alkották. Mindenkinek - akit nem fertőzött meg Schlötzer elmélete - világosan, könnyen érthetően kimutatja az író, hogy úgy nyelvtanunk, mint háromezerre menő tőszavunk egyezik az ó-göröggel. Művéből megtudjuk, hogy a székely-szittya rovásírás is azonos az eredeti ó-görög írásjelekkel. A magánhangzók jeleinek egyezése különösen feltűnő s ott, ahol eltérés van a két írás között, észrevehetı a szittya önállóság. Az eltéréseken látszik, hogy azok alkotója széles ismerettel bírt a legrégibb írások körében. Ez viszont igazolja, hogy a rovásírás nem szolgailag átvett jelek voltak, hanem azok használata a szittyáknál visszamegy az ősi időkbe. Hogy ennek dacára őseinktől semmi írás sem maradt fenn, annak az az oka, hogy ércbe, kőbe a síkságon nem róttak, csak fába, mely idővel elporladt, másrészt pedig az orosz síkság még régészetileg semmit sincs föltárva. Churchward munkáiból tudjuk, hogy az ősi görög nyelv tiszta kara-maya volt, s hogy az összes ó-görög munkák a kara-maya nyelv kifejezéseivel vannak áthatva. A görög szótárt napjainkig háromszor cserélték ki. Karák Churchward szerint a föld különböző helyein találhatók. Kis-Ázsiába messze terjeszkedtek befelé, s valószínűnek tartja, hogy az egész Fekete-tenger vidékét ők lepték el. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy az ősi görögök, akik mayák voltak és nem árják, mint a mai görögök, joggal tarthattak igényt arra, hogy a legősibb, a legnemesebb emberfajnak Mu egyik, az összes emberfajok fölött uralkodó törzsének voltak leszármazottai. Jelen műben olvashattuk azt is, hogy a karák nem tartoztak sem a szőke, sem pedig a fekete-fehérek fajtájába. Más szóval reájuk is illet az, ami ma a magyarra, hogy se nem szőke, se nem barna, az az igaz karafajta. A kara jelzőt csodálatosképpen megtaláljuk a hét magyar törzs neve között is. Az etruszkokról, akik ugyancsak a rovásírást használták, szintén megállapították, hogy ősi görög nép voltak. A hellének csak Euklidesz alatt tértek át a régi rovásírásról a még ma is használatban levő írásjeleikre. Heraklesz ivadékai, az ősi kornak legvitézebb népei, számos törzsre és tájszólásra oszlottak. Egy részük megtelepedett s földműveléssel, állattenyésztéssel és iparral foglalkozott, míg másik részük nomád módon barangolt a nagy orosz síkságon. Ennek az egymástól való elkülönülésnek főként a hegyek kiemelkedése volt az oka, amely földtani esemény a görögséget évezredeken át szétválasztotta. A perzsa birodalmat úgy a déli hellén-görögség, mint az északi szittya-görögség századokon át rettegésben tartotta, és Darejosz serege, bár százezrekből állott, mégis kudarcot vallott a leleményes szittya taktikával szemben. Volt idő, amikor Perzsia szittya uralom alatt állott. Még Hérodotosz idejében észre lehetett venni egyes szittya tájszólásokon a görög hasonlatosságot, mert Hérodotosz a kallipidákról (görbelábúakról, lovasokról) megjegyzi, hogy tulajdonképpen görög-szittyák, míg a gelonosziakról azt írja, hogy félig szittyául, félig görögül beszélnek. Ahogyan szövetségkötésüket leírja, hogy karjaikat fölmetszik, vérükből egy boros korsóba csöpögtetnek és abból isznak, egyenesen őseink vérszerződésének a szertartására ismerünk. Kiemeli még rendkívüli ügyességüket a nyilazásban, s valóban úgy Árpád magyarjai, mint Kuthen kunjai mesterien kezelték a nyilat. A szittya nyíl oly erős volt, hogy annak felajzásához szittya kéz kellett. Végül csodálattal ír iparukról, s főleg a bőr feldolgozásában való utolérhetetlen voltukról. Mindezek mellett sem Hérodotosz, sem pedig a vele egykorú írók műveiben nem sok elismerést találunk a szittyák mőveltségéről. Ez azonban érthetı, mert ők a fölényes hellén nézıpontból szemlélték a hős szittyák egyszerű életviszonyait, amelyre őket a pusztaság kényszerítette. Nem vették észre, hogy egyszerűségükben is több ezer éves műveltség rejlik mögöttük. De ha ők ezt nem is vették észre, nekünk mégis van erre nagyon nyomós bizonyítékunk, amely sokkal megbízhatóbb, mint bármely történeti hagyomány vagy emlékmű, s ez a szittya nyelv, illetve drága anyanyelvünk. Az, hogy a magyar ízig-vérig görög, azaz kara-maya, tehát se nem mongol, se nem ugor, se nem árja, az megdönthetetlen pozitívum. Hogy fajilag görögök vagyunk, azt nyelvünk igazolja, mert arra, hogy egy nép átvegyen egy reánézve idegen nyelvet anélkül, hogy fajilag el ne vegyüljön, az a mesék országába tartozik. Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje Lapszám: 112. (120) Amíg görög fajiságunk pozitívum, addig szittya leszármazásunkra vonatkozólag az igazságnak megfelelıen meg kell jegyeznem, hogy ez az állítás csak nyomós érvekkel és hagyományokkal alátámasztott föltevés, de nélküle görögségünket meg se tudnánk érteni, s ugyanúgy érthetetlenül állanánk az ugorhoz, törökhöz, góthoz és a szlávhoz való kapcsolatunkkal. Krónikáink is a szittyák leszármazottainak tartanak bennünket. Ezt őseink valószínőleg jobban tudták, mint a őılük idegen árják kései leszármazottainak a tudósai, akik bennünket nem ismertek, mert nem is ismerhettek. Szent Gellért legendája szerint a Péter király alatt föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték imádni. Tudósaink nem is vonták ezt soha azelıtt kétségbe, de a tőlünk idegen, árjavérő tudósok az ugor rokonság kitalálása után támadták e hagyományok hitelességét, mert szeretnék a szittyákat az indogermánokkal rokonságba hozni. Tudományos köreinkben a múlt század (itt: 1800) ötvenes évei óta egy olyan iskola szervezkedett, mely a magyar őstörténelem hazai forrásait minden eszközzel igyekszik hitelességüktől megfosztani, hogy aztán engedjük magunkat idegenbıő importált téveszmékkel félrevezettetni. Ennek az iskolának a harcosai azt akarják, hogy mondjunk le írott emlékeinkben megnyilatkozó dicső múltunkról. Azt akarják, hogy hányjuk tűzre a névtelen jegyző fércművét, mert szerintük az csak egy ostoba barát fecsegése, illetve pusztán politikai célból írt koholmány. Azt akarják, hogy fordítsunk hátat magyar történetíróinknak, s inkább nézzük meg, hogy mit írtak rólunk a németek, olaszok, oroszok, osztrákok stb., hogy mi van az ő levéltáraikban, krónikáikban és náluk egyebütt. Hát nem olyan-e ez, mintha évszázadok múlva a mostani kisantant tükrében keresnénk múltunkra és jelenünkre vonatkozó adatokat, s minél kedvezőtlenebbek volnának, annál hitelesebbeknek tekintenénk azokat? Legérdekesebb az, hogy ez az iskola nem elégszik meg azzal, hogy saját emlékeink és hagyományaink hitelességét tagadja, mert ez talán még megbocsátható volna. De nem állanak meg itten, hanem támadják a görög, a római, a bizánci írók mindama tételeit, amelyek akár a hunokra, akár a magyarokra vonatkozólag valami dicséretest vagy jót mondanak. Legújabban megértük már azt is, hogy tagadásba veszik a hun-magyar testvériséget, mert azt akarják elérni, hogy mi ne legyünk büszkék Atillára (idegenül: Attilára) és világhódító népére. Amikor arra akarnak bennünket tanítani, hogy a lapptól, osztjáktól, zürjéntıl, mongoltól, kalmüktıl, töröktıl vagy tatártól származunk, s hogy régente őseink rablók, gyilkosok, betyárok, vad hordák voltak, meg akarják utáltatni velünk származásunkat és őseinket, elfeledtetni faji elsőbbségünket, hogy aztán hozzájuk álljunk, mint hamupipőkék és úgy tekintsünk rájuk, mint akiktől minden fény és világosság kisugárzik. Pedig hát dacára örökös háborúinknak, sem a haladásban, sem a törekvésben nem maradtunk hátra egy tapodtat sem. Példa erre múltunkból az esztergomi, a székesfehérvári s legújabban főleg az egri ásatás. A műveltség nálunk mindig alaposabb volt, s azt is hozzá tehetjük, volt legalább olyan általános, mint az árja. Csak nem szabad összetéveszteni a műveltséget a kedvezőbb gazdasági helyzet által nyújtott technikai lehetıségekkel. Tudósainknak, művészeinknek, atlétáinknak arányszáma bármely nemzethez viszonyítva, nemhogy kimagasló, hanem szembeszökően óriási. Ez megdönthetetlenül felsőbbrendőségünk mellett bizonyít. Ne tévesszen meg bennünket idegenek véleménye, akik minket csak könyvekbıl vagy legjobb esetben pár futó látogatásból ismernek, vagy akiknek nemzetünk szabadsága vagy nagysága vagy akár műveltsége mindig szálka a szemükben. Maradjunk csak meg mindig hagyományaink mellett. Hagyományainkat az újabbnál újabb ásatásokból felszínre kerülı bizonyítékok mindig jobban és jobban megerősítik, s történelmünk talaját napról napra termékenyebbé teszik, mert kölcsönösen kiegészítik egymást, s egy meglepő, bámulandó, összhangzó egészet adnak, amelyből a valótlanság, az elfogultság, a rosszakarat vagy ostobaság által eltorzított, elferdített dolgok, mint salak, önmaguktól felszínre kerülnek. Amíg tudósaink nemzeti alapon mozogtak, történeti ismereteink gyarapodtak. A finnugor kutatások történelmünk talaját meddővé, terméketlenné tették. Azóta, amióta ezt az elméletet reánk erőszakolták, történelmünk is csak reánk szórt rágalmakkal bővült. Másolat:
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Amíg görög fajiságunk pozitívum, addig szittya leszármazásunkra vonatkozólag az igazságnak megfelelően meg kell jegyeznem, hogy ez az állítás csak nyomós érvekkel és hagyományokkal alátámasztott föltevés, de nélküle görögségünket meg se tudnánk érteni, s ugyanúgy érthetetlenül állanánk az ugorhoz, törökhöz, góthoz és a szlávhoz való kapcsolatunkkal. Krónikáink is a szittyák leszármazottainak tartanak bennünket. Ezt őseink valószínőleg jobban tudták, mint a tőlük idegen árják kései leszármazottainak a tudósai, akik bennünket nem ismertek, mert nem is ismerhettek. Szent Gellért legendája szerint a Péter király alatt föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték imádni. Tudósaink nem is vonták ezt soha azelőtt kétségbe, de a tőlünk idegen, árjavérő tudósok az ugor rokonság kitalálása után támadták e hagyományok hitelességét, mert szeretnék a szittyákat az indogermánokkal rokonságba hozni. Tudományos köreinkben a múlt század (itt: 1800) ötvenes évei óta egy olyan iskola szervezkedett, mely a magyar őstörténelem hazai forrásait minden eszközzel igyekszik hitelességüktıl megfosztani, hogy aztán engedjük magunkat idegenből importált téveszmékkel félrevezettetni. Ennek az iskolának a harcosai azt akarják, hogy mondjunk le írott emlékeinkben megnyilatkozó dicső múltunkról. Azt akarják, hogy hányjuk tűzre a névtelen jegyző fércművét, mert szerintük az csak egy ostoba barát fecsegése, illetve pusztán politikai célból írt koholmány. Azt akarják, hogy fordítsunk hátat magyar történetíróinknak, s inkább nézzük meg, hogy mit írtak rólunk a németek, olaszok, oroszok, osztrákok stb., hogy mi van az ő levéltáraikban, krónikáikban és náluk egyebütt. Hát nem olyan-e ez, mintha évszázadok múlva a mostani kisantant tükrében keresnénk múltunkra és jelenünkre vonatkozó adatokat, s minél kedvezőtlenebbek volnának, annál hitelesebbeknek tekintenénk azokat? Legérdekesebb az, hogy ez az iskola nem elégszik meg azzal, hogy saját emlékeink és hagyományaink hitelességét tagadja, mert ez talán még megbocsátható volna. De nem állanak meg itten, hanem támadják a görög, a római, a bizánci írók mindama tételeit, amelyek akár a hunokra, akár a magyarokra vonatkozólag valami dicséretest vagy jót mondanak. Legújabban megértük már azt is, hogy tagadásba veszik a hun-magyar testvériséget, mert azt akarják elérni, hogy mi ne legyünk büszkék Atillára (idegenül: Attilára) és világhódító népére. Amikor arra akarnak bennünket tanítani, hogy a lapptól, osztjáktól, zürjéntıl, mongoltól, kalmüktıl, töröktıl vagy tatártól származunk, s hogy régente őseink rablók, gyilkosok, betyárok, vad hordák voltak, meg akarják utáltatni velünk származásunkat és őseinket, elfeledtetni faji elsőbbségünket, hogy aztán hozzájuk álljunk, mint hamupipıkék és úgy tekintsünk rájuk, mint akiktől minden fény és világosság kisugárzik. Pedig hát dacára örökös háborúinknak, sem a haladásban, sem a törekvésben nem maradtunk hátra egy tapodtat sem. Példa erre múltunkból az esztergomi, a székesfehérvári s legújabban főleg az egri ásatás. A műveltség nálunk mindig alaposabb volt, s azt is hozzá tehetjük, volt legalább olyan általános, mint az árja. Csak nem szabad összetéveszteni a műveltséget a kedvezőbb gazdasági helyzet által nyújtott technikai lehetőségekkel. Tudósainknak, művészeinknek, atlétáinknak arányszáma bármely nemzethez viszonyítva, nemhogy kimagasló, hanem szembeszökően óriási. Ez megdönthetetlenül felsőbbrendőségünk mellett bizonyít. Ne tévesszen meg bennünket idegenek véleménye, akik minket csak könyvekből vagy legjobb esetben pár futó látogatásból ismernek, vagy akiknek nemzetünk szabadsága vagy nagysága vagy akár műveltsége mindig szálka a szemükben. Maradjunk csak meg mindig hagyományaink mellett. Hagyományainkat az újabbnál újabb ásatásokból felszínre kerülı bizonyítékok mindig jobban és jobban megerősítik, s történelmünk talaját napról napra termékenyebbé teszik, mert kölcsönösen kiegészítik egymást, s egy meglepő, bámulandó, összhangzó egészet adnak, amelyből a valótlanság, az elfogultság, a rosszakarat vagy ostobaság által eltorzított, elferdített dolgok, mint salak, önmaguktól felszínre kerülnek. Amíg tudósaink nemzeti alapon mozogtak, történeti ismereteink gyarapodtak. A finnugor kutatások történelmünk talaját meddővé, terméketlenné tették. Azóta, amióta ezt az elméletet reánk erőszakolták, történelmünk is csak reánk szórt rágalmakkal bővült. Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje Lapszám: 113. (120) Minden más nemzet, a legnagyobbtól a legkisebbig, az értékesebbektől a legértéktelenebbig ébreszti faji és nemzeti önérzetét. Csak éppen tőlünk akarják elvenni az emlékezést, a kegyeletet a valóban nagy ősök, a valóban nagy múlt és a reményt meg a bizalmat egy nagy jövő iránt. Ezekre pedig talán soha nem volt nagyobb szükségünk, mint napjainkban. Ott, ahol a magyar őshazát gyaníthatjuk, kellett lakni egy hatalmas, művelt görög, illetve kara-maya népnek, amely népnek a föld utolsó nagy mágneses kataklizmáját túlélt kisebb csoportjának vagyunk késői leszármazottai. Eme történelemelőtti elődeink magas kultúrájának melege áradt szomszédainkra s e meleg sugarak vitték hozzájuk azokat a görög szavakat, amelyek nyelvünkben megvannak, de azok nem jövevényszavaink, hanem ősi nyelvünk ősi szótőibıl eredeti szóképzőinkkel alkotott tősgyökeres magyar szavaink, amelyek nyelvünkben már akkor léteztek, amikor szomszédaink az azok által fedett dolgokról vagy fogalmakról még halvány sejtelemmel sem bírtak. A szláv nyelvekben édeskevés a görög elem, talán minden tizedik szláv szóra jut egy görög eredetű szó. Nos, amikor mi átvettünk a szlávból 500–600 szót, hát kérem tessék csodálkozni, gondosan csak a görög eredetűeket vettük át onnan. A törökben is van vagy 150 görög eredető szó, s mi az átvételkor egytől-egyig gondosan csak ezeket válogattuk ki és vettük át. Így vagyunk a többi nyelvekkel is, mindenütt gondosan csak a görög eredetű szavakra vadásztunk. Dr. Aczél „Szittya-görög eredetünk” című művében ezt találjuk: „Bámulatos, hogy hibbanhatott meg ennyire agy tudós agya, - hogy inkább ilyen görög szavakra való vadászatot képes feltételezni, mint annak a fordítottját - de még bámulatosabb, hogy egy ilyen meghibbant agyú tudósnak egész sereg követıje akadt.” Föntebb már jeleztem, hogy jövevényszavaink túlnyomó többsége nem a mi jövevényszavunk, hanem azok olyan szavak, amelyek éppen a mi ősi nyelvünkből vándoroltak át szomszédainkhoz. Ugye, senki se hitte volna, hogy ilyen könnyő lesz ennek az állításnak a bizonyítása? Összehasonlító nyelvészeink nagyon sok hibát követnek el a véletlenre való hivatkozással is. Az, ahol a véletlenre való hivatkozás az argumentum, lehet gyermekes fecsegés vagy bármi egyéb, csak tudomány nem. Dr. Aczél-tól bemutatott 3000 tıszavunkra egyik európai hírű tudósunk azt mondotta jelentős lekicsinylő gesztussal, hogy azokból legalább ezer a szláv, a latin és a németbıl való, míg a többi 2000, hát igen, az véletlenül egyezik a göröggel. Ha ez nem volt elszólás, akkor jellemző kiszólás, amelyről véleményét bárki saját maga megalkothatja. Nyelvészeink ezenkívül elmulasztják egyes szavaink családjának kikutatását is. A laikus például megvan győződve, hogy suszter szavunk a német Schuster egyszerő változatlan átvétele. A laikus, aki nem bocsátkozhat szóelemzésbe, tévedésbe eshet, de amikor ezt nyelvészeink minden további nélkül elfogadják, az részükről már nagy mulasztás. A Schuster a németben egy teljesen elszigetelten álló szó, amelynek nincsen se íjja, se fíja a germán szókincsben. A Schuh-ból, mint a laikus gondolja, semmi esetre sem származhatott, mert a -ster képzője a németnek nincsen és nem is volt. A Schuh-ból legfeljebb Schuhmacher-t lehet csinálni. Ugyanekkor a görögben kszusztér csiszolót, fényesítőt, bőrfényezőt jelent. A német tehát a görögből vette át ezt a szót készen és nem annak alapigéjét. Ezzel szemben vége-hossza nincs a magyarban a csusz igéből alkotott szavaknak, mint csúszik, csiszol, csiszár, sőt még a suszter is csuzlik. Tegyük most még mindezekhez, hogy Hérodotosz szerint az ókorban szittya őseink értettek legjobban a bőr megmunkálásához. Nagy naívság kell tehát azt hinni, hogy őseink vették kölcsön a gótoktól ezt a nem is gót, hanem görög képzéső szót. Nagyon fontos ismertetési jel továbbá két nyelv közötti rokonság megállapításánál a többjelentésű szavaknak egyezése több jelentésűekre nézve is. Itt már az sem fontos, hogy a szavak alakilag még egyeznek-e egymással, mert ez már másodlagos kérdéssé válik s az áthasonulás mindig könnyen kimutatható, ha a fődologban, a többféle jelentésben megegyeznek. Itt van például a hellén air vagy haire, mely a magyarban, szittyában „ér”. Ez az áthasonulás még más nyelvekben is megtalálható, mert a hellén „aj” diftongusnak több nyelvben is „é” hang felel meg. Ilyenek többek között a dajmon és démon, az aither és éter, Aigina és Aegina vagy mint magában a magyarban a nyelvkereten belül is a paraj és a páré. Ez most azonban nem fontos, hogy egyezik-e a görög air-ral a magyar „ér”, hanem keressük azt, hogy ezek hány jelentésre egyeznek meg egymással. Másolat:
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Bihar!
A Hihetetlen magazinnak lesz különszáma: A magyarság 20000 éves történelme. Ajánlom figyelmedbe.
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Ez a magazin a csúcsok csúcsa. Engem is megkerestek mellesleg...nem vállaltam, mert csak egy szenzációs hazugságözön az, ami érdekli őket. Cirkuszi halandzsákat nem olvasok különben.
Mellelesleg a magyaroknak nincs 20 000 éves multja, csak iu. 200-tól jöhetnek számításba mint új nép, népcsoportok. Vagyis még Jézus idején sem léteztek.
Úgyhogy eltérítenélek a magazintól, mert nem a számodra készül..persze ha mindenáron ebből szeretnél tájékozódni, akkor ez a magánügyed.
Viszont ha a Mani Bibliát megtudod szerezni, az érdekelne..
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Ez igaz Yeti. Ám ha nincsennek megfelelő ismeretei az olvasónak, az interdiszlipcinális hadovák megzavarják többnyire.
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Kedves inseminátor!
Az érdeklődök körében köztudott Glatzról, hogy magyargyűlőlő, de akkor miért vállalta el az MTA elnökségét? Hogy ártson?
Az Érdy féle írás jól összeszedett, hiányolnivaló mindösze annyi, hogy Érdy nem elmlíti az Arvisurát. Az nem elég indok erre, hogy túzzel-vassal támadják...azért mert az igazat írja...Ha ezt ö ismerné, még teljesebb képet alkothatna a magyarok őseiről és a Kárpát-medence mindenkori népeiről.. Ebben a magyarok kialakulása és őstörténelme is benne van. Kicsit lejjebb itt pedig a hunok-magyarok-nál még mást is taláhatsz.
 
Könyvajánló

Kedves Barátaim!
Engedjétek meg, hogy szíves figyelmetekbe ajánljam "A csodaszarvas nyomában" című új könyvemet, amely 2012. karácsonyára jelent meg (Tarandus Kiadó, www.tarandus.hu)
A könyv sajtóban megjelent ismertetője röviden:
Kövesi Péter történelmi esszéje a történelem, magyarság-tudat, származás, mitológia, műveltség legkényesebb kérdéseit boncolgatja, a hivatalos történelemtudománytól az ezotériáig sokféle megközelítést, elméletet egybevetve, az elgondolkodtatás szándékával. Semmit sem erőltetve, meghagyva, hogy az olvasó a saját véleményét fogalmazhassa meg. A szerző szerint ismernünk kell mind a tényszerűen adatolt materiális, mind pedig a mitikus és „látnoki” „történelmet”, mindegyiket komolyan véve, de elkerülve ezek manapság oly gyakori összekeverését.
Szó esik ős- és előtörténetünk vitatott kérdéseiről, kicsi és nagy történelemhamisításokról, sumérokról, szkítákról, avarokról, hunokról, a sokak számára mindmáig tabu hun-magyar folytonosságról, a honfoglalás körüli bizonytalanságokról – meggyőző történelmi ismeretanyagot felvonultatva, hol komolyan, hol humorral, iróniával. Sorra kerül a magyar nyelv, a kereszténység és a táltosok, a Szent Korona, ős-Buda és a Pilis számos rejtélye is. Külön fejezetek taglalják mitológiánkat, Nimród, Hunor és Magor történetét, a fehér ló, a csodaszarvas és a turul jelképiségét, de a mítosz igényével fellépő legújabb kori valós felfedezéseket és költött történeteket is.
A magyar műveltség, a mindenséggel együtt lélegző, egyetemes, jelképi gondolkodás bemutatásán át eljutunk odáig, hogy feltehessük magunknak a legnagyobb kérdéseket: Mit jelent magyarnak lenni, és mi a magyarság szerepe a világ népeinek színpadán?
Kövesi Péter könnyed hangvételű, olvasmányos írásában természetesen saját elképzeléseit is megfogalmazza, ám sehol sem dogmává merevítve, a tévedhetetlenség látszatát keltve.
A kötetet számos kép, illusztráció gazdagítja.
 
Még egy könyv

Hadd ajánljak még egy könyvet a figyelmetekbe.
A Pilis-összeesküvés
nem egészen fantasztikus regény
(ismertető)
A kétezer-harmincas években járunk, Magyarországon. A technika fejlődésével az élet minden eddiginél kényelmesebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lett. A Földet a multinacionális nagyvállalatok és világbankok irányítják, a kormányok csak vazallusaik. Az előző években létrejött az Európai Egyesült Államok, aminek azért nem mindenki örül. A névtelen és arctalan Hatalom képes emberek millióit high-tech eszközökkel manipulálni; és követni, megfigyelni, „semlegesíteni” mindazokat, akinek ez nem tetszik. Orwell és Huxley víziója, a „Szép új világ” napi valósággá lett.
Időközben felnőtt egy generáció, akiket annak idején „indigó” gyermekeknek neveztek el. Ők lázadnak fel a fogyasztói társadalom léleknyomorító manipulációi ellen. Fegyverük a tiszta lélek, a táltosok, sámánok, druidák ősi tudása, a régi korok spirituális hagyatéka, amelyet a huszonegyedik század technikájának segítségével fordítanak a demagógia, a pénz és hatalom erőivel szembe. Ebben a küzdelemben fontos szerepet kapnak a Pilis hegység barlangjai, az ősi szent helyek, egy titokzatos könyv, egy kard, de legfőképp a magyar királyok Szent Koronája.
A harc egyenlőtlen esélyekkel folyik, de egyáltalán nem kilátástalan…
Ez a könyv nem feltétlenül a valós történelmi adatokra épül. Olyan eseményeket mesél el, amelyek akár így is történhettek volna. Vagy talán tényleg így is történtek?
 

Dzsin68

Új tag
,,Kezdetben vala az ige.." Ezt az igét a Magyarok Istene a csillagos égre írta. Ott megtalálható minden, ami a mennyek országára vonatkozik és az is ami Földünkre. Mert ahogyan az ige mondja? ,,mint a mennyben úgy a földön is..." Ott található csodaszarvasunk, a mennyei gázló, Hunor és Magyar és apjuk Ménrót is.
A csodaszarvas-monda valószínűleg a magyar néphagyományból származik, de eredetileg a magyar és az onogur népek szoros kapcsolatára utal, csak Kézai Simon alakította a hun-magyar rokonság alapelemévé.
 
Oldal tetejére